Air Power Blog

A LégierőBlogger ma a "lőtér túlvégén", azaz a Mórocz-tetőn tanúja lehetett, amint a légierő alternatív megoldást talált a földi célok elleni támadás régóta, emberfeletti magyar-svéd-amerikai erőfeszítések dacára megoldatlan problémájára...

Lőkörön az egyik VA-2-es, előtérben a behavazott lőtéri irányítótorony. A hangsúly a minden időbeni bevethetőségen van, különös tekintettel az arktikus viszonyokra. Háttérben Várpalota.

Figyelemre méltó az új típus kifinomult aerodinamikája.

Az oldás pillanata..

...szeparáció...

...egyszerre zuhannak az ejtőlőszerek. Minek ide GBU-12/Mk82?..

...egress.

Az egyik pápai C-17-es indulását nem befolyásolták az alacsonyabban zajló mozzanatok. A VA-2-esekhez képest megvolt a kellő függőleges elkülönítés.

Zord

Légi hadműveleti tervező gyakorlatot tartanak a napokban Veszprémben, LVIK/LIK (Szikla) közegben az ÖHP légi haderőnemi vezetésének égisze alatt, cseh részvétellel. A Blue Horizon fedőnevű rendezvény célja az elmúlt években ezen a területen elsajátított - a NATO legfrissebb, iraki és líbiai (OUP) tapasztalatokra alapuló eljárásait, normáit, eszközeit tartalmazó - tudást egy szimulált hadműveleti szcenárió keretében próbára tenni. Amellett, hogy a felkészített hazai állomány szükség szerint részt tud venni egy szövetséges légi komponensparancsnokság (JFACC) munkájában - itt konkrétan egy német vezetésű váltás támogatása jön szóba a közeljövőben - a hazai légierő szövetségi műveletekbe történő illesztésének képességét is erősíti a törekvés, valamint természetszerűleg az önálló műveletekre való alkalmasságot. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a politikai célkitűzésekben meghatározott katonai hatások eléréséhez mit kell csinálni a rendelkezésre álló légierőkkel, miként "fordítják le" ezt számukra, megfelelő ütemezéssel és visszacsatolásokkal, részletekbe menően (pl. targeting)

A hajtóerő a Unified Protector (Líbia) műveletben részt vettek tapasztalataiból származtatható - itt egy limitált kiadású OUP-patch egy félbefűrészelt Rafale-val és a Poggio Renatico CAOC-hoz közel eső Ferrara főterének egy részletével. Jobbra a BH16 felvarrója.

A BH16-on részt vevő állomány (első sor B4: Szűcs Pál ezredes, megbízott légierő haderőnemi főnök)

Zord

A múlt héten a belgrádi könyvvásáron bemutatták Szlavisa Golubovics ezredes Pad Nocsnog Szokola című könyvét, mely Európa legsikeresebb légvédelmi rakétás alakulatának, a belgrádi 250. dandár 3. osztályának 1999-es, háborús történetét dolgozza fel roppant aprólékossággal. A Dani Zoltán vezette péjin bregi nyevások egykori tagjaként Golub megszólaltatta az események résztvevőit, azaz volt kollégáit, de még Vega 31-et is egy rövid interjú erejéig - ezek a személyes visszaemlékezések adják a kötet gerincét, ám a szerző analízise, a megélt történések és az összegyűjtött információk szintézise sem marad el, a nagyszerű illusztrációkról nem is beszélve. A LégierőBlogger által is kutatott területen egyértelműen mérföldkőként értékelhető ez a könyv, melyben az F-117-es és F-16-os mindenki által elismert lelövésének bemutatásán túl ugyanakkor a szerző egyértelműen síkra száll a 3. rakétaosztály 1999. május 20-i lövészetének (B-2) eredményessége mellett is, kifejezve reményét, hogy az idővel igazolást nyer.

Zord

Sűrű, sokrétű, ugyanakkor ritka sikeres nap volt a keddi a LégierőBlogger és kollégái számára. A 2.KRE-TEK szolnoki terrorellenes együttműködési gyakorlatot és a Reptár-látogatást követően a kecskeméti éjszakai kiképző repülés fotózása sem maradt el. A nyilvánvaló kommunikációs célokon túl ilyen aktivitásnál már a ténykedés érdemi részéhez sem férhet kétség.

TEK-es kommandós gyorsköteles leereszkedése az ex-orosz honvédségi Mi-8-asból a Thököly úti laktanyában megrendezett túszmentési szcenárió során.

Ez már a Reptár, a Zsámbékról áthozott Dvina indítóval és 11D gyakorló rakétával. A vasútállomás vs repülőtér 1:0 helyválasztással a repülő- és légvédelmi szakma sosem békélhet meg, de ahogy mondani szokták, ez a kocka el van vetve.

Az egyik Viper hívójelű Gripen a 12-es fájnelen Kecskeméten. Ezúttal "hagyományos", NVG nélküli átmeneti/éjszakai kiképzési repülésnek lehettünk tanúi, melyben A-A, műrepülési és A-G feladat éppúgy helyet kapott.

Továbbiak hamarosan...

Zord

Egyre csak fokozódik a katonapolitikai helyzet Európában, ahelyett hogy enyhülne vagy a mostani szinten stabilizálódni látszana. A kiéleződő szembenállásnak pedig most is vannak kritikus földrajzi pontjai, mint a suwalski szűkület, vagy a Boszporusz. Talán illik ehhez a megállapításhoz a Kercsi-szorosban épülő összeköttetés légi felvétele is.

Zord

A hétvégén rendezték meg a kenesei honvédüdülőben a 4. vadászpilóta találkozót. A hazánkban (is) igencsak leszűkült foglalkozási ág hajdani és ma is aktív képviselői közül mintegy százötvenen látogattak el a Balaton partjára, hogy találkozzanak a közösség tagjaival. Az idős, idősödő és fiatalabb arcokat nézve egy dolog motoszkált a LégierőBlogger fejében: vajon a társadalmi-társasági funkción túl lehetne-e elég erő ebben a társaságban arra is, hogy a fegyvernemnek (haderőnemnek) nagyobb odafigyelést, szakmaibb döntéshozatalt csikarjon ki?

A pilótáké mindig is huncut társaság volt, s a vadászok egója csak erősítette ezt a tendenciát.

Helembai László nyá. ezredes, mint konferanszié, Kositzky tábornok úr dedikál.

Érdekfeszítő kép a kivetítőn. "A szárnyas rakéta elleni harc elvi és gyakorlati kérdéseinek megismerése a légvédelmi csapatok egyik legfontosabb feladata" illetve "MN 6025 REF módszertani repülés 1980. 07. 01." A grafikán egy MiG-23-as üldöz egy AGM-86-ost, a kiakasztott segédanyagok között a jobb szélen MiG-23 lokátor indikátor fotók is felismerhetőek.

Zord

A LégierőBloggert sorsa és felelőtlensége a szokásos AOR-jétől távolra sodorta ezen a héten, így szégyenletes módon nem lehet tanúja az otthon zajló BW/BS, illetve a felvidéki TOLY gyakorlatok bemutatónapjának. Helyette Jordániából, a II. Abdalláh Király Különleges Műveleti Kiképző Központból (KASOTC, ejtsd: keszotik) jelentkezik, ahol a háborúba készülő iraki erőket (katonákat, belügyeseket, rendőröket) készítenek fel NATO-szponzorálással, lövész rajparancsnoki, harctéri életmentő, C-IED és CIMIC kurzusokon. A szokatlan diverzióért köszönet illeti a HM-et, illetve a szövetség sajtósait és a brüsszeli amerikai missziót.

Némi szódiplomácia révén sikerült fotózási lehetőséghez jutni és juttatni. Ezen a képen éppen a taktikai házba történő behatolást kezdi meg az egyik igencsak vegyes iraki csapat. Helyszíni információk szerint ezek a harcosok a kiképzés után direkt mennek a moszuli frontra.

A többszintes taktikai épület a volt kőbányából kialakított, összesen két négyzetkilométeres KASOTC-objektumban. Hátul az Airbus A300-asból kialakított, túszmentési akciók begyakorlására alkalmas szimulátor látható.

A legegyszerűbb C-IED eszközök egyikét tartja kezében az egyik civil kontraktor, egy úgynevezett distruptort. A flakonban alakra csomózott robbanózsinór és víz van, amit az IED gyanús objektum mellett távirányítással felrobbantva remélhetőleg sikerül a robbanóeszközt szándékolt működésére képtelenné tenni (NEM a töltetét hatástalanítani!). Kis túlzással ez amolyan Rögtönzött Rögtönzött Robbanóeszközök Elleni Eszköz.

A KASOTC jelvénye.

Zord

Miközben az F-35-ös rendszeresítésével, a B-21-es fejlesztésével, a kínai törekvésekkel egyre szaporodik a kis visszaverő felületű célok száma (az UAV-okról nem is beszélve), s egyre kifinomultabbá válnak az elektronikai támadó eszközök is, a légvédelem fejlesztőinek alapvető feladata, hogy a régi leckéket elővegyék, a frekvenciadiverzitással és abban az alsóbb sávok alkalmazásával/megtartásával. Oroszországban most is sokoldalú a megközelítés.

1L125 Niobij-SzV, méteres hullámhosszú, aktív fázisvezérelt antennájú lokátor a csapatlégvédelemnek. Ötmillió euró környéki árával jó P-18-as utódnak tűnik az exportpiacra.

Az eleve több sávosra tervezett 55Zs6M Nyebo-M komplexum méteres (RLM-M) lokátora.

Ugyanannak a rendszernek a decis eleme, az RLM-D.

Nyizsnyij Novgorod előző generációs deciméteres 59N6E Protivnik-GE lokátora.

Ne felejtkezzünk el a kis magasságú célokról és a centiméteres sávról sem. A VNIIRT 48Ja6-K1 Podlet-K1 lokátora.

Zord

A képekért köszönet az Armija 2016-os kiállításról nemrégiben hazatért Gyűrösi Miroszláv barátomnak.

Ha nagy volumenű hazai helikopterbeszerzésről eddig sajnos nem is tudott beszámolni a LégierőBlogger, ma legalább az ipari szereplők magyarországi tevékenységének egy pozitív példájáról szót tud ejteni. A nyáron ugyanis az Elektro-Metall Paks Kft. megszerezte a gyártó szervezetekre szabott Part 21 A szakasz G alrész szerinti repülőgépipari beszállítói minősítést, s ezt ünnepelték meg ma a Duna-menti település ipari parkjában lévő üzemben. A németországi EME cég (főként Airbus gépekbe és helikopterekbe szánt) elektromos kábelkötegeire szakosodott leányvállalata ezzel - itthon úttörőként - további minősítés nélkül repülőgépipari alkatrészek önálló szállításra kapott hatósági felhatalmazást.

A gyártó szervezet jóváhagyási bizonyítványa, kiállítva 2016. június 28.

Vincze Károly ügyvezető igazgató, háttérben a cége termékeivel épített egyik helikoptertípus, az Airbus Helicopters H145 molinója.

A Pilatusnak is dolgoznak, ez a készülő kábelköteg a PC-12-esbe megy.

Az H135 főkapcsoló panelje, és ami mögötte van.

Zord

Ma a változtatható szárnnyilazású repülőgépek lassan ritkuló családjának két, máig aktív típusa került a LégierőBlogger terítékére Námest nad Oslavouban és Ostravában. A lengyel légierő Szu-22M4-esei és az amerikai légierő B-1B-je ráadásul ugyanazon a gyakorlaton, a CAS/JTAC fókuszú Ample Strike-on vesznek részt Csehországban - mondhatni a paletta két széléről, ami rávilágít a légi támogatás igencsak kiszélesedett valóságára, melybe ugyanúgy belekényszerült egy elavult, hagyományos fegyverzetű csapásmérő, mint egy nukleáris misszióját vesztett, precíziós fegyverzetű stratégiai bombázó.

Az első fogás: immár szürke lengyel Szu-22 géppár felszállóban Námestben. A korábbi évekkel szemben ezúttal nincs nyoma a FAB-oknak.

Második fogás: a Fairfordba telepített amerikai nehézbombázók ma két legyet ütöttek egy csapásra. Dolgoztak az Ample Strike keretében Bechyne körzetében a JTAC-nak, majd a munka végeztével Ostravában a hétvégi NATO Dni helyszínén szálltak le. Itt a Dyessből való B-one, Sniper konténerrel, leszállóban, hátul a BUFF.

Zord

A honvédséget a "légi irányból" figyelők elkönyvelhették a csöves tűzeszközök kivonását a légvédelemnél valamint a csapatlégvédelem megszűnését, a dedikált alegységek és technikájuk felszámolását a szárazföldi erőknél. Kevéssé ismert tény, hogy felkészítésük-kiképzésük részeként - a kedvezőtlen változások ellenére - a szárazföldi egységek lényegében folyamatosan foglalkoztak-foglalkoznak a számukra egyik legnagyobb veszélyt jelentő légi támadó eszközök elleni harccal, gyakorlatilag minden fegyverzettel, amivel rendelkeznek, a lövészkatona gépkarabélyától kezdve a BTR-80/A 30 milliméteres ágyújáig. A LégierőBlogger ma a körös-hegyi lőtéren a hódmezővásárhelyi 5/3 Bercsényi lövészzászlóalj katonáinak ilyen célokat is tartalmazó rajellenőrző foglalkozását tekinthette meg, melyre az amerikai részvétellel zajló Bátor Harcos gyakorlat keretei között került sor.

Dolgozik az egyik BTR-80 KPVT géppuskája.

Távolságban a BTR-80A 2A72 gépágyúja rendelkezik a legjobb lehetőségekkel.

X8 kommersz sárkányra alapozott HM Ei célgép.

Mint azt a helyi háborúk tapasztalatai mutatják, függeszkedő, földön lévő illetve lassan repülő helikopterek ellen az RPG-7 roppant hatékony fegyver a lesállásból támadó könnyű gyalogság kezében.

Ritka pillanat: egy képen a BTR, az általa kivetett ködgránát (oroszul: tucsa), és a célgép. Az aktív tűzeszközök mellett természetesen a passzívak, illetve az eljárások, így a rejtés, álcázás, megtévesztés, csapás alól történő kivonás is a légi támadók elleni lehetőségek számát gyarapítják. Eredményességük sok tényező függvénye, nyilván a nagyobb távolságból, magasságból alkalmazható légi indítású fegyverzetek (irányított rakéták, bombák) esetében kisebb, földi célok elleni gépágyús rácsapás, kis magasságú hagyományos bombavetés, nem irányított rakéták esetében nagyobb.

Továbbiak hamarosan...

Zord

Megérkezett a hajmáskéri vasútállomásra tegnap az ismerős 4-2 felderítő zászlóalj az Európában állomásozó amerikai haderő 2. felderítő lövész ezredéből (2. Cav), a németországi Vilseckből.

Az egyik RV változatú nyolckerekű.

Alakulatjelzés, fényszóró, duda és ködvetők közelről.

Strykerek a kora reggeli nap fényében a pőrekocsikon.

Szemben a lánctalpas Bradleykkel, a gumikerekes járművek oldalt hagyták el a kocsikat.

A vasútállomás pirkadatkor.

Személyvonat suhan át az amerikaiakkal megrakott szerelvény, itt éppen két különleges felépítményt hordozó Humvee mögött.

80 fokon kelt ma, 0611-kor.

Indul az élet Hajmáskéren. Az előtérben egy páncélozott Humvee vontatmánnyal és egy tankerváltozatú HEMTT.

Zord

Hát szeptemberben mégiscsak a hosszú évekig elmaradt helikopternagyjavítósdi beindulása viszi a prímet...

Zord

Ma elszállítják a Vertoleti Rosszii (valószínűleg) novoszibirszki üzemébe nagyjavításra a honvédség négy Mi-17-esét.

Itt az egyik N változatot húzzák be a Volga-Dnyepr Ruszlánjába (RA-82081).

Közepes esőben jött be a 30-as pályára.

0943 loc. A kecskeméti fénysor fölött a "Gelekszkij". A kutatóintézeti út felől dolgoztunk.

Reggel egy tréler hozta Kecskemétre az Malév GH vontatóját, mely a behemótnak földi mozgékonyságot biztosított. A 30-as végéről a gurulóra sasszézva fordították meg a pakoláshoz.

Érkezik a fenti első gép az Ancsához.

Várakozik a maradék három Mi-17-es. A középsőnél valaki nagyon vicces kedvében volt.

Az An-124-es útja Szófiából vezetett Kecskemétre a Flightradar24 tanúsága szerint...

...és este helyi idő szerint éjfél körül ment el szép hosszú útjára Novoszibirszkbe.

Napi tanulságok: Az óriásgép érkezése előtt akiknek a blokkolás miatt menniük kellett, elmentek. A titániumból készült csapatot követte Dongó 57 is, hasonló konfigurációban, lásd szárnyvég. HUF 406 vitte a földieket. Nem tudom, hogy fordult-e elő már ilyen időtartamban távollétük, és éjszakázás is Szolnokon vagy másutt, mindenesetre jól illusztrálta, hogy települni idehaza is lehet, és kell(ene) is, nemcsak a Baltikumba, vagy még egzotikusabb helyekre. Merthogy a HONvédelem az elsődleges feladat. Persze ettől függetlenül a kecskeméti HNS képesség/infrastruktúra korlátairól is sokat elmondott a mai nap, ahogy annak idején a C-5/Abrams (2002) és An-124/Mi-8 (2014) esetében is.

Zord

A Magyar Honvédség repülő erőivel manapság nem sokszor fut csak úgy össze az ember. A jelképes "légierőlködés" gépeit minden szándékosságot nélkülözve megpillantani így olyan öröm, mint a legendás fehér holló esetében mondani szokás, azaz ritka. Nem kizárt, hogy aki meglát jártában-keltében egy magyar katonai légijárművet, és kíván valamit, az teljesülni fog.

Az én szerencsém a balaton-felvidéki Gulács hegy mögött elhúzó An-26-os szállítógép formájában öltött ma testet.

Csak kibújik a szög a zsákból: "pályára irányításomat" nagy mértékben az ezen a tájon egykor látott pápai, taszári,  sármelléki és szentkirályi harci gépeknek és helikoptereknek köszönhetem. Persze akkoriban az volt a ritka és feltűnő, ha kimaradt egy-egy nap látványuk és persze hangjuk nélkül...

Zord

Két kedves olvasóm-kommentelőm is a segítségemre sietett, hogy ne maradjak repülőnap-tudósítás nélkül a hétvégén. Köszönet Szabolcsnak és Leventének!

A Svéd Hadsereg IRIS-T SLS-ét Bv414-esre tervezik, meglehetősen egyszerű kivitelű, és törékenynek tűnő indítóra (standard konténerméretű menethelyzetben a csomag, a lánctalpas vontatmány hátán), aminek sínjei kísértetiesen hasonlítanak a LAU-7-esre. 

Nagy a tömeg, de így is látszik a jellegzetes Hägglunds-szerelvény.

Az idei szliácsi repülőnap sem telt el defekt nélkül. Most a Patrulla Águilát érte a szerencse...azért szerencse, mert egy ilyen eset súlyos eseménybe is torkollhat. Itt nem ez történt csak várnia kellett a közönségnek az amúgy is luftos repnapon.

Ma hét óra után nem sokkal elrepült Ferihegyről a szombaton kényszerleszállt C-5A Galaxy. A javítás után távozó négyhajtóműves személyzetének rádióforgalmazása iskolapéldája volt a felkészületlen repülőszemélyzetek esetének, azt hallgatva azért elgondolkodik az ember, hogy enyhén szólva nem feltétlenül szárnyas zsenik repülik a világ legnagyobb repülőgépeit, még a világ legerősebb hatalmának légierejében sem. Az arroganciát és a repülésbiztonsági aspektust meg sem merem említeni. A látványért és a hangért azért minden "közreműködőnek" köszönet :-)

Úton a zárt helyzetbe az óriás rettenetes futózsámolyai.

Az esti fény kifejezetten jó hatást gyakorolt a normaszürke technika megjelenésére.

Itt még indulásra várva, a ferihegyi torony mellett, a NOTAM szerint az B5 gurulón állva.

Zord

Ma felrakodták a Warpaint Ride hadgyakorlaton résztvevő 5-7 páncélozott felderítő (Cav) zászlóalj által használt németországi EAS-technika magvát (27xM2A3 Braldley IFV, 3xM7 BFIST, 3xM88A2) a hajmáskéri vasútállomáson az elszállításhoz.

Alternatív perspektíva 1. A rakodón és a szomszédos kertekben folyik a munka.

Alternatív perspektíva 2. Az egyik besorolásra váró Bradley járművezetője diskurál a rakodást irányító másik katonával.

Körmös rögzítősaru a gumibetétes lánctalp alatt, a pőrekocsi pallójába taposás előtt.

Zord

Kis késéssel posztolom a Warpaint Ride hadgyakorlat DV-napjának fotóit. Köszönöm a meghívásos lehetőséget, de nem látom be, hogy miért ne férhetett volna itt el több (helyi) sajtóorgánum képviselője is - ahogy azt többen kérték. A hazánkban ismét rendszeressé váló, se jelentősnek, se jelentéktelennek nem nevezhető külföldi katonai aktivitásnak csak maximális transzparencia esetén lehetne esélye arra, hogy a közvélemény számára elégségesen megtűrt legyen. 

A DV-nap főszereplői: M2A3 Bradley gyalogsági harcjármű és az M113-as bázisán kialakított M1064A3 aknavetőhordozó, mindkettő az európai tevékenységi készletből (EAS), Az 5-7 odahaza használ M3-as felderítő (cavalry, CFV) változatot, amikor a regionálisan orientált erők (RAF) program keretében Európába települnek, minden jel szerint az EAS-ben rendelkezésre álló technikát, azaz M2 IVF-t használnak. A tataiak BTR-80/A-ja, aminek a tetejéről fotóztam, nem vett részt az aznapi feladatokban. A Warpaint Ride-on való magyar részvétel összességében nem tűnik jelentősnek.

Az M1064 izraeli Soltam 120 milliméteres aknavetője.

Másik M113-változat, ezúttal Medevac a Bradley mellett.

Gépek a "0"-pont mögötti várakozási körletben. A Bradleyk mellett egy páncélozott kabinú 6x6-os MTV teherautó, és egy vezetési pont feladatú M113 változat (M1068A2 Standard Integrated COmmand Post System) látható.

Dolgoznak a Bushmasterek.

Telitalálat a célnak kitett darun a Körös-hegyen.

A Bradleyk által szállított magyar katonák nyomulnak előre...

...ugyanők, a 25/2-höz tartozó lövésszakasz a gyakorlat résztvevőinek sémáján, az 5-7 Apache (A) századába, (Cavalry terminológia szerint Troop) integrálva. Az ábrán jól látszik a magyarok nélküli Crazyhorse (C) század is, illetve az aknavetős rajok.

Célnak kitett BRDM-2, kissé megviselt állapotban a "0"-pont előtt.

A vendégek egy AN/PED-1 LLDR lézeres célmegjelölő segítségével is figyelemmel követhették az eseményeket.

A nappali kamera képe.

A néhány BFIST változatú Bradley mellett ez az LRAS3-szenzorral felszerelt Humvee (M707) is erősítette a nagy távolságú felderítési képességeket.

Homokszínű, és zöld camoval ellátott HMMWV-k.

Hogy a fotósok azonosíthassák a TOW-lövészetre készülő Bradleykat, a személyzeteket utasították a narancssárga ponyvák rövid idejű kihelyezésére. Példás odafigyelés.

Útnak indul a TOW, ezúttal a Körös-hegyi lőtér végéről a Móroc-hegy alatti célterület irányába.

Merítkezés a pocsolyában. Jól látszik a homokszínű pótalkatrész a zöld járművön.

A lőtérzárásban is jeleskedtek a tengerentúli vendégek.

Zord

A LégierőBlogger a napokban jelen lehetett az újmajori táborba települt és a Központi Gyakorló- és Lőtéren, részben a honvédséggel együtt gyakorlatozó amerikai páncélos felderítő alakulat, az 5-7 Cav (~zászlóalj) egyik önálló kiképzési feladatának végrehajtásakor. A "0" pont előtti terepszakaszon nyomultak előre, vonultak vissza, fedezték egymást, hívtak be tűztámogatást és hajtottak végre éleslövészetet a Regionally Aligned Forces (RAF), Fort Stewartból érkezett (3. lövészhadosztály 1. dandár) katonái, a Németországban raktározott European Activity Set (EAS) technikájával, mindenek előtt Bradley harcjárműveivel.

Ottjártamkor egyetlen TOW-lövészetre került sor, így a megengedhetetlen hibázás elkerülése végett videóznom kellett, ez a filmből kivágott pillanatkép. Jól látszik a rátétpáncélzat réseiből a rakétahajtómű indítása keltette túlnyomás miatt kivágódó por. Bár rossz a minőség, annyi kivehető, hogy a tompa orrú rakétáról van szó, hiányzik róla a korábbi, számszerűleg leggyakoribb változatokra jellemző, teleszkóposan előre nyúló első harci rész.

 Pillantás a Lőtérvezérlő ablakából a "0" ponttal szemközti, Malom-völgy fölötti gerincen lévő tüzelőállást elfoglalt Bradley-re az éles indítást megelőző "száraz" gyakorlás alkalmával. 

A Lőtérvezérlőtől a gerincre vezető úton a Bradley megállt fegyverrendszerének műszeres és éles belövésére egy kimélyített tüzelőállásban. Itt az a pillanat, amikor a küzdőtér felső búvónyílásán keresztül betöltik az egy szem TOW rakétát (éles, lásd a konténeren a sárga gyűrűt) a torony bal oldalán lévő dupla indító egyik csövébe. 

Ezek még az indulás előtti pillanatok. A TOW-lövészetre kijelölt Bradley (odahaza az 5-7-nek M3-asa van, az EAS-ből M2-est tudtak vételezni) küzdőterének ülései alatt lapuló, az előző képen töltésre kerülő BGM-71F-1 rakéta. Ez egy TOW-2B, mely átrepül a cél felett és szenzorai ekkor robbantják fel két, egymás mögé beépített kumulatív (pontosabban robbanás által formált lövedék, EFP) harci részét, hogy azok felülről üssék át az ott rendszerint gyengébb páncélzatot.  

Zord