Feed aggregator

Az uniós biztosokat öt évre nevezik ki, és ha közben kormányváltásra kerül sor, az új vezetés nem hívhatja haza az ellenzék emberét Brüsszelből.

A Szarajevói Sörgyárat 1864. májusában alapították, az első ipari létesítmény volt Bosznia-Hercegovinában. Az ország akkor még az Oszmán Birodalom része volt, az ünnepélyes megnyitáson ott volt a kormányzó Serif Oszman pasa is.

A Szarajevói Sörgyár az egyetlen európai sörfőzde, ami még az Oszmán Birodalom idején kezdett el működni, majd folytatta azt az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt is. A sörgyár épülete egyike a város legattraktívabb épületének, egyesíti magában a keleti és a klasszikus európai építészeti stílusokat.

A monarchia idején végbement jelentős gazdasági növekedés jó hatással volt a sörgyár termelésére is, olyannyira, hogy a városon kívül is terjeszkedett. A jelenlegi helyén 1881 óta működik.

A sörgyártáshoz 300 méter mélyről kinyert forrásvizet használnak fel. Napjainkban az egyetlen boszniai sörgyár, amelynek saját vízforrása van.

1907-re a sörgyár az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb üzeme lett, de már 1898-ban is 45 ezer hektoliter sört gyártottak.

Az I. világháború után a szerb királyságban a sörtermelés csökkent, 1923-ban a gyárat államosították. Ennek ellenére a sörgyár a királyi udvar kiemelt beszállítója volt és a két világháború között felvásárolt sörfőzdét Szlavonszki Brodban, Péterváradon, Szkopjéban pedig malátagyárat épített.

A II. világháború után a termelés tovább folytatódott, 1957-ben állították üzembe az első automata töltősort, amivel óránként 5000 üveget tudtak megtölteni. A fejlesztés évről-évre folytatódott, évente 400 ezer hektoliter sört gyártottak.  

Az 1980-as évek elején a gyár gazdaságilag nehéz időszakon ment keresztül. 1983-ban a Jugoszláviában termelő 28 sörgyárból csak a huszadik volt. A gyár élére kerülő vezérigazgatónak köszönhetően a hanyatlás megállt, 1991-ig az üzemet modernizálták, a termelést megháromszorozták és a Szarajevói Sörgyár Jugoszlávia első négy sörfőzdéje közé került.

A fejlődést a délszláv háború akasztotta meg, a város ostromában a gyár nagy része megsemmisült, a kár több mint 20 millió dollár volt. De a munka ennek ellenére sem állt le, bár a termelés szinte csak szimbolikus volt, a háború előtti 3 százaléka.

Amikor 1881-ben Heinrich Lewy bécsi gyáros utasítást adott, hogy Szarajevó Bistrik negyedében a sörgyár új épületét megépítsék – itt áll napjainkban is -, nem gondolta, hogy 111 évvel később a gyára fogja megmenti a város lakóit a szomjhaláltól és az összeomlástól.

Az ostromlott városban a sörgyár forrása a szarajevóiaknak az egyetlen ivóvíz forrása volt. Százezrek vitték innen a vizet, innen tudták ivóvízzel ellátni a kórházakat, a harcoló katonákat, a békefenntartókat… Az ostrom alatt kilométeres sorokban vártak a városiak, hogy vizet vihessenek. Mentek és álltak annak ellenére, hogy a hegyekből a szerbek – pontosan tudva, hogy az egyetlen ivóvízlelőhely – szinte megállás nélkül lőtték a vízforrás környékét.

A Szarajevói Sörgyár túlélt két világháborút, jó néhány hadsereget és tulajdonost, de történetének legnehezebb időszakát 1992. április 4. és 1996. február 29. között, a város 1425 napig tartó ostroma alatt élte meg. A környező hegyekből a szerb katonák 350 bombát lőttek ki a gyárra, a dolgozók amit és ahol lehetett szinte azonnal megjavítottak. A gyárban saját aggregátorának köszönhetően végig volt elektromos ellátás. A későbbi igazgató úgy emlékezett, hogy a főzőcsarnok és a töltőüzem tetejét négyszer kellett teljesen helyreállítani.

A háború végén szinte azonnal megkezdték a sörgyár épületének helyreállítását, a gépsorok modernizálását. 43 millió eurót költöttek rá. 1998-ban három éves szerződést írtak alá a Coca-Colával, 2002-ben pedig a PepsiCo Internationallal.

2004-ben az épületben egy reprezentatív éttermet is nyitottak, de már korábban is kialakítottak fogadásokra alkalmas részt. A magyar nagykövetség 2001-ben tartotta ott nemzeti ünnepi fogadását, így alkalmam volt belülről is megnézni a lenyűgöző épületet.

A sörgyár termékei – sör, ásványvíz, üdítő italok - ma megtalálhatók a legnagyobb áruházláncok polcain, Bosznia-Hercegovina egyik legeredményesebb termelő üzeme, a „Sarajevsko” az ország egyik legerősebb márkája. Néhány hónapja az Oettinger sör licencét is megvásárolták, a régióban ezt a márkát itt gyártják.

A gyár 152. születésnapját a szarajevóiak a város főterén, az Alija Izetbegovics téren ünnepelték. Ahogyan a marketing igazgató is mondta, valamilyen módon minden szarajevói család kötődik a sörgyárhoz. Generációk dolgoztak, dolgoznak ott, ebben rejlik az erejük is, ezért nem állt le az évek során a gyár egyetlen napra sem. 

            A születésnapi ünnepségen a gyár életéhez kötődő korhű kosztümök

Kicsit szomorúan vonok párhuzamot a Szarajevói Sörgyár és egykori munkahelyem, a Malév között, mert nálunk is generációk, egész családok dolgoztak együtt, ebben volt az erőnk. De mégsem volt elég. Minket egyik óráról a másikra véglegesen meg tudtak szüntetni. De ez egy másik történet. Most az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egyik – azóta is működő – sikeres gyárára emeljük sörös korsónkat!

Živjeli! Prost! Egészségünkre!  

Kevesebb, mint egy évvel a létrehozása után az európai stratégiai befektetési alap (EFSI) több mint 100 milliárd euró beruházást mobilizált az Európai Unióban, a három évre tervezett összeg nagyjából egyharmadát – állítja az Európai Bizottság.

(Crédit : EUNAVFOR Somalia)

(BRUXELLES 2) Avoir les bons réflexes après un crash en pleine mer, construire un radeau, le déplacer. Ou encore, savoir se placer et agir pour faciliter le processus de treuillage des victimes qui les entourent ou d’eux même… Ce sont quelques uns des exercices qu’ont réalisés une vingtaine de pilotes de l’Armée de l’Air des Seychelles, début mai.

Une formation de deux jours, offerte par les membres de son équipage du patrouilleur de haute mer espagnol ESPS Tornado (P-44) qui participe l’opération EUNAVFOR Atalanta, profitant du passage sur l’île.

Une fois de retour sur le pont d’envol du navire de guerre espagnol, c’est une simulation d’incendie du moteur de  l’hélicoptère qui a été réalisée. Les membres de la Force Air Seychelles ont pu observer et analyser la réaction de l’équipe espagnole de lutte contre les incendies du Tornado face à cette situation d’urgence. Une démonstration qui s’est accompagnée d’une formation théorique postérieure.

(Crédit : EUNAVFOR Somalia)

En quittant les Seychelles, l’ESPS Tornado a repris ses fonctions de lutte contre la piraterie dans l’océan Indien.

(LH)

A szomszéd ország nemzeti légitársasága, az Air Serbia nyereséggel zárta a 2015-ös évet, és ugyancsak pozitív mérleget hozott nyilvánosságra stratégiai partnerük, az Egyesült Arab Emirátus-beli Etihad Airways. Az Öböl-menti légitársaság eredményei ötödik egymást követő évben mutatnak nettó nyereséget.  

A társaság teljes bevétele 2015-ben 9,02 milliárd dollár, nettó nyeresége 103 millió dollár volt, ami az utasszám és a szállított cargo növekedésének eredménye.

Nőttek az Etihad partnerektől érkező bevételek is. 2015-ben 1,4 milliárd dollár volt, ez 2014-hez képest 22,1%-os növekedés. Több mint ötven code share megállapodásuk van – új partner tavaly óta a Pakistan International Airlines (PIA) -, a stratégiai partner légitársaságok öt millió utast hoztak az Etihadnek.

Az Etihad Airways 2015-ben 17,6 millió utast szállított, ezzel 18,9%-kal múlta felül a 2014. évi utasszámot.

A növekedés a vállalatcsoport minden szegmensében jelen van, beleértve a cargot, a cateringet, a földi kiszolgálást, a műszakot és a törzsutasok számát is.  

A légitársaság gépei 97 400 járatot teljesítettek, 467 millió kilométert repültek. A járatok kihasználtsága 79,4%-os volt.

A meglévő 197 interline és code share megállapodásoknak köszönhetően az Etihad Airways-nek ma a teljes vonalhálózatán 600 utas és cargo célállomása található.

James Hogan elnök-vezérigazgató kijelentette, hogy a beruházások megtérülése hét légitársaságnál sokkal nagyobbak, mint a befektetett pénzeszközök.

A cég növekedési politikájának egyik iránya kisebbségi tulajdonok szerzése légitársaságokban, és stratégiai beruházások finanszírozása.

„Minden partnerünknek saját üzleti terve van a nyereségesség elérésére, ez a menedzsment és az igazgató tanácsok felelőssége. Az Air Serbia, az Air Seychelles, a Jet Airways és a Virgin Australia most teszik közzé az elmúlt évi eredményeiket” – mondta Hogan.

Az elnök elégedett a stratégiai partnerek eredményeivel, ezzel együtt elmondta, hogy az Air Berlin nyereséges ugyan, de ott ehhez „több idő kellett, mint várható volt.” "Folytatjuk a légitársaság megerősítését”- mondta.

Nem elhanyagolható az Etihad pénzügyi tranzakciókból eredő 700 millió dollár nyeresége sem.

2015-ben a cargo és posta szállítmányok mennyisége 591 ezer tonna volt, 4%-kal több az előző évinél. Ezzel az eredménnyel az Etihad a világ egyik legsikeresebb légiáru fuvarozója, állítják a társaságnál.

Az Abu Dhabi repülőtér áruszállításának 88%-át az Etihad teljesíti. Hat új célállomást kapcsolt be a hálózatba, ezzel 96-ra nőtt azoknak az utasos járatoknak a száma, amiken jelentős áruforgalmat is bonyolítanak. A kizárólag árufuvarozási célállomások száma jelenleg 20.

A légitársaság törzsutas programjában a tagok száma átlagosan havonta 70 ezerrel növekszik. Az Etihad Guest-nek 3,75 millió tagja van.

Az elmúlt év végén a társaságnak világszerte 144 különböző nemzetiségű, összesen 26 566 munkavállalója volt. A létszám 2014-hez képest 9,75%-kal emelkedett. A legnagyobb számban továbbra is az Egyesült Arab Emirátus-beli állampolgárok vannak, a foglalkoztatottak 29%-át hazai munkaerő adja.

Az Etihad flottája 2015-ben 11 új repülőgéppel bővült, az év végére a számuk 121 lett. A gépek átlagéletkora 5,8 év, ezzel az egyik legfiatalabb repülőgépflottával rendelkező társaság.

2015-ben csatlakozott a flottához 4db A380-800, 4 db Boeing B787-9 Dreamliner, míg három gépet lízingeltek.

Az A380-as típusú repülőgépet a sidney-i, a New York-i és a napi londoni járatokon üzemeltetik, míg a B787-es  a kereskedelmileg fontos Abu Dhabi-Zürich, Abu Dhabi-Brisbane, Abu Dhabi-Washington, Abu Dhabi-Singapore útvonalakat teljesíti. A május 1-én indult New York - Abu Dhabi - Mombai járaton a luxus apartmanban történő utazáshoz a repülőjegy ára az eddigi legdrágább, 38 ezer dollár (one way). 

 

(Fotók: etihad.com)

 

A Jeda, ja ljublju tyebja c. sorozat az orosz Pyatnyica kábelcsatornán fut. A sok évadot megélt műsorban három fix ember sorsolja ki egymás között, hogy ki kóstolja meg egy adott hely házi, éttermi és gyorséttermi ételeit. A nézett és népszerű műsor ezúttal Budapestet mutatta be.

A műsor ajánlója

A kipróbált helyek:
Belvárosi Disznótoros – gyorsétterem
Halászbástya Étterem – étterem
Fakanál Bisztró – gyorsétterem
Tanti – étterem
Kolbice – gyorsétterem
Kéhli – étterem
Lángos Máshogy – gyorsétterem
Egy olyan családot választottak, ahol a feleség egy három évtizede itt élő orosz nő, a férj pedig magyar.

Általánosságban elmondható, hogy az egyszerű dolgokat értékelhetik itt az orosz turisták, pénztárcától függetlenül: A lángost, a kolbászt és a leveseket. A továbbiakról sokat elárul, hogy az egyébként Michelin-csillagos Tantiban a műsorvezető kihívatta a mesterszakácsot, mert őszintén felháborodtak azon, hogy egész zsírkockát találtak a mangalicából készült ételben. A séf készségesen elmondta, hogy a magyarok ezt így eszik. Ekkor a műsorkészítők nagyon meglepődtek és ugyan elfogadták ezt, örülni ennek nem tudtak.

Mint a legtöbb turista, az oroszok is az olyan magyar ételekkel tudnak valamit kezdeni, ami nem túl karakteres. Azzal a nehéz megbarátkozni külföldiként, hogyha főtt tésztára túrót és tejfölt tesznek, pláne zsíros húsdarabkákkal. És bár a rengetegféle magyar csípős paprika egyike sem halapenjo, ez szintén egy olyan sajátossága a magyar konyhának, amire egy (nem mexikói vagy kínai) turista legfeljebb érdekességként tud tekinteni.

A teljes adás

A teljes adás Magyarországról proxyval vagy az ingyenes és legális Hola kiegészítővel tekinthető meg, amelyet a Chromehoz és a Firefoxhoz is ingyenesen tölthet le.

L’innovation technologique et l’explosion de la vente d’objects connectés associées à l’utilisation des réseaux informatiques dans la quasi-totalité des services et des champs d’action marquent l’entrée du monde dans l’ère numérique. Les réseaux constituent, certes, des outils de plus en plus performants et utiles, mais ils peuvent aussi servir à des fins malveillantes : ces évolutions ont ainsi amené à un pan législatif nouveau touchant – entre autres – au concept de sécurité : la cybersécurité.

Pourtant, la réglementation de l’Union européenne a peiné à s’adapter et ce n’est qu’en 2013 qu’une proposition de directive a été introduite.

Petit point de cyber-vocabulaire :

La notion de cybersécurité a émergé durant le début de la première décennie des années 2000 et réside, pour un système d’information, dans sa résistance à des événements issus du cyber-espace pouvant compromettre la disponibilité, l’intégrité ou la confidentialité des données stockées ou traitées ainsi que les services auxquels ces systèmes donnent accès. Elle fait appel à des techniques visant à protéger les systèmes d’informations concernés et vise en cela la lutte contre la cyber-criminalité par le biais de la mise en place d’une stratégie de cyber-défense.

Les actes se revendiquant de la cyber-criminalité contreviennent aux traités internationaux et/ou aux lois nationales via les réseaux et/ou systèmes d’informations afin de réaliser un délit ou un crime ou dans l’optique de commettre l’un ou l’autre.

Pour y faire face, la cyber-défense recoupe l’ensemble des mesures offrant à un Etat ou à un groupement d’Etats les moyens de défendre dans le cyber-espace les réseaux et systèmes d’information qu’il définit comme essentiels.

Objectif sécurité des réseaux et de l’information :

Jusqu’à aujourd’hui, ces éléments étaient du ressort des autorités nationales de chaque pays de l’Union. Or, face à la difficulté de légiférer sur un domaine si mouvant et complexe, l’Internet et le numérique constituent actuellement une certaine forme de ‘zones grises’, comme l’affirme d’ailleurs le directeur général de l’ENISA (Agence européenne chargée de la sécurité des réseaux et de l’information) Udo Helmbrecht : « Internet, aujourd’hui, c’est le Far West. Tout le monde peut faire ce qu’il veut ».

Dans l’optique de venir poser un cadre numérique, de renforcer la coopération inter-étatique et de mettre en place d’une part un système d’alerte rapide et d’autre part des techniques de lutte efficaces, une proposition de directive portant sur la sécurité des réseaux et de l’information (dite SRI) a été élaborée en février 2013 dans le cadre de l’élaboration d’une stratégie numérique commune. Un an plus tard, le 13 mars 2014, le Parlement européen adopte sa position sur cette directive et le 29 juin 2015, les députés et les membres du Conseil s’accordent quant aux principes essentiels du texte. L’accord définitif précisant les dispositions juridiques, législatives et pratiques a été approuvé le 17 mai 2016 par le Conseil et le vote du parlement est attendu pour août de la même année.

Une fois la directive définitivement votée, les Etats membres auront 21 mois pour ratifier et mettre en place toutes les dispositions auxquels s’ajouteront 6 mois durant lesquelles les autorités nationales auront pour tâche de déterminer les opérateurs de « services essentiels » établis sur leur sol et concernés par ces nouvelles modalités.

La directive SRI se divise en deux pôles d’action principaux, avec d’une part l’instauration d’un seuil de sécurité numérique minimum, et d’autre part la mise en place d’une obligation de signalement de toute attaque ou tentative d’attaque aux autorités européennes compétentes. Jusqu’à aujourd’hui, ces éléments étaient laissés au bon vouloir des entreprises, administrations et autres acteurs concernés et fonctionnaient sur la base du volontariat. Or, révéler ce genre d’informations ne pesait pas que sur le seul enjeu de sécurité de l’entreprise ou de ses consommateurs et pouvait aussi emporter des conséquences d’ordre économique : perçu comme présentant un manque de professionnalisme ou vu comme vulnérable, elle pouvait ainsi perdre la confiance de ses consommateurs comme de ses partenaires. Peu de firmes acceptaient ainsi de rendre public ce genre d’informations sensibles.

L’un des principaux enjeux des dispositions de la directive SRI concerne la détermination de son spectre de compétences puisqu’elle stipule que devront se plier à ces règles les prestataires de services « indispensables » ou « essentiels » : entreprises privées, administrations publiques, ONG… Tous les acteurs ayant des activités liées à la santé, à la finance, aux transports ou encore à l’énergie notamment sont concernés : d’office, les petites et moyennes entreprises se trouvent donc exclues de son champ d’action. Outre le signalement obligatoire, ils vont également devoir partager toutes les informations et données pertinentes, que ce soit au niveau national ou européen, privé comme public. La coopération constitue le maître-mot de la stratégie européenne pour le numérique, d’autant qu’avec l’abolition des frontières européennes et la mise en place d’un ‘marché digital commun’, les risques de propagation en cas de cyber-attaque sont réels. L’enjeu de gestion du risque en termes économiques de potentielles cyber-attaques est en cela central : si les services de transports ou bancaires étaient par exemple attaqués, cela pourrait ralentir, voire faire cesser pendant un temps indéterminé une large partie des activités économiques dans toute l’Union européenne. D’autant que les conséquences de cyber-attaques sur les entreprises-mêmes peuvent être lourdes : d’un point de vue financier, les frais d’enquête, d’installation de nouvelles protections et de rétablissement de tous les types de dommages à ajouter au ralentissement, voire à l’arrêt des activités, pèsent directement sur les performances de l’/ des entreprise/es victime/es.

Ce scénario peut aussi être envisagé d’un point de vue sécuritaire à la manière de la menace qui pèse actuellement sur les centrales nucléaires par exemple.

Ces deux domaines sont ici étroitement liés et de par la ‘globalisation’ de ces problématiques, elles inscrivent de plus en plus l’enjeu du numérique et la directive SRI au sein de la Politique de sécurité er de défense commune (PSDC).

Une autre question se pose alors : à l’ère du numérique, certains acteurs économiques peuvent être impliqués étroitement dans des dossiers touchant directement à la sécurité, comme ce fut le cas avec Apple pour la tuerie de San Bernardino. Dès lors, jusqu’à quel point des firmes mondiales implantées eu Europe, telles que les GAFA (Google, Apple, Facebook et Amazon), seraient concernées par les dispositions de la directive SRI ? D’autant que deux axes européens s’opposent sur cette question : d’une part, certains Etats abritant le siège social de ces entreprises – à savoir l’Irlande, la Suède ou encore le Royaume-Uni – plaident en faveur d’une vision restrictive de la notion de « services essentiels », alors que d’un autre côté, des pays comme la France, l’Allemagne et l’Espagne notamment appuient une position beaucoup moins limitative, plaçant ainsi l’impératif de sécurité dans un contexte pour le moins troublé en tête de liste.

La portée du champ d’action de la directive SRI ainsi que les modalités de son implémentation aux entreprises considérées comme ‘cruciales’ – à savoir les gestionnaires de moteur de recherches, de réseaux sociaux, de sites de ventes en ligne ou encore de Cloud – emportent effectivement de réels enjeux sécuritaires. Les services que ces firmes proposent sont en effet également utilisés par des réseaux terroristes dans des buts propagandistes et d’organisation de leurs actions. Ce sont en particulier sur les réseaux sociaux et les services de paiement en ligne que les djihadistes se concentrent afin de toucher un large spectre de candidats potentiels au Jihad, les jeunes étant des cibles de choix, plus facilement manipulables et faciles à contacter car très connectés. Les informations échangées par les ‘rabatteurs’ et les organisateurs d’actions terroristes sont certes cryptées mais la coopération des firmes proposant des services de messagerie instantanée et/ou gestionnaires d’un réseau social se révèlent ainsi déterminante. Dans cette optique, la cybersécurité et la directive SRI sont donc étroitement imbriquées dans la stratégie de l’Union européenne de lutte contre le terrorisme et donc appelle à une forme d’équilibre avec le droit à une vie privée, la protection des données personnelles et la liberté d’expression.

La coopération comme levier central :

Outre la collaboration des firmes et des autres acteurs économiques et administratifs avec les autorités européennes, la question de la coopération entre les Etats membres constitue également un élément que la directive SRI vient encadrer. Le manque de confiance inter-étatique au sein de l’Union européenne est en effet réel et vient poser un sérieux frein à la cohérence de nombre de politiques. Or, une politique commune et harmonisée représente un élément indispensable à la mise en place d’un marché numérique commun effectif.

Dans cette optique, la directive SRI vient proposer la création d’un mécanisme de centralisation des alertes et de partage des données et informations faisant collaborer les Etats membres entre eux et avec la Commission européenne. La coopération constitue le maître-mot de la stratégie numérique pour l’Europe et de la directive SRI. Cette dernière vient ainsi mettre fin à la fragmentation en vingt-huit différents systèmes de lutte contre la cybercriminalité souvent contradictoires.

En parallèle de la centralisation des alertes, la directive pose un cadre à la constitution d’une équipe de réactions aux incidents au sein de chaque Etat membre en charge de la gestion des attaques et des risques, de la sécurité transfrontalière ainsi que de l’identification des réactions les plus appropriées à adopter.

Il est prévu que ce volet ‘coopération’ sur le numérique soit alloué à la supervision supranationale de l’ENISA en charge de la sécurité des réseaux et de l’information au sein de l’Union européenne. D’autres formes de coopération sont également prévues en parallèle des modalités mises en place par la directive SRI.

Une approche de plus en plus globale :

La cybersécurité n’est en effet pas un enjeu proprement sécuritaire ou européen : son caractère global pousse à une coopération plus étendue à la fois sur le plan horizontal englobant donc différents domaines et sur le plan vertical puisque plus le partage d’information, de données et de techniques de gestion et de réponses est étendu, plus les réactions seront efficaces. De nouvelles initiatives ont ainsi été faites dans ce sens, visant notamment à renforcer la coopération policière et judiciaire dans le domaine du numérique.

A échelle européenne, Europol (European police Office) a ainsi vu ses compétences élargies dans le cadre de l’Internet Referral Unit (IRU) : le 11 mai 2016, le Parlement européen a approuvé le renforcement de ses attributions en termes de cybersécurité – c’est d’ailleurs la première avancée pour Europol depuis les attentats de Paris et de Bruxelles. Ces nouvelles prérogatives pourraient faire de cet organe une sorte de ‘super autorité’ des données et du numérique. Il convient toutefois de souligner que des gardes-fous ont été posés : ainsi, contrairement à son homologue d’outre-atlantique, le FBI, les agents d’Europol ne peuvent pas directement intervenir au sein d’un pays membre de l’Union européenne, leur champ d’action ne leur permettant que de se poser en soutien des autorités de police nationale. Il s’agit donc d’une étape dans la consolidation de la coopération inter-étatique entre les forces de polices de chacun des Etats de l’Union. En parallèle, dans certains cas réduits, les agents d’Europol auront la possibilité d’interagir directement avec des entreprises privées, des ONG et d’autres acteurs privés dans le cadre d’échanges d’informations. Ils pourront aussi contacter un réseau social afin de demander la suppression d’une page de propagande terroriste par exemple. De plus, dans le cadre de la lutte contre le terrorisme et le crime organisé, les Etats membres seront en charge de fournir toutes les informations et données pertinentes. Et, afin d’encourager ce partage de données, Europol devra rendre un rapport annuel aux commissaires européens, aux députés et aux membres du Conseil ainsi qu’aux Parlements nationaux dressant un bilan de la ‘bonne volonté’ des Etats dans ce domaine. Enfin, le travail de l’office dans le cadre de ses prérogatives renforcées sera supervisé par le EPDS (European Data Protection Supervisor) permettant ainsi aux citoyens de l’Union d’introduire des recours auprès de la Justice européenne le cas échéant.

A échelle internationale, l’Union européenne a conclu avec l’OTAN (Organisation du Traité Atlantique Nord) un « arrangement technique ». Il s’agit d’une coopération renforcée dans le cadre de la cyber-défense alliant le NCIRC (Capacité de l’OTAN de réaction aux incidents informatiques) au CERI (Centre d’alerte et de réactions aux attaques informatiques) européen. L’objectif principal de cet ‘arrangement’ réside encore une fois dans l’échange d’informations et de données mais aussi de techniques d’interventions d’urgence.

Ces échelles de gestion et de réponses élargies tentent de s’adapter aux nouvelles problématiques globales : les enjeux sécuritaires, économiques… du numérique ne connaissent pas de frontière.

Cybersécurité et protection des données : un équilibre subtil :

La proposition de directive SRI ainsi que les autres mesures légiférant sur le numérique peuvent également soulever des craintes et réserves concernant le respect de la vie privée des citoyens européens. Ses dispositions insistent cependant sur la nécessité de respecter le nouveau package de protection des données, General Data Protection Regulation (GDPR), voté par le Parlement en avril 2016.

Néanmoins, la question de la transparence des informations partagées par Europol et les firmes privées se pose : si les agents d’Europol ne peuvent sommer un gestionnaire de réseau social de clore un compte par exemple, il s’avère que la manière dont les « encouragements » des agents sont formulés manque de transparence et peut laisser craindre à une forme de pression ou à de tractations opaques entre l’office et l’entreprise concernée. D’autant que les transferts de données entre Europol et les acteurs privés, interdits avant l’IRU, sont désormais possibles sans pour autant que le citoyen européen n’est été averti via les conditions d’utilisation de l’usage de ses données personnelles. Il s’agit pourtant d’une obligation rappelée dans le GDPR.

Le principal challenge de cette ère du numérique réside ainsi bien dans la création d’un e-Privacy Legal Framework.

Emmanuelle Gris

En savoir plus :

• Nouvelle régulation d’Europol adoptée par le Conseil le 11/03/2016 et par le Parlement le 11/05/2016 :http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14957-2015-REV-2/fr/pdf
• Coopération policière : les députés approuvent de nouveaux pouvoirs pour Europol afin de renforcer la lutte contre le terrorisme (11/05/2016) :http://www.europarl.europa.eu/news/fr/news-room/20160504IPR25747/Europol-de-nouveaux-pouvoirs-afin-de-renforcer-la-lutte-contre-le-terrorisme
• Résumé de l’avis du Contrôleur européen de la protection des données sur la proposition de règlement du Parlement européen et du Conseil relatif à l’Agence de l’Union européenne pour la coopération et la formation des services répressifs (Europol) :http://eur-lex.europa.eu/legal-content/FR/TXT/PDF/?uri=CELEX:52014XX0208(01)&from=EN
• Special Eurobarometer 423 : Cybersecurity Report (février 2015) :http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_423_en.pdf?utm_source=webcomm&utm_medium=email&utm_campaign=ep_media_network
• L’OTAN et l’Union européenne renforcent leur coopération en matière de cyberdéfense (10/02/2016) :http://www.nato.int/cps/fr/natohq/news_127836.htm

Classé dans:Coopération policière, COOPERATION JUDICIAIRE ET POLICIERE, Cybersécurité

L'adjudant Alain Nicolas appartenait au GIGN d'Orange : il a été tué en mission hier matin lors d'une
Plus d'infos »

On Wednesday 19 May 2016, Dimitri A. Sotiropoulos gave a lecture on ‘The Quality of Democracy in the Western Balkans’ in Podgorica, Montenegro, upon the invitation of the Faculty of Political Sciences of the University of Montenegro. The lecture was attended by professors and students of political science.

The relevant study of Dimitri A. Sotiropoulos is available here.

The approaching referendum on the UK’s EU membership is set to be historic, whatever its outcome. It will either be only the second time in European history that the people of a Member State has specifically endorsed continued membership (the first also being the UK with the 1975 Common Market Referendum), or the first time such a people has explicitly opted to end membership.

Plenary Session in Strasbourg – Jan 2016, European Parliament, CC-BY-NC-ND-2.0

It is abundantly clear that either result would have implications for both the UK and the rest of the EU. However, knowable specifics are in short supply. This is particularly so for the option of exit from the EU, as it would by its very nature change the status quo. The high levels of uncertainty surrounding the consequences of the referendum options is partly a function of genuine unknowns of what would happen next and partly a product of the various objectives of the different campaigns.

One certainty is that this referendum will not settle the question of the UK’s relationship with the EU. In fact, it is quite likely that another EU referendum will take place in the UK in the short-to-medium term.

If the UK votes to leave the EU, the UK government will at some point afterwards notify the EU of its intent to withdraw and a process of negotiation will begin. The procedure is outlined in Article 50 of the Treaty on European Union. However, the guidelines are relatively broad and leave a wide margin of manoeuvre for the negotiating parties to find an agreement on the shape of UK-EU relations. One point of clarity is that the negotiations can last up to two years – unless an extension is agreed by all parties – else the UK will automatically withdraw from the EU with no agreement.

As with many aspects of the post-vote, we cannot say how long negotiations would take (particularly if extended), what they would focus on or what the outcome would be. Consequently, the substance of an agreement could vary significantly, dependent upon the demands of the remaining EU Member States and the expectations of the (possibly reshuffled) UK government.

Separate from treaty ratification requirements, any UK-EU agreement will need to be legitimated at home in some way. Another referendum is a plausible option, for two principal reasons. First, the current referendum consults on membership, and not on alternatives to membership. The people will give an answer only on whether they wish to stay in or leave the EU, not what kind of relationship they would want in the event of exit.

Second, the shape of that relationship upon exit could vary so widely that it might necessitate the consent of the people. For instance, if significant numbers vote to leave because they want to limit EU migration to the UK, and the subsequent agreement continues to allow the free movement of people (as part of maintaining access to the single market), how could that be politically sustainable? Conversely, if the agreement takes away features of EU membership which people would prefer to retain, that could also create difficulties.

If the UK votes to stay in the EU, the question of EU membership will undoubtedly persist. With the recent precedent of holding a referendum on the issue, it will become easier to argue for a similar vote in future. Political motivations, from internal party politics to the impact of the fringe on the mainstream, could generate momentum for another referendum. It could well become a question of when rather than if the next referendum will be held.

Moreover, the UK government is obliged under the European Union Act 2011 to hold a referendum if it proposes a substantial further transfer of power to the EU. While EU treaty change is not an imminent prospect, it will happen at some point in the medium term, and it is possible that a referendum on the treaty would have to be held in the UK. Although such a vote would not be an explicit decision on staying or leaving, the result would nevertheless serve as an indirect judgement of the UK’s EU relationship.

All of these possibilities point to the prospect of another EU referendum in the UK in the foreseeable future. For a country not in the tradition of holding many (nationwide) referendums, the UK may well become more accustomed to them. Their success as a means of regulating the UK-EU relationship will depend on the turnout in the votes, how the results are interpreted and acted upon and whether they are deemed to ‘solve’ the questions that they ask.

This article was originally published on European Futures.

Please read the comments policy before commenting.

Shortened link: britainseurope.uk/20

How to cite this article:

Salamone, A (2016) ‘This June’s EU Referendum is Unlikely to be the UK’s Last’, Britain’s Europe (Ideas on Europe), 22 May 2016, britainseurope.uk/20

The post This June’s EU Referendum is Unlikely to be the UK’s Last appeared first on Ideas on Europe.

American Boeing RC-135 Reconnaissance Aircraft

Why are Macedonian authorities negotiating with Terrorists? Saturday, 21 May 2016 With whom and why is the legitimate Macedonian Government negotiating? Who are these so called „diplomats“ who have systematically destroyed the country’s sovereignty, authority and engaged in terrorist acts.   The self appointed „mediators“ from the US and the EU which have been active since the begining of the crisis did everything in their power not to mediate, but instead to deepen the crisis. From the Przino agreement, to ad-hoc solutions which served only the geo-political interests of the US, by financing SDSM and Sorors bots they have attempted to replicate the Ukrainian crisis to Macedonia so they can […]

Einzige NATO und US Politik: Duldung von kriminellen Geschäften der Regierungs Chefs, totale Korruptions bis zur Geldwäsche aus Drogen, Frauen und Waffen Handel und deshalb soll Montenegro auch NATO Mitglied werden, wo dann die Dukanovic Mafia im Gegenzug Straffrei bleibt, wie die Albanischen Mafia Premier Minister. «Unsere Freiheit ist nicht von aussen bedroht, von anderen Staaten, sondern von innen, aus unserer Gesellschaft und Geistesverfassung heraus»Nachruf auf Brigadegeneral a.D. Dr. Heinz LoquaiDeutsche Medien, Russland und der Raketenschildvon Dr. Heinz Loquai, Brigadegeneral a.D., Meckenheim, erstmals erschienen am 7. Mai 2007Deutsche Panzer wieder 150 Kilometer vor Leningrad?Berlin ist die Hauptstadt für den orwellschen «Neusprech» | von Willy Wimmer Deutsche Wirtschafts Nachrichten  | 21. […]

Oda jutottunk, hogy ha napjainkban a nigériai hadsereg és a Boko Haram újabb összecsapásáról jelenik meg egy hír vagy beszámoló, akkor az sajnálatos módon már túlságosan nem bír hírértékkel, messze van a főcímektől, sőt sok esetben a mainstream média már meg is feledkezik ezen cselekményektől, pedig a sokszor és sok fórum által szervezetlennek és gyengének megbélyegzett nigériai hadsereg katonái emberfeletti munkát végeznek a milícia fő búvóhelyének számító Sambisa-erdőségben. És az emberfeletti munka nem túlzás, elég csak azzal tisztában lennünk, hogy mennyit keres egy egyszerű közlegény a hadsereg soraiban és milyen az élet a jelenleg éppen esős évszakot megélő Sambisában (ahol gyakran előfordulhat bőven 40 Celsius fok feletti hőmérséklet is).

A főként a 21. hadosztály 7. dandárjának részvételével jelenleg is zajló előrenyomulás során több tucat nőt és gyermeket szabadítottak ki pár nappal ezelőtt (köztük egyet a 2014-ben Chibokban elrabolt lányok közül) a fegyveres erők és minden egyéb jel is arra mutat, hogy a hadsereg megpróbálja fokozni a nyomást a 2013 óta a szélsőségesek fő búvóhelyének számító erdőségben. Hiába azonban egy-két falu elfoglalása, milícisták megölése és fegyverek lefoglalása, eddig ez bőven kevésnek tűnik ahhoz, hogy a Sambisából kiűzzék a Boko Haramot. Ennek pedig ahogy már fentebb is említésre került, a Sambisa méretéhez és igen kemény adottságaihoz van köze, hiszen a hat államot lefedő, Togó nagyságú erőben főleg esős évszakban szinte alig lehet haladni, egyes területek mocsárrá alakultak, máshol járművekkel lehetetlenség haladni – ehhez pedig nagyban hozzájárultak a szélsőségesek is, sok utat aláaknáztak, minden hidat igyekeznek elpuszítani, szóval az előrenyomuláshoz először aknamentesíteni kell majd ideiglenes átjárókat kell kialakítani az utászoknak.

Az eredetileg nemzeti parknak számító területen anno tömegével éltek oroszlánok, elefántok és antilopok is, de a hosszú évek óta tartó orvvadászat, az erdő pusztítása, a földművelés és az iható víz mennyiségének csökkenése oda vezetett, hogy ma már eléggé limitált számú faj él az erdőségben, amely egyébként a jelenlegi nigériai vezetés szerint a Boko Haram utolsó bástyája. Ezen bástya ellen folyik most egy közel 10 ezres nemzetközi katonai kontingens offenzívája a nigériai hadsereg vezetésével, de ahogy nemrégiben a kontingensben nagy részt vállaló Kamerun egyik Sambisába kiküldött tudósítója rámutatott: a Sambisát lerohanni szinte lehetetlenség, hiszen olyan hatalmas és nehezen megközelíthető területről van szó, amelyben 10 ezer katona szinte jelentéktelen számnak számít egy ilyen típusú rejtőzködő harcmodor ellen.

És mindezek ellenére ha az ember veszi a fáradtságot és olvasgat, kutat, akkor elég gyorsan rádöbben, hogy az első vonalban küzdő nigériaiak havi zsoldja nagyjából 60-70 ezer forintnyi naira és a napi élelmiszerellátmányuk alig éri el a 700 forintnyi nairát. Folyamatosak az olyan jellegű panaszok, amelyek szerint nincs elég lőszer a fegyverekbe vagy üzemanyag a járművekbe, sőt egyes facebookos posztok azt is fejtegetik, hogy a nigériai légierő szinte alig támogatja az offenzívát – persze ezeket a vezetés mindig cáfolja, de a nagy számok törvénye alapján valami igazságnak kell benne lennie, ha ennyien, ennyi helyen publikálnak ilyen jellegű információkat.

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

A felvételt, melyet most jobb híján a podcastunk keretében tárunk közönség elé, legutóbbi rádiós szereplésünk után - képletesen szólva - a műsorvezető dobta a stúdió padlójára a hanganyag szerkesztése során, mivel az nem illeszkedett szorosan az adás témájába. Az év telén felvett beszélgetésnek ebben a rövid részében az európai menekültválságot és annak biztonságpolitikai vetületeit jártuk körül. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

/ Armée, Armement, Commerce des armes, Commerce international, Économie, Géopolitique, Industrie de l'armement, Relations internationales, Armes chimiques et biologiques - Armées / Armée, Armement, Commerce des armes, Commerce international, Économie, Géopolitique, Industrie de l'armement, Relations internationales, Armes chimiques et biologiques - Armées