Biztonságpolitika

Source : © European Union, 2026 - EP

Following a second tragic train crash in Spain this year, Transport Minister Óscar Puente has stepped down, explaining that his resignation was a matter of political dignity, consistency and political sensitivity. Sixty-nine people were killed in a collision between two high-speed trains in the Spanish town of Urda. Another 46 died in a similar accident in Andalusia in January.

At the Commonwealth Heads of Government Meeting in the Caribbean island nation of Antigua and Barbuda, British Prime Minister Andy Burnham on Tuesday hinted at a change of direction and signalled a willingness to issue an official apology for colonial slavery. King Charles expressed his deep regret over the historical injustice, but avoided making an outright apology. Commentators discuss the implications.

Length of video : 15'

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2026 - EP

Length of video : 45'

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2026 - EP

Source : © European Union, 2026 - EP

Length of video : 60'

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2026 - EP

Length of video : 90'

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2026 - EP

Length of video : 30'

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2026 - EP

Az utóbbi hónapokban érdekes trend látszik kirajzolódni a kelet-közép-európai térségben; több gyújtogatás is történt a Starlink műholdas kommunikációs infrastruktúra ellen, amelyekkel az ukrán hadsereg internet-hozzáférését próbálták megzavarni.

A Starlink-hálózat kritikus szerepet játszik az ukrán hadsereg kommunikációjának támogatásában, elérhetetlenné válása esetén drasztikusan visszaesik a drónokkal való csapásmérő képességük, illetve a légvédelmük pontossága. A hatóságok az orosz hírszerzés tevékenységét sejtik a szabotázsok hátterében, amely jól illeszkedne az ország hibrid hadviselési hagyományaiba. Szeptember 23-án egy Varsótól délre eső Starlink-állomáson ütött ki tűz, a helyszínen Molotov-koktél nyomaira bukkantak, a lengyel hatóságok két török állampolgárt hoztak az incidenssel kapcsolatba. Október 9-én egy Szófia közelében található állomás tizenhét Starlink-antennájából tizenegyet gyújtottak fel, amellyel kapcsolatban két 19 éves német férfi ellen adtak ki európai elfogatóparancsot a bolgár hatóságok. Október 18-án pedig egy litván adatközpont-vállalat Starlink-alkatrészeket is raktározó telephelye ellen történt támadási kísérletet sikerült meghiúsítani hírszerzési adatok alapján a telephely védelmének megerősítésével. Érdekes mellékszálként a román hatóságok nyilvánosságra hozták jelentésüket, melyben orosz szabotázskísérletnek minősítették a szeptember 14-én a brassói Carfil lőszergyárnál történt gyújtogatást, és azzal összefüggésben két személyt Németországban letartóztattak, harmadik társukkal szemben pedig európai elfogatóparancs kibocsátásra került sor. A történteket az elmúlt időszak hasonló incidenseivel összefüggésben vizsgálva jól megfigyelhető mintázat rajzolódik ki, amely ismét felhívja a figyelmet a kritikus infrastruktúra fokozott védelmének fontosságára.

Nemcsak ez a kérdés merül fel azonban az incidensek kapcsán, hanem a fiatalok radikalizálódása is. A gyermekkori internet-használat növekedésével az értelmi-érzelmi fejlődés intenzív szakaszában válnak sérülékennyé a gyermekek a rosszhiszemű befolyással szemben. Az identitáskeresés fázisában szélsőséges csoportok, terrorista sejtek vagy akár titkosszolgálatok képviselői az összetartozás illúziójára építve hálózhatják be a fiatalokat, majd erre a befolyásra építve feladatként határozhatják meg nekik különböző erőszakos cselekmények elkövetését. A svéd példa mutatja, milyen súlyos társadalmi válsággá nőheti ki magát az, hogy szervezett bűnelkövetői csoportok szisztematikusan használnak fel akár tizenöt év alatti gyermekeket is olcsó végrehajtóként robbantások, gyilkosságok végrehajtására. A toborzások célpontjai a szegénységben élő, beilleszkedési nehézségekkel küzdő, gyakran migrációs hátterű fiatalok akár online, akár személyesen való megkereséssel. Ezzel a komplex megoldást igénylő problémával néznek szembe a modern társadalmak nem csak Svédországban, de a világ más országaiban is.

A cikk eleji gyújtogatással kapcsolatban már említett Lengyelországban például október első felében három, fiatalok által elkövetett támadás is történt oktatási intézményekben, melyekben több sérült mellett egy áldozat el is hunyt. Mindezek után október 21-én érkezett a hír, miszerint egy tizenhat éves varsói fiút fogott el a lengyel rendőrség, aki a gyanú szerint több ember megölésére készülhetett. A nála tartott házkutatás során lőfegyvernek tűnő tárgyak, szúró-vágó eszközök és más, az élet kioltására alkalmas eszközök kerültek elő. A fiú feltehetőleg titkosszolgálati információk alapján kerülhetett a hatóságok látókörébe. Az elkövetők indítékai jelenleg nem ismertek a nyilvánosság előtt, azonban opcióként mérlegelni kell a fiatalok radikalizálódását, az utánzó bűnelkövetést, de a külföldi szolgálatok esetleges felforgató tevékenységét is.

Magyar szála is akad a történteknek, ami számunkra is kifejezetten aktuálissá teszi a témát, több esetben bombariadó volt ugyanis magyarországi iskolákban az elmúlt hetekben. Október 14-én egy, másnap tíznél több budapesti intézményhez érkezett fenyegetés, október 19-én pedig immár hetvennél több iskola volt érintett országszerte és a Vajdaságban, robbanószerkezetet azonban sehol nem találtak a kiérkező tűzszerészek. Ez utóbbi e-mailben érkezett több sajtótermékhez, akik továbbították azt a rendőrségnek. A nyomozó hatóságok közveszéllyel fenyegetés, terrorcselekmény előkészülete, illetve terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette miatt indítottak büntetőeljárásokat, melyben azt is vizsgálják, van-e összefüggés a három eset között. Egyes szakértők orosz tevékenységet sejtenek a háttérben az e-mailes elkövetés szervezettnek tűnő jellege miatt, azonban én óva intenék mindenkit az elhamarkodott következtetések levonásától. Könnyen lehet, hogy ez a verzió bizonyul helytállónak, azonban jelenleg igen korlátozott információmennyiség áll rendelkezésre – főleg a nyilvánosságban – ennek minden kétséget kizáró eldöntésére. Egyelőre az sem zárható ki, hogy egy unatkozó diák heccből küldte a fenyegetéseket – ennek a megállapítása a nyomozó hatóságok feladata lesz. Mindenesetre kétségtelen, hogy a történtek alapos vizsgálatára van szükség, hiszen a fals bejelentések is elvonják a rendőri állományt a közterületről és egyéb feladataiktól, de a hatóságok munkájának tesztelésére is alkalmasak egy esetlegesen később végrehajtott, tényleges támadás megtervezéséhez. Ezek beleillenek a hibrid hadviselés taktikájába, így nem ördögtől való a külföldi szolgálatok tevékenységére gondolni az incidensek fényében.

Források: BBC, 24.hu, The New York Times, 444.hu, 24.hu, HVG

A Elek Balázs: Fenyegetések Európa szívében bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Length of video : 60'

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2026 - EP

Éppen 20 évvel ezelőtt, valamikor 2006 elején jutottam arra az elhatározásra, hogy megpróbálok felzárkózni a civilizált világhoz, és beköttetem az internetet. A hálózatra végre rákapcsolódva biztos voltam benne, sok olyan magyar nyelvű oldalt fogok találni, ami hajós témákkal foglalkozik. Egyet se találtam. Rábukkantam ugyan néhány hajós fórumra, de ezeken a diskurzus nagyrészt a helyes és szakszerű szóhasználat körül forgott, illetve éles viták alakultak ki olyan kardinális kérdésekben, mint például hogy elsüllyedtnek tekinthető e egy hajó, ha nem merül teljesen a víz alá, mert ehhez nem elég nagy a vízmélység... Ezt a sivatagot látva határoztam el, ha nincs magyar hadihajós oldal, akkor majd én csinálok egyet. Így született meg a kezdetben „Olli hajói” néven futó Acélmonstrum. (Az „olli” tévedésből került fel a lapra, a regisztrációkor meg kellett adni egy azonosítót, és nem tudtam, hogy ez kerül fel a címsorba is. Egyébként a szomszéd kislánya hívott Oli-nak, s miután négybetűs név kellett, ebből lett az olli.)

A vállalkozásba fiatalos hevülettel, és igen nagy ambíciókkal vágtam bele, miután bíztam benne, hogy társszerzőként és szponzorként segíteni fog az a hajós vonalon ténykedő néhány ismerősöm is, akikkel korábban hajómodellezői működésem során ismerkedtem meg. Úgy képzeltem, miután közösen összedobunk egy olyan weboldalt, ami meg tudja szólítani a téma iránt érdeklődőket, illetve azokat, akik addig még nem tudták, hogy érdeklődnek a hajók iránt, a netes népszerűséget kihasználva majd benyomulhatunk a hagyományos ismeretterjesztés területére is. Nem könyvkiadásra gondoltam, hanem inkább egy negyedéves magazinra, ami afféle hadihajós Top Gun lett volna. Úgy gondoltam, ha a cseh és lengyel közönség képes fenntartani olyan kiadványokat, mint például az Okrety Wojenne, akkor a magyar publikumnak is eladható lesz ez a téma. Később aztán próbálkozhattunk volna a könyvkiadással is, persze nem saját könyvekre gondoltam, hanem a nagyon gazdag nemzetközi szakirodalom néhány olvasmányosabb munkájának a fordítására.

Nagyjából eddig tartott az álmodozás, aztán jött az ébredés a bilibe lógó kézzel. Az ígéretekből semmi sem lett, és elég gyorsan elpárolgott mellőlem mindenki. Akkor ezért kissé nehezteltem, de ma már úgy látom, nálam értelmesebb szaktársaim csak nem voltak olyan naiv marhák, mint én, és nálam sokkal józanabbul mérték fel a realitásokat. A realitás pedig az, hogy a tíz éve működő „Hét tenger” blognak – mely mögött a szintén tíz évig fennálló Acélmonstrum áll – nagyon sok Index címlap után jelenleg van összesen 323 követője. Amíg volt a blogon ilyen opció, tíz-egynéhány ember vette a fáradságot, hogy két éven át rendszeres havi támogatást fizessen. Az E-book formában megjelentetett két nagyobb lélegzetű írásomból nyolc év alatt összesen 437 példány fogyott. Ez nagyjából körbehatárolja a magyar olvasóközönségnek azt a rétegét, amely érdeklődik annyira a hajók és a hajózástörténet iránt, hogy veszi a fáradságot ahhoz, hogy egyáltalán kutasson utána a neten, sőt, esetleg még pénzt is kiadjon az elérhető szakirodalomért. Összesen is legfeljebb egy-két ezer emberről lehet szó, akiknek egy részét elértem az oldalaimmal, de ennél szélesebb körbe nem tudtam eljutni.

A főleg régi generációs tengerészírók szoktak ugyan arról áradozni, hogy a magyarok azok genetikailag született tengerészek, de magam részéről úgy vélem, a tények nagyon határozottan cáfolják ezt. Ez a puszták népe – ebben az esetben nem pejoratív értelemben –, és az is marad. A magyarok egyáltalán nem érdeklődnek a hajózás iránt, legfeljebb csak az úszó nyaralónak, horgásztanyának és fürdőplatformnak használt balatoni és adriai jachtok iránt. Ezt nem csak a sikertelenségem miatti csalódottság és sértődöttség mondatja velem, hanem személyes tapasztalatom, és mások tapasztalata is. Egyik tengerész szakírónk, a Mahart volt tisztje, nemrég több mint ezer középiskolának és főiskolának ajánlotta fel, igény esetén előadásokat tart a diákoknak a magyar tengerhajózás múltjáról és jelenéről. A megkeresett intézmények közül hárman vették a fáradságot, hogy egyáltalán válaszoljanak az e-mailekre. Hajdani tengerészetünk, nemcsak a Monarchiabeli, hanem a közelmúlt Kádár korszakáé is, olyan nyomtalanul eltűnt, hogy az emlékét is belepte a por, és nem maradt utána szinte semmilyen hiányérzet.

A hajózástörténet népszerűsítését illetően tehát törvényszerű kudarcot vallottam, és így utólag visszatekintve azt kell mondanom, húszévi munkával nem értem el semmi mást sem. A „szakma” dicséretre méltó következetességgel nem vett rólam tudomást, és annyit sem tudtam elérni, hogy a „helyes és szakszerű” szóhasználatba belezavarodott hazai „szakértők” fejében némi kétséget ébresszek afelől, valóban megkérdőjelezhetetlen alapaxióma e, hogy az „aircraft carrier” egyedül helyes magyar megfelelője a hordozó. (A történelmi/hadihajós témájú írások és ismeretterjesztő filmek magyar fordításai tele vannak baromságokkal, de erre az egyre a „szakértő” lektorok mindig nagyon figyelnek.) A „Hét tenger” blog lassan belesüllyedt az érdektelenségbe, kezdetben a posztok sokszor több tízezres olvasottságot értek el – persze csak akkor, ha az Index címlapjára kerültek –, most jó ha kétezret. Ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy az Index NER-es megszállása után az olvasók nagy része bojkottálta az egyre jobban elhülyülő hírportált, és a hozzá köthető blog.hu-t is, de a hanyatlás ettől függetlenül is megfigyelhető volt már. (Számomra különösen fájdalmas volt a vitorlás korszak története iránti érdeklődés teljes hiánya.)

Az elmúlt 20 év persze tágabb értelemben véve is abszolút csalódás volt, a világ egészen más irányba ment, mint annak idején naivan reméltem. A Nyugat nagyon határozott léptekkel halad az idiokrácia felé, s 2026-ban az egyik legnagyobb gondja és problémája még mindig az, hogy teljes erőbedobással, fogcsikorgatva harcoljon a 81 éve halott Adolf Hitlerrel. Azt pedig, hogy Magyarország milyen pályaívet futott be 2006 óta, gondolom nem kell külön részleteznem.

A legtöbb, amit az írással elértem alighanem csak az, hogy jól szórakoztam, és sokat tanultam, tekintve hogy nagyrészt én is menet közben szedtem fel azokat az ismereteket, amiket aztán a posztokban megosztottam az érdeklődőkkel. Csakhogy elmúlt ez is. Az írás egyre lassabban megy és egyre fárasztóbb, különösen hogy az említett okok miatt egyre kevesebb értelmét is látom, és már nem találok benne sok élvezetet. Az utóbbi két évet már csak azért húztam ki valahogy, hogy kerek évfordulón zárhassam le ezt a korszakomat. 20 éve, 2006 őszén kezdtem írni az Acélmonstrumot, és 10 éve a Hét tengert. Utóbbira tíz év alatt írtam 264 posztot, ami szerintem még az Acélmonstrumról átvett ismétléseket beleszámítva sem volt rossz teljesítmény. Eddig tartott, most már folytassa valaki más.

Köszönet a végig kitartóknak, akik közül néhányan a kommentjeikben gyakran értékesebb gondolatokat fogalmaztak meg, mint én a posztokban. Remélem, a téma iránti érdeklődésük kitart az én távozásom után is.

Sok szerencsét és jó szelet mindenkinek!

 

 

Gen. Xavier T. Brunson, commander of United Nations Command, Combined Forces Command, and U.S. Forces Korea, urged military and defense industry leaders to prioritize seamless coalition networks during the 2026 TechNet Indo-Pacific conference in Honolulu.

The Peruvian replenishment oiler BAP Tacna (ARL-158) departed Naval Station Norfolk today for its homeport, concluding a successful five-month deployment in support of U.S. Navy Atlantic replenishment services.

Minister of Defence Antti Häkkänen has authorised the Finnish Defence Forces to sign two blanket agreements between Finland and the United States on exchange and liaison officers.