Feed aggregator

Aux côtés du chavisme d'Etat, défait dans les urnes, il en existe un autre, enraciné dans les classes populaires. Suffira-t-il d'une élection perdue pour qu'il disparaisse ? / Amérique latine, Venezuela, Démocratie, État, Inégalités, Intégration sociale, Logement, Parti politique, Politique, Société, (...) / Amérique latine, Venezuela, Démocratie, État, Inégalités, Intégration sociale, Logement, Parti politique, Politique, Société, Travail, Socialisme, Société civile - 2016/01

La « nouvelle économie » existe ailleurs que sur les places financières. Moins nouvelle qu'on ne le dit, elle a construit, depuis une vingtaine d'années, un autre rapport au travail et à la lutte sociale. les grandes entreprises, qui employaient des milliers d'ouvriers sur des sites gigantesques, ont (...) / Capitalisme, Économie, Idéologie, Industrie, Inégalités, Mondialisation, Solidarité, Travail - 2000/01

C’est une exclusivité Maliactu.net. La liste des membres du Comité d’Experts de Révision Constitutionnelle devant conduire le projet de révision constitutionnelle est officiellement établie. C’est un groupe de 13 membres dont 1 Président, 2 rapporteurs et 10 experts permanents. Ce Comité, qui compte trois femmes, sera dirigé par le célèbre avocat Maître Mamadou Ismaïla KONATÉ.

C’est par Décret N°2016-0334/PRM-RM du 18 Mai 2016 PORTANT NOMINATION DES MEMBRES DU COMITE D’EXPERTS POUR LA REVISION DE LA CONSTITUTION.

Voici donc en exclusivité sur Maliactu.net la liste complète des membres du Comité :

Président : Monsieur Mamadou Ismaïl KONATE

 Rapporteurs :

• Monsieur Abraham BENGALY
• Monsieur Brahima COULIBALY

 Experts permanents :

• Madame MAIGA Habibatou MAIGA
• Monsieur Biassoun DEMBELE
• Monsieur Séni TOURE
• Monsieur Mamadou SISSOKO
• Monsieur Mohamed TRAORE
• Monsieur Alfousseyni SOW
• Monsieur Abdramane TOURE
• Monsieur Baba BERTHE
• Madame SY Aminata KONATE
• Madame DIAKITE Djénéba GAKOU

L’article 2 du Décret est très intéressant car il évoque une première liste. Voici son libellé :

Article 2 : Le présent décret, qui abroge le Décret n° 2016-0292/PM-RM du 05 mai 2016 portant nomination des membres du Comité d’Experts pour la révision  de la Constitution, sera enregistré et publié au journal officiel.

Les articles de la Constitution visés par ce projet de révision ne sont pas connus pour l’instant. Nous vous en parlerons dès que possible.

Tempfli József, nyugalmazott nagyváradi római katolikus megyéspüspök május 25-én hunyt el. A Duna World szombaton az Arcélek című alkotással emlékezik a főpásztorra.

A Duna World május 28-án, szombaton -Tempfli József emléke előtt tisztelegve – megváltoztatja műsorát, és levetíti az Arcélek – Tempfli József – nagyváradi megyéspüspök című dokumentumfilmet.
Csáky Zoltán művében egy alázatos, de az egyházmegye céljait mindig szem előtt tartó főpásztor alakja jelenik meg. Valóban, Tempfli József nagyon sokat tett a híveiért, az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Különösen büszke volt a püspöki palota birtokbavételére. A híres bécsi építész, Franz Anton Hillebrandt alkotása a kommunizmus évei alatt leromlott, megmentéséért a püspök Răzvan Theodorescu kultuszminiszterhez fordult e szavakkal: „Egy magyar ember egy román embertől kér segítséget, s egy katolikus püspök egy zsidó embertől”. Ezután átnyújtotta a nagyváradi zsidóság deportálásáról szóló könyvet, amihez ő írta az előszót.
A püspök szigorú, de közvetlen ember volt, vendégei előtt az ajtaja mindig nyitva állt. Beszédében az egykori tanár mindig megjelent. Hívei szerénységéért, munkabírásáért, következetességéért szerették. Ráillett jelmondata: „Petra Christus – A szikla Krisztus”.
A végtisztesség megadására május 30-án a nagyváradi római katolikus székesegyházba várják a hívőket, a gyászszertartást Ioan Robu bukaresti érsek és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálja.
„Tempfli József a Szent István által alapított tíz egyházmegye egyikében végezte hívatását – emlékezik az elhunytra a gyulafehérvári főpásztor. – Emberi nagyságát mutatja, hogy amíg Isten szolgáját, Márton Áron püspököt fogva tartották,, addig nem kezdte el teológiai tanulmányait sem. Akárhová vezetett is útja, nagyszerű lelkipásztor volt, sokat tett a magyarságért, s a hívekért.”

Adás: 2016. május 28., szombat (Duna Wold 11.15).

MTVA

Kárpátalja magyarságának és egész lakosságának éreznie kell, hogy a magyar kormány a migránsválság ellenére sem feledkezett meg róla, és folytatja, sőt bővíti a térségben élőknek nyújtott sokrétű támogatást – jelentette ki Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára csütörtökön Beregszászon.

Czibere Károly Beregszászon tett egynapos látogatása során szociális intézményeket keresett fel és magyar egyházi, valamint közigazgatási vezetőkkel találkozott. A politikus Babják Zoltán polgármester kíséretében felkereste a polgármesteri hivatal által működtetett szociális központ ingyenkonyháját, amelynek az EMMI anyagi támogatásával vásárolt és a helyszínre a Magyar Református Szeretetszolgálat szervezésében eljuttatott 750 kilogrammnyi tartós élelmiszert adott át. Ugyancsak tartós élelmiszerekből álló csomagokat nyújtott át a beregszászi 5. számú óvodának. A szociális központban tett látogatása után Czibere Károly az MTI érdeklődésére elmondta: mostani, egy éven belül második beregszászi látogatásának a célja, hogy Kárpátalja magyarsága és egész lakossága érezze, a magyar kormány a migránsválság ellenére sem feledkezett meg róla, és folytatja, sőt bővíti a térségben élőknek nyújtott sokrétű támogatást. Kárpátalja támogatásának kérdése folyamatosan napirenden van a magyar kormány részéről, Beregszászon ennek az aspektusait tekintjük át a helyi egyházi és közigazgatási vezetőkkel – tette hozzá, megjegyezve, hogy két tonnát meghaladó, több mint egymillió forint értékű tartósélelmiszer-adománnyal érkezett a kárpátaljai városba.

A Zán Fábián Sándorral, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökével, és Nagy Bélával, a református diakóniai központ vezetőjével folytatott megbeszéléséről az államtitkár kifejtette: “mivel a református egyház Kárpátalján nagyon fontos megtartó erő és az élet sok területén jelen van, így az egészségügyben, a házi gondozás, a falugondnokság szervezésében, a gyermekvédelemben, a közoktatásban, így alapvetően ezeket a kérdéseket, a velük kapcsolatos problémákat tekintettük át. Felvázoltuk továbbá azokat az irányokat, amelyekben a magyar kormány és az anyaországi református egyház hatékony segítséget nyújthat a gondok megoldása vagy enyhítése érdekében”. Kitértünk is, hogy a magyar kormány hárommillió forinttal támogatja ötezer kárpátaljai gyermek református egyház által szervezett nyári táboroztatását, további egymillió forinttal az óvodai étkeztetést, és támogatást ad egy, a sürgősségi ellátást nagyban megkönnyítő mentőautó beszerzéséhez, amelyet az egyház fog fenntartani – mondta.

Czibere Károly kiemelte, a Babják Zoltán polgármesterrel folytatandó megbeszélésen elsősorban Beregszász lakosságának szociális helyzetét tekintik át, és azt, hogy milyen magyar kormánytámogatással lehetne hatékonyabbá tenni a rászorulók megsegítését a városban. Említésre méltó, hogy Babják Zoltánnak alaposan kidolgozott szociális programja van, amit sikeresen valósít meg – fűzte hozzá.

Az államtitkár jelezte, Sin Józseffel, a beregszászi járási tanács (közgyűlés) és egyben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) beregszászi járási szervezete elnökével ugyancsak szociális kérdéseket vizsgálnak majd. “Engem elsősorban az érdekel , hogy közigazgatási és politikai vezetőként hogyan látja a kárpátaljai helyzetet abból a szempontból, hogy a magyar kormány a térségben átfogó, minden területre kiterjedő folyamatos támogatás nyújtására törekszik, beleértve a gyermekvédelmet és a társadalmi felzárkóztatást is. Megvitatjuk továbbá a kárpátaljai magyar vezetővel, hogy miként fejleszthetnénk, fűzhetnénk szorosabbra a jövőben az együttműködésünket” – mondta Czibere Károly.

The meeting will take place in Brussels.

Du 9 au 12 mai 2016, un détachement de la compagnie d’infanterie de la Force commander reserve (FCR) a mené un entrainement conjoint avec les Forces armées libanaises (FAL), pour se former aux techniques de combat en zone urbaine.

La police congolaise a dispersé jeudi à Kinshasa une manifestation de quelques milliers d’opposants au président Joseph Kabila qui s’étaient écartés de l’itinéraire autorisé par les autorités locales.

Trois coalitions d’opposants avaient appelé la population à descendre dans la rue sur tout le territoire de la République démocratique du Congo pour exiger la tenue d’une présidentielle avant le terme du mandat de M. Kabila, le 19 décembre.

Les manifestants entendaient également dénoncer un récent arrêt de la Cour constitutionnelle autorisant le chef de l’État à se maintenir en fonctions si l’élection n’est pas organisée d’ici là, comme cela semble chaque jour un peu plus certain.

La Constitution interdit à M. Kabila de se représenter. Ses détracteurs l’accusent depuis des mois de chercher à tout faire pour contourner cet obstacle et se maintenir au pouvoir.

Les autorités locales avaient autorisé la marche de l’opposition à Kinshasa mais au Nord-Kivu, province de l’est de la République démocratique du Congo, toute manifestation avait été interdite, tout comme à Lubumbashi, la deuxième ville du pays, dans le sud-est.

Une des plateformes de l’opposition avait appelé la population à braver ces interdits. A Lubumbashi, fief de l’opposant Moïse Katumbi, candidat à la présidentielle ayant quitté le pays vendredi après des ennuis judiciaires, un déploiement massif des forces de l’ordre a dissuadé toute volonté d’attroupement, selon des journalistes de l’AFP sur place.

A Goma, capitale du Nord-Kivu, un correspondant de l’AFP a vu des policiers utiliser des gaz lacrymogènes pour disperser plusieurs regroupements de jeunes ayant dressé des barricades sur la voie publique.

« Il y a eu quelques échauffourées », a dit à l’AFP le porte-parole de la Police nationale congolaise, le colonel Pierre Rombaut Mwanamputu, mentionnant sans plus de précisions « quelques interpellations ».

A Bukavu, capitale du Sud-Kivu, la manifestation autorisée par les autorités a rassemblé environ 2.500 personnes, selon le correspondant local de l’AFP, et s’est déroulée dans le calme.

A Kinshasa, ville de 10 millions d’habitants, quelque 5.000 personnes ont répondu à l’appel de l’opposition et manifesté pour demander « le respect des délais constitutionnels » pour la tenue de la présidentielle censée avoir lieu cette année, selon une journaliste de l’AFP.

– « Rien à négocier, on disperse » –

Le cortège, d’où émergeaient moult drapeaux de divers mouvements politique est parti vers 10H45 (09H45 GMT) de l’avenue de l’Enseignement, dans le nord de la capitale où plusieurs partis d’opposition ont leur siège, en scandant « Non à un troisième mandat » du président Kabila, ou encore « Telema ! » (Peuple « lève-toi ! » en lingala), « Kabila dégage ! », « Yebela ! » (Méfie-toi ! »).

La manifestation s’était éloignée depuis longtemps de l’itinéraire convenu lorsque la police a tiré des grenades lacrymogènes sur le cortège vers 11H45. Des pierres ont alors fusé de la foule vers les policiers, qui ont fini par charger pour disperser les manifestants.

« Ce n’est pas l’itinéraire, qu’est-ce qu’ils sont allés faire-là ? » a déclaré à l’AFP le colonel Mwanamputu, « dans ces cas-là, rien à faire, on n’a pas à négocier, on disperse ».

Vers 13H15, quelques centaines de jeunes hommes revenus au point de départ de la manifestation affrontaient de nouveau à coups de pierre les forces de l’ordre, qui tentaient de les disperser avec des gaz lacrymogènes.

Deux dirigeants des trois grands partis de l’opposition s’étaient joints au départ de la manifestation : Ève Bazaiba pour le Mouvement de libération du Congo (MLC), et Vital Kamerhe, de l’Union pour la Nation congolaise (UNC).

Le parti historique de l’opposition, l’Union pour la démocratie et le progrès social (UDPS) n’avait pas appelé à manifester mais était représenté par des adhérents de sa branche « Jeunes » arborant des portraits du vieil opposant Etienne Tshisekedi, en convalescence à Bruxelles.

Mercredi soir, le secrétaire-général de l’ONU, Ban Ki-Moon avait indiqué être « profondément préoccupé » par la situation politique au Congo, pays ravagé par deux guerres entre 1997 et 2003 et dont la partie orientale continue d’être déchirée par la violence de multiples conflits armés.

A Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete kedden Topolyán tartott közgyűlést. A 21 éve működő egyesület, amelynek körülbelül háromszáz tagja van tartományunkból, aktív szerepet vállal abból, hogy a gyermekek minél minőségesebb, színesebb oktatásban részesüljenek.

Le paysage médiatique gabonais accueille une nouvelle chaîne, la première du pays ayant vocation à traiter en continu des sujets d'information. Gabon 24 a été lancée mardi à Libreville en présence du chef de l'État Ali Bongo Ondimba, à quelques semaines de l'élection présidentielle qui doit avoir lieu fin août.

Cet article Télévision : la chaîne d’information en continu Gabon 24 voit le jour est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Flashmobbal és ünnepi előadással méltatták a nemzetközi táncnapot Ungváron – közölte a mukachevo.net hírportál.

A rendezvényt eredetileg április 29-re tervezték, ám akkor elmaradt, mivel az ortodox nagypéntek napjára esett. Egy későbbi időpontban az eső jelentett akadályt, majd azért halasztották el, mert a résztvevőknek egyéb kulturális programon kellett fellépniük. Az ötletgazdák elhivatottságát mutatja, hogy május 25-én végül mégiscsak sikerült megtartaniuk az ünnepet.

A több száz főből álló menet, élén az Ungvári Művészeti Szakközépiskola mazsorettcsoportjával, a Pravoszláv rakparton vonult végig egészen a Színház térig, ahol a táncosok egy flashmobot, azaz villámcsődületet készítettek elő. Ezután ünnepi műsor következett, amelyen a megye művészeti oktatási intézményeiből érkező amatőr és hivatásos táncegyüttesek vettek részt.

A rendezvény kezdeményezője a Gyermek Táncakadémia alapítója és vezetője, Erik Szacsko, támogatója a megyei és ungvári kulturális osztály, valamint a Kárpátaljai Megyei Kulturális Szervezési-Módszertani Központ.

Kárpátalja.ma

Egy évtizedes gondolatot váltott valóra Polgár Botond gyergyószentmiklósi képzőművész Szent István szobrának elkészítésével.
Kategória: Aktuális/Gyergyószék

C’est de Turquie où, il participait à un sommet international sur l’humanitaire, que nous avons joint le président de la Rue publique au bigophone. Histoire de recueillir ses impressions, d’abord, sur la marche de l’opposition. Qui a enregistré, le 21 mai dernier, des milliers de personnes à Bamako. Ensuite, sur la mauvaise gouvernance, devenue, selon ses opposants, la marque de fabrique de ce régime. Interview. Sans concession.

Mr le président, la marche de l’opposition a enregistré la participation de milliers de Maliens, dénonçant à travers leurs pancartes le manque d’eau, d’électricité, de sécurité…… Sans compter le panier de la ménagère, qui se vide chaque jour davantage

Tout ça est orchestré par des « hassidis chlorhydriques », des « bagningos » pressés d’arriver au pouvoir. Ils font tout pour me mettre à dos les populations, celles-là mêmes qui m’ont élu, en août 2013, à hauteur de 77,3 %. Donc, pour moi, cette marche n’est, ni plus ni moins, qu’une tempête dans une théière, voire dans un verre à thé. Ils perdent leur temps. Je suis là et je reste droit dans mes babouches.

Mr le président, nul ne peut contester aujourd’hui que les Maliens manquent d’électricité, d’eau, d’argent….. Près de huit familles sur dix peinent à s’offrir trois repas par jour. D’où la participation, à cette marche du 21 mai, de Maliens qui ne sont issus d’aucun parti politique

Moi, je peux le contester, arguments à l’appui. De mon investiture à nos jours, aucun Malien, digne de ce nom, ne peut dire qu’il manque d’eau, d’électricité ou de quoi se mettre sous la dent. Selon les informations qui me sont rapportées par les ministres et mes conseillers, les Maliens sont plus heureux, sous mon règne, que sous les régimes précédents : ils mangent à leur faim, ils dorment la nuit sans être réveillés par des coups de Kalachnikov, leurs enfants vont à l’école….. Sans compter le fait qu’ils pillent les finances publiques, sans aller en prison. Qui dit mieux, Le Mollah ?

Etes-vous sûr, Mr le président, que les informations que vous rapportent  vos ministres et conseillers reflètent la réalité sur le terrain ?

 

J’y crois dur comme fer, car leur travail consiste à me dire ce que je veux entendre.

 

Mais, Mr le président, il paraît que vos conseillers peuvent faire six mois, parfois, sans même voir votre ombre passer dans les couloirs du Palais présidentiel. Alors, comment pouvez-vous prendre pour argent comptant ce qu’ils vous rapportent ?

 

Qui vous a dit ça ? C’est faux, archi-faux !

Il paraît que c’est pire pour vos ministres. Ils ont tous, dit-on, votre contact téléphonique ; excepté votre « Kôrô national », c’est-à-dire le Premier ministre, aucun d’eux n’oserait vous joindre au bigophone, au risque de passer un sale quart d’heure

C’est vrai que, de temps en temps, je les « bagabaga » un peu pour qu’ils ne m’emmerdent pas. Sinon, pour le reste ils peuvent me joindre à n’importe quelle heure de la journée. Mais à leurs risques et périls.

C’est-à-dire ?

Il n’y a pas de c’est-à-dire qui tienne ! Toi, tu ne sais pas, parce que tu n’es pas ministre ; mais eux savent ce que cela veut dire.

Mr le président, est-ce que tout cela n’explique pas quelque part le tâtonnement reproché à votre régime ?

Comparés à moi, mes opposants sont des analphabètes. Je suis diplômé de la prestigieuse Sorbonne et j’y ai enseigné. Alors, ils  ne peuvent rien m’apprendre. D’ailleurs, ils ne peuvent même pas être mes étudiants. Ils ont intérêt à se calmer et à me laisser gouverner le Mali, comme le faisait mon aïeul : l’excellentissime Soundiata Keïta.

Propos recueillis

par Le Mollah Omar

Source: Canard Déchainé

Several hundred locals in the west of Kosovo protested against a court ruling that confirmed the rights of the Serbian Orthodox monastery at Decani to 24 hectares of disputed land.

Ma, csütörtökön kezdődik Újvidéken a 61. Sterija Játékok. A június 2-ig tartó színházi fesztiválon hét előadás versenyzik majd a versenyprogramban, köztük a Czajlik József rendezte Édes Anna, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának produkciója, az Urbán András rendezte Hazafiak című előadás, amely a Belgrádi Nemzeti Színház produkciója, és a Hegedűs a háztetőn című musical is, amely a Szerb Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház koprodukciója, a rendező pedig a magyarországi Béres Attila. A versenyprogram további előadásai: Tuđe srce ili pozorišni traktat o granici Dino Mustafić rendezésében, Mi smo oni na koje su nas roditelji upozoravali, amelynek rendezője Mirjana Karanović, a Zlatko Sviben rendezte Hromi ideali és a Pijani című előadás, amelyet Boris Liješević rendezett.

A szabadkai Politechnikai Iskolában a 2016/2017-es tanévben új szak nyílik: bútorkészítő. 30 tanuló jelentkezhet erre a szakmára. A duális képzés jegyében a gyakorlati oktatást a Bane cégben szervezik meg. Az erre a szakra beiratkozó tanulók részére biztosított az ösztöndíj, és később az érdeklődőknek munkát is biztosít a vállalat.

Ezenkívül nyílik még asztalos és kárpitos szak is (15-15 tanuló részére), Szabadka község biztosít ösztöndíjat az ide jelentkező diákok részére.

A fenti szakmák a mukabörzén hiányszakmákként vannak feltüntetve, ezért az iskola befejezése után a szorgalmas és ügyes tanulók részére a munkahely biztos.

A fenti szakok szerb nyelven nyílnak, de a tanárok többsége kétnyelvű, és ebből kifolyólag a magyar anyanyelvű diákokat is szívesen várják. Az érdeklődők az iskola titkárságán jelentkezhetnek a 024/663-101-es telefonszámon – áll a szabadkai Politechnikai Iskola vezetőségének szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.

China Southern Airlines company will open regular Baku-Urumqi-Guangzhou flight from July 3, AzerTag reports.

President of the Republic of Azerbaijan Ilham Aliyev has received an Italian delegation led by Chairman of the European Policies Committee of the Senate, Senator Vannino Chiti.

Le club décide de continuer de jouer dans le Championnat égyptien. Il dénonçait des erreurs d'arbitrage. C1 : AL Ahly et Zamalek s’evitent Le Zamalek sans entraîneur Un nouvel entraineur pour le Zamalek

By James Okuk

Since the time of separation of South Sudan from the Sudan in 2011, the bilateral relations between the two countries have not become desirably institutionalized for the needed viability of co-existence and cooperation of the two neighbouring countries for ensuring peace, security, stability and prosperity in commonality. The two states have not been seen treating themselves softly with best neighbourliness foreign policies despite the fact that they are deterministically bounded by the longest inseparable geography in the region with land boundaries of about 2,158 km (according to January 1, 1956 alignment). Political leadership could be the problem because social relations of the peoples of the two states are still fine.

The souring relations between Khartoum and Juba didn't creep instantly from the blue. The ruling parties in both capitals had been fierce enemies for decades though the 2005 Comprehensive Peace Agreement (CPA) tried to tame them into partnership of making unity of the Sudan attractive, especially to South Sudanese (including the Nine Ngok Dinka Chieftaincies of Abyei Area). Because of that commitment, preparation for institutionalization of the independence of South Sudan was totally neglected by the CPA's partners because they were obliged to ‘make unity attractive.' That was why both of them were caught unaware by the overwhelming decision of the people of South Sudan not to be attracted to the politicized unity of the Sudan. The SPLM leaders in Juba found it difficult to go against the people's destiny and they had to betray their NCP partners in Khartoum who were left with no option but to absorb the shock with bitter acceptance of the result of the referendum for self-determination for the people of South Sudan in January 2011, especially after they realized that the separation project has the total backing and support of the U.S superpower and other allies in Europe and Africa.

However and after politics of unity of the Sudan was thwarted by the opposite referendum result, every other commitment that was stipulated in the CPA but remained unimplemented had to get subjected to either automatic collapse or renegotiation. Khartoum had to uncomfortably delete anything that has to do with South Sudan and Juba had to also do the same based on constitutional and sovereignty necessity. The issue of nationality, borders, currency, oil, trade, debts, assets, pensions, post-service benefits, Abyei Administration and referendum, Southern Kordofan and Blue Nile popular consultations, and disengagement with the SPLM/A-North popped up to become very urgent but at the same time intricately contentious. Nothing looked sufficient to bridge the urgent gaps left in the broken Sudan and also in the new made South Sudan with its open possibilities.

For example, Juba went ahead to print its own currency and passports without consultation with Khartoum, and despite the previous gentlemen agreement that these issues shall be handled evolutionarily and coordinately so as to avoid any consequence of abrupt unilateralism. The amount of the redundant CPA's Sudanese pounds circulating in South Sudan was seen to be a danger to Sudan's economy, especially after it has loss many oil fields to South Sudan. Hence, Khartoum decided abruptly too to change its currency to a new pound while disqualifying the old one it used to share with Juba. South Sudanese working in Sudan had to get fired. A threat of conflict and aggression became eminent. The border movements had to get restricted and sometimes closed, especially after the Sudan People's Liberation Movement – North (SPLM-North) in the areas of Nuba Mountains and Blue Nile went into war with Khartoum to add to Darfuri rebels.

Nevertheless, the nature of the possible war by then between Khartoum and Juba wasn't the same as the previous civil wars (e.g., Anya-nya and SPLM/A) because of the new reality that the warring parties were ruling two separate independent countries that are already recognized legitimately by the United Nations, the African Union and other international bodies and individual countries. The two countries have also recognized each other's independence when they opened their respective embassies in Juba and Khartoum and exchanged resident Extraordinary and Plenipotentiary Ambassadors. Such war, if allowed to be fully conducted, would no longer be an internal affair. Regional and International intervention was eminent. Thus, the AU had to take it upon itself to mediate for negotiations through a High-Level Implementation Panel (AUHIP) chaired by the former South African President, Thabo Mbeki and with Abdulsalam Alhaji Abubakar (former Nigerian President) and Pierre Buyoya (former Burundian President) as core members.

The AUHIP led by these peer of former presidential elders and advised by some experts on Sudan and South Sudan (like Alex de Waal) tried to contain the situation though tensions over the post-CPA and post-independence issues continued unabated. To make things worst, the SPLM's regime in Juba decided to shut-in oil production in January 2012 when the resource makes up over 90% of the government budget and expenditure. The core justification was that Khartoum was taking and taping out secretly the crude oil from South Sudan without permission from Juba. In retaliation, the NCP's regime in Khartoum decided to close down the regular borders movements of the people and tradable goods along South Sudan. In April 2012 the two countries went for a brief but deadly war over the lucrative Heglig (known originally as Panthou) oil facility that has been managed by Khartoum while claimed by Juba. The UN Secretary-General, U.S President and other allies mounted a pressure on Juba to leave Heglig to Khartoum. Juba was left with no power to cement itself but withdraw from the contested area with regrettable costs to many lives of soldiers.

But the accusations of each side for supporting rebel's activities to topple each others' regimes became intensified with smearing and rhetorical propaganda. The Sudan Parliament went as far as declared Juba as “an enemy state”. The First Vice President of the Sudan issued orders to shoot-and-kill any person found smuggling goods at the border and to confiscate the caught trucks and other properties from such betrayers.

The post-independence negotiations got stalled until breaking news came later when Presidents Omar Hassan al-Bashir and Salva Kiir Mayardit were invited to Addis Ababa by the AUHIP to be direct participants of the September 27, 2012 agreements between their respective countries. These were:
1) The Cooperation Agreement signed by Presidents Kiir and al-Bashir themselves (confirming commitment to common viability and other bilateral agreements);
2) Security Arrangements Agreement signed by the Ministers of Defence, H.E. John Kong Nyuon for South Sudan and H.E. Lt. Gen (PSC) Eng. Abdel Rahim Mohamed Hussein for the Sudan (to demilitarize the border, starting with 10-crossing corridors)
3) The Border Issues Agreement (including demarcation and Zero-Points identification);
4) The Framework Agreement on the status of Nationals of the other state and Related Matters (e.g. Interior Ministers chairing negotiations of details of implementation of the Four Freedoms: to Reside, to Move, to conduct Economic Activity, and to Own Property);
5) The Framework Agreement to Facilitate Payment of Post-Service Benefits (to establish principles and mechanisms that ensure uninterrupted, timely and convenient payment arrangements for the retired or pensioned citizens of either state);
6) The Agreement on Certain Economic Matters (Division of Assets and Liabilities, Arrears and Claims and Joint Approach to the International Community to erase Khartoum's debts while it shoulders Juba's share but with no division of assets as a condition);
7) The Agreement on Oil and Related Economic Matters (Waiving the arrears, Resumption of South Sudan Oil Production, Transit through Sudan and Transitional Financial Arrangements, all costing USD 24.5 per a barrel for 42 months so as to enable Sudan to diversify its economy for resilience after losing many oil fields to South Sudan);
8) The Agreement on Trade and Trade Related Issues (pursuing independent trade policy while considering the possibility of common policies and adhering to policies of regional and international organizations to which each state belong); and
9) The Agreement on a Framework for Cooperation on Central Banking Issues (acknowledging the need for cooperation in the management of monetary and fiscal policies to maintain confidence and control inflation that could destabilize exchange rate due to fluctuations, and continuing to adhere to international finance and banking standards).

The rest of the seven agreements were all signed by the Chief Negotiators of the two countries (H.E. Pagan Amum Okiech for South Sudan and H.E. Idris Abdel Gadir for the Sudan). For operational institutionalization, the National Legislative Assemblies of the two countries had to cordially ratify them within 45 days from the time of signature so that the necessary mechanisms for effective monitoring would get established in addition to regular or extraordinary Heads of the two States Summits, Ministerial Meetings and Technical Committees (and Sub-Committees) Meetings.

Some mechanisms commenced as expected but got slowed down later by the tsunamic change of cabinet in Juba in July 2013 and the resultant outbreak of mid-December 2013 crisis of the deadly SPLM/A's leadership struggle. Though Khartoum tried to portray itself as neutral, Kampala direct intervention to take side with Juba in the war against Dr. Riek Machar' rebellion provoked the NCP' regime to rethink its September 2012 rapprochement despite the fact that one of the IGAD's Mediation Envoys (i.e, Gen. Ahmed Mohamed al-Dabi) was a Sudanese Government's nominee while Uganda was totally knocked out from the mediation as a result of objection by the SPLM/A-IO. The counter accusations and suspicion of maliciousness of one country against the other continued.

Notwithstanding, the August 2015 Agreement on Resolution of Conflict in South Sudan (ARCSS) made Khartoum to be hopeful a bit with a hope of bettering relations with Juba. President al-Bashir, and as a member of IGAD's Summit of Heads of State and Government, appended his signature on the deal as a guarantor in the company of other Presidents and Prime Ministers of the bloc who also signed the peace document as guarantors in Addis Ababa. But before signing H.E. al-Bashir voiced out his protest on the continuous use of the name “Sudan Liberation Movement/Army” by the warring parties while South Sudan is no longer part of the whole Sudan that the SPLM intended to liberate in the past against the Islamic and Arabized injustices. Khartoum was keenly interested in the ARCSS so that the Sudan could gain from the stability in South Sudan, especially if Chapter II is implemented in letter and spirit as provided in article 1.5 for the withdrawal of Ugandan Forces from South Sudan within 45 days (except in Western Equatoria due to the previous agreement on hunting the LRA before the outbreak break of mid-December 2013 crisis), and also as stipulated in article 1.6 for disarmament, demobilization and repatriation of Sudanese Revolutionary Forces (SPLM-North, JEM, SLA-Minnawi, SLA-Abdel Wahid) within the pre-transitional period by the state actors with whom they have been supporting.

This could be the crux of the matter why Khartoum sent a chilling decision in mid-March 2016 to treat South Sudanese nationals as aliens and close the border for security reasons. Fast steps that have been taken by Juba to get admitted into the East African Community might have also hastened the vile of Khartoum to decide the way it did. Khartoum might have gotten worried of not harvesting the fruits of ARCSS as its implementation is over-delaying while time is running out. With no Transitional Government of National Unity (TGoNU) in place and effectively operational in Juba, defeating and destroying the Sudan rebels' forces shall remain a nightmare to the NCP's regime. But again, pushing Juba to disarm, demobilize and repatriate the Sudanese Revolutionary forces is not an easy project to pursue because it has a tremendous cost to lives, properties and finance of South Sudanese. Perhaps, if the AUHIP manages to strike a peace deal between the Sudan rebels and Khartoum, that could be the only safer exit by Juba from that trap.

Khartoum doesn't trust the SPLM-Juba because of its connection to the rebels of the Sudan and also to President Yoweri Museveni of Uganda, despite his two-day bilateral visit to Sudan in September 2015 where it was highlighted that there shall be renewed cooperation between them in security, intelligence and defence matters. Kampala has been accusing Khartoum of harbouring the Lord Resistance Army (LRA) of Joseph Kony in a remote area in Darfur region and assisting them with arms. Nonetheless, Khartoum has been appreciating Kampala for restricting activities of Sudanese rebels who used to hold meetings in Uganda and get arms through it. That could be part of the motivation why President al-Bashir took the risk of ICC's Warranty of Arrest and travelled to Uganda on May 12, 2016 for Inauguration of President Museveni's fifth term of presidency and further discussion on bilateral ties even with protests by US, Canadian and some European Governments.

It seems probable that the recurrent chilling bilateral relations between Khartoum and Juba shall not get eased unless there is peace in both countries. The positive moves towards revitalization of the delayed ARCSS implementation shall make Khartoum to slow-down and monitor the new political developments. The suspension of operationalization of hullabaloo of the 28 states until a political consensus is reached as directed in the January 2016 Communiqué of IGAD's Council of Ministers, may also cool the nerves of Khartoum to be patient and improve the bilateral ties with Juba. Not only these but also if the development partners and rest of international community come to aid of Juba for easing the dire humanitarian situation and rescuing the collapsing economy, Khartoum may reconsider its arrogant attitude towards Juba. The NCP plotters could get tamed more if the TGoNU sent to Khartoum a very high-level delegation composing of prominent representatives of the four principal parties to the ARCSS to discuss the hot issues with President al-Bashir and his cabinet. Their negative attitude towards Juba may subside immediately with Abyei becoming a bridge between the two countries as dreamt by veteran Ambassador Francis M. Deng.

The result of that unique visit shall speed up the paralyzed progress of the required missing ministerial and technical committees for the proper institutionalization of the specific instruments of implementing the signed bilateral agreements or renegotiating them. The normalized cordial relations between Juba and Khartoum shall enable both countries to venture into unsuspicious joint activities for rebuilding the two states with common prosperous viability. Some of the marginalized professional South Sudanese diplomats shall be willing to help and use the nuance they have had within the Sudanese diplomacy so as to generate fruitful gains within the context of sustainable peace and desirable neighborliness as stipulated in the constitutional principles of the two countries.

Thus, the key to ending the unending Khartoum-Juba diplomatic, security and economic rows or show-downs is to properly institutionalize the bilateral relations and cement it with concrete mutual interests that each state will be sensitive to compromise at any cost. Diplomacy and international relations is supposed to be based on the premise that isolation is not an option but interdependence with keen understanding and skilful management of sophistication of the globalization process.

It is high time the TGoNU prioritizes a reformed and transformed South Sudanese diplomacy in order to protect invigoratingly the national interests and safeguard the territorial integrity; identify and level the extent of cooperation or competition with others; preserve the national security and stability and contribute in doing the same to the region and the world at large; cement the development of core national economic, social and political objectives; and motivate the influential positive actors while neutralizing the negative ones.

Dr. James Okuk is lecturer of politics reachable at okukjimy@hotmail.com