Feed aggregator

Az elbeszélt történelem megjelenítésére tett első kísérletünk a mai napon a végéhez ér azzal, hogy befejezzük a Szekeres József nyugállományú ezredessel készített interjú írásos leközlését is. Az utolsó rész, ahogy azt bizonyára többen fel tudják idézni, nem a páncélos haditechnika típusaira fókuszál, hanem a magyar és az egykor nálunk vendégeskedő szovjet harckocsizók közötti szakmai együttműködésre, itthon és külföldi gyakorlatokon egyaránt. A szót most is különösebb körítés nélkül átadjuk az ezredesnek. Jó szórakozást!

* * *

A Magyarországon állomásozó szovjet páncéloserők

A mi testvérezredünk az esztergomi volt, amely egyben protokolláris funkciót is betöltött, Rétságé pedig a lévai, de azt 1968-ban lefegyverezte, ezért nem lehettek többé testvérezredek. Ezért megkapta helyette az esztergomi ezredet, mi meg a komáromit. Attól kezdve az esztergomiakkal csak a víz alatti átkelés gyakorlása során találkoztam néhányszor, mert erre a célra ugyanazt az objektumot vettük igénybe. Máskor meg az ő gyakorlóterüket használtuk, de nélkülük.

[...] Bővebben!

5 dolog, amitől még Putyin is meg fog rémülni címmel írtam egy cikket a 24.hu-ra. A cikk alatti kommentelők, mint mindig bámulatosak, és úgy érzem gyakran csak a cím alapján kommenteltek, mert amit mondani akartam, azt nem akarták meghallani, viszont számon krétek egy csomó dolgot, amit nem írtam.

Mit akartam mondani? Hogy vannak dolgok, amiket Orszország még nem tapasztalt meg, de ezek ezek előre kiszámíthatóak annak alapján, amit a nyugat, és főleg az USa már megtapasztalt az elmúlt 15-26 év (attól függ honnan nézzük) alatt. Moszkva idáig a jófiú volt a Közel-Keleten, szerette az "utca" és a politikai vezetések is, még többségében ott is, ahol egyébként amerika barát volt a rezsim mostanság. Ennek most vége lesz. Nem gondolom (és nem is írtam), hogy ennek nagy jelentősége lenne, vagy korlátozná az orosz külpolitikát, de azért egy kicsit más.

Nyilván egy kicsit az is motivált a cikk megírásában, hogy a legtöbb kommentál csak  Putyin zsenialitását, helyzeti előnykihazsnálását látta a szíriai jelenlétben és a kockázatokkal nem foglalkozott. Mintha idági nem súlt volna bele bárki, aki a a Közel-Keleten megpróbált belezavarni a dolgokba. Itt egy részlet:

2. Pilóták az ellenség kezébenA fenti lehetőségeknél sokkal súlyosabb, igazából jelenlegi ismereteink szerint kiszámíthatatlan következményei lehetnek, ha orosz vadászbombázó vagy helikopterpilóták  kerülnek az ellenség kezébe. Azt hiszem, Moaz al-Kaszaszbeh jordániai pilóta esete mindenkinek beégett az emlékezetébe, aki csak elmesélve is hallotta a katona brutális halálát.Ha valamilyen téren súlyos hátrányban van az orosz légierő a nyugati koalíció lehetőségeivel szemben, akkor az a harctéri mentőképesség. Ezt az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben szinte tökélyre fejlesztette, de nekik is az kellett ehhez, hogy 1993-ban elveszítsenek két pilótát Mogadishuban (az akkori videofelvételeknek is sokkoló hatása volt).Ha van is az orosz légierőnek kidolgozott harceljárása egy elveszett pilóta vagy pilóták kimentésére mélyen a frontvonalak mögött – ezt még nem alkalmazták harci körülmények között az elmúlt harminc évben. Az biztos, hogy a dedikált harceszközök, a valóban precíziós fegyverek hiányoznak, bár korlátozottan képesek lehetnek rá, hiszen a híradófelvételekből tudjuk, hogy szállító és harci helikoptereket is telepítettek Szíriába.A szíriai felkelők nem egy, a szír légierőhöz tartozó helikoptert leszedtek már vállról indítható – micsoda pikáns részlet – orosz rakétákkal. A legutóbbi videofelvételek a napokban megindult közös iráni-orosz-szír hadsereg offenzíváról azt mutatták, hogy az orosz harci helikopterek a frontvonal közelében repültek, azaz elképzelhető, hogy ténylegesen is részt vesznek. Ellenzéki beszámolók szerint a legutóbbi harcokban orosz szállítóhelikopterek vitték harcba a kormányoldal fegyvereseit.A pilóták esélyeit rontja az orosz haditechnika legendás „minősége”. Az elmúlt évtizedek forráshiánya (az orosz haderőre csak kb. tíz éve költenek rendesen, de csak 2009-ben érte el az 1992-es szintet), az üzemeltetési kultúra sajátosságai vagy a felhasznált anyagok minősége több esetben vezetett repülőgépek meghibásodásához, elvesztéséhez békés körülmények között is. Legutóbb egy szibériai légi bemutatón csapódott földnek egy Mi-28-as harci helikopter.

L’Union Européenne a lancé l’opération SOPHIA pour lutter contre les passeurs.

L’Union européenne a décidé de recourir à la force militaire contre les passeurs qui organisent le passage en Méditerranée des migrants. Son bras armé est l’EUNAVFOR-Med, force aéromaritime constituée pour l’heure d’une demi-douzaine de bâtiments de surface et autant d’avions et d’hélicoptères.

Annoncée fin septembre à Rome, l’Union Européenne (UE) a lancé 7 octobre 2015 l’opération SOPHIA, du nom d’une petite fille de migrants née en mer. Placée sous l’égide l’EUNAVFOR-Med, cette nouvelle mission consiste à intercepter dans les eaux internationales les passeurs, les arrêter, les poursuivre et arraisonner leurs bateaux, par la force si besoin. Le commandement de l’opération est géré depuis Rome et les opérations à la mer par un état-major embarqué sur le porte-aéronefs Cavour, navire amiral de la flotte italienne. Cent quatre-vingt hommes et femmes appartenant à vingt nationalités coordonnent les opérations dans la zone de la Méditerranée centrale comprise entre la Tunisie et la Libye jusqu’à l’Italie. Côté français, la Marine nationale participe avec la frégate Courbet et pourra, ponctuellement, mettre à disposition un avion de surveillance ou de patrouille maritime.
Indépendante de l’opération TRITON, pilotée par l’agence FRONTEX pour assurer la protection des frontières maritimes de l’UE et secourir les naufragés, l’opération SOPHIA vise à lutter contre les trafiquants d’êtres humains. Comment va-t-elle fonctionner ?

Repérer et intercepter les passeurs

Les bateaux de migrants sont souvent accompagnés dans les eaux internationales par des navires d’escorte rapides jusqu’à ce qu’ils rencontrent des secours. Après quoi, ils prennent la fuite. C’est à leur bord que se trouvent les organisateurs du trafic.
La première phase de l’opération dirigée par l’amiral italien Enrico Credendino, consistera à recueillir les informations provenant des patrouilles en haute mer pour aider à la détection de réseaux de passeurs. Cinq navires de guerre, deux sous-marins, trois avions patrouilleurs maritimes, deux drones et trois hélicoptères mobilisés arriveront dans la zone d’opération dans les jours à venir. La NAVFOR devra être capable de détruire les bateaux mères utilisés par les trafiquants, qui servent à tracter en haute mer des radeaux de fortune chargés de migrants.
Pour l’heure, faute de résolution du Conseil de sécurité de l’ONU, l’EUNAVFOR-Med ne peut intervenir que dans les eaux internationales, une zone qui s’arrêtera aux eaux territoriales libyennes.

Intervenir dans les eaux et sur les côtes libyennes

Pour être efficace, la NAVFOR devra pouvoir intervenir dans les eaux territoriales libyennes. Pour cela, il faudra attendre un feu vert du Conseil de sécurité des Nations unies et l’aval des autorités libyennes, ce qui est loin d’être acquis. Une telle résolution ne peut être votée qu’avec le consentement des autorités libyennes, alors que le pays est plongé dans le chaos, avec deux gouvernements rivaux.
Le transport des migrants est une des premières sources de revenus en Libye avec le pétrole. On estime le revenu du trafic à 250 millions d’euros par mois.

I condemn in the strongest possible terms the brutal bomb attack in Ankara today. I extend my sincere condolences to the victims and their loved ones. The attack on a peaceful march cynically exploits a sensitive moment for Turkey and the region. The European Union stands side by side with Turkey, its people and authorities in its efforts against terrorism and for reconciliation.

Az osztrák hadsereg átvette első hat 4x4-es terepjáróját az Iveco-tól. A világszerte jól ismert LMV jelzésű járművek nyugati szomszédunknál 108 millió eurós értékben kerülnek majd hadrendbe a 2009-ben megkötött szerződés értelmében, amiben azt is leszögezték, hogy az LMV-k építésében osztrák vállalatok is részt vesznek.

Szeptember végén Varsó további információkat kért Lengyelország jövőbeli harci helikoptereinek megrendelésére pályázó négy gyártótól. Az Airbus Helicopter (Tiger), a Bell (AH-1Z), a Boeing (AH-64E) és a Turkish ​​Aerospace Industries (T129) képviselővel egyenként október 26-tól kezdik meg a tárgyalásokat a lengyelek, amik gyártónként egy-egy hétig fognak tartani és többek között a pontos ár is közlésre kell, hogy kerüljön. Lengyelország terveiben 16-32 harci forgószárnyas beszerzése szerepel a gazdasági helyzettől függően.

Egy újabb FREMM-osztályú fregatt, a LANGUEDOC nevet viselő egység kezdte meg tengeri próbajáratait. Párizs által negyedikként megrendelt, de a NORMANDIE Egyiptom részére történő eladás miatt harmadik francia egységgé előlépett LANGUEDOC nyíltvizi próbái az eddigi tapasztalatok felhasználásával két héttel rövidebbek lesznek, mint testvérhajóié, így hat hét alatt befejeződnek.

Moszkva 12, már meglévő tengeralattjárójának korszerűsítését és élettartam-meghosszabbítását tervezi. A munkálatokat a csendes-óceán partján lévő Zvezda hajógyárban hajtanák végre hat Projekt 971 AKULA-osztályú nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárón, és szintén hat Project 949A OSCAR II-osztályú robotrepülőgép-hordozó tengeralattjárón. Így a Project 885M JASZEN-osztályú tengeralattjárók szintjére korszerűsített és modernebb fegyverzettel ellátott, egyébként az 1980-as, 1990-es években épített felszín alatti egységek további 20 évig maradhatnának szolgálatban.

Még ebben az évben két új precíziós csapásmérő fegyverrel bővülhet a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázók eszköztára. A 256 kilogrammos lézeres vezérlésű KAB-250LG-E, és a műholdas irányítórendszerrel ellátott KAB-250Sz bombák 3-5 méteres körkörös találati valószínűséggel képesek a szárazföldi célpontok megsemmisítésére. A 3,2 méter hosszú, 255 milliméteres testátmérővel, valamint 550 milliméteres fesztávolsággal rendelkező fegyverek a későbbiek során a többi orosz harci repülőgép fegyverzetében is meg fognak jelenni.

Úton van hazafelé Kínából az első algériai megrendelésre elkészített és tavaly augusztusban vízre bocsátott C28A korvett, az ADHAFER (920). Ebből a hajóosztályból három darabot rendelt az észak-afrikai ország 2012 márciusában. A másik két korvett 2016-ban (ezt a 921-es hadrendi számot viselő egységet február 6-án a Hudong-Zhonghua hajóépítő vállalat vízre bocsátotta) és 2017-ben kerül leszállításra a megrendelő számára. A C28A korvettek mintegy 120 méter hosszúak, 14,4 méter szélesek, és 3,87 méteres merüléssel bírnak, vízkiszorításuk 2900 tonna. A csökkentett radarkeresztmetszetű felépítménnyel rendelkező C28A korvettek fegyverzetét egy NORINCO 76 mm-es hajóágyú, nyolc C-802-es hajók elleni robotrepülőgép, egy FM90N légvédelmirakéta-indító (nyolc rakétával), valamint két Type 730-as hétcsövű 30 mm-es légvédelmi gépágyú alkotja. A tatrészen egy helikopter leszállására alkalmas terület lett kialakítva, amihez egy hangár is tartozik.

Tárgyalások folynak Egyiptom és Franciaország között NHIndustries NH90-es helikopterek vásárlásáról. Az észak-afrikai ország a hírek szerint jelentős mennyiségben szeretne hadrendbe állítani az európai helikopterekből, nem meglepő módon szaúdi finanszírozással.

Iránban kiállításon tűnt fel a Hoot rakétatorpedó. A szuperkavitáció elvét felhasználó fegyver jelentős hasonlóságot mutat, a még a Szovjetunióban fejleszteni kezdett VA-111 Skval szuperkavitációs torpedóval. A Hoot-ról az első, igaz gyenge minőségű fotók, még 2006-ban jelentek meg. A szuperkavitációval jelenős sebességnövekedés érhető el a víz alatt, a szovjet/orosz és gyaníthatóan az iráni fegyver is képes a 370 kilométer per órás sebességre. A szuperkavitáció hátránya viszont a nagy zaj, ami miatt az indítás ténye és helye is megállapítható. Éppen ezért a szovjet/orosz tengeralattjárókon elsősorban az önvédelem fegyvereként tervezték használni a VA-111 Skval szuperkavitációs torpedót.

Pakisztánban nem részletezték, hogy pontosan milyen tengeralattjáróból szereznének be nyolc darabot, de az biztos, hogy kínai tervezésű egységekben gondolkodnak. A jelentős mennyiségű acélcápa igen rövid időn belül kellene, hogy hadrendbe álljon, éppen ezért a két helyen történő építést preferálják a döntéshozók. Helyben a Karacsi Hajógyárban folynának az építési munkálatok, a gyaníthatóan Type 041-es YUAN-osztályú egységeken.

Június helyett csak szeptember 20-án érkeztek meg Bangladesbe az első Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépek. Az Antonov An-124-100 szállító repülőgép gyomrában utazó szállítmány a Zahurul Haque légibázison landolt. A 2013-ban egy milliárd dolláros orosz hitelből vásárolt 16 gép késedelmes szállításainak okairól a gyártó nem nyilatkozott.

Elkészült az első, majdan Japánban összeszerelésre kerülő Lockheed Martin F-35A Lightning II-es törzsének középrészével a Northrop Grumman. Az AX-5-ös jelzéssel ellátott gép Nagojában kerül összeszerelésre a BAE Systems által gyártott törzs-hátsórésszel, illetve a Lockheed Martin által készített egyéb fődarabokkal. Ez a gép várhatólag 2017-ben gördül majd ki a Mitsubishi Heavy Industries üzeméből. A törzs középrészének gyártását végző Northrop Grumman a rendelési igények minél jobb kielégítése végett 11,5 hónapról 10 hónapra csökkentette eme összetevő előállítási időtartamát. A Japánba október 4-én útnak indított törzs-középrész egyébként a 207. elkészült volt, ezekből 30 ebben az évben került legyártásra. Az első Japán számára gyártott F-35A 2016 második negyedévében készül el és még abban az évben az átadásra is sor kerül.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

MiG-17F.

AgustaWestland HH-101A Caesar.

Northrop F-5E Tiger II.

ShinMaywa US-2.

Szu-30SzM.

BAE Systems Hawk T.2.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Mil Mi-8T.

Transall C-160F.

Mil Mi-24D.

Avro 698 Vulcan B.2.

Boeing EA-18G Growler.

Dassault Mirage 2000N.

Boeing AH-64D Apache Longbow.

MiG-21Bisz.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Lockheed S-3B Viking.

Lockheed P-3C Orion.

Boeing Vertol Chinook HC.2.

MiG-21UM.

C’était au lendemain du 13 juillet, à l’issue d’un Sommet européen dramatique au cours duquel on a frôlé le « Grexit ». Ébranlé par six mois de négociations tendues avec Athènes, conscient de l’image désastreuse donnée par une Europe qui aurait humilié la Grèce à la suite d’un « diktat » allemand, François Hollande, lors de l’entretien traditionnel du 14 juillet, a promis de s’attaquer aux dysfonctionnements de la zone euro, notamment en instaurant un parlement chargé de la contrôler et un budget propre destiné à venir en aide aux pays en difficulté. L’Élysée s’est ensuite activé auprès des médias, leur annonçant une grande initiative pour la rentrée qui s’inscrirait dans le cadre de la lettre franco-allemande du mois de mai appelant à un renforcement de la gouvernance économique de la zone. En septembre, lors de la conférence de presse semestrielle du chef de l’État, on a vu… En fait, on n’a rien vu, Hollande se concentrant sur la question des réfugiés. Une répétition de la séquence du printemps 2013 lorsque François Hollande avait déjà annoncé des propositions de réformes de la zone euro qui ne sont jamais venues.

Depuis son élection, en 2012, le Président de la République joue au chat et à la souri avec le sujet européen par crainte à la fois de fâcher son partenaire allemand, qui a une vision de l’avenir européen radicalement différente, et, surtout, de relancer le débat hexagonal sur l’Europe dont il a vu, en 2005, qu’il échappait à toute rationalité et pouvait avoir des effets explosifs sur le PS. Il s’applique donc, depuis trois ans, à ne pas sortir des aimables généralités sur l’Europe, comme il l’a de nouveau fait mercredi à Strasbourg, devant le Parlement européen, où il a pris la parole avec la chancelière Angela Merkel sur le thème des valeurs européennes. L’Élysée a prévenu : il n’y aura aucune annonce programmatique…

Ce mutisme présidentiel sur un sujet central de la vie politique donne l’impression que le couple franco-allemand est désormais déséquilibré au profit d’une chancelière qui sait ce qu’elle veut et surtout ce qu’elle ne veut pas. Autrement dit, alors qu’il y a une parole politique forte outre-Rhin, il n’y a aucune parole politique de même niveau dans l’Hexagone, même si Pierre Moscovici, lorsqu’il était ministre des Finances, ou Emmanuel Macron, le ministre de l’Économie, ont avancé, en solitaire, une série de propositions : création d’un trésor européen et d’un budget de la zone euro, mutualisation d’une partie de l’assurance–chômage, parlement de la zone euro, convergence fiscale, ministre des Finances de la zone euro, présidence permanente de l’Eurogroupe (instance où siègent les ministres des Finances). Bien que ces réflexions aient été menées avec le SPD allemand (socio-démocrates), il leur manque l’onction présidentielle pour devenir une base de négociations avec Berlin.

Même si Angela Merkel et son puissant ministre des finances, Wolfgang Schäuble, tous deux membres de la CDU (chrétiens-démocrates) estiment que la zone euro peut fonctionner en pilotage automatique, chaque pays devant se contenter de respecter le règlement de copropriété de la monnaie unique (le Pacte de stabilité), ils sont d’accord pour introduire un contrôle parlementaire et ne sont pas fermés à davantage de solidarité financière entre les pays de la zone euro. Mais à une condition : que ces innovations majeures passent par une modification des traités européens comme l’exige la Cour constitutionnelle fédérale allemande. Et c’est là où ça coince : l’Élysée ne veut pas en entendre parler par crainte d’être obligé d’organiser un référendum. Le traumatisme de 2005 explique donc largement la prudence présidentielle.

Ces contraintes réelles ou supposées de politique intérieure ont donc remisé au placard les initiatives ambitieuses franco-allemandes, comme ont su en prendre Mitterrand-Kohl, Chirac-Schröder et, dans une moindre mesure, Sarkozy-Merkel. Pour autant, il serait inexact de croire que la France ne joue plus aucun rôle. Le gouvernement tente d’innover à « traité constant », comme le veut l’expression consacrée, c’est-à-dire sans se lancer dans un mécano institutionnel à haut risque. Paris a ainsi pesé avec succès pour que la Grèce reste dans la zone euro, alors que Berlin était favorable à une sortie ordonnée, et pour qu’elle bénéficie d’un troisième plan d’aide dont l’Allemagne ne voulait pas. En réalité, depuis le début de la crise de la zone euro, Berlin s’est montré d’une souplesse remarquable, acceptant à peu près tout ce qu’elle refusait d’abord, de la création du Mécanisme européen de stabilité (MES) à l’Union bancaire. Mieux, elle s’est accommodée de l’évolution doctrinale de la Banque centrale européenne (BCE) qui a jeté par-dessus bord l’héritage de la Bundesbank en rachetant à tour de bras les dettes publiques (60 milliards par mois). Autant d’évolutions qu’il n’a pas été facile de faire accepter par le Bundestag et l’opinion publique allemande rétive à une « Union de transferts ».

Le problème est qu’on arrive à la limite de l’acceptable pour l’Allemagne : les emprunts européens, par exemple, sont tout simplement contraire aux traités actuels selon Berlin, ce qui explique que Hollande, qui les avait défendus lors de sa campagne de 2012, les ait enterrés. En outre, cette prudence du Président français devient suicidaire. Ainsi, pour ne pas modifier les traités, la France voudrait faire du Parlement européen limité aux députés membres de la zone euro l’instance de contrôle (forcément consultative sans modification des traités) de la zone euro. Le problème est que sa composition est tout sauf démocratique, les grands pays étant sous-représentés : alors qu’il faut 70.000 Maltais pour élire un député, 883.000 Français sont nécessaires… Enfin, ce refus de s’emparer du sujet européen laisse le champ libre aux eurosceptiques et aux europhobes qui peuvent à leur aise dénoncer cette Europe technocratique, égoïste et coupée des peuples.

N.B.: article paru dans Libération du 6/10

Was sind Rüstungsexporte überhaupt, handelt es dabei nur um Waffen und was sind Rüstungsgüter? Diese und viele weitere Fragen stellten sich Stipendiaten vor dem Hintergrund der derzeitigen internationalen Krisenherde, wie zum Beispiel in der Ukraine oder im Irak und Syrien.

L'entrée de la Russie sur la scène diplomatico-militaire constitue-t-elle les prémices d'une crise encore plus grave en Syrie ? "Non", selon le diplomate Éric Danon.

Début des essais de la frégate multi-missions Languedoc au large des côtes bretonnes.

Le 7 octobre 2015, la Languedoc, troisième frégate multi-missions (FREMM) de la série destinée à la Marine nationale, a appareillé de Lorient pour sa sortie en mer. Par rapport à ses aînées, la Languedoc verra sa période de tests réduite à six semaines au lieu de huit. L’objectif de cette première sortie est de tester les performances de la propulsion et du système de navigation du navire.

Le programme FREMM représentera à terme la construction de dix frégates, dont huit pour la Marine nationale. Six d’entre elles seront livrées d’ici 2019 et deux frégates dotées de capacités anti-aériennes renforcées seront livrées avant 2022. Deux autres unités ont été vendues à l’export, l’une le Mohammed VI livrée en 2014 à la Marine Royale du Maroc et l’autre le Tahya Misr (ex-Normandie) livrée en juin 2015 à la Marine égyptienne.
Le groupe DCNS a livré à la Marine nationale sa toute première FREMM, l’Aquitaine, fin 2012 et la FREMM Provence, le 12 juin 2015. La frégate Languedoc sera livrée au printemps 2016. Viendront ensuite l’Auvergne, mise à flot le 2 septembre dernier et livrable en 2017, puis la Bretagne, en cours de construction pour un achèvement en 2018. Une sixième FREMM, qui prendra normalement le nom d’Alsace, rejoindra la Marine nationale avant la mi-2019. Deux autres frégates bénéficiant de capacités de défense aérienne renforcées seront opérationnelles entre 2020 et 2022.

Caractéristiques des FREMM :

• Longueur hors tout : 142 m ;
• largeur : 20 m ;
• Vitesse maximale : 27 nœuds ;
• Mise en œuvre : 108 personnes (détachement hélicoptère inclus) ;
• Capacité de logement : 145 personnes ;
• Autonomie : 6 000 nautiques à 15 nœuds.

Les 1er et 2 octobre 2015, la préfecture maritime de la Méditerranée, en partenariat avec le centre d’expertise pratique de lutte antipollution de la Marine nationale, a organisé un stage de formation au profit d’une vingtaine d’officiers de l’arrondissement maritime Méditerranée composant les équipes d’évaluation et d’intervention sur navire en difficulté (EEI).

Am 9. Oktober 2015 hat der Rat seine Verhandlungsposition in Bezug auf den Entwurf der Datenschutzrichtlinie festgelegt. Diese Richtlinie soll den Schutz personenbezogener Daten gewährleisten, die zur Verhütung, Aufdeckung, Untersuchung oder Verfolgung von Straftaten, zur Strafvollstreckung oder zum Schutz vor und zur Abwehr von Bedrohungen der öffentlichen Sicherheit verarbeitet werden. Der luxemburgische Vorsitz kann nun auch über diesen Teil des Datenschutzpakets mit dem Europäischen Parlament verhandeln. Die Verhandlungen über den anderen Teil des Pakets, die Datenschutz-Grundverordnung, wurden bereits aufgenommen, nachdem der Rat sich am 15. Juni 2015 auf seine Position geeinigt hatte. Mit dem Europäischen Parlament wurde bereits Kontakt aufgenommen, um ein erstes Trilog-Treffen anzuberaumen, damit bis Jahresende eine Einigung über das gesamte Datenschutzpaket erzielt werden kann.

"Die heutige Einigung ist ein entscheidender Schritt im Hinblick auf den Abschluss der EU-Datenschutzreform bis zum Jahresende"

, so Félix Braz, luxemburgischer Justizminister und Präsident des Rates.

Die geplante Richtlinie soll dafür sorgen, dass personenbezogene Daten in hohem Maß geschützt werden und Strafverfolgungsbehörden in der Europäischen Union leichter personenbezogene Daten untereinander austauschen können. Der Schutz von Personen in Bezug auf die Verarbeitung ihrer personenbezogenen Daten ist ein Grundrecht, das in der EU-Grundrechtecharta und im Vertrag über die Arbeitsweise der Europäischen Union niedergelegt ist.

Die neue Richtlinie würde nicht nur für die grenzüberschreitende Verarbeitung von personenbezogenen Daten gelten, sondern auch für die Verarbeitung personenbezogener Daten durch Polizei- und Justizbehörden auf rein nationaler Ebene. "Dies ist wichtig, um einen umfassenden Datenschutzrahmen für Bürger und Behörden in allen 28 Mitgliedstaaten sicherzustellen", erklärte Félix Braz. Andererseits gelten die derzeitigen EU-Vorschriften lediglich für die grenzüberschreitende Verarbeitung von personenbezogenen Daten. Dies hat Polizei- und andere Strafverfolgungsbehörden bei der justiziellen Zusammenarbeit in Strafsachen und der polizeilichen Zusammenarbeit vor Probleme gestellt. Die neuen Regeln sollen das gegenseitige Vertrauen zwischen den Polizei- und Justizbehörden in der EU stärken.

Die Grundsätze, die in der geplanten Richtlinie festgelegt werden sollen, entsprechen den derzeit geltenden Vorschriften. Dies gilt auch für den Grundsatz, dass die Mitgliedstaaten die Möglichkeit haben, strengere Schutzmaßnahmen vorzusehen als die Richtlinie vorschreibt. Anders als die geltenden Vorschriften würde die neue Richtlinie auch den Schutz vor und die Abwehr von Bedrohungen der öffentlichen Sicherheit erfassen. Die Weitergabe personenbezogener Daten an Drittländer oder internationale Organisationen wäre wie bisher abgedeckt. Die Aufsichtsbehörde, die nach der Datenschutz-Grundverordnung einzurichten ist, könnte auch mit den Angelegenheiten befasst werden, die unter die Richtlinie fallen. Nach der neuen Richtlinie hätten die betroffenen Personen zudem Anspruch auf Schadenersatz, wenn sie wegen einer rechtswidrigen Verarbeitung ihrer Daten einen Schaden erlitten haben.

Eurázsiai földművesek vándorolhattak Afrikába 3000 éve - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport, amely egy Etiópiában 4500 éve eltemetett férfi koponyájából kivont ősi DNS elemzésével támasztotta alá a feltevést.

Die Länder der Visegrád-Gruppe – Ungarn, Tschechien, die Slowakei und Polen – zeigen bei der laufenden Auseinandersetzung um die europäische Flüchtlingspolitik eine abweisende, ja missbilligende Haltung gegenüber einer aus ihrer Sicht großzügigen Aufnahme von Asylsuchenden. Ein automatisiertes Verteilungssystem lehnen sie ab; vor allem dieser Punkt hat Zweifel an ihrer Bereitschaft aufkommen lassen, in einer normativ wie innenpolitisch hochrelevanten Frage Solidarität innerhalb der EU zu üben. An der Zurückhaltung dieser und anderer Länder aus dem östlichen Teil der EU wird sich angesichts der dortigen gesellschaftlichen wie politischen Ausgangslage mittelfristig wenig ändern. Deutschland ist daran interessiert, die Europäisierung von »Asylsolidarität« voranzubringen und die Widerstände aus den ostmitteleuropäischen Mitgliedstaaten zu überwinden. Dies sollte aber eher durch Dialog und Anreize als durch Zwang und Mehrheitsvotum erreicht werden. Ein positives Element könnte ein Migrations-, Justiz- und Grenzdialog zwischen Deutschland und den vier Visegrád-Ländern sein.

Az oktatási normák módosításáról egyeztetnének az iskolaügyi minisztériummal azok a kisebbségek, amelyeket közvetlenül is érintenek a rendszer problémái és a küszöbön álló reformok – derült ki a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Bizottságának ülésén Pozsonyban, pénteken. A komáromi, oktatásügyi demonstráción megfogalmazott aggályokat és elveket is megértik és azonosulnak velük.

A kisebbségi bizottság pénteki ülésén hangsúlyosan megjelent az iskolaügyi téma, többek között a készülő kisebbségi akcióterv kapcsán. Mind az ukrán, mind pedig a ruszin küldöttek aggályokat fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy az iskolaügyi minisztérium miként kezeli a kisebbségi oktatás helyzetét. A magyar delegáció a komáromi tüntetés, valamint a 26 ezer aláírást összegyűjtő petíció kapcsán tájékoztatta a bizottságot a magyar iskolák helyzetéről. Végül Szekeres Klaudia, a Jogsegélyszolgálat vezetőjének a javaslatára egy olyan nyilatkozat is elfogadásra került, melyben a bizottsági tagok kijelentik, teljes mértékben támogatják a Komáromban megfogalmazott nyilatkozatot, valamint feladatul szabják a megbízott kormánybiztosnak, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat az iskolaügyi tárca és az oktatási problémák által érintett kisebbségek képviselői között a vonatkozó rendelkezések és törvények módosítása érdekében. A nyilatkozatot a négy érintett kisebbség (a magyar, a ruszin, az ukrán és a roma) egyhangúlag támogatta. Magyar részről az ülésen Szekeres Klaudia mellett Masszi János (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége), Mézes Rudolf (Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége), valamint Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivője is részt vett.

Krisenzeiten sind für jede Gemeinschaft eine echte Bewährungsprobe. So wie wir zur Prüfung unserer Banken Stresstests durchführen, so führt gegenwärtig das Leben selbst zur Prüfung unserer Gemeinschaft einen Stresstest in Form einer dramatischen Migration durch. Um dieses Thema ging es beim jüngsten Treffen des Europäischen Rates. Die Ergebnisse sind Ihnen bekannt. Erlauben Sie mir daher einige grundsätzlichere Überlegungen – vor allem im Hinblick darauf, dass sich der Europäische Rat auf seiner nächsten Tagung in zehn Tagen mit demselben Problem beschäftigen wird.

Historischer Wandel und Bedrohungen großen Ausmaßes verlangen von jeder Gemeinschaft die Wahrung der Würde und des Selbstvertrauens, besonders jetzt, wo die ganze Welt ihren Blick auf Europa richtet und beobachtet, wie Europa auf die Flüchtlingswelle reagiert. Europa ist zunehmend scharfer Kritik ausgesetzt, und unsere interne Uneinigkeit und gegenseitigen Schuldzuweisungen helfen doch nur unseren Gegnern.  Fast jeder in Europa hat in den Chor der Kritiker eingestimmt, während nur einige wenige Europas guten Ruf verteidigen. Bei den Vereinten Nationen könnte man den Eindruck gewinnen, Europa sei für Flüchtlinge der schlimmste Ort der Welt. Glauben Sie mir, ich habe mich dort sehr einsam gefühlt, als ich Europas guten Ruf verteidigt habe und versucht habe, die Zuhörer davon zu überzeugen, dass Europa in Wahrheit ganz anders ist.

Hunderttausende Flüchtlinge kommen nach Europa, weil sie wissen, dass sie hier immer noch die offenste und toleranteste Gemeinschaft vorfinden. Wir sind es doch, die noch die internationalen Standards und Richtlinien einhalten, und hier in Europa sind die Menschen, alle Menschen, sicherer als überall sonst. Wir dürfen nicht zulassen, dass Europa zum Sündenbock wird, weil wir uns streiten und uns gegenseitig hemmungslos die Schuld zuweisen. Sonst wird es nämlich nicht lange dauern, bis Gottesstaaten anfangen werden, uns über religiöse Toleranz zu belehren, Diktatoren uns erzählen werden, was Demokratie bedeutet, und diejenigen, die für diese massenhafte Abwanderung verantwortlich sind, uns erklären werden, wie man Flüchtlinge behandeln soll. Sie tun es ja tatsächlich schon. Es gibt Länder, die praktisch keinen einzigen Flüchtling aufnehmen, aber Europa am lautstärksten dazu auffordern, mehr Offenheit zu zeigen. Wir müssen daher unseren guten Ruf schützen, gemeinsam.

Wir reden ständig über Solidarität. Über Quoten und mehr Unterstützung für Flüchtlinge auf unserem Boden wie auch für diejenigen, die in Flüchtlingslagern und in Ländern außerhalb der EU geblieben sind. Wir dürfen jedoch nicht vergessen, dass Solidarität gegenseitiges Verständnis und Respekt erfordert. Ohne Solidarität unter den Mitgliedstaaten werden wir es nicht schaffen, anderen zu helfen. Es ist unsere gemeinsame Pflicht, sowohl Flüchtlingen zu helfen als auch die Außengrenzen der EU zu schützen. Jeder muss diese Pflicht erfüllen, und gleichzeitig sollte keiner mit der Last alleine gelassen werden. Das verstehe ich unter Solidarität.

Wir müssen gemeinsam vereinbarte Regeln einhalten. Wenn jemand sagt, dass er nicht die Absicht hat, sich an europäisches Recht zu halten, zum Beispiel an Dublin oder an Quoten, dann untergräbt er das Wesen der Solidarität und unsere Gemeinschaft. Die Einhaltung von Regeln bedeutet immer auch den teilweisen Verzicht auf die eigenen Interessen. Diese Worte möchte ich an die Ungarn und die Italiener, an die Slowaken und die Griechen richten. 

Wir dürfen uns nichts vormachen. In der heutigen Lage müssen wir uns weitgehend auf uns selbst verlassen. Die Welt um uns herum hat nicht die Absicht, Europa zu helfen. Viele unserer Nachbarn haben mit weitaus größeren Problemen zu kämpfen, und manche schauen mit Genugtuung auf unsere Schwierigkeiten. Für uns sind die Flüchtlinge einzelne Menschen, Individuen, die auf unsere Hilfe hoffen. In unserem Umfeld gibt es jedoch Kräfte, für die die Flüchtlingswelle lediglich ein schmutziges Geschäft oder ein politischer Spielball ist. Wir werden allmählich Zeuge der Entstehung einer neuen Form politischen Drucks, manche nennen es gar eine Art neuen hybriden Krieg, bei dem Migrationswellen zum Werkzeug, zur Waffe gegen Nachbarn werden. Dies erfordert unsere besondere Sensibilität und Verantwortung.

Sie alle kennen den Begriff der Verantwortungsethik aus den Werken Webers, nicht Manfred, sondern Max. Heute verlangt die Verantwortungsethik von uns, uns vor Extremen zu hüten. Mit Extremen meine ich einerseits die Anti-Einwanderungs-Rhetorik und andererseits alle einzuladen, die kommen möchten, obwohl wir sie nicht aufnehmen können. Wir müssen es endlich begreifen – Millionen potenzieller Flüchtlinge und Migranten träumen heute von Europa – nicht nur aus Syrien, auch aus Afrika, Afghanistan, Pakistan, Irak und anderen Ländern. Für alle Flüchtlinge wirken der leichte Zugang zu Europa und die fehlenden Außengrenzen, neben der "Willkommenspolitik", wie ein Magnet, der sie zu uns zieht.

Auf meinen Reisen in der Region haben alle, mit denen ich gesprochen habe – Staatschefs oder Flüchtlinge in den Lagern, in der Türkei, Jordanien oder Ägypten – mich vor einer Sache gewarnt: Ein potenzieller Sieg des Assad-Regimes ist mittlerweile aufgrund des Eingreifens von Iran und Russland in Syrien wahrscheinlicher geworden, und dies wird zur nächsten Flüchtlingswelle führen. Gestern hat Präsident Erdoğan diese Botschaft bestätigt. Nach türkischen Schätzungen könnten weitere drei Millionen Flüchtlinge aus Aleppo und Umgebung kommen.

Eine Solidaritätserklärung wird immer mit Beifall begrüßt, der Ruf nach Verantwortung und Vernunft hingegen – fast nie. Solidarität zu üben ist viel schwerer als sie zu predigen. Ich spreche aus jahrzehntelanger Erfahrung.

Deshalb appelliere ich an Sie alle, Verantwortung und Vernunft zu zeigen. Das Gebot der Stunde ist die Wiederherstellung der Kontrolle an den Außengrenzen der EU als conditio sine qua non einer wirksamen, humanitären und sicheren Migrationspolitik. Morgen werden Sie Angela Merkel und François Hollande im Europäischen Parlament hören. Wir alle wissen, wie viel von ihnen abhängt. In dieser Krisensituation haben beide wunderbare moralische Gesten gezeigt, die wir alle sehr schätzen. Morgen müssen sie jedoch eine viel schwerere Prüfung bestehen: eine Prüfung in Verantwortung für den Schutz der europäischen politischen Gemeinschaft und ihrer Außengrenzen. Andernfalls werden sie und wir alle verantwortlich sein für die neuerliche Errichtung von Mauern und Schranken an unseren Binnengrenzen, hier in Europa. Wir müssen es endlich laut und deutlich sagen: Europa ohne seine Außengrenzen ist gleich Europa ohne Schengen. Europa ohne seine Außengrenzen wird zu einem Nährboden der Angst in jedem einzelnen von uns. Und das führt uns früher oder später in eine politische Katastrophe.

Der ganz normale Bürger erwartet von den Politikern in erster Linie Leistungsfähigkeit und Entschlossenheit. Wenn die führenden Politiker der großen Volksparteien dies nicht leisten können, schauen sich die Menschen nach einer anderen Art von Führerschaft um, radikal und skrupellos. Denn die Menschen fordern von ihren führenden Politikern vor allem die Gewährleistung von Ordnung und Sicherheit in ihrer eigenen Gemeinschaft. Entweder meistern wir diese Herausforderung, oder andere werden unsere Stelle einnehmen. Die politischen Machos stehen schon Schlange. Aber wir können sie noch aufhalten. Und das hängt nur von uns ab. Vielen Dank.