Az észak-koreai háborús fenyegetés komolysága

Kim-Jong Un naponta növeli a feszültséget Észak-Korea és Dél-Korea között. Szombaton (márc 30) éppen a hadiállapot beálltát deklarálta a két Korea között, de háborús fenyegetésének mégsem adnak hitelt a politikai elemzők. Miért? Mennyire vehető komolyan a fenyegetés?

Elemzők szerint blöffről van szó, az alig 30 éves, tábornokai által naponta a média kereszttüzében dokumentumokat aláíró chaplini megjelenésű diktátorfi esetén. Hiszen a média-nyilatkozatok háttérben rendre az USA megtámadásának észak-koreai tervét tartalmazó világtérképe látható.
A jelenlegi koreai krízis annyira furcsa, hogy Dél-Korea legfőbb szövetségese még arra sem veszi érdemesnek a fáradságot, hogy megelőző csapásokat mérjen Észak-Koreára. (Volt már arra példa, hogy az USA komolynak ítélt fenyegetés esetén nukleáris hatalom ellen indított légitámadásokat, ld. Pakisztán). A látszat kedvéért mindenesetre az USA elküldte az USA B-2-eseit Dél-Koreába, ha mégis szükség lenne rájuk. Mert a racionalitás az észak-koreai tervek ellen dolgozik, de egy nem egészen beszámítható (hiába nevelkedett Svájcban, vagy talán éppen ezért...) elméjű "diktátorocska" paradox módon - elemzőink szerint - akár még háborút is kirobbanthat.

Hogy mégsem számítanak nukleáris háborúra, az a következő érveken nyugszik :
1., Még nem volt olyan, hogy egy nukleáris háborút előre bejelentettek volna. Ennek éppen a meglepetés az alapja - mint a hidegháború esetén - hogy minimálisra csökkentsék az ellenfél katonai válaszának eshetőségét, lehetőségeit.
2., Észak-Korea lényegében az USA-t "akarja megtámadni" de atomfegyvereit nem tudja oly mértékben sem lekicsinyíteni, hogy azokat balisztikus rakéták segítségével az USA felé el tudja juttatni. Egy x100 nagyobb nukleáris potenciállal rendelkező ellenfélre elsőként lőni a katonai tanácsadók részéről is nulla racionalitást feltételezne, ez már a politikai sci-fi kategóriája.

Mivel magyarázható mégis akkor az észak-koreai kardcsörtetés?
- Az elemzőink itt a Korea-Watchers megfigyelőcsoport elemzéseire hivatkoznak, akik szerint mindez a háborús készenlét csak és kizárólag az észak-koreai nép megtévesztésére szolgál, mert Kim Jong-Un hatalma uralkodásának első 16 hónapjának eredményeként napjainkra nagyon is ingataggá vált. A "művelet" célja, hogy megteremtse az egységet az ifjú diktátor mögött, különben tartani lehet egy belső puccstól. Jelenleg sokkal nagyobb egy puccs és az azt követő ellenőrizhetetlen anarchia kirobbanásának veszélye az atomfegyverek esetében. Az állami propagandagépezet tehát Kim-Jong Un hatalmának beágyazásán fáradozik és nagy katonai stratégaként igyekszik beállítani, fiatal kora ellenére. A B2-esek kiküldése sajátos amerikai logikát feltételez, az USA is inkább asszisztál e politikai kabaréhoz, ugyanis egy esetleges demokratikus átmenetre Kína közelsége miatt sem építhet, és Észak-Korea esetében hasznosabb inkább egy diktátor, mint az anarchia.

- Másrészt Észak-Korea évtizedek óta azt "játssza", hogy nukleáris zsarolással próbál segélyeket kicsikarni gazdasági túlélése érdekében. Lehet-e mostan is erről szó, ha igen milyen eredményt érhet el?
> A regionális helyzet az utóbbi években Pyongyang kárára változott. Kína, mely eddig szilárd szövetségese volt, levette a kezét Észak-Koreáról, a legutóbbi ENSZ BT határozat meghozatalakor már nyíltan ellene szavazott a legutóbbi észak-koreai nukleáris kísérleteknek. Peking nemtetszését fejezte ki Kim-Jong Un lépései miatt.
> Másrészt Japánban nemrég olyan miniszterelnök került hatalomra, aki nem dől be, nem enged teret az észak-koreai zsarolásnak, és nyiltan megfogalmazott célja a határozott fellépés Japán valódi (Pyongyang) és potenciális (Kína) ellenfeleivel szemben.
> Az új dél-koreai miniszterelnök asszony (Park Geun-Hye) családja ellen az észak-koreaiak több merényletet hajtottak végre, az egyikben vesztette életét az édesanyja. Az északiakat gyűlöli.

Összefoglalóan elmondható, hogy azzal, hogy Észak-Korea deklarálta a háborús állapotokat, lényegében egy fait accompli-t, status quo-t jelentett ki. Az 1953-as évet - ugyanis - melyben a koreai háború harcai befejeződtek - soha nem követte békeszerződés, azaz 60 éve de iure valóban fennáll a hadiállapot.
Nagyon jellemző tény az is, hogy a határokat is "elfelejtették" lezárni, hiszen az észak-koreai speciális zónákban alkalmazott dél-koreai munkaerő jelenlegi is zavartalanul úgy kel(het) át a határon, mintha mi sem történt volna. Valódi háborús állapotok beállta esetén ezeket a határátkelőket zárnák le elsőként katonai szakértők szerint.
Tehát az első valódi nukleáris háború - a két japánban ledobott bombát nem számítva - nem most fog kirobbanni, legalábbis a francia és a svájci elemzők szerint.

Türke András István