Feed aggregator

Ch. Balssa, L’Australie et les relations internationales, Editions du Cygne, Paris, 2014
 
A signaler, ce petit livre qui récapitule l’équation stratégique australienne à l’heure d’un nouveau Livre Blanc (2013). Réinvention des liens avec les Etats-Unis à l’épreuve de l’avancée chinoise, correction d’une image d’arrogance (et d’une histoire pour le moins difficile avec les minorités indigènes), réinvestissement dans cette vaste zone insulaire qu’est le Pacifique Sud (comme lors de l’opération RAMSI sur les îles Salomon en 2003), crainte d’être pris dans un bras de fer sino-américain, une armée encore réduite (59.000 hommes en 2013), un effort pour renforcer les liens avec le Japon, l’Indonésie et l’Inde : tels sont quelques uns des paramètres de la posture stratégique du géant d’Océanie. Classée comme une puissance moyenne dans les typologies anglo-saxonnes, l’Australie, avec le Canada et quelques autres, fait partie de ces « émergents occidentaux » sur lesquels comptent de plus en plus les Etats-Unis, et desquels se rapproche la France (notamment par un partenariat stratégique en 2012).
 

A szláv kultúra megőrzése mellett egy új rekord felállítása volt a célja a július 5-én megrendezett, nagy népszerűségnek örvendő országos „Ruszkoje pole” fesztiválnak. A moszkvai Kolomenszkoje parkban immáron harmadszorra sora kerülő össznépi rendezvényen az ország legtehetségesebb és legelszántabb kórusai gyűltek össze, azzal a nemes céllal, hogy megszólaljon Oroszország eddigi legnagyobb kórusa. A rendezvényre meghívót kaptak a Guiness rekordok nemzetközi szervezet emberei, hogy hivatalosan is rögzítsék a világ legnagyobb orosz kórusának produkcióját: 2800 ember énekelt együtt, 36 profi kórus segítette őket Oroszország 19 régiójából. A több éves tapasztalattal bírók mellett a jól és a „hamisan éneklő, de a tömegben még nem feltűnő” vendégeket is bátorították az éneklésre (nagy kivetítőn futott a szöveg a gyengébbek és a külföldiek kedvéért). Az orosz népnek egy nagyobb szenvedélye van az éneklésnél, a tömegben éneklés. A régi vallási hagyomány szerint az emberek így kerülhettek közelebb az apostolokhoz, a szentekhez és daluk az éghez szólt.

 A fesztivál még egy érdekességgel várta az énekes kedvűeket: a rendezvényt megelőző napon 50 önkéntes mesterember vállalkozott arra, hogy a régi kazah-orosz szokás szerint egy éjszaka alatt húz fel egy 10 méter magas fatemplomot egyetlen szög felhasználása nélkül (különböző ékekkel oldják meg). Az építkezéshez csak a puszta kezüket, tömérdek mennyiségű fát, fűrészt és szerencsét használhattak a résztvevők. Volt, akinek már sikerült korábban is: az ország több pontján a mai napig állnak a több száz éve hasonló módon született faszerkezetek. A másfél nap alatt összeillesztett templom egy 1702-ben I. Péter utasítására felépített kistemplom pontos mása. A fesztivált megelőző napokban a rendezvény honlapján szavazni lehetett a három legjobb szovjet vagy orosz dalra, melyeket lelkesen elénekelt a most már hivatalosan is rögzített legnagyobb orosz kórus. Első helyen az 1938-as Katyusa szerepelt magabiztosan, őt követte a nem kevésbé népszerű orosz himnusz, majd holtversenyben az Oleszja és a Ruszkoje Pole című költemények következtek. Az idei fesztivált Szergej Radonezsszkij 700. születésnapja alkalmából rendezték. A XIV. században Oroszország gyenge volt, folyamatos belső viszályokkal és külső támadásokkal kellett megküzdenie, a szerzetesek és kolostorok széthúztak. Ekkor jelent meg a színen az „orosz lélek tanítómestere”, a halála után szentté avatott Szergej Varfolomej (később Radonezsszkij), aki új célt tűz ki az orosz nemzet elé és egyesítette azt. A történelemkönyvek szerint ő volt az a személy is, aki megáldotta Dmitrij Donszkojt a híres kulikovói győzelme előtt. A fesztiválra idén 115 ezren látogattak el.

A szláv kultúra megőrzése mellett egy új rekord felállítása volt a célja a július 5-én megrendezett, nagy népszerűségnek örvendő országos „Ruszkoje pole” fesztiválnak. A moszkvai Kolomenszkoje parkban immáron harmadszorra sora kerülő össznépi rendezvényen az ország legtehetségesebb és legelszántabb kórusai gyűltek össze, azzal a nemes céllal, hogy megszólaljon Oroszország eddigi legnagyobb kórusa. A rendezvényre meghívót kaptak a Guiness rekordok nemzetközi szervezet emberei, hogy hivatalosan is rögzítsék a világ legnagyobb orosz kórusának produkcióját: 2800 ember énekelt együtt, 36 profi kórus segítette őket Oroszország 19 régiójából. A több éves tapasztalattal bírók mellett a jól és a „hamisan éneklő, de a tömegben még nem feltűnő” vendégeket is bátorították az éneklésre (nagy kivetítőn futott a szöveg a gyengébbek és a külföldiek kedvéért). Az orosz népnek egy nagyobb szenvedélye van az éneklésnél, a tömegben éneklés. A régi vallási hagyomány szerint az emberek így kerülhettek közelebb az apostolokhoz, a szentekhez és daluk az éghez szólt.

 A fesztivál még egy érdekességgel várta az énekes kedvűeket: a rendezvényt megelőző napon 50 önkéntes mesterember vállalkozott arra, hogy a régi kazah-orosz szokás szerint egy éjszaka alatt húz fel egy 10 méter magas fatemplomot egyetlen szög felhasználása nélkül (különböző ékekkel oldják meg). Az építkezéshez csak a puszta kezüket, tömérdek mennyiségű fát, fűrészt és szerencsét használhattak a résztvevők. Volt, akinek már sikerült korábban is: az ország több pontján a mai napig állnak a több száz éve hasonló módon született faszerkezetek. A másfél nap alatt összeillesztett templom egy 1702-ben I. Péter utasítására felépített kistemplom pontos mása. A fesztivált megelőző napokban a rendezvény honlapján szavazni lehetett a három legjobb szovjet vagy orosz dalra, melyeket lelkesen elénekelt a most már hivatalosan is rögzített legnagyobb orosz kórus. Első helyen az 1938-as Katyusa szerepelt magabiztosan, őt követte a nem kevésbé népszerű orosz himnusz, majd holtversenyben az Oleszja és a Ruszkoje Pole című költemények következtek. Az idei fesztivált Szergej Radonezsszkij 700. születésnapja alkalmából rendezték. A XIV. században Oroszország gyenge volt, folyamatos belső viszályokkal és külső támadásokkal kellett megküzdenie, a szerzetesek és kolostorok széthúztak. Ekkor jelent meg a színen az „orosz lélek tanítómestere”, a halála után szentté avatott Szergej Varfolomej (később Radonezsszkij), aki új célt tűz ki az orosz nemzet elé és egyesítette azt. A történelemkönyvek szerint ő volt az a személy is, aki megáldotta Dmitrij Donszkojt a híres kulikovói győzelme előtt. A fesztiválra idén 115 ezren látogattak el.

The airlift operation to evacuate Indian citizens from Iraq continued this week when another 200 boarded a special charter flight out of Najaf on Iraq Airways. The news comes after 183 Indian nationals were initially evacuated on Saturday, including 46 nurses that

Los Angeles Police Department Assistant Chief Michel Moore, a 32-year veteran on the force, talks to Defence IQ how the Department is adapting to the ever-growing threat of sophisticated criminal enterprises, and implementing new technologies and initiatives with the help of security

As urban populations continue to rise, civil authorities are waking up to the need for vast upgrades to city safety measures. Given the demand on advanced and widespread surveillance, authorities are increasingly turning to command and control (C2) centres as a method of overseeing even

Ukraine BMP-K-64 Prototype Armored Personnel Carrier

Dans son dernier billet Jean Dominique Merchet note : "Attaché à la liberté d'expression, je trouve détestable que quelqu'un - un intellectuel en l'occurrence - soit exclu, voire sanctionné, pour ses idées fussent-elles détestables. Et je considère sans hésitation que celles d'extrême-droite, mues par la haine, le sont. Mais je ne suis pas convaincu que Bernard Lugan ne disent que des sottises sur les sujets dont il a fait profession d'étudier et de vulgariser". Passé une petite toux de gêne mêlée de consternation face à cette complaisance et cette méconnaissance, nous vous proposons une petite réflexion sur l’imposture que nous a inspiré ce petit événement.
L’imposteur a plusieurs visages. Il se cache… non il ne se cache pas, c’est bien ce qui le caractérise d’ailleurs, il « apparaît » sous les traits d’un philosophe faiseur d’opinion, d’un chercheur marginalisé ou d’un pseudo expert habitant les plateaux télé. Comment détecter l’imposteur ? Pour Roland Gori plusieurs critères doivent nous alerter : « faire prévaloir la forme sur le fond, valoriser les moyens plutôt que les fins, se fier à l'apparence et à la réputation plutôt qu'au travail et au courage, préférer la popularité au mérite, opter pour le pragmatisme avantageux plutôt que le courage de l'idéal, choisir l'opportunisme de l'opinion plutôt que tenir bon sur les vertus, chérir le semblant et ses volutes plutôt que la pensée critique, les 'mouvements de manche' plutôt que la force de l'œuvre ». Nos sociétés seraient un terreau idéal de prolifération de ces imposteurs. Nous pourrions les laisser répandre leurs bêtises à longueur de médias, mais il est parfois bon de laisser parler sa colère pour éviter de voir ces imposteurs à la pensée stérile, confisquer le débat et scléroser la réflexion. Portrait d’un imposteur type :
Le chercheur marginalisé par la communauté scientifique
Le chercheur marginalisé se dit chercheur mais sans en adopter la rigueur intellectuelle et la démarche méthodologique. Il se caractérise par sa mauvaise foi intellectuelle que certains qualifieront charitablement de biais de confirmation au sens où il interprète les faits pour leur faire dire ce qu’il souhaite, ou par un biais de sélection en ne choisissant que les faits qui appuient sa thèse. Se gargarisant d’aller à l’encontre de la « bien pensance », il dénigre les autres chercheurs qui seraient tombés dans le « prêt-à-penser ». Alors même que la méthodologie scientifique invite à être contre intuitif et à aller à l’encontre des idées reçues. Cependant cette défiance n’est pas cohérente, et le chercheur marginalisé ne propose que du « prêt-à-penser alternatif», autrement dit : le contraire de l’erreur ne saurait, de ce simple fait, être une vérité. Surtout lorsque le chercheur marginalisé procède fréquemment en caricaturant les propos de ceux qu’il décrie. Ces imposteurs disent rechercher et comprendre l'essence, l'origine, la réalité, des choses du monde. Or, la recherche de l’essence des choses, dans le domaine des sciences humaines et sociales, est une voie bien dangereuse, où l’esprit sage ne se lance qu’en devinant d’emblée son impuissance, là où l’esprit faible ou l’imposteur, à la constante recherche de vérités, tombe trop souvent dans la dangereuse caricature de la pensée d’autrui, avec tous les risques que cela comporte. Le principal problème est que ce pseudo chercheur sévit dans certains milieux et, pire, a parfois la responsabilité de former nos étudiants ou nos jeunes recrues. Ces jeunes ont alors le droit à des bibliographies où ne figurent que les travaux de notre imposteur. Or, un véritable chercheur n’existe qu’au sein d’une communauté où ses idées sont débattues, et ses travaux n’ont de valeur que s’ils sont évalués et soumis à la critique professionnelle. Ce « chercheur » avance comme argument imparable qu’il a « fait du terrain » et sait donc de quoi il parle (a priori de 54 Etats). Il est démontré qu’avoir été dans un pays permet indéniablement de dire qu’on a compris ce pays tant socialement, que politiquement et économiquement. Argument incontournable qui permet de rendre légitimes ses propos parfois racistes et permet de faire taire ce naïf interlocuteur qui ose contester l'argument selon lequel les noirs sont vraiment barbares. De plus, ce pseudo expert se dit la victime d’un complot et surtout d’être jalousé par les chercheurs. (Les quoi ?) Surtout le chercheur refuse de voir des choses évidentes selon notre pseudo chercheur: la place majeure (exclusive ?) de l’ethnie en Afrique, par exemple, LE facteur explicatif de tous les conflits du continent. Les acteurs africains étant ce qu’ils sont, cette analyse les déresponsabilise. Les crises du continent africain ne sont ainsi pour lui pseudo-penseur autoproclamé que le résultat de clivages ethniques ataviques : des tueries et des barbaries spontanées sans dimension politique ni instrumentalisation. Bref, aussi élitiste que cela puisse paraître, on ne s’invente pas intellectuel. D’ailleurs, Olivier Schmitt s’interrogeait sur ce point dans le n°100 de DSI : « Imagine-t-on un Professeur des Universités en science politique postuler à l’emploi sous-chef « Relations Internationales » de l’état-major des armées, sous le prétexte que son expertise scientifique est certainement transférable et qu’il fera aussi bien l’affaire que n’importe quel général ? Il lui serait certainement objecté, avec raison, que l’emploi nécessite des compétences spécifiques. Et bien l’inverse arrive tous les jours quand des apprentis auteurs se piquent de travail intellectuel sans en maîtriser les  règles de base qui sont la maîtrise du corpus scientifique existant et l’application des règles méthodologiques dans la conduite de la recherche. » Il n’est pas question ici de promouvoir ce que Benoist Bihan qualifie de " despotisme des experts et une forme de totalitarisme de la pensée" dans l’avant dernier DSI et de ne réserver le droit de penser qu’à certains groupes bien définis. En effet, Benjamin Constant avait raison lorsqu’il constatait que les élites se trompent aussi et ne sont pas détentrice de la vérité, aussi il était préférable de se tromper à plusieurs, ce qui était le socle de la démocratie. Ce que nous dénonçons c’est l’anti-intellectualisme comme posture pour promouvoir du « prêt à penser alternatif » et le scepticisme (« puisqu’il n’y a pas de vérité on peut penser ce que l’on veut ») comme justificatif ; un populo-maoïsme-new-age en toc, en quelque sorte.

Access new defence industry reports from Strategic Defence Intelligence. These reports offer global information on the latest developments in the defence industry. The research is complied from Strategic Defence Intelligence's unique monitoring platform which t