Európai Unió : hírek magyarul

12/03/2014 00:00:00

Az EU gondoskodni kíván arról, hogy az uniós országok tiszteletben tartsák a jogállamiságot, ezért „figyelmeztető eszközt” fog bevezetni, hogy idejekorán segíteni tudjon a problémák megoldásában. ...

2011 novemberében, amikor útjára indítottuk ezt a blogot, még a bemelegítő szakaszban jártak a 2014 és 2020 közötti időszak többéves keretéről folytatott tárgyalások. Aligha sejtettük akkor, hogy még további két évbe telik majd, mire az intézmények formálisan is elfogadják a következő időszak keretköltségvetését. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy az érdemi tárgyalások mikor értek véget - hiszen az elmúlt fél évben már csak a formális jóváhagyás váratott magára – azt mindenképp kijelenthetjük, hogy a közel két és fél évig tartó tárgyalássorozat hosszabb volt annál, amire számítottunk. Azonban a megállapodás létrejötte – még ha kései is – siker egész Európának és benne Magyarországnak.

Két évvel ezelőtt valószínűleg nem gondoltuk volna, hogy ez lesz az első olyan MFF, amelynek a kiadási szintje reálértéken is elmarad majd a korábbi időszak kiadásaitól. Sajnos az elhúzódó pénzügyi válság nagymértékben rányomta a bélyegét a tárgyalásokra. Hiába támogatta volna a tagállamok számszerű többsége a kiadások növelését, ezt a célt nem sikerült elérni, a költségvetést legnagyobb részben finanszírozó nettó befizető országok erre nem voltak készek és képesek.

Ennél azonban sokkal fontosabb, a magyarok életét közvetlenül érintő célkitűzéseink teljesültek. Sikerült nagyságrendileg megvédeni a magyar kohéziós és agrártámogatásokat, pedig nem volt könnyű. A magyar nettó költségvetési pozíció továbbra is dobogós, előzetes kalkulációk szerint a második legkedvezőbb lesz a 28 tagúra bővült Európai Unióban. Szeretném kiemelni, hogy mindez egy olyan költségvetésben lesz így, amelynek a kiadási szintje csökken, és amelyben a kohéziós és az agrárpolitikára is egyre kevesebb forrás jut majd. A végeredménnyel tehát elégedettek lehetünk.

A tárgyalássorozat nemcsak hosszú volt, de sokszor igen intenzív is, különösen az Európai Tanács üléseit megelőzően. A napi munkánk mellett, annak részeként kollégáimmal igyekeztünk időt szakítani arra, hogy a fontos fejleményekről beszámoljunk ezen a blogon. Összesen félszáz bejegyzést tudhatunk magunk mögött, amelyek közül nem egy írás kifejezetten nagy olvasottságnak örvendhetett. Bízom benne, hogy a téma iránt érdeklődők megtalálták itt a számukra fontos információkat és időben értesültek a fejleményekről.

Mostantól  a blog nem frissül tovább, de a feltett bejegyzések mindegyike továbbra is elérhető lesz azok számára, akik az intenzív tárgyalási folyamat egyes szakaszaira szeretnének visszatekinteni, vagy tudományos munkájukhoz, témával kapcsolatos írásaikhoz keresnek muníciót. Nem maradt más hátra, mint hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik olvasták híreinket, akik eljöttek az általunk rendezett társadalmi egyeztetésekre és elmondták nekünk a véleményüket.


Megköszönve mindannyiuk megtisztelő figyelmét,

üdvözlettel

Győri Enikő
EU ügyekért felelős államtitkár

A mai napon az Európai Parlament megszavazta a 2014 és 2020 közötti időszak többéves pénzügyi keretét (MFF). Ahogy arról korábban többször beszámoltunk, a döntést többször elhalasztották, mert a képviselők csak mostanra érezték úgy, hogy minden, a költségvetési ügyekkel kapcsolatos kérésük teljesült. Egyrészt, a Tanács elfogadta a 2013-as költségvetéshez kapcsolódó módosítókat, másrészt a múlt héten a Tanács és az EP megállapodott a 2014-es uniós költségvetésről is. Ami talán ennél is fontosabb: a Tanács kötelezettséget vállalt arra, hogy már idén decemberben megkezdi működését a saját források jövőjével foglalkozó magas szintű munkacsoport, amelybe mindhárom intézmény (az EP, a Tanács és a Bizottság) delegál tagokat.
Az elfogadott szöveg, azaz az MFF-rendelet és a hozzá kapcsolódó nyilatkozatok hamarosan elérhetőek lesznek az EP honlapján. Sok meglepetést ugyanakkor nem tartogatnak, hiszen júniusban már létrejött a politikai megállapodás az intézmények vezetői között, csak a végső (formális) szavazás váratott magára. Most, hogy a plenáris ülésen is elfogadták a csomagot, igazán minden okunk megvan a pezsgőbontásra!

(Bajusz Anna)

Szergej Alekszandrovics Bojarkin előadása a Pannon Egyetemen, Veszprém, 2013. október 30.
Az összefoglalót készítette : Bognár Klaudia (Pannon Egyetem, az Europa Varietas Intézet gyakornoka)

A Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézete 2013. október 30-án vendégül látta a Rosatom beruházási igazgatóságának programigazgatóját, a Rusatom Overseas igazgatójának tanácsadóját, Szergej Alekszandrovics Bojarkint.
Az előadóról érdemes tudni, hogy pályája kezdetén katonai projektekkel foglalkozott. Az előadás során mind a mérnöki mind a nemzetközi kapcsolati vonatkozásokra kitért. A hallgatóság teljes áttekintést kaphatott az atomenergetikai vállalat működéséről, fejlesztéseiről és gazdasági érdekeiről egyaránt. Az összegzésemben ezek egyes aspektusaira fogunk kitérni.

A Rosatom vállalat munkáját megközelítőleg 300 ezer ember, 250 cég és szervezet látja el Oroszországban, mellyel az atomenergetikai ipar egészét átfogja. Az elektromos energia előállítása mellett másfajta beruházások is hatásköre alá tartozik, így lehet az, hogy saját atomjégtörő flottával rendelkezik. Harminc éve foglalkozik a cég fejlesztésekkel, továbbá, az új generációs atomreaktorok megtervezésében kiemelt szerepe van.

A biztonsági elvek, melyeket a világ közössége, mint elvárást fogalmazott meg; tervezési elvek, melyeket az új reaktoroknál vesznek figyelembe. Ezek mind alapkövét képezik a mai szemléletnek. Követelmény: radioaktív szennyezés semmilyen esetben sem kerülhet ki a reaktorokból!

Három alapvető biztonsági elvárás fogalmazódik meg.
1.) Az első értelmében magát a reakciót ellenőrzés alatt kell tartani, mely funkció Csernobil esetében sérült, így ellenőrizetlenül növekedett meg a reaktor teljesítménye.
2.) Másodsorban, rendkívüli esemény során el kell tudni vezetni a felesleges hőt, mely pont Fukushima esetében nem valósult meg.
3.) Végül, bármilyen terven kívüli baleset során a hasadékanyagot ellenőrzés alatt kell tudni tartani.

A Fukushimában történt baleset következményeit levonva elmondható, hogy a biztonsági előírásokat a legextrémebb külső behatások esetén is szavatolni kell. A következőkben szemléltetésképp arányok kerülnek bemutatásra a jobb megértés szempontjából. Egy 7 magnitúdós rengés 1 megatonnás bomba erejével ér fel. 8 magnitúdós rengés 32 hidrogénbombáéval. Japánban a földrengés ereje egy pontban szabadult el, 400 km-es szakaszt szökőár tarolt le. 20 ezer embernyi áldozatot követeltek az események. De érdekes tény, hogy további 5 ezer ember a természeti katasztrófa hatásaképpen ipari jellegű balesetekben lelte halálát. A fukushimai erőműben senki nem vesztette életét, egyetlen egy ember sem kapott sugárdózist. Az üzemeltetők közül 17-en kaptak nagyobb mennyiségben sugárzást, de az sem volt az egészségre veszélyes. A kitelepített 60 ezer emberből 12 ezren voltak az erőmű közvetlen közelében. A pusztításban az ipari létesítményekben felcsapó tüzek jelentették az egyik legnagyobb problémát. Ismerve a félelmeket, fóbiákat, abból kell kiindulni a tervezés során, hogy a biztonságot a legfőbb szintre emeljük. Ezeket a következtetéseket Oroszországban Csernobil után levonták. A kilencvenes években új szabályozások voltak, melyek során figyelembe vették az addigi tapasztalatokat. Második tanulsága volt Csernobilnak, hogy különböző szintű rendszerekkel kell a biztonságot garantálni. Csak aktív vagy csak passzív biztonsági megoldások nem a helyes elvet képviselik, mert mind a kettő gyakorlatbeli megvalósítása szükséges egyazon tervezésen belül.

A jelenlegi projektekben öt biztonsági rendszer működik. Egyik fontos eleme, hogy speciális áramforrást alkalmaznak a reaktoroknál, melyek során azok elektromos áram nélkül is működnek. A passzív és a mobil rendszerek is kiépítésre kerülnek, mely utóbbinak az a funkciója, hogy balesetek esetében nagyon gyorsan az atomerőművek területére szállíthatóak. Fukushima esetében a passzív biztonsági rendszer nem volt megfelelően karbantartva, mely a problémát okozta. Garantálni kell az aktív rendszert biztosító személyzetet, Fukushimánál az irányító terem nem volt hermetikusan elzárva, melynek következtében el kellett volna hagynia azt a személyzetnek, de tény hogy bátrak volta és maradtak a létesítményben. Egyértelműen tervezési hibáról beszélhetünk az ő esetükben. Egy reaktort egy esetleges repülőgép rázuhanástól és természeti katasztrófától is védeni kell. A reaktortérben nem lehet gyúlékony anyagot tárolni, gázalapú tűzoltó rendszert nem szabad használni, mert a személyzet megfulladhat. Az oroszok a 90-es évektől kezdve a nyomottvizes reaktoroknál ezeket mind figyelembe vették. Az Európai Unió területén 18 orosz blokk működik, melyek a Fukushima utáni stressz-teszten átmentek.

A Rosatom három típusú erőművet ajánl, melyek közül az egyik a 3+ generációs reaktortípus, melyek egy nem tervezett baleset esetén is, amikor zónaolvadás bekövetkezik, képes a hasadékanyagot bent tartani. Továbbá, nincs szükség a lakosság evakuálására sem. Jelenleg a világban kettő működik belőlük a Rosatom kivitelezése által, mind a kettő Kínában, az első 2005-ben, a második 2007-ben készült el. Az IAEA vizsgálatokat végzett, melynek során minden biztonsági előírásnak megfeleltek. Fontossága az áramszabályozásban rejlik. A szabályozó rudak fölülről zuhannak a reaktorba, melyeket mágnesek tartanak. Áramhiány esetén azonnal leejtik a rudakat, ezzel megakadályozván, hogy a rendszer megfusson. Fukushimánál alulról, gáznyomás hatására jutnak a reaktortérbe a szabályozó rudak, mely a tervezés biztonsági elveinek nem felel meg. Lényeges különbséget kell látni az országok között a biztonsági rendszerek megerősítésének kivitelezésében. Az oroszok biztosra akartak menni azzal, hogy rögtön Csernobil után a szabályozó rudak számát 80-ról 121-re emelték meg, ezzel szemben az USA 80-ról 60-ra csökkentette azokat. A borsav befecskendezésével lehetőség van a reakció szabályozására, de az orosz emelés hatására arra ott már nincs szükség.

Fontos szempont a biztonsági rendszer kiépítésénél a hőelvezetés. Egyik lehetőség, hogy aktív módon teszik azt, mint Fukushimánál, ahol azt a tengerbe vezették volna, de a szökőár tönkretette az azt szolgáló rendszert. Oroszország ezzel szemben nyújtott megoldása négy olyan medence megépítése, melyek áramkiesés esetén is folyamatosan fel tudják venni a hőt. Következő lépésként a hő a levegőbe távozik, melyet egy automatikus rendszer meghatározott hőmérséklet felett indít be, így juttatva azt az atmoszférába gőzfejlesztésen keresztül. 72 órás folyamat alatt eltávolítható a hő. A másik szempont az atomreaktorok megtervezésénél és kivitelezésénél, hogy a hasadékanyagot mindenképp benntartsuk. Ennek során meg kell akadályozni a felszíni sérülését. Fukushimánál a felesleges nyomást a légkörbe vezették, de radioaktív anyagok kerültek ki vele együtt. Továbbá, meg kell akadályozni egy esetleges hidrogénrobbanást, mely Japánban szintén nem sikerült.

Az oroszoknak minden egyes veszélyforrásra van megoldásuk. Kiépítettek egy nyomásnövekedést kezelő rendszert, illetve, megfelelő módszert dolgoztak ki a hidrogén eltávolítására. Viszont az úgynevezett zónaolvadék-csapda beletervezése a reaktorokba megdrágítja a projektet, mégis elengedhetetlennek tartják. A világon egyedül ők rendelkeznek ezzel a technológiával, mely versenyelőnyt jelent számukra. Jelenleg 28 reaktorblokk van orosz megrendelésre, és évente két reaktorblokkot adnak át és kezdenek el építeni. Nagy a megrendelések száma a Rosatom részére. Érdekesség, hogy az ő esetükben sorozatgyártás folyik, mely olcsóvá és gyorssá teszi a konstrukciós folyamatokat. Fele annyiba kerül az ő általuk kivitelezett létesítmény, mint például a franciáké. A finnek is bizalmat táplálnak irántuk, tender nélkül a Rosatomnak adták az új reaktorok építését. Nem tartják az oroszok a tendert a legjobb megoldásnak egy ilyen típusú beruházás során, mert nem biztos, hogy a legmegfelelőbb alany nyerné azt el. A vállalatnak 2010 során 12, míg 2011-ben 21 megrendelése volt. 38 esetben előzetes tárgyalások folynak, illetve, engedélyekre várnak, mint Nagy-Britannia esetében. Kiemelkedő előnye a többi atomenergetikai vállalattal szemben, hogy a kiégett fűtőanyagok kezeléséről ők gondoskodnak, ami azt jelenti, hogy Oroszországba visszaviszik azokat és ott tárolják őket. A többi esetben viszont helyben, az atomerőműben maradnak a kiégett elemek.

A világrangsor alapján a Rosatom az első helyet tudhatja magáénak a világpiaci lefedettség területén, hisz annak 40 százaléka felett rendelkezik. Mindenkit legalább 10 évvel megelőz Oroszország a technológia fejlettség területén. Oroszországban az orosz és az IAEA előírásokat tartják be, míg más országokban ehhez hozzáveszik az adott állam szabályozását is. Konzervativizmus az egyik jellemzője a vállaltnak, mely a biztonsági előírások megtartása miatt kiemelten fontos.

A magyarországi beruházásokat a vállalat rendkívül sürgősnek tartja az elektromos áram árának várható drasztikus emelkedése végett, ezért az országnak lépéseket kell tenni, mert a környező országokban is hiány lesz a reaktorleállítások és a nagymértékű felvásárlás következtében. Remélik, hogy ők fogják elnyerni a kivitelezését a tervezett 3+ generációs reaktoroknak. Több szempontból is előnyös lenne a magyar vállalkozások számára. A Rosatom megközelítőleg 40 százalékban helyi szinten szerzi be az építkezéshez szükséges munkaerőt, anyagokat sok vállalattal ellentétben, ahol minden részletet saját országukból hoznak be, azaz saját embereiknek adnak munkát. Meggondolandó lehetőségeket kínálnak, de egyenlőre még kérdés, hogy mindez hogyan fog alakulni Magyarországon.

Az előadás során meggyőző érvek hangzottak el a Rosatom mellett, mely anyagi, gyorsasági és biztonsági előírások szempontjából is kielégítő képet mutatnak számunkra. Levonható konklúzióként, hogy Csernobil és Fukushima mérföldkőnek számítanak a fejlesztések és a biztonsági stratégiák megerősítésében. Eloszlatható a világ közvéleménye által felállított tévhit, hogy az oroszok által épített atomerőművek megbízhatatlanok. A megrendelések számából is jól tükröződik, hogy állami szinten a kétségek teljes mértékben eloszladoztak és kiemelt partnerként kezelik az orosz óriásvállalatot.

A héten biztossá vált, hogy az Európai Parlament (EP) nem fog szavazni a többéves pénzügyi keretről (MFF) a jövő heti plenáris ülésén. Ezúttal is hasonló okok húzódnak a halasztás mögött, mint korábban: az EP azt várja a Tanácstól, hogy megfelelően kezelje a 2013-as (éves) költségvetésben jelentkező forráshiányt, amit politikailag összeköt az MFF ügyével.

Sajnos a dosszié szeptember óta csak tovább bonyolódott, ugyanis már nem egy elfogadásra váró költségvetés-módosító van az asztalon, hanem további kettő. A nyár óta húzódó, 3,9 milliárd eurós módosító mellett komoly fejtörést okoz a Tanácsnak az, hogy a vámbevételek kedvezőtlen alakulása miatt többletbefizetésre lesz szükség az idei évben (uniós szinten összesen 1,3 milliárd euró értékben). Továbbá, a Bizottság javaslatot tett arra, hogy négy tagállam kapjon támogatást a Szolidaritási Alapból: Románia a 2012-es szárazság és aszály okozta károk, Németország, Ausztria és Csehország pedig az idei árvízkárok miatt. Ugyan ez a módosító mindössze 400 millió eurós nagyságrendet képvisel, a jelenlegi szűkös viszonyok közepette erre is nehéz forrást találni.

A Tanács mindenesetre tett egy gesztust az EP felé, ugyanis október 14-én rendkívüli COREPER ülést tartottak, amelyen elfogadták mindhárom nyitott költségvetés-módosítót. Mivel azonban ezt a döntést formálisan még egyik tanácsi formáció sem erősítette meg, az EP nem tekinti valódi döntésnek, így továbbra is úgy látja, hogy nem teljesültek annak feltételei, hogy a jövő héten szavazzon az MFF-csomagról.

Az újabb céldátum november 19-e, amely már tényleg a legvégső lehetőségnek tűnik arra, hogy még az idén aláírás kerüljön a csomagra és sikeresen elindulhassanak a következő  időszak programjai! Reméljük, a lassan rétestésztához hasonlóvá váló EP jóváhagyási folyamat nem nyúlik még tovább, amely a politikai árukapcsolásoktól terhelve csak nem akar befejeződni.

(Bajusz Anna)

A nyári szünet után az Európai Parlamentben is újra elkezdődött a munka, a képviselők a jövő héten már plenáris ülést tartanak majd, amelynek napirendjén a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretet (MFF) is viszontláthatjuk. A több mint két éve tartó történet azonban nem ér még véget a jövő héten, a képviselők ugyanis ezúttal csak vitát tartanak az MFF-ről, az egész csomagot várhatóan csak októberben hagyják majd jóvá. Az időzítés egyelőre bizonytalan, a képviselők számára csupán az a végszavazás előfeltétele, hogy a Tanács megfelelően rendezze a régóta nagy port kavaró, a 2013-as költségvetés forráshiányát kezelő, kettes számú költségvetés-módosítót.

Mint arról már beszámoltunk, a Tanács elfogadta a Bizottság által javasolt 11,2 milliárd euró első részletét (7,3 milliárd eurót), a második részlet jóváhagyása azonban még nem történt meg. Ehhez először a Bizottságnak kell egy újabb, a tavaszi becsléseknél pontosabb adatokkal alátámasztott javaslattal előállnia arról, hogy mekkora forrásbevonásra van még szükség az idei kifizetési igények zökkenőmentes teljesítéséhez.

Mindezek ellenére az MFF-csomagról, annak tartalmáról már nem várható érdemi vita, elvégre júniusban az intézmények vezetői már megállapodtak egy mindenki számára elfogadható kompromisszumról. Tényleg nincs más hátra, mint, hogy a képviselők formálisan is elfogadják azt, lehetővé téve ezáltal a kapcsolódó ágazati jogszabályok véglegesítését is.
 
(Bajusz Anna)

Ígéretünkhöz híven ma igyekszünk röviden összefoglalni a tegnap bejelentett végső megállapodás legfontosabb elemeit. Ugyan a szóban forgó alkut még mind a két intézménynek meg kell erősítenie (az első nagy próbatétel délután várható a COREPER II. rendkívüli ülésén), a legújabb elemek vélhetően mindkét intézmény számára elfogadhatóak lesznek.

A tartalom tekintetében alapvetően fontos, hogy a főösszegben sem a kötelezettségvállalások, sem a kifizetések tekintetében nem történt változás az Európai Tanács 2013. februári ülésén kialkudott számokhoz képest. Vagyis minden módosítás a tagállamok által elfogadott főösszegen és fejezeti összegeken belül valósul meg.
 
Az Európai Parlament (EP) azonban több területen „szépített” a februári megállapodáson. A legnagyobb előrelépés a rugalmasság területén figyelhető meg, hiszen olyan elemek kerültek a rendelkezések közé, amelyek révén biztosítható, hogy azokban az években is elegendő forrás álljon rendelkezésre, amelyekben egyébként esetleg nem lenne elég tartalék. Ennek érdekében létrejön egy ún. összesített tartalék (global margin) a kifizetések terén.  Ez lehetővé teszi, hogy az adott évben elköltetlenül maradt mozgástér egy részét átvigyék a későbbi – vélhetően szűkösebb – esztendőkre. Ennek  2018 és 2020 között lesz csak felső határa (7-9-10 milliárd euró évente). A korábbi években a kifizetési szint meglehetősen alacsony, azt vélhetően teljesen fel fogják használni, így kevéssé valószínű, hogy nagy összegek megmaradnak, ezért nem volt szükség felső plafon kialakítására az átvitel tekintetében.
 
A kötelezettségvállalásokat nézve kisebb eredményeket tud felmutatni az EP tárgyalódelegációja, de ezen a téren is történt előrelépés: 2014 és 2017 között a kötelezettségvállalások esetén is van lehetőség összesített tartalék kialakítására, ami szintén hozzájárul a források évek közötti átcsoportosításához.
 
A rugalmasság azonban ezzel még nem ért véget. Annak érdekében, hogy a legfontosabb kulcsterületeken (fiatalok munkanélküliségi problémáinak kezelése, kis- és középvállalatok segítése, kutatás-fejlesztés), már a hétéves időszak első felében érdemi források álljanak rendelkezésre, a források egy részét előre hozzák, ezt nevezzük frontloading-nak. Ez összesen 2543 millió eurónak megfelelő összeg átcsoportosítását jelenti 2014-re és 2015-re, amelyből a legnagyobb részt (2143 millió eurót) a fiatalkori munkanélküliség kezelésére létrehozott eszköz képvisel.
 
A menetrendet nézve megállapodás született arról, hogy az EP a 2013. július 3-ai plenáris ülésen fog szavazni a dossziéról. A képviselők várhatóan egy olyan határozatot fogadnak el, aminek melléklete lesz a teljes csomag (az MFF-rendelet, az intézményközi megállapodás és a csatolt nyilatkozatok). A jogszabályok formális jóváhagyása ugyanakkor csak szeptemberben lesz az EP-ben, azt követően, hogy az ECOFIN Tanács szavazott a 2013-as (éves) költségvetéshez kapcsolódó forráshiány kezeléséről. Ezt követően várhatóan szintén szeptemberben (esetleg október elején) lesz a formális szavazás a Tanácsban.
 
A menetrendhez tartozik az is, hogy a 2013-as költségvetési módosító javaslatot (DAB2) (amiről a politikai megállapodás a Tanácsban már megszületett, de a formális elfogadását a tagállamok az MFF-megállapodás EP általi elfogadásához kötötte) a Tanács a július 9-ei ECOFIN-on formálisan is elfogadja. Sőt, a Tanács kötelezettséget vállal, hogy minden indokolt forrásigényt kezel a továbbiakban is, szükség esetén a költségvetést módosítani fogja.
 
Összességében a Tanács által kialakított csomag alapvetően nem változott meg, a Parlament azonban kapott néhány „szépségflastromot”, elsősorban a rugalmasság területén. Annak mindannyian örülhetünk, hogy a józan belátás győzedelmeskedett az intézmények közötti kakaskodás felett, akkor is, ha az utolsó egy hét eseményeire egyik fél sem lehet büszke.

(Bajusz Anna, Hetényi Géza)

Egy héttel azt követően, hogy Eamon Gilmore ír miniszterelnök-helyettes először bejelentette a megállapodás létrejöttét, ma úgy tűnik, hogy végre valóban megszületett az alku a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretről. Az elmúlt egy hétben alapvetően az Európai Parlament (EP) oldalán pattogott a labda, ennek jegyében záporoztak is a nyilatkozatok: a néppárti képviselőket kivéve valamennyi frakció elutasítóan vagy fenntartásokkal nyilatkozott a június 19-én megszületett állítólagos alkuról.

Mindez nem könnyítette meg az ír elnökség munkáját, amely így inkább azt az utat választotta, hogy az Általános Ügyek Tanácsának június 25-ei (keddi) ülésén nem kérte a tagállamok jóváhagyását a csomagról. Ennek valószínűleg nem is lett volna értelme az adott helyzetben, hiszen az EP nem vállalt kötelezettséget az alku elfogadására – márpedig akkor feleslegesen kéri a miniszterek hozzájárulását („nagyvonalúságát”) az elnökség.

A mai napon egyeztetésre került sor José Manuel Barroso bizottsági, Martin Schulz EP-elnök és Enda Kenny ír miniszterelnök között, amelyen végre megszületett a megállapodás az intézmények vezetői között. Ennek tartalmát holnap erősíti meg a COREPER II. rendkívüli ülése, így a részletekkel és a csomag tanácsi fogadtatásával holnap ismét jelentkezünk!

(Bajusz Anna)

Nehéz megjósolni, hogy rövid távon mi lesz a kimenetele a Tanács az Európai Parlament (EP) között tegnap elindult „üzengetésnek”. Az ír elnökség szerint az EP felrúgta a szerda éjjel tető alá hozott megállapodást, míg a képviselők többsége szerint a Tanács felelős a kialakult zűrzavarért, ugyanis elhamarkodottan jelentette be az alku létrejöttét.

Egyelőre annyit tudni, hogy mindkét intézményben zajlik a legújabb tervezetek vizsgálata. A korábbi változatokhoz képest a legnagyobb változás a rugalmasság területén figyelhető meg. Egyrészt nagyvonalúbb lenne a megállapodás a fel nem használt kifizetési előirányzatok átvitele terén (éves szinten akár 3-8 milliárd euró értékben lehetőség nyílna rá), másrészt bizonyos kiadási területeken a kötelezettségvállalási előirányzatok esetén is át lehetne csoportosítani. Az EP számára szintén kiemelt kérdésnek számító félidei felülvizsgálat szövege is módosult: már nem csak a kiadási oldalra, de a bevételi oldalra is érvényes lenne a felülvizsgálat, bár ez utóbbira csak korlátozott mértékben, mert az intézmények nem kötelezik magukat új saját forrás bevezetésére.

A további parlamenti menetrendről egyelőre annyi biztos, hogy június 25-én, kedden délelőtt tekintik át az egyes parlamenti frakciók a kialkudott csomagot, majd az Elnökök Értekezlete is megvizsgálja. A Tanács oldalán hasonló a helyzet, a tagállamok még vizsgálják az új elemeket. Az ír elnökség az előrehaladás, illetve az EP-ből érkező hírek függvényében dönt majd a „hogyan továbbról". Az mindenesetre valószínű, hogy az Általános Ügyek Tanácsának keddi ülésén szerepelni fog a csomag, kérdés, hogy csak vitát folytatnak róla a miniszterek vagy jóvá is hagyják a tervezetet.

(Bajusz Anna)

Eltérő hírek és nyilatkozatok terjednek arról, hogy vajon tegnap valóban létrejött-e a megállapodás a Tanács és az EP között a többéves keretről folytatott sokadik egyeztetésen. Jóllehet Gilmore ír külügyminiszter tegnap esti bejegyzésében azt közölte, hogy megszületett a megállapodás, parlamenti oldalról cáfolják ezt a hírt. Reimer Böge, a többéves keretről alkotandó rendelet parlamenti jelentéstevője állítólag be is jelentette, hogy lemond a megbízatásáról, mert nem találja elfogadhatónak a tegnap este kialakított alkut. Böge ráadásul következetlenséggel vádolja az ír elnökséget, amely szerinte nem volt egyenes a tárgyalások során.

Arról, hogy pontosan miben is egyezett meg az ír elnökség az EP tárgyalódelegációjával, kevés hír érkezett. Az elnökség a ma délután ülésező COREPER II-n fog részletesen beszámolni az eseményekről és eredményekről. A mai ülésen egyben arra is választ kapunk majd, hogy a tagállamok egyetértenek-e a kompromisszumos tervezetekkel és van-e realitása annak, hogy a jövő kedden megrendezésre kerülő Általános Ügyek Tanács valóban jóváhagyja a tervezeteket.

Holnap tehát ismét jelentkezünk a fejleményekkel…bízzunk benne, hogy a közel két éve tartó tárgyalássorozat nem fullad teljes bohózatba közvetlenül a vége előtt.

(Bajusz Anna)

Már-már szappanoperába illő fordulatnak tekinthető az, hogy az Európai Parlament (EP) költségvetési bizottságának elnöke, Alain Lamassoure május 16-án nem épp pozitív hangú levélben fordult Gilmore ír miniszterelnök-helyetteshez. A levél az ominózus, kettes számú költségvetés-módosító ügyében íródott, amelynek tárgyalása sehogy sem akar véget érni.
Csak emlékeztetőül: az idei évben felmerülő költségvetési luk betömését a Parlament az MFF megállapodás feltételéül szabta.

Pedig a május 14-én megrendezett ECOFIN tanácson a gazdasági és pénzügyminiszterek munkaebéd keretében áttekintették a dossziét és politikai megállapodást értek el arról, hogy elfogadják az elnökség által javasolt első „részletet”, azaz 7,3 milliárd euróval megemelik az idei kiadási szintet.

Ez – a Dánia, Finnország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság által nem támogatott alku – egyelőre egy szándéknyilatkozatnak tekinthető, amelyet a Tanács formálisan csak azt követően hagy majd jóvá, hogy lezáródtak az MFF-tárgyalások a Tanács és az EP között. Éppen ez az elem verte ki a biztosítékot az európai parlamenti képviselőknél, akik a teljes, 11,2 milliárd eurós összegre szerettek volna formális kötelezettségvállalást kapni a Tanácstól.

Egy ilyen szándéknyilatkozat így az EP-nek kevés, Lamassoure ezért ismét azt – a minden fél számára kedvezőtlen – verziót lebegteti, hogy az EP csak októberben szavaz az MFF-ről. Egy ilyen ütemezés azonban tovább hátráltatná az ágazati jogszabályok elfogadását, ellehetetlenítené a tagállami tervezést és a következő időszakra történő felkészülést.

A Parlament tehát ismét mutogatja oroszlánkörmeit, de félő, hogy ezek a körmök annyira élesek lesznek, hogy széttépik az teljes MFF megállapodást, nagy fejfájást okozva ezzel minden érintettnek.

Egyelőre úgy néz ki, a nyári szünetben még a megoldatlan költségvetési problémák terhével kell a Parlament tagjainak fáradságos munkájukat kipihenni, nem is beszélve a litván elnökségről, akik nyilván nem erről álmodtak.
De reménykedjünk egy pozitív fordulatban és kívánjunk kitartást és bölcsességet az ír elnökségnek, hogy sikerüljön tartani a menetrendet és még ebben a félévben lezáruljanak az MFF-tárgyalások! A következő trilógusra mindenesetre május 28-án kerül sor.

(Hetényi Géza)

A legutóbbi bejegyzésünkben elég negatív képet festettünk a Tanács és az Európai Parlament (EP) között a többéves keretről zajló egyeztetésekről. Ma, részint az Európa nap adta örömünkben arról számolhatunk be, hogy a hét elején (egész pontosan május 6-án) azonban végre előrelépésre került sor az intézmények között. Barroso bizottsági elnök, Enda Kenny ír miniszterelnök és Martin Schulz, az EP elnöke áttekintette a tárgyalások előre vitelének lehetőségét, ahogy arról az ír elnökség által kiadott közös nyilatkozat beszámol.

Ugyan a 2013-as (éves) költségvetéshez kapcsolódó módosítót még nem fogadta el a Tanács (ezen a téren a május 14-i ECOFIN hozhat némi előrelépést), az EP számára is elfogadhatónak tűnik a kétlépcsős megközelítés. Ez azt jelenti, hogy nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a Bizottság által javasolt 11,2 milliárd többletkiadásról egy az egyben döntsön a Tanács. Megállapodás született továbbá arról, hogy az éves költségvetési ügyektől részben függetlenül végre elindulnak az intézményközi egyeztetések a többéves kerethez tartozó konkrét elemekről (rugalmasság, felülvizsgálat stb.).

Természetesen megoszlanak a vélemények arról, hogy indokolt-e az eufória a hétfői egyeztetés sikere miatt (több nettó befizető tagállam szerint nem), az azonban mindenképpen biztató jel, hogy további háromoldalú egyeztetésekre, azaz trilógusokra kerül majd sor (a következőre május 13-án).

Jóllehet messze még a megállapodás a többéves keretről és nem is valószínű, hogy az ír elnökség alatt megszületik, annyit legalább sikerült elérni, hogy a tárgyalófelek végre asztalhoz ültek!

(Bajusz Anna)

Több mint egy hónap telt az azóta, hogy az Európai Parlament (EP) határozatot fogadott el a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretről, a Tanács és az EP között zajló tárgyalások mégsem haladtak érdemben előre. Ez alapvetően két okra vezethető vissza.

Az egyik, hogy a tagállamok is megosztottak abban, hogy a képviselők számára legfontosabb kérdésekben (félidei felülvizsgálat, nagyobb rugalmasság, saját források reformja) pontosan meddig hajlandóak elmenni a kompromisszum érdekében. A bizonytalanságot jól tükrözi, hogy az ír elnökség ugyan közzétette a 2014-2020-as többéves keretről készülő rendelet (MFF-rendelet) és az új intézményközi megállapodás felülvizsgált tervezetét, azonban ezek a jogszabály-tervezetek továbbra sem tartalmazzák az EP számára fontos, politikailag érzékeny kérdéseket. Ebből adódóan a Tanácsban a kevésbé fajsúlyos, technikai kérdések tisztázása zajlik, érdemi előrelépés nélkül.

Ennél is nagyobb probléma, hogy – amint azt az EP márciusi határozata is rögzítette – a képviselők addig nem hajlandóak tárgyalni az MFF-hez kapcsolódó jogszabályok elfogadásáról, ameddig a Tanács nem rendezi megfelelően a 2013-as (éves) költségvetésben jelentkező forráshiányt. A tavalyi évről ugyanis kb. 17 milliárd euró értékben húzódtak át kifizetetlen kohéziós számlák és várható, hogy a többi kiadási fejezetben is forráshiány lép majd fel.

A Bizottság ezért március végén közzétett egy költségvetés-módosítót, amely 11,2 milliárd euróval emelné az idei kiadási szintet, ezáltal részben kezelni lehetne a tavalyról áthúzódó hiányt. A nettó befizető tagállamok azonban egyelőre nem támogatják ezt a költségvetés-módosítót, mert nem látják minden tekintetben megalapozottnak a Bizottság által jelzett forrásigényt.

A kérdésben – kiemelt politikai jelentősége miatt – az ECOFIN Tanács próbál majd dűlőre jutni a május 14-ei ülésén. Bízzunk benne, hogy létrejön a megállapodás a költségvetés-módosítóról és ezáltal elhárul a legnagyobb akadály az elől, hogy a Tanács és az EP között a többéves keretről folytatott egyeztetések végre érdemi szakaszba lépjenek!  

(Bajusz Anna)

Ma az Európai Parlament újabb határozatot fogadott el a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF). Legutóbb tavaly októberben került sor erre, illetve azt megelőzően tavaly júniusban. A képviselők – a várakozásoknak megfelelően – formálisan is elutasították az Európai Tanács februári ülésén létrejött tanácsi alkut.A határozat alapján a továbbiakban három tényezőhöz ragaszkodnak a 2014–2020-as többéves keret  tárgyalásai során. Az első a nagyobb költségvetési rugalmasság, amely azt jelentené, hogy lehetőség nyílna a rendelkezésre álló összegek fejezetek és évek közötti átcsoportosítására. A képviselők szerint ez azért különösen fontos, mert a tanácsi megállapodásban rendkívül alacsony kifizetési szint szerepel, márpedig ez ahhoz vezethet, hogy bizonyos programok végrehajtásához nem lenne elegendő forrás a költségvetésben. Az EP szerint ráadásul azt is rögzíteni kell, hogy a Tanácsban legyen elegendő a tagállamok többségének szavazata az átcsoportosításokhoz (az egyhangú voksolás helyett), így gyorsabbá válhatna a döntéshozatal.A képviselők számára hasonlóan fontos kérdés, hogy az időszak felénél kerüljön sor egy érdemi, átfogó felülvizsgálatra. Az erre vonatkozó rendelkezést a jogszabályban is rögzítenék, hogy ne ismétlődjön meg a 2008–2009-ben látott folyamat, mert az nem jelentett valódi felülvizsgálatot. A harmadik kiemelt kérdés, amelyhez ragaszkodnak a képviselők, nem más, mint a saját források reformja: céljuk, hogy az intézmények egy menetrend rögzítésével jelöljék ki azt a folyamatot, amely elvezet a GNI-alapú befizetések részarányának csökkentéséhez.A most elfogadott határozat azt is kimondja, hogy a Parlament addig nem hajlandó tárgyalni a többéves keretet rögzítő rendeletről, ameddig a tagállamok nem mutatnak készséget arra, hogy rendezzék a 2013-as éves költségvetésben fellépő forráshiányt. A Bizottság becslései szerint ugyanis körülbelül 17 milliárd euróval emelni kellene az idei költségvetésben a kifizetéseket ahhoz, hogy valamennyi kohéziós projekthez időben ki tudják fizetni a támogatást. Az MFF és a 2013-as költségvetés problémáinak összekapcsolása természetesen nem elegáns, ráadásul késleltetheti a megállapodást az előbbiről. A Parlament tehát megtette tétjeit és egyértelműen jelezte, ütőlapok vannak a kezében. Ezeket a Lisszaboni Szerződés biztosítja számára, és kész is őket használni. A Tanács ezért új helyzetben van, immár az ír elnökség feladata, hogy olyan ésszerű kompromisszumot dolgozzon ki, amely nem kérdőjelezi meg a februári, a kormányfők által megkötött alkut, ugyanakkor megengedi, hogy az EP képviselői is megelégedve állhassanak föl a tárgyalóasztaltól.Nem lesz könnyű dolguk, különösen, hogy a 2013-as éves költségvetés ügyei is megoldatlanok. Szerintünk a rugalmasság és egy ambiciózus felülvizsgálati klauzula lehet a végén a közös nevező, de addig még többmenetes kártyapartit kell megvívni.
(Bajusz Anna)

Huszonöt órányi alkudozást követően született meg az Európai Tanács február 7–8-ai ülésén a régóta várt kompromisszum az európai állam- és kormányfők között a következő többéves pénzügyi keretről.

Az EU történetében először az előzőnél kisebb költségvetést lehetett csak elfogadni, ami ellen már többször is felemeltük a szavunkat, de sajnos a realitás és a gazdasági válság győzött. Ebből a kisebb tortából kellett tehát a lehető legnagyobb szeletet kihasítani Magyarország számára. Lássuk mit is sikerült elérnünk.

Az egy főre eső nettó pozíció tekintetében (vagyis minden hazánkba érkező uniós – kohéziós és agrár – forrásból levonva a magyar befizetéseket 2011-es áron) hét évre vetítve a második helyen állunk 2512 euróval. Mi vagyunk az egyetlen tagállam, amely a nettó pozícióját tekintve minden bevett számítási mód szerint (nominálisan, a GNI arányában és egy főre vetítve) az első háromban tudott végezni. 2014 és 2020 között 25,004 milliárd euró érkezik a magyar gazdaságba, amely a magyar GNI 3,6%-a.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi történt a blogon is sokszor emlegetett 30%-os kohéziós veszteségünkkel?A magyar kohéziós allokáció várhatóan 20,56 milliárd eurót tesz ki (2011-es áron) 2014 és 2020 között. A Bizottság javaslata alapján kb. 18,3 milliárd euróra lettünk volna jogosultak, tehát a tárgyalások során 12%-os javulást sikerült elérni. Így a négy legszegényebb magyar régió fejlesztési forrásai nem fognak csökkenni az elkövetkező időszakban. A szintén többször is említett támogatási felső korlát (capping) általános, 2,35%-os szintjéhez képest Magyarországra és a balti országokra 2,59%-os felső határ vonatkozik. (Az Európai Bizottság egységesen 2,5%-os szintet javasolt.) Ez önmagában kb. 700 millió euróval növelte a magyar kohéziós borítékot.

Mindezt magyar szempontból nagyon komoly eredménynek tartjuk, hiszen az egységes támogatási felső korlát és rossz makrogazdasági előrejelzések miatt igen nehéz helyzetből indultunk, továbbá a főösszeg és a kohéziós politikára szánt összegek is csökkentek, vagyis sikerült szembemenni néhány igen erős trenddel. Érdekességképp ide kívánkozik, hogy a mostani, 2007-2013-as pénzügyi keret 2005-ös (erős európai gazdasági növekedés közepette zajló) tárgyalásai során hazánk forrásai 10%-kal csökkentek az Európai Bizottság induló javaslatához képest.

A közös mezőgazdasági politika finanszírozása kapcsán a közvetlen kifizetések szintjét nagyságrendileg sikerült megőrizni (260 euró/hektár helyett 250 euró/hektár), a gazdák az elmúlt időszak legmagasabb – a felfutó szakaszt követően a 2013-as évben kapott – szintjéhez közeli mértékű támogatásban részesülnek az elkövetkező hét évben. Vidékfejlesztésre évente nagyjából 490 millió eurót tudunk majd költeni.

A konkrét összegeken felül nagyon fontos, hogy milyen szabályok mentén kell elkölteni a megkapott pénzeket. Ebben a tekintetben is sikerült komoly javulást elérnünk. A Kohézió Barátai országok közös fellépésének köszönhetően 2014 és 2020 között is elszámolható költség lesz az áfa és továbbra is 85% uniós mellett 15% nemzeti finanszírozás szükséges a projektek végrehajtására. Mindkét kérdésben nagyon komoly erők dolgoztak ellenünk, de végül sikerült a nekünk kedvező forgatókönyvet kiharcolni, ez évi 210 milliárd, hét év alatt közel 1500 milliárd forint megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek, ami sokat segít a költségvetési egyenleg 3% alatt tartásában.

Összességében elmondhatjuk, hogy magyar szempontból a körülményekhez képest jó megállapodás született a Tanácson belül. Természetesen hátravan még az Európai Parlamenttel való tárgyalás is, amely az első nyilatkozatok alapján szintén nem tűnik egyszerű feladatnak.

Annak, akit további részletek érdekelnek, ajánljuk az eu.kormany.hu vonatkozó hírét, valamint Győri Enikő államtitkár mai Népszabadságban megjelent írását.

(Modok Benő)

U.i.: Kipróbáltuk, hogy milyen alvás nélkül végigcsinálni két napot, senkinek sem ajánljuk…

Az MTV Este vendége Varga Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az EuVI munkatársa volt.

Herman Van Rompuy a héten megerősítette, hogy az állam-, illetve kormányfők az Európai Tanács február 7-i ülésén próbálnak majd megállapodásra jutni a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF).

Az Európai Tanács elnöke szemmel láthatólag bízik a sikerben, mert a 8-i ülésnapon már más témákat tervez napirendre venni (kereskedelempolitika, külkapcsolatok). Legújabb – a korábbihoz képest csak finomhangolt – javaslatát azonban csak a csúcsot közvetlenül megelőzően terjeszti majd be. Az elnök úgy értelmezi, hogy az előző MFF-csúcsot 2012. november 23-án csak felfüggesztették, ezért ugyanonnan kell folytatni a tárgyalásokat, ahová akkor eljutottak. Éppen ezért semmiféle előkészítő fórum (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa) nem tárgyalja előtte a dossziét, Van Rompuy birtokában van minden szükséges információnak.

Nem marad más hátra, bízunk benne, hogy a flamand–vallon vitákon edződött elnök megbirkózik 27 állam-, illetve kormányfővel is. Ha tető alá tudja hozni a csomagot oly módon, hogy Magyarország jobban jár, mint amire az előzmények alapján számíthatunk, akkor minden elismerésünk az övé.

(Bajusz Anna)

Interjú Varga Gergellyel (SVKI, EuVI) az MTV Ma Reggel-ben :

A tavaly novemberi, sikertelen MFF-csúcs óta már közel két hónap telt el (benne a karácsonyi ünnepekkel), azonban még mindig nem tudjuk, hogyan és mikor képzeli el az Európai Tanács elnöke a többéves keretről szóló megegyezést. A novemberi csúcson nem volt messze a megállapodás, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy az nem érhető el ott és akkor, az elnök nem vázolt fel pontos menetrendet a továbbiakra. Terjed olyan szóbeszéd, mely szerint a februári ülést az MFF kérdésének szentelik (a jelenleg ismert napirend szerint ez nincs így), ugyanakkor ezt senki nem erősítette meg.

A december eltelt a gazdasági és monetáris unió jövőjéről és a bankunió megteremtéséről szóló vitával, az MFF témája ideiglenesen háttérbe szorult. Most, hogy már lassan január közepe van, lassan fel kell szállnia a fehér füstnek az MFF-menetrend kapcsán, főleg, ha februárban neki akarunk futni a kérdésnek. Persze azt sem tudjuk, hogy az elnök csak magára a csúcsra akar bevinni egy új javaslatot (vélhetően nagyon hasonlót ahhoz, amivel novemberben is előállt), vagy meg akarja futni azokat a szokásos köröket (Coreper, Általános Ügyek Tanácsa), amelyek normál esetben megelőzik és előkészítik az állam- és kormányfők megállapodását. Ez utóbbinak talán már nem lenne túl sok értelme, az eddigi tárgyalások során már mindenki mindent elmondott prioritásairól, már tényleg csak a kompromisszumok megkötése van hátra, ami az állam- és kormányfők feladata.

Az idő mindenestre sürget, a tagállamok közti megegyezést követően az Európai Parlamenttel is meg kell állapodni, közben pedig meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek az egyes költségvetési előirányzatokhoz tartozó programokat szabályozzák. Ahhoz, hogy 2014-ben el tudjon indulni az új költségvetési ciklus erőltetett menetre lesz szükség.

(Hetényi Géza)

A november 22–23-i EU csúcs beigazolta az előzetes várakozásokat: az állam-, illetve kormányfőknek nem sikerült megállapodásra jutniuk a büdzsé számairól. Bár a tanácskozás hangulata nem volt jó, tulajdonképpen nem lett volna lehetetlen megkötni az alkut. A főösszeg körül kialakulni látszott egyfajta konszenzus, illetve beletörődés. A korábban vétóval fenyegetőző britek pedig egyáltalán nem szigetelődtek el, amire pedig sokan számítottak. Az utóbbi időben felröppent hírek egy esetleges britek nélküli, 26-os megállapodásról teljes mértékben le is kerültek a napirendről.

Mégis, a péntek dél körül egyre optimistábbá váló hangulat délutánra megváltozott és az új Van Rompuy-féle javaslat mintegy négyórányi kivesézését követően a találkozó eredménytelenül ért véget. Azt, hogy pontosan hogyan jutottak ide, csak a megbeszélésen jelen lévő állam- és kormányfők tudják. Annyi biztos, hogy a csütörtök éjjel a tagállamok elé tárt új javaslat alapot adhatott volna a továbblépésre, ehhez azonban Van Rompuynek hozzá kellett volna nyúlni olyan kiadási tételekhez is, amelyek Barroso elnöknek fontosak. A költségvetés 1a, 3, 4 és 5 fejezetei tartalmaztak volna még annyi mozgásteret, hogy ha nem is boldogan, de mindenki rábólintson a megállapodásra. Van Rompuy azonban nem indult el ebbe az irányba – most még.

Azt gondolom, ezt nem fogja tudni megspórolni a legközelebbi alkalommal, egyszerűen ezt diktálja a tárgyalások logikája. Az előzetes tagállami borítékokat tartalmazó agrár- és kohéziós pénzek vannak ugyanis a tagállamok fókuszpontjában, a Bizottság által kezelt programok megvágása sokkal kevésbé fájdalmas bárkinek.
Márpedig vágni kell, ez a nettó befizetők óhaja, viszont a haszonélvezők nem engednek többet a kohézióból és az agrártámogatásokból. Különösen az adminisztratív kiadások tekintetében figyelhető meg egyfajta ellenséges attitűd sok nettó befizető részéről.

Magyar szempontból is van tanulsága a csúcsnak. Egyrészt az, hogy rögtön az elején jelentősen jobb kohéziós ajánlatot kaptunk, ami visszaigazolja, hogy itt valóban egy igazságtalan helyzet állt elő. Annak ellenére, hogy a nagyjából kétmilliárd eurós javulás virtuális (mivel a javaslat megbukott, így a ránk vonatkozó része sem érvényes), bizakodnunk kell abban, hogy a következő nekifutás során is jelentős javulást lehet elérni a kohéziós támogatásaink terén.

Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy a nekünk szintén fontos agrárpénzeket megvédik mások (elsősorban a franciák), így ott csak be kell állni a sorba, nem kell a puskaporunkat ott elpazarolni. Azt a keveset, ami van a kohéziós boríték növelésére kell ellőni, no meg az olyan fontos – milliárdokat hozó – felhasználási szabályokra, mint a társfinanszírozás mértéke vagy az áfa finanszírozhatósága.

Meglátjuk februárban mi lesz, addig még sok minden történik Európában, például egy újabb csúcs decemberben a gazdasági és monetáris unió jövőjéről.

(Hetényi Géza)