Évente 3,1 millió személy érkezik az EU országaiba és 2 millió személy hagyja el ezek területét. A legtöbb bevándorló évente Nagy-Britanniába érkezik (591.000) ezt követi Spanyolország (462.200) és Olaszország (458.900). Németország csak ezek után, a negyedik helyen van a maga 404.100 fős bevándorlási rátájával, míg Franciaországban 251.000 főről beszélhetünk.
Az EU-s békefenntartási koncepció több oldalról is alapvető hullámvölgyben van. Nemcsak, hogy egyre kevesebb a forrás az elhúzódó válságmenedzselés miatt, az egész koncepció reformra szorul, főként, hogy az ENSZ egyre nagyobb konkurenciát jelent. Az EU kül-, biztonság- és védelempolitikája továbbra sem tudott visszakapaszkodni a 2009 előtti szintre. 2009 óta ugyanis jelentősen csökkent az aktivitás, a többszáz ill. ezer fős új missziók már nem indultak (kivéve az EUTM Mali), csak pár tucatnyi szakértőt foglalkoztató missziók.
A CDU-CSU-SPD koalíció november 27-ei megszületésével németek arra számítanak, hogy mivel 2017-ig úgy tűnik Merkel és Hollande helyzete is stabil a 2012-ben elkezdett német-francia együttműködési folyamat folytatódni fog, a kontinuitás a kezdeti nehézségek ellenére most töretlen marad. Úgy vélik Hollande véglegesen fel fog hagyni azokkal a törekvéseivel, hogy a Németország-nélküli « maradék-Európát » felsorakoztassa a németek ellen, mert egy ilyen tömbnek a németekkel, a pörgő német gazdasággal szemben az esélyei gyakorlatilag nullára csökkentek.
Mivel egyre nyilvánvalóbb a CIA részvétele a szír ellenzék támogatásában, valamint Törökország lényegében kiesett a szövetségesek közül, az amerikai politika vesztésre áll Szíriában, ahol a háború akár a végső fázisba érhet – legalábbis francia elemzői vélemények szerint.
A törökök nem annyira Erdogan « autoriternek mondott » vezetési stílusa miatt lázadnak, sokkal inkább a Muzulmán Testvérek növekvő befolyása ellen – akik mentora éppen Erdogán. Látszólag a Taskim téren Isztambul legújabb városfejlesztési terve ellen tüntetnek, mely úgymond lerombolná a tradíciókat és kozmopolita várost építene a milliomosoknak. Lényegében azonban már országos méretű mozgalomról beszélhetünk, mely megkérdőjelezi az arab tavasz eredményeit.
A csütörtöki és pénteki tárgyalások lényege abban foglalható össze, hogy megpróbálták elválasztani a banki mérlegeket a szuverén adósságoktól. Azaz, hogy megakadályozzák azt, hogy egy nagy bank nehézségei egy egész állam pénzügyi rendszerét fel tudják borítani.
Jellemző, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS / SEAE) kapcsán csupán kommunikációról beszélük és még az sem hatékony. Átláthatatlan hatásköri mechanizmusok, inkompetencia és folyamatos küzdelmek jellemzik a többi EU-s intézménnyel, miközben a szervzet lényegében "láthatatlan".
Az olasz nagykoalíció várhatóan nem a német nagykoalíciós mintát fogja követni, csak a problémákat hatványozza. Viszont nagyon Európa-párti lesz az olasz kormány és a külügy, az EU-ügyekben pedig jelentős konstruktivitás várható.
