Feed aggregator

Die zahlreichen Teilnehmer des Osterferienprogramms vom 20. bis 25. März 2016 sorgten im Kloster Banz für ein voll belegtes Haus. Aus verschiedensten Regionen Bayerns und Deutschlands reisten sie am Sonntag an, um eine Programmwoche voller neuer Anregungen, Informationen und persönlicher Begegnungen zu erleben.

German Heckler and Koch G3 Assault Rifle

Óriási érdeklődés és várakozás előzi meg március 24-ét, amikor Hágában a nemzetközi bíróság ítéletet hirdet Radovan Karadzsics, a délszláv háború idején a boszniai Szerb Köztársaság elnöke elleni perben.

A rendkívüli érdeklődésre tekintettel a bíróság épületének összes rendelkezésre álló helyiségét, és a közeli konferencia központot is előkészítették a hallgatóság elhelyezésére. 

A regisztráció lezárása után a nemzetközi bíróság közlése szerint több mint 150 túlélő, 200-nál több újságíró, 50-nél több állami képviselő és diplomata, több mint 100 szakmai és civil szervezet képviselője kért és kapott engedélyt az ítélethirdetésen való részvételre.

A nemzetközi törvényszék épülete kordonokkal lesz lezárva, a kordonon belülre csak az érvényes regisztrációval rendelkezők léphetnek be a holland rendőrök ellenőrzése után.

Peter Robinson, a vádlott védőügyvédje az angliai The Guardian újságnak elmondta, azt várja, hogy védencét bűnösnek fogják kimondani háborús bűncselekmények elkövetésében, ezért már készíti elő a fellebbezést, emellett panaszt fog benyújtani a törvényszék ellen.

„Úgy gondolom, hogy Karadzsics tárgyalása nem volt fair, de ezt a panaszbeadványunkban fogjuk részletesen kifejteni.” Ezt Nottinghamben, egy joghallgatóknak tartott szemináriumon mondta.   

Állítása szerint meglepődött, hogy az ügyészség Karadzsicsot a vezetésével elkövetett népirtással vádolja, beleértve az 1995 júliusában elkövetett, több mint 8000 áldozatot követelő srebrenicai mészárlást is.

„Reméljük a legjobbat, felkészülünk a legrosszabbra”- mondta Robinson, hozzátéve, hogy Karadzsics optimistább az ügyvédjeinél.

„Lelkiismeret furdalása van azokért az emberkért, akik meghaltak és szenvedtek az alatt az idő alatt, amíg ő köztársasági elnök volt. Érzi a morális felelősségét, de nem jogi felelősségét. ”

Az ügyvéd beszélt arról az időszakról is – még a tárgyalások kezdetén -, amikor Karadzsics saját magát védte. „Akkor még nagyon gyenge volt benne. De a tárgyalás végére kifejezetten jó ügyvéd vált belőle.”

Robinsonnak elmondása szerint nem volt erkölcsi fenntartása, hogy Karadzsicsot, vagy más háborús bűnökkel vádolt személyt védjen. „Ez egy feladat. Az ember idővel hozzászokik ahhoz, hogy olyan nagy volumenű ügyben szereplő, mint a népirtás.”

A Szerb Köztársaság jelenlegi elnöke, Milorad Dodik elég megdöbbentő kijelentéseket tett egy banja-lukai újságban megjelent interjúban. Mindenek előtt leszögezte, hogy rendkívül sajnálja Karadzsicsot, és ami vele történik „az nem igazságszolgáltatás, hanem bosszú.”

„Lehetetlen, hogy csak Radovan Karadzsics legyen mindenért bűnös, ha történt egyáltalán bűncselekmény.” Dodiknak nyilván nincs tudomása Szarajevó négy évig tartó ostromáról, a véres harcokról, a koncentrációs táborokról, Srebrenicáról, Zsepáról.

Odáig megy az elfogultságában, hogy „a nemzetközi közösségek Alija Izetbegovics felelősségre vonásával addig vártak, amíg meghalt, hogy ne lehessen őt a vádlottak padjára ültetni. A többiek és az ő emberei ellen soha nem indult eljárás.” Ez így nem igaz, mert több bosnyák és horvát főtiszt ellen indult eljárás háborús bűnök miatt, és ítélték őket letöltendő börtönbüntetésre. Abban igaza van, hogy ez nem minden esetben Hágában történt, mert a nemzetközi bíróság felhatalmazta a boszniai és a horvát igazságszolgáltatást háborús bűnök tárgyalására.

Dodik szerint egyedül a bosnyák hadsereg srebrenicai alakulatának parancsnoka, Naszer Orics ellen indítottak eljárást, aki szerbeket gyilkolt, ennek ellenére szabadlábon védekezhet Szarajevóban, és szemérmetlenül vádolja a Szerb Köztársaság volt elnökét, aki soha nem adott ki egyetlen parancsot sem, hogy akár egyetlen bűncselekményt is elkövessenek. „Legalábbis én nem tudok róla.” Az lehet, hogy ő nem tud róla, ez azonban nagyon sovány érv.  

Több más szerb politikushoz hasonlóan, a hágai nemzetközi törvényszéket nem tartja legitimnek, úgynevezett „igazság intézetnek” titulálja, amit csak arra hoztak létre a nemzetközi közösségek, hogy ott megvádolják a volt Jugoszlávia valamennyi szerb nemzetiségű állami és katonai vezetőjét.

„Valaki kikötötte, hogy a szerbek azok, akiknek mindenért felelni kell, ami történt. Senki más nem volt felelős. Sem Franjo Tudjman, sem Alija Izetbegovics, sem a horvát és bosnyák politikai elit más tagja. Ezért nem igazságszolgáltatás ez, hanem bosszú. Karadzsics ebbe csak azért került be, mert ő volt a köztársasági elnök. Lehetetlen, hogy konkrét bűne legyen valakinek, aki egy nemzet politikai vezetője. Kitalálták ezt a mesét a kollektív felelősségről, amivel minden szerbet bűnösnek mondanak ki.”

Dodik az interjúban kijelentette, hogy a „bűnökért felelni kell, akármilyen régen követték is el, de annak kell felelni, aki azt elkövette.” Azt mondta, hogy Karadzsics álma abban az időben a szerb nép szabadsága volt és nem bűncselekmények elkövetése más népek ellen.

Bármi legyen is az ítélet, az biztos, hogy a nyugat-Balkánon és Bosznia-Hercegovinában semmi nem lesz ugyanaz, mint az ítélethirdetés előtt. Vízválasztó lesz mind politikai, mind történelmi értelemben.

Ha Karadzsicsot esetleg felmentik, vagy annyi év büntetést kap, amit már 2008 óta börtönben töltött éveivel letudott, szerb politikusokkal és vallási vezetőkkel együtt Paléban újra álmodják a Nagy-Szerbia álmot, megrajzolják a határvonalát Bosanska Kostajnicától Negotinig, Szabadkától Trebinjéig.

Igaz, ez a forgatókönyv elég hihetetlen lenne. De az is igaz, hogy ha a Bíróság az eddigi gyakorlatához tartja magát, Karadzsics nem életfogytiglani fogságban fog meghalni népirtásért.

Radovan Karadzsics nemcsak egy csavar volt a nagyszerb bűnügyi gépezetben. Ő volt az első elnöke egy „fél” államnak, amit létrehoztak Bosznia-Hercegovina területén, ő volt a Szerb Köztársaság hadseregének főparancsnoka, ő adott utasításokat Ratko Mladics tábornoknak, alárendeltségében működött a teljes politikai, katonai, rendőri szervezet.

Az életfogytiglani börtönbüntetés a Nagy-Szerb projekt életfogytiglani eltemetését is jelentené, amit kimondva, vagy kimondatlanul, a mai napig Belgrád soha nem vetett el.

Comedian Eddie Izzard has completed his challenge in South Africa to run 27 marathons in 27 days for Sport Relief.

Rejoignez-nous lors de Livre Paris (17-20 mars) sur le stand K89 !
Jeudi 17 mars 2016 de 9h à 11h
Rencontre des professionnels
Jeudi 17 mars 2016 de 16h30 à 17h
Introduction au Todiebook, un livre d'une géométrie nouvelle : « Dada et Brancusi, deux anniversaires deux révolutions » en présence de l'auteur Cristian Todie et de Radu Boroianu
Stand de la Roumanie K89
Jeudi 17 mars 2016 de 17h à 18h
« Avant -garde : un aperçu roumain »
Débat littéraire animé par Petre Răileanu
Invités : Ioan (...)

/ Région parisienne, Roumanie

A still from Afia Nathaniel’s Daughter.

By Laila Khondkar
Mar 20 2016 (The Daily Star, Bangladesh)

You give dowry and I receive it, why are you bringing government into this?”said a woman in a village in Rangpur district during a discussion on women’s status. I had the opportunity to facilitate the session, and have thought of this many times since hearing several years ago. The comment reminds me that it is extremely challenging to get rid of a harmful practice if it is socially accepted, even when it is prohibited legally. Law is important, but not enough to bring social change.

Recently there have been several discussions about child marriage, since there were reports that the government might lower the minimum age of marriage for girls. Like many others, I strongly believe that the minimum age of marriage for girls must remain 18 years, and any move to change this is a serious violation of child rights. But today’s article is not about this. I would like to reflect on why the rate of child marriage (64 percent) is so high in Bangladesh, even when we have the Child Marriage Restraint Act of 1929.

Child marriage is one the most significant reasons for girls dropping out of school, and marks the end of childhood for them. This increases the risk of domestic violence to the girl children. Due to physical and mental immaturity, married adolescents are sometimes unable to perform responsibilities according to the expectations of their in-laws. This makes them vulnerable to abuse. In extreme cases, there is divorce or separation. Married adolescents are also not able to participate in the decision making process of their family, and thus the patriarchal norms continue. Child marriage leads to early pregnancy, and adolescent girls are not properly prepared for parenthood. Adolescent mothers are more likely to suffer from birth related complications than adult women. Malnutrition is also very common for them.

All of us are aware that poverty, social insecurity of adolescent girls, lack of education and vocational skills development opportunities for girls, natural disasters, social acceptance and weak enforcement of law are some of the reasons contributing to child marriage. I want to emphasise on something that is usually missing in child marriage discourse. Gender inequality is one of the root causes of child marriage. The society places disproportionate emphasis on women’s reproductive and caring roles, and they are often not viewed as individuals with the right to realise their full human potential. Thus, marriage becomes the most important and central event for a girl or woman (across all socio-economic groups), and parents consider it to be their major responsibility to ensure that their daughters are married off. So when they find a ‘suitable’ groom, they arrange marriage for their daughters, even when they are under-aged and/or have not completed their education. When a boy drops out of school, even poor parents take initiatives (for example, enrolling him in vocational training or giving him money to run a small business) so that he can be economically productive. But when a girl drops out of school, most parents will arrange their marriage. Parents believe that they need to ensure that their son gains the capacity to generate income, but they do not hold the same belief for their daughters. This does not only happen in poor families. Many parents from well-off backgrounds do not understand the importance of continuing education of girls or their full participation in the workforce. That is why they do not hesitate to arrange the marriage of their daughters in the middle of their university education.

In her novel Motichur published in 1904, Begum Rokeya wrote:

“We shall do whatever is needed to be equal to men. If we have to earn independently in order to gain independence then we should do that…Why shouldn’t we earn? Don’t we have hands, legs, and intellect? Can’t we engage in business with the amount of energy that we spend in household work in the husband’s place? […] Why do we cry if our girls are not married off? Educate your daughters properly and let them enter the workplace; they can earn their own livelihood.”

We have not been able to live up to the vision of the revolutionary Begum Rokeya in creating an environment where women’s economic emancipation is valued and celebrated. More than a century ago, Begum Rokeya wrote that women are suitable for any profession, including being a judge, magistrate, barrister and even viceroy. Wouldn’t she be upset to learn that even now parents ‘cry’ when they are unable to marry off their daughters? Marriage is critical for maintaining one’s family and social life, but that is relevant for both men and women. Why should only women’s lives revolve around marriage? Why do they have to ‘sacrifice’ their academic and professional ambitions to maintain a family life? Don’t most of them face gender stereotypes in choosing a career? We shall not be able to address child marriage until we truly confront these issues.

Child marriage is one form of sexual violence and is a major challenge of our time. So what should be done to prevent this? Integrated programmes, instead of disjointed projects, addressing the structural causes should be implemented to address child marriage in a holistic way. The enforcement of legal processes, proper birth and marriage registration, strengthening social safety net programmes to increase parents’ income, improving girls’ safety in communities, including through national and community-based child protection systems are needed to address child marriage. Men and boys should be involved as key agents to prevent child marriage. But most importantly, parents should be educated on the rights of girls to education, health and protection. Their capacity should also be developed in treating boys and girls equally. There must be attitudinal changes in the ways parents and the community, in general, view girls and women. A social movement is required to achieve true gender equality. There must be full economic, political and social empowerment of women; we must learn to celebrate their achievements beyond their roles as wives and mothers.

Let us have the same aspirations for our boys and girls. Let us raise our girls in a way that they become confident about themselves, and can realise their dreams to the fullest.

The writer is Director of Child Protection, Save the Children.

This story was originally published by The Daily Star, Bangladesh

By Bina Shah
Mar 20 2016 (Dawn, Pakistan)

For as long as I can remember, people have been talking about the possibility of revolution in Pakistan. They were originally inspired, or perhaps frightened, by the Iranian Revolution in 1979, when ordinary Iranians rose up under the leadership of the clergy and overthrew Western-backed Reza Shah Pahlavi.

As an intellectual exercise, Pakistanis have always wondered whether a similar revolution could take place in Pakistan, and if so, what would that revolution look like? Some envision it as a religious revolution where the Pakistani religious right wing encourages its militants to come out on the streets and seize power and enact Sharia throughout the country. Others imagine a revolution along the lines of the French revolution, where the have-nots slaughter the haves in a bloody uprising, and take control of their land and property.

Most people dismiss the idea of these kinds of revolutions, however, in light of the cloud of apathy in which Pakistanis live. The status quo, they think, is here to stay. Well, the revolution is already here, but it doesn`t quite look like what people imagined it to be.

Nor is it being enacted by the people they expected it to encompass. Pakistan`s revolution is a women`s revolution, and although we`re in its early stages, it`s already looking powerful enough to change a nation.

Although women have always participated in political revolutions around the world, the women`s liberation movement in the 1970s was the first time that women, mostly in the developed world, joined together to agitate for their rights. While many offshoots of feminism, including radical feminism and socialist feminism, developed from this movement, women in countries like Pakistan did not feel its benefits directly in their lives.

Pakistani women had their own problems to deal with when Bhutto started to Islamise Pakistan. Then Gen Zia picked up the baton after deposing Bhutto, hurtling the country towards even greater heights of gender discrimination. And he wielded that baton unmercifully on Pakistani women`s bodies.

Pakistani women have never truly held full authority over their own bodies; their bodies belonged to their families, to their male protectors, fathers, husbands, brothers and sons, who decided how and when to dispose of them through marriage or other means.

Now the state was codifying the control of women`s bodies, prescribing jailing, lashing and even execution for adultery and for the crime of being raped. Encasing them in chadar and chardiwari, repressing their very existence until the practice of pre-Islamic Arabs burying their baby girls at birth started to look less painful compared to how Pakistani women were being symbolicallyburied throughout their lives. And while Zia is long gone, regressive societal attitudes towards women live on.

Reading Ta-nehisi Coates`s excellent book on race in America, Between the World and Me where Coates writes of the state`s ability to enact destruction on black bodies with no repercussions for perpetrators of those attacks, it struck me that the same thing happens to the bodies of women in this country.

Here in Pakistan, families enact the violence, but the state is complicit through its inaction. Without legal and social reform, Pakistan`s girls and women will continue to be shot in the head for trying to exercise their own autonomy. Men will continue to enslave women while pretending to be their protectors and caretakers. Half the country`s population will continue to function as second-rate citizens, and justice and peace will forever remain elusive in Pakistan.

The furore of the religious right against the Women`s Protection Act in Punjab, and the anger and hysteria about something that is morally unarguable a woman`s right tonot be abused, thrown out of her house, even killed proves that a rotten nerve has been exposed to the light. We cannot accept this situation as the status quo anymore. Yet as proven in the American Civil War, men do not give up their slaves easily.

Revolution begins when a human beingsays `Enough.` Pakistan`s women have finally said `enough`. Enough of the domestic violence, the sexual harassment and abuse, the beatings, the acid attacks, the `honour` killings. Enough of keeping girls illiterate, of stopping women from collecting their inheritance, from owning property.

Enough blood their own has been spilled.

Pakistan`s women are raising not just their voices, but their bodies. They are insisting on the right to be educated, to work, to live in safety and security. Women parliamentarians are taking up their cause in the legislature, enacting laws to protect them. Nobody can reverse this social awakening.

It may seem like the path to chaos and societal destruction, but when the smoke clears, it will change Pakistan for the better. This revolution may even rescue us from the morass of degeneracy that has gripped us for so long we no longer know what a normal environment for women looks like.

The writer is an author. Twitter: @binashah

This story was originally published by Dawn, Pakistan

Bande-annonce du Festival !
Par la culture, résister et être attentif au monde - Benjamin Abtan, Président de l'EGAM - Mouvement Antiraciste Européen Lancé par de jeunes Bosniens en 1995 en plein siège de Sarajevo et alors que l'épuration ethnique faisait rage en Bosnie-Herzégovine, le « Sarajevo Film Festival » représente la résistance par la culture. Devenu un grand rendez-vous européen, il attire vedettes internationales, films, notamment documentaires consacrés aux droits de l'homme, (...)

/ Bosnie-Herzégovine, Région parisienne

Bande-annonce du Festival !
Par la culture, résister et être attentif au monde - Benjamin Abtan, Président de l'EGAM - Mouvement Antiraciste Européen Lancé par de jeunes Bosniens en 1995 en plein siège de Sarajevo et alors que l'épuration ethnique faisait rage en Bosnie-Herzégovine, le « Sarajevo Film Festival » représente la résistance par la culture. Devenu un grand rendez-vous européen, il attire vedettes internationales, films, notamment documentaires consacrés aux droits de l'homme, (...)

/ Bosnie-Herzégovine, Région parisienne

40 évvel ezelőtt, 1976. március 20-án ünnepélyes ceremónia keretében állították hadrendbe az amerikai légierő (USAF) harcászati alakulatainál az A-10-et, a hidegháború egyetlen, kifejezetten légitámogatásra tervezett amerikai repülőgéptípusát. Egy olyan háborúra való felkészülés eredménye, amely valószínűleg nem tartott volna néhány hétnél tovább, ennek dacára több, Európán kívüli hadművelet agyonhasznált veteránjává és a leváltására tett kísérletek túlélőjévé vált, amelynek kiselejtezése a dolgok jelenlegi állása szerint 2022-ig várat magára. De ha az orosz gőzhenger rá nem gurul a Baltikumra, és/vagy az idei amerikai elnökválasztások győztese nem indít újabb katonai beavatkozást valami egzotikus sivatagi tájon, akkor könnyen lehet, hogy az Iszlám Állam elleni bombázóhadjárat lesz az A-10 utolsó háborúja. Ezért, és az évforduló alkalmából döntöttünk úgy, hogy a teljesség igénye nélkül, de azért bemutatjuk a gép elég egyedi karrierjét. A COIN-repülőgépekről szóló sorozatunk befejező részében tesszük ezt, mivel a tervezés kezdeti, hamar meghaladottá vált szakaszában még ez volt a kiszemelt elsődleges feladatkör, amihez a kiforrott típus paradox módon több esetben is visszatért a XXI. században. A társszerző proletair a Lemilről, akinek itt is megköszönjük fáradozásait.

[...] Bővebben!

South Korean KF-16 Lightweight Multi-Role Fighter

Ha a topolyai önkormányzat kijelöli azt a két irodahelyiséget, amelyet biztosítani tud Topolyán a permegelőző közvetítést és a peren kívüli megegyezést végző Mediációs Központnak, Szerbiában a második lesz Topolya község, melynek területén működni fog ilyen intézmény. Mostanáig az intézményesített közvetítői formát az országban csupán a belgrádi Voždovac községben működtetik. 

Évről évre márciusban világszerte lekapcsolják a nélkülözhető világítást a nagyvárosokban egy órára. Ehhez az energiatakarékos összefogáshoz, melyet az idén tizedik alkalommal tartanak meg, ezúttal 178 ország csatlakozott, köztük Szerbia és Magyarország is. Ma 20:30 és 21:30 között fognak világszerte kialudni a fények.

Adán az egészségházban ünnepélyesen átadták azoknak az egészségügyi eszközöknek egy részét, amelyet dr. Erzsébet Fessl de Alemany a németországi Csilla von Boeselager Alapítvány által juttatott el Vajdaságba. 

Március közepén az MH KFOR Kontingens 14. váltásának katonái nemzetközi kiképzéseken vettek részt Koszovóban.

Nemzeti ünnepünkről, március 15-ről nemcsak idehaza, hanem a nemzetközi missziókban is megemlékeztek a magyar katonák. Összeállításunkban a külföldön szolgáló békefenntartó kontingensektől kapott tudósításokat közöljük.