A belgrádi Felső Bíróság különleges osztályán hétfőn megtartották a Slavko Ćuruvija meggyilkolásával vádolt személyek elleni büntetőeljárás első tárgyalását. A Dnevni Telegraf és az Evropljanin lapok tulajdonosának meggyilkolásával Radomir Markovićot, az Állambiztonság (DB) volt vezetőjét, Milan Radonjićot, az DB belgrádi központjának volt vezetőjét, Ratko Romićot, a DB valamikori operatív munkatársát, valamint Miroslav Kurakot – aki szökésben van, és állítólag Tanzániában tartózkodik, így ellene távollétében folyik eljárás –, a DP különleges biztonsági egységének volt munkatársát terhelik. A vád aljas szándékból elkövetett gyilkosság. Markovićot a gyilkosságra való felbujtással, a többi három vádlottat pedig tettestársként elkövetett gyilkosság bűntettével vádolják. A vádlottakat 30-tól 40 évig terjedő börtönbüntetés fenyegeti.
Tatabánya MJV Polgármesteri Hivatala
Kabinet Szolgálat – Stratégiai és Pályázati Iroda
a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 45. § (1) bekezdése alapján
pályázatot hirdet
Stratégiai és Pályázati Irodavezető
munkakör betöltésére.
A közszolgálati jogviszony időtartama:
határozatlan idejű közszolgálati jogviszony.
Foglalkoztatás jellege:
Teljes munkaidő
A vezetői megbízás időtartama:
A vezetői megbízás határozatlan időre szól.
A munkavégzés helye:
Komárom-Esztergom megye, 2800 Tatabánya, Fő tér 6.
Ellátandó feladatok:
A munkakörhöz tartozó főbb tevékenységi körök:
Stratégiai és pályázati feladatok
Jogállás, illetmény és juttatások:
A jogállásra, az illetmény megállapítására és a juttatásokra a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény , valamint a(z) kiemelt juttatási csomag felek megállapodása alapján és Tatabánya MJV Polgármesteri Hivatalának Közszolgálati Szabályzata rendelkezései az irányadók.
Pályázati feltételek:
A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:
A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások:
A munkakör betölthetőségének időpontja:
A munkakör legkorábban a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető.
A pályázat benyújtásának határideje: 2015. június 20.
A pályázatok benyújtásának módja:
A pályázat elbírálásának határideje: 2015. július 10.
A KÖZIGÁLLÁS publikálási időpontja: 2015. május 18.
A pályázati kiírás közzétevője a Nemzeti Közigazgatási Intézet (NKI). A pályázati kiírás a közigazgatási szerv által az NKI részére megküldött adatokat tartalmazza, így annak tartalmáért a pályázatot kiíró szerv felel.
Zoé Konstantopoulou, présidente du parlement grec, la Vouli, s'exprime sur les négociations avec les créanciers et la victoire de Syriza.
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Gazdasági Hivatal
a “Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján
pályázatot hirdet
pályázati referens
munkakör betöltésére.
A közalkalmazotti jogviszony időtartama:
határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony.
Foglalkoztatás jellege:
Teljes munkaidő
A munkavégzés helye:
Budapest, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A.
A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatok:
Hazai és európai uniós pályázatok figyelése, hazai és európai uniós pályázatok előkészítésében, elkészítésében, lebonyolításában való közreműködés, kapcsolattartás és koordináció az egyes pályázatokban résztvevő személyek, szervezetek között, beszámolók, nyilvántartások készítése (és vezetése) a pályázatokkal kapcsolatban. Az intézmény pályázatok útján elnyert pénzeszközeinek nyilvántartása, pénzügyi koordinálása és elszámolása. Projektekhez kapcsolódó számlák, szerződések ellenőrzése, közbeszerzéshez kapcsolódó pénzügyi feladatok ellenőrzése. Számlák SAP rendszerben való rögzítése, kontírozása. Ellenőrzi a beadandó pályázatok költségvetését és indoklását, engedélyezteti a gazdasági hivatalvezetővel. Érkezteti és iktatja a pályázati iratokat.
Illetmény és juttatások:
Az illetmény megállapítására és a juttatásokra a “Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.
Pályázati feltételek:
A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:
A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások:
A munkakör betölthetőségének időpontja:
A munkakör legkorábban a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető.
A pályázat benyújtásának határideje: 2015. június 21.
A pályázatok benyújtásának módja:
A pályázat elbírálásának módja, rendje:
a benyújtott dokumentumok és személyes interjú alapján
A pályázat elbírálásának határideje: 2015. július 6.
A munkáltatóval kapcsolatos egyéb lényeges információ:
“Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, mint álláspályázatot hirdető a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 18. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak szerint az álláspályázati jelentkezés keretében benyújtott személyes adatokat a pályázat elbírálásáig kezeli. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai és vezetői munkaköri feladatuk, illetve vezetői megbízatásuk ellátásával összefüggésben, az ahhoz szükséges mértékben a személyes adataihoz hozzáférhetnek, azokat kezelhetik. A személyes adatok kezelésének, védelmének, valamint az ezzel összefüggő jogorvoslatnak törvényben és egyetemi szabályzatban rögzített szabályairól az ELTE honlapján a Közérdekű információk, közzéteendő adatok, adatkezelés menüpontban (www.elte.hu/kozerdeku) szerepel részletes tájékoztatás.”
A munkáltatóval kapcsolatban további információt a www.elte.hu honlapon szerezhet.
A KÖZIGÁLLÁS publikálási időpontja: 2015. május 22.
A pályázati kiírás közzétevője a Nemzeti Közigazgatási Intézet (NKI). A pályázati kiírás a munkáltató által az NKI részére megküldött adatokat tartalmazza, így annak tartalmáért a pályázatot kiíró szerv felel.
Gyimesbükkön közadakozásból készülnek újraépíteni azt a Rákóczi-vár néven ismert őrtornyot, amely mintegy háromszáz éven át szolgálta a történelmi Erdély és Moldva határán a gyimesi kereskedelmi útvonal felügyeletét – közölte hétfőn az MTI-vel Deáky András, a Gyimesbükkért Egyesület elnöke.
Deáky András elmondta, hogy az őrtorony újraépítésének a terveit a bécsi levéltárból beszerzett dokumentáció alapján készítette el Esztány Győző csíkszeredai építész. A terveket a Bákó megyei műemlékvédelmi szakhatóság is nagyra értékelte, de a Bákó megyei hatóságok a régészeti feltárás elvégzéséhez kötötték az építési engedély kibocsátását. Hozzátette, jelenleg zajlik a rom régészeti kutatása, és remélhetőleg hamarosan elkezdődhet az építkezés.
A Rákóczi-várat a 17. század elején Bethlen Gábor erdélyi fejedelem építtette, majd a 18. század elején II. Rákóczi Ferenc fejedelem erősíttette meg. Az őrtoronynak mára csak a romjai maradtak meg, és jószerével csak az a lépcsősor emlékeztet az építményre, amely a Tatros folyó völgyéből kiemelkedő 30 méter magas sziklateraszra vezet.
A tervek szerint az őrtorony földszintjén kiállító termet hoznak létre, az emeleti termet és a sziklaterasz beépítetlen részét kávézóvá alakítanák. Deáky András úgy vélte, A Rákóczi-vár újraépítése lesz annak az örökségvédelmi munkának a megkoronázása, amelyet az elmúlt évtizedben Gyimesbükkön elvégeztek.
Emlékeztetett arra, hogy a csángók által lakott székelyföldi település – melyet a romániai megyék 1968-as megrajzolásakor a moldvai Bákó megyébe soroltak – mára afféle zarándokhellyé vált, ahová azok látogatnak el, akik az egykori „ezer éves határ” emlékeit keresik. Közösségi összefogással sikerült felújítani a Magyar Királyi Állami Vasutak legkeletibb, 30. számú őrházát és a kontumáci kápolnát, sikerült konzerválni az egykori karantén épületének a romjait amelynél háborús emlékhelyet hoztak létre.
Hozzátette, a Rákóczi-vár újraépítéséhez mintegy 220 ezer euróra (közel 70 millió forint) van szükség, melynek összegyűjtésére a gyimesbükki önkormányzat, a Gyimesbükkért Egyesület és a Budakeszi Kultúra Alapítvány vállalkozott.
Egykorú magyarázat szerint a hónap névadója Juno volt. Június (egy latin forrás szerint: mensis Iunonius) római ünnepei alátámasztják e nézetet. 1-jén ülték meg Iuno Moneta (népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét. (Február 1-jén, mely hónap a Februa „álnéven” rejtőzködő Junónak volt szentelve, Iuno Sospita, az „Oltalmazó” Juno templomának avatásáról emlékeztek meg.) Ugyancsak elsején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus női párjának és az ajtósarok (latin cardo) megszemélyesítőjének tart. 11-én ülték a Matralia ünnepet, Mater Matuta („Reggeli Anya”) tiszteletére. Ő ugyancsak Janus párja volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek.
Mater Matutát a görög Leukotheával („Fehér Istennővel”) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó a névrokonságtól függetlenül is Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt. Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta a családi tűzhely istenasszonya volt, s emiatt igen közel állt Junóhoz. A két istennő görög megfelelője, Héra, az „asszony” és Hesztia, a „szűz” Démétér „anyával” a Nagy Istennő egylényegű három személye volt. A Vestalia, jellegéből fakadóan tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A „téli kapu őrének”, Janusnak emlegetése a júniusi istennők oldalán ugyanerre enged következtetni. (A jún. 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap Idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték).
A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval. A napisten szekeréről aláhulló Phaethón ugyancsak június havát jelképezi (Phaethónt a kutatás Kronosz/Saturnusszal azonosítja. Kronoszt mint gabonaistent az ókori Athénben aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték, az antik csillaghit viszont a Rák és az Oroszlán havát a bukott Szaturnusz időszakának tekintette. A hagyomány úgy tartja, hogy a Tejút a Phaethón által „félrevezetett” napszekér keréknyoma. A nyári napforduló helye viszont jó kétezer éve a Tejúton van).
Június régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a Rák hó (jún. 22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Tegnap a szakszervezetek képviselői és Maglai Jenő polgármester aláírták azt a megállapodást, amely alapján az önkormányzat a következő időszakban kifizeti a tanügyi dolgozóknak az elmaradt útiköltségek összegét, mely összesen 16,5 millió dinárt tesz ki.
– Ez egy többéves jogi vita volt a szakszervezetekkel, kérdéses volt ugyanis, hogy az önkormányzatnak az útiköltségre vonatkozóan milyen kötelezettségei vannak a tanügyben dolgozók felé – mondta Maglai. – Az alkotmánybíróság döntése alapján és mintegy két hónapos tárgyalás után egyezséget kötöttünk a szakszervezetekkel, ami alapján a 2011 és 2014 augusztusa közötti periódusban kialakult járandóságokat kifizetjük a tanügyi dolgozóknak. Ez egy régi adósság, amely anyagi megterhelést jelent az önkormányzat számára, a költségvetés módosításával azonban ezt az összeget elkülönítjük, és eleget teszünk a megállapodásnak.
Jelena Zejak, a Függetlenség Szakszervezet vajdasági tanügyi dolgozói szabadkai szervezetének elnöke elmondta, nagyon örülnek, hogy öt év kemény harc után sikerült egyezségre jutniuk, és bebizonyítaniuk, hogy az előző megállapodás törvénytelen volt, s sok tanügyi dolgozónak csorbultak a jogai.
– Nagyon korrekt tárgyalásokon vagyunk túl, melynek keretében sikerült törvényes és igazságos megoldást találni. Az önkormányzat ez alapján, útiköltség-különbözet címén az elmúlt három évre visszamenőleg részletekben kifizeti majd azoknak tanügyi dolgozóknak a pénzt, akik az elmúlt években a havi bérlet árához képest huszonöt százalékkal alacsonyabb útiköltséget kaptak kézhez. A polgármester igazán nagylelkű volt, hiszen nemcsak a Függetlenség Szakszervezet, hanem az Önálló Szakszervezet tanügyi dolgozóinak is kifizeti a különbséget.
Továbbra sem tudni, hogy honnan került víz a nagybecskereki múzeum, a színház, a galéria pincéibe, valamint a Vojvodina szálloda konditermébe és szaunájába. Ezek az épületek mind a város főterén vannak, ahol az utóbbi hónapokban felújítási munkálatok folynak. Egyelőre nem tudni, hogy a víz ezeknek a munkálatoknak a folyamán történt esetleges mulasztás következtében került-e a pincékbe. Az esetről hivatalos jelentés még nincs. A kár felbecslése pedig folyamatban van.
La seconde Gay Pride de l'histoire de l'Ukraine, prévue samedi 6 juin, risque d'être annulée. A moins que la police ne s'engage à protéger les manifestants.
Le 7 juin prochain auront lieu les élections législatives en Turquie. Pour la première fois depuis treize ans, le Parti de la justice et du développement (AKP) voit sa majorité absolue être menacée. Quels sont les enjeux de ce scrutin ? Les tentations autoritaires de M. Erdogan ont-elles provoqué la désaffection de ses partisans ?
La réalité est un peu plus compliquée. Ce qui est fort probable, c’est que le Parti de la Justice et du développement (AKP) voit son score faiblir par rapport aux précédents scrutins législatifs. Il faut néanmoins rappeler que ce parti a gagné trois élections législatives successives et qu’il a systématiquement remporté depuis treize ans tous les scrutins référendaires, municipaux et présidentiels auxquels il s’est présenté. Aux avant-dernières élections législatives, l’AKP rassemblait près de 47% des suffrages exprimés et aux dernières législatives, il en obtenait près de 50. Aujourd’hui, les sondages – qu’il faut manier avec précaution – donnent une fourchette avoisinant les 40%. Il y a donc incontestablement un fléchissement. Pour autant, il ne faut selon moi pas considérer trop rapidement qu’il en est terminé du règne et de l’hégémonie de l’AKP mais plutôt chercher à expliquer cet affaiblissement.
Tout d’abord, un parti qui est au pouvoir depuis treize ans connaît mécaniquement un phénomène d’usure. Cela est valable pour la Turquie mais également pour n’importe quel autre pays. Ensuite, la Turquie connait des résultats économiques moins spectaculaires qu’il y a quatre ou huit ans. On se rappelle qu’au début de la décennie, les taux de croissance annuels du pays atteignaient 8 à 9%, ils ne sont plus aujourd’hui que de 2 à 3%. Par conséquent, le processus de redistribution qui avait permis à l’AKP de se constituer une solide base sociale et électorale a perdu en intensité. Cela étant rappelé, la situation ne peut être décrite schématiquement en noir et blanc puisque le taux de croissance du pays est toujours en progression et que l’AKP n’a pas perdu toute sa base électorale. Enfin, troisième raison, on observe depuis plusieurs années un glissement autoritaire, voire des dérapages inquiétants, de la part de l’exécutif, et notamment de celui qui fut Premier ministre pendant plus de dix ans et qui est désormais président de la République. Les manquements répétés aux droits démocratiques les plus élémentaires ont découragé ou ont éloigné une partie de l’électorat de l’AKP.
Il y a donc combinaison de multiples raisons qui permettent de comprendre cette probable réduction de la base électorale de l’AKP. Pour autant, il restera le premier parti dans la compétition électorale. Le principal enjeu de ces élections semble être l’obsession de M. Erdogan de pouvoir instaurer un régime présidentiel en Turquie. Pour ce faire, un changement constitutionnel ou une nouvelle Constitution sera nécessaire, et s’il ne peut choisir la voie du référendum, il faudra alors opter pour un vote parlementaire. Cependant, dans cette hypothèse, une modification de la Constitution nécessite d’obtenir un vote des deux tiers des députés. Cet objectif paraît à ce jour effectivement difficile à atteindre.
Samedi 30 mai, les célébrations de la conquête de Constantinople par les Ottomans ont rassemblé plusieurs centaines de milliers de partisans de l’AKP. M. Erdogan a profité de ces célébrations pour donner une allure de meeting électoral à ce rassemblement. Quelles valeurs l’AKP souhaite-il mettre en avant avec ces évènements ?
Il faut souligner deux choses. Tout d’abord, la volonté de faire coïncider les deux dates est évidente puisque la prise de Constantinople est fêtée le 29 mai, date de sa conquête par les Ottomans en 1453. Or, pour la première fois, un petit changement de date d’une journée a eu lieu, puisqu’un meeting électoral de l’AKP était prévu le 30 mai. Il y a donc clairement une manœuvre tendant à faire coïncider la commémoration d’une victoire historique avec un meeting électoral de l’AKP. Par ailleurs, le contenu même du discours d’Erdogan lors de ce meeting visait effectivement à rapprocher cette conquête de la ville de la victoire que l’AKP ne manquera pas, selon lui, de remporter dimanche prochain. Cela entre aussi en écho avec la volonté de l’AKP, depuis plusieurs années, de tenter de replacer les mesures édictées par sa politique dans un contexte de réappropriation du passé ottoman de la Turquie républicaine. Ça n’est pas une manœuvre, c’est une ligne politique. Cela traduit la volonté de relativiser l’importance de la période républicaine pour se réapproprier le passé de l’époque impériale. Conjoncturellement, dans le cadre de cette campagne, l’occasion était rêvée pour Erdogan de faire coïncider les échéances électorales et une date très importante de l’histoire de la Turquie. C’est cette référence, désormais régulière, à la période ottomane, considérée comme le glorieux passé du pays, qui a été une nouvelle fois instrumentalisée par le président de la République.
Le climat liberticide qui s’est installé depuis quelques années en Turquie inquiète l’Union européenne (UE). Certains qualifient même ces élections de « test démocratique » pour la Turquie. A l’heure où les négociations d’adhésion avec l’Union européenne marquent le pas, ces élections peuvent-elles changer les relations entre la Turquie et l’UE ?
Il est incontestable qu’un climat liberticide règne en Turquie. La façon même dont la campagne électorale est menée traduit cette situation. Le président de la République devrait normalement se situer au-dessus des partis politiques, à l’inverse il ne cesse de sillonner et de quadriller le pays depuis maintenant plusieurs semaines dans une série de meetings en faveur de l’AKP et en stigmatisant ses adversaires. En cela, il y a un véritable problème d’utilisation de la fonction présidentielle. Ensuite, il y a un cadre plus général de restrictions des libertés démocratiques élémentaires, individuelles et collectives. C’est un environnement politique assez préoccupant, d’autant, qu’à mon sens, l’État de droit en Turquie est depuis trois à quatre ans très menacé. On ne circonscrit ainsi plus très bien en Turquie la séparation des trois pouvoirs, ce qui constitue pourtant un des fondements d’une démocratie.
Evidemment, l’UE est bien fondée à dire que ces élections constituent un test, comme d’ailleurs chaque rendez-vous électoral. Il me semble que l’UE a raison de s’inquiéter des évolutions de ce climat liberticide en Turquie. Pourtant, cela ne devrait pas avoir d’incidences sur le cours des négociations entre la Turquie et l’UE, puisque ce dernier est malheureusement au point mort depuis maintenant plusieurs années. Il y a bien eu un espoir, il y a deux ans, de relance des pourparlers d’adhésion, mais sans guère de succès avéré. Depuis lors, seul le minimum vital est réalisé pour éviter d’annoncer purement et simplement la rupture des négociations. Quel que soit le résultat des élections dimanche prochain, il faut tout faire pour relancer un réel processus de négociations entre les deux parties. En effet, la décomposition des relations entre la Turquie et l’UE a justement permis à Erdogan de prendre un certain nombre de mesures liberticides. Il faut se persuader que plus l’UE fera pression sur la Turquie, plus elle réduira les dangereuses évolutions en ce sens. D’ailleurs, une partie des démocrates en Turquie demande qu’indépendamment du glissement liberticide qui existe, l’UE poursuive un dialogue exigeant avec la Turquie pour empêcher qu’Erdogan ait toute latitude et totale marge de manœuvre pour poursuivre sa dérive. Il me semble que l’Union européenne serait bien fondée à écouter attentivement ces démocrates et à suivre leur demande.