Biztonságpolitika

Kedves közönség! Podcastunk 99. adásában a téma egy olyan film lesz, amely kevéssé ismert eseményeket dolgoz fel a kései európai gyarmatosítás történetéből. Líbia napjainkig fontos geopolitikai fekvésű Európa számára: míg a területet korábban a kontinens partjait fosztogató berber kalózok uralták, majd névleges oszmán uralom alá került, az 1911-12 közötti olasz-török háborúban a terület Olaszország uralma alá került. Ezt követően a helyi berber törzsek részéről ellenállási mozgalom bontakozott ki a gyarmatosítókkal szemben, amelynek vezéralakja egy idős muszlim tanító, Omar Mukhtar volt. Az 1981-ben líbiai-amerikai koprodukcióban készült A sivatag oroszlánja című film az ő felkelésének fasiszták általi vérbe fojtását mutatja be.

[...] Bővebben!

Miközben Izrael a Hamásszal zajló háborúját vívja a szárazföldön, sokak számára nem ismert, hogy a harc korántsem kizárólag a fizikai közegben zajlik, hanem jelentős mértékben kiterjed a kibertér virtuális valóságára. Milyen kibertámadások érték eddig Izraelt, és milyen aktorok állhatnak a műveletek mögött? Mi a jelentősége és jellege a kiberhadviselésnek korunk konfliktusaiban? Jelen cikk ezen kérdések megválaszolására kíván áttekintő elemzést nyújtani.

Csupán 12 perccel azután, hogy Izrael felé megindultak a Hamász rakétacsapásainak sorozatai, 2023. október 7-e reggelén a kibertérben is támadások láncolata indult el az izraeli digitális infrastruktúra ellen. Hasonlóan a rakétacsapásokhoz, melyek Izrael légvédelmi rendszerének, a Vaskupolának a túlterhelését kívánták elérni, az első kibertámadások szintén a túlterhelés módszerével igyekeztek csapást mérni az izraeli informatikai rendszerekre.

Ezek a műveletek működésüket tekintve ugyanis a DDoS-támadás (Distributed Denial of Service) vagyis kiterjesztett szolgáltatásmegtagadás kategóriájába tartoznak, céljuk általában egy adott (digitális) infrastruktúra rendelkezésre állását megakadályozni. Ez különösen is olyan rendszerek esetében jelenthet számottevő kárt, melyek folyamatos működése valamilyen (állami) alapfunkciót biztosít, így például a kritikus infrastruktúra leállításával megszakadhat az energiaellátás, egy kormányzati felület támadásával ellehetetlenülhet a háborús időben kiemelt jelentőségű közérdekű tájékoztatás. Ennek érdekében a támadó az adott célrendszer felé sorozatos, nagyszámú lekérést indít, melyet az túlterheltsége miatt így a valódi felhasználók felé sem tud biztosítani. Mivel ez a kibertámadási forma a mennyiségen és nem a felhasznált programok fejlettségén alapszik, így ez az egyik legalapvetőbb támadási eszköz, mely széles körben alkalmazható.

Csak október 7-én közel 30 ilyen túlterheléses támadás érte az izraeli kiberinfrastruktúrát, 36 százalékuk a kormányzat, 10 százalékuk a média, 9 százalékuk pedig a közlekedés ellen irányult. Az egyik izraeli kormányzati oldal elleni támadás mértéke tízszerese volt az átlagos forgalomnak, ugyanis közel 13 ezer IP-címről érkezett összességében másodpercenkénti 1 millió lekérés, jól szemléltetve a túlterheléses támadások arányait. Nagy valószínűséggel ilyen támadásnak tudható be az egyik legolvasottabb izraeli híroldal, a Jerusalem Post leállása is, melyért az Anonymus Sudan hackercsoport vállalt felelősséget.

További támadási módszerek

A támadók azonban a túlterheléses támadásokon túl számos egyéb módszert is felhasználtak műveleteikhez, melyek céljai ilyen módon az előbbiektől különbözve általában nem a rendelkezésre állás, hanem az adott kiberinfrasturktúra sértetlenségére irányultak, mely rendszerint adatmódosításban nyilvánult meg. Ezek legjelentősebb példái közé tartoznak a Red Alert applikációba való behatolás, és a RedAlert – Rocket Alerts program hamisítása. A Red Alert azon applikációk közé tartozik, melyek a felhasználót valós időben értesíteni tudják a már észlelt, Izrael felé tartó tüzérségi lövedékekről és rakétákról, ezáltal lehetővé téve a gyors és megfelelő reagálást. Éppen ezért az ezen program ellen irányuló műveletek komoly következményekkel járhatnak az azt felhasználó izraeli polgárok biztonságára nézve, így kiemelt célponttá téve azt a kibertámadások számára. Az AnonGhost hackercsoport az Izrael elleni szárazföldi műveletekkel párhuzamosan egy sérülékenységet kihasználva behatolt a Red Alert rendszerébe, ahonnan hamis üzeneteket, többek között közeledő nukleáris csapásról szóló figyelmeztetést küldtek a felhasználóknak. A jelenlegi konfliktus kirobbanása miatt még relevánsabb lett az előrejelző alkalmazások telepítése, így a helyzetet a támadók további módszerekkel igyekeztek kihasználni. Eközben ugyanis a szintén ilyen szolgáltatásokat biztosító RedAlert – Rocket Alerts is a kiberműveletek célkeresztjébe került, azonban más típusú módszerrel került felhasználásra. Ez az applikáció ugyanis egy spoofing, tehát hamisítási művelet tárgyává vált, vagyis a támadók az eredeti programot felhasználva készítettek hamis alkalmazást, mely az eredetit imitálva érzékeny adatokat gyűjthetett a felhasználókról. Az álprogram a minél nagyobb elérés és megtévesztés érdekében az URL-t (Uniform Resource Locator), vagyis a webcímet is hamisította, ugyanis annak szövege az eredeti oldaltól csupán egyetlen, „s” karakterrel különbözött, és amíg az iOS-verzió oldalon található hivatkozása valóban az eredeti szoftverre irányult, addig az Android-verzió látszólag hiteles hivatkozása viszont a rosszindulatú szoftvert töltötte le.

Kibertámadások fizikai célpontokkal

Az Izrael elleni kibertámadások azonban célpontjukat tekintve nem korlátozódtak kizárólagosan a virtuális térre, számos esetben ezen műveletek a fizikai (kritikus) infrastruktúra elemei felett kívánták átvenni a kontrollt. Ilyen módon kiemelt célponttá váltak az ICS-ek (Industrial Control System), vagyis az ipari irányításért felelős rendszerek, melyekbe a támadók különféle sérülékenységeket felhasználva igyekeztek behatolni. Szintén kihasználható sérülékenységeket biztosíthatnak a támadók számára azok az izraeli biztonsági kamerák, melyek RTSP-protokollal (Real Time Streaming Protocol), vagyis valós idejű közvetítést lehetővé tévő internetes kapcsolattal rendelkeznek, ugyanis amennyiben egy ilyen eszköz gyenge biztonsági konfigurációval rendelkezik, úgy kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a rendszerbe behatolva a támadók Izrael bizonyos területeiről folyamatos képet kaphassanak. Szintén fizikai rendszerek sérülékenységére világított rá egy bár marginális hatással bíró, de különleges módszerű kiberművelet, mely során a támadók két izraeli digitális hirdetőtábla felett vették át az irányítást, melyen keresztül a Hamászt támogató üzeneteket sugároztak.

Válaszcsapások és védekezés

A különféle Izraelt érő kibertámadások azonban nem maradtak válasz nélkül, és számos palesztin érdekkörbe tartozó digitális infrastruktúra ellen is műveletek indultak el. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az izraeli non-profit egészségügyi szervezet, a United Hatzalah adománygyűjtő weboldala túlterheléses támadás alá került, a palesztinok segélyezését biztosító Medical Aid for Palestine nevű jótékonysági szervezet is elérhetetlenné vált ideiglenesen, szintén egy DDoS-támadás miatt. A virtuális térben is zajló konfliktusba időközben egy új aktor is csatlakozott, az Indian Cyber Force nevű csoport ugyanis Izrael mellett kiállva palesztin célpontokra mért csapást a kibertérben. A csoport megtámadta a Palesztin Nemzeti Bank és a Nemzeti Telekommunikációs Csoport, valamint magának a Hamásznak a hivatalos honlapját, különféle Izraelt támogató üzeneteket hagyva a weblapokon. Mindeközben a támadásokra reagálva Izrael folyamatosan fejleszti kibervédelmét, melynek egyik kulcsfontosságú eleme a mesterséges intelligenciát is felhasználó Cyber Dome, melynek célja a digitális infrastruktúrák védelmével egy olyan biztonsági védőernyő létrehozása, mint amelyet a hasonló nevű Iron Dome (Vaskupola) valósít meg a kinetikus fenyegetések elleni védelem terén.

A kibertámadások aktorai

Mint minden kibertérben zajló műveletnél, úgy itt is felmerül a kérdés, hogy valójában milyen csoportok állhatnak ezen különféle módszerű és motivációjú támadások mögött. Bár a virtuális tér adottságaiból fakadóan az aktorok pontos azonosítása komoly kihívást jelent, és nem minden esetben teszi lehetővé azok valódi identitásának felderítését, a hackercsoportok egy része nyilvános kommunikációt folytat sikeres támadásaik bemutatására, tevékenységük népszerűsítésére. Ilyen módon egymástól elkülöníthetővé válnak a jelenlegi konfliktus kiberműveleteinek legfontosabb szereplői, részben felfedve a harcoló felek dinamikáját. A konfliktus alapvető jelensége lett a hacktivizmus, vagyis a politikai motivációjú hackertevékenység, melynek következtében számtalan kisebb, általában azonosítatlan hackercsoport kapcsolódott be a műveletekbe. Az izraeli célpontokat támadó aktorok közül kiemelkedik a korábban már az orosz-ukrán konfliktusban orosz oldalon tevékenykedő Killnet csoport, mely az izraeli kormányzati oldalra való behatolást vállalta magára, valamint a már említett AnonGhost, és az Anonymus Sudan is kulcsfontosságú szerepet játszott a támadásokban. Emellett felbukkant a kibertérben a vélhetően gázai lokalizációjú Storm-1113 csoport is, mely az izraeli energia, védelmi és telekommunikációs szektort támadta.

Ezzel szemben a palesztin célpontok támadásában az Indiához köthető hackercsoportok játszanak domináns szerepet, így a Team UCC és a már említett Indian Cyber Force is Izraelt támogatja a kiberműveletek során. Utóbbi csoport nemzeti hovatartozásának elismerése azonban eszkalációs következményekkel járt, ugyanis tevékenységükre válaszul számos, palesztinokat támogató hackercsoport magát az indiai állami digitális infrastruktúrát kezdte támadni, rámutatva ezzel az identitás felfedésének kockázataira a kibertérben.

A kibertér, mint hadszíntér különleges jellemzőit bizonyítja, hogy a két fő oldal mellett olyan aktorok is megjelenhetnek, melyek a káoszt igyekeznek kihasználni bármilyen fajta elköteleződés nélkül, így például a ThreatSec csoport mind izraeli, mind palesztin célpontokat egyaránt kibertámadás alá vett.

A kiberhadviselés jellege és szerepe – konklúzió

Összességében tehát a jelenlegi Izrael és Hamász közötti háború már első napjától fogva demonstrálta az egyik legújabb hadműveleti térben, a kibertérben történő hadviselés és műveletek nemzetközi konfliktusokban játszott szerepét és különleges jellegét. Amint az már a konfliktus első napján bebizonyosodott, napjaink fegyveres harcai nem csupán a kinetikus hadviselésre korlátozódnak, hanem a különféle műveletek a kibertérre is kiterjednek, akár a szárazföldi műveletek közvetlen támogatását is szolgálva ezáltal. Ennek a virtuális hadszíntérnek a sajátosságaiból fakadóan azonban a hadviselő feleket nagyon nehezen (vagy sokszor egyáltalán nem) sikerül azonosítani, valós hátterük és identitásuk fedett, és ahogyan bebizonyosodott, nemzeti hovatartozásuk elismerése azonban akár nemzetközi szintű eszkalálódáshoz is vezethet. Ezen csoportok egyre gyakrabban politikai motivációkkal rendelkezve „hacktivista” entitások, melyek azonban képességeikben és elköteleződésükben is rendkívül széles skálán mozognak, így a köztük való együttműködés nem jellemző, inkább alkalomszerű. Módszereik ehhez igazodva szintén különbözőek, a mennyiségi erőre támaszkodó DDoS-támadásoktól egészen a fejlettebb képességeket igénylő rendszerbehatolásokig terjednek. Célpontjaik, a kiberhadviselés kinetikus hadviseléssel szembeni jellegére rámutatva, már nem korlátozódnak a (digitális) katonai infrastruktúrára, hanem legtöbbször közvetlenül az állami rendszerek és a polgári lakosság ellen irányulnak, mely különféle további kockázatokat rejthet magában. Ilyen módon tehát az Izrael és Hamász közötti háború újabb bizonyosságot adott napjaink nemzetközi konfliktusainak megváltozott dinamikájáról, demonstrálva a kiberhadviselés egyre meghatározóbbá váló szerepét és különleges jellegét.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.
Az eseményeket a Terror és Háború a Közel-Keleten című rovatunkban ehhez hasonló rövid cikkekkel követjük. A rovat ide kattintva érhető el.

Photo by Markus Spiske on Unsplash.

Ha pontos képet szeretne kapni a cikkben vázolt események mögött meghúzódó összefüggésekről, látogasson el a Biztonságpolitikai Szakkollégium október 31-i eseményére, ahol négy szakértő segítségével részletesebben járják körbe a kérdést.

A Kiberműveletek az Izrael és Hamász közötti háborúban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az amerikai haderő afganisztáni műveleteiben oroszlánrész jutott a helikopteres alegységeknek. Az ismertebb típusok, mint az Apache, a Blackhawk vagy a Chinook árnyékában egy ritkán említett forgószárnyas, az OH-58D Kiowa Warrior is fontos szerepet töltött be a konfliktus során. A hidegháború éveiben kifejlesztett típusnak az afganisztáni műveleti környezet ideálisnak bizonyult.

Ryan Robicheaux, az amerikai hadsereg veteránja, egykori OH-58D Kiowa Warrior pilóta, gimnazista volt, amikor 2001. szeptember 11-én bekövetkezett a World Trade Center elleni támadás. A családi hagyományok mellett ez az esemény keltette fel érdeklődését a katonai szolgálat iránt. Mindkét nagyapja harcolt a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren, apja a tengerészgyalogság A-6 Intruder típusán repült, bátyja szintén tengerészgyalogos volt, majd a hadsereghez csatlakozott és Irakban harcolt. Ryan Robicheaux főiskolán tanult tovább és közben csatlakozott a Nemzeti Gárdához, ahol felcserképzést kapott. Igazi célja a repülés volt, és a főiskola utolsó évében tudatosult benne, hogy nem vadászpilóta szeretne lenni, inkább a hadsereg helikopterein akar repülni. Azt is eldöntötte, hogy nem tiszti iskolára, hanem zászlós (warrant officer) képzésre jelentkezik, mivel csak a repülés és nem a majdani parancsnoki előmenetel érdekelte.

[...] Bővebben!

Pörögnek az események a fekete kontinensen. Július 26-án Nigerben is végbement egy katonai hatalomátvétel és nem kellett sokat várnunk a következőre. Augusztus 26-án a Közép-Afrikában található országban, Gabonban egy választást tartottak, amelynek államcsíny lett a vége, de ne szaladjunk ennyire előre. A jelenlegi helyzetet elemezve az augusztusi történések hátterében az ország bemutatása után történelmi kontextusból is vizsgálni kívánom az országot.

Röviden az országról

Gabon – hivatalos nevén Gaboni Köztársaság – az Egyenlítő mentén helyezkedik el, Közép-Afrika nyugati partján. Szomszédos országok: Északon Kamerun, Keleten és – egyben Délen – a Kongói Köztársaság. Megközelítőleg 2,3 milliós lakossággal bír, 267667 km² területen, ebből következően, az ország népsűrűsége 9 fő/km². Gabon legelső lakosai a pigmeusok voltak. A pigmeusok ismertek a vadászó-gyűjtögető kultúrájukról és a különösen alacsony termetükről, amely felnőtt embereknél átlagosan 150 cm. Gabon hivatalos nyelve a francia, emellett körülbelül 50 etnikai csoport él az országban, akiknek szintén megvan a saját nyelvük. A keresztény vallás a domináns az országban, a lakosság körülbelül 76%-a gyakorolja a vallást. Fővárosa Libreville, amelynek egy 2013-as jelentés szerint megközelítőleg 797003 lakosa lehet.

A Bongo család 55 éve hatalmon

Gabon 1960-ban kiáltotta ki függetlenségét Franciaországtól és azóta is mindössze 3 elnöke volt. Több, mint 41 évig volt az ország első embere Omar Bongo Ondimba, amíg a halála után át nem vette helyét a fia, Ali. Ali Bongo Ondimba 2009 óta vezeti az országot. Omar Bongo mellesleg akkora tekintélyre tett szert, miután többször is vállalt mediátor-szerepet afrikai válsághelyzetekben, nem elhanyagolható szerepe volt az úgynevezett „Françafrique” kialakításában, amely egy kooperáció Párizs és a volt francia gyarmatok közt a kontinensen. Ámbár édesapja a franciákkal való együttműködésre törekedett, fia megpróbált minél jobban elhatárolódni a volt gyarmatosító nagyhatalomtól.

Augusztus 26., a választás napja

Augusztus 26-án, amikor a gaboni embereknek 14 jelölt közül kellett eldönteniük, hogy ki a legmegfelelőbb az ország vezetésére, el kellett dönteniük, hogy adnak egy harmadik esélyt Ali Bongo Ondimba elnöknek, vagy legelőször hivatalba helyeznek egy, a nem a Bongo családhoz tartozó személyt, Albert Ondo Ossa-t, aki a fő ellenzéki jelölt volt. A 2,3 milliós lakosságból „csak” 850 ezer regisztrált szavazó van, akik az ország- illetve a községek, városok és törvényhozói hatóságok élére választanak vezetőséget egy fordulóban. Azonban amikor véget ért az elnök- és parlamenti választás, akkor a gaboni kormány kijárási tilalmat vezetett be és blokkolták az internet-hozzáférést az országban. Ezek után megkezdődhetett a szavazatszámlálás. A kijárási tilalmat a közép-afrikai nemzet kommunikációs minisztere, Rodrigue Mboumba Bissawou jelentette be az állami televízión. A bejelentés alapján este 7 óra és reggel 6 óra (helyi idő szerint) között fog tartani a tilalom. Az internet-hozzáférés blokkolását pedig azért vezette be, mert „dezinformációt terjesztettek a kormányról és a választásról.” A hivatalban lévő elnök a harmadik hétéves megbízatására várt, hogy folytassa családja 55 éves politikai dinasztiáját.

Augusztus 30.: A választás eredményének kihirdetése

A hivatalban levő elnök, Ali Bongo Ondimba, aki már 14 éve hatalmon van bezsebelte a harmadik hétéves mandátumát is, egy erősnek mondható 64,27%-os aránnyal. A második legtöbb szavazatot a rivális ellenzéki, Albert Ondo Ossa szerezte meg, mindössze 30,77%-kal. A szavazás érdekessége, hogy nem csak ez a két jelölt indult, hanem rajtuk kívül még 12 ember, viszont a választás eredményének kihirdetésének napján a gaboni hadsereg tagjai bejelentették a gaboni nemzeti televízióban, hogy: „véget vetnek a Bongo rezsimnek.” Bemutatták magukat, mint a CTRI (Committee for the Transition and Restoration of Institutions) tagjait. A nevükből adódóan főbb céljaik közé tartozik, hogy megváltoztassák és helyreállítsák a gaboni intézményeket. Az alkotmányos rendet megdöntő erők bejelentették az ország határainak lezárását. Az ország összes közjogi intézményét feloszlatták (a kormányt, a szenátust, a nemzeti közgyűlést és az alkotmánybíróságot). Ugyanezen a napon házi őrizetbe helyezték Bongo elnököt és az egyik fiát letartóztatták hazaárulás vádjával. A házi őrizetben levő Bongo egy videóban kért segítséget, amelyben arra kéri a „barátait a világ körül”, hogy „adjanak hangot nemtetszésüknek.” A katonai puccs hatalmas támogatást szerzett a gaboni emberektől, akik a főváros utcáin ünnepelték a hatalomváltást. Az emberek támogatásának megnyerésére okot adhat az is, hogy a polgárok szerint a Bongo-dinasztia az ország erőforrásaiból gazdagodott meg, amíg az állampolgároknak anyagi nehézségeik vannak. Az ország új első emberének – egyhangúan – Brice Clotaire Oligui Nguema tábornokot választották. Oligui, az új katonai vezető, egykoron Bongo édesapjának volt a testőre. Az új vezetők a Gabon24 csatornán leadott nyilatkozatban azt mondták, hogy: „a mi gyönyörű országunk, Gabon, mindig is a béke szigete volt. Ma az országunk komoly intézményes, politikai, gazdasági, és társadalmi válságon megy keresztül.” Azt is hozzátették, hogy a választás nem volt átlátható és szerintük a kormányzás „felelőtlen és kiszámíthatatlan” volt. A katonai puccsisták azt is kijelentették, hogy törlik a választás eredményeit.

Nemzetközi reakciók

Erős nemzetközi reakciókat váltott ki az államcsíny. Az Afrikai Unió elítélte az eseményeket és szorgalmazni kívánja a „demokratikus alkotmányos rendet.” A kínai külügyminisztérium szóvivője, Wang Wenbin azt tanácsolta, hogy „helyezzék előtérbe az ország és az emberek érdekeit, oldják meg a különbségeket párbeszéddel és mihamarabb állítsák vissza a normális rendet.” A Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője, John Kirby arról beszélt, hogy a gaboni eseményeket „nagy aggodalom” követte. Arról is beszélt, hogy túl korai lenne egy trend részének nevezni vagy „domino-hatásként” hivatkozni a kontinensen történő katonai hatalomátvételekre. Nigéria elnöke, Bola Tinubu a következőt nyilatkozta: „látjuk az autokrácia mételyét terjedni kontinensünkön.” A francia kormány szóvivőjének nyilatkozata szerint: „Franciaország elítéli a katonai puccsot, ami Gabonban zajlik és közelről követi az események kifejlődését.” Mellesleg Franciaországnak erős gazdasági, diplomatikus és katonai kapcsolata volt Gabonnal, ahol megközelítőleg 400 francia katona állomásozik.

Az új elnök, Brice Clotaire Oligui Nguema tábornok

Még a puccs napján beiktatták Oligui tábornokot, mint új elnököt. Oligui a legbefolyásosabb szereplőnek számít Gabonban. Egy katona fiaként követte édesapja nyomdokait. A Marokkói Királyi Katonai Akadémián tanult és elég közeli kapcsolatot ápolt Ali Bongo édesapjával. Amikor Ali hatalomra került 2009-ben, akkor Oligui Nguemát Marokkóba és Szenegálba küldték úgynevezett „diplomatikus küldetésre.” Visszatérése után átvette a titkosszolgálatok irányítását, továbbá: 2019-ben kinevezték a nemzeti gárda élére. Végül szeptember 4-én – az úgynevezett „vérontás nélküli” katonai puccs után – Oligui Nguema tábornok a gaboni alkotmánybíróság előtt letette elnöki esküjét. Az új elnök több demokratikus intézmény installációját ígérte még a „szabad választások” előtt. A gaboni katonai uralkodók szóvivője az állami televízióban arról beszélt, hogy azonnali hatállyal megnyitják az ország határait.  Az utóbbi 3 évben 5 másik afrikai országban – Mali, Guinea, Szudán, Burkina Faso és Niger – is végbement katonai hatalomátvétel. Nem úgy fest, hogy az országok új vezetői egyhamar vissza fognak térni a laktanyájukba. Gabon új „ideiglenes” vezetője megígérte, hogy egy „szabad, átlátható és hiteles” választást fognak tartani. Oligui Nguema tábornok azt is kitűzte céljaként, hogy az ország értelmiségi osztálya ki fog dolgozni egy új alkotmányt, amelyet majd egy referendummal fognak elfogadtatni.

Szeptember 5., az ECCAS válasza

A Közép-Afrikai Államok Gazdasági Közössége – amit ECCAS-ként ismerhetünk – bejelentette, hogy felfüggesztik Gabon tagságát. Ezt a lépést az új elnök hétfői beiktatása váltotta ki. Azt is hozzá kell tenni, hogy Nguema tábornok nem adott meg egy pontos időpontot, hogy mikor fog visszatérni az ország a „civil uralomhoz”, amellyel jelenleg bizonytalanságban tartja nemzetét. A felfüggesztést egy gyűlés előzött meg, ahol az ECCAS országok vezetői a Gabonban történtekről tanácskoztak. Egyenlítői-Guinea elnöke, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo aggodalmát fejezte ki, amikor azt ecsetelte, hogy milyen hatással lehet a gaboni puccs a térség békéjére, biztonságára és stabilitására. Nguema Mbasogo elnökről annyit érdemes megjegyezni, hogy 1979 óta Egyenlítői-Guinea első embere. Akár Ali Bongo családját, az Obiang Nguema családot is megvádolták már az ország erőforrásai által való meggazdagodással. Ez a közép-afrikai példa is rávilágít arra az égető problémára, hogy a kontinensen az egyes politikai vezetők-családok a szükségesnél tovább uralkodnak egy országban és az így végbement hatalomátvételek által nyugtalanok lehetnek, hogy egyszer majd az ő hazájukban is véget fognak vetni a dinasztiájuknak.

Szeptember 6., szabadon engedik Ali Bongot

Szeptember legelső szerdáján Gabon ideiglenes elnöke bejelentette, hogy Ali Bongo szabadon elhagyhatja az országot. Bongo egy órával azután került házi őrizetbe, miután augusztus 30. reggelén a katonai puccsisták félreállították. Ulrich Manfoumbi Manfoumbi ezredes azt nyilatkozta, hogy a volt elnököt az egészségügyi állapota miatt engedik szabadon mozogni. Bongo 2018 októberén stroke-ot kapott, amely miatt nehézségei vannak a jobb lába és a karja mozgatásával.

Szeptember 7., új miniszterelnök kinevezés

Oligui Nguema tábornok kinevezett egy közgazdászt, aki Ali Bongo nagy ellenfele volt egykoron, az új miniszterelnök: Raymond Ndong Sima. A 68 éves Ndong Sima Bongo miniszterelnöke volt 2012-2014 között, de mindig is elhatárolódott a hatalomtól. Megvádolta Bongo elnököt „rossz kormányzással” és 2016-ban, illetve 2023-ban elindult az elnökválasztáson. Tehát, végül visszakerült a civilekhez az uralom.

Szeptember 19., a Bongo család bebörtönzése

Fentiekből következik, hogy Ali Bongo Ondimba fiát hazaárulással vádolták meg. Noureddin Bongo Valentinnak és számos másik tagja a hivatalától megfosztott elnöki kabinetnek bíróság elé kellett állniuk hazaárulás és korrupció vádjával. Ali Bongo legidősebb fiát – aki mellesleg az elnöki szóvivő volt – Jessye Ella Ekogha-t és 4 másik embert megvádoltak ugyanezekkel a vádakkal és kedden őrizetbe vették őket.

Egy kis kitekintés: milyen a gaboni társadalom?

Meglehetősen keveset tudhattunk a gaboni emberekről, amíg a 13. században nem váltották fel a pigmeus őslakosokat a bantu törzsek, akik abban az időben vándoroltak be a térségbe. A több, mint 40 bantu törzsből – akik napjainkban jelen vannak Gabonban – a legnagyobbnak számít a Fang, az Eshira, az Mbele és az Okande törzs. Már csak csekély gaboni őslakos maradt, akik kisvárosokban élnek. A nemzeti identitásuknál meg kell említeni, hogy a gaboni emberek rettentő büszkék az ország erőforrásaira és a jólétre. Érdekesség, hogy a gaboni emberek meglehetősen spirituálisok. Minden etnikai csoportnak megvannak a ceremóniáik a születésre, a halálra, a beavatásra, a gyógyításra és a gonosz szellemek elüldözésére. Ezek a ceremóniák váltakoznak csoportról csoportra. Le lehet kopogni, hogy az etnikai csoportoknak bizonyíthatóan nincsenek konfliktusaik egymással és a csoportok közti összeházasodás is elég gyakori. Az etnikai csoportok nagy része már nem tartózkodik Gabonon belül, hanem a szomszédos országok állampolgárai. A határokat még az európai gyarmatosítók választották, hogy felosszák az adott területet, azonban csekély megfontolás történt az etnikai csoportok természetes határai iránt, amiket átírtak az új határvonalak. A legfőbb afrikai nyelv a Fang, de az Eshira-törzs nyelvét beszélők kiteszik a népesség tizedét. Gabon egy olajban gazdag ország, ami az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének) tagja. Viszont, hiába meglehetősen hatalmas Gabon olajtermelése, a lakosság harmada szegénységben él.

Egy új tendencia Afrikában

Aki követte az eseményeket Afrikában az elmúlt pár évben, az olvashatott akár a szudáni-polgárháborúról, bármelyik nyugat-afrikai országban lezajlott katonai hatalomátvételről és most a gaboni esetről is. Afrikában egy olyan tendencia vehető észre, ami azt sugallja, hogy a népek bátran fel mernek lázadni az – ő szerintük – őket elnyomó rendszer ellen. Több afrikai országban is hibrid rezsimek uralkodnak, amik szerintem visszatartják az adott országot a gazdasági és morális fejlődéstől, ebből következően szerintem már csak idő kérdése, hogy akár Egyenlítői-Guineában megtörténjen egy puccs. Személy szerint, én a kontinensen jelenlevő visszamaradottság legfőbb okának tekintem a hibrid rezsimeket, ahol az elnököknek a saját meggazdagodásuk a legfontosabb érdekük a népük jólétéhez való törekvés helyett. Az írásomat azzal szeretném zárni, hogy Afrikában bármelyik pillanatban kialakulhat egy újabb fegyveres konfliktus, végbe mehet egy újabb államcsíny. Afrikában mindig lesz egy olyan esemény, amiről érdemes írni.

Szerző: Németh Merse

A cikk egy hosszabb sorozat része, amelynek további részei ide kattintva érhetők el.

Hasonló témában íródott cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Monica Melton on Unsplash.

A Afrika ébred – avagy a katonai puccsok sorozata a fekete kontinensen: Gabon bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Vannak viharos múltú települések, ahol sosem felejtik el a háborút, amely átgázolt rajtuk, és egyfajta helyi hagyományt teremtve rendszeresen meg is emlékeznek róla (hacsak külsö politikai körülmények ezt nem akadályozzák meg). Ilyen pl. a hollandiai Overloon, melynek idegenforgalmi nevezetességeit a KatPol Kávéház 45. adásában már részletesen ismertettük, vagy a belgiumi Bastogne, amely valószínűleg ismertebb, és amely az egyik téma a mai, 98. adásban.

Azért "csak" az egyik, mert podcastunkban most negyedik alkalommal mutatunk be összefoglaló útleírást több külföldi hadimúzeumról ill. az ezekhez kapcsolódó rendezvényről. Egyben élménybeszámolóval is több mint három éves kihagyás után jelentkezünk, továbbá az egyik mai résztvevő, az adás ötletgazdája és a Hadak útján c. egykori hadtörténelmi rádióműsor szereplője, Salvaje, akit a 81. adás óta nem hallhatott a kedves közönség.

[...] Bővebben!

LÉRAK!

Zord

A Biztonságpolitikai Szakkollégium alapításának 20. évfordulóját szakmai rendezvénysorozattal ünnepli, amelynek utolsó eseménye egy konferencia lesz. A program során lehetőséget biztosítunk mindenkinek legfrissebb kutatási eredményeinek prezentálására.

Az október 26-án 9.00 és 17.00 között zajló konferenciára az alábbiak szerint lehetséges jelentkezni.

A tervek szerint a következő szekciók indulnak:

• állam- és jogtudomány
• biztonságpolitika
• politológia és szociológia
• hadtudomány

A jelentkezéshez egy email megküldése szükséges a biztpolszakkoll@gmail.com címre, amelynek a következőket szükséges tartalmaznia:

• a kutatás összefoglalása egy oldalban, csatolt .docx formátumú fájlban
• a szekció megjelölése
• az előadó rövid bemutatkozása

Határidő: október 24.

Hogy a jelentkezés teljes legyen, kérjük, ide kattintva regisztráljon az eseményre.

Sok szeretettel várjuk jelentkezését!

Photo by Headway on Unsplash

A Hamarosan konferenciát rendez a Biztonságpolitikai Szakkollégium bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2013. szeptember 7-én szerencsétlenül járt az afgán légierő egyik MD 530F helikoptere. A súlyos sérülést szenvedett kétfős személyzet mentését amerikai erők hajtották végre, és a műveletet magyar helikopteresek biztosították a levegőből. A tíz évvel ezelőtti írásomban részletekbe nem bocsátkozhattam, de a túlélő amerikai pilóta jóvoltából, immár bővebb és pontosabb képet kaphatunk a történtekről.

A balesetben megsemmisült helikopter parancsnoka Andy Miller zászlós volt. Miller 1991-ben diplomázott és magánúton ismerkedett meg a helikopteres repüléssel. 1995-ben lépett be a hadseregbe, ahol zászlós iskolát végzett, majd helikoptervezető képzést kapott. Csapatszolgálatát az OH-58D Kiowa Warrior típuson kezdte, amelyen később oktatópilóta lett. Szakmai múltja és a 2008-ban Irakban szerzett harctéri tapasztalata lehetővé tette, hogy 2012-től részt vegyen az afgán légierő helikoptervezetőinek képzésében. Afganisztán Herat tartományában, a Sindand légibázison működött az amerikai légierő expedíciós légi tanácsadó csoportja, amely az afgán pilótákat képezte Mi-17-es helikopterekkel, amerikai, és NATO szövetséges oktatókkal, köztük magyarokkal. A történet idején, az akkori MH 86. Szolnok Helikopter Bázis légi tanácsadó csoportjának hatodik váltása szolgált Sindandban. A légibázison egy kis támogató csapat is működött, amely a könnyű MD 530F helikopterrel repült. A F változatot forró környezetre és nagy tengerszint feletti magasságra optimalizálták, 650 lóerő tengelyteljesítményű hajtóművel, hosszabb forgószárny lapátokkal és nagyobb faroklégcsavarral készült. Az MD 530-as csapat minden pilótája a közép-ázsiai magashegység után a Pamír hívójelet kapta és egy számot, amely a beosztására utalt. Miller zászlós hívójele a Pamír 62 volt. A Mi-17-esek az Afganisztán északi határán folyó Amu-darja középkori arab neve után a Jayhoon hívójellel repültek.

Afgán MD 530F helikopter

[...] Bővebben!

Kedves hallgatóink! Podcastunk mai adásában a nyári moziszezon legnagyobb durranásával foglalkozunk. Csapatunk körbejárta Christopher Nolan legújabb filmjét, az Oppenheimert, ami az American Prometheus c. könyvön alapul.

A film a Universal Pictures stúdió gondozásában jelent meg, ami ezért érdekes számunkra, mert a film konkurensét, a Barbie-t Nolan korábbi munkahelye, a Warner Bros jegyezte. A fenti tény is meghatározó abban, hogy kialakult az úgynevezett „Barbenheimer” láz a nyár két sikerfilmjének neveiből. Érdekességként megemlítjük, hogy elkészült egy Barbenheimer film előzetes is a mesterséges intelligencia segítségével. Az Oppenheimer jelenleg az év harmadik legtöbb bevételét hozó filmje, az előbb említett Barbie és a Super Mario után, megelőzve ezzel a Galaxis őrzői harmadik részét. A legutóbbi Nolan-film, ami elérte a globális harmadik helyezést, a 2012-es A sötét lovag: Felemelkedés volt. A filmet jelen ajánló felvétele idején is vetítik a mozikban, streaming szolgáltatásra legkorábban október 29-től kerülhet fel, mivel Nolan a Universalnál direkt kikötötte ezt

[...] Bővebben!

A nyugati közvélemény a dzsihád kifejezéssel az 1990-es években ismerkedett meg behatóbban. Ehhez elsősorban az ekkoriban formálódó, a Nyugat ellen az iszlám védelmében szent háborút hirdető szélsőséges fegyveres mozgalmak és az általuk végrehajtott véres támadások szolgáltatták az okot. Az iszlám nevében végrehajtott, rendszerint számos halálos áldozattal járó fegyveres akciók következményeként a nyugati közvélemény számára – és egyre inkább a muszlim közösségekben is – a dzsihád elsősorban vallásháborút jelent. Annak ellenére, hogy a dzsihád az elmúlt három évtizedben kapott ekkora nyilvánosságot, a fogalom története sok évszázados múltra tekint vissza. A jelen elemzés a dzsihád-fogalom értelmezésének változását vizsgálja a szélsőséges szunnita iszlamista szervezetek relációjában, valamint kitér arra, hogy miként népszerűsítik a dzsihádot a hozzájuk köthető egyes médiumok. (A munkámban alapvetően az angolos átírást alkalmazom speciális karakterek nélkül, de a magyar nyelvben már meghonosodott neveket és fogalmakat magyaros átírással közlöm.)

A dzsihádizmus második hulláma

A dzsihádizmus második hullámának kezdetét az 1980-as évek kezdetére teszik, amikor az afganisztáni háború eseményeinek hatására létrejött a transznacionális dzsihádisták generációja. A sah rendszerét 1979-ben megdöntő iráni iszlám forradalom sikerét követően fogalmazódott meg a gondolat, hogy a forradalmat exportálni kell más muszlim országokba is, [1] illetve hogy a dzsihádot „nemzetköziesíteni” kell. Az Afganisztánt megszálló szovjet csapatokkal szemben védekező háborút folytató helyi muszlimok megsegítésére számos közel-keleti és észak-afrikai országból érkeztek harcosok (mujahidek), akiket később afgán-araboknak is neveztek. [2] al-Zawahirí szintén jelen volt Afganisztánban a háború idején, nagy számban toborzott harcosokat a helyi muszlimok támogatására. Ő azonban – Oszama bin Ladenhez hasonlóan – ekkor még nem szakadt el a régi, qutbi stratégiától, miszerint a szélsőséges mozgalmak elsődleges prioritása a nemzeti kormányok megdöntése. Afganisztán nehezen megközelíthető vidékein a külföldi harcosok számára katonai kiképzőbázisokat hoztak létre, akik a szervezési és politikai tapasztalatszerzésen túl a szovjetek elleni harc során valódi harctéri tapasztalatokra tettek szert, majd ezt a tudást hazatérve a saját kormányaik ellen alkalmazták. al-Zawahiri és társai így Afganisztánra mint inkubátorra és kiképzőtáborra tekintettek, ahol a világ szeme elől elrejtve dzsihádisták tömegeit tervezték kiképezni a jövőbeli hazai harcokra. A kiképzésen túl céljuk volt, hogy − szoros katonai együttműködésben az amerikaiakkal − kiszorítsák a megszálló szovjet csapatokat, valamint létrehozzák az iszlám uralmat. [3]

A dzsihádizmus harmadik hulláma: közeli ellenségből távoli ellenség

A qutbi ideológiával történő szakítás a 90-es évek közepén következett be, amikor al-Zawahiri szorosabb munkakapcsolatba került Oszama bin Ladennel, akit a palesztin származású Abdullah Azzam radikális muszlim teológus tett elkötelezetté az afganisztáni dzsihád mellett. bin Laden spirituális vezetőjének hatására mindketten megváltoztatták eddigi álláspontjukat az afganisztáni dzsiháddal kapcsolatban és már azt hirdették, hogy az elsősorban mégiscsak ugródeszkaként szolgál egy későbbi, Nyugat elleni háborúhoz. Az afganisztáni katonai kiképzőpontokon tartózkodó külföldi harcosokat az USA ellen tervbe vett háborúra tekintettel készítették fel. A radikális iszlamista szervezetekben bekövetkezett ideológiai váltás egyúttal azt is jelezte, hogy az irányzaton belül nagyfokú diverzitás létezik. A sok apró dzsihádista csoport egyesüléséből megalakuló al-Qaida nevű szervezet sikerrel indított szisztematikus támadást a még ekkor is a qutbi stratégiát követő más szervezetekkel szemben annak érdekében, hogy átvegye az irányítást a dzsihádista irányzat felett. Ezt követően hosszú távon megváltoztatták a különböző dzsihádista mozgalmak többségének a stratégiai célkitűzéseit, amelyek fókuszában ettől kezdve a Nyugat és szövetségesei ellen elkövetett támadások álltak. Mindez azt is jelenti, hogy a dzsihád definíciója továbbra sem változott meg, azonban az ellenség meghatározása igen: a közeli ellenség ellen folytatott harc helyett immár a távoli ellenséggel szembeni harcra helyeződött a hangsúly, ami azzal is járt, hogy az eddigi lokális dzsihádot felváltotta a globális dzsihád. [4] A kutatók szerint ebben az átállásban kiemelkedő szerep jutott a már említett Abdullah Azzamnak, akit emiatt „a globális dzsihád szellemi atyjának” [5], illetve „a nemzetközi dzsihád Leninjének” [6] is neveznek.

Az al-Qaida egyik fő stratégiai megalapozójaként és az afganisztáni dzsihádban részt vevő arab önkéntesek mobilizációjának irányítójaként hangsúlyozta a pániszlám szolidaritást, ami abban is megmutatkozik, hogy meggyőződése szerint a muszlimok számára az egymás felszabadító, defenzív háborúiban való részvétel egyéni vallási kötelezettség. Álláspontja szerint a defenzív dzsihád elindítására nem kell senkitől engedélyt kérni. Ennek első helyszíneként Afganisztánt és Pakisztánt említi. [7] A globális dzsihádizmus ideológiája, szervezeti felépítése és taktikája végül Afganisztánban fejlődött ki.  [8] Az esetleges afganisztáni győzelem meglátása szerint további felszabadító háborúk, így a palesztinai dzsihád katalizálásának a lehetőségét is meg fogja teremteni.  Ezzel szemben az iszlám uralmán túli – ellenséges − területeken végzett offenzív dzsihád kollektív kötelezettség. [9] Az umma jelenkori gyengeségének okát abban látja, hogy a közösség nem gyakorolja a dzsihádot, amit ő kizárólag fegyveres harcként értelmez: „Azok, akik azt hiszik, hogy az iszlám dzsihád harc és vér nélkül is tevékenykedhet és győzedelmeskedhet, illúziókat kergetnek, és nem értik ennek a vallásnak a természetét.” [10]

Meggyőződése szerint szoros kapcsolat áll fenn a hijra és a dzsihád között: az utóbbi a kivonulással kezdődik és a fegyveres harccal zárul. Továbbá ideológiájában – hasonlóan a többi dzsihádista ideológushoz – a mártírium és az önfeláldozás kiemelt jelentőségre tesz szert. [11]

Öngyilkosság vagy mártírium?

A kereszténységhez és a judaizmushoz hasonlóan az iszlám is mélyen elítéli az öngyilkosságot (intihar), amiért súlyos büntetés jár. A mártírium (shahada, istishhad) kérdése azonban merőben más megítélés alá esik, ugyanis a Korán számos helyen pozitívan nyilatkozik azokról, akik önkéntesen egy bizonyos eseményben vesznek részt azzal a reménnyel, hogy győzelmet fognak aratni, végül azonban Isten útján lelik halálukat. Őket a Korán mártírnak nevezi, mert bár nem kívántak meghalni, de tisztában voltak a halál lehetőségével mint lehetséges végkimenetellel. A fegyveres küzdelmekben való részvétellel sem az öngyilkosságra buzdította a Próféta a követőit. A halál a hit aktív tanúságtevőjének hősi halálaként volt elfogadható. A klasszikus szunnita vallástudósok azonban a mártírság utáni vágyakozást és annak kultuszát súlyosan elítélték. [12] A mártírok hite nem kérdőjeleződik meg, így a természetes halált haló személyekkel ellentétben valójában nem is halnak meg, hanem a purgatóriumot kihagyva rögtön a Paradicsomba kerülnek. Az utóbbi években elterjedt öngyilkos merényletek elkövetői sem öngyilkosokként tekintettek magukra. Meggyőződésük szerint ők dzsihádot folytattak az iszlám ellenségeivel szemben, és a fegyveres harc során bekövetkezett haláluk az iszlám védelmében nyert értelmet. Az öngyilkos merényletek civil áldozatainak jogi megítélése felemás: míg a korábbi egyiptomi főmufti, Sayyid Muhammad Tantawi a 2001. szeptember 11-ei támadás során meghalt civil áldozatokkal kapcsolatban nyilvánvalóvá tette az elkövetők szembeni megvetését és ellenszenvét, addig a palesztinok által Izraelben elkövetett öngyilkos merényleteket egyenesen támogatta. A szintén egyiptomi vallástudós al-Qaradawi hasonló véleményen van. [13]

Ibn Taymiyya és a dzsihád

A szélsőséges irányzatok teoretikusainak közös ismertetőjegye, hogy munkáikban rendszerint hivatkoznak a 13–14. században Szíriában élt hanbalita jogtudós, Ibn Taymiyya dzsiháddal kapcsolatos nézeteire, aki működése során a Próféta tanításainak a későbbi rárakódásoktól – újításoktól − való megtisztítását szorgalmazta. Ibn Taymiyya a dzsihádra vonatkozó gondolatait A vallástörvényen alapuló politikai hatalomgyakorlás az uralkodó és az alattvalók megreformálása érdekében című munkájában fejtette ki. A hitetlenek elleni állandó fegyveres harcot mint közösségi kötelességet a legelsőként említette, azonban a dzsihád számos jelentésárnyalatát különböztette meg, melyek között helyet kaptak az önérdeket szolgáló helyes cselekedetek, a rossz és a bűn elkerülése, valamint az ennek érdekében tett óvintézkedések is. [14] A rá hivatkozó modern kori szélsőséges ideológiát hirdető személyek − köztük Qutb és Faraj – eltekintettek annak a történeti kornak a sajátos viszonyaitól, amelyben a mongolok ellen kardot rántó Ibn Taymiyya élt, ami nagy hatást gyakorolt a dzsiháddal és a takfirral kapcsolatos nézetei alakulására.  Az Ibn Taymiyya által a „muszlimok halálos üzenetének” [15] is nevezett, a szunnitákkal nyíltan ellenséges, a nem igazi muszlimnak tekintett mongolok előretörése idején kiadott Mardin-fatwájának (vallásjogi vélemény) eltérő értelmezési lehetőségei kapcsán kibontakozó vita szintén megkérdőjelezi, hogy a munkássága valóban megalapozhatta-e a dzsihádizmust. [16]

Szaúd-Arábia és a dzsihád

A számos kortársa által szélsőségesnek nevezett Ibn Taymiyya szellemi örökségét határozottan vallotta a Szaúd-Arábiában hivatalos wahhábita irányzat megalapítója, a 18. században élt vallási vezető, Muhammad Abd al-Wahhab. Legfőbb célja volt a Próféta és a kegyes ősök (salaf) idején létezett iszlámhoz való visszatérés. Tanításainak középpontjában a harcos, agresszív dzsihád állt, a vele egyet nem értőket eretneknek nevezte. Ez a dzsihád azonban minden esetben muszlimok ellen irányult. Az erőszakossága által gerjesztett társadalmi feszültség miatt kénytelen volt elmenekülni. Végül Muhammad Ibn Saudnál talált védelmet, akivel szövetséget kötött. Ennek eredménye a három szaúdi állam megalapítása volt, amelyek közül az 1932-ben utolsóként alapított állam még ma is fennáll. [17]

A szélsőséges mozgalmak körében fennálló különbségek Szaúd-Arábiában is megfigyelhetők. A nyolcvanas és a kilencvenes években az erőszakra buzdító és az uralkodócsaládot kérlelhetetlenül elutasító Sahwa (Ébredés Mozgalom) prominens vallástudósai és hitszónokai a szélsőséges nézeteik miatt kiszabott börtönbüntetésüket követően szakítottak a korábbi harcos retorikájukkal az új évezred elején. A szaúdi állammal történt kiegyezésük alapján az állam iszlamizálását a társadalom iszlamizálásán keresztül kívánták elérni, aminek fő eszközét a fiatalság megfelelő oktatásában látták. Látva az amerikai katonai fölényt, elítélték a kard dzsihádját. Azonban a társadalom azon rétege, amelyik kitartott az egykori szélsőséges nézet mellett, eltávolodott a megszelídült Sahwa mozgalomtól és egy még inkább radikális nézetet kezdett képviselni. Ennek az irányzatnak a nevéhez fűződik a Szaúd-Arábia számos nagyvárosát megrázó 2003-as és 2004-es erőszakhullám. [18]

Szélsőséges tanokat hirdető szaúdi hitszónokok

Egyik kulcsideológusuk, Nasir al-Fahd Az amerikaiakat támogatók istenkáromlásának felfedése (al-Tibyan fi kufr man aana al-amrikan) című művében foglalta össze vallási-politikai krédóját. Szót ejt a Nyugat ellen folytatott támadó, fegyveres dzsihád szükségességéről, a nem muszlimokkal szembeni, a Koránon és a prófétai hagyományon alapuló kívánatos bánásmódról, továbbá kritizálja az iszlámtól elforduló, tévúton járó muszlim vallástudósokat. [19] A 2003 májusában letartóztatott és bebörtönzött hitszónok támogatta az Egyesült Államok nukleáris fegyverrel történő megtámadását is („WMD fatwa”). Az al-Qa’ida által elkövetett rijádi bombatámadásokat később egy szaúdi televíziós műsorban elítélte, a szélsőséges tanait pedig visszavonta.

Egy másik, a 2000-es évek elején a szélsőséges tanait aktívan hirdető szaúdi hitszónok, Bashir al-Najdi meggyőződése szerint Fahd szaúdi királyra (1982–2005) nem lehetett legitim uralkodóként tekinteni, hiszen a Nyugattal túlságosan szoros kapcsolatot tartott fenn, valamint az iszlám és a muszlim közösség érdekeivel szembeni döntéseket hozott, ráadásul − egészségügyi okokból kifolyólag – cselekvőképtelen volt. Hatalmát így erőszakkal is meg lehetett dönteni. A Szaúd-Arábiában elkövetett terrorcselekményekkel kapcsolatban leszögezte, hogy a nyugati civil áldozatok jogos célpontnak, míg a muszlim civilek járulékos veszteségnek minősülnek. [20]

A dzsihádot népszerűsítő al-Qaida kiadványok

A fegyveres dzsihád szaúd-arábiai megjelenését számos, az al-Qaida arábiai szárnyához (ACAP) köthető, napjainkban is könnyen hozzáférhető és letölthető kiadvány népszerűsítette. Ezeket a termékeket a dzsihád Ibn Rushd által öt kategóriára történő felosztását figyelembe véve a toll dzsihádjaként is értelmezhetjük.

Elsőként a második öbölháború kirobbanásának évében, 2003-ban jelent meg a Sawt al-Jihad (A dzsihád hangja) című kiadvány. Harminc száma jelent meg az interneten és rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a muszlim világ társadalmainak szélsőséges rétegeiben. A magazin az egyik első olyan kiadvány volt, amely nyíltan hirdette annak szükségességét, hogy a muszlimoknak el kell távolítaniuk az iszlám földjéről (dar al-islam) minden idegen elemet. Ennek az egyik eszköze a szigorú ideológiai nevelés, amelyben nagy szerepet kap a dzsihád jelentőségéről szóló tanítás. A kiadványban ezért a dzsihád „szépségéről” szóló lírai költemények [21], a saját dzsihád-interpretációjuk vélt iszlámjogi megalapozottságát alátámasztó írások [22], valamint a terrorszervezet által elkövetett fegyveres támadásokról szóló rövidebb-hosszabb tudósítások is olvashatók. Az AQAP vezetője, Abdulaziz al-Muqrin írásai és intelmei is gyakran megjelentek a kiadványban. A szervezet műveleti vezetője, Sayf al-Adil is rendszeresen írt a magazin Biztonság és hírszerzés (al-Amn wa l-istikhbarat) című rovatába. A magazin továbbá a bin Laden egyes különítményei által végrehajtott fegyveres rajtaütésekről szóló összefoglalókat is megjelentette. [23]

A Muaskar al-Battar (A Battar katonai tábor) című tematikus, online terjesztett kiadvány elsősorban katonai jellegű volt és a dzsihád iránt érdeklődő fiatalokat a fizikai harcra készítette fel. Többek között amerikai katonai kézikönyveket is lefordítottak arabra, megtanították a különböző fegyverrendszerek megfelelő alkalmazását, valamint az akkoriban modernnek számító informatikai ismereteket is − IP cím rejtése, titkos chatszobák létrehozása, weblapszerkesztés − az olvasók elé tárták. Az itt megjelent írások hangsúlyozták az egészséges és fitt testalkat megőrzésének fontosságát, hiszen a túlsúly a jövőbeli harcosokat jelentősen hátráltatná a katonai feladatok elvégzésében. Így a rendszeres testmozgásra és a szigorú diétára hívták fel az olvasók figyelmét. A magazin munkatársai részletes edzéstervet és a helyi gasztronómiától számos tekintetben idegen, kalóriaszegény mintaétrendet is összeállítottak a számukra. [24] Az olvasók a dzsihádot magasztoló versekből meríthettek erőt. [25] A kéthetente megjelenő magazin az olvasót a helyes fegyverhasználat mellett a rejtőzés fortélyaira is igyekezett megtanítani. [26]

Az al-Khansa című nőknek szóló magazin a 8. századi nadzsdi származású al-Khansa költőnőről kapta a nevét, aki mindegyik fiát az iszlám nevében viselt fegyveres harcban veszítette el. A kiadvány arra tanította meg a nőket, hogy miként hangolják össze a családi életüket a dzsiháddal, hiszen az utóbbiból nekik is ki kell venniük a részüket. A dzsihádista ideológia szerint a nők legfontosabb feladata a fiúgyermekeik dzsihádra nevelése, illetve azon egészségügyi ismeretek − elsősegély, sebkötözés − elsajátítása, amelyek szükségessé válhatnak a dzsihád során megsérült harcosok egészségügyi ellátásakor. Nincs azonban megtiltva a nőknek, hogy aktív harcosokként csatlakozzanak a férfiakhoz. [27]

Az al-Shamikha („A nagyszerű / csodás nő”) szintén nőknek szóló kiadvány, amely az al-Khansa magazinnal összehasonlítva – esztétikai szempontokat figyelembe véve – a mai kor ízlésének sokkal inkább megfelel. Mindekét magazin célja az volt, hogy a szervezet muszlim nők körében meglévő támogatását növelje. A magazin tartalma némileg eltér az al-Khansa-étól. Az elsősleges szempont arra irányult, hogy rábírják a nőket, hogy mujahidekhez menjenek feleségül. Ebből a célból az olvasót számos tanáccsal látták el, így több interjút közöltek olyan nőkkel, akik muszlim harcosokat választottak maguknak férjül. A vallási kötelezettségekre való emlékeztetés mellet a magazin felhívja az olvasók figyelmét arra is, hogy a nők kötelesek a dzsihádban részt vevő férjük támogatása. A magazinban e mellett állandó rovatot képviseltek a szépségápolási tippek és tanácsok is.

A különböző szaúdi dzsihádista mozgalmak felhasználták a modern kor minden lehetséges technikai eszközét, hogy a társadalom minél szélesebb rétegét meg tudják szólítani. Ennek jegyében az öngyilkos merényletek, valamint a fegyveres támadások elkövetőiről rövidebb-hosszabb filmeket készítettek, amelyekben a mártírok a merényletekkel kapcsolatos személyes indítékaikról és vallási meggyőződésükről beszélnek. A szaúdi dzsihádisták talán legnagyobb hatást kiváltó médiaproduktuma a 2003 májusában Rijádban elkövetett merénylet résztvevőit bemutató film, ami a Badr al-Riyad címet viseli. [28]  A címválasztás nem véletlen: a cím utal a már említett 624-es badri ütközetre, amelynek során a muszlim seregek első alkalommal győzték le a mekkai pogányokat. A médiaanyag az Interneten máig megtekinthető.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Ashkan Forouzani on Unsplash

Felhasznált irodalom

[1] A Pahlavi-rendszert megdöntő forradalom egyik legmeghatározóbb egyénisége Khomeini ajatollah volt, aki a mélyreható változásokat dzsihád útján kívánta elérni. Radikális nézetei miatt hosszú éveket töltött emigrációban Irakban és Franciaországban. A Nejefben eltöltött évek alatt írta meg az Iszlám kormányzat című munkáját, melynek vezérelve nagy hasonlóságot mutatott al-Mawdudi és Qutb gondolataival. Külön figyelmet fordított a síita iszlámban kiemelkedő jelentőségű imámátus-tanra (imamiyya), megalkotta a vallásjogi tudós által gyakorolt kormányzás elméletét (wilayat-i l-faqih), ami az Iráni Iszlám Köztársaság berendezkedésének alapja lett, valamint az iszlám kormányzás tételét, amelyek mind a mai napig hatályban vannak.

További információ: N. Rózsa Erzsébet: Evolúció és revolúció az Iráni Iszlám Köztársaság külpolitikájában. In: N. Rózsa Erzsébet (szerk.): Nemzeti identitás és külpolitika a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Budapest: Teleki László Alapítvány, 2005, 123–124.; Csicsmann László: Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Budapest − Pécs: Dialóg Campus, 2008, 181–183; Jany János: Az iszlamizmus. Eszmetörténet és geopolitika. Budapest: Typotex, 2016, 121–122)

[2] Rostoványi Zsolt: Iszlám és a 21. század. Kihívások és válaszok. Budapest: L’Harmattan, 2020, 56.

[3] Gerges, A. Fawaz: The Far Enemy. Why Jihad Went Global. New York: Cambridge University Press, 2005, 11–12.

[4] Gerges, 12–14.

[5] Rostoványi, 71.

[6] Rostoványi, 71.

[7] Rostoványi, 73.

[8] Jany 2016, 40.

[9] Rostoványi, 73.

[10] Rostoványi, 75.

[11] Rostoványi, 75.

[12] Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon. Budapest: Corvina, 2009, 287–289; Rostoványi, 81–83.

[13] Schirrmacher, Christine: Islam and Society. Sharia Law – Jihad – Women in Islam (The WEA Global Issues Series Vol. 4). Bonn: Culture and Science Publ., 2008, 113–117; Dévényi, 23.

[14] Dévényi Kinga: A ğihād az iszlámban. Történeti áttekintés. Keletkutatás 2013. tavasz, 13–14.

[15] Simon Róbert: Az iszlám fundamentalizmus. Gyökerek és elágazások Mohamedtől az al-Qá’idáig. Budapest: Corvina Kiadó, 2014, 118.

[16] Rostoványi, 129–134.

[17] Dévényi, 18–21; Jany 2016, 56–59.

[18] al-Rasheed, Madawi: Contesting the Saudi State. Islamic Voices from a New Generation. New York: Cambridge University Press, 2007, 134–139.

[19] al-Rasheed, 139–148.

[20] al-Rasheed, 149–153.

[21] al-Najdi, Abu Amir: al-Thawra al-muntazara in Sawt al-Jihad (1428/30), 26–27.

[22] al-Rashid, Abdullah bin Nasir: Hal yuqal: Turki al-Dandani Shahid? in Sawt al-Jihad (1424/1), 29–32.

[23] Sz.n.: Bayan bi shaan ghazwat sirriyya al-shaykh Usama bin Ladin in Sawt al-Jihad (1428/30), 11.

[24] al-Rasheed, 156–157.

[25] al-Awshan, Isa: Irmi Amrika in Muaskar al-Battar (2004/1), 32.

[26] al-Dakhayyal, Bandar: al-Ishtibak al-sar’i in Muaskar al-Battar (2004/1), 12–18.

[27] al-Rasheed, 167–168.

[28] al-Rasheed, 158–163.

A A dzsihád interpretációjának változása a szélsőséges iszlamista szervezetek ideológiájában – II. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A magyar Gripenek szürkék.

A magyar Gripenek szürkék?

Az állítás nem, a kérdés jogos és rá a válasz nemleges. Aki ugyanis még emlékszik, az tudja, hogy első gépünk, a 30-as először színes felségjeleket kapott, sőt, repült is azokkal, s csak aztán nyerte el normál, lo-vis őszürkeségét. Tökéletesen stimmel hát, hogy most ugyanehhez, az azóta sokat megélt géphez kötődik a legújabb színes "festés" (fólia) is, mely a NATO Tigristalálkozó (NTM) idei kiadásának alkalmából, valamint a Puma század 85-ik születésnapjára készült el, s került ma bemutatásra Kecskeméten az alakulat katonái és Pozsgay Gyula illusztrátor munkájának köszönhetően.

Felszállás 12-es irányba.

050125, Linköping. Az első magyar Gripen kigördítési ceremóniája. A 30-as itt még a fenn említett színes felségjelekkel. A Saab emelőkosaras járművel járul hozzá a fotó elkészítéséhez :-)

Az eredeti piros-fehér-zöld felségjel a 39.301-es svancán.

Na de térjünk vissza a jelenbe. Ugyanaz a függőleges vezérsík több mint 18 év elteltével, az új Puma matricával, annak is a magyar oldalával. A "festésen" túl is módosítások történtek azóta, az ILS antenna a nagy fin podról (EW) átkerült az alsó, kis méretűre.

A svanc bal oldala az angol felirattal. Egy apró, de fontos bővítés is történt. Végre felkerült a vezérsík tetejére az oldalszám. Anno a gépek érkezésekor - a MiG-29-esek mintájára - ez már felmerült, de nem valósult meg. Hogy mi ennek a racionalitása? Az indítózónába kiérkező hajózók akkor is látják, hogy melyik az "ő" gépük, ha azt hátulról közelítik meg.

Bíztunk a jó szerencsében, hogy nem fordul az irány, és elcsípjük leszállóban is a középkorú harcost. Úgy is lett, működött a Pilótában árult Varázsszer :-)

A Griffek és Pumák színe változását, kevély röptét egy kisebb, szerényebb megjelenésű szőrös emlős is figyelemmel követte ma a kerítéstől.

Zord

Rengeteg szakember foglalkozik a háborúban jelen lévő és „szolgáló” fiatalkorúak és gyermekek helyzetével – és ez szociológiai szempontjából is egy igen fontos kérdéskör.
„Szükséges hangsúlyozni, hogy a gyerekkatona(ság), bizonyos okok miatt nem könnyen definiálható jelenség. Ennek oka elsősorban az, hogy módszertani szempontból nehezen vizsgálható társadalmi rétegről van szó. Egyrészt többnyire az összlakosság csak nagyon kis hányadát teszik ki (rare), amelynek következtében bármilyen statisztikailag megbízható országos mintavétel esetén csupán néhány gyerekkatona kerülne a mintába. Másrészt olyan társadalmi rétegről van szó, amely a kutató számára jellegénél fogva nehezen megfogható, nehezen elérhető (elusive).” A nemzetközi jogok kiemelten kezelik a helyzetet és próbálnak javítani a helyzeten; illetve a megfelelő hatóságok és szervek is ezért dolgoznak, hogy megállítsák, ha más nem, csökkentség a gyermekek katonai tevékenységét. Sokunk számára abszurdum lehet, hogy ilyen létezik a XXI. században is – de, sajnos ez a jelenkor egyik küzdelme és problémája. Természetesen, tiltott ez a jelenség, hiszen minden szempontból a gyermekek jóléte, egészsége és szocializálódása ellen van ez a tevékenység. „A gyerekkatonák toborzásáról, a szexuális incidensekről és a gyerekrablásokról is jelentést készített az UNICEF. Világszerte Afrika nyugati és középső részén toborozzák a legtöbb gyerekkatonát, és ugyancsak itt a legmagasabb a száma a szexuális erőszakot elszenvedő gyerekeknek – derül ki az ENSZ Gyermekalapjának jelentéséből. (…) A jelentésben felhívják a figyelmet arra, hogy az elmúlt öt évben tovább nőtt a térségben a fegyveres konfliktusok száma, új válsággócok alakultak ki Burkina Fasóban, Kamerunban és a Csád-tó térségében is, jórészt az itt aktív dzsihadista csoportok miatt.”

A gyerekkatonaság, mint jelenség

A gyermekkatonaság – mint olyan – illetve a gyermekkatonák háborúkban és egyéb konfliktusokban történő alkalmazása – sajnos – nem mai dolog. Elsősorban a visszamaradott országokra jellemző ez a fajta „haderőpótló forma” – amely ellen, lehetőségei szerint küzd a világ. „A gyerekkatonaság problémakörével az 1990-es évek közepe óta foglalkozik aktívan a nemzetközi közvélemény. Bár a korábbiakban is léteztek munkák, amelyek a gyerekek háborús körülmények között való foglalkoztatását vizsgálták, a nemzetközi rendszernek a hidegháborút követően megváltozó minősége kellett ahhoz, hogy a dolog jelentősebb nemzetközi figyelmet kapjon. A Szovjetunió széthullásával, illetve a liberális demokráciák, piacgazdasági mechanizmusok szatellit- és utódállamokban való fokozatos megszilárdulásával a nyugati közvélemény olyan vélt vagy valós leküzdendő problémákat talált magának, mint például a klímaváltozás, a terrorizmus, a nemzetközi migráció jelensége, a globális szegénység, különféle járványok, illetve a háborúk új minősége. Ez utóbbi halmazba sorolható a gyerekkatonaság jelensége is. Kutatások szerint a gyerekeknek a fegyveres konfliktusokban való aktív részvétele fokozottan jellemző azon esetekben, ahol a szemben álló felek nem a hadviselés nemzetközileg elfogadott normái szerint – vagyis a ius in bellum következetes ignorálásával– folytatnak háborút.”

Alapvetően kettő formáját különböztetjük meg, ha egy gyermek a katonaságban tevékenykedik:

• gyermekek a hadseregben:

A hadseregben dolgozó gyermekeket, beleértve az állami fegyveres erőket, a nem állami fegyveres csoportokat és más katonai szervezeteket, kiképezhetik a harcra, kijelölhetik támogató szerepekre, például portásokra vagy hírnökökre, vagy taktikai előnyökre használhatják fel emberi pajzsként vagy politikai előnyök céljából propaganda

• illetve, gyermekek vészhelyzetekben és konfliktusokban:

„Olyan helyzetek következményei, amelyek káros kockázatot jelentenek a gyermekek egészségére, biztonságára és jólétére. Sokféle konfliktus és vészhelyzet létezik, például erőszak, fegyveres konfliktusok, háborúk, természeti katasztrófák stb. Világszerte hozzávetőleg 13 millió gyermek kényszerült elhagyni otthonát fegyveres konfliktusok és erőszak miatt. Ahol az erőszakos konfliktusok jellemzőek, ott a kisgyermekek élete jelentősen megzavarodik, és családjuknak nagy nehézséget okoz a kisgyermekek egészséges fejlődéséhez szükséges érzékeny és következetes gondoskodás.”

„Óvatos becslések szerint a világ összes hadseregét, fegyveres alakulatát, lázadó csoportját, terrorista szervezetét számba véve ezek mintegy negyven százaléka alkalmaz gyermekeket politikai, vallási, etnikai vagy egyéb céljaival összefüggõ katonai feladatok végrehajtására. Bár a gyerekkatonaság, miként a gyermekek kihasználásának egyéb formái (gyermekmunka és gyermekprostitúció) is, valamennyi kontinensen előfordul, a jelenséggel kapcsolatban még mindig nagy a tájékozatlanság, sõt a kérdés iránt bizonyos közömbösség is tapasztalható a nemzetközi közösség részérõl. A gyerekkatona szó negatív konnotációja, valamint a téma „soft issue” jellege sok esetben eredményezi a kérdés marginalizálását a politika részérõl.”

Mélyszegénység, mint családi háttér

A szegénység, a halmozottan hátrányos sors és az iskolai végzettség hiánya a legfontosabb okok közé tartoznak, amelyek több száz fiatal fiút és lányt késztetnek arra, hogy fegyvert ragadjanak – és sokszor „tudatuk” és/vagy szabad akaratuk ellenére késztetik őket háborús cselekedetekbe.

„A gyerekszegénység egyik legfontosabb mutatója a gyerekéhezés mértéke, amiről nincsenek pontos adatok. Magáról a jelenségről tudni kell, hogy a „gyermekek szegénysége eltér a szegénység általánosan jellemző sajátosságaitól, a gyermekek szükségleteinek kielégítése ugyanis nem halasztható; egy szegény családban nevelkedő gyermek szocializációs hátrányai, iskoláztatásának hiányosságai, egészségtelen táplálkozása stb. meghatározzák későbbi életpályájának alakulását, olyan feltételeket teremtve, amelyek elősegítik (illetve megakadályozzák), hogy felnőtt életükben kikerülhessenek a szegénységből.” Azokban a régiókban, területeken, ahol jellemző a fiatalkorúak hadrendbe állítása – inkább kényszerítése – gyakori adat, hogy az ország GDP indexe igen alacsony és átlag alatti. Ezen adat – tényező – nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a családok és azon belül a gyermekek milyen lehetőségekkel bírnak, illetve, hogy az állam mit tud adni a fiataloknak – így az iskolázottság és az iskolalátogatási lehetőség is nehezebb, mellette sokszor hiányos, elmaradott. A mélyszegénységbe kényszerülő szülők – családok – szó szerint a napi megélhetésért küzdenek: vagy a gyermek is segédkezik a (házi)munkával, a család fenntartásával; vagy a szülőnek is olyan körülmények között kell megkeresnie a mindennapi betevőt, ami a gyerekek nevelésének elhanyagolásához vezet(het), aminek szintén pszichés, majd szociológiai nyomai vannak. Gondoljunk bele! Milyen gyermekkora van annak, aki nem tud kortársai között cseperedni, nem tud tanulni? És, ha mellette még a család sem tud időt tölteni a gyerekkel? Igen, ebből (hosszabb) távon sok jó nem származik – nem tanulja az egyén az alapvető szociális és viselkedési formákat, fejlődési zavart szenvedhet – ez a jövőben is (súlyos) problémákat fog okozni; a társadalmi normák idegenek lesznek az ember számára.

Térbeli és időbeli meghatározás

A gyermekkatonaság jelenléte – a korábbiakkal azonosan – kifejezetten az afrikai régió országaira jellemző. Gyerekkatonák a valójában világ minden régiójában léteznek, gyakorlatilag bárhol, ahol fegyveres konfliktus zajlik. Mégis, a legjobban érintett területek köztudottan Afrika, Dél-Amerika, a Közel-Kelet illetve Dél-és Délkelet-Ázsia – ezeken a helyeken a hatalomért és a túlélésért is harc folyik. Elemzések szerint 2004 és 2007 között 19 országban alkalmaztak gyerekkatonákat kormányerők illetve nem állami fegyveres csoportok: Afganisztán, India, Indonézia, Irak, Izrael és az elfoglalt palesztin területek, Burma, Nepál, Fülöp-szigetek, Sri Lanka, Thaiföld, Közép Afrikai Köztársaság, Burundi, Csád, Elefántcsont-part, Kongói Demokratikus Köztársaság, Szomália, Szudán, Uganda és Kolumbia. A történelem során jól megfigyelhető a példa, hogy nem csak napjainkban „divat” ez a fajta megoldás, hanem évszázadokkal ezelőtt is alkalmaztak gyerekeket a seregben.

Miért éppen a gyerekek?

„A gyerekkatonák alkalmazásának okai mögött ott találjuk tehát a befolyásolhatóságot. Ennek eszköze ugyan változó lehet, ám célja mindig ugyanaz: a teljes engedelmesség és a feltétlen hûség kialakítása. Az apának az afrikai családokban betöltött különleges helyzeténél fogva a gyerekeknél igen korán kialakul a vezetõnek való megfelelés igénye. Ezt ültetik át a katonaság mûködési rendszerébe, ahol a parancsnok lesz a legfõbb úr. Ezek a fiatalok – az esetek többségében – a szó szoros értelmében minden utasítást végrehajtó, bûntudat nélküli kegyetlen gyilkológépekké válnak.”

A gyerekek kizárólag a környezetükről, méginkább a szüleikről vesznek mintát. Ha akár az elhanyagoltság áll fent, akár egy olyan helyzet, mint a (polgár)háború, kétségtelen, hogy ki vannak téve a fiatalkorúak ennek a helyzetnek. Alapvetően sokszor a „szükség” az, ami ebbe kényszeríti a fiatalokat: félelem, fenyegetettség, stb. A konfliktusban álló országok – különösen Afrika térségén – szemrebbenés nélkül küldik csatába vagy katonai munkába a gyerekeket, hiszen sokan nem tartják őket azonos értékűnek a felnőtt katonákkal – „darabszámként” tekintenek rájuk és a kiképzésüktől kezdve így kezelik és „nevelik” őket.

Felmerül a kérdés, vajon miért alkalmaznak egyáltalán kiskorúakat felnőttek helyett, hiszen az az általánosan elfogadott nézet, hogy a háború a felnőtt férfiak dolga. A válasz az lehet, hogy a gyermekek kevés élettapasztalattal rendelkeznek, ezáltal könnyebben engedelmeskednek, mint a felnőttek. Sokszor nem tudják felmérni a valódi veszélyt, ami körülveszi őket, ezért félelemérzetük is csekélyebb. S mivel a kiskorúaknak gyakran még nincs saját véleménye, felelősségérzete, s a gyerekeknek általában szükségük van valakire, akire felnézhetnek, akire hallgathatnak, ezáltal könnyebben befolyásolhatóvá, manipulálhatóvá válnak. Azonban azok a milíciák, amelyek kiskorúakat soroznak be – általában erőszakkal -, sok esetben nemcsak a gyerekek hiszékenységére apellálnak. Kábítószerekkel „kínálják” őket, hogy megtörjék a pszichológiai korlátjaikat, aminek következtében elveszítik normális ítélőképességüket, sokkal bátrabbak, de ugyanakkor agresszívabbak lesznek, s könnyűszerrel nekiindulnak a harcoknak. A kábítószer befolyása alatt sokszor brutális tetteket követnek el, s később, amikor elmúlik a drog hatása, rémálmok emlékeztetik őket a szörnyűségekre, maradandó lelki sérüléseket okozván ezzel.

Az erőszak gyerekekre való hatása

Amit az emberjogi aktivisták gyakran elhallgatnak: a jelenség nem csupán emberjogi kérdés, hanem geostratégiai és fejlesztési problémákat vet föl. A gyerekkatonák minden kétséget kizáróan háborús áldozatok: kihasználják őket, elrabolják a családjuktól, megfosztják az oktatástól, harcra és gyilkolásra kényszerítik őket. De nem szabad eltekinteni attól, hogy ellenséges támadók is: egy asszimetrikus háborúban bevethető, leghatékonyabb fegyverek. Szinte semmibe nem kerül a besorozásuk, olcsó az ellátásuk, gyors parancsteljesítők. Iszonyatosan hamar megtanulják a kegyetlen taktikák alkalmazását. A Sierra Leonéban 1991-2002 közt működő Forradalmi Egységfront (RUF) nevű lázadócsoport például arról volt hírhedt, hogy a civileket megcsonkította és megerőszakolta. E borzalmas háborús bűntetteket az esetek jó részében bedrogozott, leitatott gyerekek követték el. Ez a példa is kiválóan tükrözi azt, hogy miként változik az ember személyisége a gyermekkor és a serdülőkor alatt. Ezeknek a kicsi gyerekeknek – a mélyszegénységben töltött idő alatt – szinte esélyük nincs a szocializálódásra és nem ismerik meg a társadalmi normákat. Ha a háborúkban „nevelkednek”, speciális, szakmai segítség nélkül szinte semmi esélyük nincs arra, hogy „normális” és társadalmilag elfogadott életet tudjanak élni, a saját kultúrájukban, környezetükben.

Gyermekkatonák egy pszichológus szemével

A hivatalos meghatározás szerint elkülönítjük a 10 évnél fiatalabb gyerekeket, akik nem fegyveres szolgálatot látnak el, hanem például takarítanak, mosnak, és a 10 év fölötti gyerekeket, akiket már felfegyvereznek. Fontos, hogy már ebben a 10 éves kor előtti időszakban is – ha nem is használnak fegyvert – olyan felkészítést kapnak, ami ebbe az irányba mutat. A gyerekeknek teljesen más a félelemérzete. Ha visszagondolunk, mi is emlékezhetünk arra, hogy gyerekkorunkban mennyivel bátrabbak voltunk, belementünk olyan veszélyhelyzetekbe, amelyeknél nem gondoltuk, hogy milyen következményei lehetnek. Ki lehet használni, hogy a gyerekek még nem tudják igazán értékelni, hogy bizonyos cselekedetükből milyen veszély, milyen baj származhat. Másrészről sokkal könnyebben befolyásolhatóak. Kell nekik egy személy, akire felnézhetnek, aki folyton jelen van, hiszen ők is érzik, hogy az életüket még nem tudják úgy irányítani. Normális esetben ez a családban az apa vagy az anya.

Milyen pszichológiai hatásai vannak a gyermekkatonaságnak?

A háború sújtotta gyermekek körében a gyermekkatonák nagyobb valószínűséggel viselnek el- többek között – súlyosabb pszichológiai következményeket, mint például:

• a PTSD,
• súlyos depresszió,
• ellenségeskedés, gyűlölet,
• szomorúság,
• önbizalom hiánya
• és a képtelenség, hogy megbirkózzanak az élettel.

A fegyveres konfliktust túlélő gyermekkatonák gyakran pszichiátriai betegségekben szenvednek, rosszul tudnak írni-olvasni, valamint számolni. Mellette viselkedési problémákkal, például fokozott agresszióval küzdenek, amelyek együttesen a munkanélküliség és a szegénység fokozott kockázatához vezetnek felnőttkorban. Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban végzett kutatások azt is megállapították, hogy a serdülőkorú gyermekek besorozása és képzése, még akkor is, ha nem küldik őket háborúba, gyakran együtt jár az öngyilkosság magasabb kockázatával, a stresszhez kapcsolódó mentális zavarokkal, az alkohollal való visszaéléssel, és erőszakos viselkedéssel.”

Összefoglalva, a vészhelyzet és a konfliktus a következő
módon befolyásolhatja a gyermekek fejlődését:

• Fizikai: egészségügyi problémák súlyosbodása, fejfájás, fáradtság, megmagyarázhatatlan testi panaszok.
• Kognitív: koncentrálási zavar, a traumás eseménnyel való elfoglaltság, visszatérő álmok vagy rémálmok, spirituális hiedelmek megkérdőjelezése, képtelenség feldolgozni az eseményt.
• Érzelmi: depresszió vagy szomorúság, ingerlékenység, düh, neheztelés, kétségbeesés, reménytelenség, bűntudat, fóbiák, egészségügyi problémák, szorongás vagy félelem.
• Szociális: fokozott konfliktusok a családdal és a barátokkal, alvási problémák, sírás, étvágyváltozások, társadalmi visszahúzódás, többszöri beszélgetés a traumás eseményről, iskolába járás megtagadása, stb.

„A gyerekkatonaságnál fontos vizsgálni a pszichológiai hátteret is. Számos esetben elárvult gyermekekről van szó, akik feljebbvalójukban látják a követendő példát, azt az alakot, akinek mindennél jobban szeretnének megfelelni. Mivel minden tekintetben a feljebbvalójuknak vannak kiszolgáltatva, önálló, független véleményt nehezen alkotnak. Ugyanígy a rokonok, idősebb barátok is meghatározó szerepet töltenek be. Előfordul, hogy egy fiatalabb gyermek az idősebb testvérei vagy ismerősei kényszerítésére lép be egy fegyveres szervezetbe. Ezzel együtt természetesen nem elfelejtendő, hogy sok esetben tudatmódosító szerekkel vagy egyszerűen erőszakkal veszik rá őket az együttműködésre. Előbbi esetben groteszk módon az őket kényszerítő emberektől válnak függővé, hiszen máshogy nem tudnák beszerezni az anyagokat, szereket, amikre már jó előre ráfüggtek.”

Segítség és rehabilitáció

„Többek között a IV. Genfi Egyezmény és annak II. Kiegészítő Jegyzőkönyve rendelkezik a gyermekek védelméről, és a katonai szolgálat alsó korhatárát 15 évben határozza meg. Ez a kor a fegyveres konfliktusok szabályait rögzítő szerződés megkötésének időpontjában egy általánosan elfogadott nézet volt a felnőttkor kezdetére, ami különböző kultúrák általános minimumához is igazodni akart.”

A rehabilitációs folyamat célja kifejezetten az integráció, hiszen a társadalomnak is célja, hogy mindenkiből egy neki kedvező, tisztességes és egészséges állampolgár váljon. A szervezetek lehetőségeikhez mérten igyekeznek pszichológiai és pszichiátriai ellátást biztosítani, biztonságot adó otthont, amely távoli a háborús övezetektől. Valamint arra is figyelnek, hogy a gyermek pszichés és érettségi fejlődését is javítsák, „felhozzák” – így fontos, hogy kortársak között, lehetőleg modernebb környezetben tanulhasson a sérült gyerek.

Országok napjainkban, ahol a gyerekek még mindig háborúba kényszerülnek

Léteznek még gyerekkatonák?

Sajnos, igen. 2022-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete megvizsgálta a helyzetet, és azt az eredményt kapta, hogy kilenc állami fegyveres erő használt gyermekeket az ellenségeskedéshez: Közép-Afrikai Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Mali, Szomália és Dél-Szudán Afrikában; Szíria és Jemen Nyugat-Ázsiában; Afganisztán Közép-Ázsiában; és Mianmar Délkelet-Ázsiában.

A témában kiemelendő országok, többek között:

• Burma
  Az elmúlt években Burmában, más néven Mianmarban, fontos politikai reformokon mentek keresztül, és ezen a héten választásokat rendeztek, amelyek az ország legfőbb ellenzéki, a demokráciapárt győzelmét mutatták. De a sok éves elnyomó katonai uralma mérgező örökséget hagyott maga után: gyermekkatonák jelenléte mind a nemzeti hadsereg soraiban, mind pedig az etnikai milíciák konstellációja az ország különböző részein. Az elmúlt évtizedben több százan szabadultak fel a nemzetközi nyomás hatására.
• Nigéria
  A Boko Haram iszlamista militáns csoport gyerekeket rabolt el soraiba, és néhányat fegyverviselésre kényszerített.

• Jemen
  Az arab világ legszegényebb nemzete rivális milíciák foltjaivá vált, amelyek csatáit tovább bonyolította az arab szomszédok, például Szaúd-Arábia beavatkozása. Ahogyan kollégám, Hugh Naylor az év elején beszámolt, a politikai káosz és a humanitárius katasztrófa közepette „fiúk százai és talán ezrei harcolnak a jemeni konfliktusban”.

• Kongói Demokratikus Köztársaság
  A Kongói Demokratikus Köztársaságot kínzó fegyveres konfliktusok sorában számtalan olyan eset szerepel, amikor gyermekkatonákat soroztak be a kormányerők és a lázadó csoportok csoportjába.

• Dél Szudán
  Beszámolók szerint , mintegy 16 000 gyereket toboroztak be a kormány és a lázadó erők a 2013 végén fellángolt ellenségeskedés óta. „Ők gyalogos katonák, szakácsok és takarítók, fiúk és lányok 9 évesek. Sokukat elvitték otthonukból, iskoláikból és a csatatérre kényszerültek”

• Szíria
  Szíria nyomorúságos felbomlása – az ország immár az ötödik esztendejét éli egy durva polgárháború – a szíriai lakosság felét kitelepítette, és militáns csoportok tömbjéhez vezetett, amely hűbérbirtokokat szabott ki a felbomló államon belül. A dzsihadista Iszlám Állam propagandavideókat és fotókat tett közzé fiatal toborzóiról, köztük csúfító képeket, amelyekben csúnya mészárlások résztvevőiként szerepelnek a gyerekek . Nincsenek egyedül: a Human Rights Watch legutóbbi jelentése azzal vádolta meg a szíriai kurd csoportokat, amelyek az Egyesült Államok egykori szövetségesei, hogy gyerekeket is küldenek háborúba.

• Szomália
  A háború sújtotta Szomália több évtizedes konfliktuson átvészelte  a konfliktust, és jelenleg még mindig a kormány és az Afrikai Unió erői az al-Shabab, az al-Kaidához kötődő iszlamista csoport ellen vívott, hosszan tartó csata kellős közepén van. A szélsőséges csoportot és a kormányt is gyermekkatonák toborzásával vádolta az ENSZ. Tavaly az ENSZ gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó főmegbízottja megállapította , hogy az al-Shababból mentett egykori gyermekkatonákat a rehabilitációjukra szánt táborokban „büntették”.

• Szudán
  Szudán háború sújtotta dárfúri régiójában számtalan jelentés és szemtanúk beszámolója érkezett gyermekkatonákról, akik részt vettek állítólagos háborús bűnökben és civilek lemészárlásában.

Összegzés

Napjainkban is országok sokasága dolgozik azon, hogy visszaszorítsák a kisgyermekek és a fiatalkorúak ily módon történő kihasználását. Egyelőre sem a nemzetek, sem a szervezetek nem találták meg a módszert, ami ezt az évtizetes problémát teljesen megállíthatja – apróbb lépésekkel próbálják oltalom alá helyezni az ártatlan lelkeket, és megóvni őket a besorozástól és a katonai munkától. Sajnos, a nehézségnek nem kifejezettem a háború az elsődleges forrása, figyelemben kell venni egyes nemzetek politikai berendezkedését is, illetve ennek szokásait. Kutatások is kimutatták, hogy az ilyen megterhelésnek – hiszen nem csak a „honvédelem” a cél – milyen maradandó sérülései vannak; erre szintén több intézmény jött létre a közelmúltban, hogy támogatni tudják a gyerekek reintegrációját a mindennapokba.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Timon Studler on Unsplash.

A Gyermekkatonák alkalmazása konfliktusokban, háborúkban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Szeptember 17-én ezúttal Triesztbe érkezett az első teljes körútját teljesítő USS Gerald R. Ford, az amerikai repülőgép-hordozók új osztályának első képviselője.

A USS Ford (CVN-78) trieszti horgonyzóhelyén, oldalán a Coral Essberger tankhajóval, a háttérben az Andrej Melnyicsenkó orosz üzletember tulajdonában álló A vitorlásjachttal, melyet tavaly elkoboztak az olasz hatóságok és jelenleg jogvita tárgyát képezi. 

Pillantás a hajóra a Truman esetében már kipróbált kilátóhelyről. Ha innen jönnénk be, az LSO erőteljes korrekcióra figyelmeztetne, az biztos :-) A viccet félretéve figyelmet érdemel a tathoz kötött ponton, mely a partra induló, illetve onnan visszaérkező tengerészeket szállító hajók "kikötőmólója" is egyben.

Ez a látvány és jelmondat fogadja az eltávról visszaérkezőket illetve a szerencsés vendégeket a taton az említett ponton fölött. "Feddhetetlenség a kormányrúdnál" (akarom mondani kormánykeréknél).

A "hajóvonta" - illetve ahogy hajózási szakreferensünk az előbb emlékeztetett, csurma - a bal mellső kvadráns felől.

Éberen őrködik a hajó fölött a Guardia di Finanza csúszótalpas AW169M-je.

Így festett a hajó az egyik Trieszt közelében lévő marinából.

Vissza a Monte Grisára. Betontemplom és környéke kedvelt kirándulóhely, de a napokban sokan ellátogatnak ide csak a "nagy vas" miatt is. 

Leszállt az est. A felépítményen lévő hadrendi szám megvilágítása nem tökéletes, inkább néz ki 70-esnek (USS Carl Vinson), mint 78-asnak. Persze a Ford és a Nimitz-osztály eltérő sziluettje, különösen az előbbin hátrébb elhelyezkedő "sziget" gyorsan feloldja az ellentmondást.

Zord

A legenda szerint, amikor egy hadifogságba esett német tiszt közelebbről is megnézhetett egy Sherman harckocsi-csoportosítást, azt mondta: „Egy Tigrisünk tíz ilyen harckocsival felér, csak az a baj, hogy Önöknek mindig van egy tizenegyedik.” Hogy ez a mondat ebben a formában elhangzott-e, az korántsem biztos, de az igen, hogy az M4 Sherman különböző változataiból valóban nagy mennyiség, közel 50 ezer darab készült és ebből bőven maradt az utókorra is. Például Belgiumban, a holland határtól néhány kilométerre fekvő Mopertingenben, ahol egy hatalmas tölgy alatt egy ilyen harckocsi emlékeztet a település 1944. szeptember 7-i felszabadítására.

[...] Bővebben!

A zsúfoltság és a szerencsétlen geometria idén sem könnyítette meg a látogatók dolgát az ostravai NATO-napok rendezvényen, de látnivalóból ezúttal is bőven akadt, például nyomon követhettük a cseh haderő modernizációjának folyamatát is.

A Harci bűvöletében. A Mi-24V/35-AH-1Z típusváltás a 2023-as év alighanem legjelentősebb fejleménye Csehországban.

Zord

"...for the rest of time, it'll be like no one ever knew we was even here."

Kedves közönségünk egyöntetű tetszését aligha fogjuk ezzel megnyerni, de podcastunk mai, 96. adása sajnos (vagy nem sajnos; ez ugye csak nézőpont kérdése) zsinórban a harmadik, melynek témája az amerikai polgárháború ottani kulturális ábrázolása. (Mindenesetre a következő adás már biztos másról fog szólni, de ennél többet egyelőre inkább nem árulunk el.) Lényeges különbség viszont, hogy az ezt megelőző kettővel ellentétben a ma vizsgált film műfaját tekintve nem háborús, hanem inkább bűnügyi/politikai jellegű, azonkívül is egy örökzöldnek nevezhető témát, mégpedig nagyvárosi bűnbandák tevékenységét mutatja be, ahogy azt címe is azonnal elárulja.

[...] Bővebben!

A szovjet PVO-technika hosszú évtizedei után új beszállítók termékei vannak elterjedőben a közép-kelet-európai országok légvédelmében, mint ez az izraeli IAI-ELTA ELM-2084 M-MMR a cseh haderő 262. rádiótechnikai zászlóaljának 3. századában, az Ostrava melletti Stara Ves nad Ondrejniciben.

Zord

Az európai migrációs válság fegyveres konfliktusok, vallási és politikai üldöztetés vagy gazdasági gondok miatt indult meg. Leginkább Afrikából, Közép-Ázsiából és a Közel-Keletről érkeznek nagy számban menekültek az Európai Unió területére a Földközi-tengeren és a Balkánon kialakított menekültútvonalakon keresztül. Az európai menekültválságról 2015 óta beszélhetünk, hiszen akkor érte el csúcspontját az illegális bevándorlás.

Migrációs válság Olaszországban

Az illegális bevándorlók a Földközi-tenger középső részén keresztül jutnak be jogellenesen az EU-ban, azon belül is Olaszországba.

Több hírportál is úgy fogalmaz, hogy Olaszországot régen nem látott migrációs hullám érte el a közelmúltban. Mindez komoly biztonsági kihívás elé állítja az Európai Uniót és a tagországokat is, hiszen rohamosan nő a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények száma.

Nagyrészt Líbián keresztül érkeznek Európába a menekültek, ugyanis az utóbbi években az észak-afrikai ország a migránsok meghatározó tranzitállomásává vált. A legtöbben Guinea, Pakisztán, Tunézia, Szíria, Afganisztán, Marokkó és Algéria területéről menekülnek. Ezekről a területekről öt útvonalon keresztül tudnak eljutni Európába:

A kelet-mediterrán útvonalon 2015-ben rengeteg szíriai menekült érkezett Cipruson, Görögországon és Bulgárián keresztül. 2022-ben ismét felerősödött az illegálisan érkezők száma ezen az útvonalon.

A nyugat-mediterrán útvonalon keresztül Spanyolországba menekülnek Marokkóból és Algériából.

A nyugat-afrikai útvonalon a Kanári-szigetekre érkeznek migránsok Marokkóból, Gambiából, Nyugat-Mauritániából, és Szenegálból. Az itt érkezők száma a 2020-as és 2021-es évben volt magas, 2022-ben jelentősen csökkent.

A nyugat-balkáni útvonalat arra használják a menekültek, hogy eljussanak Magyarországra, Horvátországba, Romániába vagy Bulgáriába. Ehhez Albánián, Montenegrón, Koszovón és Szerbián kelnek át.

A közép-mediterrán útvonal az az útvonal, amelyen Máltára és Olaszországba érkeznek a Közel-Keletről, Dél-Ázsiából, és Afrikából, legfőképp Líbián keresztül. Ezen az útvonalon a korábbi évekhez képest 2022-ben a migránsok száma jelentős mértékben megnövekedett.

Az elmúlt tíz év tekintetében 2015-ben volt az illegálisan érkezők száma a legmagasabb. Az elmúlt néhány évben ennek mértéke folyamatosan csökkent, azonban 2023 első negyedévében ismét fokozódni kezdett a migrációs nyomás a Földközi-tengeren. 2023 januárjától március közepéig több mint 28 ezren érkeztek Olaszországba a tengeren keresztül illegálisan. 2022-ben ugyanebben az időszakban mindössze 6000 menekültet regisztráltak, ami ugyancsak azt mutatja, hogy az idei számok rendkívül magasak.

2023 év eleje óta több mint 57 ezer migráns érkezett Dél-Olaszország partjaihoz. Jelenleg a legsúlyosabb helyzet Olaszországon belül Lampedusa szigetén van, ahová alig 48 óra alatt több mint 1700 menekült érkezett, ami minden korábbi statisztikánál jóval magasabb szám. A szicíliai régió kormányzója elmondása alapján 2023 márciusára migrációs veszélyhelyzet alakult ki.

Az olasz kormányfő, Giorgia Meloni a radikális migráció veszélyeire hívta fel az Európai Unió tagállamainak a figyelmét, valamint arra hívta fel a figyelmet, hogy idővel ellenőrizhetetlenné fog válni a helyzet, ha a menekültek száma továbbra is ilyen nagy mértékben fog emelkedni. Azt is hozzátette, hogy gyors és hatékony fellépésre van szükség az embercsempészekkel szemben, mert ha ez nem történik meg, akkor azok idővel teljesen ellenőrzésük alá vonják majd a Földközi-tengert.

Súlyos problémákat okoz a migránsok elszállásolása is, ugyanis a legtöbb menekültközpont már megtelt, így a bevándorlók nagyrésze a városok utcáin él. Ez további súlyos biztonsági fenyegetést jelent az olasz állampolgárokra nézve. Egyre gyakoribbak az illegális migránsok által elkövetett bűncselekmények, lopások, támadások, késelések.

Az elmúlt időben egyértelművé vált, hogy Olaszország egyre nehezebben tudja kezelni a beérkező migránsok tömkelegét, elhelyezésük egyre komolyabb kihívás elé állítja a vezetőket. A városok arra kérik a kormányt, hogy egy strukturált és működőképes befogadórendszert építsenek ki az országban annak érdekében, hogy a migránsokat méltó körülmények között tudják elszállásolni, valamint hatékonyabban tudják segíteni a társadalmi beilleszkedésüket. Minden bizonnyal, ha ez a probléma megoldódna, visszaesne a bűncselekmények száma is, amelyeket nap mint nap követnek el az illegális bevándorlók.

Különféle közvélemény-kutatások is igazolják, hogy az olasz állampolgárok nagyrésze sérelmezi, hogy egyre több migráns jut be az országba. A lakosok nagy többsége ellenzi, hogy a jövőben még több bevándorlót engedjenek be Olaszországba. Ezt a egyre csak fokozódó migrációs nyomást egyre nagyobb tehernek élik meg és mindez egyre nagyobb biztonsági kockázatot hordoz magában.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy előre láthatólag a közeljövőben nem lesz javulás. Az olasz titkosszolgálat és a nemzetbiztonsági szolgálat adatai szerint az elkövetkezendő hónapokban sem fog csökkenni a migráció, meglehet, hogy még több mint 650 ezer ember fog útnak indulni, hogy Európába jöjjön. Kiemelten fontos, hogy az Európai Unió felismerje az ország aggasztó helyzetét és mihamarabbi segítséget nyújtson.

Olaszország miniszterelnöke, Giorgia Meloni az egyetlen megoldást Afrika támogatásában látja, emellett az Európai Unió segítségét is várja. Az olasz vezetés és az ellenzék szerint is csak Európa segíthet. Sürgető változtatásokra van szükség annak érdekében, hogy a migrációs válságot hatékonyan tudják kezelni és megoldást találjanak az egyre csak romló helyzetre. Azonban ezidő alatt folyamatosan nő, többszöröződik az illegálisan érkezők száma. Az idei évben a migráció újbóli fellendülésének egyik oka, hogy Tunéziában egyre mélyül a politikai válság.

Embercsempészet

Az illegális bevándorlással párhuzamosan megjelent az embercsempészet is. Az elmúlt években hasznot húztak a háborús helyzetben lévő országokban uralkodó káoszból és migránsokat csempésztek át az európai kontinensre.

A menekülőket rosszul felszerelt gumicsónakokba teszik és így indítják őket el a kockázatos tengeri útra. Az embercsempészek egyre kockázatosabb módszereket vetnek be a Földközi-tengeren való áthajózásra, ezért ez az út a menekültek számára egyre veszélyesebb. Az elmúlt nyolc évben több mint 25 000 ember tűnt el vagy vesztette életét miközben megpróbált átjutni a Földközi-tengeren Európába. Fontos megjegyezni, hogy ezek a számok nem tükrözik a valóságot, hiszen a valós adatok jóval magasabbak lehetnek a meg nem talált holttestek miatt.

A Frontex – Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség – jelenleg is három műveletet folytat a Földközi-tengeren annak érdekében, hogy megmentse az ott veszélybe kerülő menekülteket, valamint célja visszaszorítani az embercsempészetet is. 2015 óta több mint 630 000 ember életét mentették már meg. Emellett több, erre a célra felállított Európai Uniós szervezet is foglalkozik a migránscsempészet visszaszorításával, a bűnszervezetek felszámolásával, valamint a menekültek életének megmentésével.

Az Európai Unió és a tagállamok szorosan együttműködnek az embercsempészet elleni fellépésben, hiszen kollektív érdeke mindenkinek, hogy a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítsák a bűnszervezetek működését és az emberkereskedelmet.

Ez egy jelentős biztonsági kockázatot jelent Európa és az Európai Unió számára is, ami ellen a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell fellépni.

Az Interpol és az Europol adatai szerint az illegális határátlépők több mint 90%-a embercsempészek által jutott át Európába.

Az Európai Unió migrációs politikája

Az Európai Unió és a tagországok egyre intenzívebben dolgoznak azon, hogy egy biztonságos és hatékony migrációs politikát hozzanak létre. Az Európai Tanácsnak különösen fontos szerepe van az illegális bevándorlás terén, hiszen ez az az intézmény, amely meghatározza a stratégiai prioritásokat.

A közelmúltban ismét felkerült az Európai Unió napirendjére a migrációs politika, hiszen 2022-ben ismét elkezdett drasztikus mértékben emelkedni az illegális határátlépések száma. Ebben a tekintetben több tagállam is a radikális változtatások sürgősségére és fontosságára hívja fel a figyelmet. Többek között szorgalmazzák a migráció elleni hatékonyabb fellépést, a nem uniós országokkal való együttműködést, valamint a hatékony határellenőrzést. Egyelőre nincs teljes egyetértés a tagállamok körében, hiszen a külső határok ellenőrzéséről és a határkerítés építéséről megoszlanak a vélemények, így ilyenfajta megoldás aligha várható a közeljövőben.

2015-ben volt a migrációs válság csúcspontja, ekkor az Európai Unió olyan intézkedéseket vezetett be, amelyekkel a külső határok és a migrációs áramlások ellenőrzésének rendszerét javították. Ez idő tájt az EU menekültügyi rendszere a megnövekedett migráció hatására azonnali reformra szorult.

Az Unió különféle szabályokat fogadott el az elmúlt években a menedékjog iránti kérelmek elbírálása, az irreguláris migránsok visszaküldése és a jogszerű migrációs áramlások kezelése tekintetében.

Az Unió lehetőséget biztosít arra, hogy biztonságosan és jogszerűen léphessenek az EU területére a védelemre szoruló menekültek. Ezzel el tudják kerülni azt, hogy a veszélyes utazás során kockáztassák az életüket. 2015 óta már több mint 98 000 ember kapott menedéket ezzel az eljárási módszerrel.

A letelepedési lehetőségek mellett az Európai Uniónak van visszaküldési politikája is, amely egyértelmű, átlátható és méltányos szabályokat ír elő az Unióban jogellenesen tartózkodók visszaküldésére vonatkozóan. Felismerték azt is, hogy a harmadik országokkal visszafogadási megállapodásokat kell kötni, hiszen ez kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a visszaküldési politikáját sikeresen végrehajthassa az EU. A megállapodások megkötése érdekében az Európai Bizottság rendszeresen tárgyal harmadik országokkal. Eddig már összesen 18 visszafogadási, valamint visszaküldési megállapodásokat is kötött már az EU.

Nehezíti azonban az Európai Unió helyzetét az, hogy ha az illegális bevándorlóknak sikerül átjutniuk Európa határain, akkor szinte teljesen biztos, hogy soha nem fognak már visszamenni a saját országukba. Ennek oka lehet az, hogy az EU nem tudja rákényszeríteni a harmadik országot arra, hogy visszafogadja saját állampolgárait, valamint az Unió a saját állampolgárait sem tudja arra kényszeríteni, hogy hazaszállítsák a migránsokat a saját országukba.

Ameddig az Európai Unió nem tesz markáns lépéseket az illegális migráció visszaszorítása érdekében, addig folyamatos lesz a bevándorlás és ezzel párhuzamosan egyre kezelhetetlenebb lesz a helyzet.

Az Európai Unió és a tagállamok részéről is határozott fellépésre van szükség, ha teljes mértékben meg szeretnék szüntetni a migrációs helyzetet és vissza akarják szorítani az illegális bevándorlást.

Összegzés

Összességében megállapítható, hogy Olaszország rendkívüli biztonsági kockázatnak van kitéve a tömeges bevándorlás miatt. Ezzel párhuzamosan egész Európára nézve fenyegetést jelent a kialakult helyzet. Az illegális migráció forrása a közel-keleti válságokban keresendő és azokra vezethető vissza, így az Európai Unió egyik fő célja ezen országokban a béke elősegítése.

Az idei adatok alapján folyamatosan, hónapról hónapra egyre több bevándorló érkezik Európába Olaszország partjain keresztül. Sürgető megoldást kell találnia az Európai Uniónak és Olaszországnak erre a problémára, hiszen a helyzet egyre csak romlik. Fokozódik az embercsempészet, a bűnözési ráta is egyre magasabb Olaszország területén. Az emberek egyre kevésbé érzik magukat biztonságban.

Az Európai Unió felismerte a problémát és a tagországokkal együtt egyre intenzívebben dolgozik azon, hogy megoldást találjon a migrációs helyzetre és azt sikeresen visszaszorítsa, megállítsa.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Krzysztof Hepner on Unsplash

A Migrációs helyzet a Földközi-tengeren 2023-ban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A felvételi során egy önéletrajzot, egy motivációs levelet és egy rövid esszét szükséges megküldenetek 2023. szeptember 21-ig a biztpolszakkoll@gmail.com  e-mail címre. Az esszétémák, illetve a kidolgozás szempontjai alább láthatók.

A benyújtandó dokumentumok formai követelményei: docx formátum, Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz. Az önéletrajz és a motivációs levél terjedelme maximum 1-1 oldal legyen.

A felvételi során egy rövid leíró esszét (minimum fél oldal) kell elkészítened, amelyet az önéletrajzzal és motivációs levéllel egy üzenetben, de mindenképp külön dokumentumban szeretnénk megkapni. Az elkészítés során ezekre figyelj:

• Az alábbi 10 témakör egyikét válaszd! Megadtunk néhány kérdést és egy-egy gondolatébresztőt, amelyek a segítségedre lesznek. A gondolatébresztők források is lehetnek.
• A felhasznált forrásokra mindenképp hivatkozz! A hivatkozás formáját azonban nem kötjük meg, azt megteheted lábjegyzetben, végjegyzetben vagy hiperhivatkozással is. Legalább 3 forrást használj.
• A véleményedre is kíváncsiak vagyunk, ne félj leírni!
• Ha bármilyen kérdésed adódik az esszével kapcsolatban, a biztpolszakkoll@gmail.com címen tudsz segítséget kérni.

Az online fordulót egy jelenléti írásbeli teszt és később egy motivációs beszélgetés követi, amelyek időpontjáról e-mailben tájékoztatjuk a pályázókat.

Esszétémák:

1. Válassz egyet a közelmúltban történt száheli puccsok közül és ismertesd röviden a történések okait!

• Milyen a katonai és a politikai vezetők viszonya?
• Milyen módon befolyásolta az előbbi az eseményeket? Mi vezetett a puccshoz?
• Véleményed szerint mi egy sikeres puccs titka?
• Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/egyeb/a-2021-es-puccssorozat-es-ami-mogotte-all 

2. Hogyan változtatták meg a számítógépek a hadviselést?

• Hogy hívják azt a német rejtjelző készüléket, amelyet a számítógépek elődjének tekintünk és komoly problémát okozott a kód feltörése a Szövetségeseknek?
• Megjelentek-e új, addig ismeretlen területek a hírszerzésben?
• Napjainkban hol tart a folyamat?
• Gondolatébresztő: https://tudasportal.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/20.500.12944/1931/06_Haig_Zsolt.pdf?sequence=2

3. Valóban az USA nyerte az űrversenyt a Szovjetunióval szemben?

• Hasonlítsd össze a két fél eredményeit!
• Milyen technológiák jelentek meg az űrverseny hatására?
• Milyen hatással volt a Szovjetunió nemzetközi megítélésére az űrversenyben nyújtott teljesítménye?
• Gondolatébresztő: https://index.hu/tudomany/2016/02/27/a_szovjetek_nyertek_az_urversenyt/

4. Miben nyilvánul meg Kína globális befolyása?

• Bizonyítsd be Kína globális nagyhatalmi státuszát!
• Milyen kihívásokkal néz szembe Kína gazdasági és katonai erősödése következtében az Egyesült Államok mint a nyugati szövetségesi rendszer vezető országa?
• Gondolatébresztő: https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/letoltes/12-rekasi.pdf

5. Hogyan jelenik meg Európában a szélsőséges vallási ideológián alapuló terrorizmus?

• Milyen szerepe van a sikerességében a médiának? Mit értünk terrorizmus mediatizáltságán?
• Milyen célkitűzésekkel hajtják végre a terrorcselekményeket Európában?
• Milyen a társadalmi megítélése?
• Gondolatébresztő:https://www.migraciokutato.hu/2017/07/27/dzsihadista-terrorizmus-europaban/

6. Mutass be egy szabadon választott bukott államot!

• Elemezd miért minősül bukott államnak, miért vált azzá?
• Miért van jelentősége ennek az államnak a biztonság szempontjából?
• Milyen kísérletek történtek eddig az ország stabilizálására?
• Gondolatébresztő: https://www.erdekesvilag.hu/bukott-allamok-tizes-rangsora/

7. Mutasd be az orosz-ukrán háború előzményeit!

• Mióta feszül ellentét a két állam között?
• Volt-e korábban a jelenlegihez hasonló konfliktus a két ország között?
• Mi lehet az ellentét oka?
• Gondolatébresztő:https://biztonsagpolitika.hu/egyeb/haboru-keszul-a-szomszedban

8. Hogyan épül fel a mexikói kormány drogkartellekkel szembeni harca?

• – Melyik kartellek a legerősebbek?
• – Kik azok a mexikói politikusok, akik komoly változásokat iktattak be a „drogháborúban”?
• – Hogyan lehetne rendezni a mexikói helyzetet?
• – Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/szakmai-anyagok/a-mexikoi-kabitoszer-kereskedelem-szereploi

9. Milyen hatással van egy háború az éghajlatváltozásra?

• – Milyen területeken növeli és csökkenti a kibocsátást egy háború?
• – Csökkenthető-e a haditechnikai eszközök környezetkárosító hatása? Megéri-e csökkenteni?
• – Mutasd be egy konkrét példán keresztül a konfliktusok közvetett károsító hatását!
• – Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/elemzesek/az-orosz-ukran-haboru-hatasai-az-eghajlatvaltozasra

10. Milyen biztonságpolitikai problémákkal járt az amerikai csapatok afganisztáni kivonulása?

• Milyen hatása van új Tálib hatalomátvételnek a régió biztonsága tekintetében?
• Mi lett a sorsa az Afganisztánban hagyott amerikai fegyvereknek?
• Hogyan hatott ez a gyors kivonulás az európai missziós erőkre?
• Gondolatébresztő: https://telex.hu/kulfold/2021/08/30/usa-afganisztan-evakualas-kivonulas-befejezese

Jó munkát és sikeres pályázatot kívánunk mindenkinek!

Photo by Ben Mullins on Unsplash

A Felvételi segédlet – 2023/24 bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Kiváló időjárási körülmények között, ezen a héten zajlott az MH Kiss József 86. Helikopterdandár szokásos őszi kutató-mentő gyakorlata, az Air Wolf Hunting, amelynek helyszíne a már megszokott módon, a Gyöngyös melletti pipishegyi repülőtér volt. Az alábbi albumot ismét egy helyi lakosnak köszönhetjük, aki évek óta dokumentálja a gyakorlat reptéri mozzanatait.

[...] Bővebben!