Biztonságpolitika

A 2014-es ukrán válság az érdeklődés középpontjába állította a hibrid hadviselés problematikáját, mely a médiában és a szakirodalomban már régóta heves viták tárgyát képezi. A téma aktualitását mutatja, hogy a tagállamok már a NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján is nagy figyelmet fordítottak az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés kérdésére, mely várhatóan a júliusi varsói csúcstalálkozón is kiemelt napirendi pontként fog szerepelni. Elemzésemben röviden bemutatom, hogy a hibrid hadviselés jelentette fenyegetésre milyen válaszokat adott a NATO az ukrán válság kirobbanása óta eltelt időben.

A hibrid hadviselés megjelenése és a NATO arra adott válaszai

A hibrid hadviselés fogalmát elsőként William J. Nemeth használta 2002-es tanulmányában, a csecsen felkelők új típusú – reguláris és irreguláris módszereket ötvöző – hadviselési formájának leírására. Ezt követően Frank G. Hoffmann a 2006-os libanoni háborút vizsgálva továbbfejlesztette az elméletet, megalkotva annak általános definícióját. Ebben kifejti, hogy a hibrid háborúkban a reguláris és irreguláris hadviselési formák egy hadszíntéren történő kombinált alkalmazására kerül sor, amit a különböző bűnözői tevékenységek, terrorista akciók és a kibertérben folytatott műveletek egészítenek ki. Az ukrán válság kapcsán több szerző, köztük Rácz András is egy új típusú hibrid háború megjelenéséről ír, kiemelve azt, hogy Oroszország burkolt háborút folytat Ukrajnával szemben, melyben integráltan kerülnek alkalmazásra a különböző aszimmetrikus és indirekt eszközök a célország társadalmi rendjének és politikai rendszerének destabilizálása érdekében. A Szövetséges Transzformációs Parancsnokság (ACT – Allied Command Transformation) 2010-ben kiadott dokumentumában ajánlásokat fogalmazott meg a NATO számára, hogy milyen változtatásokra van szükség a hibrid hadviselés jelentette fenyegetések leküzdésére. Ezt követően a NATO-n belül hozzákezdtek egy koncepcionális keretrendszer kidolgozásához, több gyakorlatot szervezve a hibrid fenyegetések ellen történő fellépés érdekében. Ezek során arra a felismerésre jutottak, hogy ki kell dolgozni egy olyan átfogó stratégiát, melyben a NATO erők mellett a különböző kormányzati szervek, nemzetközi és egyéb civil szervezetek együttesen kerülnek alkalmazásra. Mindezek dacára a tagállamoknak ekkor még nem volt kellő forrása és politikai akarata a hibrid hadviseléssel szembeni tényleges képességek kialakítására, ezért a NATO 2012-ben úgy döntött, hogy felfüggeszti a megkezdett programot. Fontos megemlíteni, hogy habár a szervezet szövetségi szinten feladta erőfeszítéseit, a tagállamokat és az azokban működő NATO kiválósági központokat arra bátorította, hogy folytassák a megkezdett kutatásokat. Végül 2014-ben az ukrán válság új megvilágításba helyezte a kérdést, melynek következtében a NATO újult erővel fogott hozzá a hibrid fenyegetések elleni hatékony és gyors reagálás feltételeinek kialakításához. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a NATO szoros együttműködést alakított ki az Európai Unióval és egyéb nemzetközi szervezetekkel, valamint az Oroszországhoz közel fekvő kelet- és észak-európai országokkal. Folyamatban van továbbá egy új NATO stratégia kidolgozása a hibrid hadviselés jelentette kihívások kezelésére, mely tartalmazza a szövetség döntéshozatali rendszerének hatékonyabbá tételét, a hibrid hadviselés áldozatául eső tagállamok és partnerországok politikai és védelmi képességeinek támogatását, a gyorsreagálású erők telepítését, valamint a hiteles elrettentés megteremtését.

Lépések a kollektív védelem erősítése és a készenlét fokozása érdekében

A 2014-es walesi csúcson több intézkedés született az Oroszország által folytatott új típusú hibrid hadviselés elleni fellépés érdekében. Ezek közül kiemelhető, hogy a szövetség állam- és kormányfői a megváltozott biztonsági környezetre válaszul elfogadták a készenléti akciótervet (Readiness Action Plan – RAP), melynek keretében megerősítették a szövetség kollektív védelmi képességeit. Ez utóbbi kapcsán fontos megjegyezni, hogy a walesi csúcson a kollektív védelem hatálya alá eső cselekmények közé sorolták a kibertámadásokat. A RAP egyik legfontosabb eleme a hírszerző, megfigyelő és felderítő (Intelligence, Surveillance and Reconnaissance – ISR) képességek erősítése, melynek részeként javították a hírszerző szervezetek közötti együttműködést, növelték a szövetség AWACS (Airborne Warning and Control System – Légi Előrejelző és Ellenőrző Rendszer) típusú légtérellenőrző repülőgépeinek Kelet-Európában folytatott járőrtevékenységét, valamint a NATO baltikumi légtérrendészeti (Baltic Air Policing – BAP) missziójában résztvevő repülőgépek számát. A készenlét fokozása és a gyors reagálási képesség megteremtése érdekében a RAP rendelkezik egy 5 ezer fős Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erő (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF) felállításáról, mely a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force- NRF) részeként jött létre. Fontos megjegyezni, hogy a VJTF a tervek szerint 2016-ban éri el a kezdeti műveleti készenlétet, míg az NRF létszámát a védelmi miniszterek 2015-ös döntése értelmében 40 ezer főre növelik.  Ezen lépéseket egészítik ki a kelet-közép európai országok területén rendszeres jelleggel megrendezett többnemzeti hadgyakorlatok, melyek tovább erősítik a NATO-tagállamok közötti együttműködést. Az oroszok által jelentett fenyegetésre válaszul – és a hatékony elrettentés érdekében – az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a NATO erősíteni fogja jelenlétét a baltikumi és a kelet-európai régióban. Döntés született a szövetség katonai infrastruktúrájának fejlesztéséről, új támaszpontokat és integrációs parancsnokságokat hozva létre, továbbá növelik az Oroszországgal szomszédos területeken lévő technikai eszközök mennyiségét és az ott állomásozó erők létszámát – rotációs alapon. Ezen intézkedéseket alátámasztja az is, hogy a közelmúltban a RAND kutatóintézet és az Atlanti Tanács is olyan jelentést adott ki, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy a fennálló sebezhetőségek és gyengeségek miatt a szövetség komoly nehézséggel nézne szembe egy, a balti országok területén kirobbanó NATO-orosz konfliktus esetén. Az ukrán példából jól látható, hogy az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés egyik lényeges előfeltétele az országban jelenlévő orosz etnikum, akik adott esetben felhasználhatók az adott állam szuverenitása elleni támadáshoz. Ennek értelmében a balti államok egy újabb hibrid háború ideális terepéül szolgálhatnak, ezért fontos ezen országok védelmi képességeinek erősítése, valamint a hatékony elrettentés megteremtése. Egyes szakértők szerint ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország a balti államok ellen intézett támadás révén kísérelne meg újabb kihívást intézni a NATO ellen, próbára téve a szövetség kollektív védelmi mechanizmusát. A hibrid hadviselés elleni fellépés jegyében készülő új NATO stratégia, valamint a közelgő varsói csúcs várhatóan tovább fogja erősíteni a szövetség ellenálló képességét. Jelenleg azonban számos feladatot kell még megoldani annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a szövetség döntéshozatali rendszere, javuljon a NATO-erők készenléte, felderítési és reagálási képessége, melyek hiteles elrettentést biztosítanak az Oroszország által folytatott hibrid hadviseléssel szemben.

1991. január vége. Javában tart a Sivatagi Vihar művelet. A szövetséges légierő, haditengerészet, tengerészgyalogság és hadsereg a szárazföldi célokat támadja. A USS Ranger fedélzetén két hajózó 15 perces készültséget ad. Lehetséges célpontjuk nem a szárazföldön van. Feladatuk, hogy riasztás esetén megtámadják és elsüllyesszék az iraki haditengerészet hajóit.

A USS Ranger egyik Intruder századának készenléti helyiségében csend honol. A délelőtt közepén jár az idő, a század hajózói alszanak, mivel a hajnali órákban érkeztek vissza a bevetésről. A század ügyeletes tisztjén kívül mindössze egy pilóta és egy bombázótiszt / navigátor, vagyis egy BN kókadozik a teremben. Ők szintén hajnali négykor szálltak le az előző feladatról, de pár órával később ismét magukra vették a hajózó felszerelést és szolgálatba álltak. Lassan múlik az idő, néha egy-egy percre el is alszanak székeikben ülve, amikor riasztják őket.

Mindketten felugranak, magukhoz ragadják a karnyújtásnyira lévő sisakjaikat, oxigénmaszkjaikat és a kisméretű navigációs táskát és azonnal elhagyják a készenléti helyiséget. A Ranger fedélzetén két mozgólépcső segíti a közlekedést, felugranak az egyikre. Mialatt felérnek a repülőfedélzet szintjére, a fejükre rántják az izzadságot felszívó textilsapkát és a sisakot és kilépnek a fedélzetre.

A-6-osuk az egyes számú felvonón áll, közvetlenül a hajó felépítménye előtt. Az egyik műszaki egy darabka papírt nyom a BN kezébe, rajta a hajó pozíciója. Gyakorlott mozdulatokkal kötik be magukat a katapultülésekbe. A pilóta a fülkét ellenőrzi, a BN pedig a papírról a repülőgép navigációs rendszerébe gépeli az adatokat, közben a pilótára bólint: mehet.

A USS Ranger VA-145 Swordsmen századánek Intrudere.

A pilóta jelez a kint várakozó műszakinak, hogy megy az indítás. Az indításhoz a starterkocsi mini gázturbinája adja a sűrített levegőt és az Intruder hajtóművei fülsiketítő robajjal indulnak. A hajózók zárják a kabintetőt, élesítik a katapultüléseket és várnak, hogy a hatvanas évek technológiai színvonalát képviselő inerciális navigációs rendszer felpörögjön és rögzítse a begépelt adatokat. Ez általában 15 percet igényel, de egyes adatokat tárol is, így talán most kevesebb is elég lesz. Közben a másik Intruder század gépébe ugyancsak bekészül a személyzet, ők lesznek a tartalék.

A hajózók várnak pár másodpercet, a navigációs rendszer rendben, gurulhatnak. A pilóta jelzésére a műszakiak leveszik a gépet a fedélzethez rögzítő láncokat és elveszik a féktuskókat. A sárga mellényes direktor átadja a guruló Intrudert a másik sárga mellényesnek, aki a katapultra vezényli a gépet és utasítást ad a szárnyak nyitására. Miután a szárnyak rögzítése is a helyére kerül, a pilóta kiengedi a fékszárnyat és az orrsegédszárnyat és úgy manőverez, hogy az orrfutón lévő vonórúd a katapult csatlakozójába csússzon. A kattanás ismerős hangja után mindketten felemelik a kezüket, jelezve, hogy nem nyúlnak semmihez. A fegyveres szakág embere erre várt; bebújik a gép alá, kiveszi a biztosítékokat az AGM-123 Skipper lézervezérlésű rakétából és a két Mk20 Rockeye kazettás bombából és kifut a gép alól. A katapulttiszt átveszi a vezénylést és azonnal teljes gázra ad utasítást. A fülkében minden rázkódik, ahogy az A-6-os maximális teljesítményre állított hajtóművekkel áll a katapulton. Még egy utolsó ellenőrzés, a pilóta tisztelgéssel jelzi, hogy a személyzet készen áll és a katapulttiszt indítást vezényel. Az Intruder egy pillanattal később végigszáguld a katapultpályán és felszáll a Ranger fedélzetéről. Tizenhárom perc telt el azóta, hogy a készenléti helyiségben megszólalt a riasztás. Két percet sikerült megtakarítani.

*

A gép még a katapulton gyorsul, amikor figyelmeztető fény villan fel. A pilótának nincs ideje a fényjelzéssel foglalkozni, neki a sebességet kell ellenőrizni és a gépet vezetni. A problémával a BN foglalkozik és elvégzi a szükséges kapcsolásokat, hogy a tartalék rendszer elég információt juttasson a pilóta előtti helyzetjelzőre.

A fényjelzés oka, hogy az inerciális navigációs rendszer a gőzkatapult okozta gyorsulás miatt lekapcsolt. Nélküle az Intruder navigációs és fegyverrendszere nagyjából egy második világháborús bombázó szintjén lesz képes működni. A személyzet azonban nem mélyedhet el a problémában, mert a Ranger irányítása már adja is az irány és távolság információkat és utasítja őket, hogy igyekezzenek az E-2-es által felderített célpont felé, a Perzsa-öböl északi részébe.

A BN átkapcsolja a navigációs rendszert arra az üzemmódra, amely az ismert ponttól az adott irányon való repülés ideje alapján számolja a pozíciót. Ő már tudja, hogy nem lesz mód sem a lézeres célmegjelölés stabilizálására, sem a kazettás bombák automata kioldására. Ez pedig jócskán megnehezíti a dolgukat, ráadásul a célzókészülék használatát és a manuális kioldást már jó régen gyakorolták.

A pilóta a navigációs táskából elővett táblázatról a térdblokkjára másolja a célzókészülék 900 km/óra sebességhez és tíz fokos zuhanási szöghöz valamint 900 km/óra sebességhez és vízszintes repüléshez tartozó beállításait.

Az Öböl-háború harcaiból a USS Theodore Roosevelt Intruderei is kivették a részüket.

A kódolt rádión bejelentkeznek az E-2-esnél. A Hawkeye operátora azonnal megadja az irányt a felderített hajóhoz. Hatezer méteren a pilóta vízszintes repülésbe viszi az A-6-ost és tartja a 900 km/óra sebességet, remélve, hogy még azelőtt elcsípik az iraki hajót, mielőtt az eléri az iráni felségvizeket.

Mivel stabilizálás nélkül a lézeres célmegjelölést nem lehet a célon tartani, a Skipper alkalmazása sem lehetséges, maradt a kazettás bombák használata kézi kioldással. A pilóta ennek megfelelően állítja be a szemmagasságban lévő célzókészüléket. A támadás előtti ellenőrző lista szerint beállítják a zavarótöltetek kioldását is; az infracsapdákat kézi kioldásra, a dipólszórókat automatikusra állítják.

A legnagyobb fenyegetést a kézifegyverek és a vállról indítható rakéták jelentik a fényes nappal támadó gépre. Különösen akkor, amikor az A-6-os egy jól kiszámítható pályán a támadás előtti rárepülést végzi. Nem hiába nevezik ezeket a pillanatokat „Government Time”-nak, kormányzati időnek, mert ekkor semmi más nem számít, csak a támadás, amiért a kormány háborúba küldte a gépet és személyzetét.

A pilóta úgy dönt, hogy tízfokos zuhanás közben 300 méteren fogja kioldani az egyik kazettás bombát. Ha magasabban oldana, a hajónak több ideje maradna manőverezni, ráadásul nem számolhatnak a széleltérítés-korrekcióval és így a nagyobb pontossággal sem, amit az inerciális rendszer biztosított volna.  

A BN a radarra összepontosítja a figyelmét. Az Intruder először 3000, majd 1800 méterre süllyed a vizuális azonosításhoz. Húsz kilométerről már látszik valami a vízen. Az irakiak három lengyel gyártmányú, Polnoknij osztályú, kétéltű műveleteket támogató, nagyjából hetven méter hosszú hajójának egyikét találják meg. A Polnoknij szárazföldi csapatokat juttathat partra, önvédelmét Sztrela 2-es rakéták és 30 milliméteres gépágyú biztosítják. A látottakról tájékoztatják az E-2-est, amelyről információt cserélnek a közelben lévő amerikai hadihajón lévő felszíni hadviselési parancsnokkal. A támadást jóváhagyják.

Ehhez a líbiai Polnoknijhoz hasonlóval rendelkeztek az irakiak is.

Az A-6-os személyzete úgy építi fel a támadást, hogy hátulról közelítve először mégis megpróbálkoznak a lézeres célmegjelöléssel és, ha mégsem működik a dolog, akkor az egyik Rockeye kazettás bombát oldják, a felhúzás után pedig infracsapdák szórásával védik magukat. 

A lézert nem sikerül a célon tartani, így maradt a Rockeye. A pilóta 900 méterre süllyed a géppel, ütközőkig tolja a gázkarokat és megcélozza a Polnoknij tatját. Többször is ellenőrzi a célzókészüléket, a BN pedig a beállításokat a fegyverzeti panelen. Még tizenöt másodperc a bombaoldásig.

A BN felkattintja a fegyverzeti főkapcsolót, miközben a pilóta a hátára fordítja az A-6-ost és 3 g túlterhelést belehúzva, beállítja a tíz fokos zuhanási szöget. A talpára forgatja a gépet és a célzókészülékben ott van a Polnoknij. A BN folyamatosan mondja a sebességet - 890, 900, 950 km/óra – és a személyzet a célra összpontosít. Háromszáz méteren járnak, amikor a Polnoknij középső része a célzókészülék jeléhez ér, a pilóta lenyomja a kioldógombot és a Rockeye egy kis tétovázás után leválik az Intruderről.

A pilóta 6,5 g túlterhelésű fordulóba húzza a gépet. Ezzel egy időben három pár infracsapdát szór ki. Csökkenti a túlterhelést, leengedi a gép orrát, hogy sebességet gyűjtsön. Hátat fordítanak a Polnoknijnak, ami azt is jelenti, hogy a két forró fúvócső kitűnő célpont lehet a hajóról indított infravörös rakétáknak, ezért újabb adag infracsapdát szórnak ki és 4 g túlterhelésű fordulóváltásokkal távolodnak. Miközben fejüket tekergetve keresik az esetleges rakétákat, látják, hogy a Rockeye teste szétnyílik, és a résztöltetek kirepülnek belőle. Többségük hosszúra megy, a vízbe repül, és csak kevés találja el a fedélzetet.

A hajózók gyorsan egy újabb támadást dolgoznak ki. Ekkor szólnak az E-2-esről, hogy a Ranger másik Intruder századának gépe hamarosan megérkezik és végrehajt egy Skipper-támadást. Nem kell sokat várni, az újabb A-6-os alacsonyan érkezik. Rendszerei tökéletesen működnek, lézerrel megvilágítják a célt és útjára indítják a Skippert. A fegyver elvégzi a dolgát, a Polnoknij hátsó része a felépítmény alatt egy robbanást követően lángba borul.

A Skipper nem más, mint egy 450 kg-os Mk83-as bomba lézervezérléssel és szilárd hajtóanyagú rakétával felszerelve.

A hajó szemmel láthatóan kormányozhatatlan lett. A hajózók úgy döntenek, hogy bevégzik azt, amit a testvérszázad gépe elkezdett. Százötven méteren, vízszintes repülésből támadnak. Veszélyes módszer, de abban bíznak, hogy az iraki haditengerészek a tűzoltással vannak elfoglalva. 

A pilóta annyira a feladatra koncentrál, hogy meg sem hallja, amint a BN rászól, hogy a tengerészek mentőtutajokat bocsátanak vízre. Az égő hajótestre fókuszálva még akkor is csak lassan reagál, amikor a BN már határozottabban, a nevén szólítva ismétli, hogy az irakiak a hajó elhagyására készülnek. Immár nem többek, mint hajótöröttek. A pilóta megszakítja a rárepülést, amikor ismét megszólal a rádió.

Az E-2-es újabb felszíni célt jelez, ezúttal alig 40 kilométerre, északra, a kuvaiti partok közelében. A BN a radarképernyőt árnyékoló tubusra hajolva nézi a radarképet és azt javasolja, hogy egyenesből támadjanak, majd bal fordulóval váljanak ki, mert jobb fordulóval a szárazföld fölé kerülnének, ahol ki tudja, milyen légvédelem fogadná őket.            

A két hajózó a fényes nappal végrehajtható legveszélyesebb módszert, az egyenes vonalú vízszintes repüléssel történő bombázást választja. Ehhez állítják be a célzókészüléket is és a sebességet 900 km/óra felett tartják. A második Polnoknij immár ismerős formája kibukkan a párából. A hajózók 150 méterre állítják a rádió-magasságmérőt, és szemből támadnak. Úgy tervezik, hogy a Rockeye töltetei az orr bal oldalától a tat jobb oldaláig beborítják a hajót. Ennek végrehajtása a pilótára vár, a BN kifelé figyel.

A Rockeye oldása után a pilóta emelkedő bal fordulóba viszi az A-6-ost, közben kiszórja a maradék infracsapdát. Mindketten a nyakukat tekerve nézik, amint a töltetek beborítják a hajó fedélzetét és sorra felrobbannak.

A használható fegyverből és az infracsapdákból egyaránt kifogyva hazafelé, a USS Ranger felé veszik az irányt. A riasztástól számítva 90 perc telt el.

A négy hordozó és kísérete alkotta Battle Force Zulu az Öbölben. Elől fent a USS Midway hajózik, mögötte a Nimitz-osztályú USS Theodore Roosevelt. A Midway mellett a történetben is szereplő USS Ranger halad, mögötte a USS America. Jól látható, hogy a Forrestal-osztályú Ranger még a régi elvek szerint épült, a felépítmény előtt egy felvonó van, mögötte kettő. A Kitty Hawk-osztályú America felépítményét már hátrébb helyezték el, mert nagyon fontos, hogy elöl több hely legyen a gyors egymásutánban érkező gépek elhelyezésére.

* * *

Az Aeromagazin márciusi számában megjelent írásom másodközlése.

Felhasznált irodalom:

Peter Hunt: Angle of attack – An A-6 Intruder pilot’s war

Fotó: Department of Defense, U.S. Navy

Egy francia törvényhozó, Thierry Mariani kidolgozta az Oroszország elleni szankciók feloldására vonatkozó törvényjavaslatot, amit április végén a nemzetgyűlés elé tárhat. Európának ártott leginkább a szankcióháború, de az EU vezetői politikai nyomásra ragaszkodnak a fenntartásához.

Tovább olvasom

Az amerikai elnöki hivatal weboldalán cenzúrázták Francois Hollande francia államfő egy mondatát, amiben iszlám terrorizmusról beszélt. A történtekre a Media Research Center hívta fel a figyelmet, a jelentést követően azonban eltávolították a cenzúrázott videofelvételt.

Tovább olvasom

Jelentős külföldi érdeklődésről számoltak be Oroszországban a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázók irányába. A Szíriában 2015 szeptemberétől bevetett típus iránt a Közel-Kelet, Afrika, Latin-Amerika, valamint Ázsia több állama is érdeklődést mutat. A Rosoboronexport képviselői a beszámolók szerint az igencsak megélénkült tudakolózás miatt az utóbbi hónapokban rengeteg utazásra kerítettek sort az említett földrészek irányába.

2017-től kezdődnek el az Emirates Defense Technology (EDT) Enigma gyalogsági harcjármű új változatának próbái. Az arab államban megalkotott 8x8as kerékképletű Enigma páncéltestére az orosz AU-220M Bajkál távirányítású torony került felszerelésre. Ez a BMP-3-57-es tornyát és célzórendszerét takarja, aminek integrációját az Uralvagonzavod szakemberei segítették. A fő fegyverzetet a jól ismert 100 milliméteres löveg és a vele párhuzamosított 30 milliméteres gépágyú helyett, egy 57 milliméteres gépágyú is jelenti, amit igény esetén egy 40 milliméteresre lehet kicserélni. Irányított rakétaként a 9M133 Kornet (NATO-kód: AT-14 Spriggan) vagy a 9M123 Krisantema (AT-15 Springer) típusokat lehet felszerelni az Enigmára.

Indiában ez év szeptemberében szeretnék végrehajtani az első Mini-BrahMos légi indítását a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról. A fegyver további módosításokat követően az FGFA-ként ismert Szuhoj T-50-es fegyverzetében is megjelenhet.

Új erőforrást kínál az indiai haderőben alkalmazott T-72M1 Ajeya harckocsikhoz az izraeli Nimda. A 780 lóerős mindenevő motort és az erőátvitelt egy 1000 lóerősre lehetne lecserélni, amely automata váltójának köszönhetően 0-32 kilométer per órára jobb gyorsulást tenne lehetővé. Az indiai igényeknek megfelelően a motort megnövelt képességű hűtéssel, valamint levegőszűrővel látták el. A Nimda szerint erőforrása tartósságban, megbízhatóságban, szerelhetőségben is messze felülmúlja az eredeti erőforrást.

Már folyik az első Indiában készítendő Boeing AH-64E Apache törzsének gyártása a Boeing-Tata Advanced Systems Ltd üzemében. A harci forgószárnyas 2018-ra készül el és a rá következő évben kerül majd a hadsereg számára átadásra.

Hamarosan befejeződnek azok a tárgyalások, melyek a brazil JAS-39 E/F Gripen vadászbombázókat, egészen pontosan azok fegyverzetét érintik. A dél-amerikai légierő új gépeire, többek között, az izraeli Rafale SPICE precíziós bombái közül a SPICE 2000, a SPICE 1000 és SPICE 250 is egyaránt integrációra fog kerülni. Amennyiben a megállapodás pár hónapon belül megszületik, úgy az érdemi munka még ebben a évben kezdetét veheti, ami majd csak 2020-ban fejeződik be.

A Boeing C-17 Globemaster III-as teherszállító repülőgépek üzemanyag fogyasztásának csökkentésén (is) dolgoznak az amerikai légierő Edwards légitámaszpontján. A kevesebb üzemanyag felhasználást műanyagból készült áramlásterelő lemezek segítségével szeretnék elérni, ami a géptest körüli örvények kisimításával csökkentenék a gép légellenállását. A program igen jelentős, hiszen a légierő által a légi szállításhoz felhasznált kerozinért kifizetett összeg megnégyszereződött 2004 és 2012 között. Ez a légierő üzemanyagra fordított költségvetésének nagyjából 70%-át foglalja magába. Az egyik legnagyobb fogyasztónak a C-17-ek számítanak, így egy pár százalékos üzemanyag megtakarítás is hatalmas összeget eredményezhet. A számítógépes szimulációk és a szélcsatorna teszteket során szerzett tapasztalatok alapján a farokkúp végének közelébe oldalanként 3-3 áramlásterelő került felszerelésre, továbbiak helyei a szárnyakon és a hajtóművek környékén lesznek.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale C.

McDonnell Douglas EF-18A Hornet: 1., 2.

Dassault-Dornier Alpha Jet 1B.

Boeing Vertol HH-46E Sea Knight.

Iljusin Il-76MD.

Rockwell B-1B Lancer.

PZL-Swidnik W-3WA Sokol.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

MiG-29A.

Boeing F-15I Ra'am.

Nord 2501F Noratlas.

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II.

Hindustan LCA Tejas.

Boeing F-15SG Strike Eagle.

Mitsubishi F-2A.

McDonnell Douglas TA-4K Skyhawk.

Dassault Mirage 5BD.

Convair F-106A Delta Dart.

Szu-22M4 Fitter-K.

Republic F-105D Thunderchief.

British Aerospace BAe-146C.3.

Boeing Chinook HC.4.

British Aerospace Hawk T.1A.

Damaszkusz kizárólag az orosz hadsereg bázisainak jelenlétét ismeri el, más országok illegálisan próbálják megvetni lábukat Szíria területén. Az ország legitim államfője kijelentette; Oroszország fegyveres erőinek jelenléte nem csak a terrorellenes harc szempontjából fontos, hanem a világ erőegyensúlyának biztosítása érdekében is jelen kell legyen az orosz hadsereg Szíriában.

Tovább olvasom

Az Instagramon kiírt szavazással döntött egy iraki milícia arról, hogy kivégezzék-e az Iszlám Állam nevű terrorszervezet egy elfogott harcosát. Nem sokáig élt az oldal, de az emberek előtte még megszavazták a kivégzést.

Tovább olvasom

2006. március 27-én érkezett Magyarországra az első EC-135T2 típusú mentőhelikopter. Az OE-XEW lajstromjelű gép Budaörsön állt szolgálatba. Az első EC-t 2006-ban még kettő, majd 2007-ben további kettő követte. Még 2007-ben valamennyi helikopter magyar lajstromba került, az elsőként érkezett OE-XEW HA-ECF lett.

2006 tavaszától mindennapos látvány lett Budaörsön az EC-135-ös. A gép napkelte és napnyugta között állt készenlétben, éjszakára hangárba vontatták. 

A típust a hagyományos faroklégcsavar helyett Fenestronnal tervezték és gyártották. A mentőhelikopterek esetében  - amelyek gyakran szállnak le szűk helyre, fák vagy akár autópályán várakozó kocsik közé - ez biztonsági szempontból különösen hasznos. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Március 21-én végrehajtotta első repülését a Norvég Királyi Légierő (RNoAF) megrendelésére gyártott első AgustaWestland AW101-es helikopter. Az északi állam kutató-mentő feladatokra 16 példányt állt majd szolgálatba 1,63 milliárd dollár értékben, de további 6 forgószárnyasra is opciót jelentettek be.

A szíriai lázadók ellen bevetett Kalibr csapásmérő robotrepülőgépekkel fogják felszerelni a modernizált Project 971 AKULA-osztályú nukleáris tengeralattjárókat Oroszországban. Az igen csendes üzemű hajóosztályból több mint 10 egység korszerűsítését hajtanák végre.

Moszkva természetesen a szárazföldi haderő korszerűsítéséről sem feledkezik meg. A legújabb hírek szerint a régi T-72-es harckocsik közül legalább 150-et a T-72B3M variánsra fognak átalakítani. A jóval költségesebb T-90-es képességeit elérő 150 T-72B3M előállítása 37 millió dollárt fog kiszakítani Oroszország védelmi költségvetéséből. A 780 lóerős erőforrást egy 1130 lóerős V-92S2F motor váltja fel, míg az erőátvitelről egy új automataváltó gondoskodik. A védelmet az új Relikt reaktív páncélzat erősíti, ez állítólag kétszer hatékonyabb az eddig használt Kontakt-5-nél.

Egyes források azt is tudni vélik, hogy a T-72B3M megkapja az Arena-E aktív páncélzatot is. Ez 1-1,3 tonnás plusz súlyt jelenthet, de a további jelentős tömegnövekedést okozó kerámia, acél, vagy réteges páncélzat felszereléséről nincs konkrét információ. Ami viszont biztos, az a csökkentett hátrarúgású 2A46M5 125 milliméteres sima csövű löveg beépítése, az 1A40-4 tűzvezető rendszerrel és egy ballisztikai számítógéppel együtt. Az irányzó számára a Sosna-U két síkban stabilizált, hőkamerás célzórendszer kerül beépítésre, míg a parancsnok részére a torony tetejének közepére egy körbeforgatható éjjel-nappali képességgel rendelkező figyelőműszert szerelnek. A tervek szerint az első 32 T-72B3M még az idén átadásra fog kerülni.

Izraelben a páncélosok számára beszerzésre került a Urdan Metal Casting Industries által gyártott Backtrail pótkocsi. Az egytengelyes, 2 méterszer 4 méteres rakfelületű utánfutóra akár nyolctonnányi ellátmány is felrakható. A gyártó már megkezdte az utánfutók átadását, ami a következő évben is tartani fog, de darabszámot nem közöltek.

Bevethetővé vált az izraeli légierő frissen felállított 249. Tűzmadár repülőszázada. A tüzek megfékezésére szakosodott alakulatnál a tűzoltásban már jelentős tapasztalattal rendelkező amerikai AT-802F típust rendszeresítették, 14 darabos mennyiségben. 2017-ben az alegység gépparkja tovább fog bővülni, ugyanis hat helikopter is megérkezik majd. Ezek mind Airbus gyártmányúak lesznek, két H145-ös és négy H125-ös.

Katarban Japán bankok által nyújtott kölcsönből valósult meg a francia Dassault Rafale vadászbombázók beszerzése. A két állam között egyre szorosabb az együttműködés több területen is, például a 2022-es labdarúgó-világbajnokság stadionjait és egyéb létesítményeit, de egy új metróvonalat is japán vállalatok építenek meg, míg Katar az ellentételezést cseppfolyósított földgáz formájában valósítja meg. A japán kölcsön hátterében az áll, hogy az európai bankok szigorú rendeletek által vezérelve hiteleznek, míg az amerikai kölcsön francia fegyverbeszerzésre való fordítása elképzelhetetlen lenne.

Dél-Koreában március 24-én, a Daewoo Shipbuilding and Marine Engineering hajógyárában vízre került az első Indonézia számára épített tengeralattjáró. A német tervek alapján épített Type 209/1400 dízel-elektromos tengeralattjárókból három egység kerül majd az Ázsiai ország haditengerészetéhez. 2011 decemberében a most vízre bocsátott 403-as hadrendi számot viselő egységre és két további másikra 1,1 milliárd dolláros szerződést kötöttek.

Kínában a hivatalos források bejelentették, hogy befejeződtek az Y-20-as teherszállító repülőgéppel végzett próbarepülések és a típus első példánya még az év vége előtt átadásra kerülhet a légierő számára. Az első repülését még 2013-ban végrehajtó típus 60-72 tonnányi teher szállítására képes. A rövid fejlesztési időt sokan sokféleképpen magyarázzák, de éppen a napokban vallotta be egy kínai származású férfi az Egyesült Államokban, hogy több amerikai repülőgéptípus titkos adatait is megszerezte és Kínába juttatta. 2008-tól 2014-ig a légi és űrhajózási területeken dolgozó 50 éves Su Bin, más néven Stephen Su, vagy Stephen Subin évek folyamán a C-17-es mellett az F-22-es és az F-35-ös minősített adataihoz is hozzáfért, számítógépes rendszerek védelmének feltörésével.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Transall C-160D.

Kaman SH-2G Super Seasprite.

NHI NH-90 TTH.

Sepecat Jaguar A.

Northrop F-5E Tiger II.

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik.

Bell UH-1H Iroquois.

Tupoljev Tu-22M-3.

McDonnell RF-4C Phantom II.

Chengdu F-7BGI.

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet.

Dassault Rafale C.

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K.

Sikorsky S-70A-42 Black Hawk.

Hawker Siddeley Nimrod R.1.

LTV TA-7P Corsair II.

Dassault Mirage F1CT.

MiG-29UPG.

PZL-Swidnik W-3WA Sokol.

Airbus A400M Atlas C.1.

English Electric Canberra PR.9.

Dassault Mirage 2000B.

Szalai Máté kollégámmal írtunk tegnap egy elemzést a brüsszeli terrortámadás néhány kevésbé ismert kontextusáról. A főbb konklúziók mellett (amiket mindjárt idemásolok) talán a legfontosabb hozzájárulásunk a belga dzsihadista környezetről szóló oldal.

• Az európai dzsihadista szélsőségek a 2010-es években egész hálózatot építettek ki Európában, amelynek egyik legfontosabb sejtje Brüsszelben található. Az eredetileg „Sharia4” néven szervezett hálózat idővel az Iszlám Állam szimpatizánsainak egyik fontos szervezete lett, amely sikeresen toborzott és küldött európaiakat Szíriába, Irakba és más konfliktuszónákba (Líbia). A belga szervezet a sajátos helyi adottságai következtében az egyik legnevesebb, legradikálisabb csoport volt, amelyet végül 2015-ben be is tiltottak a hatóságok.
• A 2015. novemberi párizsi és a 2016. márciusi brüsszeli merényletek sokak szerint stratégiaváltást jelentenek az Iszlám Állam részéről: az elsődleges szerepet a rekrutáció helyett a terrorakciók vették át. Amennyiben valóban húzódik stratégiai megfontolás az események mögött, annak legfőbb oka az IS szíriai és iraki visszaszorulásában keresendő.
• A párizsi és a brüsszeli merénylet eltér az elmúlt években Európában végrehajtott terrorista akciók által körvonalazódott trendektől. Mindkét akció komoly előkészítést és belső kommunikációt feltételezett, ami korábban nem volt jellemző.
 • A brüsszeli merénylet öt nappal a párizsi merényletek egyik főszervezőjének tekintett Salah Abdeslam elfogása után történt, ám a nyilvánosságra került információk szerint az akció mégsem értelmezhető az Iszlám Állam bosszújaként.
• A terrortámadás nemcsak a francia és a belga hatóságok, hanem az európai terrorizmusellenes együttműködés hatékonyságának a kérdését is felveti.

A tanulmány a Külügy és Külgazdasági Hivatal honlapján érhető el vagy az intézet nyitóoldaláról.

A LégierőBlogger a napokban ismét Szerbiában járt, s ma, a légi háború kezdetének 17. évfordulóján közzétesz néhányat a legújabb kutatási eredmények és fejlemények közül...

Dani Zoltán nyugállományú ezredes a jakovói 250/3 légvédelmi rakétaosztály egykori parancsnoka idén februárban kapta meg az első kitüntetését az 1999-ben nyújtott teljesítményéért. Igaz, hogy csak emlékérem, de ez is az elégtétel egyik formája (a 990327-i F-117-es lelövést követően Zoltánt soron kívül léptették elő ezredessé). Érdekes, hogy a kísérő oklevelet már tavaly nyáron aláírták.

Paul F. Crickmore brit szerző (SR-71-es publikációiról lehet ismerős), a közelmúltban két könyvet is írt az F-117-es történetéről, benne - Nyugaton először - teret adva a gépet lelövők, a 250/3 osztály beszámolójának, a LégierőBlogger tolmácsolásában.

Gyűrösi Miroszláv barátommal folytatjuk az 1999-es kutatásokat: itt egy asztalnál a két jakovói osztály parancsnokával, Miroszláv Noszkovval (250/5) és Dani Zoltánnal (250/3).

1999. március 27-én, nem sokkal azután, hogy osztályának tüzelőállása Progarnál súlyos károkat okozó légicsapást kapott, Noszkov egyik embere, Dejan Jovanovics tartalékos altiszt Sztrela-2M-el lelőtt egy Tomahawk csapásmérő robotrepülőgépet. Ez a 2009-ben, a 250. dandár banjicai parancsnokságának emlékszobájában készült fotó ennek a BGM-109-esnek az egyik szárnyát ábrázolja.

A háborúban használt jugoszláv Sztrela-2M indító és egy kilőtt rakéta maradványa a kalamegdani (nándorfehérvári) hadimúzeumban (szintén 2009-es fotó).

A Nyevák máig őrzik Szerbia légterét.

Zord

Mindannyiunkat szíven ütött a tegnapi terrorcselekmény, annak ellenére, hogy sokan tudtuk, be fog következni valahol, valamikor. Korábbi írásunkból, ahol Európát, mint a félresiklott álmot jellemeztük Bővebben ...

Robert Mugabe, Zimbabwe veterán és örökös elnöke bejelentette, hogy államosítják az ország összes gyémántbányáját, hogy megakadályozzák a drágakövek bejelentés nélküli kicsempészését az országból. Múlt hónapban Bővebben ...

Ukrajna 10.000 tartalékost mozgósít és önkénteseket keres, hogy képes legyen leváltani a fronton szolgáló 45.000 katonát, akik több mint egy éve az első vonalban vesznek Bővebben ...

Biztos nem én vagyok az egyetlen akivel megtörtént, hogy rossz döntést hozott, meggondolatlanul cselekedett, esetleg kolosszális baklövést követett el, és a folytonosan cikázó gondolatok miatt Bővebben ...

2012 október második napján a palesztin Iszlám Dzsihád szervezet fegyveres szárnya, az Al-Kudsz Brigád a Gázai-övezetben felvonulásokat tartott, megemlékezve fegyvertársuk 17 évvel azelőtti haláláról. Fathi Bővebben ...

Tanzánia fejenként 35 évre ítélt két kínai állampolgárt, akik összesen 706 elefántcsontot próbáltak kicsempészi a kelet-afrikai országból. Az 53 éves Huang Gin-t és a 25 Bővebben ...

A nigériai hadsereg háborúja az Iszlám Állammal szövetséges Boko Haram ellen széles körben ismert, azonban az már jóval kevésbé, hogy az ország északi részén nem Bővebben ...

Az egész világot sokkolták a tegnapi nap folyamán Brüsszelben lezajlott események. Különös jelentősége van a terrorakciónak, – melyet akár vehetünk jelzésértékűnek is – hiszen az Bővebben ...

A tegnapi nap folyamán az ISIS egyik feltételezett online szócsöve a “Cyber Caliphate Army“ harcba hívta szimpatizánsait, hogy árasszák el a Twitter-t hashtagjeikkel. Ennek értelmében Bővebben ...