Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

Kárpátukrajna - 10 éves úti beszámoló

2011-ben, közel 11 éve jártam a második tanulmányutamon Kárpátukrajnában, Kárpátalján. (Az elsőre pedig 21 éve került sor.) Az ukrajnai események kapcsán - s mivel a jelenlegi helyzetben újabb tanulmányútra, turistáskodásra aligha lesz lehetőség a közeljövőben - érdemes, érdekes felidézni az akkori útinaplót.

Ukrajna (Kárpátukrajna, Kárpátalja) útinapló
Balkáni állapotok a nemrég még EU-ba készülő ország nyugati végében, személyes tapasztalatok és helyi magyar vélemények alapján
2011.06.16-20.

Jelentős új kulturális és biztonsági kockázatok, korrupció, de meglepően hatékony civilek – a magyar érdekérvényesítés is erősebb lehetne, ha nem egymást nyírnák a felek

„A túrista: ellenség“ – a hatóságnak
Az országba ma ugyanolyan körülmények között lehet belépni, mint 10 éve, talán a benzinmaffia tevékenysége látványosabb csak kevésébé (> Régi típúsú Mercedes gépkocsik tartályokkal a csomagtartóban, kielőzik a várakozókat, soron kívül léptetik ki-be őket.) Azaz főként a busszal utazóknak fejenként kb. 200-400 forintnyi kenőpénzt kell fizetni, hogy a buszt továbbengedjék, és ne kényszerítsék akár 5-8 óra várakozásra, még abban az esetben is, ha lényegében a buszsorban csak egyetlen darab busz áll. Minden egyes belépőt bepötyögnek a számítógépbe, és kézzel is beírják az adatokat egy „nagy könyvbe“. Aprópénzt nem fogadnak el, míg mások a több vodkás-lekenyerező módszerre esküsznek.
Ha nem magyar a tulaj, akkor előfordulhat, hogy plusz vodkákra/kenőpénzre van szükség ahhoz, hogy legyen a 3-4 csillagos hotelben melegvíz (mint ezt 2001-ben tapasztaltuk). Lényegében az ukránok mindent megtesznek, hogy a túristának már az első percekben elmenjen a kedve az országuktól.
A városokban egyetlen térkép, tábla sem található köztéren, mely a látnivalókra utalna, a múzeumokban, még ha magyar vonatkozású is az anyag szinte alig van idegen nyelvű kiírás, ha van akkor az a cirillen kívül az angol (és nem a magyar). Számlát, belépőjegyet általában nem adnak, így például a nemzeti parkokban többször is behajtják a belépő árát a gyanútlan látogatóktól. A hegyre felvivő teherautó is még kétszer megáll, hogy a kifizetett viteldíjon felül újabb és újabb fordulókban kopasszák tovább a túristát, ha fel akar végre érni az előre megbeszélt helyre... Ezek a (magyar?) turista-csukóztatások a "vendégszerető" ukrán hatósági személyek részéről mindennaposak, a környékre látogató jobb, ha előre bekészíti a napi nyugtató-adagját.
Az infrastruktúra vészesen elavult, új járműveket nem igen látni, de az utak állapota 2001 óta kis mértékben javult. A közművek, tereptárgyak terén látható pár új híd (melyet kénytelenek voltak az áradások után építeni az elsodortak helyébe, 2001-ben még farönkökkel pótolták ezeket) de főként a vasút még mindig a monarchia korabeli infrastruktúrát (hidak, viaduktok) használja. Térkép sem készül(t) a térségről, 2001-ben az első Orbán-kormány ajándéka volt a térség új térképe, de ez akkor még elég sok pontatlanságot tartalmazott, lévén a Monarchia korabeli térképeken és orosz 1970-es katonai térképeken alapult. 30 további év változásai akkor még nem nagyon lettek számba véve.

Műemlékek helyzete, állaga, történelemhamisítás „parancsra“
Az emlékművek, várak, régi épületek általában akkor vannak felújítva, ha erre valamilyen magyar forrást sikerül biztosítani, a kormányzatot nem igen érdekli az enyészet. Ami viszont érdekes, és a 80-as évek óta létezik azok a „zéró emissziós“, gázüzemű buszok létezése a térségben, metán-gázpalackokkal a járművek tetején. (Megj. Az Ikarusznál valaki már a 70-es években felvetette, ez lenne a jövő, leintették. Ma Svédországtól Hollandiáig stb. léteznek ilyen buszok...)
A városokban a köztéri új szobrok, és egyéb díszítések döntő része is magyar vonatkozású. Ezek általában jó állapotban vannak, de szélsőségesek rendszeresen, célzottan rongálnak magyar nemzeti szimbólumokat, mint a Turul-szobrok (melyekből az utóbbi évtizedben számos darab visszakerült eredeti helyére) vagy a vereckei emlékmű. A látnivalók, történelmi emlékhelyek szinte 100% magyar vonatkozásúak (bár az ukrán idegenvezetők pl. Zrinyi Ilonáról, mint ukrán hercegnőről beszélnek, mert ez így lenne kötelező) ezért 1-2 kivételt eltekintve szinte teljesen elhagyatottak, állaguk még 10 év távlatában is (2001-2011) ijesztően romlik (pl. Huszt). Meg lehetne próbálkozni ezek megvásárlásával (ld. Erdély : szovátai magyar beruházások) de jelentős adminisztratív nehézségekre kell számítani. (Egy használt tűzoltó autó beszerzése nyugatról kb. 1,5 év papírmunkát jelentett a helyieknek, minisztériumi engedély kell hozzá.)

Magyarok elleni ukrán nacionalizmus : Janukovics politikai tőkéje ?
A jelenlegi oroszbarát kormányzat fellép a szoborrongáló nacionalista párt ellen, a vereckei emlékmű kapcsán a párt 3 prominense le is van tartóztatva. (Részegen, gyújtogatáson érték tetten őket, a vereckei emlékmű koszorúiból raktak mágját). Ez azonban nem a magyarok miatt van így (kérdés még, milyen ítélet születik) hanem mivel a nacionalista párt (értsd: a galíciai nyiltan náci, náci szimbólumokkal, narratívával, megoldásokkal operáló mozgalom, ill. párt) Ukrajnában számos térségben vészesen erősödik, Janukovicsék célja letörni szarvaikat – nem mindig demokratikus módszerekkel, de ez most kivételesen a magyarok érdekeivel találkozik.

Etnikumok, lakosság, „dec. 5 szindróma“
A magyar kisebbség (nem kevés helyen többség) és főként a helyi ruszin lakosság viszonya jelenleg nagy átlagban igen jónak mondható. Számos ruszin is beszél legalább pár szót magyarul, vagy ha nem is válaszol, de mosolyogva jelzi, hogy érti, amit mondunk. Találkoztunk nem egy elmagyarosodott, akcentussal beszélő ruszinnal is, akik igen tiszta szívvel és nagy szeretettel beszéltek a magyarokról és a békés egymás mellett élést hangsúlyozták.
Itt kell megjegyezni, hogy a kint élő magyarok alig leplezett haraggal, mély keserűséggel nem mulasztanak el folyton a sajnálatos december 5-ei „új Trianonra utalni“. Kint egész kis irodalma, versek, stb. született az esemény feldolgozásának. A lakosság túlnyomó többsége a magyarországi jobboldallal szimaptizál és szinte messianisztikus tulajdonságokkal ruházzák fel a jelenlegi Orbán-kormányt is. Még akkor is, ha azért megemlítik, egyes támogatások, melyek korábban léteztek Magyarországról most valahogy megszűntek, meg itt-ott azért csak kiderül, hogy magyar baloldali kormányzati támogatásból is épült meg ez vagy az....
Nagyobb gondot kéne fordítani a magyarországi támogatások elszámoltatására, számlákkal, konkrét ellenőrzésekkel. A helyiek számos elrettentő példát tudnak arra mondani milyen (magyar) zsebekben tűnnek el magyarországi pénzek, 20-30 millió forintok, miközben lényegében egy „kapavágás sem történt“ és a pályázatot gond nélkül elszámolták Magyarország felé. („Ne a kliens-kiskirályokat hízlalják a magyarországi pártok!“)

A kinti magyarság megosztottsága : „pártoskodás, 2 magyar 3 párt esete“ (UMDSZ c. KMKSZ)
UMDSZ - Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (>MSZP)
KMKSZ - Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (>MDF majd FIDESZ)

Sajnos a kinti magyarság is ugyanolyan megosztott, mint pl. Erdélyben, két magyar párt létezik, a jobboldali a magyar FIDESZ-hez, a baloldali a magyar MSZP-hez köthető. Ezek közül mindkettő még az ukrán korrupt központi hatalommal is jobban és hamarabb szót ért, mint egymással, és teljes erővel fúrják egymást. A központi kormányzat mindezt kajánul figyeli, kijátssza a megosztható magyarokat egymás ellen.
A Beregszászi (önálló) Magyar Főiskola ügye az egyik ilyen, mely az 1. Orbán kormány alatt jött létre, annak támogatásával. A magyar kormányváltás automatikusan kihúzta a talajt a kárpátaljai magyar jobboldal alól, az ottani baloldal került nyeregbe.
Ennek eredménye, hogy mivel az UMDSZ kezdetektől fogva ellenzete a magyar főiskolát, az ottani ukrán egyetemen lett magyar kar (de a dékán az ígéretek ellenére sem lett magyar) és a főiskola forrásait gyakoratilag kinullázták, csökkentették a kereteket, normatívákat. Majd mindenféle koncepciós pert indult a kormányzat részéről (sajnos magyar asszisztálással), hogy pl. nem megfelelő a hatóságilag előírt légtér, de az oktatásügyi hivatal ezt is alig tudta összehozni, miután szabályellenesen levonta a folyosók, mellékhelyiségek, előcsarnok és kisebb termek légterét az egyetem összlégteréből...(A magyar igazgatónő tiltakozott is, hogy ugyan gólyáik vannak, de nem a tantermek ablakán repülnek be.) Ilyen és hasonló piti napi küzdelmek őrlik fel a kinti tanári kar erejét...

Oktatásügy és civil társadalom
Kinti tapasztalat szerint vészesen esik az oktatás színvonala. Itt sürgős segítség kéne a magyar kisebbség jövőbeli esélyeinek javításáért. Az egyetemi matematika-szakos hallgatók 70%-a nincs tisztában a Pythagorasz tétellel (sic!). Komoly írás- és értésbeli problémák vannak a legújabb generációknál.
De érdekes módon éppen a magyar iskolák képviselik a magasabb színvonalat, és a ruszinok is egyre inkább ide küldik tanulni gyermekeiket, ha tehetik. És itt 2 példát kell felhozni arra, amit viszont mi, magyarországiak is megirigyelhetnénk, hogy a „civil társadalom“ (már ha a szó eredeti értelmében beszélhetünk ilyenről idézőjelesen a térségben) mikre képes :

1.) Egyik községben a Tanügyi Felügyelet nem nézte jó szemmel, hogy a magyar iskola dinamikusan fejlődik és „legfelsőbb határozattal“ a magyar igazgató helyett ukránt akartak kinevezni. Erre másnap a magyar és ruszin szülők közösen (!) felvállalva a munkahelyükről való kimaradás komoly kockázatait (30-40%-os munkanélküliség) kordont vontak az iskola köré és szinte megverték a kiszálló-végrehajtó tanügyisek delegációját. A rendőrség jelen volt, de nem mert (!) közbeavatkozni. Az iskolának máig is magyar igazgatója van...

2.) Másik példa egy aranybánya ügye Munkács tágabb térségében. Itt a régi technikával nem lehet már gazdaságosan kitermelni, egy ausztrál (?) cég viszont hozná a ciános technológiát. Egy itteni esetleges ciánszennyezésnek is lehetnek a kárpátaljai és a magyarországi vízhálózatra nézve következményei, mint az Aurul cégé volt 2000-ben, Nagybánya közelében. Számoljunk ezzel, jelentős biztonsági kockázat magyarokra, Magyarországra nézve! (A TEK működtetése, tálibok fürkészése helyett ilyenekre kéne odafigyelni!)
A döntés is igen jellemző módon született, kb. mint a tanácsrendszerben. A város-járás szintet teljesen mellőzve a megye eladta a helyiek felett a területet a cégnek. A helyiek erre kivonultak, útzárral-blokáddal, a cég érkező teherautóit felborogatták. A rendőrség itt sem mert lépni. Az ügy így jelenleg stagnál...

Rendőrség
Mielőtt egyfajta szimpátia alakulna ki a fentiek miatt az ukrán rendőrökkel szemben, ezt el kell mihamarabb oszlatni. Kiemelkedően magas a rendőri korrupció aránya, rendőri vezetők luxussprotkocsikon száguldoznak, patyomkin-hoteleiket és egyéb pénzmosó-vállalkozásaikat a helyiek minden térségben mutogatják. A főtisztek kinevezésüket „kvóták“ alapján kapják, X összeget kell évente kitermelni a belügyminiszternek.
Az alsóbb szintekre aztán így gyűrűzik le a kinevezési lánc, a kvótákat az adott szint igényeivel egészítik ki. Rendőrnek lenni tehát lényegében gazdasági vállalkozás, kapcsolat a maffiával, védelmi pénzek beszedési lehetőségével. Jellemző példák : A legtöbb közlekedési balesetet tavaly rendőrök okozták, jelentősen túllépve magánautóikkal a sebességhatárokat. Baleset esetén kijön a mentő, ellátja a karcolást szenvedett főrendőrt, a súlyos sérült áldozatot otthagyja, majd falaz a rendőrnek (pl. elszállítja) az ügy felgöngyölítése folyamán...

Hadsereg
Ukrajnában ma is 1,5 éves sorkötelezettség van érvényben. A hadsereg viszont nagyon szegény. A rendszerváltás előtt a magyar határnál lévő alakulatok felszereltsége, száma, műszaki támogatottsága olyan mértékű volt még, hogy pillanatok alatt megszállhatták volna vele Magyarországot. Jelenleg a technika még használható részét a feketepiacon „csencselik“, és tavaly a hadügyminiszter olyan drámai részleteket közölt, hogy a bevonulók szappanadagját sem képes már fedezni a tárca. Személyes tapasztalat, hogy elég gyakran látni (igen régi) katonai teherautókat, kiskatonákkal az utak mentén.

Vállalkozók véleménye : komoly csalódás Timosenkóékban = hátra arc
A magyar helyi vállalkozók (is) komoly reményekkel tekintettek az ukrán narancsos forradalom nyitotta új lehetőségekre, és lényegében teljes és feltétlen bizalmat szavaztak Timosenkoéknak. Elég komoly türelmi időt is adtak a kormánynak, éppen ezért lett a csalódottság, kiábrándultság egyre mélyebb : demokratizálódás, az üzleti életet segítő lépések helyett keleti-típúsú kláncsere történt, a módszerekben eljárásokban, uram-bátyám megoldásokban, rokonok pozícióba helyezésében és mocskos ügyeik elsikálásában, módszereiben és a korrupció mértékében végül is nem különbözött a „demokratikus éra“ elődeitől, legalábbis a helyi vállalkozók véleménye szerint. Ukrajna jövőjében nem bíznak, a magyar kapcsolatok felértékelődésében viszont (pl. idegenforgalmi szempontból) annál inkább.

„Borgyártás“ ukrán módra
Kárpátalján elvileg pár igen jó borvidék található, ezt jelzi, hogy Szentpéterváron is mindig nagy megbecsülésben álltak a térség borai. A SZU érában itt is „egybedolgzotak“ mindent, mint nálunk pl. Badacsonyban. Pár éve még néhány helyi vállalkozó ősi módszerek szerint újra kezdett termelni és exportálni némi sikerrel. De ennek azonban vége, mert kb. 2-3 éve olyan központi engedélyeztetési-akkreditálási rendelet, ill. szigorodó előírások születtek, mely ezeket a – ha jól érettem a főként magyar - vállalkozásokat egytől egyig a padlóra küldte.
Sokkal inkább virágzik pár kétes külföldi, illetve volt kolhozokból alakult nagy borgyártó cég (Aisberg, ...). Kb. 5-8 éve született olyan központi kötelezettségük (EU és egyéb nemzetközi normák gyenge hatásaként), hogy ha már borgyártással foglalkoznak, legalább legyen („mutatóba“) pár tőke szőlőjük is. Így elkezdtek mindenféle gyanús eredetű tőkéket is telepíteni – patyomkin jelleggel. Gyakorlatilag ugyanis a „borgyártás magaskultúrája“ terjedt el a térségben, mindenféle kotyvalékból és 100 féle mesterségsen fejlesztett aromából állítják elő a löttyöket. Mindez a másik oldalról adta meg a kegyelemdöfést a helyi minőségi borgyártásnak, úgyhogy napjainkra kifejezetten felhívják a helyi magyarok a figyelmet arra, hogy ukrán bort venni nagy rizikó.
Magyarország ott segíthetne, ha kétoldalú kapcsolatokon keresztül felvetné a helyi kistermelőket sújtó jogszabályok könnyítését illetve talán, ha szigorított ellenőrzést, importtilalmat kérne az EU részéről az ukrán nagyüzemi borokra. (Már ha ilyen még nem lenne hatályban.)

Dr. habil. Türke András István

Undefined