Biztonságpolitika

Közel öt esztendeje, hogy 2019. május 20-án az utolsó váltás hazaérkezésével véget ért a magyar szállító helikopteres közösség afganisztáni szerepvállalása. A Mi-17-es helikoptervezetők, fedélzeti technikusok és repülőműszakiak egy nemzetközi koalíció részeként, nyolc éven át segítették az afgán nemzeti hadsereg szállítóhelikopteres állományának képzését. Az ott szerzett tapasztalatokon nem változtatott az sem, hogy két évvel később, a 2021 nyarán bekövetkezett összeomlást és a tálib hatalomátvételt követően Afganisztán történetében új fejezet kezdődött.

A teljes magyar helikopteres fegyvernemet érintő afganisztáni feladatokból a szállítóhelikopter zászlóalj két misszióval vette ki a részét. 2011 és 2014 között Légi Tanácsadó Csoportként (AAT – Air Advisory Team) dolgoztak Sindandban, majd 2015-től Kabulban folytatták a munkát az Eltökélt Támogatás Misszióban (RSM – Resolute Support Mission), mindkét helyen amerikai parancsnokság alatt.

[...] Bővebben!

Egy légierőt akkor a legkönnyebb elpusztítani, amikor a földön van. Különösen igaz ez azokra, amelyek csak néhány bázison összpontosulnak és ezek a repülőterek nem vagy alig rendelkeznek a légvédelmi fegyverek, az elektronikai ellentevékenység vagy a megerősített repülőgép-fedezékek nyújtotta aktív és passzív védelemmel.

Háborús viszonyok között a pontosan behatárolható helyű és kiterjedésű katonai repülőterek kiemelt helyen szerepelnek az ellenség célpontlistáján. Jól megtervezett támadással viszonylag gyorsan kiiktathatók, megsemmisítve az ott lévő repülőgépeket vagy ellehetetlenítve azok bevetését. Egy légibázist természetesen nem lehet elmozdítani, de az onnan üzemelő repülőgépeket és a kiszolgáló eszközöket igen. Ezért a hidegháború éveiben a NATO és a Varsói Szerződés légierői egyaránt gyakorolták az arra alkalmas autóút és autópálya szakaszokon a közúti üzemeltetést. A politikai átrendeződések következtében a kilencvenes évektől ezek a gyakorlatok fokozatosan csökkentek, majd meg is szűntek, de az elmúlt években végbemenő változások miatt tengeren innen és túl elkezdték felfrissíteni az ilyen irányú ismereteket. Egy tavalyi, egyesült államokbeli gyakorlat mozzanatait felidézve, pillantsunk be az utóbbiba.

[...] Bővebben!

A munka ünnepén tartottak nyílt napot a cseh haderő Námest nad Oslavou-ban lévő helikopterbázisán, ahol elsőzör szerepeltek nagy nyilvánosság előtt a nemrégiben beszerzett amerikai harci és támogató helikopterek.

AH-1Z Viper

UH-1Y Venom

Zord

A mai páncéltörő hatásbemutatón/lövészeten három fontos fegyverrendszert, mint hazai "újdonságot" sikerült megfotózni a "0"-ponton (a 120-as esetben visszatérésről beszélhetünk).

A bemutatót számos drón, köztük egy Elbit Skylark 3 figyelte a levegőből.

A pénteki főpróbát követően a második Spike LR2 indítás volt Magyarországon a mai.

Mellettem az utódom, avagy az irányított páncéltörő rakéták két generációja. 9P135M indító 9M113 Konkursz rakétával, mellette a Spike rendszer digitális ICLU (Integrated Control Launch Unit) indítója, LR2 rakétával (a képen kék gyakorló).

Sikeres lövészet után a páncéltörő rakétások, a pár évvel ezelőtti szlovén lövészetről ismerős háti hordtáskával és a ma felhasznált sárga és barna csíkos, azaz éles Spike LR2 üres csövével.

Hirtenberger M12 120 milliméteres aknavető munka közben. 

Menethelyzetben, egy Unimog vontatmányaként.

Zord

Magyarország 20 évvel ezelőtti Európai Uniós csatlakozását köszöntő események egyike légi díszelgés volt a Parlament előtti Duna szakasz felett 2004. május 1-én, a honvédség, a rendőrség, a Goldtimer Alapítvány és az akkor még létező nemzeti légitársaság, a Malév részvételével. A bemutatót egy főpróba előzte meg, ekkor készültek az alábbi képek is.

[...] Bővebben!

Amikor 2022 elején adást közöltünk le az új, Villeneuve-féle Dűne adaptációról, ígéretet tettünk, hogy a 2. résszel is foglalkozni fogunk. Ne mondja senki, hogy nem tartjuk meg az ígéretünket: ez a film a témája a KatPol Kávéház 108. adásának.

[...] Bővebben!

A fotók 2024. februárja és áprilisa között készültek

[...] Bővebben!

A jó néhány évvel ezelőtt félbeszakadt Alkotók sorozat fonalát újra felvéve, ezúttal egy művész hagyatékának néhány darabja következik. Ma már alig emlékszik valaki Tankó Béla grafikusművészre, aki az ötvenes évektől kezdődően a nyolcvanas évek elejéig alkotott. Számos, a kor elvárásainak megfelelő vállalati arculat, könyv és társasjáték grafikája került ki a keze alól. Mielőtt alkotó tevékenységét megkezdhette volna, Tankó Béla a Magyar Királyi Honvédség állományában teljesített katonai szolgálatot. Túlélte a háborút, 1982-ben, 60 évesen hunyt el.

[...] Bővebben!

A teljesítési folyamat részeként, berendezésbeépítésre pár hétre Kecskemétre érkezett az első magyar KC-390 repülőgép, a 610-es (ideiglenes lajstrom: PT-ZHP). Lépdel a magyar nemzeti légiszállító képesség a helyreállítás felé.

Elődjével, az Ancsával.

Zord

A repülés iránt az átlagosnál jobban érdeklődő utasok és a repülőgépfotósok kedvencei közé tartoznak azok a gépek, amelyek egy légitársaság vállalati arculatától és szabvány festésmintájától eltérő színekben repülnek. A látványos festések a cég hovatartozását igyekeznek hangsúlyozni, nemzeti színekkel vagy más, művészi ábrázolással. Ez utóbbi megoldást választotta a belga nemzeti légitársaság, a Brussels Airlines is.

Ma már nem készülhet ilyen kép a belga ikonokról

Az elmúlt években a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállást leszámítva, a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren is gyakori vendégek voltak a Brussels Airlines belga nemzeti ikonokkal díszített Airbus A320-200-as gépei. A légitársaság 2015 és 2019 között hat gépet festett át, de mára csak kettő maradt forgalomban. A belga ikonok és a nemzeti légitársaság együttműködésének története közel tíz éve tart.

[...] Bővebben!

Zord

Az olasz légierő istranai bázisán a napokban búcsúztatják az AMX típust. A brazil-olasz fejlesztésű könnyű csapásmérő gép valahogy mindig kívül maradt a fősodorból. Csekély érdeklődés övezte, és ha láttuk is a különböző gyakorlatokon és repülőnapokon, a MiG-29-esek, F-15-ösök, F-16-osok, Tornadók elvitték a showt előle. Ezért amikor 2008-ban észak-olasz bázistúrát szerveztünk, úgy döntöttünk, hogy Aviano előtt benézünk Istranába, az AMX-eket üzemeltető 51. ezred fészkébe. A típus kivonása kapcsán ezt a látogatást idézem fel.

Istrana nem éppen a legismertebb olasz város, a térképen Velencétől 30 kilométerre, északnyugatra kell keresgélni, hogy rátaláljunk. Mielőtt belépünk a város északi szélén létesült bázisra, fussunk át röviden az 51. Stormo (ezred) második világháborúig visszanyúló történetén. Az 51-esek 1939. október elsején alakultak a római Ciampino repülőtéren. Feladatuk a főváros és Nápoly légterének védelme volt, amihez Fiat CR.32 és G.50 típusokkal rendelkeztek. Később Észak-Afrikában, a Balkánon, Szicíliában, Szardínián és Oroszországban harcoltak, de akkor már Macchi MC.200, MC.202 és MC.205 repülőgépekkel. A harcok során 270 igazolt és 102 valószínű légigyőzelmet írtak a javukra. A második világháború után, 1947-től amerikai és angol típusokkal, P-47 Thunderboltokkal, P-51 Mustangokkal és a Spitfire IX-esekkel repülve működtek tovább. Istranába 1953. február elsején költöztek és folyamatosan álltak át az F-84G Thunderstreak, F-86K Sabre és Fiat G.91 típusokra, majd 1963-tól az F-104 Starfighterre.

[...] Bővebben!

25 esztendeje, hogy a jugoszláv 250. Légvédelmi Rakétadandár 3. osztálya, Dani Zoltán alezredes vezetésével lelőtte az első - és tárgyi bizonyítékokkal álátámasztottan máig egyetlen - "lopakodó" kialakítású harci repülőgépet, az Amerikai Légierő 49. Vadászezredének Vega 31 hívójellel repülő F-117-esét.

Az incidens különleges helyet foglalt el a légi hadviselés, illetve annak technikatörténetében. Ma azonban már azt is megkockáztathatjuk, hogy a geopolitikai katalizátor címét retrospektíve kiérdemlő 1999-es háború egyik legismertebb mozzanataként szimbolikus jelentőségre tett szert a globalista intervencionizmus (ember)kísérletével akár esélytelenül is szembehelyezkedők-szegülők, szuverenisták számára - Szerbia határain innen és azon túl is. De ha eddig nem is merünk elmenni az értékelésben, arra mindenképpen jó példának tekinthető, hogy egy-egy kiemelkedő haditett, hadtörténeti pillanat miként mutathat jócskán túl önmagán, egy közösség tudatának évezredes kőfalába beépülve, legendává válva.  

Zord

A kiszolgált katonák élete valószínűleg helytől és kortól függetlenül sosem volt könnyű, még akkor sem, ha az őket szolgálatba hívó állam történetesen hajlandóságot mutatott a velük való törődésre. Persze így is akadnak, akikből ilyen helyzetben nemhogy nem párolog el az életkedv és tettvágy, mint ahogy ez sajnos sokukkal megtörténik, hanem a békeidőket kihasználva egyenesen belevetik magukat vérmes elgondolások megvalósításába.

Szélsőséges példa erre Ludvig Kahlen hadnagy története, aki a XVIII. századi porosz hadseregben bizonyára példásan kitanult fegyelmet, szorgalmat és rendezettséget burgonyatermesztő telepesként remélte sikeresen kamatoztatni. Az ilyesmi ugyebár sosem számított kifejezetten könnyed, kényelmes életformának, de az eltökélt Kahlen ezt képes volt még azzal megfejelni, hogy a dániai Jüt-félsziget északnyugati részén, a Pallas Nagylexikon leírása szerint terméketlen, "posványoktól megszakított homokos területen" kezdett gazdálkodni.

[...] Bővebben!

A nyolcvanas évek második felében, a Tomcat üzemeltetés csúcspontján, az amerikai haditengerészet 22 elsővonalbeli (repülőgép-hordozós) százada repülte az F-14-est, megosztva a csendes-óceáni és az atlanti-óceáni flotta hordozói között. A nyugati parton 10 Tomcat század osztozott a kaliforniai Miramar tengerészeti légibázis hangárjain és állóhelyein, a keleti parton 12 század repült a virginiai Oceana légibázisról. Mindkét bázison további egy-egy átképző század működött az új Tomcat pilóták kiképzésére vagy a hosszabb kihagyást követő frissítő képzésre. További két tartalékos századnál is repültek F-14-esek, és a tesztszázadoknak is jutott a Tomcatből. Kaliforniában két helyszínen üzemeltek a Grumman Kandúrjai: egy gépet NASA tesztekre használtak az Edwards légierő bázison, három-hárommal pedig Point Muguból végeztek repülési illetve fegyverzeti teszteket. A keleti partra három teszt Tomcat jutott, a marylandi Patuxent Riverbe, a Navy tesztpilóta iskolájához. Hihetetlenül intenzív időszak volt: egy tengeri bevetésről visszatérő Tomcat század egy-két hét pihenő után megkezdte a felkészülést a következőre, az új századtagok beillesztésével, légiharc-gyakorlatokkal, éles gépágyús és rakétalövészettel, országon belüli áttelepülésekkel, a légierővel közös gyakorlatokkal és rövidebb, néhány napos-hetes repülőgép-hordozós gyakorlással, kvalifikációkkal kitöltve a két tengeri út közötti hónapokat.

Mindez a kilencvenes évek közepén radikális átalakuláson ment át: a gépeket alkalmassá tették a földi célpontok elleni feladatokra, a Top Gunból is ismert Miramar a tengerészgyalogsághoz került és a leépítés után megmaradt F-14-eseket az Oceana bázison vonták össze. A gépek számát századonként 12-ről átmenetileg 14-re növelték, később 10-re csökkentették. Amikor 2005-ben eljutottunk egy repülőgép-hordozóra, már csak három század repülte az F-14-est. Ezek egyike a VF-32 Swordsmen volt, amely 2004 novembere és 2005 áprilisa között a USS Harry S. Truman fedélzetén teljesítette utolsó hordozós bevetését az F-14-essel. A hajó a Perzsa-öbölből, az Iraqi Freedom (Iraki Szabadság) műveletből tartott hazafelé és egy kevés időt a Földközi-tengeren töltött. Ott kaptunk ízelítőt a VF-32-esek Gypsy hívójelű F-14-eseinek hordozófedélzeti üzemeléséből.

[...] Bővebben!

Az ukrajnai háború eseményeit figyelve nem lehet elmenni a Jevgenyij Pirgozsin nevével fémjelzett – és vele gyakorlatilag eggyé váló – Wagner katonai magánvállalat mellett, amely a szíriai és afrikai műveletei után legnagyobb eredményeit pont abban az Ukrajnában szerezte meg, amely 2014-ben szülőhelyéül szolgált. A Wagner 2022-től kezdve számos számos front mentén, de leginkább Bahmut ostromakor mérettette meg magát. Popasznaja, Liszicsanszk és Szoledar elfoglalásával a Wagner „brand” legendává vált a front mindkét oldalán, amelyet tovább emelt Prigozsinék 9 hónapos teljesítménye a bahmuti húsdarálóban. Utóbbit végül csak a finálét jelentő 2023. júniusi „Igazság menete” tudta megtörni, amely végső soron Prigozsin és az addig ismert Wagner végét hozta el magával. De, antik görög drámához hasonlóan a Wagner-eposz esetében sem maradhatott el a katartikus lezárás Prigozsin 2023. augusztusi, máig tisztázatlan légikatasztrófájával.

Ebben a helyzetben kapcsolódunk be a meglepően nagy érdeklődést keltő Legjobbak a pokolban című akciófilmhez. Maga a film még 2022 októberében jelent meg Jevgenyij Prigozsin személyes finanszírozása és közreműködése mellett. Ez sem véletlen, hisz még bukása előtt Prigozsin egy nagyobb szentpétervári központú médiabirodalommal rendelkezett, így pontosan értette és tudta, mi szükséges a Wagner körüli mítosz további fejlesztéséhez. A cím egyben a Wagner nem hivatalos – de szintén Prigozsintól származó – szlogenjének a parafrázisa, amely szerint „bár mind a pokolra kerülünk, de a pokolban is mi leszünk a legjobbak”.

[...] Bővebben!

Halkuló fegyverek?

Szíria, ez a máig megoldatlannak tűnő problémákkal küszködő ország, úgy tűnik, hogy lassan a stabilitás útjára lép, amit több elemző is a gázai háború miatti meggyengült amerikai behatásnak is betud. A változás szeleként is igazán jól érzékelhető, hogy az Öböl menti arab nemzetek lassan újra elkezdték felújítani kétoldali kapcsolataikat Szíriával, és ami méginkább hatalmas változást hozhat pozitív irányban Szíria státuszának növekedésében és erősödésében, hisz az Arab Liga vissza vette soraiba az országot. A kapcsolatok robbanásszerű fejlődésben a legátütőbb esemény az elemzők szerint -Arábia Szaúd-Arábia külügyminiszterének damaszkuszi hivatalos látogatása jelentette, ahol többek között a két ország közötti repülőjáratok újraindításáról is megállapodtak. Szaúd-Arábia volt a már 2011 óta zajló polgárháborúban az Aszadellenes felkelők legnagyobb támogatója, így mostani fordulata jelzésértékű az arab világ számára.

Moszkvában, a Kreml kezdeményezésére Szergej Kuzsugetovics Sojgu orosz, , a török Hulusi Akar és a szíriai Ali Mahmúd Abbász védelmi miniszter közös találkozót tartott a kölcsönös együttműködés jegyében,  ami itt a szírek arab világban elfoglalt helyének javulását jelzi, az a török oldal részvétele volt a találkozón. Ez nem mellesleg megmutatja azt is, hogy Törökország kulcs szereplőnek számít a Közel-Keleten, hiszen megkerülhetetlenek a konfliktus rendezésében. Ezt alátámasztja az asztanai találkozó is.

A Közel-Keleten úgy tűnik, hogy  Szíria helyzete fokozatosan stabilizálódik és erősebb alapokon nyugszik, mivel kisebb jelek arra utalnak, hogy szinte minden régióbeli országban felismerik, hogy a szíriai polgárháború lényegében, bár formálisan még nem, de gyakorlatilag közelít a végéhez, és az Aszad-féle vezetőség, kormányzat az ország területének túlnyomó részére kiterjesztette és megtartja befolyását, és hatalmi primátusát.

Az elmúlt időszak véres tapasztalatai után a fegyverek csendesedni látszanak. Észrevehetően egy egyfajta békeszerző keretrendszer jött létre, melynek keretében különböző társadalmi csoportok, akik ellentétes vagy részben eltérő érdekeket képviselnek, gyakorlati megfontolásokból, saját érdekeiket is szem előtt tartva ugyan, kompromisszumok által kialakított viszonyokat tartanak fenn a kurdok által lakott és ellenőrzött autonóm területekkel. Szíria hihetetlenül súlyos veszteségeket szenved és szenvedett el, de képes volt megőrizni nemzetközileg is elismert államhatárin belüli egységét, az ISIS által kikiáltott kalifátus (melynek területét az Egyesült Államok vezette koalíció segítségével 2017re sikerült felszámolni, 2019. március 23-án az amerikai támogatású kurd-arab fegyveres koalíció, a Szíriai Demokratikus Erők (SDF Syrian Democratic Forces) teljes katonai győzelmet hirdetett ki az Iszlám Állam felett.) és más terrorcsoportok tevékenységének ellenére is túlélte a belső konfliktust, és még a nyugati és arab világ együttes szankciói és katonai beavatkozásai sem döntötték meg a rezsimet.

A kezdet

A napjainkban regnáló szíriai elnök Bassár el-Aszad édesapja, Háfez el-Aszad 1971-ben ragadta magához a hatalmat, s lett a későbbiekben Szíria teljhatalmú vezetője. Az Aszadok azóta is gyakorolják az országban a hatalmat. A Közel-Keleten sajnos a stabilitás nem számít hétköznapi jelenségnek, és Szíria elkerülve végzetét, átment a nemzeti legitimitás vizsgáján.

Az országot a hetvenes évektől a szocialista irányzatú Ba’ath Párt irányította világi, szekuláris rendszerben. A kemény politikai elnyomással párhuzamosan viszonylag jó volt az oktatás és az egészségügy, a háború előtt a születéskor várható élettartam hasonló volt a magyarországihoz.

A rendszer stabilitását a szegényebb rétegeknek juttatott, rendszeres dotációk biztosították. Az országra erőltetett piacpárti reformok, a szociális támogatások csökkenése volt talán az Arab Tavasz mellett az egyik kirobbantó oka az azt követő eseményeknek.

A polgárháború viharában

2011. március 15-e óta Szíriában dúló konfliktussorozat eleinte kormányellenes demonstrációkkal indult el a Tunéziában történt eseménysorozatok, illetve az Arab Tavasz által indukált politikai folyamatok hatására, amelyek 2011 márciusában érték utol Szíriát. A szíriai válság közvetlen előzményeként megemlítendő, hogy az eleinte Londonban or-vosnak készülő Bassár el-Aszad mindössze 34 éves volt, amikor apja halálát követően 2000-ben átvette Szíria vezetését a korábban egy balesetben váratlanul elhunyt testvére helyett.

A kivonuló tüntetők az uralkodó politikai körök autoriter hatalomgyakorlása ellen tiltakoztak, de a demonstrálók kezdetben csak reformokat követeltek, nem pedig a rezsim leváltását. A rendfenntartók a helyzetnek nem megfelelően kezelő erőszakos beavatkozása következtében a tüntetések zavargássá fajultak, majd a rendőrség éles lőszerrel lőtt a tiltakozó tömegbe, a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében pedig harckocsikat is bevetettek.

Az elmúlt évek alatt egy államon belüli, fegyveres  konfliktus nemzetközi fegyveres erők jelenléte közben zajló konfliktussá fejlődött ki, amelyben a Bassár el-Aszad vezette szíriai rezsimhez hű kormányerők és szövetségesei állnak szemben a szíriai demokratikus ellenzéki erőkkel és szövetségeseivel.

Emellett több belső és külső szereplő is részt vesz a konfliktusban a rezsimmel és a felkelőkkel is szemben állva, ami nehezen átláthatóvá teszi az egész szíriai helyzetet, olykor még a szakértők számára is.

A Szíriai Arab Fegyveres Erők (Syrian Arab Armed Forces) és a főként szunnita ellenzéki csoportok mellett többek között szalafista dzsihadista fegyveresek (mint például az an-Núszra Front), a kurdokból és arabokból álló Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és a gyakorlatilag mindenki számára ellenségnek számító Iszlám Állam harcosai állnak szemben egymással. A válság összetettségét pedig tovább fokozza az a tény, hogy az immár hosszú évek óta húzódó polgárháborúnak már több külső állami szereplője is van, amelyek közvetetten proxyk támogatásával vagy akár közvetlenül katonai intervencióval avatkoztak be a konfliktusba, például Irán, Oroszország, Törökország és az Egyesült Államok.

A közkeletű magyarázat szerint az orosz hadsereg billenti a szíriai polgárháborút Aszad javára. Az orosz hadsereg és a Wagner-csoport valóban komoly segítséget jelentett a szír hadseregnek.

Az elmúlt évek váltakozó sikerű harcait követően viszont a helyzet stabilizálódni látszik. A háború mérhetetlen szenvedéssel párosult, ráadásul az egész térség biztonságát veszélyezteti a következményeivel. Lehet, hogy Szíria Bassár el-Aszad győzelmével „csúnya ország” marad, de a harcok csendesedésével, és a kormányon lévő Aszad-rezsim vezető jellegét hallgatólagosan kezdi valamennyi fél elismerni, s az esetleges fegyvernyugvással visszanyerheti stabilitását a Közel-Kelet egyik legforróbb pontja. Környezete számára ez minden bizonnyal megnyugtatóbb, mint ha iszlám terroristák és elszabadult hadurak anarchiája tombolna a romokban heverő ország helyén.

A békéhez egyetértés kell – a vallási kérdés kulcsszerepe

Egy esetleges, hosszanti alapokra helyezendő béke viszonylatában nagyon fontos tényező lehet a vallási türelem kérdése. A szekuláris értelemben vett demokrácia vizsgálata mellett a muszlim többségű országokban a vallásszabadság lényegesebb a politikai pluralizmusnál.

A klerikális diktatúrákban a kisebbségi vallások hívei állandó üldöztetésnek vannak kitéve, a visszatérő pogromok tíz- és százezrek halálával járnak. Szíriában viszont vallásszabadság volt, és a kisebbségek szabadon gyakorolhatták a hitüket. Az ország lakosságának mintegy tíz százaléka keresztény, és szinte a teljes, kétezer éves keresztény egyháztörténet képviselve van az országban. A szír katolikusok és ortodoxok mellett a káld, asszír, örmény egyház is jelen van, és az ókori egyházszakadás idején elkülönült nesztoriánusok közösségei is megmaradtak. Kisebb keresztény közösségek ma is az evangélium korának köznyelvét, az arámit beszélik. Damaszkusz keresztény virágzott a háború kitörése előtt.

Másik jelentős vallási kisebbségként vannak még jelen az országban a keresztények mellett az alaviták. A dogmatikai alapjait tekintve síita jegyekkel rendelkező, de keresztény elemeket is mutató vallási irányzatot a szunniták egy hányada nem tartja az iszlám részének, és az alaviták még a közel-keleti keresztényeknél is több üldöztetésnek voltak kitéve. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szír alavita kisebbség tudatosan fonódott bele a biztonsági erők és a hadsereg kötelékébe. Ráadásul, hogy a súlyuk mértékére méginkább rámutassunk, ki kell emelnünk azt a tényt, hogy a politikai elit döntő többsége, őt, az Aszadok is ehhez az irányzathoz tartoznak.

Tisztában vannak azzal, hogy vallási meggyőződésüket nem erőltethetik rá a szunnita többségre, ezért hagyományosan a vallási türelmet, a szekuláris államot támogatják. Ebben a szíriai keresztények a legfontosabb szövetségeseik, akik számára a polgárháború különösen kemény kihívást jelentett.

Nagyhatalmak árnyékában

Az oroszok számára fontos szempont volt a beavatkozás szempontjából a szíriai orosz hadikikötő megmentése, az iszlamista terjeszkedés megállítása és az a lélektani üzenet, hogy Moszkva Washingtonnal szemben nem hagyja cserben a szövetségeseit. Ám a sikeres beavatkozás lehetséges módon az orosz vezetés elhamarkodott hozzáállásához vezethetett a későbbiekben Belaruszban és Kazahsztánban zajló események mellett az ukránokkal szemben.

Ez súlyos tévedés volt, a hazájukért küzdő ukránok harcértéke nem hasonlítható az iszlám milíciákéhoz. Oroszország mellett Irán is küldött fegyveres egységeket Szíriába, és diszkrétebb eszközökkel, de Kína is igyekezett megmenteni az Aszad-rendszert. India pedig a kívülről vezényelt rendszerbuktatást ellenezve tartott fel korrekt kapcsolatokat Damaszkusszal.

A szír rendszer hatalma megvédése közben nagyon súlyos bűnöket követett el a civilek ellen is, hasonlóan persze az ellenfeleihez.

A 2020-as év azért is tűnik fordulópontnak Szíria vonatkozásában, mert az elemzők szerint az Aszad-rezsim, ha nem is megnyerte, de „túlélte” a polgárháborút, amelynek az ország számára és a régió számára is komoly következményei lesznek

A globális aktorok közül az Amerikai Egyesült Államok a korábbi évek során világossá tette ugyan, hogy nem kíván mélyrehatóan foglalkozni a szíriai politikai rendezés és újjáépítés kérdéseivel, és azt lényegében átengedte Oroszországnak, ám az orosz-ukrán háború kitörésével, illetve Kína és Oroszország egymáshoz való közeledtével változhat ez a fajta közel-keleti politika, amely az országban csendesedni vágyó konfliktus újra fellángolásával fenyegethet. Nyilván, ha és  amennyiben a  rezsim Moszkva támogatásával felszámolja a  felkelők által ellenőrzött területet, akkor a török befolyás alatt álló rész, és az észak-szíriai Rodzsava autonóm tartomány kivételével valamennyi terület az  Aszad-rezsim szuverenitása alá tartozik majd. Észak-Szíriában a napjainkban is hajt végre légicsapásokat a török légierő a kurd lázadók ellen. Valójában ebből a szempontból a kulcsfontosságú Szíria nyugati tartományai, a Damaszkusz–Homsz–Hama–Aleppó-vonal feletti ellenőrzés, hiszen a lakosság nagy része itt összpontosul. Ez a terület pedig, Idlib tartományt leszámítva, visszakerült az Aszad-rezsim ellenőrzése alá.

Mi lehet a vége?

Az Aszad-rezsim hatalma megszilárdulni látszik. Viszont, amennyiben végleg pontot tesznek a háború végére, hatalmas felelősség fogja nyomni a damaszkuszi kormányzat vállát, mint az ország stabilitásának és biztonságának helyreállítása, valamint a humanitárius segítségnyújtás szervezése a szenvedő lakosságnak.

Az újjáépítés időszakban kiemelten fontos lenne a menekültek visszatérésének támogatása és az ország újjáépítésének kezdeményezése. Ehhez szükség lenne nemzetközi segítségre és támogatásra, beleértve a pénzügyi és technikai erőforrások biztosítását.

Azonban a fenntartható béke és stabilitás elérése érdekében ezek a lépések szükségesek lennének a szíriai nép és az egész régió jövője szempontjából.

Az Európai Unió felelőssége is hatalmas a kérdésben, ha megkezdi a szankciók szakaszos feloldását és az újjáépítési segélyek adagolását a menekültek visszatelepítéséhez, a békés átmenethez szükséges ellenőrizhető reformok bevezetéséhez, az állami erőszak megszüntetéséhez köthetné azokat.

A megbékélés folyamata szintén kulcsfontosságú lenne a tartós béke eléréséhez. Ez magában foglalná az igazságszolgáltatást és a felelősségre vonást a háborús bűnösökkel szemben, valamint a különböző etnikai és vallási csoportok közötti párbeszéd előmozdítását a közösségek közötti feszültségek csökkentése érdekében.

Ám az országon belüli feszültségek az Aszad kormány által irányított területeken megint növekednek az Izrael és az Egyesült Államok által az iráni titkosszolgálat és más terrorista szervezetek ellen irányított légicsapások miatt, melynek kiváltó okai, hogy Irán titkosszolgálatának jelenléte az országban, hisz amaz támogatja a  jemeni húti lázadókat és a Hesbollahot egyaránt fegyverekkel és pénzügyileg. A lázadók támadásainak oka a napjainkban is zajló Gázai háború, melyet Izrael vív a Hamasz terrorszervezettel szemben. A harcokban ugyan Szíria nem vesz részt, de elítéli Izrael túlzónak ítélt katonai fellépését, illetve egyre erősebben ad hangot a területén végrehajtott légicsapásokkal szemben. Illetve robbantások rázták meg Damaszkuszt, ami a feszültségek további növekedéséhez vezet.

A politikai reformok elengedhetetlenek lennének a demokratikus intézmények megerősítése és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Az állampolgári részvétel előmozdítása és a korrupció elleni küzdelem szintén fontos elemek lennének a stabilitás és a fejlődés elősegítésében, aminek egyik legszembetűnőbb eleme, hogy 2019-ben létrejött a Szíriai Alkotmányozó Bizottság, aminek célja a kormánypárti és az ellenzéki erők közötti közös nevező kialakítása.

Összességében a szíriai polgárháború lezárása hosszú és bonyolult folyamat, amely nemzetközi együttműködést és kompromisszumkészséget igényelne minden érintett eddig egymással szemben álló felett.

Érdekli a téma? Olvassa el hasonló cikkeinket ide kattintva!

A borítókép Aladdin Hammami fényképe az Unsplash-ről.

A Szíria: Megoldódik a megoldhatatlan helyzet? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A hatvanas években három komolyabb, halálos áldozatokat követelő tűzeset történt az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóin. A USS Forrestal fedélzetén 1967. július 29-én és a USS Enterprise-on 1969. január 15-én történt esetek mellett kevésbé ismert az első, amely a USS Oriskany repülőgép-hordozón keletkezett 1966. október 26-án. A helyzet nem indult olyan drámaian, mint a másik két hordozón, és az első pillanatban még kezelhető lett volna, de a pánik hatása alatt hozott hibás döntés végül 44 életet követelt és repülőgépek, helikopterek elvesztését okozta.

Amikor a britekkel vívott függetlenségi háború egyik csatájáról, a mai New York állam területén lévő Oriskanynál 1777-ben lezajlott ütközetről elnevezett Essex osztályú repülőgép-hordozót 1945. október 13-án vízre bocsátották, már véget ért a második világháború. Nem is siettek hadrendbe állítani, végül csak 1950. szeptember 25-én került sor rá. A USS Oriskany járt az európai vizeken, majd „áttette székhelyét” a nyugati partra, Kaliforniába, és már onnan indult el, hogy repülőgépeivel részt vegyen a koreai háborúban. Azt, hogy mit művel egy tűz a hangárfedélzeten, már ekkor megtapasztalhatta a hajó akkori legénysége. 1953. március 6-án egy bevetésről visszatérő légcsavaros Corsair pilótája nem tudta leoldani az egyik bombáját, és azzal szállt le ez Oriskanyn. A fedélzetre érkezés erejétől a bomba leesett, kettőt pattant és felrobbant. A repeszek a fedélzetet átütve kilyukasztották a hangárfedélzeten álló sugárhajtású F9F-3 Panther gépek üzemanyagtartályát és a kiömlő kerozin meggyulladt. A tűzoltóknak akkor sikerült gyorsan úrrá lenniük a lángokon és megfékezni a tüzet.

[...] Bővebben!

* * *

Fotó: Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület

Túlélőképesség a levegőben.

Zord