Magyar Szó (Szerbia/Vajdaság)

Jelentős haszonnal, 69,3 millió euró nyereséggel zárta a tavalyi évet az IOR vatikáni bank - hozta nyilvánosságra hétfőn a pápai állam pénzintézete.

A bank honlapján (ior.va) angol és olasz nyelven közölt mérleg adatai szerint az IOR tavalyi nyereségének mértéke megközelítette a 2012-es szintet, amikor a vatikáni bank több mint 86 millió eurós eredménnyel zárta az évet. 2013-ban ezzel szemben az IOR nyeresége 2,9 millió euró volt az akkori vatikáni pénzügyi vezetés később tévesnek ítélt befektetései miatt.
A 69,3 millió eurós nyereségből 55 milliót a Szentszék kap meg.

Az IOR számláin levő vagyon megközelíti a 6 milliárd eurót, amely 2013-hoz képest nem változott. A vatikáni bank 2013 májusától több mint négyezer számláját zárta be: jelenleg az IOR-nak 15 181 ügyfele van, majdnem kizárólag egyházi vagy az egyházzal kapcsolatos tevékenységet végző intézmények.

Az 1942-ben alapított vatikáni bankot 2014 nyarától a francia pénzszakember Jean-Baptiste de Fransu vezeti. Az IOR tevékenységét hat fős bíborosi testület ellenőrzi.

Egy közös információs központot hoz létre Görögország, Törökország és Bulgária egymás valós idejű kölcsönös tájékoztatására az illegális bevándorlás és a csempészet elleni hatékony fellépés érdekében.

A három ország képviselői erről írtak alá megállapodást hétfőn Szófiában.

Az illegális bevándorlás, a szervezett bűnözés és a terrorizmus - ezek azok a kihívások, amelyekkel a három ország szembenéz és ez az egyezmény pedig garantálni fogja a szorosabb együttműködést közöttük - hangsúlyozta a Rumjana Bacsvarova bolgár belügyminiszter nyilatkozatában.

A megállapodás keretében a közös központot a görög, török és bolgár hármas határnál, a Kapitan Andrejevo nevű határátkelő állomásnál hozzák létre.

A központban dolgozó rendőri és vámügyi hatóságok így valós időben tudnak egymással információt megosztani és megakadályozni az illegális bevándorlást és a csempészetet - mutatott rá Sebahattin Öztürk török belügyminiszter.

Törökországban jelenleg mintegy 2 millió menekült tartózkodik, többségük a konfliktus sújtotta Szíriából érkezett. Sokan közülük törvénytelenül próbálnak átkelni a Görögországba vagy Bulgáriába, hogy így már az Európai Unió területén keressenek menedéket.

A Szófiában aláírt megállapodást a részt vevő országok törvényhozásának ratifikálnia kell.

Több száz embert kivégeztek az Iszlám Állam dzsihadista szervezet tagjai Szíriában, a nemrégiben elfoglalt Tadmurban (ókori nevén Palmüra) és körzetében - közölték vasárnap szíriai kormányforrások és az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű ellenzéki szervezet.

A szunnita fegyveresek az előző héten kerítették hatalmukba az értékes római kori emlékeket őrző, 50 ezer lakosú várost.
A szíriai média szerint ezt követően legkevesebb négyszáz embert kivégeztek azzal az ürüggyel, hogy a kormánnyal működtek együtt, és nem követték a parancsaikat.

Az OSDH kétszáztizenhét áldozatról tud, akik közül százötven a kormányhadsereg katonája volt, hatvanhét pedig polgári személy, köztük nők és gyerekek.

A civil szervezet úgy tudja, hogy további hatszáz embert foglyul ejtettek.

A szíriai légierő harci gépei hétfő reggel a dzsihadisták állásait bombázták Palmürában és környékén. Az állami televízió jelentése szerint a hadsereg legalább tizenöt különböző célpontra mért légicsapást a körzetben, köztük a katonai hírszerzés és a városi kórház épületére.

Homsz tartomány kormányzója eközben bejelentette, a fegyveres erők offenzívát indítanak a romváros visszafoglalására.

A Zágrábi Egyetem Hungarológiai Tanszékének hallgatói lefordították Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét horvát nyelvre és elkészült a 19. század magyar irodalma című szöveggyűjtemény is. Az egyetem gondozásában megjelent két kötetet kedden mutatják be a Zágrábi Magyar Kulturális Intézetben.

2011-ben jelent meg Az ember tragédiájának horvát fordítása. Ezt követte 2013 elején a horvát nyelvre fordított Bánk bán. Ez utóbbi még a nyomdában volt, amikor hozzáfogtak a Csongor és Tünde fordításához - mondta el Curkovic-Major Franciska, a Zágrábi Tudományegyetem hungarológiai tanszékének docense az MTI-nek.

- A három dráma fordítása közben nem tartottuk be keletkezésük időbeli rendjét, amit szerencsés körülménynek mondhatok, mert nyelvileg épp a Csongor és Tünde átültetése állította elénk a legnehezebben megoldható fordítási problémákat, amit remélhetőleg sikeresen megoldottunk – fűzte hozzá megjegyezve, hogy ezzel a 19. század drámairodalmának e kiemelkedő művei, amelyek eddig nem jelentek meg horvát nyelven, hozzáférhetővé váltak a horvát olvasóközönség számára.

A drámák lefordítása után a docens elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy a 19. század magyar irodalmából válogatott szöveggyűjtemény is megjelenjen horvát nyelven.

- Egyetemi oktatóként csaknem húsz évig tartottam szemináriumot a 19. század irodalmából, és mivel ebből az időszakból csak nagyon kevés költő verse jelent meg horvát átköltésben – a drámák közül a mi fordításaink elkészülte előtt egy sem –, és a magyar próza kanonikus műveinek horvát fordításai is hiányoztak, úgy gondoltam, szükség lenne egy hiánypótló horvát nyelvű szöveggyűjteményre – magyarázta.

Miután elvégezte a szövegek válogatását, négy hallgatóval 2013 novemberében elkezdte a fordítást, amely tíz hónapig tartott.

Lövöldözni kezdett egy tunéziai katona hétfőn a hadsereg egyik támaszpontján Tuniszban, a férfi hét bajtársát agyonlőtte, tízet pedig megsebesített, mielőtt végeztek vele - közölte a védelmi minisztérium.

A tárca szóvivője elmondta, a tizedes nem is viselhetett fegyvert, ugyanis családi és pszichológiai problémákkal küzdött, ezért nemrégiben áthelyezték és megvonták tőle a fegyverviselési engedélyt.

- Megtámadta egy késsel az egyik kollégáját és elvette tőle a fegyverét - tudatta az illetékes. Sajtóhírek szerint az ámokfutó ezt követően válogatás nélkül lőni kezdett a parlament közelében lévő bázison tartózkodó katonákra. A sebesülteket kórházba szállították, egyikük állapota válságos.

A TAP helyi hírügynökség egészségügyi forrásokra hivatkozva korábban három halálos áldozatról írt.
A lövöldözés pánikot okozott a környéken, egy közeli iskolát kiürítettek. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a helyszínre, a rendfenntartók átfésülték a környező utcákat és átkutattak egy mecsetet. A bázis felett katonai helikopterek köröztek.

- A hadsereg ura a helyzetnek - hangsúlyozta a fegyveres erők szóvivője. Hozzátette, hogy egyelőre nem tudni, mi lehetett a katona indítéka.

A belügyminisztérium szóvivője közölte, hogy nem terrortámadásként kezelik a történteket.

Március 18-án két fegyveres huszonhárom embert - köztük huszonegy külföldit - megölt és negyven másikat megsebesített a tuniszi Bardo Múzeumban. A terrorcselekményt az Iszlám Állam nevű dzsihadista csoport vállalta magára. Az észak-afrikai arab országban Zin el-Abidin ben Ali elnök 2011-es megbuktatása óta ez volt a legsúlyosabb terrortámadás.

Szerbiában évente nagyjából száz gyermek eltűnését jelentik be hozzátartozóik, derült ki az Astra civil szervezet beszámolójából. A szervezet az eltűnt gyermekek világnapja alkalmából Belgrádban, a Kalemegdánon szervezett tájékoztató rendezvényt szülőknek és gyermekeknek. Az érdeklődők a rendezvényen megtudhatták, hogy mire kellene minden szülőnek megtanítania gyermekét – hogyan viselkedjen abban az esetben, ha eltéved, vagy ha valaki esetleg megpróbálja elrabolni –, valamint tájékoztattak arról, hogy mit kell tenni a gyermek eltűnésének esetén.

Sokkal több kislány tűnik el, mint kisfiú, közölte Katrina Ivanović, az Astra aktivistája, aki szerint a gyerekek az esetek többségében megszöknek otthonról.

– Gyakran egészen fiatal gyerekekről van szó, akik egyszerűen elbóklásztak, és nem találnak haza. De az is előfordul, hogy valamivel idősebb gyerekek tudatosan szöknek meg otthonról, a rossz iskolai osztályzatok vagy a szüleikkel való gyakori veszekedések miatt. Csak ritkán fordul elő, hogy a szülők gyermekük harmadik személy részéről történő elrablását jelentik be a hatóságoknak. Persze az is megtörténik, hogy az egyik szülő rabolja el a gyermeket. Ezekben az esetekben a szülő általában külföldre menekül gyerekével – magyarázta Ivanović.

Az érintett szülők a hét minden napján, egész nap térítésmentesen hívható 116 000 telefonszámon kérhetnek segítséget és tanácsot, vagy azonnal a rendőrségnél jelenthetik gyerekük eltűnését. 

Háromszázhetvenkilenc határsértőt tartóztattak föl a rendőrök Csongrád megye déli részén vasárnap – tájékoztatta a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője hétfőn az MTI-t.

Szenti Szabolcs elmondta, a legnagyobb – 98 afgán állampolgárból álló csoport – pirkadat után lépte át illegálisan a zöldhatárt Ásotthalom közelében, közöttük 17 gyerek volt.

Este az M5-ös autópályán, a röszkei átkelő közelében a rendőrök egy szerb embercsempészt is elfogtak, olasz rendszámú autójában négy szír és két iraki állampolgár utazott – tudatta az őrnagy.

A szerb férfi ellen embercsempészés bűntettének megalapozott gyanúja miatt - őrizetbe vétele mellett - indítottak büntetőeljárást, a határsértőkkel szemben idegenrendészeti eljárás indult.

Vasárnap az országban tiltott határátlépés miatt 490 embert fogtak el a rendőrök, két esetben közokirat-hamisítás, négy gyanúsítottal szemben pedig embercsempészés miatt indult büntetőeljárás – tudatta az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata.

Május 14-e és 17-e között rendezték meg az ukrajnai Luckban az erőemelő- és fekvenyomó-világbajnokságot a WPA (World Powerlifting Alliance) szervezésében. A vasárnapi versenyen az eddigi háromszoros világbajnok topolyai Mihájlovits Miklósnak sikerült megvédenie címét, és immár négyszeres világbajnok a 125 kilogrammosok submasters kategóriájában. Mihájlovits 220 kilogrammos teljesítménnyel lett első helyezett. Elmondása szerint azért nem vállalkozott nagyobb súly felemelésére, mert ez egy nem tervezett verseny volt.

– Egy-másfél héttel a verseny előtt szóltak, hogy jó lenne részt vennem ezen a megmérettetésen is. Természetesen éltem a lehetőséggel, annak ellenére, hogy nem szerepelt a terveim között. A júniusi Európa-bajnokságra készültem elsősorban, ahol majd megpróbálom megdönteni a saját világcsúcsomat, ami 225 kilogramm. Eddig kétszer döntöttem világcsúcsot, Tamperében és Telfsben, viszont még csak a felkészülés ötödik-hatodik hetében jártam, és ezért korai lett volna, hogy megpróbálkozzam a célul kitűzött 235 kg-mal. Úgy érzem, 225–227 kg-t most is fel tudtam volna emelni, de nem volt rá szükségem, hisz ez is elégnek bizonyult – nyilatkozta a sportoló.

• Mennyivel volt nehezebb a verseny így, hogy nem konkrétan erre készültél?

– Pszichikailag volt nehezebb. Nem tudtam, kik lesznek az ellenfelek, és nem tudtam, mennyit képesek emelni. Csak azt tudtam, hogy én nem vagyok százszázalékos állapotban. Időnként az motoszkált a fejemben, hogy mi lesz akkor, ha 100 százalékot kell nyújtanom. De ott már az első kör után sikerült felmérnem a többieket, csak odáig ugye el kellett jutni.

• Mit lehet tudni az ellenfelekről? Van nagy riválisod, kihívód?

– Korábban a magyar Stranszki Norberttel vívtunk nagy csatákat még az open kategóriában. Amióta a submastersben versenyzek, azóta a mostani második helyezett lengyel Prezsin Mikla közelített meg legjobban, mivel tavaly negyven kilogrammot vertem a másodikra, az idén viszont csak tizenötöt. Tehát egyre csökken a különbség, és úgy tűnik, hogy a lengyel sráccal fogunk nagy csatát vívni az Európa-bajnokságon is.

• A következő megmérettetésed tehát a prágai Európa-bajnokság lesz. Hogyan készülsz erre?

– Igazság szerint február óta erre készülök. Az eddigi tapasztalataim szerint a legjobb, ha folyamatosan félkész formát tartok, tehát 200 kilogrammot bármikor ki tudok nyomni, és ezzel utána könnyebb megindulni. Ezért is mertem vállalni ezt a világbajnokságot. A felkészülést nem nagyon zavara meg, a verseny hetében nem edzettem, csak átmozgató gyakorlatokat végeztem, most pedig egy hétig levezető edzéseket csinálok. Jövő héttől ismét teljes erőbedobással arra készülök. Mint már mondtam, a legnagyobb célom egy új világcsúcs beállítása. Tavaly volt egy sikeres 231 kg-os próbálkozásom, amit azonban a bírók nem ismertek el.

• Mi volt nehezebb: az első címet megszerezni vagy folyamatosan megőrizni?

– Természetesen az elsőt is nehéz megszerezni, de még nehezebb megtartani, mert ilyenkor már mindenki azt várja, hogy első legyek, és már a versenyt megelőzően azt mondták, hogy úgyis első leszel. Ez azért nem ennyire egyértelmű, oda kell tennie magát az embernek. Még nem mentem ki versenyre úgy, hogy nem voltam százszázalékos állapotban, emellett a sportoló fejében is van egy olyan gondolat, kényszer, hogy muszáj nyernie, hisz mindenki azt várja tőle, ami persze megint csak nem tesz jót neki. Nekem is a verseny előtt volt egy olyan pont, amikor csak ez járt a fejemben, de szerencsére utána sikerült megnyugodnom.

Végezetül Mihájlovits ezúton is köszöni a támogatást a Sat-Trakt Kft.-nek, a Pansport étrend-kiegészítőnek, valamint a Gurman étteremnek.

A nemzetközi sajtó főként Nico Rosbergnek, a Mercedes pilótájának a szerencsés diadalát taglalta a vasárnapi Forma-1-es Monacói Nagydíj másnapján, a német pilóta ugyanis elsősorban annak köszönhette sikerét, hogy harmadikként célba érő csapattársát, a futam nagyobb részében vezető brit Lewis Hamiltont a hajrában egy biztonsági autós szakasz közben kihívták kerékcserére.

    Spanyolország:
   
    El País:
"A Mercedes szabotálta a sztárját. A csapat hülyesége Hamiltonnak a győzelembe került, és diadalhoz juttatta Rosberget."
    
    ABC:
"A Mercedes tönkretette Hamiltont. Ilyen váratlan fordulatra ritkán akad példa az F1-ben. A brit pilóta sikere már biztosnak tűnt, de mivel csapata elszámította magát, végül Rosberg ünnepelhetett."
    
    La Vanguardia:
"A Mercedes rászedte Hamiltont. Egy érthetetlen hiba meggátolta a britet a győzelemben."
    
    Marca:
"A Mercedes jól megérdemelt győzelmet lopott el első számú pilótájától. A megmagyarázhatatlan boxkiállás sikerhez segítette Rosberget."

    Franciaország:
   
    Le Figaro:
"Ez a hercegségi futam mély nyomokat hagyhat hátra a Mercedesnél. Ezúttal nem a két pilóta, hanem Hamilton és a csapat között támadt viszály. Ez a hiba nem is jöhetett volna rosszabbkor, Hamilton ugyanis néhány napja hosszabbította meg a szerződését az istállóval."
    
    L'Equipe:
"Hamilton olyan futamot futott, amilyet kívánt magának, tökéletesen uralta a mezőnyt. Senki sem tudta elvenni tőle a győzelmet, csak a saját csapata, amely elárulta őt."
    
    Olaszország:
   
    Corriere della Sera:
"Megsemmisítő manőver azoktól, akik azt hitték, hogy minden az ellenőrzésük alatt van."
    
    La Repubblica:
"Hamilton űrhajója egy matematikai probléma miatt romlott el."
    
    Németország:
   
    Bild:
"Elszúrták a stratégiát! Rosberg a Mercedes hibájából nyert, Hamilton méltósággal viselte a csapat által ellopott győzelmet."
    
    Frankfurter Allgemeine Zeitung:
"Rosberg egy számítási hiba révén győzte le Hamiltont. Egy unalmas nagydíj elképesztő fináléja."

A Vajdasági Nagycsaládosok Egyesülete, karöltve a Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége Családlánc mozgalmával az idén is megrendezte a Délvidéki Sajó Sándor Hazafias Versmondó Versenyt. Az idén harmadik alkalommal megrendezett irodalmi megmérettetést szombaton, a Vöröskereszt adai szervezetének a székházában rendezték meg 21 versenyző részvételével. A résztvevőknek két verset kellett előadniuk: egyet a hazafias költemények szerzőjétől, s egy szabadon választott, úgyszintén hazafias alkotást. A tartományunk különböző községeiből, Magyarországról és Erdélyből érkező versenyzők teljesítményét Szűcs Ilona nyugalmazott tanárnő, Mrkšić Hugyik Ella tanárnő és dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár értékelte, s a következő fellépőket díjazta: A legkisebbek közül a felsőhegyi Rekovics Regő szerezte meg az első helyet, második lett a csongrádi Bartók Gellért, harmadik pedig az óbecsei Altmann Róbert. Az ötéves Rekovics Gergő volt a mezőny s egyben a verseny legfiatalabb résztvevője is.

Az általános iskolák felsős osztályosai közül a csongrádi Szikora Emese bizonyult a legjobbnak, a második helyre a zsámboki Vasas Fanni, a harmadikra az adai Kiss Bence került, különdíjas lett a topolyai Katona Boglárka. A középiskolások kategóriájában az első a csókai Szabó Regina, a képzeletbeli dobogó második fokára Szabó Emőke (Székelyudvarhely), a harmadikra pedig Tóth Teodóra állhatott, dicséretben pedig a kevi Híres Klaudiát részesítette a zsűri. A felnőttek kategóriájában egyetlen egy résztvevő, a kevi Szász Dér Renáta indult, s ő is dicséretben részesült.

Az eredményhirdetésre ellátogatott Hajnal Jenő, az MNT elnöke és Jerasz Anikó, a nemzeti tanács Végrehajtó Bizottságának az elnöke is. Hajnal a versenyzőket köszöntve kiemelte, hogy a vetélkedő azt tükrözte, hogy miként élnek a fiatalokban az olyan, lassan már veszendőben lévő értékek, mint a hazaszeretet és a szülőföld tisztelete, s reményének adott hangot, hogy mivel a szívükben őrzik ennek a tájnak a szépségét, és az átélt élmények ide kötik őket, itt képzelik el a jövőjüket is.    

Az utóbbi napok statisztikája elképesztő: négy férj ölte meg feleségét, a családon belüli erőszaknak pedig összesen 13 áldozata volt az elmúlt néhány napban. A legújabb – amikor ez az írás készül –, hogy Borban egy asszony törött koponyával és testén látható sérülésekkel került kórházba. Az ellátásra szoruló nő azt állította, leesett a lépcsőn. A rendőrség azonban kiderítette, hogy a 37 éves férj verte össze feleségét úgy, hogy az röviddel kórházba kerülése után kómába esett. A Martonoson és Oromon történtek után a belügyminiszter és a nők jogaival foglalkozó szerveztek is ígéretet tettek, hogy hamarosan lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megvédjék a családon belüli erőszak áldozatait. A belügyminiszter máris meghirdetett egy platformot, amely különböző bizottságok alakítását helyezi kilátásba, azok együttes fellépését, illetve koordinált munkáját, és szó van benne a büntető törvénykönyv, valamint a családjogi törvény módosításáról is. Holnapra a nemi egyenjogúság kérdéseivel foglalkozó parlamenti bizottság jelentette be ülését, ezen majd megvitatják a családon belüli erőszak csökkentésének lehetséges módozatait.

Az év eleje óta 26 nőt ölt meg férje vagy partnere. Az, hogy hányat gyötör évek óta a vele egy lakásban, házban, életközösségben vagy házasságban élő vagy volt partnere, azt nem tudhatjuk. Az ilyen esetekre akkor derül fény, amikor már vér folyik. Bevallani azt, hogy akár testileg, akár verbálisan megnyomorítanak valakit a családon belül, az szégyen. Nem véletlen, hogy a közbeszéd is csak akkor foglalkozik ezzel a témával, amikor többszörös gyilkosság történik.

A családon belüli zaklatásnak különböző fázisai vannak. A statisztika azt mutatja, hogy főként nők az áldozatok. Szerbiában minden harmadik nő fizikai erőszak áldozata, minden hatodik pedig pszichikai terror alatt él.

Körkérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, vajon olvasóink szerint mi lehet annak hátterében, hogy ilyen nagyarányú a családon belüli erőszak. Olvasóink egyaránt látják ennek okát az elszegényedésben, az elidegenedésben és a háborús traumák következménye is lehet az ilyen, emberhez nem méltó reakció.

Szerbia szigorú patriarchális társadalom. Egyszerűen évszázadok óta élnek azok az íratlan szabályok, hogy a nő nem egyenlő a férfival, a családfenntartóval. Gyakran, amikor a családfenntartói szerep veszélybe kerül, azaz a férfi nem tudja teljesíteni azt, hogy ő keresi a több pénzt, ő tartja el a családot, akkor más módon éli ki „uralkodását” : erőszakkal. Lehet ez verbális, lehet ez nyomasztó légkör, amikor a feleségre betegesen féltékeny a férj, és gyakran sajnos a tettlegességig fajul a bántalmazás.

Az utóbbi napokban a sajtó címoldalára került esetek csak a jéghegy csúcsa. Az, hogy mi történik a családi otthonokban, jobbára titok marad. A fent említett bori nő is azt akarta elhitetni, hogy leesett a lépcsőről, miközben úgy összeverte a férje, hogy koponyatörést szenvedett. Ennek feltehetően az lehet az oka, hogy vagy megfenyegette a férje, és nem merte bevallani, mi is történt, vagy, mint ahogyan ez lenni szokott, a bántalmazás után az őrjöngő férj sírva fakad, és azt bizonygatja, hogy szereti a feleségét, és soha többé nem fog előfordulni az, ami pár perccel korában megtörtént. S a nők nagy része ennek hitelt ad, pedig semmilyen magyarázat nincs arra, hogy egy férfi megüssön, hát még hogy összeverjen egy nőt. Ha az együttélés nem megy, el kell válni.

Csakhogy ez sem olyan könnyű. Vannak házasságok, amelyek nem működnek, amelyekben szenved a feleség, a férj és a gyermek is, de egzisztenciális okokból nem tudnak elválni. A tartósan rossz hangulat, a fenyegetettségben élés tönkretesz mindenkit: a gyermeket, aki ilyen hangulatban nő fel, a feleséget, aki retteg és a férjet is, aki kényszerzubbonynak érzi házasságát.

A pszichológusok azt állítják, az első pofon után ott kell hagyni a férjet. Nem kell abban reménykedni, hogy nem jön a következő. Hogy mégis miért várják meg a bántalmazott nők, hogy megérkezzen a második meg a sokadik pofon, esetleg tragédiába torkolljon az együttélés? Gyakran az a nő válasza: én akkor is szeretem. Ez az a válasz, amellyel sem a segítő barát, sem a szakember nem tud mit kezdeni. Hiába mondják az ilyen szomorú sorsú nőnek, hogy nem szerelemről van itt már szó, hanem sokkal inkább arról, hogy fél egyedül újrakezdeni az életet, sokan hajthatatlanok. S azok a gyermekek, akik ilyen környezetben nőnek fel, tulajdonképpen viszik magukkal a mintát, mint ahogyan sok más, jó mintát is. A rengeteg erőszakot meg a nők megalázást is tovább örökíti a család. Vagy úgy, hogy férfitagja felnőttként az otthonihoz hasonló módon oldja meg saját családjában a problémát, vagy úgy, hogy nőként az anya példáját látva eltűri, hogy bántalmazzák, megalázzák.

S ha ez így van, akkor fel lehet-e számolni a családon belüli erőszakot? Nyilván, ha a rendőrség nem csak akkor avatkozna be, amikor már vér folyik: ha valaki segítséget kér, akkor annak oka van, s jóval nagyobb felhatalmazás kellene a rendőrségnek, hogy a tomboló férjeket, partnereket eltávolítsa a családból, de ugyanakkor sokkal bátrabbaknak kellene lenni a nőknek is, hogy merjenek a bántalmazásukról beszélni, hogy ki merjenek szállni a rossz életből. Ehhez feltétlen szükség van a társadalom segítségére is. Most öt biztonságos ház van Szerbiában, ahol a családon belüli erőszak áldozatai meghúzhatják magukat, ahol segítséget kaphatnak. Ha minden harmadik nő fizikai bántalmazás áldozata, akkor nem ennyi, hanem ki tudja, hányszor ennyi menedékházra lenne szükség. Csakhogy a menedékház is átmeneti megoldás.

A családon belüli erőszak bármilyen törvényeket is hozunk, s bármennyire is javul az életszínvonalunk, nem fog megszűnni egyik pillanatról a másikra. Ahhoz, hogy ne legyen bántalmazás, a társadalmi szokásoknak, a családok működésének is változni kell. S legfőképpen nem kellene továbbörökíteni a nők megpofozását, megalázást. Nem lehet második pofon, mert az első is sok. Túl sok.

Hol tartunk, merre tovább 25 év után? címmel tartott egész napos nemzetközi tanácskozást az 1944–1945-ös magyarellenes atrocitásokról a temerini Impressum Polgárok Egyesülete szombaton. A konferencián történészek, társadalomtudósok, közéleti személyek és a téma kutatói tárgyaltak a délvidéki magyarság ellen elkövetett, évtizedekig tabu témának számító eseményekről. A konferencia keretében Bank Barbara történész, a nemzeti emlékbizottság tagja megnyitotta a Keskenyúton Alapítvány Délvidéki Magyar Golgota c. vándorkiállítását, Pirityiné Szabó Judit, a Magyar Minisztériumelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Kapcsolattartási Főosztályának vezetője pedig felolvasta Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárnak Magyarország kormánya nevében a konferenciához intézett üdvözlő levelét.

A megjelenteket üdvözölte Gusztony András, a VMDP temerini helyi szervezetének elnöke, aki maga is jelen volt a történelmi VMDK első tanácsának azon az 1990. áprilisi ülésén, amikor meglehetősen kimerítő vita után úgy döntöttek, hogy a Szerbiai és a Vajdasági Tudományos Akadémiához fordulnak azzal a ma már történelminek nevezhető kezdeményezéssel, amely „a nemzetközileg érvényes mércék alapján genocídiumnak tekinthető” esetek tudományos feltárására és a történelmi igazságtételre vonatkozott.

Annak ellenére, hogy a lelkes helyi kutatók foglalkoztak a témával, az események leírásával, máig is sok a fehér folt, az ismeretlen vagy az elhallgatott tény, mondta Csorba Béla író, költő, tanár, néprajzkutató a tanácskozás egyik szervezője Koldusok a temetőkapuban (Tito táborlakói az ötvenes évek vajdasági sajtójában) címmel tartott előadásában, amelyben a magyarság ellen elkövetett atrocitások tényének sajtóbeli és irodalombeli visszatükröződésével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a táborok megléttét és a tömeggyilkosságok, megtorlások megtörténtét a vajdasági magyar sajtó igyekezett tőle telhetően szordínóval kezelni vagy nem emlegetni. Ha ezekről a dolgokról mégis szólt, akkor azt az agitációs propaganda szellemében tette, mellőzve a teljes objektivitást.

Bozóki Antal jogász, publicista Rehabilitálás és restitúció – négy évvel később címmel jogi szempontból taglalta a kérdést. Elmondta, hogy a bíróságok nagyon lassan, vontatottan dolgoznak, jogukat csak azok tudják érvényesíteni, akik végigjárják a hosszadalmas, akadályokkal terhes és költséges bírósági eljárást.

A szervezők nem szorítkoztak csupán a Délvidékre. Botlik József kisebbségkutató történész a magyarsággal szemben elkövetett kegyetlenségek a Kárpát-medencében című előadásából a hallgatóság megtudhatta, hogy egy összehangolt magyarellenes akció, genocídium volt 1944–1945 fordulóján Kárpát-medence-szerte.

Horváth László zágrábi vegyészmérnök a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti társaság nevében Bognár András akadémikussal közösen írt A horvátországi magyar áldozatok és a horvátországi magyarság migrációja a II. világháború végén és utána című dolgozatukat olvasta fel, vetítéssel egybekötve.

Szakály Sándor történész új szempontokkal világította meg az 1942-es újvidéki razzia történéseit, amelyeket a magyar hadsereg követett el. Matuska Márton publicista, aki évtizedek óta kutatja az 1944–1945 telén lezajlott délvidéki magyarellenes vérengzés körülményeit, a szombati tanácskozáson Az elhallgatott razzia (1944–1945) címmel tartotta előadását.

A közelmúltban jelent meg Pintér József Szennyes diadal című monográfiája a szenttamási magyarság 1944/45-ös tragédiájáról. Ebbe nyújtott betekintést, de szólt a péterrévei események feltárásának állásáról is. Az óbecsei magyarellenes eseményeket Kiss Igor kisebbségkutatói szociológus ismertette. Mint mondta, Óbecse sok más településhez hasonlóan mindeddig fehér folt az 1944/45-ös viktimológiai kutatások terén. A Megbékélés sajtója és olvasatai című előadással Ternovácz István újságíró zárta a tanácskozást, aki a sajtó anyagából válogatott, és annak olvasatait interpretálta.

Támogatni kell a határon túli magyar közösségeket a magyar identitás erősítése érdekében - mondta Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár az M1 aktuális csatornán hétfőn.

Vannak szimbolikus, szociálpolitikai intézkedések, amelyeket a határon túli magyarokra, fiatalokra is ki kell terjeszteni, továbbá fontos a közösségek gazdasági megerősítése - tette hozzá.

Támogatni kell a közép- és felsőfokú oktatást, valamint a külhoni szakképzést - mondta az államtitkár. Kiemelte: fontos cél a népességfogyás megállítása.

A közelmúltban átfogó tanulmány készült a külhoni magyarság helyzetéről, ami jó alapot nyújt egy új nemzetpolitikai irány kialakításához - vélekedett Potápi Árpád államtitkár.

Serge Brammertz hágai főügyész ma kétnapos látogatásra érkezik Belgrádba. Mint azt a B92 RTV megtudta, a főügyész látogatásának időpontját már két hónappal ezelőtt megbeszélték, vagyis véletlenről és nem a Vojislav Šešelj hágai vádlott, a Szerb Radikális Párt elnöke miatti nyomásgyakorlásról van szó. Brammertz azért utazik Belgrádba, hogy adatokat gyűjtsön rendes kétéves jelentéséhez. A tervek szerint Aleksandar Vučić miniszterelnökkel és Tomislav Nikolić államfővel is találkozni fog.

Emlékeztetőül, az SZRP elnöke pénteken arról nyilatkozott a sajtónak, hogy a hágai törvényszék fellebbviteli tanácsának új döntése értelmében legkésőbb május 26-áig vissza kell térnie Hágába. Šešelj kijelentette: nem hajlandó önként feladni magát, ha egyesek ismét Hágában szeretnék látni, azoknak a hátukon kell visszavinniük. Egyébként a Šešelj ügyében eljáró bírói tanács továbbra sem hozott semmiféle döntést arról, hogy a vádlottnak vissza kell térnie.

Borivoj Borović ügyvéd ehhez kapcsolódóan közölte: a fellebbviteli tanács nem hozhat olyan döntést, amelyben a vádlott visszautazását rendeli el. Borović szerint a szerb kormánynak körültekintően kellene eljárnia és megvédenie állampolgára – Šešelj – érdekeit.

– A szerb államhatalom lehetővé tehetné Šešelj számára, hogy a hazai igazságügyi szervek előtt bizonyítsa, Hágában megsértették jogát az ésszerű határidőn belül lebonyolított eljárásra. Ezenfelül az államhatalom Šešelj egészségügyi állapotára hivatkozva is elutasíthatná a kiszolgáltatást – magyarázta Borović.

Najnoviji nacrt za Kosovo predsednika republike, Tomislava Nikolića, urađen je u momentu kada srpska vlada sa sve većim nestrpljenjem očekuje otvaranje prvih poglavlja pregovora između Srbije i Evropske Unije. Iz izjava domaćih analitičara i predstavnika Evropske Unije do sada je svima postalo jasno da će otvaranje pregovora zavisiti prvenstveno od rezultata dijaloga Beograda i Prištine i od sprovođenja briselskog sporazuma. U petak je premijer Aleksandar Vučić priznao da se otvaranje pregovora vezuje za dijalog Beograda i Prištine.

Skoro istovremeno su se pojavile vesti u štampi o jednom, za javost zasad nepoznatom, nacrtu za Kosovo u vezi sa budućom promenom Ustava. Iz vesti se ispostavlja da ne postoji namera za promenom preambule Ustava prema kojem je Kosovo neotuđivi deo Srbije. U vezi s tim je poslanica u Evropskom Parlamentu, Doris Pak, u izjavi za Radio Slobodnu Evropu izjavila da postoji kolizija između preambule srpskog ustava i evrointegracijskih namera Srbije. Pak je objasnila da Srbija mora da uredi svoje odnose sa susedima pre pristupanja Evropskoj Uniji, dodajući da ako se sad ne promeni preambula, to će se kasnije svakako morati učiniti ukoliko Srbija želi da postane članica Unije.

Novinar i politički analitičar, Mihal Ramač, je za „Mađar so“ govorio o tome kako utiče nacrt za Kosovo i promena ustava na evropski put države.

- Ima li bilo kakvog smisla usvajanje novog nacrta za Kosovo?

– Srbiji bi bilo potrebno više nacrta: o razvoju sela, o zaštiti starijih osoba, o zdravstvu, o obrazovanju... Ne znam šta se novo i ostvarivo može reći u vezi Kosova. Tokom ozbiljnih dijaloga vođenih o Kosovu u obzir se treba uzeti samo briselski sporazum. Inače ni ranije se nije desilo ništa u vezi nacrta Kosova, oni su bili samo instrument političke propagande i budili su lažne nade kod ljudi koji su proterani sa Kosova i kod onih, koji su tamo ostali.

- Zbog čega je baš sad stvoren ovaj nacrt?

– Dokument su pisali Nikolićevi savetnici koji imaju lične ambicije. Verujem da pred njihovim očima već lebde budući izbori za predsednika. Nikolić želi da bude predsednik još jedan mandat. Naravno, Nikoliću, njegovim savetnicima i njegovoj porodici baš smeta što se sva vlast koncentrisala u ruke Vučića. Šef države želi da dobije podršku od osoba koje sebe nazivaju pravim patriotama, bez obzira da li su oni članovi Srpske napredne stranke ili ne.

- Kako ovaj nacrt utiče na evropske integracije Srbije?

– Nacrt je samo nabrajanje političkih stavova i želja. Važan će biti samo ako ga srpska vlada prihvati, a stvarno važan će biti samo ako ga usvoji i republički parlament. Od toga se do sada skoro ništa nije desilo. Skoro sam siguran da Nikolićev nacrt za Kosovo u dogledno vreme neće stići pred poslanike.

Kakva se pomeranja mogu očekivati zbog ovog nacrta unutar Srpske napredne stranke, odnosno između srpske vlade i predsednika države?

– Nikolić ne ume da utiče na vladu na čelu sa Vučićem kao što je to radio Borist Tadić sa vladom Cvetkovića. Izvršna vlast i parlament su u rukama Vučića. Kod naprednjaka se niko ne može smatrati opozicijom Vučića, i Nikolić ne ume da osnuje ovakav opozicioni blok. Bitna je i činjenica da su mediji takođe u rukama Vučića. Nikolić dakle može putovati po svetu, može deliti ordenja, ali u sadašnjim prilikama ne može bitno uticati na srpsku politiku.

- Kako će uticati na evropske integracije Srbije promena ustava koja neće doticati preambulu?

– Ako dobro tumačim izjave koje stižu iz Brisela, onda će u datom momentu preambula ozbiljno kočiti Srbiju na evropskom putu. Ako dobro tumačim srpske pravnike onda je preambula zapravo samo ukras koji nema pravne obaveze. Ako Evropska Unija istraje na promeni preambule, onda će srpska vlast pre ili kasnije, uz slab protest, sigurno udovoljiti tom zahtevu.

- Šta Vojvodini može doneti promena ustava?

– Mislim da joj ne može doneti ništa. Ja bih bio zadovoljan i ako se nakon promene ustava ne budu još više suzile ionako male mogućnosti i nadležnosti vojvođanskih institudija. Nadam se da u tom pogledu možemo računati na podršku Evrope, jer je unija u više navrata potvrdila da je za nju neprihvatljivo kresanje vojvođanske autonomije.

-Kakva je društvena poruka pregovora između Vučića i civilnog sektora koji se održavaju ovih dana?

– Pretpostavljam da je iz nekog centra Evropske UInije stigla poruka da bi Vučić trebao da sprovede ove pregovore. Vučić je iskustan političar: zna šta treba da uradi da bi se to dopalo njegovom glasačkom telu, spretno manipuliše medijima, zna dokle može da popušta populistima i karijeristima naprednjaka i jasno mu je kada treba bez reči pogovora da poklekne pred „molbama” koje stižu iz Brisela ili Berlina. Vodeće evropske političare ne zanima šta Vučić misli ili kada govori iskreno. Ako radi ono što se od njega očekuje, onda će ga podržavati. Evropa želi da Srbija bude takva o kakvoj Vučić govori, a ne takva kakvom je Nikolić zamišlja.

Lassan elcsendesedik a hét végén tapasztalt karneváli hangulat Írországban. A vigasságra az adott okot, hogy a szavazók nagy többsége pénteken – történelmi jelentőségű referendumon – a homoszexuálisok polgári házasságának engedélyezésére szavazott. A másnap kihirdetett végeredményt sok helyen tömegek ünnepelték.

A több mint húsz éve nem tapasztalt magas – 60,5 százalékos – részvétellel megtartott voksoláson a választók 62,1 százaléka (csaknem 1,2 millió ember) támogatta az azonos neműek házasodásának legalizálását. Ezentúl ezeket a párokat is ugyanazok a jogok illetik meg, mint a férfi-nő házasságát: immár őket is családként ismerik el, kapcsolatuk alkotmányos védelmet élvez.

Az ellenzők aránya 37,9 százalék, ami bő 734 ezer voksot jelent. A 43 választókörzetből csupán egyben kerültek többségbe a nemleges szavazatok. A döntéssel az írek lettek az elsők a világon, akik népszavazáson határoztak a homoszexuális párok házasságkötésének törvénybe iktatásáról. Erre a másságát nyíltan vállaló egészségügyi miniszter is felhívta a figyelmet. Leo Varadkar hangsúlyozta: elsőként rögzítik az alkotmányban, hogy szexuális beállítottságától függetlenül mindenki jogosult a házasságkötésre. Ezáltal pedig – tette hozzá – hazája „a szabadság és az egyenlőség” fáklyavivője lett a többi ország előtt.

A melegek jogainak érvényesítéséért évtizedek óta küzdő David Norris politikus pedig úgy véli: „Írország azt üzeni ezzel a világnak, hogy ez a jövő útja.” Rónán Mullen parlamenti képviselő, az ellenkampányt támogató kevés politikusok egyike szintén gratulált a másik oldalnak.

Az ellenzők táborában a katolikus papság és a vallásos civil szervezetek tömörültek. Egyik fő érvük az volt, hogy az azonos nemű pároknak elég a bejegyzett élettársi kapcsolat. Az ír egyház továbbra is maga dönti el, hogy celebrálja-e a homoszexuálisok házasságát. Figyelemre méltó azonban Dublin érsekének, Diarmuid Martinnak a megjegyzése, mely szerint az országban „társadalmi forradalom” zajlik, és egyházának szembe kell néznie a valósággal.

Szinte a teljes politikai elit és sok híresség is az azonos neműek egybekelésének engedélyezése mellett kampányolt. A népszavazást sokan mérföldkőnek tartják azon az úton, amelyet a katolikus és konzervatív Írország a fokozatos átalakulás érdekében megtett.

A szigetországban 1993-ig bűncselekménynek számított a homoszexualitás. Az évszázadokig erős egyházi befolyás alatt álló ország azonban az elmúlt 22 évben eljutott a tiltástól és hátrányos megkülönböztetéstől a támogatásig. Sőt az utóbbi években egyre inkább elfogadták a melegeket, aminek egyik fontos állomása az volt, amikor 2010-ben engedélyezték számukra a hivatalosan bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését.

A hétvégi ír döntéssel immár húszra emelkedett azoknak az államoknak a száma, ahol legalizálták az azonos neműek házasságát.