2013 őszétől a központi kormányzat és az önkormányzatok között a fiskális kormányzat hatásköreit illetőleg érezhetően megnőtt a feszültség. Az állami szint föderatív jelleggel egyre több hatáskört (és ezzel forrást) kíván magához vonni, mely forrásokat viszont nem a helyi célokra, hanem az államháztartási hiány befoltozására tervezi felhasználni. (Kissé hasonló a folyamat a 2010 utáni magyar helyzethez. « Fronde » : XIV. Lajos alatti ellenállási mozgalom a központosítás ellen.)
Évente 3,1 millió személy érkezik az EU országaiba és 2 millió személy hagyja el ezek területét. A legtöbb bevándorló évente Nagy-Britanniába érkezik (591.000) ezt követi Spanyolország (462.200) és Olaszország (458.900). Németország csak ezek után, a negyedik helyen van a maga 404.100 fős bevándorlási rátájával, míg Franciaországban 251.000 főről beszélhetünk.
Annak ellenére, hogy belpolitikai pozíciói jelentősen gyengültek, a Flamby-nak becézett francia elnök a vártnál határozottabb, átláthatóbb külpolitikát folytat, a gazdasági racinalitás jegyében. Jelentősen javult a Franciaországot körülvevő nemzetközi légkör, de még mindig nincs átfogó francia diplomáciai koncepció.
A 2012 november végén gyakorlatilag megbukott a 2008-as Livre Blanc (Fehér Könyv) koncepciója és akkor felvázolt prognózisunkba teljes mértékben illeszkedik a 2014-2020-as Védelmi Költségvetési Programozás (LPM) által tervezett 30 milliárd eurós csökkentés, sőt arányaiban (ld. fenti 2010-12 között tehát 2 évre 7,5%-os csökkentés) is kb. megfelel az eddigi csökkentési trendnek. A büdzsé a GDP 1,5%-ról 1,1%-ra csökken.
Ez az intézeti blogbejegyzés némileg rendhagyó abból a szempontból, hogy egy jelenleg a magyar társadalmat és belpolitikát is alaposan megosztó kérdést tárgyal, mindazonáltal a probléma már évtizedek óta kísért.
Természetesen túl rövid idő telt el a francia elnök megválasztása óta ahhoz, hogy általános mérleget tudjunk megvonni, három tényező mellett azonban nem mehetünk el megjegyzés nélkül.
Egy blogbejegyzésben nem törekedhetünk átfogó portré megrajzolására, csak néhány megjegyzést fűznénk a frissen leköszönt francia elnök pályájához, annak is a külpolitikai részéhez.
A francia külpolitika strukturális és tartalmi változásai a 2007-2010-es időszakban és tevékenysége az európai színtéren
Türke András István Ph.D, az MKI külső munkatársa Külügyi Szemle 2011/2
Alábbi elemzésünk, melynek szerzõi Türke András, Varga Gergely,Gazdik Gyula, Tálas Péter, Csiki Tamás és Molnár Ferenc, a líbiai beavatkozás kulcsszereplõinek – Franciaországnak, Nagy-Britanniának, az Egyesült Államoknak, az Arab Ligának, az Iszlám Konferencia Szervezetének, az Öböl menti Együttmûködési Tanácsnak, Oroszországnak, Kínának, Németországnak, Törökországnak és a NATO-nak – az álláspontját foglalja össze.
