This is the second article in a four-part series. The remaining two will follow.
I wish to warn distinguished readers that a distorted and unauthorized version of my first article, 'I Accuse', has been posted on the [https://www.thenewyorkernews.com] site.
The original version, published by IPS, is available at [https://www.ipsnews.net/2026/11/i-accuse/].
By Saber Azam
GENEVA, Nov 5 2026 (IPS)
Following my first article with a similar title, I must note that many actors have contributed, and continue to contribute, to the world’s current appalling state and the calamities that may await future generations. When historical injustices committed by colonial powers and their ramifications are ignored; when the drums of war sound in many corners of the world; when international institutions remain powerless; when vulgarity permeates politics and diplomacy; and when heads of state in rich and “poor” countries, along with the leadership of the United Nations (UN), are unable or unwilling to address issues affecting humanity’s destiny, I also declare:
Saber Azam
I Accuse Other LeadersAt the national level, leaders are elected, selected, or imposed with firm claims that they will lead their nations toward a more secure, peaceful, and prosperous future and serve their people with dedication, honesty, and vision. I do not argue here about their accession to power, but rather about their “obligation” to protect their nations’ interests without prejudice toward any constituent group and in concert with other nations, all naturally pursuing similar objectives. Yet bigotry has become a preferred tool and strategy for many leaders seeking to gain or retain power, even in societies considered “democratic.” Moreover, the wealth of a few too often determines the destiny of the many.
Most leaders of countries commonly referred to as “poor or developing” have failed their people. Mired in incompetence, many neglect their duties, serve other interests, and misuse national treasuries to amass personal wealth and property. At the same time, despite possessing enormous natural resources, their populations still lack access to basic social services, their infrastructure lies in ruins, and their economies remain in disarray, requiring support from foreign countries or financial institutions at high interest rates. In contrast, powerful countries appear entrenched in strategies of lip service. The clearest example is so-called “development aid,” often used as a guise to pressure “the needy to submit to the will of the rich.” Like multilateral development initiatives, bilateral aid has produced limited tangible results despite decades of existence and trillions of US dollars spent.
As a standard operating procedure, some states use proxy groups to sow insecurity and to circumvent international law. In both technologically advanced and less developed countries, politics often seems driven by short-term personal or party interests.
International cooperation has lost much of its meaning and substance, becoming “international competition.” While powerful countries may have the military and economic might to pursue this political philosophy, it harms the welfare of less powerful or technologically disadvantaged nations. Honest and sincere cooperation therefore remains elusive. The mighty seek to impose their vision of the world, bullying the less powerful, who often lack the courage to free themselves from dependency and compromise. Many leaders in both groups of countries therefore bear responsibility for the world’s lack of equitable peace, stability, and progress.
I Accuse the UN Leadership
Article 97 of the UN Charter establishes the Secretariat, comprising the Secretary-General and such staff as the Organization may require. Article 99 provides that the “Secretary-General may bring to the attention of the Security Council any matter which in his opinion may threaten the maintenance of international peace and security.” Article 100 further states that “in the performance of their duties, the Secretary-General and the staff shall not seek or receive instructions from any government or from any other authority external to the Organization. They shall refrain from any action which might reflect on their position ….” Article 101 emphasizes that “the paramount consideration in the employment [recruitment] of the staff and in the determination of the conditions of service shall be the necessity of securing the highest standards of efficiency, competence, and integrity.”
When judging the performance of UN Secretaries-General, their senior management teams, and the heads of UN agencies, few have truly met the required standards. This is also a major reason the Organization has failed to fulfill its duties and obligations. Many factors have contributed to UN leadership’s shortcomings in serving humanity. Political and funding pressure from powerful countries seeking to impose their views and preferred candidates—mostly former politicians, ministers, or other prominent figures—for senior UN positions has been a significant obstacle. Such individuals have often proved more loyal to their countries’ policies or political alliances than to the “world-loving” spirit and the principles of impartiality and fairness outlined in the UN Charter. Furthermore, the desire to secure a second term, remain in senior roles for as long as possible, or work in prestigious headquarters such as New York, Geneva, Paris, or Vienna—where political prominence and financial remuneration are most attractive—has left parts of the Organization’s leadership willing to compromise on key principles. As a result, powerful member states have turned such positions into “bargaining chips.” The willingness of some of the most senior UN leaders to yield to external pressure has seriously damaged the Organization’s efficiency and reputation.
The Secretary-General, senior Secretariat officials, and agency heads are expected to uphold international morality and law. They must unequivocally denounce violations of human rights and lawlessness by any state, organization, business, or individual and take decisive action. Leaders who resist political pressure to fulfill their duties have been pushed out. Inefficiency and a lack of accountability are other trademarks of some senior UN managers. In the worst cases, behind-the-scenes deals appear to be the preferred solution because “scandals tarnish the image of the organization.” The internal justice system frequently appears to protect senior managers while being applied more readily to junior staff.
Almost all development agencies, especially the UN Development Program, have failed to meet expectations despite decades of operation and trillions of US dollars spent. Many agencies have overlapping mandates, prompting competition for relevance and funding and leaving them vulnerable to exploitation. No Secretary-General has dared to suggest shutting down some of these agencies, or at least replacing them with more effective bodies and streamlining their mandates. Likewise, reform efforts have amounted to little more than superficial fixes, allowing senior managers to remain in place and the status quo to persist. Therefore, since its inception more than eighty years ago, UN leadership has also played a significant role in the world’s deplorable situation by remaining silent, yielding to external pressure, and accepting unacceptable compromises on crucial issues of peace, security, human rights, and development.
[To be continued]
Saber Azam is a former United Nations official who served at UNHCR and UN-DPKO. He is the author of Soraya: The Other Princess and Hell’s Mouth: A Journey to the Heart of West African Jungles. His third book, Nowhere to Go, will be published soon.
IPS UN Bureau
Excerpt:
This is the second article in a four-part series. The remaining two will follow. I wish to warn distinguished readers that a distorted and unauthorized version of my first article, 'I Accuse', has been posted on the [https://www.thenewyorkernews.com] site.2026 októberében a globális erőviszonyok szétfeszülésének és a szövetségi kohézió éles próbatételeinek hónapja volt az Atlanti-óceán mindkét partján. Az alábbiakban a BSZK Euramerika Műhely havi összefoglalója olvasható.
Összeállították: Faragó Bulcsú, Fodor Balázs és Rohoska Réka (Euramerika Műhely)
ÉSZAK-AMERIKA
Iráni eszkaláció, kereskedelmi ellentétek, az albertai szeparatizmus veresége, EU-Kanada partnerség
Október elején az Egyesült Államok vezetése döntött az iráni térségben tartózkodó két repülőgép-hordozó harccsoport mellé egy újabb átcsoportosításáról. A USS Theodore Roosevelt kísérőhajóival és egy partraszálló hajórajjal együtt érkezett a Közel-Keletre, sajtóhírek szerint a USS George Washington leváltására. A két hajó szolgálatának átfedésével azonban a jelenlegi amerikai katonai jelenlét a térségben az áprilisi szintet is elérte, amely 2003 óta a legnagyobb ott állomásozó erőt jelenti. Az átcsoportosítással F-35C és F/A-18 Super Hornet típusú vadászgépekkel, és mintegy 9000 fővel növelik erőiket.
A félidős választások előtt Donald Trump és adminisztrációja egy kereskedelmi megállapodásra törekszik Kanadával, azonban egyre kétségesebb, hogy sikerülhet-e november 3-a előtt elérni a kívánt célt. Mark Carney álláspontja szerint nyitottak a megállapodásokra, abban az esetben, ha azok mindkét állam érdekeit képviselik, azonban kihangsúlyozta, hogy jelenleg nem megfelelőek a feltételek Kanada számára. Az amerikai adminisztráció egyre kétségbeesettebb, jól mutatja Donald Trump egy michigan-i gyűlésen elhangzott szavai: „[…] bármit hajlandóak megadni nekünk ezen a ponton.”.
Október 19-én tartották Kanada Alberta tartományában a függetlenségi népszavazást. Az albertai szeparatista mozgalom jelentős történelmi gyökerekkel rendelkezik, elsősorban gazdasági és politikai érveket sorakoztat fel maga mellett. (Megj.: a québeci szeparatizmus ezzel szemben nyelvi és etnikai alapokon nyugszik.) Már az 1905-ös szövetséghez való csatlakozásuknál kezdődtek a súrlódásuk a kormánnyal, azonban a mozgalom jelentős felerősödéséhez az 1980-as évek eseményei járultak hozzá. Az ekkor elfogadott NEP (National Energy Program) jelentős kulturális ellentétet is generált, a nyugati, fejlett Alberta és a keleti tartományok között. A 2022 óta kormányon lévő szuverenista, azonban nem szeparatista, Danielle Smith kormánya 2026 februárjában jelentette be a népszavazás időpontját, amelynek eredménye kérdés nélkül elutasította a külön utat. A szavazók 76%-a választotta a bennmaradást, míg a fennmaradó 24% az elválást. Mark Carney, aki nagyrészt Albertában nőtt fel, és ismeri az Ottawa által okozott sérelmeket, pozitívan értékelte az eseményt, és kihangsúlyozta az egység megőrzésének fontosságát a növekvő amerikai nyomás tekintetében.
Október 29-30-án Kanada egy kétnapos csúcson fogadja az Európai Unió vezetőit. A csúcson gazdasági-kereskedelmi kérdéseken kívül igyekeznek elmélyíteni a korábban megkezdett partnerséget, amely során egymás erősségeire építkezne a két fél.
Szerző: Faragó Bulcsú
EURÓPA
Nyugat-balkáni bővítés, hibrid támadás, védelmi kiadások
Az Európai Tanács október 9-én megjelent sajtóközleménye szerint az Európai Unió Tanácsa elfogadta az úgynevezett „ötödik omnibusz” jogalkotási csomagot, amelynek célja az európai védelmi ipar fellendítése és a biztonsági beszerzések egyszerűsítése. A három új jogszabályból álló keretrendszer felgyorsítja a védelmi projektek engedélyezését, csökkenti az adminisztratív terheket és megkönnyíti a védelmi termékek EU-n belüli transzferét. A bürokratikus akadályok lebontása jelentősen hozzájárul Európa biztonságához, valamint védelmi felkészültségéhez, hiszen gyorsabb és hatékonyabb együttműködést tesz lehetővé a tagállamok és az ipari szereplők között.
Az Európai Unió egyre több országa készül egy esetleges nagyszabású hibrid támadásra a közeljövőben. 2026 októberében egyre többen foglalkoznak a témával, hiszen az elmúlt hónapok szabotázsakciói és dróntámadásai miatt egyre nagyobb az aggodalom Brüsszelben. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke új vészhelyzeti biztonsági protokollt és Európai Biztonsági Tanácsot szorgalmaz, amelyek a november elejére tervezett európai biztonsági stratégiában is megjelenhetnek. Több ország a már működő uniós válságkezelési mechanizmusok fejlesztését és használatát szorgalmazza, mint például az IPCR (Integrated Political Crisis Response) alkalmazását. Viszont ez egy kérdést és megoldandó feladatot is állít az EU és a NATO számára, hiszen Oana Lungescu (a NATO korábbi szóvivője) szerint világos munkamegosztásra lenne szükség: a katonai elrettentés és a hírszerzési együttműködés maradjon a NATO feladata, míg az EU a polgári válságkezelésre összpontosítson a jövőben is.
Az Európai Tanács októberi ülésén a miniszterek az Unió bővítésének jövőbeli biztonsági hatásairól egyeztettek. A bővítés egyszerre jár számtalan lehetőséggel, de több kihívást is magával hordoz. Kaja Kallas, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Külügyek Tanácsának elnöke szerint a bővítés az Unió egyik legsikeresebb külpolitikai eszköze, hiszen számos tagjelölt ország (mint például Ukrajna, Moldova és a nyugat-balkáni partnerek) már most is jelentősen hozzájárul biztonságunkhoz. A cél egyértelmű: a bővítési folyamatok mellett a biztonsági és védelmi együttműködéseket is mélyíteni kell.
Az Európai Tanács október 23-i bejelentése szerint november 25-én kerül sor egy találkozóra az uniós és a nyugat-balkáni vezetők között Brüsszelben. Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke, szerint „a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unióban van. A nyugat-balkáni partnerek csatlakozása prioritást, közös törekvést és kulcsfontosságú geopolitikai befektetést jelent számunkra ezekben a viharos időkben. Az EU a régió legmegbízhatóbb partnere, és ez a jövőben is így marad.” A csúcstalálkozó kiváló lehetőség a partnerek számára, hogy felgyorsítsák és könnyebben együttműködve teljesítsék az uniós csatlakozáshoz szükséges kötelezettségvállalásokat a jövőben.
A nyugat-balkáni térséghez szorosan kapcsolódik az a történelmi fordulat, amely Szerbiában a vasárnapi, október 26-i előrehozott parlamenti választásokon történt. Az újvidéki tragédia utáni diáktüntetésekből kinőtt Egyetemista Lista megszerezte a parlamenti többséget, míg Aleksandar Vučić elnök pártja több mint egy évtized után elvesztette a hatalmat. Az eredmény alapjaiban rajzolhatja át Szerbia EU-hoz és Oroszországhoz fűződő stratégiai viszonyát.
Szerző: Fodor Balázs
LATIN-AMERIKA
Választási polarizáció Brazíliában, műveleti fázisban a Shield of the Americas, tartós válság Haitin
A hónap legjelentősebb politikai eseménye a Brazíliában lezajlott általános választás volt. A szoros második forduló során a hivatalban lévő, baloldali Luiz Inácio Lula da Silva aratott győzelmet a szavazatok 51.8%-ával, ezzel történelmi módon negyedik elnöki mandátumát szerezte meg. Ellenfele, a szélsőjobboldali Flavio Bolsonaro – a korábbi államfő fia – az első fordulós előnye után alulmaradt, ám az eredményeket vitatva nem ismerte el vereségét, és politikai szövetségeseihez az Egyesült Államokba távozott. A feszült légkörben lezajlott választást követően a szövetségi hatóságok fokozott készültséget rendeltek el az intézményi stabilitás védelmére, miközben a Legfelsőbb Bíróság határozatai mentén indultak vizsgálatok a szavazást követő destabilizációs kísérletek feltárására.
Párhuzamosan folytatódott a Shield of the Americas biztonsági koalíció gyakorlati intézményesítése. Az Egyesült Államok folytatta a „narkoterroristáknak” minősített hajók elleni csapásait. Október 5-én a Karib-tengeren négy, október 27-én a kelet-csendes-óceáni térségben öt halálos áldozatról számolt be a SOUTHCOM, és az utóbbi csapással a halálos áldozatok száma elérte a legalább 240 főt több mint 70 bevetés után. Az USA kartelek elleni kampányának súlya a tengeri interdikcióból a szárazföldi felkészülésre tolódott: Washington több száz katonát küldött Panamába képzésre, majd Hondurasban és Kolumbiában tervezte a közös gyakorlatokat. A 10. hegyivadász hadosztály közel 600 katonája vett részt a panamai telepítésben. Emellett MQ-9 Reaper drónokat helyeztek át Kolumbiába és Ecuadorba. Santo Domingóban október 27-én 19 ország védelmi és belbiztonsági vezetője ülésezett az Americas Counter Cartel Coalition (röviden A3C) keretében. A találkozó célja a közös hírszerzés, az interoperábilis kommunikáció és a határokon átnyúló műveletek koordinálása volt.
Haitin október 18-án fegyveresek robbantottak fel egy ENSZ által támogatott Gang Suppression Force (GSF) páncélozott járművet Port-au-Prince mellett, mely során négy salvadori repülőműszaki tűnt el. Nayib Bukele elnök válaszul először mintegy 100 különleges erőt, majd október 29-re több mint 2000 salvadori katonát telepített Haitire a túszok felkutatására és a bandák elleni műveletek támogatására. A bevetés jelentősége túlmutat a mentőakción: a salvadori erők a GSF jelenlegi nemzetközi kontingensének közel megfelelő méretűek, és Bukele szerint a költségek mintegy 90 százalékát El Salvador viseli. Ez a haiti misszió eddigi legnagyobb egyoldalú katonai megerősítése, ugyanakkor parancsnoki integrációs és mandátum-jogi kérdéseket is felvet. A helyzetet súlyosbította, hogy a GSF továbbra is messze elmaradt a tervezett létszámtól, miközben az orvosi segélyszervezetek az urbanizált területeken újra fokozódó lövöldözésről, útzárakról és drónhasználatról számoltak be.
Szerző: Rohoska Réka
A EURÓPAI ÉS AMERIKAI HÍRFIGYELŐ, 2026. október bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Australia and Turkey chair this year’s Conference of the Parties – COP31 – in Antalya. The host Turkey is setting its own agenda, including a global electrification target as part of the Global Climate Action Agenda, to increase electricity’s share of global energy consumption from the current 20 per cent to 35 per cent by 2035. In order to maximise support, the COP co-chairs are proposing a non-binding and non-specific target. Although the EU and certain other countries are actively backing the initiative, financial support for developing countries is yet again an issue. Even the recent global energy price shocks are not enough to guarantee a green electrification target – despite its pertinent combination of climate action, energy security and competitiveness. Germany and the EU should work to advance international cooperation on climate-friendly electrification beyond COP31, and in particular to pave the way through bilateral relationships.
2026 októberének utolsó hetében sem csökkent a diplomáciai és biztonsági nyomás a transz-atlanti térségben. Miközben az Európai Unió diplomáciája határozottan tiltakozik Oroszország nemzetközi visszaintegrálása és esetleges részvétele ellen a floridai G20-csúcson, Washington újabb, több milliárd dolláros Patriot-rakétabeszerzéssel igyekszik jelezni, hogy továbbra is elkötelezett Kijev mellett – jóllehet a gyártási és szállítási kapacitások korlátai továbbra is feszültséget okoznak. Eközben a NATO keleti szárnyán a hibrid hadviselés közvetlen fenyegetéssé vált: a Romániában leleplezett szabotázshálózat rávilágít, hogy a szövetséges infrastruktúra elleni akciók egyre nagyobb felkészültséget követelnek meg a tagállamoktól.
Kaja Kallas, az Európai Unió Külügyi- és Biztonságpolitikai Főképviselője, Vlagyimir Putyin orosz elnök lehetséges G20-as visszatéréséről beszélt. Kallas az alábbi újságírói kérdésre, melyben arról kérdezték, hogy lát-e esélyt Putyin elnök ilyen jellegű visszatérésére az informális klubba a decemberben esedékes floridai G20 ülésen, a következőket válaszolta: az észt főképviselő szerint egy ilyen lépés nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy Oroszország háborús atrocitásait a jövőben normalizáljuk, és ennek elkerülésére mindent meg kell tenni. Hozzátette, hogy ezeket az ENSZ Alapokmányában minden G20-tag korábban elfogadta.
Az Amerikai Egyesült Államok kormánya egy 500 darab Patriot elfogórakétáról szóló fegyvereladási üzletet jelentett be Ukrajnával. A mintegy 2,1 milliárd USD értékű megállapodásról az USA Külügyminisztériuma számolt be október 30-án. Korábban a rakéták leszállításában keletkezett késések fokozták az USA és Ukrajna közötti feszültséget, de ez most talán feloldásra kerül, legalábbis részben. Azonban ez az ukrán katonai, illetve civil vezetés számára nem lesz egy gyors üzlet, mivel ezeknek az eszközöknek a legyártása és leszállítása elképzelhető, hogy éveket vehet igénybe, a gyártói előrejelzések szerint 2030-ban érkezhetnek meg az első darabok. Az ukrán védelmi minisztérium már javaslatot tett egy olyan konstrukcióra, melyben a meglévő amerikai készletekből kapnák meg ezt az 500 darab rakétát, és az USA majd azokat pótolja a jövőben legyártottakkal, de erre egyelőre nem érkezett érdemi válasz Washington részéről.
(Forrás: US Department of State, Reuters)
A román hírszerzés egy orosz szabotázshálózatot buktatott le, október 26-án erről számolt be több hírportál is. Többek között ezt a csoportot még egy szeptemberi tűzesetért is felelőssé teszik, amely Románia egyik ipari központjában ütött ki, közel egy román állami tulajdonú fegyvergyárhoz. A román kormányfő már többször jelezte, hogy mióta támogatják Ukrajna harcát Oroszországgal szemben, az ország ellen megszaporodtak a hibrid támadások. A szabotázscsoport akciói a kibertámadásoktól a drónos felderítésig és a védett légterek megzavarásáig terjedtek. Lengyelország is hasonló problémákkal küzd, és úgy tűnik, ezek nem független akciók, hanem Oroszország által koordinált hibrid műveletek.
Összeállította: Huszár Róbert
Szerkesztette: Rohoska Réka, műhelyvezető
A Heti Gyorsjelentés: Diplomáciai normalizáció, késleltetett fegyverbeszerzés és orosz hibrid fenyegetés a keleti szárnyon (2026.10.26–11.01.) bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.