Biztonságpolitika

From the Battle of Mohács to the Hungarian Revolution and Chernobyl, the year 2026 marks several major military-historical and security-policy anniversaries. These events are not merely subjects of remembrance. Their strategic lessons continue to influence contemporary debates on national resilience, military modernization, alliance politics, and international security.

Why Historical Anniversaries Matter

Historical anniversaries offer more than an opportunity to celebrate victories or commemorate tragedies. They provide a framework for understanding how past conflicts, strategic decisions, and political crises continue to influence the contemporary security environment.

In 2026, several major anniversaries draw attention to critical moments in military and political history. The 500th anniversary of the Battle of Mohács, the 110th anniversaries of key First World War battles, the 70th anniversary of the Hungarian Revolution of 1956, and the 40th anniversary of the Chernobyl disaster all demonstrate how historical events can shape geopolitical developments for decades, and sometimes centuries.

For scholars, policymakers, and security professionals alike, these anniversaries provide valuable opportunities to reassess lessons that remain relevant in an increasingly uncertain international environment.

The 500th Anniversary of the Battle of Mohács (1526-2026)

The Battle of Mohács, fought on 29 August 1526, remains one of the most significant turning points in Hungarian history. During the battle, the forces of King Louis II suffered a decisive defeat against the Ottoman army led by Sultan Suleiman the Magnificent. The consequences extended far beyond the battlefield, ultimately contributing to the fragmentation of the Kingdom of Hungary and reshaping the political order of Central Europe for centuries.

The strategic significance of Mohács lies in its demonstration of how military preparedness, political cohesion, and economic capacity interact during major security crises. Modern historians increasingly emphasize that the defeat was not simply the result of a single military engagement but rather the culmination of long-term structural weaknesses, geopolitical pressures, and resource limitations.

Today, Mohács serves as a powerful reminder that national resilience depends not only on military strength but also on effective governance, sustainable economic resources, and realistic strategic planning.

Further information:

Mohács 500: https://mohacs500.hu
Mohács 1526-2026 Research Group: https://www.mohacs.btk.mta.hu

The 250th Anniversary of the U.S. Declaration of Independence (1776-2026)

The United States celebrates its semiquincentennial in 2026, marking 250 years since the Declaration of Independence. Beyond its national significance, the document helped shape modern ideas of sovereignty, self-determination, and constitutional governance that continue to influence international politics and security.

As strategic competition increasingly focuses on governance models, democratic resilience, and political legitimacy, the anniversary invites reflection on the relationship between democratic institutions and national security.

Security Legacy
Democratic governance
National sovereignty
Constitutional rule
Political legitimacy
Strategic competition between governance models

The 110th Anniversary of the Battle of Jutland (1916-2026)

The Battle of Jutland was the largest naval battle of the First World War and remains one of the most studied maritime engagements in modern military history.

Fought between the British Royal Navy and the German High Seas Fleet in May 1916, the battle produced mixed tactical results. However, from a strategic perspective, Britain maintained its naval dominance and its ability to enforce a blockade against Germany.

Jutland highlighted several themes that remain central to contemporary maritime security:

The importance of sea control.
The growing role of intelligence and communications.
The relationship between industrial capacity and military power.
The significance of strategic outcomes over tactical victories.

As maritime competition intensifies in regions such as the Indo-Pacific, the lessons of Jutland continue to influence naval planning and force development.

The 110th Anniversary of the Somme Offensive (1916-2026)

The Somme Offensive stands as one of the most devastating campaigns of the First World War. The battle produced enormous casualties, becoming a symbol of industrialized warfare and the human cost of strategic attrition.

The campaign also marked a technological milestone through the first significant combat deployment of tanks. Although their initial battlefield impact was limited, tanks would transform land warfare during the twentieth century.

The Somme illustrates several enduring realities of military conflict:

Technological innovation alone does not guarantee victory.
Strategic objectives must align with available resources.
Human factors remain critical despite technological advancement.
Military adaptation often emerges through costly battlefield experience.

In today’s era of autonomous systems, artificial intelligence, and advanced military technologies, the historical lessons of the Somme remain surprisingly relevant.

Romania’s Entry into the First World War

In August 1916, Romania entered the First World War on the side of the Entente powers. While often overshadowed by larger campaigns, this decision significantly altered the strategic balance in Eastern Europe.

The event demonstrates how medium-sized states can influence regional security environments through alliance choices and geopolitical positioning. Such lessons remain particularly relevant today, as many states seek to navigate increasing competition among larger powers.

Romania’s decision reminds us that international security is shaped not only by great powers but also by the strategic calculations of regional actors.

The 90th Anniversary of the Spanish Civil War (1936-2026)

The Spanish Civil War is frequently described as a rehearsal for the Second World War.

Beginning in 1936, the conflict became a testing ground for military technologies, operational concepts, and ideological confrontation. Foreign powers provided support to opposing sides, turning Spain into a laboratory of modern warfare.

Several developments observed during the conflict would later characterize global warfare:

Strategic aerial bombardment.
Large-scale propaganda campaigns.
Foreign military intervention.
Ideological polarization.
Information warfare.

The conflict demonstrates how civil wars can evolve into broader geopolitical confrontations, a phenomenon still visible in several contemporary security crises.

The 75th Anniversary of NATO’s Integrated Cold War Era Expansion (1951-2026)

Although NATO was founded in 1949, 2026 marks roughly three quarters of a century since the alliance began developing the military structures that transformed it into the cornerstone of Western collective defense during the Cold War. NATO remains the world’s most significant military alliance and continues to adapt to challenges ranging from conventional warfare to cyber threats and space security.

Russia’s invasion of Ukraine has renewed attention to deterrence, force posture, and alliance cohesion, making Cold War lessons particularly relevant.

Security Legacy
Collective defense under Article 5
Military interoperability
Nuclear deterrence
Forward defense and resilience
Security cooperation among democratic states

The 70th Anniversary of the Hungarian Revolution of 1956

The Hungarian Revolution of 1956 remains one of the defining political and security events of the Cold War. Beginning on 23 October 1956, the uprising challenged Soviet dominance and briefly raised hopes for greater Hungarian independence before Soviet military intervention restored control.

From a security-policy perspective, the revolution exposed the realities of Cold War geopolitics. Western governments expressed support for the Hungarian people; however, no direct military intervention occurred. The Soviet Union ultimately maintained its control over Hungary through overwhelming force.

The strategic lessons of 1956 remain relevant in contemporary discussions about:

National sovereignty.
External security guarantees.
Great-power competition.
Resistance movements.
Political legitimacy.

The revolution also became an enduring symbol of the struggle for freedom and self-determination throughout Central and Eastern Europe.

Further information:

National Committee of Remembrance: https://neb.hu
1956 Institute Archive: https://www.rev.hu

The 40th Anniversary of the Chernobyl Disaster (1986-2026)

Although not a military event, the Chernobyl nuclear disaster represents one of the most significant security-related anniversaries of 2026.

The explosion at Reactor No. 4 on 26 April 1986 demonstrated that technological failures can create security consequences extending far beyond national borders. The disaster affected public health, environmental protection, economic stability, and political legitimacy for decades.

Chernobyl significantly influenced the development of:

Nuclear safety standards.
Emergency response planning.
Critical infrastructure protection.
International crisis communication.
Environmental security policies.

Today, when discussions about energy security and nuclear power are once again prominent, Chernobyl remains an important reminder that security extends well beyond traditional military concerns.

Further information:

International Atomic Energy Agency (IAEA): https://www.iaea.org
World Nuclear Association: https://world-nuclear.org

The 40th Anniversary of Operation El Dorado Canyon

In April 1986, the United States launched Operation El Dorado Canyon, conducting air strikes against Libya in response to state-sponsored terrorist activities.

The operation became an important case study in the use of military force against non-traditional security threats. It anticipated many of the debates that would later emerge regarding counterterrorism operations, deterrence, and the use of force beyond conventional interstate conflict.

The anniversary highlights how concepts of security have evolved to address increasingly complex threats, including terrorism, organized violence, and hybrid forms of conflict.

Lessons for the Twenty-First Century

While separated by centuries and vastly different geopolitical contexts, the anniversaries of 2026 reveal several common themes:

Strategic Adaptation Matters

States that fail to adapt to changing security environments often face severe consequences.

National Resilience Is Essential

Military power alone is insufficient. Political cohesion, economic strength, social stability, and institutional effectiveness remain fundamental components of security.

Technology Changes Warfare, Not Its Nature

From Ottoman artillery to First World War tanks and modern nuclear technology, innovation consistently transforms military operations. However, strategic decision-making and human judgment remain decisive factors.

Alliances Continue to Shape Outcomes

The experiences of Mohács, Romania in 1916, and Hungary in 1956 all demonstrate the importance and limitations of alliance systems.

Conclusion

The military-historical and security-policy anniversaries of 2026 offer far more than opportunities for remembrance. They provide valuable insights into the enduring dynamics of power, conflict, resilience, and adaptation.

Whether examining the strategic consequences of Mohács, the industrialized warfare of the Somme, the geopolitical realities revealed by the Hungarian Revolution, or the broader security implications of Chernobyl, one conclusion becomes clear: understanding history remains essential for understanding security.

As global competition intensifies and new challenges emerge, the lessons of these anniversaries remind us that while technologies and actors may change, the fundamental questions of strategy, power, and survival remain remarkably consistent.

 

 

A 2026 Anniversaries That Still Shape Global Security Today bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Conservatives finally won and took over the state.

And why Beijing can’t—or won’t—crack down.

A 2023-as horvátországi katasztrófa óta elmaradt hagyományos szolnoki szentistvánnapi rendezvény újraindításával és a szokásos budapesti díszelgéssel készülnek a MH repülő erői augusztus 20-ra, melynek gyakorló napjaira is érdemes mindig vetni néhány pillantást.

A SOF konfiguráció kizárólagos vizuális attribútumai: fegyvertartók, a rakéták égésgázai miatt "megpatkolt" főfutó gondola/tartály. Legközelebb akár egy-egy üres blokk vagy gépágyúkonténer is felférhetne a köz örömére... 

A helikoptereknek ez a felső aspektusa viszonylag ritka látvány. Az elmített fegyvertartók és a sponsonok mellett az MX-15D szenzortorony és az egyodalas, réselt stabilizátor is kiböki az ember szemét, ahogy a zavarótöltet szóró kazetták is.

A bemutatózó 81-es súrolófényben.

A szolnoki gyakorlásokon a galambok (balkáni gerlék) jelenléte extra figyelmet igényelt a végrehajtóktól.

A talán legjellegzetesebb H145M show-elem vezetői interpretációban. 

A 101-es mókuska a rendezvény "kihelyezett vezetési pontja" előtt.

Az elmúlt időszakban többször - így a lőtér szomszédságában - élesben vizsgázott Bambi-képesség is bemutatkozik a nyilvánosságnak. Az eszközök tényleges képességeinek lehetőség szerinti bemutatását szolgáló mozzanatok tömegkommunikációs értelemben alighanem vetekszenek a szakmailag priorizált  "műrepülésekkel". Ilyen lehet egy csörlőzés vagy egy gyorsköteles akció is. 

Ugrás 1500-on a 145-ösből.

Madarak és emberek, illetve a "madárnak nézni" kifejezés eredete :-)

Ezért és csakis ezért.

A nyitókötelék Zlínjei, AS350-ese és száznegyvenötösei fordulnak a Tiszára, az Árnyékok néhány másodperc múlva vetülnek reá.

Ugrás Budapestre, ahol a gellért-hegyi perspektíva a bemutatózó helikopterek térbeli mozgásának lekövetését, a berepült tér dimenzióit teszi felfoghatóvá, arányosíthatóvá (pl. gép méretei vs. magasság) Érdemes kipróbálni időnként ezt is, a besoroló gépek pedig a hegy déli ormához jó közel repülnek el.

Nem pók mászik a szélvédőn, hanem dinamikus kiemelkedést követő átnyomásból jön lefelé a 225-ös.

Zord

2021. augusztus 19-én hajnalban egy különleges műveleti csoporttal, egy rohamlövész alegységgel, egészségügyi és titkosszolgálati szakemberekkel és tolmácsokkal a fedélzetén, a kecskeméti repülőbázisról útnak indult a honvédség két Airbus A319-es szállítógépe, hogy Kabulba berepülve végrehajtson egy olyan műveletet, amelyre korábban nem volt példa a Magyar Honvédség történetében.

A honvédségi A319-es mögött elmarad a kabuli nemzetközi repülőtér

[...] Bővebben!

Des experts ont indiqué à BBC Verify que la pollution provenant d'un navire attaqué le 3 août s'est propagée et menace la faune sauvage vulnérable.

Le lauréat russe du prix Nobel de la paix, Dmitri Mouratov, affirme que le dirigeant du Kremlin ne sera pas en mesure de proclamer la victoire en Ukraine, maintenant que la guerre entre dans sa cinquième année.

Les sœurs Tabitha et Temwa Chawinga sont incontestablement les stars du parcours inattendu du Malawi jusqu'en finale de la Coupe d'Afrique des Nations féminine 2026.

Sept candidats originaires d'Amérique du Sud et d'Afrique se sont lancés dans la course pour l'un des postes diplomatiques les plus importants au monde.

A háború, melybe ilyen-olyan formában gyakorlatilag Európa összes állama belekeveredett, még két évig folyt tovább. Zűrzavaros csatározások után végül a franciák kerültek fölénybe, nem olyan nagyba, hogy azzal egyértelmű győzelmet arathattak volna, de az világossá vált, hogy ellenfelei nem tudják legyőzni, vagy legalábbis nem olyan áron, ami bárkinek is megérné. (A feltétel nélküli megadás, és a „győzelem mindenáron” elmebaja ebben az alapvetően racionális korszakban még nem talált táptalajra Európában.) Még Franciaország legelszántabb ellensége, Orániai Vilmos is úgy találta, a háború folytatásának, még ha képesek is lettek volna rá, nincs értelme.

A kölcsönösen kimerült felek 1678 nyarán ültek tárgyalóasztalhoz a hollandiai Nijmegenben, ahol a franciák külön kötötték meg a békeszerződéseket addigi főbb ellenfeleikkel, augusztus tizedikén Hollandiával, szeptember 17-én Spanyolországgal, majd következő év elején a német államokkal és az osztrákokkal. A franciák legerősebb szövetségese, Svédország is megkötötte a békét ellenségeivel, és bár a háború során jelentős területeket vesztett, a dánok és a brandenburgiak francia nyomásra kénytelenek voltak ezeket visszaadni a svédeknek.

[...] Bővebben!

Le président tchadien Mahamat Deby a gracié le chef de l'opposition et ancien Premier ministre Succès Masra, ouvrant ainsi la voie à sa libération.

Le maire de Qusra affirme que les troupes israéliennes ont demandé aux familles de quitter leurs maisons, utilisant certaines d'entre elles comme casernes.

A kecskeméti repülődandár központi zónájában L-39NG kiképző repülőgépek állnak, körülöttük magyar repülőműszakiak és cseh gyári szakemberek dolgoznak. Feladatuk előkészíteni és útjára bocsátani a Magyar Honvédség legújabb típusát, a Skyfox elnevezésű, de a mindennapokban csak NG-nek nevezett gépet. A közelmúltban az L-39NG-t üzemeltető és javító század létrehozásának történetével, a repülőműszakiak képzésével és mindennapi munkájukkal ismerkedtem a repülődandárnál.

Az L-39ZO Albatros 2009-es kivonását követően a Magyar Honvédségnél megszűnt a típus üzemeltetésének és javításának képessége, így amikor az L-39NG rendszeresítése napirendre került, a nulláról kiindulva kellett felállítani az arra alkalmas alegységet. A század létrejött, igaz elnevezése egy kissé hosszúra sikeredett: Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár, Logisztikai Alegység, Repülőműszaki Zászlóalj, Repülőeszköz Üzemeltető és Javító Század. Parancsnoka, Boldizsár Zoltán őrnagy lett.

[...] Bővebben!

Ezúttal a napokban Pápán és Kenyeri(be)n zajló Wild Hunt 2026 USAFE-AFAFRICA kutató-mentő ejtőernyős gyakorlat képével indul az augusztusi hírbejegyzés. 

Zord

Az Európában állomásozó, de Afrikáért is felelős amerikai légierő parancsnokság (USAFE-AFAFRICA) bővíti az elmúlt években az avianói Pave Hawk/Jolly Green II helikopteralakulatok éleslövészeteire alapozott, magyarországi harci kutató mentő kiképzési rendezvényeinek portfolióját. Ezúttal - a Wild Hunt 2026 gyakorlat keretében - az 57. század ejtőernyős mentőugrói (Pararescue Jumper, PJ) a merevszárnyú típusból történő, különböző módszerű ejtőernyős kijuttatásokra fókuszáltak a pápai bázison, illetve kenyeri ex-tartalék repülőtéren - a ramsteini 86. szállítórepülő ezred Herculeseinek közreműködésével.    

Rárepülésenként 5 fő hagyta el a gépet, itt éppen négynél tartanak.

Az egyik betonfedezékben zajlik a hajtogatás.

Irány a start az összecsomagolt MC-6-asokkal és T-11R tartalék hasernyőkkel a Ford F-450 platóján.

Indulásra várva. Már szünetel a beszélgetés, lényegében egyedül vagy a gondolataiddal.

Le se tagadható az olasz háttér. 

Bár a C-130J már a 90-es évek tervezése és az itt látható példány 2007-es finanszírozású, a típus gyökerei a hidegháborúba nyúlnak vissza ugyanúgy, mint az előtérben lévő RSzP leszállító lokátoré, melyet viszont még ténylegesen akkor is gyártottak.

Sajátos orrfutó aknaajtók működés közben.

Az oldalszélben kissé kint van balra az orra a Herkynek, amikor 34-es irány szerint rárepül a dobózónára. Lent, az Mike apronon éppen 03-as HAW C-17 karbantartása zajlik.

A légideszant műveletekkel ellentétben nem a spoilerekkel védett oldalsó ugrató ajtók, hanem a rámpa van nyitva...

...zöld a lámpa, kint az első ugró.

1554 perc: a megcsavarodott zsinórzatával küzdő amerikai PJ felett FL380-on átsuhan az Asiana Airlines A350-esssel repülő 541-es járata, útban Szöulból Frankfurtba. 

Sorban lépnek ki a PJ-k a gépből.

A bekötött ugrás döntő pillanata. Felette, a gép oldalán az önvédelmi rendszer Guardian Laser Transmitter Assembly (GLTA) DIRCM-tornya.

Érintés a szomszédtól röviddel földet érés előtt (a málhazsákok már le lettek engedve).

Az élénk szél még "életben tartja" kissé a kupolákat.

Leszállás 16-os irányba, az ILS iránysáv antennák felett a Herky.

Itt már a trackback a pályán, háttérben a kőris-hegyi ATC radar.

Zord

A magyar Boeing 747-es pilótákról szóló sorozatom negyedik szereplője Sebestyén Tamás kapitány. Személyes története annyiban nem szokványos, hogy pályafutását a Magyar Honvédség harci helikopterein kezdte és csak később váltott a közforgalmi repülésre és a Boeing típusaira.

Mint a legtöbb pilótánál, nálad is gyerekkori álom volt ez a hivatás?

- Az volt, de ez ma már nem tudatosul bennem. Nemrég volt egy osztálytalálkozó, ahol a többiek elmondták, hogy mindig repülőkről beszéltem, és az összes füzetem repülőkkel volt telerajzolva. Vadászpilótaként terveztem az életemet, de ha nem tudatosítják a volt osztálytársak, most sincs meg bennem ez az egész. Kilógok a sorból, mert a jelenlegi énem nem repülésközpontú, nem élek-halok a repülésért. Nagyon szeretem, de a munkámon kívül nem csinálom. A legtöbb pilótának ez a hobbija is, kisgéppel vagy vitorlázóval repül, oktat, ejtőernyősöket ugrat. Ha nekem választanom kellene, hogy autó vagy repülőgép, akkor az előbbit választanám. Sokkal nagyobb szerelem, és egyben a hobbim is, akár a szerelés, akár az autózás maga. Ezért érzem, hogy kilógok a sorból.

[...] Bővebben!

2026. július 7-8-án Ankarában kerül sor a NATO állam- és kormányfők következő csúcstalálkozójára. A csúcstalálkozó egyben az Észak-atlanti Tanács, a NATO politikai döntéshozatali fórumának az ülését is jelenti. Jelen írás az ankarai csúcstalálkozó globális hátterét és várható döntéseit tekinti át a transzatlanti kapcsolatok kontextusában. 

A NATO más nemzetközi szervezethez viszonyítva viszonylag ritkábban rendez legfelső vezetői szintű találkozókat. A NATO-csúcstalálkozók hosszú ideig többnyire két-három éves időközzel előforduló események voltak. (A NATO-csúcstalálkozók történelmi áttekintését ld. a szerzők korábbi publikációjában.) Ez a tendencia a 2010-es évek végén megfordult: a szövetség vezetői 2017-ben, 2018-ban, valamint 2019-ben is találkoztak. Az Ukrajna elleni orosz agresszió megindulását követően 2022 februárban virtuális értekezletre, majd nyáron Madridban rendes csúcstalálkozóra is sor került. Ezt követően minden évben volt NATO-csúcstalálkozó: 2023-ban Vilnius, 2024-ben Washington, 2025-ben pedig Hága adott otthont. A találkozók sűrűségének növekedését egyértelműen az Ukrajna ellen folyó háború és a NATO válaszai, a kollektív védelmet megerősítő döntések meghozatala, majd végrehajtásuk áttekintése tette szükségessé és indokolttá.

A „Trump-tényező”

A NATO csúcstalálkozói a konzultációs és döntéshozatali funkció mellett szimbolikus és protokolláris szerepet egyaránt betöltenek.

A csúcstalálkozók fő funkciója a közös biztonságot érintő (és a NATO napirendjére tartozó) aktuális kérdések megvitatása, a korábbi döntések végrehajtásának áttekintése, új politikai kezdeményezések elfogadása. Mindez egyfajta teljesítménykényszert is teremt a házigazda és a szövetség szempontjából egyaránt. A vendéglátó szövetséges értelemszerűen emlékezetessé, a házigazda ország-város nevét megörökítő politikát, esetleg hozzá köthető hosszú távú NATO-kezdeményezést szeretne. 

A NATO-csúcstalálkozók helyszínválasztása legtöbbször szimbolikus. A felajánlás önkéntes, a döntés közös – évekre előre. A szervezés felvállalása szimbolikus hozzájárulást jelent a közös teherviseléshez, és jelentős (több tízmillió eurós vagy dolláros) költségeket ró a szervező országra, amely cserébe politikai figyelemben részesül. A napirend meghatározása konszenzusos, de a szervező „igényeit” informálisan figyelembe szokták venni, amely egyúttal a szövetség az adott régió iránti figyelmét is demonstrálja, a NATO „360-fokos” megközelítésével összhangban. A földrajzi rotáció szembetűnő: Madrid, Vilnius, Washington és Hága után a szövetség legkeletibb fővárosa, Ankara következik: (és nem a „kozmopolita” Isztambul, bár ennek vélhetően inkább török belpolitikai okai vannak). A házigazda elvárásai feltételezhetőek. A legutóbbi törökországi NATO-csúcstalálkozóra 2004-ben Isztambulban került sor: ennek legemlékezetesebb döntése a 2003. tavaszi iraki amerikai-brit beavatkozás által a szövetségi kohézión ejtett sebek begyógyítása volt a közös NATO kiképzőmisszió (NTM-I) elindításával, valamint az Öböl-térség országait megszólító „Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés” (ICI) elindításával. 

Jelenleg szinte teljességgel kizárható, hogy Ankarában hasonló léptékű döntések szülessenek.

A csúcstalálkozó megrendezésének felvállalásával (amelyért a belső lobbizás évekkel korábban kezdődött) Törökország szerette volna demonstrálni erejét és befolyását, kitekintéssel a közel-keleti háborúra és Izrael regionális felemelkedésére. Az Irán ellen indított amerikai-izraeli háború teljesen keresztülhúzta a török számításokat. Szinte kizárt, hogy az ankarai csúcstalálkozó idejére (a hangzatos amerikai elnöki nyilatkozatokon túlmenő) érdemi konszolidáció történjék, vagy esély mutatkozzon arra, hogy a rendezésben Törökország érdemi szerepet kapjon.

A csúcstalálkozók fontos szerepe a közös politikák áttekintése, esetleges felülvizsgálata. Washington azonban „kiszámíthatóan kiszámíthatatlan”: az elnök napi szintű, akár 180 fokos irányváltásait az adminisztráció felső vezetői is hűen követik. A második Trump-adminisztrációból fájóan hiányzik az a kontrollt és visszajelzést jelentő vezetői kör, akiket az első adminisztrációban a nemzetközi sajtó „a felnőttek a szobában” kifejezéssel jellemzett. Egy NATO-diplomatát idézve: „a NATO-ban jelenleg egy Egyesült Államok formájú lyuk tátong, amelyet egyetlen más tagállam sem képes betölteni”. 

Az európai szövetségesek és Kanada rendkívül óvatosak és (részben az amerikai kollégák informális jelzéseit is figyelembe véve) óvakodnak az elfogadott NATO-politikák megnyitásától és újbóli megvitatásától, hiszen a végeredmény potenciálisan a jelenleginél sokkal kedvezőtlenebb helyzetet eredményezhet (pl. Oroszország megítélése vagy Ukrajna NATO-tagsági perspektívái kapcsán). Mindez tovább gyengítené az amúgy is törékeny kohéziót. 

Újabb összeveszésre, nyílt feszültségre pedig végképp nincs szükség. A NATO részéről hasonló a helyzetkép: a főtitkári kabinet egyértelműen a megúszásra játszik. Mark Rutte főtitkár alapküldetése (amely kiválasztását e posztra is segítette) Trump elnök „kezelése” és a szövetség életben tartása. A főtitkár havi-kéthavi rendszerességű washingtoni látogatásai – „Trump-suttogó” küldetései – ezt a célt szolgálják.

A szövetségesek tűréshatára jelentősen megnőtt a Trump-adminisztráció 2025. januári hivatalba lépése óta. Míg J.D. Vance alelnök 2025 februárjában, a müncheni biztonságpolitikai konferencián (Wehrkunde) elhangzott beszédét pánikreakciók és kollektív önvizsgálat követte, a szövetségesekre kivetett vámok, a Kanadával („51. tagállam”) és Grönlanddal kapcsolatos területi amerikai területi igények, az elnök NATO-ellenes kirohanásai és számtalan egyéb sérelem tükrében a hangulat inkább rezignált. Minden nap új kihívás: a „mi nem haldoklunk, mi így élünk” kelet-európai groteszk életfilozófia a NATO HQ szerves részévé vált. A NATO és a „transzatlanti család” megtanulta elviselni Trumpot, de Tolsztoj sorait idézve „minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan” (Pléh Csaba fordítása).

Az ankarai csúcstalálkozó megtartásában – talán a házigazdákon kívül – senki nem érdekelt. Nehéz kimondani, de a NATO erejét és vezetését hét évtizeden át biztosító ország elnökét a szövetséges országok vezetői közül kevesen akarják személyesen látni. Az iráni háborúval szemben rendkívül szkeptikus és a részvételt (eltérő okokból) elutasító európai országoknak nincs szükségük újabb, személyes konfrontációra a támogatás elmaradása miatt dühös és kiszámíthatatlan amerikai elnökkel még akkor sem, ha ez belpolitikai haszonnal járhat. Vélhetően Trump elnök sem kívánkozik Európába az által lenézett, „papírtigrisnek” titulált szövetségesekhez. 

A szövetségesi konzultációnak – egyúttal a Washingtoni Szerződés 4. cikkében rögzített funkcióként – azonban napi szinten, jó és rossz időben egyaránt, az atmoszférától függetlenül működnie kell. A konzultáció egyik alapvető célja éppen a szövetségesek közötti feszültségek csökkentése, lehetőség szerinti feloldása. Működtetése nem könnyű. Az ankarai csúcstalálkozó mindezért kivételesnek ígérkezik: a transzatlanti kapcsolatok (eddigi) mélypontján kerül rá sor.

Történelmi léptékben egyúttal figyelemreméltó, hogy a NATO belső válságai – a szövetség alapküldetését tekintve meglepő módon – mennyire kötődnek a Közel-Kelethez: 1956 Szuez, az 1967-es és 1973-os háborúk, a 2003-as Irak elleni fellépés, valamint 2026 Irán.

Milyen pozitív napirendet vagy eredményt lehet prezentálni Ankarában? 

A NATO Nemzetközi Titkársága és a tagállamok hónapok óta dolgoznak a csúcstalálkozóhoz méltó és bemutatható kezdeményezés(ek) megtalálásán. Az idő szorít, a politikai mozgástér rendkívül szűk. Az egyik terület értelemszerűen a legutóbbi, 2025. júniusi hágai NATO-csúcstalálkozón a tagállami védelmi költségvetések a GDP 5%-ára emeléséről született döntés végrehajtásának áttekintése lehet. Tekintettel azonban a végrehajtás 2035-ös határidejére (2029-re, azaz a Trump-adminisztráción túlra tervezett „áttekintéssel”), átütő eredmények nehezen lesznek bemutathatóak. Jóllehet 2025-ben valamennyi tagállam elérte a 2014-es walesi csúcstalálkozón rögzített 2%-ot, ez az érték 2026-ban akár csökkenhet is a globális gazdasági folyamatok hatásainak következtében. Mindehhez szervesen kapcsolódik a nemzeti többletforrások konkrét védelmi képességekké konvertálása a közös képességfejlesztési célokkal összhangban, a transzatlanti ipari és védelmi együttműködés fejlesztése.  Hasznos lenne a mélyebb eszmecsere a NATO sokat emlegetett „európai pillérének” megerősítéséről és az európai szerepvállalás növeléséről (burden shifting) a kontinens biztonsága kapcsán. Az Ukrajna támogatása melletti elkötelezettség megerősítése mellett a globális, ámde az euroatlanti térség biztonságát közvetlenül érintő témák is kínálnák magukat.

Az amerikai elnök kiszámíthatatlansága és a fentebb leírtak miatt azonban nem lehet tervezni. Az első Trump-ciklus a NATO szempontjából csaknem katasztrofális két brüsszeli csúcstalálkozójának (2017 és 2018) tükrében érthető az óvatosság bármilyen témakör kapcsán – hiszen az amerikai elnök bármit felhozhat (részletesen ld. Jens Stoltenberg korábbi főtitkár On My Watch emlékiratában ).

Az Irán elleni katonai akcióval kialakult térségbeli helyzet és ennek globális biztonságpolitikai és gazdasági következménye a „fehér elefánt” az ankarai ülésteremben. Egy NATO-keretű fellépés szinte teljességgel kizárható, de néhány szövetséges ország ad hoc jellegű részvételével zajló tengeri tevékenység elindítása – a Hormuzi-szoroson történő szabad áthaladás biztosítására a nemzetközi joggal összhangban – elképzelhető.

A NATO-csúcstalálkozók alkalmat nyújtanak arra, hogy a tagállamok közös kommünikében rögzítsék a külvilág felé is releváns döntéseket, illetve fejtsék ki álláspontjukat a NATO-t, vagy szélesebb értelemben vett biztonságukat érintő kérdésekről. A stratégiai kommunikáció mellett a kommüniké a belső policy-k rögzítésének is fontos eszköze. Rövidebb formája a tömörebb, néhány bekezdéses deklaráció, bár akad példa a kettő egyidejű kiadására is (különösen akkor, ha túl hosszúra sikerül a kommüniké és szükségesnek látszik egy tömör, a közvélemény számára olvashatóbb közlemény kiadása is). Részletes kommünikét legutóbb 2024-ben, Washingtonban sikerült elfogadni, 2025-ben Hágában rövid deklaráció született. A rövid közlemény nem hátrány, ugyanakkor jelzi mind napirendet, mind pedig a konszenzusra esélyes témák körét.

A fentiek alapján jelenlegi helyzetet a „csak essünk túl a csúcstalálkozón baj nélkül” kollektív várakozás jellemzi. A helyzet e téren hasonlít 2019-hez, amikor a NATO 70. éves születésnapját gyakorlatilag észrevétlenül ünnepelte. A londoni állam- és kormányfői „vezetői találkozónak” (amelyet éppen a várakozások kezelése érdekében hivatalosan nem is neveztek csúcstalálkozónak) sajátos hátteret adott Macron francia elnök néhány héttel korábban adott, nagy vihart kiváltó „a NATO agyhalottá válik” interjúja az Economistban. 

Jóllehet a hágai csúcstalálkozó deklarációja jelezte, hogy Törökország után a következő NATO-csúcstalálkozónak Albánia adhat otthont, ennek idejét nem rögzítette. Jelen pillanatban valószínűsíthető, hogy 2026-ot követően az európai szövetségeseknek „nem lesz sürgős” újabb csúcstalálkozó. Akárcsak az első Trump-adminisztráció idején, a 2019-es londoni találkozót is csak 2021-ben követte teljes csúcstalálkozó Brüsszelben – immár Biden, az év januárjában hivatalba lépett amerikai elnökkel. Nem zárható ki, hogy a következő „teljes” csúcstalálkozóra csak 2029-ben kerül sor Albániában. Amennyiben a világpolitikai események ezt szükségessé teszik, az állam- és kormányfők virtuális módon, védett csatornán is tanácskozhatnak, miként tették ezt 2022. február 25-én, az orosz invázió másnapján.

A Várakozások az ankarai NATO csúcstalálkozó előtt bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A texeli ütközet végett vetett azoknak a reményeknek, hogy az angol–francia haderő majd a tenger felől támadva számolja fel Hollandia ellenállását. A szárazföld felől ugyanekkor a hollandok által elárasztott földek állták útját a francia hadseregnek, mely képtelen volt tovább nyomulni az ország belseje felé. Patthelyzet alakult ki, ami mindenképpen a franciák számára volt előnytelenebb. Hollandia térdre kényszerítése egyre inkább lehetetlen vállalkozásnak tűnt, és XIV. Lajos figyelme kezdett Spanyol-Németalföld felé irányulni, melynek meghódítása amúgy is régi vágya volt. A háború előtt a semlegességért cserébe ugyan ígéretet tett a spanyol és az osztrák uralkodónak, hogy tiszteletben tartja érdekeiket, és a francia csapatok nem lépnek a szóban forgó területekre, de az ilyesfajta ígéreteket Lajos mindig hajlamos volt nagyon rugalmasan kezelni. Maastricht elfoglalásával a franciák teljesen elszigetelték Spanyol-Németalföldet, melyet Lajos csapatai ekkorra már minden irányból körülzártak.

Az események ilyen alakulása határozottan ellentétes volt mind a spanyol, mind pedig az osztrák Habsburgok érdekeivel, akik augusztus végén szövetségre léptek a texeli csata után egyre inkább nyerő helyzetbe kerülni látszó Hollandiával. Lipót császár távozásra szólította fel a bécsi francia nagykövetet, ami a gyakorlatban a hadüzenettel volt egyenlő. A háború menete láthatóan fordulatot vett, és ennek hatására az addig a franciákat támogató német fejedelemségek is változtattak politikai irányvonalukon, s Bajorország, Hannover, és Württemberg kivételével egy éven belül valamennyien aktív vagy passzív támogatói lettek a franciaellenes koalíciónak.

[...] Bővebben!

Kühe statt Krafttraining, Wetterprognosen statt Wettkampfpläne. Ein halbes Jahr nach seinem Rücktritt ist Joel Wicki dort angekommen, wo er schon immer am liebsten war. Der Schwingerkönig zeigt seine Alp im Entlebuch.

Die US-Notenbank Federal Reserve hält am bisherigen Leitzins von 3,5 bis 3,75 Prozent fest. Doch der neue Fed-Chef bleibt gefordert: Die Rufe nach einer Erhöhung dürften lauter werden, was man im Weissen Haus nicht gerne hört.