Biztonságpolitika

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.

Közös biztonság- és védelempolitika

2023. március 20-án a Külügyek Tanácsa, azaz az uniós tagállamok kül- és adott esetben védelmi miniszterei közös ülésen számos napirendi kérdést megvitattak. Így sor került az egy évvel ezelőtt jóváhagyott uniós Stratégiai Iránytű névre keresztelt dokumentum eddig elért eredményeinek áttekintésére és azonosították azokat a területeket, amelyek további kooperációt igényelnek.

Emellett az Ukrajna ellen irányuló orosz agresszió tárgyalása kapcsán a miniszterek megállapodtak a főképviselő és Thierry Breton biztos által előterjesztett háromutas javaslatról, amelynek értelmében Ukrajna, így Norvégia és összesen 17 másik állam Európai Védelmi Ügynökség (EDA) keretében való együttműködése nyomán sürgősen tüzérségi lőszert kapna a meglévő vagy közösen beszerzett készletekből.

Megvitatásra került a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök által megfogalmazott békeformula, amelyet a továbbiakban is aktív népszerűsítésben fogják részesíteni az igazságos béke előmozdítása érdekében. Az ülés érintett témapontjai között szerepelt az elszámoltathatóság kérdését illetően a Nemzetközi Büntetőbíróság azon döntése, miszerint elfogatóparancsot ad ki Putyin orosz elnök ellen az ukrán gyermekek Oroszországba való deportálásának vádjával kapcsolatban. Végezetül a diskurzus kitér a fekete-tengeri gabonakezdeményezésre is, amelyet közvetlenül a Tanács ülése előtt hosszabbítottak meg, hogy az EU jelentős mértékben hozzájáruljon az ukrán élelmiszerek szolidaritási folyosókon történő kiviteléhez.

Március hónapban az EU keretében nagy figyelem irányult a Földközi-tenger régiójára: a hónap eredménye volt a tunéziai helyzetről folytatott véleménycsere az EU köreiben. Az ország az unió igen közeli partnere és egyben szomszédja, így az ott bekövetkezett események közvetlen hatást gyakorolnak a nemzetközi szervezetre a földközi-tengeri térségben kialakult instabilitás nyomán. Az unió kiemelt további támogatása mellett, elengedhetetlen foglalkozni a jogállamisági és emberi jogi kérdésekkel, a strukturális reformok folytatásával, és véglegesíteni a Nemzetközi Valutaalappal már jóváhagyott programot. Ugyancsak a földközi-tengeri régió biztonságát, az ember-, és fegyvercsempészet visszaszorítását célozza, az EUNAVFOR MED Irini művelet, amelynek megbízatásának 2025.március 31.-ig szintén ebben a hónapban hosszabbította meg az unió.

A március 20-i Tanács-ülésen következtetések elfogadásra is sor került, amelyben a szervezet megerősítette az EU elvi alapon elkötelezett Afganisztán békéje és stabilitása, valamint az afgán nép támogatása mellett. Az EU készen áll arra, hogy tovább fokozza az Afganisztánnal szomszédos országoknak és a tágabb térségben található partnereknek a negatív továbbgyűrűzött hatások megelőzéséhez nyújtott támogatását. Kiemelt jelentőséggel tartják számon az afgán nép –és különösen a nők és lányok– emberi jogi, politikai, gazdasági és humanitárius helyzetének romlását és a szervezet kész további célzott korlátozó intézkedéseket elfogadni azokkal szemben, akiket a súlyos emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért felelősség terhel.

Az orosz-ukrán háború kitörése óta eltelt egy teljes év uniós külpolitika lépéseit összegezte Josep Borell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által márciusban kiadott „The year that war returned to Europe” című könyve. A kötet számos blogbejegyzés, véleménycikk és beszéd gyűjteménye, amely olyan kérdéseket boncolgat, amelyek az EU közös kül- és biztonságpolitikáját 2022-ben alapvetően meghatározták: az Oroszország elleni szankciók sikeressége, az orosz agressziónak az energia-, az élelmiszer-, és műtrágyaellátásra gyakorolt globális következményeinek kezelése, az EU „globális déllel” való kooperáció erősítése, illetve a háborúból az európai biztonság és védelem szempontjából levonható következtetések.

(Készítette: Haiszky Edina Julianna)

Energia- és klímapolitika

A Bizottság bejelentette, hogy az új LIFE program stratégiai projektjeire több mint 116 millió eurót fordít. A finanszírozás nyolc nagyszabású projektet segít Belgiumban, Észtországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Finnországban az éghajlati és környezetvédelmi célok elérésében. A projektek hozzájárulnak ahhoz, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon, és sikeresen végrehajtsa az európai zöld üzletet. Támogatják továbbá az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiáját, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet, a zéró szennyezés elleni cselekvési tervet, a természet helyreállításáról szóló törvényt, és hozzájárulnak a tiszta energiára való átálláshoz.

Az Európai Parlament és a Tanács között március 28-án létrejött politikai megállapodás értelmében növelik a nyilvánosan hozzáférhető elektromos és hidrogéntöltő állomások számát, különösen az Európai Unió fő közlekedési folyosóin és csomópontjain. Ez egy olyan mérföldkőnek számító megállapodás, amely lehetővé teszi a kibocsátásmentes közlekedésre való átállást, és hozzájárul ahhoz a célunkhoz, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkentsük az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását.

 (Készítette: Mészáros Kinga)

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Környezetpolitika

Az Európai Bizottság márciusban online konzultációt rendezett az uniós lobogó alatt közlekedő hajók újrahasznosításának kérdéskörében. Az értekezlet során egy 2023. június 7-ig tartó rendelet megvitatása került napirendre, mely 2013 óta foglalkozik a hajók újrafeldolgozásának szabályozásával. A kérdés fontos, hiszen ezek a járművek olyan anyagokból készülnek, melyek szétszerelésük után is hasznosíthatók maradnak, ilyen elemek például az acél és az egyéb fémhulladékok. Az ülés célja volt, hogy megvizsgálják a rendelet mennyire volt jól alkalmazható, milyen eddigi hatást ért el és mennyire működött együtt a Zöld Megállapodással.

Március hónapban a Bizottság a környezeti zajcsökkentésről szóló irányelvvel is foglalkozott. Az intézkedés célja, hogy a Zéró Szennyezés (Zero Pollution) tervben foglaltak szerint 2030-ra 30%-kal csökkenteni tudják a zajszennyezés mértékét. A levegőszennyezés után ezen típusú szennyezés jelenti a legnagyobb egészségügyi kockázatot és ennek az EU lakosságának mintegy 20%-a van kitéve. Virginijus Sinkevicius, a környezetvédelemért, az óceánokért és halászatért felelős biztos elmondta, hogy „A zaj növeli a stressz-szintünket, megzavarja az alvásunkat, befolyásolja a tanulási képességeinket, és még a stroke és a szívbetegségek kialakulásához is hozzájárul.” Igyekezni fognak a járművek zajkibocsátását csökkenteni ,például csendes gumiabroncsokkal, sebességkorlátozással, a vonatok esetében csendesebb és simább sínekkel, a légiközlekedésben pedig csendesebb repülőgépek használatával. 

Március 21-én a Bizottság két iránymutatást tett közzé az új erdészeti stratégia végrehajtására, hiszen a fák védelme nagy hangsúllyal van jelen az EU környezetpolitikájában. A közétett iránymutatások hozzájárulnak az uniós erdők védelmének, helyreállításának és ellenállóképességének megerősítésére irányuló célok eléréséhez. Az EU segíteni kívánja az erdők mennyiségének növelését és minőségük javítását. 

A New Yorkban megrendezésre kerülő ENSZ Vízügyi Konferencia kapcsán az EU kijelentette, hogy megerősíti a globális vízbiztonság iránti elkötelezettségét, ami keretein belül 33 kötelezettségvállalást jelentett be a területen. Az EU prioritásként fogalmazta meg többek között a biztonságos ivóvízhez és higiéniához való hozzáférés biztosítását, a vízi ökoszisztéma védelmét és a vízgazdálkodás javítását. 

 (Készítette: Vida Fanni)

Egészségügy

Március 3-án a Bizottság 100 új és frissített vizsgálati módszert fogadott el a vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére, korlátozására és engedélyezésére vonatkozóan. Ez egy gyorsabb és egyszerűbb vizsgálati módszert biztosít, mint a korábbi rendelet. Az új módszer, a NAM (New Approach Methods) új megközelítést tartalmaz, így nem alkalmaznak állatokat sem a folyamatban. 

 (Készítette: Vida Fanni)

Szankcióspolitika

Oroszországi Föderáció és az orosz-ukrán háború:

Az Európai Tanács 2023. február 9-i következtetéseiben az EU megismételte, hogy határozottan elítéli Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúját, amely az ENSZ Alapokmányának súlyos megsértését jelenti, és mérhetetlen szenvedést és pusztítást hozott Ukrajna és annak népe számára. Így 2023.március 13-ai döntése értelmében az Európai Unió további hat hónappal hosszabbította meg -ez év szeptember 15.-ig- az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásásáért vagy veszélyeztetéséért felelős személyeket célzó korlátozó intézkedéseket.

A jelenleg hatályban lévő korlátozások körébe tartozik a természetes személyek utazási korlátozása, a vagyoni javai használatának befagyasztása, valamint a felsorolt 1 473 magánszemélyeknek és 205 szervezeteknek a pénzeszközök vagy egyéb gazdasági erőforrásokhoz való hozzájutásának tilalmát.

A szankciók meghosszabbítása után nem sokkal Dimitrij Peskov, a Kremlin szóvivője kijelentette országa gondosan figyelemmel kísérti az USA és az EU aktuális, illetve feltételezhetően tervezett korlátozásait. Úgy vélik a jelenlegi és a jövőbeli ilyen jellegű lépések potenciálisan egy világméretű gazdasági válság súlyosbodásához vezethetnek. Ugyanakkor érdekes tény, hogy a világ vezető előrejelzői nem tudnak megegyezni abban, hogy Oroszország gazdasága bővül vagy zsugorodik. Ez részben a Putyin-kormány által a háború kezdete óta szolgáltatott megkérdőjelezhető valóságtartalmú adatok miatt van így. Jelenleg a JPMorgan, a Morgan Stanley, a Goldman Sachs, az IMF, a Bank of Russia és mások hét előrejelzése eltérő – és egymásnak ellentmondó – becsléseket tartalmaz Oroszország 2023-as reál-GDP-jéről. Ami azonban egyértelműen kijelenhető, hogy az orosz gazdaság szorosabb kooperációra szorul Kínéval, a csökkenő energiaexport jelentősen befolyásolja a rubel-árfolyamot, illetve kidolgozás alatt áll az EU tizenegyedik szankcióscsomaga.

Irán:

2023. március 20-án az Európai Tanács ugyancsak további szankciók kivetésének kérdéséről hozott döntést Iránnal kapcsolatban. A Tanács által meghozott döntés a korábbi október 17-én, november 14-én, december 12-én, január 23-án és február 20-án elfogadott öt dokumentumot követette. 

Aktuálisan a nemzetközi szervezet 8 olyan személlyel -különösen az igazságszolgáltatás köréből- és egy szervezettel szemben alkalmaz korlátozó intézkedéseket, akik az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek Iránban. 

A szankcionálás alá eső magánszemélyek köre javarészt tisztességtelen tárgyalásokon halálos ítéleteket hozott, hátrányos megkülönböztető programokat támogatott, és elítélteket kínoztak. Így szerepeltek közöttük a lányok és nők szabadságát aláásó, az ellenük irányuló gyűlöletet hirdető konzervatív papok, a Madjles (iráni parlament) egyik tagja és a kulturális bizottság szóvivője, illetve a 2022/2023-as tüntetések idején külföldi túszok kényszerített vallomásait sugárzó Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltató (IRIB) vezetője.

Ezen lépéssel a megszorító intézkedések összesen 204 magánszemélyre és 34 szervezetre alkalmazandók. Ezek közé tartozik a vagyoni eszközök befagyasztása, az EU-ba való beutazás tilalma, valamint a felsoroltak számára pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátásának tilalma.

 (Készítette: Haiszky Edina Julianna)

Szomszédságpolitika

Keleti szomszédságpolitika

Március 3-án az Európai Bizottság és az olasz Enel vállalat közös projektet indított Ukrajnának „A remény sugara” címmel, amelynek keretében az Enel 5700 fotovoltaikus (PV) napelemet adományoz Ukrajnának. A napelemek – egyenként 350 wattos, összesen mintegy 2 MW teljesítményűek – 11 400 négyzetméternyi tetőt fognak fedni, különböző ukrajnai középületek között elosztva. A szállítást az EU polgári védelmi mechanizmusa szervezi, és a tervek szerint 2023 nyarán kerül rá sor. Március 3-án két új, katonai egységek szállítására szolgáló, dupla fülkés terepjáró teherautó érkezett Ukrajnába. Ezek egy tizenhárom teherautóból álló új tétel részét képezik, amelyet az Ukrán Fegyveres Erők Támogató Erők Parancsnoksága részére szállítottak az Európai Unió által az Európai Békefenntartási Eszköz keretében 2021. december 15-én elfogadott 31 millió eurós támogatási intézkedés részeként.

Március 2-án Didier Reynders, az EU igazságügyi biztosa hivatalos látogatást tett Moldova fővárosában, Chisinauban. Találkozott Maia Sandu elnökkel, Dorin Recean miniszterelnökkel, Veronica Mihailov-Moraru igazságügyi miniszterrel és a civil társadalom képviselőivel. Chisinauban Reynders a jogállamiság megerősítésének és az igazságügyi reformok folytatásának szempontjairól, valamint Moldova európai integrációjáról tárgyalt, amely 2022-ben tagjelölt ország státuszt kapott. „Az igazságügyi reformok a legösszetettebbek. Az Európai Unió támogatni fogja a moldovai jogállamiságot és a Chisinau által hivatalosan kidolgozott cselekvési tervet az európai normáknak megfelelő reformok végrehajtására.” – mondta Didier Reynders, miután találkozott Veronica Mihailev-Moraru igazságügyi miniszterrel. Az EBB 30 millió dollárt fektet be a villamosenergia-elosztóhálózat korszerűsítésébe. A programot az ICS Premier Energy Distribution, Moldova legnagyobb magán villamosenergia-elosztó rendszerüzemeltetője hajtja végre, amely az ország mintegy 70%-át látja el energiával. Az EBB finanszírozása hozzájárul a villamosenergia-elosztó hálózat korszerűsítéséhez, digitalizálásához és bővítéséhez Moldova középső és déli részén, beleértve a fővárost, Chisinaut is. A hitel segít a Premier Energy Distribution-nek abban, hogy a hagyományos elosztóhálózatot digitális intelligens hálózattá alakítsa át, biztosítva az ellátás biztonságát és javítva a végfelhasználóknak nyújtott szolgáltatásokat. Az EU által finanszírozott „Energiahatékonyság Moldovában” elnevezésű projekt keretében 2027 végéig kilenc kórházat újítanak fel és szerelnek fel új, energiahatékony technológiákkal Moldovában. A kórházakat szigetelik, napelemes erőművekkel látják el, és korszerűsítik a fűtési rendszereket. A projekt az ország különböző településein található közintézmények – óvodák, iskolák, egészségügyi központok stb. – korszerűsítését is előirányozza.

Március 14-én Charles Michel, az Európai Tanács elnöke Brüsszelben találkozott Salome Zarubishvili grúz elnökkel. „Megerősítette az EU elkötelezettségét Grúzia európai útja mellett Zourabichvili elnök asszony előtt, és üdvözölte a grúz nép törekvéseinek előmozdításában játszott szerepét” – írta Charles Michel a Twitteren. Hozzátette, hogy az Európai Tanács döntése, hogy Grúziának európai perspektívát biztosít, „olyan történelmi lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztani, és a reformok terén elért előrelépés továbbra is kulcsfontosságú.”

 (Készítette: Mészáros Kinga)

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Déli szomszédságpolitika

Az Európai Unió 60 millió eurós humanitárius segélyt nyújt a Libanonnak. A humanitárius segély a szegénység miatt szenvedő libanoniakon túl az országban tartózkodó szírai menekültek ellátásának finanszírozására is fordítandó. Becslések szerint nagyjából négymillió embernek van szüksége humanitárius segítségre alapvető szükségleteinek kielégítéséhez. Az új finanszírozás az EU humanitárius támogatását Libanonnak 2011 óta csaknem 860 millió euróra növelte.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank továbbra is támogatja Egyiptom zöld átmenetét azáltal, hogy 100 millió dollárkölcsönt bocsát ki a Red Sea Wind Energy számára. A kölcsön egy új, 500 MW-os szárazföldi szélerőmű fejlesztését, építését és üzemeltetését finanszírozza a Szuezi-öböl térségében. Ez lesz Egyiptom harmadik magánkézben levő szélerőműparkja, és várhatóan ez lesz Afrikában a legnagyobb is. Évente körülbelül egymillió tonna CO2-kibocsátást segít csökkenteni, ami körülbelül 217 000 autó kivonásának felel meg. 

Az EU, Franciaország és Spanyolország 26 millió euró támogatást biztosít a rászoruló palesztin családok szociális segélyeinek kifizetésére. Az Európai Unió, Franciaország és Spanyolország 26,3 millió eurót biztosított szociális juttatások kifizetésére a Nemzeti Készpénzátutalási Programon keresztül, 106 000 kiszolgáltatott palesztin család javára.

Az Európai Unió 30 millió eurós támogatást nyújt Jordánia számára, amelyet az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 41,3 millió eurós kölcsönéből társfinanszíroznak egy zöldmezős szennyvíztisztító létesítmény megépítésére a főváros, Amman szélén. Az új létesítmény felváltja a meglévőt Ain Ghazalban, amely károsítja a környezetet és kellemetlenséget okoz a környező közösségeknek. 

Az Európai Beruházási Bank 50 millió euró támogatást nyújt a marokkói kis- és közepes export vállalatok támogatására. Az Európai Beruházási Bank (EBB) 50 millió eurós finanszírozási szerződés aláírását jelenti be a Banque Centrale Populaire-rel a Kereskedelmi és Versenyképességi Program keretében. Ez a finanszírozás megoldhatja a támogatott vállalatok szállítási és termelési nehézségeit is.

 (Készítette: Nagy Imre Jonatán)

A EU hírfigyelő 2023. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Tavaly október 17. és november 20. között zajlott az EUFOR Quick Response 2022 elnevezésű gyakorlata, amelyen a Magyar Honvédség két H145M helikoptere is részt vett. Fontos tapasztalatszerzési lehetőség volt ez, hiszen a közelmúltban rendszeresített típus első ízben üzemelt tartósan külföldön, műveleti körülmények között.

2004 decemberétől működik Bosznia-Hercegovinában az Európai Unió EUFOR (European Union Force) elnevezésű békefenntartó missziója, amely az Althea művelet keretében támogatja a helyi fegyveres erőket és fenntartja a biztonságos környezetet egy instabil térségben. A Magyar Honvédség EUFOR kontingense jelenleg a 27. váltással látja el a Magyarország által Bosznia-Hercegovinában vállalt feladatokat. Az EUFOR évente megtartott Quick Response gyakorlata a többnemzeti erők együttműködésének gyakorlását célozza. Az MH Kiss József 86. Helikopterdandár (a gyakorlat idején még MH 86. Szolnok Helikopter Bázis) tavaly első alkalommal vett részt a gyakorlaton, hogy a H145M helikopterrel tapasztalatot gyűjtsön a hazaitól eltérő környezetben végrehajtott repülés és a kitelepült körülmények közötti üzemeltetés területén, ezzel is készülve a 2024-ben esedékes magyar EUFOR parancsnoksághoz kapcsolódó tartós kitelepülésre Bosznia-Hercegovinába.

[...] Bővebben!

Hadik András a magyar hadtörténelem egyik legendás alakja, aki Mária Terézia idején harcolt több meghatározó európai konfliktusban, és igen kiváló lovassági parancsnoknak bizonyult. A nevéhez fűződő legnagyobb haditett alighanem az volt, amikor a Hétéves Háború kezdeti szakaszában csapataival beszivárgott az ellenséges Poroszországba, és a védtelenül hagyott fővárost, Berlint elfoglalta és megsarcoltatta. Fordított nap lehetett ez: végre egy alkalom, amikor a német vérszomját nem mi szenvedtük meg, hanem csak ők. Olyannyira nagy dolog ez, hogy amikor a hazai filmgyártás is végre felfedezte alakját, természetesen ezt a motívumot filmesítette meg. Podcastunk 90. adása így nem szól hát másról, mint a Hadik című filmről!

[...] Bővebben!

Amszterdamban már messziről látszik, hogy hol található a holland tengerhajózásnak emléket állító Scheepvartmuseum - az irányadó a főváros nevét viselő háromárbócos, az Amsterdam. Nem eredeti hajóval állunk szemben, a múzeum mellett kikötött kereskedelmi vitorlás egy igen jól sikerült replika. Az eredeti Amsterdam feladata az volt, hogy összekösse Hollandiát Kelet-Indiával, a mai Indonézia térségével.

A németalföldi hajósok a 16. századig nem voltak jelen a világtengereken. Elsősorban az atlanti vizeken és a Baltikumban voltak aktívak, hozzáértésük és kiváló kapcsolataik révén Európa kereskedelmi és pénzügyi központjává téve a területét nézve nem igazán jelentős országukat. India és a még távolabbi térségek busás haszonnal kecsegtető kincsei - mindenekelőtt a fűszerek - az arab és perzsa kereskedők révén jutottak el a Földközi-tenger keleti medencéjébe, majd európai hajókon a kontinens nyugati felébe. A szegfűszeg, a bors vagy a szerecsendió termőterületének a természet Kelet-India, a mai Indonézia szigetvilágát választotta. Azzal, hogy 1487-ben a portugál Bartolomeu Dias, majd tíz évvel később honfitársa, Vasco da Gama is megkerülte a Jóreménység-fokát, megnyílt az út az európai hajósok előtt kelet felé. Egyetlen bökkenő volt: a spanyolok és a portugálok 1494. június 7-én, a tordesillasi szerződésben felosztották a világot. A választóvonal a Zöldfoki-szigetektől nyugatra húzódott, a nyugati félteke a spanyoloké lett, a keleti portugál fennhatóság alá került.

[...] Bővebben!

Vannak kincseink.

Zord

Az ukrán hatóságok utasították a Moszkvához köthető ukrán ortodox egyházat, hogy hagyják el a kijevi Pecserszka Lavrát. A határidő március 29 szerda este volt. Több pap visszautasította a távozást. Kijev szerint az egyház nem szakította meg kapcsolatát Moszkvával és továbbra is együttműködik velük.

Újabb mélypontra jutott a viszony az ukrán állam és az Orosz Ortodox Egyházhoz tartozó ukrán egyház között. Március 29-ig kapott határidőt a Pecserszka Lavrában élő 1000 fő, hogy elhagyják a komplexumot. Az ukrán hatóságok azt gyanítják, hogy túl közel állnak Moszkvához és valószínűsíthetőleg az úgynevezett „ötödik hadoszlopnak” is lehetnek tagjai közöttük. Március 26-ával 1236 vallási egyesület, kolostor csatlakozott a független ukrán egyházhoz. Olekszandr Tkacsenko kultúra miniszter szerint, ha a Lavra lakói felesküdnek a független ukrán egyházra maradhatnak. Ugyan a határidő lejárt, de a papok nem hajlandóak elhagyni a kijevi Pecserszak Lavrát. Április 16-án egyszerre tartottak húsvéti misét a „független” ukrán egyház és a „moszkvai” egyház papjai a Lavra különböző épületeiben.

A háborúba egyre inkább az egyház is bevonódik. „Nem hagyjuk a terrorista államnak, hogy manipulálja a népünk spirituális életét, lerombolja az ukrán oltárokat, lavrákat vagy elrabolja az értékeit”. – mondta  Zelenszkij.

Az orosz-ukrán „skizma” 2019-ben

Az orosz-ukrán egyház ellenállása-ellentétje nem Zelenszkij elnöksége alatt és nem is a háború kitörésekor keletkezett. A szembenállás már korábban kezdődött. A Szovjetunió felbomlásával közel egyidőben a történelmi Ukrán Ortodox Egyházzal (Moszkvai Patriarchátus) (továbbiakban: Moszkvai Patriarchátus) szemben két új „szakadár” egyház született Ukrajna területén. A szobán forgó két egyház az Ukrán Autokefál Ortodox Egyház és az Ukrán Ortodox Egyház (Kijevi Patriarchátus) (továbbiakban: Kijevi Patriarchátus). Előbbi nem új alapítású egyház volt, mivel 1921-ben jött létre, az orosz polgárháború zűrzavaros időszakában. 1989/90 fordulóján alakult újra, amikor a Szovjetunió már gyengülőben volt. Utóbbit Filaret kijevi metropolita alapította 1992-ben, amikor elszakadt Moszkvától és magát Kijev pátriárkájának nevezte ki.  Az oroszok szerint azonban már több, mint 400 éve 1596-ban a breszti zsinattal elkezdődött a szembenállás amikor létrejött a rutén görögkatolikus egyház. A nyugat – Pápai Állam képében – akkor avatkozott be először az orosz lelkitérbe, most az Egyesült Államok képében ez csak folytatódik.

Visszatérve napjainkba, az események 2018-ban gyorsultak fel, Petro Porosenko elnöksége alatt. Az akkori előrejelzések szerint a 2019-es elnökválasztás során bukásra állt – ami azóta igazolódott – ezért kellett neki valami, amivel támogatókat nyerhet. Ez pedig a Moszkvától független szakadár ukrán ortodox egyházak legitimálása az ortodox világban. Ugyan a választást elveszítette, de a probléma, amit okozott, maradt az ortodox világban.

A konstantinápolyi ökumenikus pátriárka I. Bertalan 2019. január 5-én adta meg az ukrán egyháznak az autokefáliát azaz az önigazgatást és függetlenséget. Ugyanakkor orosz források szerint II. Alekszij moszkvai pátriárka már 1990-ben széleskörű önállóságot adott a történelmi ukrán egyháznak, ami egyedülálló volt a moszkvai egyházon belül.

A konstantinápolyi (isztambuli) szertartáson jelen volt az akkori ukrán elnök Petro Porosenko és az új kijevi metropolita Epifanyij. A dekrétumot vagy Tomoszt I. Bertalan a rákövetkező nap adta át az újonnan megalakult ukrán egyház fejének Epifanyijnak, amivel a függetlenség elismerése teljessé vált. Ezzel létrejött egy Moszkvától független hivatalos Ukrán Ortodox Egyház, ami az Autokefál Ukrán Ortodox Egyház, a Kijevi Patriarchátus és a Moszkvai Patriarchátus egyrészének az egyesüléséből jött létre. Élére a korábban említett Epifanyij metropolita került. Kiemelendő, hogy a Moszkvai Patriarchátushoz tartozó ukrán egyház továbbra is működött, aminek az élén Onufrij kijevi metropolita állt. Tehát két „hivatalos” ukrán ortodox egyház és két kijevi metropolita létezett egyszerre az országban. A független és a moszkvai.

Ennek következtében egy „ortodox skizma” következett be, hiszen Moszkva megszakította kapcsolatát Konstantinápollyal és jelenleg csak a görög, ciprusi és alexandriai pátriárka ismeri el az újonnan létrejött ukrán egyházat. Ugyanakkor az új ukrán egyházban sem felhőtlen a viszony, mert Filaret aki korábban kijevi pátriárkának kiáltotta ki magát még abban az évben kilépett az új egyházból és újra alapította szakadár egyházát, ami véleménye szerint sosem szűnt meg.

A háború eléri az egyházat

A kapcsolat az ukrán állam és a Moszkvai Patriarchátus alá tartozó ukrán egyházzal az évek során egyre feszültebbé vált. A tetőfokát a háború kitörése jelentette, hiszen Kirill moszkvai pátriárka – akinek a jelenlegi kijevi metropolita Onufrij alárendeltje – nyíltan kiált a különleges katonai művelet mellett. Véleménye szerint Donbaszt már 8 éve próbálja megsemmisíteni a nyugati világ, mivel az ott élők kiállnak a tradicionális hitük mellett. „A fentiek mind azt jelzik, hogy olyan küzdelembe kezdtünk, amelynek nem fizikai, hanem metafizikai jelentése van” – mondta a pátriárka.

Továbbá Putyinhoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy Ukrajna az orosz világ a történelmi Rusz része, amit imájával is bizonyított: „Az Úr óvja meg az orosz földet! Amikor azt mondom orosz, akkor az ősi kifejezését értem a „Régmúlt idők elbeszéléseiből”: Honnan jött az orosz föld onnan, ahol Oroszország, Ukrajna Belarusz és más törzsek és népek vannak.”

Tekintve Kijev jelenlegi politikáját, aminek célja a teljes nyugati orientáció, az orosz érdekszférából való leszakadás és függetlenedés történelmileg is, ez a kijelentés nem fogja népszerűvé tenni az orosz egyházat, sőt ellenséges erőként fognak viszonyulni minden szervezetéhez. Onufrij kijevi metropolita 2022. májusában a pátriárka háborúpárti kijelentéseire hivatkozva kijelentette az ő ukrán egyházának a kiválását a Moszkvai Patriarchátusból.

Ezt az ukrán vezetés nagyfokú szkepticizmussal fogadta és továbbra is ellenségként tekintenek rájuk. Tavaly november 22-én az ukrán titkosszolgálat az SZBU rajtaütést szervezett a Pecserszka Lavrában Kijevben.  Állításuk szerint orosz különleges alakulatok végeztek felforgató tevékenységet az egyházi személyeken keresztül. Oroszbarát irodalmat találtak, ami az „orosz világ” gondolatát népszerűsíti. Azaz a Kijevi Ruszban gyökeredző három szláv nép testvériségét. Ugyanakkor kiemelendő, hogy egy orosz liturgiát követő egyházban nem feltétlen furcsa dolog orosz irodalmat találni, ami megegyezik az egyház többszáz éves történelmi gondolkodásával. Viszont jelenleg ez szembe megy Ukrajna nemzetbiztonsági érdekeivel.

Zelenszkij elnök december 1-én bejelentette, hogy a Nemzetbiztonsági Tanáccsal azon dolgoznak, hogy olyan körülményeket teremtsenek, ahol egy az agresszortól függő szereplő sem tudja Ukrajnát belülről gyengíteni és az ukránokat manipulálni. „Soha nem hagyjuk senkinek, hogy birodalmat építsen az ukrán földön belül. Tehát Ukrajna „spirituális függetlenségre törekszik” – fogalmazott később.

Az orosz-ukrán háború újabb hadszíntere

Jól látható, hogy az orosz és ukrán ortodox egyház kérdése többről szól mint, egyszerű teológiai összefüggések. A szembenállásnak komoly szerepe van a jelenlegi hadviselésben. Ez mind kitűnik Zelenszkij fent idézett kijelentéseiből, az SZBU tevékenységéből és az orosz pátriárka nyilatkozataiból.

A háború tehát nem csak a frontvonalon zajlik, hanem a hátországban is. Ukrán szemszögből nézve, amíg egy Moszkvához köthető egyház működik Kijev szívében addig a nép lelke veszélyben van. Továbbá, ha a moszkvai pátriárka nyíltan támogatja a háborút és úgy gondolja, hogy Ukrajna a Kijevi Rusz utódjaként az orosz spirituális tér része, akkor a kijevi kormány veszélyben van. Hiszen a miséken a hívők az orosz katonák után fognak imádkozni, az orosz Ruszért fognak imádkozni és valószínűleg felszabadítóként üdvözölnék az oroszokat Ukrajnában. Esetleg kollaboráns tevékenységet is folytathatnak, információt szivárogtathatnak stb. A lelki térben a legsebezhetőbb az ember, ha ezt megnyeri Moszkva, akkor Kijev elveszítette a háborút. Az ukrán kormány ezért lépett fel az egyház ellen.

Ezzel szemben a moszkvai nézőpont rendkívül eltérő. Mint ahogy korábban is említésre került az orosz egyház szerint a szembenállás már több mint 400 éve kezdődött, amikor a Lengyel-Litván Unióban létrejött a ruténok görögkatolikus egyháza. A nyugat ekkor avatkozott be először az orosz spirituális térbe, hogy megbontsa a Rusz népeinek egységét. A jelenleg zajló folyamatokat is így értékelik. Az Egyesült Államok mesterségesen kreált egy ukrán nacionalista egyházat, aminek célja az orosz spirituális téren belüli bomlasztó tevékenység. Ezzel létrejön egy anti-Oroszország. A hívőket ért támadások az orosz világ elleni támadás, amit az ukrán nacionalista vezetés és egyház tesz ruszofób indokból. Megakarnak szabadulni mindentől, ami orosz. Tehát Kijev nem nemzetbiztonsági okból, hanem nacionalista oroszellenes indokból teszi, amit tesz. Oroszországnak pedig különösen fontos a lelkitér, ez megjelenik már a nemzetbiztonsági stratégiájukban is.

Az viszont kijelenthető, hogy az egyház mindkét oldalnak szolgálhat előretolt ügynökeként, akik a háborút átviszik a lelki-spirituális térbe, minek köszönhetően a hátországban ellenállást lehet kelteni a rendszer ellen. Itt Moszkvának előnye van Kijevvel szemben, hiszen az ő történelmi egyházuk működik Ukrajnában, annak ellenére is, hogy Onufrij hivatalosan függetlenítette magát Moszkvától. Kijev egyelőre csak védekezni tud a hatásokkal szemben, ezt a célt szolgálta I. Bertalan által létrehozott független ukrán egyház felállítása. Ez Zelenszkij álláspontja is, ami korábban említésre is került. „Nem hagyjuk a terrorista államnak, hogy manipulálja a népünk spirituális életét, lerombolja az ukrán oltárokat, lavrákat vagy elrabolja az értékeit”. Persze egy posztszovjet országban negatív emlékeket ébreszthet az, ha a titkosszolgálat a nép ellenségeiként kezeli az egyházi személyeket.

Összefoglalás

Az orosz-ukrán ellentét elérte az egyházi szférát is. Látható, hogy Ukrajna minden értelemben el akar szakadni Oroszországtól. Legyen az gazdasági, politikai, történelmi vagy éppen vallási és ezen belül is lelki-spirituális. Moszkva ezt nem hagyhatja és próbálja megőrizni befolyását Ukrajnán belül, amit ők egyébként úgy értelmeznek, mint a saját történelmi igazságuk. A Moszkva alá tartozó egyháznak nehéz dolga lesz. Hiszen annak ellenére, hogy elvileg Onufrij kijevi metropolita szakított velük a Kijevi szekuláris vezetés továbbra sem bízik bennük és nemzetbiztonsági kockázatként tekint rájuk. Úgy gondolják, hogy „ötödik hadoszlopként” tevékenykedik, így vagy ellehetetlenül vagy végül teljesen megszűnik teljesen. Ez csak még inkább mélyíteni fogja az ellentétet a két fél között. Így egyre nehezebb megmondani, hogy ha egyszer véget ér a háború, hogyan tudják majd rendezni az egyre csak bővülő vitás kérdéseiket. Tekintve, hogy egyre jobban a „mindent vagy semmit” mentalitás mutatkozik meg a feleken, beleértve ebbe az Ukrajnát támogató nyugatot is.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Ömer Faruk Ulutaş on Unsplash

A Ukrajna a spirituális függetlenségre törekszik? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A ciprusi ENSZ-misszió, másnéven az UNFICYP (United Nations Peacekeeping Force in Cyprus) felállításáról 1964-ben döntött az ENSZ Biztonsági Tanácsa a 186. sz. határozatával. Létrehozatalának oka a szigeten élő török és görög ciprióták közötti elmérgesedett viszony volt. Az azóta eltelt közel 60 évben – mint minden konfliktusnak, úgy ennek is – voltak feszültebb és enyhébb periódusai. Akadtak olyan szakaszok, amikor közeledtek egymáshoz a felek álláspontjai, de volt olyan is, amikor semleges volt vagy elmérgesedett közöttük a viszony. Napjaink változó nemzetközi környezetében a ciprusi helyzet is lezárásra kerülhet, az előző 10 évben ugyanis egyfajta békülési folyamat volt megfigyelhető. Azt tapasztalhattuk, hogy közeledtek egymáshoz a felek nézetei, a tárgyalási és együttműködési szándék pedig mindkét oldalról megvolt. Most azonban mégis az látható, hogy a konfliktus 2021 nyarán újra kiújult. Habár nyílt támadásra még nem került sor, de provokáció már több is történt, főként a török fél részéről.

Emellett a Ciprusi tengerrészen nemrég feltárt jelentős földgázmezők egy új dimenziót nyitottak meg a konfliktus történetében. De vajon hogyan kezdődött és ami talán még fontosabb, hogyan fog záródni a nézeteltérés? Van valódi esély a békés rendezésre? Miért aktuális ez a kérdés még most, 2023-ban is? Cikkemben elsősorban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

A konfliktus története röviden

Ha a ciprusi konfliktus kitörésének okait keressük, azt kell megállapítanunk, hogy nem tudnánk mondani egyetlen okot, amely a kitöréséhez vezetett. Az ellentét rengeteg régóta jelenlévő vagy újonnan jelentkező problémának volt az eredménye. A helyzet komplexitásához hozzátett az is, hogy Cipruson amellett, hogy a történelmi háttér is mindig konfliktusokkal terhelt volt, a térségben a vallási és nyelvi megosztottság mellett az etnocentrizmus kérdésköre is jelen volt.

Az 1950-es évek végéig brit fennhatóság alatt álló szigeten a feszültségek Makariosz érsek elnökké választásával kezdődtek meg, aki az enózisz, vagyis a Görögországgal való egyesülés pártján állt, amit a török ciprióták nem nézhettek tétlenül. Amikor Makariosz 1963 november végén előállt 13 pontos alkotmánytervezetével, amely megfosztotta volna a ciprusi török kisebbséget az alkotmányos garanciáik nagy részétől, zavargások törtek ki a szigeten, amelyek rövidesen erőszakba torkolltak.

A krízis összességében 364 török és 174 görög ciprióta halálát eredményezte, valamint a török lakosság enklávékba tömörülését. A konfliktus további eszkalálódásának megelőzése érdekében 1964. március 4-én megalakult a ciprusi békefenntartó misszió (a továbbiakban UNFICYP, azaz United Nations Peacekeeping Force in Cyprus) amely ekkor még csak brit erőkből állt, és feladatai közé tartozott – mandátuma szerint – az, hogy megakadályozza a harcok fellángolását, és segítse elő a normális életkörülményekhez való visszatérését. Mivel a szigeten még ugyanebben a hónapban kiújultak a harcok, ezért egy 6500 fős kontingens felállítására is sor került (kanadai, ausztrál és észak-európai nemzetekkel kiegészülve). 1964 nyarára sikerült a polgárháborús helyzetet valamennyire normalizálni.

Az ellentétek azonban ismét kiújultak, amikor 1974. július 15-én a Nemzeti Gárda és az EOKA-B (Ethniki Organosis Kypriakon Agoniston – Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezete) sikeres puccsot hajtott végre Makariosz elnök ellen. Az akció mögött a Görögországban 1973 óta működő katonai junta állt, amely így akarta elérni az enóziszt, mint végcélt. A bajt tetézte, hogy az akcióban a szigeten állomásozó görög katonák is részt vettek, az új elnök Niklos Sampson pedig azonnal kiadta nekik az utasítást a török enklávék megtámadására. Ezért válaszul Törökország 5 nappal később, július 20-án elindította az Atilla-hadműveletet, amelynek keretében partra szálltak Kyrene partjainál (brit becslések szerint) 6000 fővel és negyven harckocsival. Az invázió híre sikeresen destabilizálta a görög katonai juntát, az átalakulást szorgalmazó katonai vezetés lemondott Athénban és a puccs vezetője is megbukott.

1974, július 22-én fegyverszüneti megállapodás született, majd ezt követően két fordulóban folytak a tárgyalások Genfben. Ezalatt az idő alatt óriási népesség-mozgás indult meg, gyakorlatilag lakosságcsere történt. Ez azért mondható nagy jelentőségűnek, mivel akkoriban a lakosság körülbelül 500.000 görög cipriótából állt, akik közül mintegy 160.000-et kiszorítottak a lakóhelyéről (a török ellenőrzés alá került területekről), ezért délre kellett menekülniük. A török ciprióták száma 118.000 fő körül mozgott, de közülük is több tízezer embernek kellett a sziget északi részére menekülnie.

A török intervenciót követően (amelyet a nemzetközi közösség egyöntetűen elítélt) a felek közötti tárgyalások 1977-ben folytatódtak, azonban a határok kérdésének a körében végül megrekedtek (a török fél ugyanis szeretett volna belső határokat kialakítani, amiről a görögök hallani sem akartak). Ennek következményeként a török közösség 1983. november 15-én deklarálta a függetlenségét, és létrejött az Észak-Ciprusi Török Köztársaság (TRNC). Ezt követően először a hidegháború vége után merült fel először az UNFICYP misszió szükségessége, mivel ekkorra a felek közötti érdemi előrelépés hosszú ideje nem történt. Végül az ENSZ BT csak a művelethez való anyagi hozzájárulásának a módját változtatta meg.

Az ezredfordulót követően jelentős eseménynek lehettünk tanúi. 2004. május 1-jén ugyanis a Ciprusi Köztársaság csatlakozott az Európai Unióhoz, ezáltal az európai integráció része lett. Érdekesség, hogy a csatlakozási szerződés szerint a sziget egész területe az EU része lett, de a konfliktus kuszasága miatt a közösségi jog az északi részen nem kerül alkalmazásra a mai napig sem. A demilitarizáció kérdésköre a misszió során többször került előtérbe, éppen ezért számított váratlan fordulatnak, amikor egy évvel a Krími-félsziget elfoglalása után, 2015-ben, Oroszország megállapodást írt alá a Ciprusi Köztársasággal hadihajók állomásoztatásáról. Ez amellett, hogy új fejezetet nyitott a konfliktus történetében, politikai üzenetet is hordozott magában, mert kiszakította Oroszországot a nemzetközi elszigeteltségből, lehetőséget biztosított a nagyhatalomnak arra, hogy gazdasági kapcsolatait újra fellendítse.

Mindazonáltal 2015-öt követően egy enyhülési folyamatnak lehettünk a tanúi, amelynek azonban a 2021-ben berekedt tárgyalások vetettek véget. Azóta több atrocitás is történt a két fél között. 2021 nyarán például egy török hadihajó figyelmeztetőlövést adott le a ciprusi partiőrség egyik hajójára, amely állításuk szerint túl közel merészkedett az Észak-Ciprusi Török Köztársaság felségterületéhez. Emellett a provokálás eszközével is gyakran élnek a felek. Ugyancsak 2021 nyarán Erdogan török elnök látogatást tett a sziget északi részén, és ezt szándékosan július 20-ára, vagyis az 1974-es török invázió dátumára időzítette.

A misszió jogi háttere

A Biztonsági Tanács első felhatalmazását az UNFICYP misszió létesítésére a BT 186. számú határozatában találjuk meg, amit 1964. március 4-én fogadtak el. Ebben a BT azt tanácsolja az UNFICYP-nek, hogy „tegyen meg minden tőle telhetőt a harcok kiújulásának a megelőzése érdekében és a szükséges mértékben járuljon hozzá a közrend helyreállításához és fenntartásához, valamint segítsen a normális életfeltételekhez való visszatéréshez”. Ez a megfogalmazás megfelelt azoknak a feltételeknek, amelyek abban az időszakban érvényesültek Cipruson. A helyzet 1974-ben drasztikusan megváltozott, az új körülmények hatására pedig a mandátumot is adaptálni kellett a változásokhoz. A sziget kettészakadásához alkalmazkodva tehát az UNFICYP módosított mandátuma (amely 1974. augusztus 16-án lépett hatályba) az lett, hogy különféle humanitárius kötelezettségeket lásson el. Ez alapján a küldetés négy fő részből állt. Ezek a tűzszünet és a status quo fenntartása, a közrend helyreállítása és a normális életfeltételekhez való visszatérés, illetve egyéb, humanitárius feladatok voltak.

Az eredetileg csak három hónaposra tervezett mandátumot rendszeresen meghosszabbították, eleinte három, később hat hónappal. Napjainkban a Biztonsági Tanács főtitkára minden júniusban és decemberben meghallgatja a jelentéseket az UNFICYP missziójával kapcsolatban, majd a Tanács mindig megújítja a mandátumot.

A legutóbbi megújítás 2023. január 30-án történt, amikor a BT egyhangúlag megszavazta a misszió folytatását. Változást jelent azonban, hogy legnagyobb meglepetésre ezúttal a mandátumot nem 6 hónapra, hanem 1 évre hosszabbították meg. Minden más tekintetben azonban a 2674-es határozat, a korábbiakhoz hasonlóan mindössze megújította a misszió megbízatását anélkül, hogy bármilyen változtatást eszközölt volna az UNFICYP alapvető feladatait és megbízatását illetően.

Habár a találkozó rövid ideig tartott, a feszültségkeltésre így is alkalmas volt. A résztvevők ugyanis aggodalmukat fejezték ki az ütközőzónában tapasztalható folyamatos nyomásgyakorlással kapcsolatban, ami az utóbbi fél évben erőszakos cselekményekkel is párosult. A katonai status quo folyamatos megsértése ugyanis könnyen eszkalációhoz vezethet. Emellett a BT ismét felhívta a figyelmet arra, hogy habár az orosz-ukrán háború miatt a mediterrán sziget és problémái most háttérbe szorultak, nem szabad hagyni, hogy a sziget északi és déli oldala között megszakadjon a kommunikáció, és folyamatosan a végső célt kell szem elől tartani. Ez pedig, az elképzelésük szerint egy, a két területet és a két közösséget összefogó szövetség lenne. Érdekesség, hogy erre a javaslatra válaszként az Észak-Ciprusi Török Köztársaság Külügyminisztériuma sajtóközleményt adott ki, kiemelve, hogy szerintük a BT nem a realitások talaján áll. A nyilatkozatban arra is emlékeztették a feleket, hogy felesleges olyan modellekhez ragaszkodni, amelyek már sokszor elbuktak, hiszen a török ciprióták magukat egy külön államban képzelik el. Felháborodásuk oka valószínűleg az volt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa élesen bírálta azt, hogy Famaguszta egyik, korábban katonák által lezárt negyedét, Varósziát (amely a 2004-es Kofi Annan ENSZ főtitkár által javasolt tervben is kiemelt szerepet kapott), 2020 októberében megnyitották a civilek előtt, és azóta, a folyamatos figyelmeztetések ellenére sem zárták be.

Az évek során rengeteg kritika fogalmazódott meg az ENSZ-mandátummal kapcsolatban. Több, korábban az UNFICYP-ben katonai vezető mondta azt, hogy a mandátum folyamatos megújítása csak a felek közötti feszültséget generálja, a görög cipriótákban pedig a szorongásérzést növeli. Ráadásul korlátozza a misszióban részt vevő katonákat abban, hogy a helyi lakossággal kapcsolatot alakítsanak ki, ami viszont a demilitarizált zóna miatt nagyon fontos lenne.

Etnocentrizmus

A ciprusi helyzet több szempontból is nagyon összetett, ezért a problémát szociológiai oldalról is meg kell vizsgálnunk. A konfliktus kitörésének és mai napig tartó rendezetlenségének egyik legfőbb oka a ciprusiakban nagyon erősen létező etnocentrizmus. Ez a kevésbé ismert fogalom azt jelenti, hogy egy nemzet vagy népcsoport más társadalmak és kultúrák megítélésekor a saját értékrendjét veszi alapul. Az idegen kultúrák befogadására csak részlegesen képes, és sajátját nem különbözőnek, hanem jobbnak hiszi. Ennek megfelelően minden más népcsoportot megvet és alacsonyabb rendűnek tart. Ez Ciprus esetében a görög és török ciprióták kulturális különbözőségei és mindkét fél túlzott nacionalizmusa miatt került előtérbe. Emellett, mint a legtöbb megosztott társadalomban, Cipruson is ismerik a szeparáció másfajta megjelenési formáit: vallási vagy nyelvi szempontból is. A sziget különleges abból a szempontból, hogy habár a megosztottság szinte minden országban létezik, az viszont ritka, hogy egy államban többféleképpen is érvényesüljön. Márpedig Ciprus esetében erről van szó.

A vallási megosztottság oka a szigeten élő népcsoportok különbözőségéből ered. Míg a görög ajkúak hagyományosan ortodox hitűek, addig a törökök többnyire az iszlám vallást követik. Ezzel kapcsolatos probléma, hogy a görög ortodoxiában mélyen gyökerezik a nemzeti öntudat, amely időnként nagyon kirekesztőleg tudott hatni a török cipriótákkal szemben.

A nyelvi és az etnikai megosztottság a ciprusi konfliktus esetében szorosan összefügg egymással, mivel az etnikai megosztottság eredményeképpen jön létre a nyelvi különbözőség. A Cipruson élőknek ugyanis már régóta szembe kellett nézniük a kettős identitással, mivel ők általában egyszerre ciprióták, és etnikumtól függően, görögök vagy törökök is. Ebből következik a konfliktus egyik legnagyobb generáló eleme, az anyaországok (Görögország, Törökország) kulturális befolyásoló ereje. Tekintve, hogy ők a cipriótaközpontúsággal szemben a saját országuk identitását próbálták erősíteni, ami együtt járt az otthoni nacionalizmusuk exportjával. Erre a legjobb példa a történelemszemlélet és annak az oktatásban való megjelenése. A török és a görög ciprióta történelemszemlélet ugyanis teljes egészében átvette az anyaországok történelmi ideológiáját. Ennek eredményeképpen a szigeten lakó görög etnikumúak az oszmánok 300 éven át tartó uralmára Cipruson (1571-1878) negatívan tekintenek, és őket alapvetően hódító, barbár tolvajoknak tartják, és ezáltal a most velük a szigeten együtt élő törökök is ebbe a kategóriába tartoznak. Ezt erősíti a török intervenció 1974-ben, amelyet nemzeti tragédiaként fognak fel. Ezzel szemben a török ciprióták Oszmán Birodalom alatti fennhatóságát pozitívan értékelik, szerintük ez hozta el a sziget számára a fejlődést és a szabadságot. Ők az 1960-1974 közötti időszakot tekintik a történelem „sötét foltjának”, az 1974-es beavatkozást pedig heroikus harcnak a felszabadítás jegyében. Ezek alapján látható, hogy miért nehéz a konfliktust megoldani, hogyha a jövő generációi is ilyen oktatást kapnak már gyerekkoruktól fogva. A 2005-ös oktatási reform ugyan valamennyit segített a helyzeten, mert igyekezett egy objektívebb képet kialakítani, de ez nem segít semmit, hogyha mellette a gyerekek otthonról kapják meg azt, hogy a másik nemzet mennyire gonosz.

A történelemszemlélet mellett a kulturális expanzió rengeteg más területen is megjelenik, például a nemzeti jelképeknél is. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb vitát a nemzeti lobogók kérdése kavarta. Az 1960-ban létrejött Ciprusi Köztársaság zászlóját ugyanis már csak a déli oldal használja, a török ciprióták az ÉCTK lobogóját használják Ez a kettős identitás elutasításának egy kézzelfogható eszköze, és egyúttal jelzésértékű a másik fél számára is. Az egyik legnagyobb provokáció a nemzeti lobogóval kapcsolatban az Észak-Ciprusi Török Köztársasághoz köthető. Ők ugyanis az ÉCTK zászlóját jól láthatóan megjelenítették egy dombon, Nicosia közelében, ahol a görög és török részt csak a demilitarizált zóna választja el egymástól. Emellett, a zászló mellett egy felirat is nagy betűkkel kirajzolódik: „Ne mutlu Türküm diyene.”, vagyis „Boldog, aki töröknek mondja magát.” Az idézet Kemál Atatürkhöz, a Török Köztársaság megalapítójához köthető. A nemzeti lobogó ilyen formában való megjelenítésével járó feszültséget tovább fokozta, hogy annak elkészítésére olyan menekülteket kértek fel, akik Tochniból származnak, abból a faluból, ahol 1974 augusztusában ciprusi görög terroristák 84 muszlim férfit mészároltak le. Mindez természetesen jelzésértékű is, hogy mindenki, aki arrafele halad el, görögök, katonák, turisták jól lássák, hogy ők függetlenek a Ciprusi Köztársaságtól.

A fentiek alapján nem meglepő, hogyha azt mondjuk, hogy a két nép tagjai előítéletekkel élnek egymás iránt. A sztereotipizálás egyéni és közösségi szinten is megjelenik és a legnagyobb probléma vele az, hogy negatív. Ahhoz, hogy az etnocentrizmus ne jelentsen többé problémát, meg kellene keresni a pozitív értékekkel felruházott sztereotípiákat, és azokat fel kellene erősíteni. Hagyni kell, hogy a görög és török ciprióták hűek legyenek a saját anyaországukhoz, de ugyanakkor erősíteni kell bennük azt is, hogy nekik van egy másik identitásuk is. A kettő nem zárja ki egymást, megfelelő keretek között létezhet együtt is. Talán, ha a nemzeti öntudat helyett azt erősítenék meg mindenkiben, hogy a szigeten élő összes etnikum elsősorban ciprusi, és csak másodsorban egy adott népcsoport tagja, akkor a konfliktus kulturális különbözőségeit ezzel megoldhatnánk. Ez a változás természetesen nem tud egyik pillanatról a másikra végbe menni, időt kell hagyni rá, és akár több generációt is felölelhet amíg valódi, kézzelfogható eredményt el lehet érni vele.

Aktualitások

Alaposan megvizsgálva a konfliktust arra juthatunk tehát, hogy habár már több évtizede egy befagyott konfliktusról beszélhetünk a szigeten, ez korántsem jelenti, hogy ne újulhatna ki bármikor. Bár mindkét fél lelkesen fogja hibáztatni egymást a holtpontért, ami jelenleg tapasztalható, az igazság az, hogy meglehetősen nehéz a tárgyalások sikertelensége miatt csupán az egyik vagy a másik oldalt okolni. Valójában ugyanis egyikük sem tesz valódi lépéseket a megosztott sziget újraegyesítése érdekében.

Ha az ENSZ- misszió jövőbeli kilátásait vizsgáljuk meg, akkor feltehetjük magunknak a kérdést, hogy vajon miért zajlik még mindig? Erre talán az lehetne a válasz, hogy néha egyszerűbb és olcsóbb fenntartani egy missziót, mint otthagyni a feleket, hogy ismét háborús állapotok alakuljanak ki. Az pedig kétségtelen, hogy a ciprusi békefenntartó művelet jól végezte és jól végzi ma is a dolgát, őrzi és fenntartja békét.

Az viszont kétségtelen, hogy a 2021-es év óta konfliktus egy új szakaszba lépett, azóta a provokációk és atrocitások folyamatosak mindkét fél részéről. Ráadásul történt egy diplomáciai fejlemény is, hiszen 2022-ben az Észak-Ciprusi Török Köztársaság, amely államként eddig csupán Törökország által volt elismerve, megfigyelőként felvételt nyert egy nemzetközi szervezetbe, még pedig a Türk Államok Szervezetébe. Ennek tagjai többek között például Azerbajdzsán és Üzbegisztán (érdekesség, hogy 2018 óta Magyarország is megfigyelő a szervezetben) is. Habár egy ilyen dolog apróságnak tűnhet, mégis azt jelzi, hogy a csoportosulásban részt vevő államok elismerik az ÉCTK-t. Ez pedig változást jelent a korábbiakhoz képest.

Jelenleg a legnagyobb problémát a konfliktusban az eltérő elképzelések jelentik. Az ENSZ elképzelését ugyanis a török ciprióták nem fogadták kitörő örömmel. Eszerint a sziget egy két területet és két közösséget összefogó szövetség lenne. Ugyanakkor Törökország megoldási javaslata a kétállami rendszer, pedig az EU tagországok körében nem aratott osztatlan sikert. Ötletek a megoldásra tehát vannak, de a megvalósítás még várat magára. Veszélyes szituáció ez, hiszen a konfliktus már majdnem 60 éve tart és ezalatt nem jutottak egymáshoz sokkal közelebb a felek.  Ha a status quo folytatódik és nem történik érdemi változás, akkor az ENSZ azon kaphatja magát, hogy Ciprus csupán egy kínos jelkép marad, amely mindenkit a szigeten lévő politikai és katonai megosztottságra, illetve az ott folytatott misszió sikertelenségére fog emlékeztetni.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érthetők el.

Photo by NATHAN KASONGO on Unsplash

A „Boldog, aki töröknek mondja magát?”: megoldások és válaszok keresése a ciprusi kérdésre közel 60 év távlatából bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2023. április 24-én első alkalommal rendezett közös rendezvényt a Puskás Tivadar Műszaki Szakkollégium és a Biztonságpolitikai Szakkollégium. A szakmai esemény felkért előadója Kajári Ferenc vezérőrnagy, a KFOR korábbi parancsnoka volt.

Kajári tábornok a 2021-22-es ciklusban volt a NATO KFOR parancsnoka. Előadásában bemutatta a koszovói művelet leginkább lényeges elemeit, nehézségeit, valamint beszámolt saját vezetői tapasztalatairól. Bemutatójából megtudhattuk, hogy Koszovóban a mai napig szükséges a NATO erők jelenléte, sőt a tervezett létszámcsökkentést is kénytelenek voltak átszervezni.

Tábornok úr arra is rávilágított, hogy rendkívüli felelősséggel jár a parancsnoki szerep. Mesélt a katonai szintet túllépő,  nemzetközi kapcsolatokat befolyásoló tevékenységéről

Kajári tábornok úrnak ezúton is köszönjük, hogy előadásával kimerítően tájékoztatta a közönséget, valamint válaszolt a felmerült kérdésekre.

A KFOR parancsnokot fogadtunk bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2022. január 24-én délután a USS Carl Vinson repülőgép-hordozó fedélzetén balesetet szenvedett az amerikai haditengerészet (US Navy) egyik F-35C Lightning II-es vadászgépe. A baleset következtében többen megsérültek – köztük a pilóta is – és a gép a tengerbe zuhant. A Navy idén februárban hozta nyilvánosságra a balesetkivizsgálás eredményét.

Tavaly év elején viharos gyorsasággal járta be a közösségi médiát a USS Carl Vinson fedélzetén készült felvétel, amelyen egy F-35-ös vadászgép balul sikerült leszállása volt látható. Bár az elsőként bemutatott képsorok nem követték végig a történéseket, az látszott, hogy a leszállás legkritikusabb pillanataiban valami nagyon nem sikerült. A balesetben érintett repülőgép a VFA-147 Argonauts század Jason 406 hívójelű F-35C gépe volt, kabinjában egy fiatal hadnaggyal, aki első hordozós bevetését teljesítette. Egy haditengerészeti pilóta pályafutása során az első ilyen bevetés különleges jelentőséggel bír. Valójában ekkor derül ki, hogy a rövidebb, kiképzési és összekovácsoló célú tengeri utak alkalmával alaposan begyakorolt eljárásokat, hogyan tudja teljesíteni hónapokon át, a hazai környezettől távol, műveleti körülmények között operáló hordozó repülőszázadának tagjaként. A Jason 406-os pilótájának értékelése század- és ezredszinten egyaránt kiváló volt, összes repült ideje valamivel 650 óra felett járt, ebből bő 370-et az F-35-össel teljesített. Valamennyi jogosítása érvényes volt, a balesetet megelőző 30 napban 22,3 órát töltött a levegőben és az előző napon is repült.

[...] Bővebben!

Az egyetlen alkalommal, amikor blogbejegyzést a nemzetközi nőnap szocialista ünnepe alkalmából jelenttettünk meg, kitértünk arra, hogy a II. világháborúban a szovjet légi haderőnem mondhatni halmozottan egyedülállónak számított az egész világon abban, hogy lehetővé tette női önkéntesek csatlakozását, méghozzá frontszolgálatra, kifejezetten női repülőezredekben is. Azt viszont nem tettük hozzá - mivel akkor nem volt releváns -, hogy ez a kivételesség csak a II. világháború idejére, illetve tágabb értelemben a (szintén szocialista értelmezés szerinti) "legújabb korra" érvényes. Ugyanis a történetírás bizony ismer más - mármint nem mitológiai, hanem tényekkel is alátámasztható - példákat is kizárólag nőkből kiállított fegyveres alakulatokra.

[...] Bővebben!

Zord

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Vallás és Biztonság műhelyének hírfigyelője. A beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak. A negyedik számban szó lesz egy precedens értékű afganisztáni letartóztatásról, Izrael helyzetéről, illetve a pápa beszédéről.

Különvéleménynek nincs helye

Afganisztánban február 2-án letartóztatták Ismail Mashal egyetemi tanárt és korábbi újságírót, aki felszólalt a nők egyetemi oktatáshoz való jogának korlátozása ellen az országban, mely döntés egyértelműen vallási indíttatású volt. A tálib vezetés ezen lépéséről mi is beszámoltunk decemberi hírfigyelőnkben.

Az ügy kapcsán Mashal még decemberben került a figyelem középpontjába, amikor a döntés elleni tiltakozás gyanánt élő adásban tépte szét saját diplomáját, az alábbi szavak kíséretében: 

„Mától nincs szükségem ezekre a diplomákra többé, mert nincs helye az oktatásnak ebben az országban.”

„Ha a lánytestvérem és az anyám nem tanulhat, akkor én nem fogadom el ezt a képesítést. Szét fogom tépni.”

A nők felsőoktatási intézményekből való kitiltása azért is bírt nagy jelentőséggel Mashal számára, mivel az általa alapított egyetemen több mint 400 női hallgató tanult. Ugyan a tiltás ellenére is megpróbált lányokat tanítani, ezt többszöri fenyegetés hatására végül abba kellett hagynia. Az intézményt ezt követően ő maga zárta be, mondván: „Az oktatás vagy mindenki számára elérhető, vagy pedig senkinek sem.”

Az intézmény bezárását követően Mashal Kabul utcáin ingyen kezdett el könyveket osztani, így próbálva elérhetővé tenni az oktatást azoknak, akik szerettek volna tanulni, de nem tehették meg. Letartóztatásakor, melynek során a tálibok biztonsági erői fizikai erőszakot is alkalmaztak, szintén könyveket osztott kézikocsijáról.

Hollétéről egészen addig semmit sem lehetett tudni, míg végül március elején szabadon nem bocsátották. Segítője elmondása szerint Mashal, bár szabadulásakor egészséges volt, nem volt olyan állapotban, hogy nyilatkozzon, és azóta sem érkezett semmiféle hír a tálibok ezen újabb ártatlan áldozatáról. Olybá tűnhet, hogy a tálibok képesek lesznek megtörni az országon belül a vallási nézeteikkel egyet nem értők akaratát.

Írta: Krüzsely Gergő

Erőteljes pápai üzenet húsvét alkalmából

Ferenc pápa még a pontifikátusa során már megszokottnál is direktebb üzenetet intézett idei „urbi et orbi” beszédében. A szentatya korunk legjelentősebb geopolitikai törésvonalait szólította meg a Szent Péter Bazilika balkonjáról, százezer jelen lévő és több millió éterben csatlakozó hívő számára. Beszédének elején a pápa kiemelte a Húsvét legalapvetőbb üzenetét, miszerint a remény mindig győzelmet arat a halál fölött, valamint felidézte, hogy a Szentírás szerint hogyan siettek a tanítványok Jézus Krisztus feltámadásának hírét vinni. A pápa kifejtette: Korunkban ugyanilyen sietséggel szükséges terjesztünk Krisztus üzenetét, aláhúzva: a kölcsönös bizalom elvének gyakorlása volna a legfontosabb korunkban, bizalom egyének és bizalom népek, nemzetek között. 

A pápai üzenet az aktuális világpolitikai krízishelyzetek számára is megfogalmazott konkrét üzeneteket: az ukrajnai háború áldozataiért imára hívott a Katolikus Egyház feje, valamint nyomatékosan felszólította a világ teljes közösségét arra, hogy minden eszközzel, mielőbb vessen véget a vérontásnak. Ferenc pápa kitért a szíriai, máig lezáratlan fegyveres konfliktus rendezésének fontosságára, valamint az abban a régióban történt földrengés áldozatainak megsegítésére. A húsvéti üzenetben további kiemelt említést kaptak az afrikai kontinens háborúval, polgárháborúval, humanitárius katasztrófával terhelt országai, többek között a Kongói Demokratikus Köztársaság, Burkina Faso, Etiópia és Mozambik is. Az egyházfői beszéd foglalkozott továbbá Mianmarral és a Rohingyák helyzetével is, velük kapcsolatban így fogalmazott: „a béke vágyának győznie kell és meg kell világítania a vezetők lelkét, hogy a durván sújtott Rohingya nép is igazságot nyerjen.” A pápai szavak jelentőségének külön aktualitást szolgáltat hazánkban I. Ferenc közelgő magyarországi látogatása, melynek feltételezések szerint kiemelt üzenete lehet az ukrajnai béke szükségessége. 

A pápai beszéd teljes egészében megtekinthető ide kattintva.

Írta: Töll Konrád

Fokozódó feszültség Izrael és Palesztina között – Izraeli kommandósok rajtaütése palesztin fegyvereseken

Az elmúlt időszakban jelentősen fokozódnak az események az izraeli és palesztin fél között. Kisebb nagyobb lövöldözésekről és támadásoktól hangos a média és mindkét fél válaszlépéseket hajt végre a másik akcióira reagálva, így történt ez február 6-án is. Január végén a Hamász (Iszlám Ellenállási Mozgalom) fegyveresei tüzet nyitottak egy ciszjordániai étteremben izraeliekre, akik életben maradtak, de a támadókat az izraeli biztonsági erők lelőtték. Egy másik merénylet is megrázta Izraelt, aminél már sikerrel jártak a támadók. legkevesebben heten meghaltak és hárman meghaltak mikor egy a Jerusalem Post szerint a Hamász terrorszervezet fegyverese lövöldözni kezdett egy jeruzsálemi zsinagógánál péntek este. Kobi Sabtai izraeli rendőrbiztos pénteken a támadás helyszínén beszédében „az elmúlt évek egyik legrosszabb támadásának” nevezte. A támadás másnapján január 28-án az izraeli erők 42 főt tartóztattak le akiknek közük lehetett a pénteki támadáshoz. A zsinagógai lövöldözés a holokauszt emléknapján történt, amely arra a hatmillió zsidóra és más áldozatokra emlékezik, akik a második világháború alatt vesztették életüket. Az amerikai külügyminiszter Antony Blinken elítélte a terrorizmust és a megtorlást, önmérsékletet kért az Izraelbe érkezése utáni első nyilatkozatában hétfőn.

A január végi támadások nyomait követve jutottak el az izraeli erők Jerikó melletti Aqabat Jabr menekülttáborba, ahol a Hamász fegyvereseivel tűzharcba keveredtek az izraeli kommandósok az épületek átkutatása közben. Az izraeli erők napi szinten tartanak razziákat a folyamatosan fokozódó támadások miatt. Izrael eddigi legjobboldalibb kormányának és az elmúlt időszak véres támadásai arra adnak következtetést, hogy egy nagyobb konfrontációt lehet kilátásba helyezni mivel mindkét fél folyamatos válaszlépéseket hajt végre. 

Február végére sem csökkent a feszültség a felek között. Február 22-én az izraeli biztonsági erők egy hatalmas razziát tartottak Nabluszban (megszállt Ciszjordánia) ami 11 halálos áldozatot követelt palesztin részről mikor az izraeliek tüzet nyitottak egy épületre, ahol két magas rangú palesztin fegyveres tartózkodott. Ezt követően a zavargások további áldozatokat és száz sérültet eredményezett. Nablusz és a közeli Dzsenin razziák, letartóztatások és hírszerzési műveletek középpontjába vannak nyilatkozta az izraeli fél. Erre válaszul 6 rakétát lőttek ki a palesztinok a Gázai övezetből megtorló akció gyanánt minek a veszélyére figyelmeztettek az izraeli hatóságok is előzetesen.  Március 7-én egy Dzsenini razziában vesztette életét legkevesebb 5 palesztin fegyveres. Ekkora a két fél áldozatainak száma az év elejétől számítva a következőképpen alakultak: Izrael – 16 fő; Palesztina – 65 fő. Március 9-én est Tel-Aviv utcáin dördültek lövések, amiben 3 izraeli fiatal sérült meg. Hamász elismerte, hogy a 23 éves lelőtt férfi az ő emberük volt. Abd al-Latif al-Kanua, a Hamász szóvivője azt nyilatkozta, hogy a támadás válasz volt egy aznapi akcióra miben három fegyveresük vesztette életét március 9-e reggelén. A következő napokban is folytatódtak a villongások egyre és egyre több áldozatot követelve. Március azért kiemelkedően fontos ebben az esetben mert 22-én kezdődött a ramadán a muszlimok hónapig tartó böjti ünnepe. A ciszjordániai események felfokozottsága végett megbeszélést tartott a két fél, hogy még ramdán kezdete előtt mérsékeljék az erőszakot. Ez lett volna a célja a február 26-i akabai találkozónak is de az nem járt sikerrel. 

Írta: Csesznegi Márk

Izrael: bel- és külpolitikai káosszal néz szembe

Tizenöt hete tüntetnek Izraelben Benjamin Netanjahu miniszterelnök által bejelentett igazságügyi reform miatt. A törvényjavaslatot Netanjahu a Legfelsőbb Bíróság politikai döntésekben való túlzott beavatkozásával indokolja.  A tervezet életbe lépésével a Kneszet a Legfelsőbb Bíróság megkerülésével is törvényt tudna alkotni, és egyszerű parlamenti többséggel felülbírálhatna a bíróság által hozott ítéleteket. Ezen túlmenően Izrael új szélsőjobboldali kormányának nagyobb befolyása lenne a bírákat kinevező bizottságra, ezzel a Legfelsőbb Bíróság tagjainak összetételére is. A törvénytervezettel elvonnák a nemzetállami törvény (hivatalosan: „Alaptörvény: Izrael – A zsidó nép nemzeti állama”) felülvizsgálhatóságára vonatkozó hatáskört a Legfelsőbb Bíróságtól, ezzel veszélyeztetve a fékek és ellensúlyok rendszerét az országban.

A javaslat január 4-ei bejelentése óta tömegtüntetések zajlanak Izraelben.  Több százezren vonultak utcára országszerte Izraelben, az igazságügyi rendszert érintő reform és a kormány ellen. A sosem látott politikai válság következtében Benjamin Netanjahu felfüggesztette március végén az igazságügyi reformmal kapcsolatos tervezetet. A törvényjavaslat elhalasztása azonban nem vezetett a tüntetések végéhez.

A tervezet miatt kirobbanó társadalmi ellenállás komoly biztonsági kockázatot jelent Izrael számára. Az ellenállás az izraeli hadseregen belüli is megosztottságot idézett elő: egyre több tartalékos katona tagadja meg a szolgálatot, elutasítva az autokratikus rendszer kiszolgálását. Az Izraelt érő belső és külső fenyegetések egyaránt veszélyeztetik az ország biztonságát. Újabb összecsapásokra került sor az arab-izraeli konfliktusban. A Templom-hegyen nem először került sor erőszakos cselekményekre szélsőséges palesztin csoportok és az izraeli biztonsági erők között. A Templom-hegy mind a muszlimok, mind a zsidók számára szent hely.

Április 5-én, az izraeli rendőrség lerohanta a Jeruzsálemben található al-Aksza-mecsetet, az iszlám egyik szent helyét. A Ramadán kezdetét követő rajtaütés során több mint 400 palesztint tartóztattak le. A mecsetben történt eszkalációt követően a libanoni Hezbollah terrorszervezet kijelentette, hogy ezentúl mindenben támogatni fogja a palesztin csapatokat. A bejelentést követően 34 rakétát lőttek ki Izraelre Libanonból. Izrael a rakétatámadásokért a Hamász, palesztin terrorista szervezetet tartja felelősnek, ezért válaszul rakétatámadásokat indított Gáza és Libanon ellen.

A muszlimok egyik legszentebb helyén történt erőszak után számos merényletre és összecsapásra került sor a palesztin és izraeli felek között. A cselekmények több, köztük civil áldozattal is jártak Ciszjordánia területén és Izraelben.

Az izraeli-arab konfliktusban a feszültséget tovább fokozza, hogy a mecsetben történt támadásra a muzulmán éves böjti hónap, a ramadán kezdetén került sor, míg a zsidóknál az Egyiptomból való kivonulás, a pészach ünnepe zajlik.

Írta: Gelencsér Kata

Prágában tartott beszédet Georg Bätzing, a német püspöki konferencia vezetője. Beszédében a Római Katolikus Egyház előtt álló kihívásokat nevezte meg. A püspök szerint a Római Katolikus Egyháznak 

a jövőre vonatkozóan meg kell növelnie a nők szerepét az egyházban, valamint jobban be kellene integrálnia a szexuális kisebbségeket az egyház működésébe. A prágai beszéde számos kritikát kapott, de a német római katolikus egyház eggyel tovább is lépett, amikor bejelentette, hogy 2026. márciusától megáldja a homoszexuális párokat a németországi római katolikus egyház. Március 10-én Frankfurtban gyűlt össze a németországi római katolikus egyház reformjáról döntő zsinati közgyűlés, hogy szavazzon a tervezet reformról. A határozatot a gyűlés 202 résztvevője közül 176-an szavazták meg. A szinódus továbbá felvetette a nők szerepének növelését, az elváltak újraházasodásának megáldását és a papi cölibátus megszüntetését is. A zsinati út vezetői szerint erre azért van szükség, mert az új idők megkövetelik a Római Katolikus Egyház modernizációját.

Nem mindenki értett egyet a szinódusi út irányával. Februárban négy nagy tekintélyű római katolikus tudós- és írónő jelentette be, hogy elhagyják a németországi római katolikus egyház zsinati útját, mert szerintük a zsinati út szembe megy a Vatikán központi, biblikus álláspontjával.

A Vatikán véleménye egyértelmű a kérdésben, 2021-ben a Vatikán rendeletet adott ki, melyben az azonos neműek megáldásával kapcsolatban kijelentette: „Isten nem áldhatja meg a bűnt”.

Ferenc pápa tavaly júniusban a német Georg Bätzing püspökkel való találkozója után kijelentette: „Németországban már van egy nagyon jó evangélikus egyháza, és nincs szükség kettőre”. 

Írta: Nagy Jonatán Imre

A hírfigyelő korábbi számai ide kattintva érhetők el.

Szerkesztette: Patócskai Péter

A Vallás és Biztonság hírfigyelő IV. – 2023. február-március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborút kutató műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Orosz atomfegyver Fehéroroszországban?

Március 25-én, Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy taktikai, vagy más néven harcászati atomfegyvereket telepít Fehéroroszországba. 

Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb atomarzenáljával, majdnem 6000 robbanófej fölött diszponál a Kreml. A Szovjetunió felbomlása után az Ukrajnában, Kazahsztánban és Fehéroroszországban elhelyezett atomfegyvereket közös megegyezés után, 1996-ra Oroszországba szállították. Azóta nem hagyta el ilyen fegyver az ország területét. 

Putyin döntését azzal indokolta, hogy Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök hosszú évek óta szeretne az országban tudni orosz nukleáris fegyvereket, valamint, hogy az USA már évtizedek óta folytatja ezt a gyakorlatot, elég, ha csak a NATO-szövetségesek területén elhelyezett atomfegyverekre gondolunk. Azt azonban még Putyin elnök is fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezzel a lépéssel nem sérti meg a legtöbbször csak atomsorompó-egyezményként emlegetett nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló egyezményt. 

A fegyverek fölötti irányítást Moszkva nem adja ki a kezéből, sőt, a kezelőszemélyzet is orosz lesz. Ugyanúgy, ahogy a fegyverek tárolására és kilövésére szolgáló létesítmény építői. Ez az építkezés a hírek szerint július elsejéig be is fejeződik. Belarusz már rendelkezik 9K720 Iszkander rakétákkal, amelyek képesek célba juttatni nukleáris robbanófejeket, igaz csak rövid hatótávolságúak. Ezeket szintén Oroszország biztosította számára. Ezeken kívül még 10 olyan orosz repülőgép állomásozik Fehéroroszország területén, amelyek tudnak taktikai atomfegyvert is szállítani. 

Az USA védelmi minisztériuma közleményében úgy fogalmazott, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy Oroszország atomfegyver bevetésére készülne, valamint kijelentette, hogy továbbra is elkötelezett a NATO jelentette kollektív védelemben. A kínai külügyminisztérium pedig arra emlékeztetett, hogy egy atomháborúnak nem lehet igazi nyertese, és továbbra is a konfliktus tárgyalásos megoldását szorgalmazza.

Írta: Veres Máté

A háború gyakorolta hatás Oroszország nemzetközi űrrel kapcsolatos együttműködéseire, tevékenységére

Az elmúlt évtizedet fémjelző, a digitalizációba és a kettős felhasználású technológiákba fektetett jelentős állami-, és magánberuházások révén az űr fokozatosan egyre jelentősebb szerepre tett szert. Az Ukrajna elleni 2022-es orosz agresszió rávilágít arra, hogy a világűrből szolgáltatott adatok és jelek hozzáférhetősége miként befolyásolja a hadviselő felek kommunikációs, navigációs és hírszerzési rendszereinek minőségét és rugalmasságát, illetve támogatja az adatokat felhasználó új alkalmazásokat. Emellett az orosz-ukrán háború ugyancsak hatást gyakorol az Orosz Föderáció űrrel kapcsolatos hazai programjaira és nemzetközi együttműködéseire, az abban szereplő partnerek együttműködési hajlandóságára.

A hatás már szinte azonnal éreztette hatását, amikor az Egyesült Királyság által pénzügyileg támogatott harminchat darab OneWeb internetes műholdjainak a múltév március 4.-ére ütemezett pályára állítását elhalasztották. A határozatlan halasztása oka, hogy Oroszország követelte a brit kormány váljon meg a vállalatban lévő részesedésétől, és biztosítsa a műholdakat nem használják katonai célokra. Míg az említett cég válaszul kivonta teljes személyzetét az orosz irányítás alatt álló kazahsztáni Bajkonur kozmodromról, ezzel ellehetetlenítve a felbocsájtást. A jelenlegi információk szerint a Roszkozmosz helyét a SpeceX fogja átvenni. Emellett Elizabeth Truss brit külügyminiszter elmondása szerint országa betiltotta az Oroszországba irányuló, űrkutatással kapcsolatos összes exportot és szigorította gazdasági szankcióit.

Az év során az orosz szövetségi űrügynökség kivonta összes Szojuz-indítását az európaiak által használt Francia-Guyanából, a francia Arianespace cég által működtetett űrrepülőről. Emellett határozatlan időre felfüggesztésre került az ESA ExoMars rover nemzetközi együttműködése is.

Ugyancsak ide sorolható az egyik legnagyobb európai űrkutatási hivatal, a német DLR döntése, amely értelmében töröl minden tervezett és futó bilaterális projektet Oroszországgal. A megszűntetett partnerség első áldozataként tartható számon a Spektr-RG űrteleszkóp, hiszen Németország feladata volt a projekt központi elemét jelentő eROSITA röntgenműszer biztosítása. Az eszköz elsőként végezne teljes égboltot átfogó felmérést feketelyukak után kutatva. Ennek hiányában egyrészt az eszköz pótlásra szorul orosz részről a kitűzött célok megvalósításához. Másrészt a Roszkozmosz a német lépést követően azt a nyilatkozatot tette, hogy a továbbiakban nem fog együttműködni az ISS orosz szegmensén és önállóan fogja azokat elvégezni.

A háború hatását ugyancsak érzékelteti, hogy 2022 júniusában az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN), a Nagy Hadronütköztetőt felügyelő tudományos ügynökség döntése értelmében a jövőben nem fog tudományos együttműködést folytatni orosz tudósokkal Ukrajna szakembereinek kérésére. Valamint az, hogy az Európai Űrügynökségnek legalább öt új űrrepülőgépre van szüksége a 2023-as évre miután Oroszország leállította az Európába tartó összes Szojuz rakétás repülést válaszul a szankciókra. Így Európa két Galileo navigációs műholdja, az Earthcare földmegfigyelő műhold, az Euclid nevű sötét energia detektor és egy francia nemzeti műhold vár felbocsájtásra.

A fent említettek és a folyamatban lévő konfliktus ellenére a NASA bejelentette, továbbra is együttműködik a Roszkozmosszal, mint partnerrel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fejlesztésének keretében 2024 végéig. Annak ellenére is, hogy a Roszkozmosz vezetése 2022 nyárig hónapokon át azzal fenyegetőzött kivonul az ISS-ről, mondván a nyugati szankciók „tönkreteszik” az orosz együttműködést az orbitális laboratórium fedélzetén.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Ukrán felsővezetés a Pentagon dokumentum kiszivárogtatásáról

A korábbi Pentagonból kiszivárgott ukrán dokumentumok hírére reagált az ukrán felső vezetés. A Nyugat katonai támogatási terveit tartalmazó dokumentum kiszivárogtatásával egy 21 éves Nemzeti Gárdában szolgáló légierős katonát gyanúsítanak – ezen dokumentum többek között foglalkozik fegyverszállításokkal és kiképzési tervekkel is, illetve lényeges amerikai elemzésekkel a háború kapcsán, melyek a helyzet súlyosságát tárgyalják. 

A kiszivárogtatás az ukrán felső vezetés szempontjából kényes időszakban történt, hiszen az ukránok egy ellentámadás megindítására készülnek már hetek óta, amely többek szerint az elmúlt 14 hónap egyik legkritikusabb fázisát jelentené a háborúnak. 

Ezen kiszivárogtatások tartalmazzák az ukrán fél aggodalmait is, melyek kiterjednek a csapatok összevonására, felszerelés- és lőszerhiányra, ezen kívül pedig a tervezet ellentámadás valódi erejének hatásaira is. Elemzések szerint ez az ellentámadás jóval kevesebb területi visszafoglalással járna, mint azt eredetileg tervezték. 

Egy ukrán felső vezető úgy reagált a kiszivárogtatásra, hogy ezek a tények már ismertek voltak, azonban nem beszéltek róluk publikusan, viszont ez nem befolyásoló tényező a két ország kapcsolatát tekintve. „A döntés, hogy fegyvereket szállítanak nem azt jelenti, hogy azok azonnal megérkeznek a frontvonalra. Ezek hetekbe, néha hónapokba telnek.”

Kevés ukrán tisztviselő reagált publikusan a kiszivárogtatásra, amelyek amúgy sem vonzottak hatalmas média figyelmet. 

Írta: Jaksi Zsolt

Harci Riadó a Flottánál

Április 14-én meglepetésszerű harckészültséget rendeltek el az Oroszországi Föderáció Csendes-óceáni Flottájánál. A Föderáció a gyakorlat során 25 000 főt 167 hadihajót 12 tengeralattjárót 89 repülőt és helikoptert vetett be. Ezenfelül a hadászati rendeltetésű nukleáris bombázók is szerepet kaptak. Alekszandr Fomin vezérezredes védelmi miniszterhelyettes aznap tájékoztatást tartott a katonai attaséknak a hadgyakorlatról, amit állítása szerint Oroszország az önkéntes transzparencia érdekében tette.

Az orosz elnök Vlagyimir Putyin volt a gyakorlat menetével. Szergej Sojgu védelmi miniszternek Hangsúlyozta, hogy jelenleg a hadsereg alkalmazása tölti be a legfontosabb szerepet Oroszországban különösen tekintettel az ukrán irányban, azonban hozzátette: „senki sem törölte el flottánk fejlesztésének feladatát, köztük a Csendes-óceániét, arra kérem folytassa ezt a munkát”. Tehát az oroszok nem mondanak le a világ többi térségéről a háború ellenére sem.

Lényeges információ, hogy az orosz gyakorlatra pár nappal azután került sor, hogy a kínaiak április 10-én befejezték saját háromnapos katonai manőverüket. A kínaiak gyakorlatozására nem békés körülmények között került sor, mivel Peking ezt válasznak szánta a tajvani elnök Caj Jing-ven kaliforniai útjára, ahol Kevin McCarthy amerikai házelnökkel találkozott. 

Ezen felül Peking részéről ismételten jelzés értékű, hogy az új kínai védelmi miniszter Li Shangfu vezérezredes – Hszi Csin-pinghez hasonlóan – első külföldi útja Moszkvába vezetett. A találkozó során megszemlélte az orosz katonai intézményeket és orosz kollégájával Szergej Sojgu hadseregtábornokkal beszéltek az orosz-kínai katonai együttműködésről. Továbbá Li Shangfu találkozott az orosz elnökkel is. Ahol a miniszter útját Peking és Moszkva közeli kapcsolatával indokolta: „Oroszországot választottam első külföldi utamnak, hogy hangsúlyozzam különleges karakterét és stratégiai fontosságát bilaterális kapcsolatunknak.”

Oroszország és Kína kapcsolata egyre csak mélyül függetlenül az orosz-ukrán háborútól. Hszi elnököt a védelmi minisztere követte Moszkvába, miközben pár nap eltéréssel a „puskaporos hordó” Csendes-Óceánon mindkét állam hadgyakorlatot tart. Ezek a hírek egy háttérben egyre mélyülő katonai együttműködésnek is lehetnek a jelei.

Írta: Krausz József

Háború az öltözőkben

A több mint egy éve zajló orosz-ukrán háború nem csupán Ukrajna területén folyik. A konfliktus fellángolása óta megfigyelhető, hogy a világ társadalma kirekeszti az orosz és fehérorosz hírességeket és sportolókat.

Kirívó eset volt Arina Szabalenka esete, aki fel is szólalt a jelenség ellen. A 24 éves fehérorosz teniszező jelenleg a női világranglista második helyezettje és számos nyilatkozatában kifejezte, hogy semmi problémája sincs az ukrán emberekkel és sajnálja is őket.

Szabalenka elmondta, hogy az előbbiek ellenére ő sem maradt ki az ukrán és orosz, illetve fehérorosz játékosok közötti feszültségből. Állítása szerint még sohasem szembesült olyan gyűlölettel, mint amit az öltözőben élt át, anélkül, hogy bármit is tett volna az ukrán játékostársai ellen.

A tenisz egyik legnagyobb eseményét, a 2023-as Australian Opent is elérte a háború szele. Leszja Curenko, ukrán versenyző azért lépett vissza egy mérkőzéstől, mert pánikrohamot kapott miután Steve Simonnal, a Tenisz Világszövetség elnökével beszélgetett. Curenko szerint Simon azt mondta neki, hogy „ő maga nem támogatja az inváziót, de ha az orosz és fehérorosz játékosok egyetértenek vele, annak engem [Curenko] nem szabad zavarnia”.

A tenisz világában történtek ékesen példázzák azt, hogy az orosz-ukrán háború jelen van a mindennapokban is. A sport sokáig egyike volt azoknak a területeknek, ahol nem számított semmilyen ellentét, mára azonban ez az állapot is felborulni látszik.

Írta: Patócskai Péter

Rosszul áll az ukrán ellentámadás?

Már lassan több hónapja kering a médiában, hogy Ukrajna egy a korábbi Herszoni és Harkovi támadások után egy újabb támadó műveletet fog végrehajtani az orosz csapatok ellen.

A támadás helyszíne ismeretlen, de a frontvonali események alapján vagy dél felé, Melitopol és az Azov-i tenger felé, vagy pedig Bakhmut környékén várható.

A támadás kivitelezését azonban több tényező is hátráltatja,

Egyrészt az ukrán fegyveres erők az elmúlt hónapokban jelentős veszteségeket szenvedtek a személyi állomány terén, melynek egy része a már tapasztalt és jól kiképzett állományt is érintette, melyet frissen besorozottakkal kellet pótolni.

Másrészt az ellentámadás során felhasznált eszközök, kifejezetten a nehéz technikai eszközök kapcsán Ukrajna teljes mértékben rá van utalva a nyugati szállítmányokra, melynek köszönhetően Ukrajna valódi stratégiai tartalékkal nem rendelkezik, mely elbizonytalaníthatja az Ukrán vezérkart, hiszen ez könnyen egy „mindent vagy semmit” helyzetet teremthet.

Harmadrészt: Ukrajna még mindig (és valószínűleg ebben az évben folyamatosan) komoly ellátási problémákkal küzd a tüzérségi lövedék kapcsán, mely a potenciális támadás során a saját pusztító képességeiket nagyban visszaveti.

Utolsóként: Az orosz hadsereg jelentős erőfeszítéseket tett, a már megszerzett területeinek védelméért, és az újonnan kiépített védelmi vonalak áttörése további kihívást állít a lehetséges ukrán offenzíva felé, valamint az orosz légierő is egyre aktívabb a térségben, mely tovább nehezíti az ukrán fegyveres erők dolgát.

Egyelőre úgy tűnik, hogy bárminemű komolyabb műveletet csak a talaj megszáradása után várhatunk ukrán részről.

Írta: Horváth Kristóf

Szerkesztette: Patócskai Péter és Jaksi Zsolt

A hírfigyelő korábbi kiadásai ide kattintva érhetők el.

Photo by Alex Fedorenko on Unsplash

A Orosz-ukrán háború hírfigyelő – 2023. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Jerome T. Bertrand ezredes az amerikai tengerészgyalogság pilótája volt. Harci tapasztalatát az A-4 Skyhawk típuson szerezte a vietnami háborúban, ahol hadnagyként szolgált a VMA-311-es századnál. Visszaemlékezése több év eseményeit sűríti össze, és azt mutatja be, hogy egy nukleáris csapásmérésre is kiképzett tengerészgyalogos repülőszázad hogyan készült fel egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúra, hogyan élt és harcolt Vietnamban.

A tengerészgyalogság VMA-311 Tomcats (Kandúrok) repülőszázada 1963-ban a Marine Air Group 33 részeként a kaliforniai El Toro tengerészgyalogos légitámaszponton települt. 1963. szeptember 1-én arra jelölték ki, hogy másfél év múlva felváltsa a VMA-121-eseket, akik tengerentúli szolgálatukat töltötték Japánban, a tengerészgyalogság Ivakuni támaszpontján.

[...] Bővebben!

Ma van a szerb haderő napja. Tegnap Batajnicán ismét megrendezték azt a demonstrációt, melyen a fejlesztés minőségi és mennyiségi eredményei vonultatták fel.

Az ünnepséget megnyitó mozzanat két ejtőernyős H145M-ből történő ugrása volt. Egyikük Szerbia zászlaját, másikuk a szerb haderő zászlaját hozta magával.

A készültségi géppár légiharc bemutatója. A közelebb lévő gépen érdekes helyen, az általában R-27-esnek fenntartott belső tartókon vannak az R-60-asok.

Régi és "új". Fenn az egyik utólag kapott 9.13-as, melyről még hiányzik a korszerűsített gépekre jellemző új besugárzásjelző; lenn az egyik eredeti 9.12-es, melyen már jól láthatóan ott a szárny alatti kis burkolatba elhelyezett új besugárzásjelző, illetve az RVV-AE rakéták indításához szükséges (fehér) sín.

A MiG-29-est Szerbiában nemcsak a rá oly jellemző "repülős" csodálat övezi, mint nálunk a "nagyvasat". A típus szimbólumként itt egybeforrt a pilótái önfeláldozó hősiességével is, ezzel erősítve az 1999 és 1941 közötti párhuzamot a nemzeti emlékezetben. Hajdanvolt legyőzettetés ereje a mában.

Leszállás után gurul vissza fedezékéhez a készültségi géppár. A Gránti 2023 során velük együtt összesen 10 szerb MiG-29-est láthattunk a levegőben.

Korszerűsített (SzD) gép és a kibővített fegyverzeti lehetőségek tárháza a statikus bemutatón.

Korszerűsített és díszfestett Orao. Az előbbin egy-egy AGM-65B illetve a saját fejlesztésű VRVZ-200 elektrooptikai önirányítású földi célok elleni rakéta.

Tankolás feladat után, készülve a délutáni hazatelepülésre Ladjevcibe, a Tigrisek hazájába.

Akárcsak az Oraók, a G-4 Szuper Galebek is rendületlenül menetelnek. Nyilván Szerbiában sincs kolbászból a kerítés, sőt! Azért is kénytelenek még mindig ezekkel a gépekkel repülni. De valahogy itt mindig az az érzése az embernek, hogy a megoldásokat keresik, nem a kifogásokat. és meg is találják.

Az ukrajnai háborúig beérkezett szerb Mi-35M flotta fele, egy géppár a demó közben.

Zsiráfok figyelik a távozó harci helikoptert.

A Mi-17V-5-ösök mellett itt találtak arra lehetőséget, hogy a Mi-8-asokat is a levegőben tartsák. Kell is, amíg az új orosz technika szállítása folytatódhat, vagy alternatív forrásokról születik döntés.

Szintén egy "nagy túlélőnek" számító Partizán kíséri  a Mi-17-est.

HForce-os H145M figyeli, ahogy a Mi-17-es kiemeli a különleges műveleti csoportot...

...ezzel az igen praktikus szerkezettel, az AirTEP-pel (Airborne Tactical Extraction Platform), mely a SPIES ("szőlőfürt") módszer hiányosságait van hivatva kiküszöbölni (a rend kedvéért egy másik Mi-17-essel a SPIES-t is bemutatták a szerb vendéglátók)

Egy közelebbi kép az egyik szerb HForce-os H145M-ről, hazai gyártású L80-07 80 milliméteres rakétablokkal és GH-78M 12,7 milliméteres géppuskakonténerrel. Ismét csak a fenn említett jelenséggel állunk szemben: megoldást kerestek és találtak.

Rajkötelék a levegőben, hazaindulás Nisbe.

Az ötödik gép még a statikuson, a személyzet éppen a kiállított Sz-8-as rakétákat pakolja el.

A Belügyminisztérium új H215-öse, amihez decemberben volt már szerencsénk, ha messziről is :-)

Szintén a belügy üzemelteti a tűzoltó Ka-31A11BC típust, melynek két példányát rendszeresítették.

Kínai CH-92A és hazai Brabac drónok erdején túl, álcaháló alatt látszik ami látszik. A "sejtető" kommunikációt félretéve a lényeg: a taktikai drónok után Szerbia a közepes magasságú, nagy repülési idejű (MALE) drónképesség építésében is halad szépen előre.

A reptér adottságaiból, a két, egymáshoz képest eltolt, párhuzamos betonból fakadóan nagyon szép "összefotózási" lehetőségek adódtak a bemutató után egyszerre visszatérő gépekre, mely más megoldásokhoz hasonlóan a szerb haderőfejlesztés "mennyiségi"  jellegét is ügyesen támasztotta alá. A tényleges katonai-szakmai értéken túlmenően az eszközök prezentációjának módja is figyelmet érdemlő.

Zord

Két évvel ezelőtti áttekintésünket követően podcastunkban újra visszatérünk a Star Wars: Csillagok Háborúja világába, hogy áttekintsük, mi történt az elmúlt időszakban abban a bizonyos messzi-messzi galaxisban. A kérdés aktualitását és az Enz, Grodin és Rammjäger83 részvételével készült mai folytatás témáját ezúttal az űruniverzum Andor című sorozata adja, melynek első évadát, annak is tizenkét epizódját 2022 szeptemberétől novemberéig  tette elérhetővé a Star Wars teljhatalmú jogaival továbbra is rendelkező Disney.

[...] Bővebben!

A KatPol Kávéház előző adásában már foglalkoztunk Ion Antonescu román marsall életével, illetve annak utólagos megítélésével, amelyben a mai napig nincs egyetértés. Ennek részeként említettük a ’90-es években kiépülő Antonescu-kultusz kapcsán a Tükör (Oglinda) című román filmet, amely, ha nem is dicsőíteni, de legalábbis rehabilitálni igyekszik az egykori conducătort. Ezen film bemutatása a témája a mai adásunknak.

[...] Bővebben!

A régi albumokból válogatott képek sorában egy rövid tököli összeállítás következik. A rövidség oka, hogy nem sok fotóból válogathattam, mert a Csepel-szigeten elhelyezkedő város reptéren csak néhány alkalommal jártam. Az 1999 és 2006 között készült képeket időrendben sorakoztattam fel, a korábbi tököli bejegyzésekhez pedig ide érdemes kattintani.

1999. augusztus 14. Indul a török légierő Casa CN-235-ös sebesültszállító gépének bal hajtóműve. Aznap családias hangulatú nyílt napot rendezett a Magyar Honvédség legkisebb repülőalakulata, a tököli MH 93. vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály.

[...] Bővebben!

Fokozódó feszültség Szerbia és Koszovó között

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egyes elemzők és politikai kritikusok szerinti tragikusnak mondható széthullását kísérő konfliktusok, legösszefoglalóbb néven a délszláv háború(k), mely(ek) Jugoszlávia hat tagköztársaságának függetlenedési törekvései nyomán robbantak ki. Ez a megannyi véres összecsapással terhelt időszak összességében tíz évig tartó háború volt, melyek tízéves hosszúságra nyúló intervallumát három, egészen jól elkülöníthető időszakra lehet határolni. Az 1991-től az 1995-ös Dayton-i békeszerződés aláírásáig tartóra, második időszakként a Daytont követő koszovói albán–szerb konfliktusra, majd végül az 1999-es NATO-hadműveleteket, illetve a belgrádi forradalmat magában foglalóra, mely Slobodan Milošević 2006 márciusában bekövetkezett haláláig tartott.

A Tito marsall által vezetett Jugoszlávia társadalmi, gazdasági, politikai keretei többé-kevésbe több évtizeden keresztül viszonylag kedvezőbb feltételeket és körülményeket szolgáltattak az államszövetség területén lakó etnikumok, nemzetiségek számára. Még ha egyes térségekben nem is volt homogénnek mondható a lakosság etnikai és vallási összetétele, a békés együttélésének nem voltak különösebb akadályai, tekintve a szocialista államberendezkedés által hirdetett ideológiai alapokra.

Ám azt sem árt figyelembe vennünk, hogy az állam területén különböző nemzetek, vallási csoportok, kultúrák, különböző nyelveken beszélő etnikumok osztozkodtak, melyek sokszor akaratukon kívül kényszerültek az együttélésre, legtöbbször egy felsőbb politikai akarat nyomására, mely jelen esetben a titói Jugoszlávia képében testesült meg. Jugoszlávia egyetlen összetartó ereje nem volt más, mint maga Tito marsall személye, akinek halálával az államszövetség békéje is sírba szállt. Az azt követő lejtemetes időszakban regnáló vezetés alatt, melyben kiemelkedő szerep jutott az inkább szerb dominanciát és nacionalista törekvéseket képviselő Milosevic és kormánya számára. A kitörő „polgárháború”-k sorozatával, s ezen belül az 1999-es koszovói háborút követően a később Pristina központtal létrejövő Koszovóval a nagy Jugoszláva, a pánszláv eszmeiség is követte a marsallt a történelem süllyesztőjébe.

Az addig Szerbia autonóm tartományának számító Koszovóban 1998–1999 között bontakozott ki fegyveres harc a többségi lakosságot alkotó koszovói albánok és az őket elnyomó szerbek között, amely szisztematikus etnikai tisztogatásokkal járt együtt. A fenyegető humanitárius katasztrófa a nemzetközi közösséget beavatkozásra sarkallta, a sikertelen diplomáciai próbálkozásokat követően a konfliktusnak végül a NATO fegyveres beavatkozása vetett véget.

Koszovó történelme a Balkán egyéb részeihez hasonlóan meglehetősen viharos. Ennek oka egyrészt geopolitikai és geostratégiai helyzetének köszönhető. Másrészt azonban állandó feszültségforrást jelentett, illetve a mai napig is jelent a friss államalakulat és a környező más szomszédos államok számára egyaránt, hogy az Észak-Koszovót lakó szerbek a belgrádi szerb kormányzat befolyása alatt állnak, és nem kívánnak, illetve nem képesek megfelelő szinten sem önazonosságban és sem fizikailag integrálódni az új állam társadalmi-gazdasági rendszerébe. Erre a szomorú tényre a közelmúlt számos eseménye is utal, melyek a két ország viszonyát, diplomáciai kapcsolatait az eddigi legmélyebb pontra helyezték, illetve háborúközeli hangulatot hoztak, destabilizálva ezzel a térség, sőt, az egész Balkán biztonságpolitikai hangulatát és pozitív képét.

A térségben a koszovói háború lezárása óta nemzetközi fegyveres erők jelenléte biztosítja a békét (KFOR program, melynek a parancsnoka volt nemrégiben a magyar Honvédség kötelékéből került ki Kajári Ferenc vezérőrnagy, ám a kinevezése a cikk megírásának idejében már véget ért). Ennek törékenységét azonban egyértelműen jelzik az elmúlt bő két évtizedben is időről időre fellobbanó, a nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot kapó, etnikai gyökerű konfliktusok. Példának okáért a koszovói kormány rendszámtáblákról szóló intézkedése, mely szerint az Észak-Koszovóban élő szerbek nem használhatják autóikon a szerb állam rendszámtábláit,  a két ország közötti konfliktusok egyik igen jelentős alapját képezi, sőt, cassus belliként is szolgálhat egy esetleges konfliktusban Szerbia részéről. Továbbá a szerbek azzal emeltek szót Koszovóval szemben, hogy drónokkal kémkedtek a szerb hadsereg laktanyáinál, és készültségbe helyezték a hadseregüket. Mindeközben a koszovói miniszterelnök azzal vádolta meg Szerbiát, hogy destabilizálni akarja az országát.

Mivel napjainkban is, ugyan csak hallgatólagos módon, de Szerbia máig az állam déli tartományának tekinti Koszovót, s az annak területén élő szerb kisebbséget, ami miatt Koszovó státuszát máig sem sikerült megnyugtató módon rendezni. A helyzet további romlását mutatja, hogy nem sokkal a 2022-es év vége előtt a szerb hadsereget a legmagasabb készültségi helyzetbe helyezték, és jelentős erők sorakoztak fel a koszovói-szerb határ mentén. Az észak-koszovói szerbek barikádokat emeltek szerte az általuk lakott megyékben, ezzel is akadályozva a pristinai kormányzat esetleges reakcióképességeit.

Angelo Michele Ristuccia vezérőrnagy, a Koszovóban állomásozó békefenntartó erők, a KFOR parancsnoka arra szólította fel a feleket, hogy tartózkodjanak az erőfitogtatástól, a barikádok miatti feszültséget pedig párbeszéd útján kell rendezni. A pristinai RTV 21 televízióhoz küldött sajtónyilatkozatában a parancsnok azt mondta, hogy a KFOR a párbeszéd folyamatának valamennyi résztvevőjével szoros kapcsolatot tart fenn. Ristuccia azt üzente, fontos, hogy mindkét fél mellőzze az olyan retorikát és kerülje azokat az akciókat, amelyek tovább növelnék a feszültséget, vagy a helyzet eszkalálódását okoznák, és kiemelte a KFOR mindenkitől elvárja, hogy tartózkodjon a provokatív erőfitogtatástól, és ahelyett keressék a lehető legjobb megoldást, amivel garantálni lehet a békét és a biztonságot minden nemzeti közösség számára.

Egyes szakértői vélemények szerint sajnos a mai napig ez a terület (is) ideális terepet kínál az egyes nagyhatalmak rivalizálásának. Időnként az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok esetében is tetten érhető ez a hatalmi játszma, a Szerbia és Koszovó közötti megbékélési tárgyalások „mentorálásában”, függetlenül attól, hogy az euroatlanti integrációt mindkét nagyhatalom a tartós béke garanciájának tekinti.  Ezt támasztaná alá számos külföldi és hazai szakértői vélemény is, miszerint jó esély van arra, hogy most, miközben „Oroszország a katonalogisztikai és stratégiai hibák miatt egyre többször kénytelen védekezni Ukrajna ellenében”, addig az Egyesült Államok és szövetségesei Szerbiát is megpróbálhatják térdre kényszeríteni a politikai játszmákban.

A térség nemzetközi viszonylatban is komoly pozícióját továbbá az is hangsúlyosabbá teszi/teheti, hogy a Kínai Népköztársaság jelentős gazdasági szereplőként van jelen a térségben. A vásárlóerő paritáson számított legnagyobb GDP-vel rendelkező ország jelentős beruházásokat hozott létre Szerbia területén, melyek közül az egyik lenagyobb a Budapest-Belgrád vasútvonal, melynek elkészültében hazánk is eléggé érdekelt félként van jelen, nem beszélve a belgrádi metróberuházásokról és az országos csatornahálózat-fejlesztésről. Illetve hitelfolyósítások sorát nyújtotta a szerb állam számára, melynek a még törleszteni el nem kezdett összege eléri a 10 milliárd amerikai dollárt.

Összegezve a két államalakulat szinte közös történelmét, illetve a politikai, katonai, és társadalmi aktualitásokat az elmúlt hónapok fényében, arra a következtetésre juthatunk, hogy ahogyan eddig is a történelemben forrópontként létező térség (lásd: első világháború kitörésének oka, Ferenc Ferdinánd koronaherceg meggyilkolása) a Balkán, illetve ezen belül szűkebb értelemben véve Szerbia és Koszovó továbbra is a világpolitikát alakító tényezőként téteznek tovább. Mérete ellenére mindkét állam nagy befolyással bír annak ellenére, hogy Koszovót csupán 105 állam ismeri el, hisz kvázi azok régebbi, és az újonnan létrejövő politikai érdekszférák és ideológiák keresztüzében állnak, illetve a Balkán-félszigeten elfoglalt pozíciójuk is erről tanuskodik. A politikai orientációjuk különbségének, és Koszovó etnikai szétfeszítettségének okán komoly veszélye lehet a realista biztonságelméletek által megfogalmazott anarchialeküzdés, feszültséglevezetés, a háborús hódítás.

Koszovónak hivatalosan jelenleg nincs önálló hadserege, az állam fegyveres erejének szerepét a Koszovói Biztonsági Erők látja el, ám a közelmúltban több felvetés, majd döntés született ennek hadsereggé való átszervezéséről. A koszovói parlament 2018. december 14-én szavazta a törvénymódosításokat, melyek lehetővé teszik  hadsereggé való átszervezést. A tervek szerint mintegy tíz éves időtartamú kifutási idővel rendelkezik a tervezet. Belgrád bírálta a koszovói lépést, mert az 1998-1999-es koszovói válság lezárását követően, 1999-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 1244-es számú határozatában mondta ki, hogy az akkor még Jugoszlávia részének számító Koszovóban kizárólag nemzetközi békefenntartó haderő tartózkodhat. Ezzel szemben Szerbia egy klasszikus fegyvernemekből álló, viszonylag korszerű technológiával felszerelt reguláris haderővel rendelkezik, amely az 58. legerősebb a világon az egyesült államokbeli Global Firepower portál szerint, s ennek a fegyveres erőnek a legerősebb „megállj”- t parancsoló fal a Koszovóban állomásozó KFOR erők.

Viszont egy esetleges konfliktusból, melynél ha csak a két ország önálló gazdasági és katonai erejét vesszük a vizsgálódás alapjául, a fegyverzet mennyiségében és a két egymással szemben álló felek élő erejének tekintetében valószínűleg Szerbia kerülne ki győztesen.

Hogy mi történne ez után? Senki sem tudhatja biztosan. A térség egységesebb belső stabilitáshoz jutna?

A korábbi jugoszláv múltra visszatekintve az etnikai szembenállások, illetve a Balkán-félsziget környező államainak a konfliktushoz való hozzáállásának kiszámíthatatlansága miatt szinte lehetetlen biztos utat felvázolni a térség jövőjét illetően. Magyarország NATO tagsága és nyugati orientáltsága, illetve saját biztonságának szavatolása miatt is különösen érdekelt a két állam konfrontációjának békés rendezésében. A nyugat-balkáni béke az egyik legfontosabb biztonságpolitikai pillér, hiszen ez az európai béke egyik sarokköve is.

A délszláv-háború tapasztalatai, illetve a már az ország keleti szomszédjában, Ukrajnában folyó háború különösen fontossá teszi a két ország közötti kompromisszum támogatását hazánk részéről. A KFORban a Magyar Honvédség az elmúlt időszakokban egyre nagyobb szerepvállaláshoz jut. A magyar katonák 1995 óta vesznek részt balkáni műveletekben. A KFOR-művelethez 1999 óta törzstisztekkel és kontingenssel is hozzájárul hazánk a térségben, hiszen többek között a két állam közötti egyensúly fenntartása, illetve a KFOR jelenléte az, mely a szerb, illetve ezen keresztül az orosz befolyás növekedését a régióban viszonylagos keretek között tartja. Az egyetlen békés rendezési mód, illetve hazánk és a nemzetközi közösség számára a legjárhatóbb és legbékésebb út a két állam közötti párbeszéd volna, amelyre sor is került Alekszandar Vucsics szerb kormányfő illetve Vjosa Osmani koszovói kormányfő között. Ez a párbeszéd a két fél között pozitív eredménnyel zárult, melyről az észak-macedón Ohrid városában számolt be Josef Borell, illetve a szemben álló felek képviselői a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolat rendezését célzó uniós javaslat gyakorlati megvalósításának módjairól.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Mrika Selimi on Unsplash.

A Ismét puskaporos hordó a Balkán? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2005-ben Muriel Degauque 38 évesen felrobbantotta magát. Ezzel ő lett az első európai női öngyilkos merénylő, aki áttért az iszlám vallásra. Mégis miért történt ez? Mi miatt lépett Muriel erre az útra? Szerettem volna Muriel esetével indítani az elemzést, hiszen egy olyan személy lett a női terrorizmussal és a női öngyilkos merénylőkkel kapcsolatosan, amelyhez máig sok-sok szakértő visszanyúl. Szomszédjai, barátai úgy emlékeztek rá, mint egy teljesen normális kislányra. Azonban második férje után Muriel-t úgy jellemezték, mint a ,,muszlimoknál muszlimabb”. Muriel-nél egyre inkább meglátszódtak a radikalizálódás jegyei: talpig csadorban kezdett járni, betartotta a szigorú szabályokat. Majd második férjével valószínűleg Törökországon át Irakba mentek, ahol Muriel 2005-ben egy öngyilkos merényletet hajtott végre egy iraki rendőrőrs ellen. Muriel a források szerint, egyike volt azon 4 női terroristának, akiket Abu Musab al -Zarqawi bízott meg a támadással, és Muriel sikeresen járt.[1]Ezen események következtében a társadalomban is felmerült a nagy kérdés: Miért tette ezt Muriel?

A terrorista csoportok egy heterogén csoport, nem tudjuk pontosan meghatározni, vagy leírni. Terrorizmus, vagy politikai erőszakot vizsgálva kiderül, hogy a fő elkövetők férfiak, leginkább a fiatalok, azaz 15 és 25 év között, így a legtöbb tanulmány is a férfiakat vizsgálta. De fontos kiemelni, hogy a nők is tagjai voltak történelem során terrorista csoportoknak. Tehát a nők „nem csak áldozatok, hanem elkövetők is”. Így elengedhetetlen kiemelnünk, hogy a nők is lehetnek agresszorok, és képesek ezen cselekedetek elkövetésére, ráadásul így olyan sztereotípiákra is rácáfolnak, mint például a ’’gyenge és védtelen nő’’. Maga a női terrorizmus egy érdekes jelenség. A női terrorizmus, vagy a nők használata kedvező egy terrorszervezetnek, legnagyobb figyelmet és visszhangot így kaphatnak például a médián keresztül. Nők csatlakozása és részvétele egy terrorista csoportban különleges, kinézetüket, a láthatatlanságukat, a médiában való szereplésüket, valamint a társadalmi szerepüknek tükröződését vizsgálva láthatjuk. Ugyanakkor az öngyilkos merénylők között kifejezetten fontos vizsgálni a nők szerepét. Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy ezek a lényeges különbségek női és férfi terrorizmus között is. Így célom bemutatni, hogy egy terror szervezetnek kedvezőbb nőket felhasználni és toborozni, mint férfiakat. A női terrorizmus sikerességét alátámasztják olyan adatok, mint például, hogy a nők által elvégzett támadások sikeresebbek, hiszen egy kutatás alapján átlagosan 8.4 áldozata volt, amíg a férfiakénak csak 5.3. Tehát a női terrorizmus halálosabb, váratlanabb, és nagyobb eséllyel lesz sikeres. De vajon miért, vagy mik lehetnek ennek az okai, és a férfiak miért nem tudják ezt ilyen mértékben elérni?

Radikalizálódás kezdete: a ruházat megváltozása

Mi határoz meg bennünket, mitől függ hogyan nézünk ki? A kinézetünk, a hajunk, a ruhák, amiket hordunk voltaképpen tükröz minket. Ez a jelenség megfigyelhető a terroristák radikalizálódásánál. A férfiak és a nők is kevésbé kirívóan kezdenek el öltözni, de a nőknél ez sokkal látványosabb főleg, ha egy muszlim vallásra áttért nyugati nőről beszélünk. Megjelenik a burka, eltűnik a smink, a kihívó nyugatias ruhákat leváltják. A nőknél (általánosságban) sokkal fontosabb és erősebb része a divat az önkifejezésnek, így ez egy látványosabb lépés az egyéni szinten.

A nők ’’láthatatlansága”

Amely pontot a nőkön keresztül nagyon jól kihasználhatnak a terrorista szervezetek azok a biztonsági faktorok. Hisz a nők ’’láthatatlanabbak”, kevésbé figyelnek fel rájuk, így egy biztonsági átvilágításon könnyebben átjutnak, melynek következtében könnyebben véghez tudják vinni a merényleteket. Tehát a nők könnyebben hozzáférhetnek a célpontokhoz, így sikeresebb lesz maga a merénylet. Erre az egyik legjobb példa Radzsiv Gandi, India volt miniszterelnökét a Tamil Tigrisek egyik női merénylője megölte, ,,hagyományos női viselkedést színlelve, egy tekintélyes férfi politikust virágfüzérrel övezve”.[2] Tehát itt is láthatjuk, hogy mennyire kedvezőbb és mennyire megnövelheti a merénylet sikerességét a nők szerepe. Olyan országokban erre még nagyobb lehetőség van, mint például Afganisztán, ahol kevés nő dolgozik a biztonsági szférában és nincs ki átvizsgálja a nőket, vagy bizonyos kulturális, vagy vallási okokból nem tehetik meg. Ez egy nagyon fontos tényező a szervezeteknek, főleg, ha öngyilkos merénylőként akarják felhasználni a nőket. Az előző állításommal is összekapcsolható ez a meglátás. Ismét ennél a pontnál jól ki tudják használni a ruházatot. Ha az adott nő például burkában, vagy egy bő földig érő ruhában van (amely általános az iszlám vallásra áttért nőknél, valamint terror szervezethez csatlakozott nőknél) az alatt könnyen elrejthető a testre ragasztott bomba. Azonban, ha például direkt és szándékosan nyugatias öltözetet visel a merénylő nő, akkor kevésbé lesz gyanús, és kisebb eséllyel kerül átvizsgálásra, így egy „tökéletes álcát” vethetnek magukra. Valamint, ha egy férfival, vagy akár gyerekkel látják a nőt, még kevésbé lesz gyanús, és még inkább tökéletes álca lesz. Ugyanis egy átlagos család miért lenne terrorista szervezet tagja, vagy akár egy édesanya? Ezeket mind kihasználva a nők könnyebben átjutnak a ’’checkpoint”-okon, így a merénylet, vagy küldetés nagyobb eséllyel lesz sikeres, mintha egy férfi végezné el, és a férfiak nem tudnak így ’’játszani” az öltözetükkel.

Média szerepe

Az előző állítással szemben, viszont van egy pont amikor a nők nem láthatatlanak, sőt nagyobb figyelmet kapnak, mint a férfiak és ez a média. Ha egy nő követ el merényletet, annak általában nagyobb visszhangja van a médiában. Sok híres női terrorista kapott címlapot újságokban, vagy akár nagy média visszhangot: például Muriel Degauque, Wafa Idris, Aafia Siddiqui Siddiqui, Shamima Begum, vagy akár a Fehér Özvegyként ismert Samantha Lewthwaite, aki még egy Netflix sorozatban is külön epizódot ’’érdemelt ki”. De miért is? Az, hogy egy nő nem törékeny vagy nem egy kedves, ártatlan lány, máig lesokkolja az embereket. Így a szervezetek ezt fel tudják használni propagandának, és nagyobb figyelmet kaphatnak a világ bármely részén. A média az egyik legfontosabb faktor, ha a terrorizmust vizsgáljuk, hisz toborzásnak, híresztelésnek, és még sok más fontos tényezőnek ad platformot. Tehát ha nőket használnak fel, nagyobb figyelmet kapnak, mintha férfiakat, amely egyes terrorista szervezetek legfontosabb célja. A média így egy eléggé megosztó platform lehet a női terrorizmust vizsgálva, hisz egyszer a merénylő egy őrült szörnyeteg és agresszor, egyszer egy védtelen lányka, akit ebbe kényszerítettek, és egyszer egy önfelszabadító feminista. Ami viszont igaz mindhármat vizsgálva, hogy az összeset az emberek úgy nézik a televízión keresztül, mint egy ’’reality show-t”. A női terrorizmus így a társadalmat egyszerre elkápráztatja és megbotránkoztatja, amely segíti a toborzást a terror szervezeteknek, főleg, ha nagy visszhangot kapnak a nemzetközi médiában. Valamint egy olyan mögöttes üzenet is van, hogy a helyzetük és a céljuk annyira kétségbeesett és rossz, hogy már ,,nőket is fel kell áldozniuk”. Így fogják elnyerni ezek a női terroristák az érzelmeket és az értelmet (hearts and minds). Bármilyen furán is hangzik egy fajta szimpátiát is elérhetnek ezzel a nézők körében, és elmondható, hogy a férfiakat használva ezt nem tudják megtenni, vagy nem ilyen mértékben. Média segíti is a női terrorizmust, hisz fetisizálja őket, valamint még inkább nagyobb figyelmet szánnak nekik, mivel úgy gondolják, hogy valami „egyedi” van bennük. Ezzel ismét olyan narratívákba kerülhetnek, hogy vajon ezek a nők a terrorizmus áldozatai vagy őrült agresszorok.

Társadalmi szerepek tükröződése

Nők feladatai egy szervezetben nagyon komplexek, és vizsgálatomban erre térnék ki a legrészletesebben. Voltaképpen a női és a férfi szerep is a társadalmi szerep tükröződése. Általában kevesebb esélyük van a nőknek harcolni, vagy általánosságban nem harcosként jelennek meg, képzeljük el őket. A nők szerepe sokoldalúbb, mint a férfiaké, a nő az anya, a szeretet és az otthon a társadalomban, így ilyen szerepeket is töltenek be a szervezeteken belül, tehát mos, főz, takarít, tanít. Ugyanakkor lehetnek harcosok, vagy akár kerülhetnek vezető pozícióba, és lehetnek toborzók is, mint a férfi társaik. Összességében egyre fontosabb feladatokat kaphatnak a nők egy terror szervezetben, sőt itt feljebb is léphetnek a társadalmi ranglétrán, hisz olyan pozíciókat tölthetnek így be, amelyeket egyébként nem tudnának. Azonban, ha a feladatokat vizsgáljuk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez miatt a férfi társaik kevésbé lesznek férfiak? Ha a nők végzik a feladatukat az szégyen? Mivel sok férfi azért lép be egy terror szervezetbe, mert a társadalomban nem férfiak, azonban ha itt is nők végzik a feladatokat, vagy a ’’piszkos munkát” az nem számít ugyanúgy elgyengítésnek? A férfiaknál fontos az a pont, hogy általában a társadalmon belül ők a ’’kenyérkeresők’’. „Kevés bizonyíték van arra, hogy a nők pénzügyileg motiváltak, ellentétben a férfi társaikkal”. Motivációk általánosságban hasonlók nők és férfiak között, azonban a pénz a nőknél nem jelenik meg, mivel a társadalmunkban ez a férfiaknak fontosabb szempont, mint a nőknek. Az olyan fiatal férfi, aki nem kap munkát, ezáltal nem lehet családja, nem talál magának feleséget, a férfiasságát egy terrorista szervezetben találhatja meg. „A férfiasság olyan állapot, amelyet elsősorban tettekkel és eredményekkel keresnek és tartanak fenn, nem annyira a személyes tulajdonságok tartósságával” . Tehát a nővel szemben, a férfinek bizonyítania kell a férfiasságát, nem csak magától adódó, mint a nőé. Valamint, ha nők is tagjai egy terror szervezetnek, vagy akár csak nőkből álló szervezetről beszélünk az progresszívnak tűnhet, amely ismét nagyobb hírértékkel rendelkezik, mint egy férfiakból álló. Így a szerepeket vizsgálva előnyösebb ismét a nők részvétele, mivel egy férfi csak harcos lehet a szervezeten belül, viszont a nő harcos és édesanyai, női feladatok ellátásáért is felelős lesz.

A női öngyilkos merényletek sikerességének titka

A női öngyilkos merénylők a legjobb példa arra, hogy lássuk miért is előnyösebb egy terrorszervezetnek nőket használni. Női öngyilkos merénylők száma évek óta növekszik, sőt például a Boko Haram női tagjai 2014 és 2018 között olyan hatékonyan gyilkoltak meg több mint 1200 embert, hogy most a csoport öngyilkos támadóinak közel kétharmadát teszik ki a nők. A leghíresebb női terrorista csoport az orosz ellenes csecsenföldi Fekete Özvegyek. Amely érdekes ’’Allah feleségeit’’ vizsgálva, hogy a forrás szerint, történt olyan is, hogy más kapcsolja be a robbanószert távirányítóval, nem pedig maga az öngyilkos merénylő. Tehát semennyire nem kell felkészülni a merényletre, nem kell kiképzés az ilyen esetekben ezeknek a nőknek, csupán, amire szükség van az a bosszúvágy. A magányos farkas merénylők csoportja elég heterogén, akárcsak a terrorista csoportok önmagában, de egy közös nevező kiemelhető, és ez az, hogy a többségük férfi. Itt viszonyt, mivel egy magányos farkasról beszélünk, hatalmas háttérmunka és önképzés szükséges egy merénylet sikeres véghezvitelére. Például Anders Breivik is megtervezte a terrortámadást, fegyvereket szerzett, sőt még egy manifesztót is írt. A két példán láthatjuk, hogy a női terrorizmus nem csak nagyobb eséllyel sikeresebb, hanem gyorsabban véghez lehet vinni, mivel kevesebb idő kell a felkészülésre, megtervezésre. Ez egy terror szervezetnek kedvező, mivel így több merényletet tudnak megvalósítani, kevesebb idő alatt.

A nők által elvégzett merényletek a leghalálosabbak, mivel sokkal nagyobb meglepetés faktorral rendelkezik. De miért lesznek öngyilkos merénylők? Amelyet kiemelnék, és választ adhat a kérdésünkre az a tisztelet és a mártír szerep. Sok kultúrában másképp nem tudnak tisztelet kivívni maguknak, és elmondható, hogy az adott társadalmi helyzetükben halottként van csak értékük, élve nem. Egyes országok kultúrái, mint például Csecsenföldön mély tisztelet övezi az öngyilkos merénylőket. Ehhez kapcsolódik a mártír szerep, vagy annak kultusza. Hőssé válnak a tettükkel, így feljebb lépve a társadalmi ranglétrán. Azonban fontos kiemelnünk, hogy a mártír kultusz a vallási ideológia része is, nem csak egy társadalmi faktor. Mivel a mártír, nem csak a halott szeretteivel lesz így együtt, hanem egyenes út vezeti őt, és valamennyi családtagját a Mennyországba. Csecsenföldön is megfigyelhető volt az, amely Palesztinában is, hogy a társadalom dicsőíti a mártírokat, öngyilkos merénylőket. Ez látható a posztereken, videókon, énekeken, zenéken keresztül, valamint, hogy öngyilkos merénylőkről nevezték el a gyerekeket később. Ezzel megint egy nő olyan pozíciót tud elérni és olyan mély tiszteletet, amelyet élve nem, és a mártír szerep betöltésére könnyebben rávehetők a nők.

A csecsenföldi Fekete Özvegyeknél, és más női öngyilkos merénylőknél is felmerült két hátsó indíték, amiatt erre az útra léptek. Az egyik a házas élet, a másik a nemi erőszak. Bár a kettő elég ellentmondásos már-már önmagában is, azonban a motivációk halmazában megbújnak, és nagyobb jelentőségük van, mint mondjuk a férfiaknál. Nők öngyilkos merénylőkké válhatnak egy rossz házasság/párkapcsolat után, vagy ha a családot meg kell tisztítani egy botránytól, valamint a nők toborzásában egy fontos pont a házasság. Azonban vajon a férfiak is öngyilkos merénylőkké válhatnak egy rossz házasság, vagy családi szégyen miatt? A válaszunk igen, de a társadalmi berendezkedés miatt kisebb eséllyel, mint egy nő, és itt nagyobb eséllyel a rossz pénzügyi háttere miatt lehetséges, ahogy az előző bekezdésekben is utaltam már erre. Ha csak egyes országok kultúráit, vagy vallásait nézzük a férfiaknak több minden megengedett, így visszacsatolva náluk fontosabb ’’pull factor” a pénzügyi motiváció, mint az egyéni sérelem amely a nemi szerepéből adódik (például: meddőség, vagy nem szűz a lány). Amely viszont nem motiváló faktor, vagy kevés/ nincs is rá példa a férfiak körében, az a nemi erőszak. Amely érdekes ezeknél az eseteknél, hogy vannak olyan nők akik azokhoz a szervezetekhez csatlakoznak akik ezt tették velük. Így a nők toborzásában egy elengedhetetlen eszközzé vált a nemi erőszak használata. Egy ekkora trauma pedig az erőszakhoz tolja a nőket, így válnak terroristává. A nemi erőszak nem csak egyéni szégyen, hanem társadalmilag is lehet az, mivel így a nő ’’megsértett, tisztátlan”. Ezt a szégyent pedig csak az öngyilkos merénylettel elért tisztelet és hősies cselekedet válthatja ki. Így az olyan nők, akik elvesztették a nőiességüket (tisztátlanok, nemi erőszak áldozatai, meddők, gyermek nélküli nők akik nem házasok) csak az öngyilkos merényleten keresztül nyerhetik vissza a tiszteletet, és az életük értelmét, valamint egy adott társadalmi pozíciót. Ezért is van, hogy ezek a ’’tökéletlen” nők válnak öngyilkos merénylőkké. Azonban kiemelném, hogy a motivációk személyenként igencsak eltérő lehet, így általánosságokat nem vonhatunk le, csak példákat emelhetünk ki egy-egy terrorista szervezeten belül.

Konklúzió

Összegezve motivációkban nem nagyon találhatunk nagy különbséget, ugyanúgy a férfiaknál és a nőknél is kell a sérelem halmaz, célt keresnek, társadalmi lépcsőn feljebb akarnak lépni, vagy akár ideológiai okokból csatlakoznak. Viszont olyan pontokban, mint a külső a radikalizálódás kezdeténél a nőknél sokkal látványosabb, a nők könnyebben átjutnak biztonsági vizsgálaton, médiában nagyobb szerepet kapnak a nők, a terrorizmusban is megfigyelhető a társadalmi szerepek tükröződése, és az eltérés a magányos farkasok és a női öngyilkos merénylők között a leglátványosabb és érezhető különbségek.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Sam Rana.

[1] Karla Cunningham. ,, The evolving participation of Muslim women’’. Women Terrorists and Militans: Agency, Utility and Organization, szerkesztette: Cindy D. Ness, Routledge Taylor and Francis, 2007: pp. 95. Letöltve: 2022. 10. 10.

[2] Laster, Kathy, Erez, Edna. ,,Terrorista nők: meghaladott sztereotípiák” Women & Criminal Justice, 2015/25. sz., fordította: Baráth Katalin, 2015, pp.125-126. Megtekintve: 2022. 10. 07.

A Mi különbözteti meg – egyéni és társadalmi szinten – a női terrorizmust a férfi terrorizmustól? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.