Feed aggregator

Diplomaten werfen Ankara vor, Deutsche als Geiseln zu missbrauchen. Nach der Verhaftung eines deutschen Menschenrechtlers in der Türkei verschärft die Bundesregierung ihre Gangart.

The post Deutschland bestellt türkischen Botschafter ein appeared first on EURACTIV.de.

Badica és Kardiam kontra Tanács
Külkapcsolatok
The General Court upholds the decision freezing the funds of the Badica and Kardiam companies in the Central African ‘conflict diamonds’ case

Badica et Kardiam / Conseil
Relations extérieures
Le Tribunal confirme le gel de fonds prononcé à l’encontre des sociétés Badica et Kardiam dans l’affaire des « diamants de guerre » centrafricains

Badica und Kardiam/ Rat
Auswärtige Beziehungen
Das Gericht bestätigt das Einfrieren der Gelder der Unternehmen Badica und Kardiam im Zusammenhang mit zentralafrikanischen "Konfliktdiamanten"

Badica and Kardiam v Council
External relations
The General Court upholds the decision freezing the funds of the Badica and Kardiam companies in the Central African ‘conflict diamonds’ case

 A külügyminisztérium figyelmeztetést adott ki azon román állampolgárok figyelmébe, kik Bosznia-Hercegovinában tartózkodnak vagy oda készülnek utazni, hogy az ország középső és déli régióit vegetációtüzek sújtják. A hatóságok tűzoltóautókkal és helikopterekkel próbálják megfékezni a lángokat. A szaktárca a www.meteoalarm.eu oldalt ajánlja az utazók figyelmébe, valamint a Călătoreşte în siguranță applikációt is, mely által tájékozódhatnak az érvényben lévő figyelmeztetésekről.

 

July 19, 2017 (KHARTOUM) - Sudanese security agents Wednesday have blocked hundreds of Darfurians students studying in the White Nile State outside the Sudanese capital where they intended to protest against punitive measures by their university.

According to the opposition sources, over 1000 students of University of Bakht Al-Ruda (UB) in White Nile State resigned from the university and decided to travel to the Sudanese capital to demand the release of their colleagues accused of killing two police officers during violent student clashes last May.

After failing to stop the protesters in Ed Dueim town where the university is located, the National Intelligence Security Service (NISS) blocked the protesters in Sheikh Alyacout area near Jebel Awliya south to the capital Khartoum on Tuesday.

Sudanese opposition parties and armed groups condemned the blockade of the university students outside Khartoum where they spent the night in the open. Amnesty International also denounced the bad treatment of the protesters and called to "protect them and ensure that their grievances are heard".

Also, a delegation of the opposition parties visited the protesters and decided to provide them with the needed support. Further, they decided to form a legal committee composed of lawyers to follow up the issues of Darfur students.

The protesters demand the release of 10 students accused of killing the policemen. Also, they want the readmission of 14 other students who were expelled from the university.

During the recent years, the NISS used to target students from Darfur region and suspect them of supporting the hold out armed groups.

In a related development, the Sudanese Congress Party (SCoP) said the security services arrested the four-member delegation in Jebel Awlyia after their visit to the protesting students in the afternoon.

The arrested are Ibrahim al-Sheikh the former chairman of the opposition party and the member of the SCoP Central Council, Abu Bakr Yousef, the political secretary, Amani Malik, deputy human rights secretary and Mwahib Magzoub the party political secretary in Khartoum State.

On Wednesday morning, security agents arrested, Suleiman Khalifa Dinari, SCoP deputy head in Khartoum State. However, he has been released 5 hours after.

(ST)

A kazanyi Gorbunov repülőgépgyár végső összeszerelő üzemegységébe vontatták át az utolsó munkálatok elvégzésére a Tu-160M2 stratégiai bombázó prototípusát.

A 16 hajóból álló PET-armada hatalmas mennyiségű szemetet gyűjtött össze az V. PET-kupán. A csapat idén a Tisza Dombrád – Tiszalök közötti szakaszát járta be ártéri hulladékok után kutatva. A közösségnek közel 8 tonnányi PET-palackot és egyéb hulladékot sikerült bezsákolnia. Ennek több mint fele, 4500 kilogramm, leválogatott és újrahasznosításra alkalmas.

A kezdeményezéshez csatlakozó bodrogi csapat 4 nap alatt 679 kilogrammal járult hozzá a sikerhez. A hulladék partra szállítását a PETényi Szemétevő Szeméthajó segítette – írják közleményükben a szervezők.

A PET-kupa csapata a versennyel a Tisza folyamatos, Romániából, Ukrajnából és hazánkból a folyóba kerülő szennyezettségére kívánja felhívni a figyelmet. A távlati cél nemzetközi együttműködés az ismétlődő PET-palack-áradat megállítására és a Tisza mellékfolyóinak kitisztítására.

Az idei jó teljesítmény köszönhető az előzetes hulladékmonitoringoknak, a rekordszámú hajónak és önkéntesnek, valamint a PETényi Szemétszedő Szeméthajó hathatós szemétszállító közreműködésének.

„A verseny messzemenőkig beváltotta a hozzá fűzött reményeket a bodrogi takarítókülönítmény, a Zöld Kör és a kárpátaljai Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület csatlakozásával. Azt is hatalmas sikerként könyveltük el, hogy a szelektált hulladék jelentős része újrahasznosul. Jövőre még több párhuzamos környezettisztító akciót szeretnénk szervezni és segítenénk a szennyezés forrásánál.” – idézte a közlemény Hankó Gergelyt a PET-kupa projektvezetőjét.

A közlemény szerint az év eleji jeges árral érkező hulladékáradat nyomait hónapok óta takarítja a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG), de még így is rengeteg palack maradt a kalózok számára. A két szervezet közösen szervezte a Kupa előszedését, amikor is a vízügyes kollégák egy frekventált helyre vitték az önkénteseket, hogy ott szedjék meg a hajóépítéshez szükséges palackok egy részét.

A PET-kupa ötletgazdája, a Természetfilm.hu Egyesület elnöke és a PETényi Szemétevő Szeméthajó megálmodója, Molnár Attila Dávid elmondta: „Ezalatt a kalandos, vidám, ugyanakkor fárasztó hét alatt a verseny 250 résztvevője összesen 140 köbméter, azaz 1000 zsáknyi hulladéktól tisztította meg a Tiszát.”

Először történt meg a folyami mikroműanyag mérése is a PET-kupa életében.

Eine DIW-Studie zeigt: Union und SPD sind Mainstream-Parteien mit ähnlicher Wählerschaft. AfD und Linke ziehen Geringverdiener an. Und eine Partei versammelt sorgenfreie Demokraten.

The post Studie zu Wählern der Parteien: Union und SPD nähern sich an appeared first on EURACTIV.de.

Térköves burkolatú járdát építettek a csíkszeredai Nagyrét utca északi oldalán. További járdaszakaszokat újítanak fel a Szentlélek, a Müller László és a Decemberi Forradalom utcákban, a Testvériség sugárúton, a Pacsirta és Lendület sétányokon, valamint a Szabadság téren. A munkálatot a polgármesteri hivatal megbízásából a nyári útkarbantartások részeként végezik.

Today, UK in a Changing Europe publishes its report on “The Cost of No Deal“, to which I’ve contributed. Here I consider some of the wider ramifications.

There is one than one way that the Article 50 process might fail to reach an agreement and it is useful to consider each of these in turn, since they each carry quite varied political and reputational costs and benefits.

The most obvious path is that by late 2018 it becomes clear that there has not been much progress on substantive negotiations under Article 50 and that no amount of extension to the two-year period that ends in March 2019 will unblock this. By mutual agreement, both sides let the clock run out and the UK leaves at the end of the period.

Much will turn here on who did what and who blocked what. For both the UK and the EU, there will be considerable political and popular fall-out – all the more given that the start of the negotiations in summer 2017 appears to be relatively constructive – so there will be a strong desire to paint the other side as the spanner in the works.

The UK is unlikely to come out of such a battle of framing well: on the experience to date, it has been much less clear about its desired outcomes or its detailed positions, so the EU will be able to point to its much more public and visible approach as one of being transparent from the start. If the UK had problems with any of these points, then it had two years to make that clear.

Even if provisional agreement is reached on some issues – citizens’ rights, for example – everything is more than likely to lapse in the absence of an overall agreement, so those who thought they might miss the chaos of a ‘no deal’ outcome would also be sucked back in, raising questions about whether either side will make unilateral commitments.

More importantly, the absence of an agreed set of terms for withdrawal will leave the UK with a long list of uncertainties (discussed elsewhere) that will consume the very large majority of governmental and parliamentary business for some years to come, potentially enlivened with cases brought before international courts for compensation.

The failure to secure an agreement will also complicate international trade deals with third parties, who will be uncertain not only about the UK’s legal position, but also about whether it is a desirable negotiating partner: again the shadow of Article 50 will be long and will condition much thinking by others about how much British negotiators can be moved in their preferences.

However, the mutual impasse scenario is one that still leaves a fig-leaf of decency for the UK, since it requires the EU also to become implicated in the decision to run out the clock. It is not hard to imagine the political and media debate in such a situation, where ‘Brussels’ is to blame in large part: only if there has been a substantial organisation of soft- and anti-Brexiteers politically and a swing in public opinion in a similar direction will that translate into further problems for the government of the day. This is not to suggest it will be an easy option, but rather one that is highly fraught and uncertain, with no one response holding the upper hand.

By contrast, if Article 50 ends without agreement because of a unilateral British decision to remove itself from negotiations – maybe even to declare a unilateral and immediate withdrawal from the EU – then all of the costs and problems outlined above will be very much stronger.

In this situation, the uncertainties of the UK’s legal position would be much magnified, raising internal political debate about what might happen next. Of course, for this to come about, there would have to have been some governmental and parliamentary debate, and possibly a vote on the course of action, but given the current make-up of the House of Commons it is hard to see how any majority might operate with any stability or durability. In any case, the pressure from all sectors of business, citizens and others would consume the government to provide some clarity about the status of law and regulation. In addition, third parties might consider that a UK which up-ended its membership of the EU in such a manner might not be one with which to conclude any new treaty commitment.

This is perhaps the key point to take from any consideration of the political and reputational aspects: Brexit is not just about the EU. How the UK acts now and through the rest of the process, whatever the outcome, matters.

This breaks down into three basic elements.

Firstly, the British political system has already been thrown about by Brexit, which is likely to be the defining political event of this period. The choices made by the Conservative party, and Theresa May in particular, have put the country on a track that requires a satisfactory conclusion (i.e. a deal). Without it, there will be further profound dislocations in the party political system and more widespread discontent with the failure of the establishment. Since the UK would be in a position of being outside the EU, the current oppositional views to the government – softening or aborting Brexit all together – would no longer be viable, leaving all sides in a policy cul-de-sac.

Secondly, the EU would still be there. This basic truism is often forgotten in the British debate, but in the absence of a deal, it is inconceivable that there would be no dealings between the UK and the EU. If nothing else, the British Prime Minister and ministers will regularly bump EU counterparts at NATO, UN, G7, WTO and many other meetings: the EU has always been part of a bigger framework. As such, while it might be tempting to blame each other for a failure to agree a deal, this might in turn poison other relationships.

Finally, failure to agree will also compromise what little debate there is about the future path of the UK. The EU referendum did nothing more than conclude that the UK didn’t want to be a member of the EU; it did not set out a clear alternative path. If Article 50 does not produce that path, then the country is likely to find itself in an extended period of dislocation, short on friends, lacking in credibility as an international partner, and generally low on options.

The post The political and reputational costs of ‘no deal’ appeared first on Ideas on Europe.

Der Bund Deutscher Verwaltungsrichter schlägt wegen der zahlreichen Asylverfahren vor deutschen Gerichten Alarm.

The post Bund der Verwaltungsrichter schlägt wegen Asylklagen Alarm appeared first on EURACTIV.de.

Monténégro : le quotidien des enfants rroms abandonnés
Enfants rroms au Monténégro : combattre les préjugés
Violences conjugales au Monténégro : les femmes rroms, doublement victimes
Monténégro : un incendie a ravagé le camp de réfugiés roms de Podgorica

/ Monténégro, Société, Monitor (Monténégro), Populations, minorités et migrations

Angesichts der sich verändernden sicherheitspolitischen Lage wird eine intensivere Zusammenarbeit im Verteidigungsbereich zwischen den Ländern der Europäischen Union zunehmend diskutiert. Wie lassen sich föderalistische Ideale mit der Realität vereinen?

The post Grundideen für Streitkräfte Europas appeared first on EURACTIV.de.

A 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor nyitóelőadásán beszédet mondott Potápi Árpád János államtitkár. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár úgy fogalmazott: ha mi, Kárpát-medencei magyarok jól számot vetünk, akkor rájövünk, hogy mindannyian határon túliak vagyunk, biztosítva a hallgató...

Die USA, Kanada und Mexiko verhandeln nach US-Angaben ab August über eine Reform der gemeinsamen Freihandelszone Nafta. Die USA, Kanada und Mexiko verhandeln nach US-Angaben ab August über eine Reform der gemeinsamen Freihandelszone Nafta. Ein Aus für Nafta würde Jobs in der US-Autobranche bedrohen.

The post Gespräche über nordamerikanische Handelszone Nafta appeared first on EURACTIV.de.

Kárpát-medence-szerte 65-70 új óvoda létesülhet, és 265 óvoda megújulhat a magyar kormány külhoni óvodafejlesztési programjának első ütemében – mondta Grezsa István kormánybiztos a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésén szerdán. Jelezte: szeretnék, ha a program folytatódna. Kiemelte: a magyar anyanyelvű óvodásokat szeretnék a programmal támogatni, s egyúttal az a céljuk, hogy a magyar kisiskolások számát növeljék. A program 60 ezerben jelöli meg a lehetséges érintettek számát.

Kitért az egyházak szerepére is, jelezve: stratégiai partnerek voltak az előkészületek során. Grezsa István közlése szerint a megszólított stratégiai partnerek minden nemzetrésznél nagy volumenű forrásokat megmozgató elképzeléseket fogalmaztak meg.

A kormánybiztos elmondta, első ütemként 17,1 milliárddal indították el az óvodafejlesztési programot. Ennek fele a történelmi egyházak lebonyolításában zajlik, a másik fele világi lebonyolítókat von be a programba. Erdélyé a legnagyobb forrás, amelyet szorosan követ a Felvidék, csak itt közel kétszáz olyan település van, ahol a lakosságszám indokolná, de nincs magyar óvoda.

Jelezte: szeretnék a kormány elé terjeszteni a program folytatását, amely már a tömbmagyar területeket is érinthetné. A stratégiai partnereket felkérték az újabb programelemek kialakítására.

Grezsa István reményét fejezte ki, hogy a program nagyon komoly nemzeti identitást képző erő lesz a jövőben.

Burus-Siklósi Botond, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke kiemelte: az óvodák, bölcsődék, és az itt folyó programok megerősítése előrelépést hozhat a magyar iskolákba történő belépés terén is. A bővítések, felújítások mellett fontosnak tartotta a szakmai-módszertani tevékenység megerősítését. Játszóterek, óvodaudvarok mellett oktatási terek kialakítását is javasolták – idézte fel. Hozzátette: a következő napokban el is indulhatnak a különböző fejlesztések.

Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyház egyházkerületi tanácsosa azt mondta: aki kétségbe vonja egy ilyen program létszükségletét, nem lát tovább a következő napnál. A program gyümölcsét tíz év múlva arathatják le, ez most még “bimbózó” alakban van. A bölcsőde, óvoda az a szint, ahol a gyermek megtanulja magyarul a meséket, tulajdonképpen itt kezdődik az élete – fogalmazott. Hangsúlyozta: nagyon kell a magyar bölcsőde, óvoda, s ez a program óriási lehetőség.

Farkas Zsolt, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület közigazgatási tanácsosa kiemelte: a program segítséget jelenthet az elvándorlás, illetve elrománosodás mérséklésében, megállításában is.

Ha a lehetőség biztosított, van magyar nyelvű óvoda, bölcsőde, a családok kétszer is meggondolják, hogy elhagyják-e az adott települést – vélte.

Közölte: náluk két helyen rövid időn belül megkezdődhet az építkezés, s a továbbiak is megvalósulhatnak 2018-ban.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiemelte: fontos szerepet játszik a Délvidéken is az óvodafejlesztés, ezért nagy elszántsággal fogadták a kezdeményezést. A fejlesztések közül kitért többek között arra, hogy hat óvodai szórványközpontot alakítanak ki, ezek mikrobuszokat is kapnának, s három szórványóvodát támogatnak. Minden településen, ahol magyar nyelvű oktatás folyik, magyar óvodai sarkokat alakítanak ki, és szeretnének Szabadkán gyakorlóóvodát létrehozni – jelezte a jövőbeni tervekről.

Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója elmondta: kutatást indítottak, az óvodáskorúak demográfiai prognózisai mellett a beiratkozási trendeket is elemzik, s kitérnek az óvodaválasztási attitűdre.

At the end of 2015 the number of refugees worldwide stood at 65 million. There has never been more. Most people flee from their home countries to neighbouring ones, with Iraqis and Syrians seeking refuge in Jordan, Lebanon and Turkey; the efforts of these host countries in accommodating refugees cannot be adequately appreciated. It is hard to imagine the views of people in these countries when we in Europe claim that our continent is ‘full’.

When discussing refugees arriving in Europe, people often speak of a ‘river’ or ‘stream’ of refugees; sometimes  even a ‘wave’, or a ‘tsunami’. This imagery transforms those who arrive into an indistinct mass; it deprives them of their individuality. It creates the impression of being faced with a natural disaster. But this situation is anything but a natural disaster. It was caused by humans, and the wars which forced so many from their homes. Only humans can alleviate it.

Cologne has been at the centre of public debate about refugee accommodation, notably in the light of the 2015 New Year’s Eve attacks against hundreds of girls and women by men predominantly from North Africa. Our city has, however, upheld its welcoming culture, and a wealth of initiatives continue to encourage the integration of those residents awarded refugee status, now numbering more than one percent of the city’s population.

“If integration works once, it increases the chances that it will be successful again”

Cologne has just over one million inhabitants, and our population grows by several thousand each year. Over the past two years nearly 14,000 refugees have arrived in Cologne, as well as several hundred children and teenagers who were travelling alone. Some weeks we had to take in 400 people who arrived without prior warning. It goes without saying that these arrivals constituted an immense challenge. First, we had to find safe accommodation, food and clothing. Next, language courses had to be organised, as well as school and kindergarten places.

But I believe that, thanks to a joint effort with our city’s associations and organisations, we have managed it quite well. We have set up approximately 180 preparatory classes, and about half of arrivals are housed in adequate living spaces.

We only succeeded in this endeavour because we started to create the appropriate framework conditions for hosting refugees many years ago. Over the past two decades committees have been set up to establish a collective consensus on integration measures. We worked to ensure adequate public funding from the State of North Rhine-Westphalia and the German federal government in Berlin. We established guidelines for the provision of accommodation and a roundtable to create societal consensus on issues involving refugees. We established a clear common understanding: it is worthwhile investing in all people, even if they do not have the chance of being granted permanent residency.

All of these actions have been helpful in mobilising civic power. A considerable number of Cologne citizens have volunteered to help, including many church members. Among the volunteers were those who had arrived in Cologne as refugees or so-called ‘guest workers’ – something I was particularly pleased about. They were integrated; now they help integrate others. What this demonstrates is that if integration works once, it increases the chances that it will be successful again.

For a city that grows every year the procurement of housing alone poses a challenge. Our financial resources are limited. The coffers of German local authorities are not plentiful, and this applies in particular to Cologne. We need billions of euros to invest in the creation of housing and other infrastructure to keep up with our growing population, but we do not command the necessary financial resources.

From the start, we in Cologne have aimed to house refugees throughout the city, rather than confining them to accommodation outside the city gates. But living space is limited, so we have had to resort to offering places in container villages, sports halls and old hotels. Nevertheless, it is our priority to move as many refugee families as possible into regular flats, and avoid ‘ghettoisation’. Having refugees live among us allows us to get to know each other and engage in everyday interactions, which is the best way to prevent segregation, envy and resentment. This is evident from the lack of support for right-wing populists – of which, unfortunately, there are quite a few across Germany – in areas with a large migrant population.

If 14,000 people from a completely different cultural background suddenly come to live in Cologne, whether temporarily or permanently, existing residents will experience the stress of a new situation. But we must never forget: our stress is insignificant compared to the stress of those who were forced to flee. 14,000 refugees is a lot of people, but for a city of one million this amounts to a mere 1.3%. Look at this another way: imagine 80 people sitting together in a restaurant when one more person enters. He or she will be sure to find a place.

Of course we must face the negative side: the appalling New Year’s Eve attacks, which remain unsolved. This is a bitter fact, not least for the female victims. Some of the perpetrators had fled from their countries. But they were a tiny minority of all refugees. And it is never right to blame a group as a whole for crimes committed by a few wrongdoers. The Cologne attacks have polarised the discussion on hosting refugees in Germany, and provided a platform for those who oppose it. But the influx of refugees over the past few years has neither changed the security situation, nor our willingness to welcome them in Cologne.

“Europe is first and foremost a continent of cities”

It is my conviction that refugees are an asset to us, even in an economic sense. In Germany refugees are often divided in the qualified ones that we want to keep, and the less qualified that we do not. I believe this to be wrong. In my opinion, each and every one can help us; we can provide education and training to everybody. Germany has an ageing population and will soon suffer from a shortage of skilled workers. This is another reason why we cannot afford to marginalise migrants.

We must also consider that most refugees have lost everything: their relatives, their homes, their communities. But they have not lost their skills and knowledge. They have undertaken a journey into the unknown to improve living conditions for themselves and their children.

The European Union has not yet been able to create the necessary solidarity between its member states to handle the arrival of refugees properly, and this lack of solidarity has driven the EU into a deep crisis.

We, the cities, cannot sit back and wait for this to be resolved. Europe is first and foremost a continent of cities. We have to give constructive answers each day to deal with people’s concerns and problems. The Social Affairs Forum of EUROCITIES – a network of major European cities- recently launched a ‘Solidarity Cities’ initiative. It is a model for progress and a sign of hope that European solidarity will grow from the ground upwards.

IMAGE CREDIT: strassenstriche.net

The post Cities can create European solidarity and trust between residents and refugees appeared first on Europe’s World.

Komolyzenei vetélkedünk újabb állomásához érkeztünk. A nyár derekán különösen szívesen hegyezzük füleinket fülbemászó dallamokra, amelyek építik tudatunkat, szárnyalásra késztetik lelkünket, hevítik érzékeinket, biztonságot és emelkedettséget kölcsönöznek érzelmeinknek. Ilyen muzsikákból válogattunk...