Feed aggregator

La présidente Metsola a ouvert la session plénière du 16 au 19 décembre par un hommage aux manifestants géorgiens et une minute de silence pour les victimes du cyclone à Mayotte.

Source : © Union européenne, 2024 - PE

Voilà trois semaines que les Géorgiens descendent dans la rue pour protester contre des élections législatives qu’ils estiment truquées, et la suspension des négociations d’adhésion à l’Union européenne jusqu’en 2028.  

President Metsola opened the 16-19 December plenary session in Strasbourg by praising Georgia’s protestors, and marking the cyclone in Mayotte with a minute’s silence for victims.

Source : © European Union, 2024 - EP

President Metsola opened the 16-19 December plenary session in Strasbourg by praising Georgia’s protestors, and marking the cyclone in Mayotte with a minute’s silence for victims.

Source : © European Union, 2024 - EP

President Metsola opened the 16-19 December plenary session in Strasbourg by praising Georgia’s protestors, and marking the cyclone in Mayotte with a minute’s silence for victims.

Source : © European Union, 2024 - EP

President Metsola opened the 16-19 December plenary session in Strasbourg by praising Georgia’s protestors, and marking the cyclone in Mayotte with a minute’s silence for victims.

Source : © European Union, 2024 - EP

Quelle : © Europäische Union, 2024 - EP

Après la rupture de sa coalition début novembre, le chancelier allemand Olaf Scholz ne dispose plus de majorité : le Premier ministre a posé la question de confiance lundi 16 décembre au Parlement qui ne lui a pas accordé. Ce résultat lui a permis dans la foulée de demander au président de la République de dissoudre le Bundestag. La voie est donc désormais libre pour l'organisation d'élections anticipées en Allemagne. Elles devraient avoir lieu le 23 février.

The European Defence Agency (EDA), the NATO Support and Procurement Agency (NSPA), and the Organisation for Joint Armament Cooperation (OCCAR) convened in Brussels for a trilateral meeting aimed at deepening their collaboration in support of European and transatlantic security.

The meeting, hosted by EDA Chief Executive Jiří Šedivý, was a continuation of a first trilateral held in Luxembourg in December 2023. The gathering brought together senior leadership from the three organisations to explore ways to deepen cooperation, enhance efficiency, and capitalise on their complementary strengths.

In light of the challenging security landscape, the three organisations reaffirmed their commitment to a joint effort, engaging in a dynamic exchange on collaboration and synergies, and exploring how their respective roles can better align to meet the rapidly changing demands of member nations. Discussions centered on addressing shared challenges, and identifying strategic opportunities to reinforce their collective impact.

The meeting highlighted the importance of clear messaging when engaging with stakeholders and explore further alignment and opportunities for enhanced cooperation. 

EDA Chief Executive Jiří Šedivý underscored the importance of such trilateral engagements, and the subsequent discussions that will take place at working level with respectively NSPA and OCCAR, stating: “By coming together at this pivotal moment, we worked on identifying synergies that could deliver real results. One example of a successful collaboration is the multinational MRTT fleet, which illustrates how our organisations can work seamlessly across the acquisition, management, and operational phases to support member nations’ capability needs.”

“Although our organisations have distinct mandates and missions, we share a common goal: supporting our member states in navigating a complex and fast-changing security environment,” he added.

“The current security environment demands agility, innovation, and cooperation,” said Stacy Cummings, General Manager of NSPA. “By pooling our resources and leveraging our respective expertise, NSPA, EDA, and OCCAR are paving the way for stronger, more effective collaboration. This meeting reflects our shared vision to build on past successes and tackle emerging challenges together.”

OCCAR-EA Director, Joachim Sucker, echoed these sentiments: “In a world where disconnection often prevails, this meeting exemplifies the power of cooperation. By combining our efforts, we enhance our ability to deliver vital defence capabilities. I deeply appreciate the opportunity to engage trilaterally with Ms Cummings and Mr Šedivý to explore how our unique strengths can complement each other and yield greater outcomes for the nations we all support.”

This trilateral meeting underscored the collective determination of EDA, NSPA, and OCCAR to work more closely together in addressing NATO and Europe’s pressing defence and security challenges. By strengthening their partnership, the three organisations are laying the groundwork for enhanced collaboration and a more robust response to the needs of both NATO and Europe.

 

Szíria számára új fejezet kezdődik: az ország maga mögött hagyta az Aszad-dinasztia diktatórikus uralmát. Ezzel a fordulattal példát mutat a régió országai számára, felébresztve bennük a reményt, hogy van lehetőség a változásra. A változás azonban több biztonsági kockázatot is magában rejt: növekvő illegális migráció, terrorszervezetek megerősödése és a stabilizációs törekvések hiánya.

Az Aszad-rezsim bukása

2024. december 8-a meghatározó dátumként vonul be a szíriai és világtörténelembe egyaránt: ezen a napon véget ért a Aszad-rezsim fél évszázados uralma Szíriában, Bassár el-Aszad szíriai elnök családjával együtt elhagyta Damaszkuszt és Oroszországba menekült.

Az Aszad-rezsim bukását a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) szíriai lázadó erők és a törökök által támogatott Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) váratlanul hatékony műveletei előzték meg, akik 2024. november 27-én indították első támadásukat a kormány erői ellen, Aleppó Nyugati részén. Az offenzíva során több stratégiai fontosságú várost is elfoglaltak a HTS erői, továbbá a 46-os bázist is, amely a szíriai hadsereg egyik legnagyobb támaszpontja. November 30-án a lázadó csoport elfoglalta az ország második legnagyobb városát és gazdasági központját, Aleppót is. Ezt követően december 5-én átvették az ellenőrzést Hama városa felett is, amely stratégiailag előnyös helyen helyezkedik mivel, közvetlen ellátási vonalakat biztosít Damaszkusz és Aleppó között. Ezt követően a HTS sorra foglalta el az egyre jelentősebb városokat: Daara városát, amely a 2011-es felkelés szülővárosa volt, majd Homsz-t is. Ezzel elvágták a kormányerőket a tengerparti erődítményeitől, ahol két orosz katonai támaszpont is található.

Az ország lakosainak jelentős része csatlakozott a lázadó csapatokhoz, ezt követően együtt vonultak Északra a HTS átcsoportosított déli csapataival, aminek eredményeként az ellenzéki csoportok december 8-án több irányból is bekerítették a fővárost, Damaszkuszt. Rövid időn belül, már vasárnap reggelre elfoglalták az ellenzéki erők a fővárost, hiszen a kormány erői csak csekély ellenállást mutattak és szinte tehetetlenek voltak a hatalmas erőfölénnyel szemben. A kormányerők felbomlása és hatékony ellentámadások hiánya mögött azonban több dolog is áll: ellenőrzés és az erőforrások hiánya, az ország szörnyű gazdasági helyzete, az alacsony morál és korrupció. Továbbá, Bassár el-Aszad a megbízható katonai egységek kis magjára támaszkodott a hadseregen túl, így korlátozta azon képességét, hogy egész Szíriát ellenőrzése alá vonja. Nem meglepő tehát, hogy a hadsereg és az Aszad-párti milíciák képtelenek volt felvenni a harcot az HTS csapataival és a hozzájuk csatlakozó lázadó csoportokkal.

Az ellenzéki erők felszabadítottak Szajdnaja börtönét is, amely Damaszkusztól Északra található. A létesítmény Szíria leghíresebb börtöne, 1980-ban hozták létre és 2017-es adatok szerint, több mint 20.000 embert tartottak fogva (főként a 2011-es polgárháborúban résztvevői kerültek ide, köztük aktivisták, újságírók, orvosok, és diákok is). A börtönben gyakoriak voltak a kínzások, szexuális bántalmazások és kivégzések, emellett a foglyokat embertelen körülmények között tartották.

Ki vette át a hatalmat Szíriában?

A Hayat Tahrir al-Sham („Organization for the Liberation of the Levant”, magyarul: „Szervezet a Levante Felszabadításáért”) 2011-ben a szíriai polgárháború során, Dzsabhat al-Nuszra néven alakult meg az al-Kaida leányszervezeteként, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), Egyesült Államok, Törökország és más országok terrorista csoportnak nyilvánították. Ezt követően, 2016-ben Abu Mohammed al-Dzsolani, a csoport vezetője megszakította a kapcsolatot az al-Kaidával, feloszlatta a Dzsabhat al-Nuszrát, és új szervezetet hozott létre 2017-ben, amely a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) nevet vette fel. Az elszakadás ellenére a csoport továbbra a szalafi-dzsihádista ideológia mentén működik. Ma a HTS azt állítja, hogy „független entitás, amely nem követ semmilyen szervezetet vagy pártot, sem az al-Kaidát, sem másokat”. Ettől függetlenül az Egyesült Államok álláspontja az, hogy a két csoport között továbbra is fennáll a kapcsolat és az al-Kaida eszközént használja a szervezetet, hogy előmozdítsa a pozícióját a szíriai felkelésben.

A HTS lokális célokkal rendelkezik, elsődleges célja az iszlám uralom megteremtése Szíriában, az Aszad rezsim megdöntése és az iráni milíciák kiűzése révén. Az Egyesült Nemzetek szervezetének 2022-es jelentése szerint a HTS harcosainak száma 6000 és 15 000 fő között mozog, amely a közelmúlt eseményeknek köszönhetően jelentősen növekedett, azonban jelenleg még nehéz megbecsülni a tagok pontos számát. A hatalomra került területeken a HTS polgári kormányt alakított ki, és az állam látszatát hozta létre Idlib tartományban, továbbá arra szólította fel harcosait, hogy őrizzék meg a biztonságot azokon a területeken, amelyeket „felszabadítottak” Aszad uralma alól.

A lázadócsoport vezetője Abu Mohammed al-Dzsolani, akit az amerikai külügyminisztérium, több, mint egy évtizeddel ezelőtt már terroristának nyilvánított, mivel egykori csoportja az évek során több terrortámadást is végrehajtott Szíriában. Al-Dzsolani valódi neve, Ahmed al-Sharaa, aki Damaszkuszban nőtt fel és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően kezdett radikalizálódni. Az Egyesült Államok iraki invázióját követően elhagyta Szíriát, hogy harcoljon Irakban, majd csatlakozott az iraki al-Kaidához, ezt követően azonban öt évre őrizetbe vették. Dzsolani 2015-ben kijelentette, hogy az Iszlám Állammal ellentétben neki nem áll szándékában támadásokat indítani a Nyugat ellen és amennyiben Aszadot legyőzik, nem lesznek bosszúhadjáratok az alavita kisebbség ellen, amelyből az elnök klánja származik.

Az Aszad-dinasztia rövid története

1963 óta Szíria a Baasz Párt uralma alatt működött, a párt puccs eredményeként jött létre. A puccsot vezető tábornok, Hafez el-Asszad a későbbi elnök, 1970-ben átvette a hatalmat a párt katonai vezetésétől és központosította az irányítást az elnöki hivatal köré. H. El-Asszad megszilárdította uralmát azáltal, hogy saját családtagjait és híveit helyezte kulcspozíciókba, és az államelnöki rendszer révén megszerezte a végrehajtó hatalom feletti teljes ellenőrzést. Az Aszadok az évek során egy olyan rendszert alakítottak ki, amely nemcsak autokratikussá, hanem kleptokratikussá[1] is vált.

1994. január 21-én Basil el-Aszad, Hafez el-Aszad legidősebb fia életét vesztette autóbalesetben. Basil halála miatt az akkori elnök következő legidősebb fiának kellett átvennie testvére helyét, Bassár el-Aszadnak, aki ekkor Londonban élt és szemorvosnak készült. B. el-Aszad 2000-ben apja halálát követően vette át a hatalmat egy manipulált népszavazás keretein belül. Az ország alkotmánya szerint B. el-Aszad legalább 2028-ig hatalmon maradt volna, amelyet kinevezését megelőzően megváltoztattak, hiszen az eredeti dokumentum szerint az ország elnökének be kell töltenie a 40. életévet, azonban ekkor el-Aszad 34 éves volt.

Szíria parlamentjét el-Aszad elnöksége során továbbra is a Baasz Párt és szövetségesei, a Nemzeti Haladó Front uralta, gyakorlatban nem engedélyezett a politikai ellenzék. A legutóbbi, 2014-es elnökválasztáson Bassár el-Aszad a szavazatok 88,7 százalékával nyert, a szíriai rezsim ellenőrzésén kívül eső területeken élő polgárok azonban nem szavazhattak az elnökválasztáson.

A rezsim életében már 2011-ben is történtek a jelenlegihez hasonló események, amikor az országban nagyszabású, demokratikus szabadságot követelő tüntetések törtek ki, ekkor az Elnök utasításának eleget téve a kormányerők brutális és kiterjedt erőszakkal válaszoltak erre, amelyet az ENSZ emberiesség elleni bűncselekménynek minősített. A rezsim 2012 óta rendszeresen támad civil célpontokat, például kórházakat és iskolákat, és vegyi fegyvereket is vetett be saját lakossága ellen. A kormány visszaszerezte az irányítást az ország nagy része felett a korábbi polgárháborút követően, azonban Szíria bepolitikai helyzete nem stabilizálódott: gazdasági válság, szárazság és a 2023 elején bekövetkezett hatalmas földrengés a lakosság nagy részét további kétségbeesésbe sodorta.

Külpolitikai szempontból fontos megemlíteni, hogy a korábbi polgárháború során Aszad egyre inkább Iránra és Oroszországra támaszkodott, így nem meglepő, hogy egyik régi szövetségeséhez menekült a szíriai elnök. Az ellenzéki erőknek is rendelkeztek külföldi támogatókkal: az Egyesült Államok több éven át rejtetten képzett és felfegyverzett lázadó harcosokat, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság logisztikai és katonai támogatást nyújtott nekik. Minden bizonnyal a HTS jelenlegi harcosai között is találhatók olyan egyének, akiket egykori nyugati szövetségesek képeztek ki és fegyvereztek fel.

Aszad tehát Szíria feletti brutális uralmáról vált ismertté, 2011-es polgárháború és annak erőszakos cselekményeinek következményeképpen nemzetközi proxy háború és menekültválság robbant ki.

Hatalmi játszmák Szíriában

Miközben a HTS megpróbál átmeneti kormányt létrehozni Szíriában, milíciák és a külső hatalmak továbbra is küzdenek a visszavonuló kormányerők által hagyott űr betöltéséért. A szíriai polgárháború kezdete óta az országot különböző ellenőrzési zónákra osztották fel. Egyes területeken regionális és nemzetközi hatalmak, például Törökország, Oroszország, Irán és az Egyesült Államok gyakorolnak befolyást.

Izrael, több mint 50 év után először lépte át nyíltan a szír-izraeli határt és intenzív légicsapásokat hajt végre az Aszad-kormány által ellenőrzött katonai célpontokra. Ezek a légicsapások sikeresnek mondhatóak, hiszen az ország védelmi minisztere szerint már megsemmisítették a szíriai haditengerészetet is. Emellett Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael „szeretné felvenni a kapcsolatot az új rezsimmel Szíriában”.

Törökország és az Egyesült Államok egyaránt üdvözölte az Aszad-kormány bukását, azonban Törökország egyik központi stratégiai célja a régióban az amerikai támogatást élvező kurd, Szíriai Demokratikus Erők (SDF) meggyengítése. A már említett Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA), amelyet Törökország támogat, megtámadta az ország északi részén található Manbidzs várost ellenőrző SDF-et, majd észak felé nyomultak, azonban 2024. december 10-én az ottani kurd erők tűzszünetet jelentettek be az Egyesült Államok közvetítésével.

Az Egyesült Államok legfőbb érdeke Szíriában az Iszlám Állam (IÁ) megfékezése, amely az ország északkeleti és középső részén továbbra is jelen van. Ennek nyomán Joe Biden amerikai elnök engedélyezte az Egyesült Államok légicsapását vasárnap az Iszlám Állam szíriai táborai ellen.

Az IÁ a 2011-es polgárháború követően emelkedett fel Szíriában és Irakban, a külföldi harcosok növekvő számával a terrorszervezet globális szinten terjeszkedett, és kiterjesztette hatáskörét Európára is 2014-től. Habár 2019-ben a Szíriai Demokratikus Erők és az Egyesült Államok vezette globális koalíció támogatásával sikerült megállítani, azonban a jelenlegi események fényében félő, hogy a terrorszervezet kihasználja a keletkezett hatalmi vákuumot. A szíriai sivatagban lévő alvó sejtjei ismét mozgásba lendültek, hiszen megnőtt mozgásszabadságuk. Az SDF ennek érdekében már megkezdte a terrorszervezet foglyainak áthelyezését, miután a szíriai börtönöket és fogolytáborokat támadások érték, hogy kiszabadítsák ez egykori harcosokat. Miközben a szíriai nép az Aszad-rezsim bukását ünnepli, egy sokkal nagyobb veszély leselkedik rájuk: az Iszlám Állam megerősödése és az esetleges támadások kiújulása.

Politikai átalakulás és nemzetközi kihívások

Bassár el-Aszad továbbra is Oroszországban tartózkodik, orosz hírszerzés szervezte meg a menekülését Moszkvába. Nem véletlen országválasztása: egyrészt a két ország és család közötti, történelmi jelentőségű szövetség, másrészt pedig a kiadatástól való félelme. Nagy valószínűséggel „Vlagyimir Putyin jobban meg tudja védeni a volt elnököt és családját a kiadatástól vagy a nemzetközi közösség bármely más, az igazságszolgáltatás elé állítására irányuló kísérletétől”, hiszen maga az orosz elnök ellen is a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa van érvényben. Az orosz fővárosban Aszad várhatóan védett, de kényelmes életet fog élni, amíg Putyin marad a hatalmon.

A szíriai televízióban 2024. december 10-én pedig bejelentetésre került Szíria új miniszterelnöke: Mohamed el-Basír. Az új elnök megerősítette, hogy Idlib tartományban de-facto kormányt hoznak létre és 2025. március 1-ig vezeti azt. El-Basír korábban a lázadók által ellenőrzött északnyugati területen a közigazgatási vezetőként tevékenykedett. A jelenlegi kormány legitimitása azonban hosszú távon megkérdőjeleződhet, mivel a HTS-t több ország hivatalosan terrorszervezetként tartja nyilván. Ez a jelző alááshatja a kormány elfogadottságát és kooperációs lehetőségeit a nemzetközi színtéren, amelyek kulcsfontosságúak lennének gazdasági és diplomáciai téren is, hogy Szíria ismét stabil bel-és külpolitikával rendelkezzen.

Damaszkuszban a napokban javultak a körülmények: a bankok és a boltok újranyitottak, a kijárási tilalmat feloldották a fegyveresek száma is csökkent az utcákon, mivel a HTS utasította csapatait, hogy vonuljanak ki a városokból. Szíria újjáépítése azonban nem lesz könnyű és gyors feladat, nemzetközi finanszírozás és a politikai stabilitás elengedhetetlen ahhoz, hogy ez megvalósulhasson.

Szíriai Menekültválság

Több, mint egy évtizedes konfliktus után Szíria továbbra is a világ legnagyobb menekültválságának központja. Szíria háború előtti huszonkét milliós lakosságának több, mint fele elhagyta az országot. Ennek a legnagyobb terhét a szomszédos országok viselik: az alig több mint ötmillió lakosú Libanon nyolcszázezer szíriait lát vendégül, Jordániában pedig 1,6 millió szíriai menekült tartózkodik[2]. Továbbá Törökország ad otthont a világ legnagyobb menekült népességének, közel 3.7 millió szíriai menekülttel.

Az (ENSZ) szerint az 2024. november vége óta Szíriában 1 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, köztük 155 000 ember legalább másodszor tapasztalja meg ezt. Több család túlzsúfolt táborokban és központokban keres menedéket, ahol korlátozottak az erőforrások és romlanak a körülmények. Másik égető probléma jelenleg az élelmiszerhiány és a közszolgáltatások hiánya, továbbá egyes területeken a vízellátás megszakad, egyes létesítmények (pl. kórházak) nem működnek az ellátmány és a személyzet hiánya miatt.

Félő, hogy a menekültek kapcsán Európa egy újabb menekülthullámmal néz szembe: Európai Unión (EU) belüli elhelyezésükről szóló viták komoly kihívást jelentettek a régió számára, azzal fenyegetve, hogy az európai országok véget vetnek a nyitott határok schengeni rendszerének, és hozzájárulnak a bevándorlásellenes, szélsőjobboldali pártok megerősödéséhez. Továbbá, több európai ország is közölte, hogy felfüggesztik a szíriai állampolgároktól származó menedékkérelmek fogadását, köztük Németország (a 2024-es évben a legtöbb menedékkérő Szíriából érkezett az országba), Ausztria, Belgium, Görögország, Olaszország, Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság.

A szíriai menekültek problémája sokkal bonyolultabbá vált a jelenlegi események és a menedékkérelmek felfüggesztésének fényében. Komoly biztonsági kockázatot jelenthet a növekvő illegális migráció, különösen Európa irányába. Az illegális bevándorlók között radikalizálódott egyének is jelen lehetnek, akik potenciálisan veszélyeztethetik a kontinens stabilitását. Különösen aggasztó, hogy az Iszlám Állam harcosai, akik a szíriai sivatagban rejtőztek az Aszad-rezsim bukásáig, ismét aktivizálódhatnak, és folytathatják a 2014 és 2019 között Európán végig söprő véres terrortámadásokat. Az ilyen fenyegetések fokozottan figyelmet igényelnek, mivel a terrorszervezetek számára a menekülthullámok ideális környezetet biztosíthatnak, hogy beszivárogjanak térségünk országaiba, hogy teret nyerjenek a régióban.

[1]A politikai korrupció legmagasabb foka.

[2] Singh, Mnajari. األزمة إدارة إلى األزمة ضبط من :19-كوفيد بعد األردن) Jordan after COVID-19: From Crisis Adjustment to Crisis). Washington: Washington Institue for Near East Policy, 2020/04/15.

A Szíria az Aszad-rezsim bukása után: Van kiút a káoszból? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

The Eurofighter Consortium has awarded BAE Systems a contract worth £133 million to further develop its Striker II Helmet Mounted Display (HMD). BAE Systems announced on Dec. 11, 2024, that it has been awarded a new £133 million contract to further develop its Striker II Helmet Mounted-Display (HMD).  Under this new contract, awarded by the […]

The post BAE Systems Awarded Contract for Eurofighter’s Striker II Helmet Mounted Display appeared first on The Aviationist.

AMENDMENTS 1 - 43 - Draft opinion 2023 discharge: General budget of the EU - European External Action Service
Committee on Foreign Affairs
Michael Gahler

Source : © European Union, 2024 - EP

AMENDMENTS 1 - 43 - Draft opinion 2023 discharge: General budget of the EU - European External Action Service
Committee on Foreign Affairs
Michael Gahler

Source : © European Union, 2024 - EP

AMENDMENTS 1 - 62 - Draft opinion Macro-financial assistance to the Hashemite Kingdom of Jordan
Committee on Foreign Affairs
Malik Azmani

Source : © European Union, 2024 - EP

AMENDMENTS 1 - 62 - Draft opinion Macro-financial assistance to the Hashemite Kingdom of Jordan
Committee on Foreign Affairs
Malik Azmani

Source : © European Union, 2024 - EP

Monday, 16 December

Source : © European Union, 2024 - EP

Monday, 16 December

Source : © European Union, 2024 - EP

Monday, 16 December

Source : © European Union, 2024 - EP

Monday, 16 December

Source : © European Union, 2024 - EP

Monday, 16 December

Source : © European Union, 2024 - EP