Afrika

Feküdt egyszer Donald Trump ágyában, mégis hatalmas csapásnak tartja az új elnököt az emberiség számára.

Mikoss Fanni írása

Gugulethu Township-ban járunk, Dél-Afrikában. Luyanda Ngcobonak a mindennapjai ugyanúgy telnek. Minden egyes nap, amikor felkel, az első útja egy szekrényhez vezet, ahol el van rejtve egy üvegnyi nevirapin. Ebből a kis gyógyszeres üvegcséből veszi elő a pirulákat, naponta kétszer. És hogy meddig? Élete végéig.

Jakab Anriett írása

Hihetetlen sikerrel zárultak a malária elleni kampányok a Comore-szigeteken adta hírül az www.africanews.com internetes hírportál.

A mai nap (12.02) legmegdöbbentőbb afrikai híre nem is olyan régen érkezett Gambiából, ahol mindennemű előzetes jóslatot és elemzést megcáfolva óriási meglepetés született az elnökválasztáson: a 22 éve hatalmon lévő Yahya Jammeh elveszítette a voksolást és a 8 ellenzéki párt által is támogatott egykori biztonsági őrnek, Adama Barrownak fogja átadni az ország irányítását. Mert bizony átadja, egy néhány órával ezelőtti televíziós interjúban elismerte vereségét és hangsúlyozta, hogy támogatni fogja az eredménytől teljesen megdöbbenő utódját és felszólított mindenkit az eredmény tiszteletben tartására is. Barrow a voksok 45%-át, Jammeh pedig a 37%-át kaparintotta meg az egyébként teljesen normális mederben, békésen lezajlott voksoláson (ha az internet- és telefonszolgáltatás leállítását normlis medernek tartjuk), amelyet pedig nem előztek meg túlságosan jó előjelek – gondoljunk csak a kőkemény rendőri eszközökkel elfojtott és felosztatott ellenzéki tüntetésekre.

Megmozdulások most is voltak, de ezek az örömnek szóltak, ugyanis a főváros, Banjul utcán több százan ünnepelték a híreket, amely annak ellenére ért váratlanul mindenkit, hogy olyan erős ellenzéki összefogásra, ami most sorakozott fel Barrow mögött, nem volt még példa. Váratlan volt, hiszen Jammeh az elmúlt hónapokban elég masszívan dolgozott az ellenzék háttérbe szorításán, a nemzetközi megfigyelőket is kitiltotta a voksolásról, az internetet és az ellenzék médiához való hozzáférését is korlátozták, mégis Jammeh most azonnal egyértelművé tette, hogy a kövek beszéltek (a szavazás azon lebonyolítási formájára utalt, amelyben az emberek apró színes golyókkal szavazhatnak) és ő elfogadja Allah akaratát.

Ezzel egyébként nagyjából példa nélküli viselkedést tanúsított, hiszen ha visszagondolunk az elmúlt időszak történéseire Nyugat-Afrikából (talán Nigéria a kivétel), akkor azt láthattuk, hogy ilyen hosszú uralom után a vezetők nem igazán szoktak békésen kivonulni a hatalomból – ezzel pedig egy nagyon fontos kérdés már eldőlt tehát, viszont maradt még legalább kettő nyitott: egyrészt hogy mit tesz most Jammeh, elhagyja az országot vagy valamilyen formában még részt vesz a politikai életben, másrészt hogy milyen lesz a Barrow által ígért “új Gambia”, hiszen az országnak igen komoly gazdasági problémái vannak és az új elnök nem várhat sokáig azzal, hogy elkezdjen a reformokon dolgozni, ha nem szeretné, hogy a kezdeti lelkesedés csalódásba, frusztrációba, majd a múlt iránti vágyakozásba csapjon át. És ha a gazdaságot átugorjuk, akkor még ott vannak azok a kérdések is, amelyek a 22 éves uralom eredményeként megszületett törvényeket és intézkedéseket érintik – azaz mi lesz a homoszexuálisok jogaival, a halálbüntetés témájával vagy éppen az angol nyelv iskolai tanításból való kivételével.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Ágoston Fanni írása
Pretóriában (a Dél-Afrikai köztársaság közigazgatási fővárosában) az ötödik és kilencedik osztályos tanulók köre továbbra is elmaradottnak bizonyul matematikában és az egyéb tudományok terén a nemzetközi társaikhoz képest- derül ki egy kedden megjelent tanulmányból.
Az öt legrosszabbul teljesítő ország közé tartozik Jordánia, Szaúd-Arábia, Marokkó, Dél-Afrika és Kuvait- mondta Dr. Vijay Reddy, a Trendek a Nemzetközi Matematika és Tudomány Tanulásában kutatás vezetője a 2015-ös ötödik osztályos tanulók körében. Vijay Reddy ezen felül a Humán Tudományok Kutatói Tanácsának vezetői szerepét is betölti.

Habár december 1-je az AIDS hivatalos világnapja, és ilyenkor minden és mindenki az ellene való küzdelemre hívja fel a figyelmet, ez egy olyan téma, amely ettől a naptól függetlenül is, szinte folyamatosan napirenden van. Lépten-nyomon olyan cikkekbe, híradásokba, bejegyzésekbe botlunk, amelyek arról tudósítanak, hogy mely hírességek és hogyan vesznek részt az AIDS elleni küzdelemben, vannak, akik a betegség kutatására adományoznak, vannak, akik a gyógyításhoz járulnak hozzá. Az ismert emberek mellett a civilek közül is nap, mint nap egyre többen emelik fel a hangjukat a témában, és az összefogás mellett a segítségnyújtásra hívják fel az emberek figyelmét, hiszen minden csepp számít abban a bizonyos tengerben.

 

Záhoczky Csenge írása

"Nemrégiben olyasmire került sor Afrikában, ami Kanadától az Egyesült Államokon és az Európai Unión át, egészen Ausztráliáig és Új-Zélandig is példa nélküli és meglepő lenne. Nemsokára ugyanis Afrika is beszáll az „űrversenybe”, méghozzá Dél-Afrika lesz az, aki a nemzetközi színtéren – és persze az űrben – a kontinenst képviselni fogja. Ezt már magában óriási fejleménynek tudhatnánk be, ezzel azonban a történet még nem ért véget. Dél-Afrika műholdját ugyanis nők tervezték és építették. És most jön a ráadás:gimnazista lányok. "

Budapest, 2016.november 30.

Vodafone utazó klinikák segítik a HIV visszaszorítását Lesothóban

A Vodafone Csoport Alapítvány szerdán bemutatta korszakalkotó mobil alapú programját, amelyet a HIV fertőzés terjedésének megállítása érdekében indított Lesothóban, ahol a becslések szerint a lakosság 23 százaléka, azaz minden negyedik ember HIV fertőzött. A program, amely lehetővé teszi a megelőzést illetve a betegek kezelésének hatékony megszervezését, 2017-től az ország általános egészségügyi ellátásának részévé válik.

Árpási Botond írása

A kormány által tervezett új valuta bevezetése elleni tüntetések szervezőire csaptak le a biztonsági erők Zimbabwéban. Az új fizetőeszköz és az afrikai ország hazai pénzügyi rendszerének átalakítása a gyenge lábakon álló gazdaságot stabilizálni hivatott kormányzati gazdaságpolitikai intézkedések részei – azonban sokan a mindent romba döntő hiperinflációtól tartanak, írja a Foreign Policy.

Kétnapos konferenciát rendezett a CEU Kerepesi úti konferencia központjában az ESPIN (European Sport Inclusion Network) az Európai Unió Erasmus Plus programjának keretében. Az eseményt a bécsi székhelyű VIDC (a Nemzetközi dialógus és kooperáció bécsi intézete) és a Mahatma Gandhi Emberi Jogi Egyesület szervezte.

Előadók hét, vendégek több mint tíz országból érkeztek - összesen több mint hatvanan. Az eseményen az AHU több tagja is jelen volt.

Azokon a fórumokon, ahol ez a téma terítékre került, elég erőteljes vita alakult ki a halálbüntetés ellenzői és támogatói között Sierra Leone kapcsán, hiszen bár az alkotmány lehetővé teszi, Sierra Leone országában 1998 óta nem hajtottak végre egyetlen kivégzést sem, pedig papíron gyilkosságért, hazaárulásért, zendülésért és fegyveres rablásért is kiszabható lenne ez az ítélet. 1998-ban persze teljesen más környezetben volt az ország, hiszen ugyan éppen az 1991-ben kezdődött polgárháború egyik reménykeltőbb periódusát élte az ország, a Forradalmi Egységfront (RUF) fenyegetése ott lógott a levegőben – az 1997-ben, RUF támogatással végrehajtott katonai puccsot és az így hatalomra jutó vezetést nigériai támogatással 1998 elején sikerült legyűrni és az újonnan hatalomra került kormány egyik első intézkedéseként az 1997-es puccsisták közül 24-et halálra ítélt, majd az ítéletet több ezer freetowni lakos szeme láttára végre is hajtották.

Köztük volt például az egykori védelmi mioniszter, Samuel Koroma vagy éppen Tamba Gborie, a puccs bejelentője is. Az a kivégzés a maga nemében nem érte el még az egyébként a halálbüntetésre vonatkozó jogi normákat sem, hiszen a nemzetközi jogvédő csoportok és civil szervezetek szerint a halálraítéltek semmiféle jogorvoslati lehetőséggel nem rendelkeztek, tárgyalásuk egyoldalúan, mindenféle jogi képviselet nélkül zajlott le. Ennek ellenére a mai napig azt a kivégzést a polgárháború egyik eseményeként tartják számon és nem konkrét jogi aktusként tekintenek rá, nem úgy mint a mostani heves vitát kirobbantó ítéletre, amelynek keretében Alusine Sesay bíró szeptember elején a neves sierra leonei DJ, Sydney David Buckle (DJ Clef) megyilkolásában bűnösnek találta és halálra ítélte az ország egyik leghíresebb boszorkánydoktorát, Baimba Moi “LA Chocolate” Forayt. Ugyanígy kötél általi halálra ítélték a gyilkosságban szintén bűnösnek talált testőrt, Foday Kamarát is.

A vita pedig szinte azonnal fellángolt, az egyik oldalon állnak a jogvédők és civil aktivisták, akik a halálbüntetéseken fennálló moratórium fenntartását kérik a kormánytól, a másik oldalon pedig az igazságra és főként büntetésre éhes társadalmi rétegek állnak, amelyek az elmúlt időszakban az erőszakos bűncselekmények számában látható növekedés okán a kormánytól még erősebb ítéleteket várnak. A helyzet nehéz, főként azért is, mert az ítéleteket csak közvetett bizonyíték alapján hozták meg (pl. az a ruha, amelybe Bucke holttestét tekerték, Foray házából származott vagy a holttesten látható sérülések olyan szertartásokra utaltak, amelyeket Foray is rendszeresen végzett), másrészt a lakosság körében egyfajta “lincshangulat” alakult ki, súlyos büntetést szeretnének látni a híres rádiós 2015. júniusi meggyilkolásának ügyében, bízva benne, hogy ez segíthetne a durva méreteket öltő bandaerőszak megfékezésében.

Az biztos, hogy a mai napig nem jött ki értékelhető hivatalos vélemény a kormánytól, sem az ügyész, sem az elnök, sem az igazságügyi miniszter nem nyilatkozott, de az ítélet után jelzésértékű lépésként, még szeptemberben a freetowni központi börtönben rendbetették az akasztófát. De ne higgyük azt, hogy ez most valamilyen egyedi vagy történelmi eset, csak 2015-ben 24 embert ítéltek halálra sierra leonei bíróságok, ergó ha Foray és Kamara esetében végrehajtják az ítéleteket, akkor valószínűleg további kivégzések fogják azokat követni (persze a korábbi ügyek nem kaptak ekkora publicitást, így nem is volt miről vitázni). És ha most eltekintünk mindenki egyedi véleményétől a halálbüntetést érintően (vannak elfogadható érvek mindkét oldalon és igazából főként szociális, társadalmi, családi stb. faktorok határozzák meg, hogy kik támogatók és kik ellenzők), akkor is be kell látnunk, hogy milyen súlyos veszélyei lennének Sierra Leonéban a kivégzések újraindulásának.

A legveszélyesebb lehetőség pont az lenne, ami még a sierra leoneinél jóval fejlettebb rendőrségi rendszerrel, nyomozati követelményrendszerrel bíró Egyesült Államokban is előfordult már: valaki ártatlanul kerül halálsorra. Miután nagyon ritka, hogy ujjlenyomatok vételére vagy DNS-vizsgálatra kerülne sor egy-egy ügyben, így akár elég egy-két szemtanú, hogy valaki halálsorra kerülhessen és ha a kivégzések is egyetlen intésre megtörténnének, akkor igencsak megnőne az esélye annak, hogy valakit azért végeznek ki, mert rosszkor volt rossz helyen.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Ágoston Fanni Ildikó írása

 

Régészeti kutatások során egy ókori város maradványaira bukkantak Egyiptomban, ami a korát tekintve több mint 5000 éves. A széleskörű feltárás során a házak mellett edények, eszközök és hatalmas sírok is kerületek elő- gazdagítva ezzel az adott korról rendelkezése álló írásos, illetve tárgyi emlékek táborát.

 

1.számú kép: A feltárás egyik fázisa
(forrás :www.bbc.com)

www.hvg.hu

Az afrikai betegek sokkal hálásabbak, boldogabbak, kedvesebbek és türelmesebbek, mint a magyarok - mondják a fekete földrészt megjárt magyar orvosok, akik azt vallják, legalább annyit kapnak az ugandai, a malawi vagy épp a kongói betegektől, mint amennyit ők adtak nekik. A mostoha körülmények ellenére ezért is érzik úgy, hogy Afrika függőséget okoz. Több hónapot kint dolgozó doktornőkkel beszélgettünk.

Tovább a cikkre

A kígyók jelentős veszélyt jelentenek a madarak tojásaira és fiókáira. Ezért mindent megtesznek, hogy elűzzék őket a fészkük közeléből. Valószínűleg itt is ezért tört ki a harc a szürkefejű bozótgébics és a halálos mérgű falakó kígyó között.

Afrika legmagasabb hegye, a Kilimandzsáró egyik lakatlan völgyében bukkantak a kontinens legmagasabb fájára: a 81,5 méteres Entandrophragma excelsum a mahagónifélék családjába tartozik.

Történelmi pillanathoz érkezik Gambia országa december elsején – no, nem csak azért mert elnökválasztásra kerül sor, hanem azért is, mert a jelenleg regnáló elnök, Yahya Jammeh úgy döntött, hogy túlságosan komoly kampányt nem fog lefolytatni, hogy az ennek ellenére begyűjtött elsöprő győzelmével majd így bizonyítsa a nemzetközi közvéleménynek, mennyire is szereti őt népe. Persze azért vannak plakátok és reklámok, de a szó szoros értelmében vett kampányt az elnök maga nem folytat (hatalmas Hummer terepjáróján mindenesetre egy két hetes túrát megcsinál az 53 megye érintésével), bár azt láthattuk az idei év során többször, hogy az ellene szervezett felvonulásokkal elég kemény kézzel leszámol.

Emlékezhetünk, hogy például áprilisban és májusban is rendőrök oszlatták fel elég brutális módon az ellenzéki tüntetéseket, az egyik során az ellenzéki Demokratikus Egységpárt (UDP) vezetőjét is őrizetbe vették (Ousainou Darboe júliusban három év börtönbüntetést kapott), többeket pedig állítólag súlyosan bántalmaztak is. Szóval az elnök helyett az elmúlt időszakban főleg aktivistái, kormányzói, miniszterei, ifjúsági szervezetének tagjai járták az országot, hogy a Jammeh melletti voksolásra buzdítsanak és egy újabb győzelemmel tényleg mindenek felett álló hatalommal ruházzák fel a Gambiai Iszlám Köztársaság vezetőjét. És hogy kik azok, akik a hihetetlen ellenszél ellenére mégis harcba szállnak az elnöki posztért? Egyikük a fentebb már említett, legnagyobb ellenzéki párt, az UDP jelöltje, Adama Barrow (az egykori londoni biztonsági őrt egyébként szintén őrizetbe vették áprilisban egy tüntetésen), aki sikerrel sorakoztatott fel maga mögött 8 másik ellenzéki pártot, másikuk pedig a Gambiai Demokratikus Tömörülés által támogatott Mamma Kandeh.

A kevesebb mint 2 milliós Gambiában 886 ezer szavazónak van joga az urnákhoz járulni, egyszerű többséggel már elnöki posztot lehet szerezni és igazából az elvakult, sok esetben külföldön élő bloggereket és aktivistákat leszámítva sok minden nem támasztja alá, hogy itt hatalmas változás következhet be decemberben. A jogvédők már most bírálják az országban a választást övező állapotokat, beszámolók szerint több televíziós személyiséget és újságírót letartóztattak az elmúlt napokban, de volt olyan üzletember, akit az ellenzék állítólagos finanszírozása miatt vettek őrizetbe. Jammeh mindenesetre a választás békés lebonyolítására szólított fel és hangsúlyozta, hogy mindenképpen el fogja fogadni a nép akaratát – ami pedig nem nagyon lehet más, mint az ötödik mandátum begyűjtése és az újabb reformok.

Mert azokból van ígéret bőven, ilyen például a sharia törvénykezés bevezetése vagy éppen az angol nyelvoktatás eltörlése. És akár érheti is vád ezt a posztot részrehajlással az elnökválasztás bemutatása kapcsán, azzal a ténnyel nehéz vitatkozni, hogy ha egy ilyen gyönyörű (ez nem kérdés) és ilyen jól prosperáló (ez ugyebár a hivatalos kormányverzió) országból ilyen tömegével menekülnek az emberek Európa felé, akkor ott valami baj tényleg lehet. Legutóbb néhány napja a gambiai női labdarúgó-válogatott 19 éves kapusa, Fatim Jawara-Jawara fulladt a tengerbe, amikor Líbiából megpróbált Lampedusára jutni.

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

November 17-én, a Brüsszelben tartott támogatói konferencia után a Közép-afrikai Köztársaság elnöke, Faustin-Archange Touadéra egyik szeme sírt, a másik nevetett a sajtótájékoztatón, hiszen a minimálisan kért és remélt 1,6 milliárd dollárhoz képest 2,2 milliárd dolláros támogatást sikerült kieszközölnie országa számára, viszont ez elmarad az előzetesen általa remélt 3 milliárd dollártól. Ebből az egy átlagember számára szinte felfoghatatlan nagyságú összegből 3 év alatt a legszükségesebb programokat, fejlesztéseket és helyreállításokat tervezik végrehajtani a szinte teljes egészében elpusztult infrastruktúrájú, komolyabb államhatalom nélkül létező országban. És hogy melyek a legszükségesebb programok egy ilyen véres konfliktusok gyűrűjéből szabadulni próbáló állam számára?

Értelemszerűen a leszerelési, reintegrációs és békéltető programok, a hadsereg és a rendőrség teljes átalakítása valamint az államhatalom infrastruktúrájának alapvető létrehozása állnak a prioritási lista élén és ez a lista még bővülhet is, hiszen a fentebb említett 2,2 milliárd dollárhoz még valószínűleg jelentősebb összegek fognak érkezni azáltal, hogy bizonyos szervezetek és intézmények még ígértek támogatásokat. Ezt a 2,2 milliárdot most a Világbank és az Európai Bizottság vezetésével fogják összedobni támogatók (értelemszerűen Európából többnyire), akik egyértelműen kinyilatkoztatták ezzel a döntésükkel, hogy legitimnek és bizalomra érdemesnek ismerik el a Touadéra-kormányt és azt is egyértelmű tették, hogy a Közép-afrikai Köztársaság problémái egyáltalán nem felejtődtek el.

Persze a bizalmat nem lesz túl egyszerű visszaszerezni, hiszen korábban is voltak már hasonló támogatói kezdeményezések, amelyek igazából nem tudták megváltani a világot Afrika szívében, sőt ki sem tudták mozdítani az országot a puccsok és háborús konfliktusok örök körforgásából. És bár most Touadéra ismét ígéretet tett a teljes helyreállításra és a stabilitás megteremtésére, nehéz elképzelni, hogy ehhez hogy fog majd hozzá, hiszen még a fővárosban, az általában mindig stabilnak és relatíve biztonságosnak tekintett Banguiban is rendszeresek az összecsapások a különféle milíciák között a mai napig (októberben például legalább 25 ember halt meg Bambariban, amikor az elvileg felszámolt Séléka milícia egyik frakciója és egy anti-Balaka csoport csapott össze), sőt még új lázadó csoportok is harcokba kezdtek a “senki földjének” számító északon és nyugaton is, aminek eredményeként nem hogy csökkent, de inkább növekedett az otthonukból elmenekülni kényszerülők száma.

A brüsszeli konferencián ezekről az attrocitásokról nem esett szó, inkább olyan témák voltak terítéken, mint a tucatnyi különféle ellenőrző testület és bizottság kialakítása, amelyek a pénzek elosztását felügyelnék, ráadásként a konferenciáig eltelt hónapokban nagyjából minden program szünetelt az országban finanszírozás és figyelem híján. A kérdés most az, hogy a beígért milliárdok mennyiben fogják megváltoztatni a kialakult patthelyzetet, mert elképzelhető, hogy az északon uralkodó ex-Séléka számára ez a hatalmas összeg elég csábító lesz ahhoz, hogy a civil lakosság sanyargatása és adóztatása helyett egy jelentősebb összegért hajlandóak legyenek tárgyalást kezdeni a saját bázisain szintén pénzre pályázó kormányzati elittel.

Mert a kérdés itt nem Bangui, hanem a vidék, főleg észak és kelet, ahol semmiféle államhatalom nem létezik és erőteljes egységre és akaratra van szükség ahhoz, hogy a 2013 óta igencsak erőre kapó hadurakat valamiféle államstruktúrába kényszerítsék (ehhez talán segítség lehet a Touadéra-kormányban szerepet betöltő egy-két meghatározó északi “arc”). Mégis, a sok politikai elmélkedés és gondolat közben valószínűleg a legnagyobb esélyt az egység megteremtésére a Közép-afrikai Köztársaság (FACA – Forces Armées Centrafricaines) hadseregének megerősítése és országszerte történő kivezénylése jelentené, hiszen Bangui az csak Bangui és mondjuk a Bambariban élő lakosság számára a mostani ígéretek vagy bármiféle bizottságok létrehozása nem jelent semmit, amíg az utcákon az ex-Séléka harcosai járőröznek. Szóval a brüsszeli konferencián jóváhagyott 2,2 milliárd dollárral a Közép-afrikai Köztársaság ismét esélyt kapott, hogy megtörje az évtizedes szenvedés körét, de ehhez Touadérának túl kell lendülnie az eddig megszokott korlátokon és Banguin túlra is ki kell nyúlnia, különben az egész történet ismét csak kudarcra van ítélve.

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Génmódosított terményekkel vészelnék át a szárazságot. Többek szerint ez a megoldás csak a nagyvállalatokon segít, a kis farmereken nem.

www.vilagszam.hu

Különleges hangvételű könyvben meséli el Dr. Fodor Réka egy orvosnő élményeit Afrikáról, segítésről, boldogságról és szegénységről. Nem véletlenül Afréka lett az írás címe, hiszen egyszerre szól a fekete kontinens és egy elkötelezett ember közös életéről.

Tovább a cikkre

Nem tudni, hogy pontosan mi volt a szándéka a legendás argentin labdarúgónak, Diego Maradonának, amikor november 6-án pályára lépett a Marokkó által rendszeresen megszervezett “Mérkőzés a Békéért” jótékony célú labdarúgó-mérkőzésen a Marokkó által megszállt Nyugat-Szahara fővárosának, El-Ajúnnak (Laayoune) Sheikh Mohamed Laghdaf névre hallgató stadionjában. A pályán ott volt mellette az egykori egyiptomi legenda, Mohamed Aboutrika vagy éppen a ghánai Abedi Pelé és a brazil Rivaldo is, mégis a mérkőzés komoly aggályokat vetett fel a nyugat-szaharai ügyért küzdő civil szervezetek és jogvédő csoportok körében, akik szerint Marokkó igazából a Nyugat-Szaharában betöltött szerepéről kialakítandó pozitív képhez használja fel csak a kezdeményezést. Erre egyébként sokak szerint a mérkőzés dátuma is utal, hiszen évtizedekkel korábban ekkor történt a “Zöld Menet”, amely során II. Hassan vezetésével több százezer marokkói hatolt be a nyugat-szaharai területekre, amit értelemszerűen a szaharaiak a megszállás napjának tekintenek.

Persze Maradonát támadni a részvétele okán (amelyet egyébként állítólag ingyen vállalt és vállal mindig) nem túlságosan érdemes, hiszen a labdarúgó a múltban már jópárszor vállalt fel olyan politikai nézeteket, amelyekkel sokan nem tudtak azonosulni, de Nyugat-Szahara és a nyugat-szaharai függetlenségi ügy mögött állók számára értelemszerűen csalódást keltő, ha a politikai nagyhatalmak (pl. Franciaország, Spanyolország) mellett már sztárnak számító személyiségek is eltekintenek a nyugat-szaharai küzdelem évtizedeitől és minden függő kérdést teljes mértékben lezártnak tekintenek. A mérkőzésen egyértelműen láthatóan mindenféle formán kívül teljesítő argentin csoda egyébként a mérkőzéshez kapcsolódóan azt is elmondta, hogy nagyon örülne neki, ha a szerinte rendkívül jó lehetőségeket magában hordozó marokkói labdarúgó-válogatott edzői pozíciójára felkérnék és hangsúlyozta, hogy rövidesen ismét visszatér az országba, ahol az elmúlt években már rendszeres vendégnek számít.

Akárhogy is, Maradona elég sok támadást kapott a marokkói szereplése okán, hiszen egyrészt bírálták a nyugat-szaharai ügy támogatói, másrészt pedig nem teljesen egyértelmű, hogy tényleg ingyen vállalta-e a meccset vagy valóban fizettek neki 50 millió forintnak megfelelő dirhamot a szereplésért – és az arctalan kommentelők nem válogatják meg szavaikat. Az egyébként nagyjából “vihar egy pohár vízben”-ügynek is beillő Maradona szereplés mellett a nyugat-szaharaiak ügye azért sem áll mostanában túl jól, mert Marokkó 1984-es kilépése után bejelentette, hogy ismét kéri felvételét az Afrikai Unió szervezetébe, ahonnan azután lépett ki, hogy az AU elismerte Nyugat-Szahara létét, mint állam. A visszavételéért több afrikai országban is kampányoló Marokkó szerint a múltat már el kell felejteni és végre a közös afrikai érdekek mellett kell tovább dolgozni, míg a Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Front szerint Marokkót nem lehet visszavenni az AU-ba, hiszen a szervezet egyik alaptétele a gyarmatosítás elleni küzdelem – Rabat pedig a Polisario szerint az utolsó afrikai gyarmatosító.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.