Az 1980-as évek közepén a lassan kiöregedő Kamov Ka-26-os mezőgazdasági helikopterek pótlására - akkoriban szokatlan módon - nyugati irányba indultak meg a tapogatózások. Több forgószárnyas is bemutatkozott Budaörsön és közülük egy amerikai típus, az MD 500-as lett a befutó. A gazdasági helyzet nem tette lehetővé a teljes Kamov flotta cseréjét, és az MD 500-asokból mindössze tizenegy példány repült a Repülőgépes Szolgálat sárga-fekete színeiben. A típussal kapcsolatos élményeket felidézve, folytatjuk beszélgetésünket László Ferenccel.
Mikor tudtad meg, hogy lehetőséged lesz MD 500-assal repülni?
- Éppen valamilyen rekreációs üdülésen voltunk siófokon, amikor kaptunk egy táviratot – mobiltelefon még nem volt – hogy menjünk fel Budaörsre. Laki Zolival mentem fel és a kocsiban végig azon tanakodtunk, hogy vajon kinek mit mondtunk, mert ha felrendelnek, akkor valami történt. Meglepődtünk, mert Budaörsön Nikolits István főigazgató-helyettes fogadott. Akkor láttam először. Tizenketten voltunk és néztük, hogy mi van itt? Nikolits elmondta, hogy jönnek az MD 500-asok. A beszerzésre rábólintott a pártszervezet is, ami hatalmas dolog volt akkoriban, a szocialista táborhoz tartozó Magyarországon. Nagyjából akkora, mint amikor a MÁV-nak beszerezték a svéd Nohab mozdonyokat, vagyis a csoda kategóriába tartozott abban az időben. A pilótákkal szemben két követelmény volt: kétezer óra repült idő és eseménymentesség. Így kerülhettem be a tizenkét fős csoportba. Elmondták, hogy az MD 500-asok pilótaüzemeltetésben lesznek, két pilótával, szerelő nélkül. Átlagfizetést fogunk kapni, hogy ne legyünk korlátozva, hogy egy új géppel kell dolgozni. A Matyikó Feri kért egy kis szünetet. - Gondoljatok bele, egész nap dolgozunk, aztán még gépmosás (az MD 500-ast nem kellett naponta szerelni) és csak utána autózhatunk haza – mondta. A másik nyomós érv az volt, hogy megtudta, hogy azokat a szerelőket, akikkel mi dolgoztunk, ki fogják rúgni vagy hangárba teszik, ami akkoriban egy visszaminősítés volt. Ezt nem akartuk, visszamentünk és azt mondtuk, hogy ragaszkodunk a szerelőkhöz. Ezáltal a műszaki kollégákkal a hagyományos módon dolgoztunk együtt ezen a típuson is. Azután következett az, hogy ki hova kerül. Az egyik MD 500-asnak Pápát jelölték ki, engem is oda tettek volna, ahol egyszer már voltam egy évet. Egy nagyatádi kollégával gondolkodási időt kértünk és huszonnégy órát kaptunk. Hazajöttem, kiterítettem a térképet, és kiszámoltam hogyan járok anyagilag jobban. Abban az évben költöztünk be a családommal Kutasról Kaposvárra, a lakótelepre és én megtapasztaltam, hogy milyen könnyebbség, ha nem kell egy órát utazni naponta. Másnap mondtam, hogy mivel a következő évben jön a többi gép, inkább akkor kezdenék. Belementek azzal, hogy akkor számolnak velem.
Japán: Korszakváltás Japánban: Takaichi Sanae győzelme lesz a pacifista alkotmány vége?
Február 8-án a japán Liberális Demokrata Párt (LDP) elsöprő győzelmet aratott az előrehozott parlamenti választásokon Takaichi Sanae, Japán első női miniszterelnöke vezetésével. A japán parlament alsóházában az LDP-nek a 465-ből 316 széket sikerült megszereznie, ami páratlan siker a párt 71 éves történelmében. Koalíciós partnerének, a Nippon Ishin no Kai (Japán Innovációs Párt) nevű formációnak 36 mandátumot sikerült szereznie, így a kormányzó koalíció összesen 352 székkel bír (kb. 75%-os többség).
Ennek köszönhetően a kormányoldal rendelkezik a pacifista alkotmány módosításához szükséges kétharmaddal. Japán a második világháború óta korlátozva van hadereje alkalmazásában: kizárólag önvédelemre alkalmas haderőt tarthat fenn, amely nem rendelkezhet támadó képességekkel. Ez a japán alkotmány 9. cikkelyében van megfogalmazva, amelynek módosításához elengedhetetlen a választásokon megszerzett kétharmados felhatalmazás.
Takaichi számára Tajvan biztonsága nemcsak kulcsfontosságú, hanem saját szavait idézve: „egzisztenciális”. Emiatt a kormány elkötelezett a szigetország védelme mellett. Február végén Japán védelmi minisztere, Shinjiro Koizumi bejelentette, hogy Japán föld-levegő rakétarendszereket telepít Jonaguni-szigetre 2031 márciusáig; a sziget Japán legnyugatibb pontja, és alig 110 kilométerre fekszik Tajvantól.
Vang Ji, Kína külügyminisztere „militarizmussal” vádolta meg Tokiót, és emlékeztette a feleket arra, hogy 84 évvel ezelőtt Japán hasonló retorikával támadta meg az amerikai támaszpontot Pearl Harborban, ezért ironikusnak tartja a két fél jelenlegi szoros együttműködését. A hasonlat ellenére Marco Rubio, az USA külügyminisztere azt nyilatkozta, hogy a japán–amerikai kapcsolatok „új aranykora” kezdődik meg. Peking megtorlásként korlátozásokat vezetett be a ritkaföldfémek exportjára a japán cégek (például a Mitsubishi Heavy Industries) irányába.
Szerző: Lázár Sebastian
Tajvan: Kereskedelmi paktum és bizonytalanság: Tajvan „szilícium pajzsa” az amerikai érdekek hálójában
2026 februárjában az Egyesült Államok és Tajvan véglegesítette a Kölcsönös Kereskedelmi Megállapodást (ART), amely elméletileg stabilitást és kiszámíthatóságot hoz a kétoldalú kapcsolatokba. A megállapodás értelmében az USA 15%-ra csökkentette a tajvani árukra kivetett kölcsönös vámtételt, cserébe Tajvan jelentős piacnyitási kötelezettségeket vállalt. Tajpej ígéretet tett több mint 84 milliárd dollár értékű amerikai termék köztük palagáz, kőolaj, repülőgépalkatrészek és energetikai berendezések beszerzésére. Bár a paktum célja a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozása volt, Tajvan kereskedelmi többlete az USA-val szemben 2025-ben rekordmértékűre, 150 milliárd dollárra nőtt. Ez a hatalmas deficit továbbra is súrlódási pont maradhat a Trump-adminisztrációval, amely a kétoldalú hiányt nemzetbiztonsági kockázatként kezeli.
A technológiai fronton Tajvan vállalta, hogy vállalatai (elsősorban a TSMC) 250 milliárd dollárt fektetnek be az amerikai félvezetőgyártásba. Washington célja, hogy a tajvani chip-ellátási lánc legalább 40%-át az USA-ba telepítse a stratégiai önellátás érdekében. Ez azonban belső feszültséget szül Tajvanon: a politikai vezetés attól tart, hogy az iparág fontosságának csökkenése gyengíti az ország védelmét jelentő „szilícium pajzsot”, ha ugyanis Amerika már nem függ a tajvani chipektől, kisebb motivációja maradhat a sziget megvédésére egy kínai agresszió esetén.
Míg a kereskedelmi kapcsolatok mélyülnek, a közvetlen katonai támogatás terén bizonytalanság jelent meg. A Taipei Times 2026. márciusi jelentése szerint Donald Trump elnök késleltet egy közel 13 milliárd dolláros fegyvereladási csomagot. A halasztás hátterében egy közelgő pekingi csúcstalálkozó áll: az amerikai kormányzat nem akarja provokálni Xi Jinpinget a tárgyalások előtt, aki korábban óva intette Washington anyagi és katonai támogatásától Tajpej felé.
Szerző: Huszár Róbert
Észak-Korea: Dinasztikus erősödés és nukleáris fenyegetés: A 9. Pártkongresszus mérlege
Február 25-én ért véget az egy héten át tartó 9. Pártkongresszus, amely minden öt évben kerül megrendezésre. A kongresszus alkalmával több magas rangú katonai és diplomáciai tisztviselőt is leváltottak, köztük a rakétaprogramért felelős vezetőt is, ugyanakkor egyes tisztviselőket pedig magasabb pozíciókba léptettek elő. Kim Yo-jong, Kim Jong-un testvére, aki eddig osztályvezető-helyettes volt, teljes jogú osztályvezetővé nevezték ki. Egy dél-koreai hírügynökség szerint Kim Yo-jong várhatóan a propagandáért felelős osztály vezetését kapja meg, amelynek feladatai közé tartozik a két Korea közötti kapcsolatok, illetve a külső stratégiák felügyelete is.
A kongresszus előtt számos hír jelent meg arról, hogy Kim Jong-un lánya, Kim Ju-ae lesz a következő vezető, akit a kongresszuson fognak megnevezni örökösként, azonban nem történt bejelentés erre vonatkozóan. Sőt, az ország intézményesült patriarchális berendezkedése miatt egyesek kevés esélyt látnak ennek megvalósulására.
Kim Jong-un a kongresszuson az Egyesült Államokkal való viszonyról is beszélt. Kijelentette, hogy amennyiben tiszteletben tartja Észak-Korea jelenlegi nukleáris státuszát és nem tanúsít ellenséges politikát vele szemben, akkor nyitottak a párbeszédre, ez viszont mind Washingtontól függ. Ezzel szemben Dél-Koreát a „legellenségesebbnek” nevezte, erőfesztéseit „megtévesztőnek”, a kezdeményezését a párbeszédre pedig elutasította. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, Marco Rubio reagálva az elhangzottakra elmondta, hogy az USA mindig készen áll a párbeszédre.
A Koreai Központi Hírügynökség (KCNA) szerint Kim Jong-un szorgalmazta az új fegyverrendszerek, illetve olyan interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztését is, amelyek víz alatt is indíthatóak, továbbá szükséges a taktikai nukleáris fegyverek arzenáljának bővítése is. Kim elmondása szerint a nukleáris és rakétaprogram fejlesztése „véglegesen megszilárdította” az ország státuszát.
Szerző: Simonffy-Kiss Anita Alexandra
Dél-Korea: Belpolitikai válság és technológiai káosz: Életfogytiglan a volt elnöknek és tőzsdei pánik
Észak-Korea vezetője, Kim Dzsongun kijelentette, az észak-koreai Munkáspárt kongresszusán, hogy országa bármikor képes lenne elpusztítani és megsemmisíteni Dél-Koreát, ha fenyegetve érezné magát. Azonban azt is kijelentette, hogy ha Dél-Korea békén hagyja, akkor a délieknek nem kell nukleáris támadástól tartania. Hajlandó az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalni, amennyiben a Fehér Ház elismeri atomhatalomként. Ezzel újra köztudatba hozva a Koreai-félsziget nukleáris fenyegetéséről szóló témát. A dél-koreai kriptovaluta-platform, a Bithumb, véletlenül 44 milliárd dollár értékű bitcoint utalt el az ügyfeleinek, ami fellendítette az eladást a tőzsdén. A Bithumb célja az ügyfeleinek jutalmazása volt, egy promóciós kampány keretein belül. A hibát 35 percen belül kijavították a kereskedés és a kifizetések korlátozásával.
Észak-Koreában akár kivégzés is járhat azért, ha valaki betiltott dél-koreai sorozatot néz. A büntetés főleg a szegényebb rétegeket sújtja. Ez a szélsőséges következmény, akár gyerekeket is érinthet, nem csak felnőtteket.
Egy dél-koreai politikust, Kim Hí-szu-t leváltották miután a demográfiai problémák orvoslására azt a javaslatot tette, hogy fiatal nőket hozzanak be Vietnámból és Srí Lankáról, és adják vidéki férfiakhoz feleségül. A politikus nyilatkozata hatalmas felháborodást váltott ki, így ki kellett zárni a pártból.
Jun Szogjol volt elnököt a szöuli bíróság életfogytiglani börtönre ítélte, miután lázadás vezetésével és hivatalával való visszaéléssel vádolták. Az ügyészség halálbüntetést kért, azonban a volt elnök megúszta letöltendő börtönbüntetéssel.
Szerző: Tekula Dóra
Kína: Kína diplomáciai offenzívája: Vízummentesség és óvatos távolságtartás a közel-keleti válságtól
Februárban számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. A hónap elején kisebb diplomáciai csörte alakult ki, Kína és Japán között, amikor is Japán lefoglalt egy kínai halászhajót. Ez az incidens még jobban rontotta, az amúgy se túl fényes kínai-japán kapcsolatokat, amelyek az utóbbi időben, mondhatni egyre mélyponton vannak. Az amúgy is különleges kapcsolatot, még a kínai külügyminiszter müncheni biztonsági konferencián tartott beszédébe is fokozza, ahol is éles kritikával bírálta a szigetországot. Kína a hónap folyamán kibővítette a vízummentes rendszerét további két országgal.
2026. február 17-től az Egyesült Királyság és Kanada rendes útlevéllel rendelkező állampolgárai, akár 30 napig is vízum nélkül tartózkodhatnak Kínában. Ez persze nem csak egy szimpla turisztikai döntés, hanem inkább egy kulcsfontosságú gazdasági lépés. A hónap végén, az ázsiai óriás felszólította az Iránban tartózkodó állampolgárait, hogy minél hamarabb hagyják el az országot, hiszen egyre fokozódik a feszültség az USA és Irán között. Ezzel a lépéssel próbálja meg Kína minimalizálni az esetleges jövőbeli veszteségeit, valamint egyúttal a konfliktusból is nyíltan ki szeretne maradni.
Szerző: Fodor Balázs
Szerkesztő: Lázár Sebastian
A Távol-Kelet, 2026. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
ICE, ICE, Baby! – Migráció, hatalom, fagyott ideológiák
Az Egyesült Államokban a migráció kérdése régóta összefonódik a nemzeti identitás, a biztonság és a hatalom gyakorlásának politikai diskurzusával. Az Immigration and Customs Enforcement (ICE) ügynökség létrejötte az 2001-es terrortámadások utáni átszervezések eredményeként a Homeland Security részeként erősítette a szövetségi kormány migrációs és határbiztonsági képességeit. Az ICE feladata nem csupán az illegális bevándorlás ellenőrzése, hanem a bűnügyi bevándorlási ügyek, a deportációk koordinálása és a munkaügyi ellenőrzések végrehajtása is, amely számos etikai, jogi és politikai vitát generál. Az ügynökség működése a társadalmi diskurzus középpontjába helyezi a hatalom kérdését: ki dönti el, ki maradhat, és milyen eszközökkel történik az ellenőrzés?
Az ICE működése a migrációval kapcsolatos feszültségeket, valamint a különböző ideológiai narratívákat testesíti meg. A szervezet tevékenysége a politikai diskurzusban gyakran váltott ki heves vitákat, különösen a deportációk és a bevándorlók jogainak megsértésével kapcsolatos esetekben. A média és a társadalmi mozgalmak kritikái rámutattak arra, hogy az ICE gyakran mechanikusan, a bürokratikus szabályok mentén működik, figyelmen kívül hagyva az egyéni körülményeket, amely a hatalom „hideg arcát” jeleníti meg. Az ügynökség tevékenysége tehát nemcsak jogi, hanem ideológiai és kulturális kérdésként is értelmezhető: az „ellenőrzés” és a „biztonság” fogalmai összekapcsolódnak a társadalmi normákkal, a politikai stratégiákkal és az identitással.
Mi a “jég”?
Az ICE az Egyesült Államok Immigration and Customs Enforcement rövidítése, magyarul leggyakrabban Bevándorlási és Vámellenőrzési Ügynökségként fordítják.
Főbb tudnivalók:
Az ICE intézményes hatalma és a deportációk mechanizmusa
Az ICE legfontosabb és legismertebb funkciója a deportációk lebonyolítása, amely egyszerre jogi és politikai aktus. Az ügynökség működési protokolljai, a prioritási listák és a kockázatértékelő algoritmusok alapján történő döntéshozatal mechanikus és imperszonális jellege szoros kapcsolatban áll a modern bürokratikus hatalom fogalmával (Lipsky, 1980; Foucault, 1991). A deportációs folyamatok gyakran gyorsított ütemben zajlanak, amely biztosítja az állami kontroll hatékonyságát, de egyben növeli az igazságtalanság és a hibák lehetőségét is, különösen azoknál az egyéneknél, akik menekültstátuszt vagy humanitárius oltalmat igényelnének.
Az ICE hatalmának vizsgálatakor különös figyelmet érdemel az adminisztratív hatalom és a jogi formalizmus összefonódása. Az olyan programok, mint a Secure Communities és a 287(g) partnerség, lehetővé teszik az ICE számára, hogy a helyi rendőrséggel együttműködve az adatbázisok összeolvasztásával gyorsan azonosítsa a migránsokat, ami mind a fizikai, mind a jogi kontroll koncentrációját eredményezi. A deportációk közvetlen hatása a bevándorlók életére, a családok stabilitására és a közösségi kohézióra hosszú távú szociális következményekkel jár, amely a migráció és hatalom közötti kapcsolat komplexitását szemlélteti.
Fagyott ideológiák és politikai diskurzus
Az ICE tevékenységét gyakran jellemzik a „fagyott ideológiák”, amelyek merev politikai és bürokratikus keretek között határozzák meg a döntéshozatalt. Ezek az ideológiák gyakran a „jog és rend” narratívájára építenek, amely a bevándorlást nem csupán gazdasági vagy demográfiai jelenségként, hanem fenyegetésként értelmezi. Ezen fagyott ideológia és a hatalom koncentrációja a migráns közösségek szintjén gyakran bizonytalanságot, félelmet és kirekesztést eredményez, amely egyaránt hat a helyi társadalmi viszonyokra és a politikai döntéshozatalra.
A társadalmi következmények mélyrehatóak: az ICE működése nemcsak az egyének életét, hanem a közösségek szerkezetét is formálja. A marginalizált közösségekben a félelem és bizonytalanság növekedése csökkenti a társadalmi integrációt, fokozza a szegregációt, és gyakran hosszú távú pszichológiai hatásokkal jár, különösen a gyermekekre és a fiatal felnőttekre. A merev konstrukciók és a mechanikus hatalomgyakorlás kombinációja tehát nemcsak jogi és politikai, hanem társadalmi jelenségként is értelmezhető. Mindez hozzájárul a bizalom eróziójához az állami intézményekkel szemben, ami tovább gyengíti a társadalmi összetartást. Az állandó fenyegetettség érzése visszatartja az érintetteket a közéleti részvételtől, az egészségügyi és oktatási szolgáltatások igénybevételétől, valamint a jogérvényesítéstől is – ennek következtében párhuzamos társadalmi terek alakulnak ki, ahol az informális túlélési stratégiák felértékelődnek az állami beavatkozásokkal szemben. A hatalom ilyen módon történő gyakorlása normalizálhatja az embertelen bánásmódot, és fokozatosan eltolhatja a társadalmi normákat az empátia csökkenése felé – így, s ez által az ICE működésének hatásai túlmutatnak a közvetlen intézkedéseken, és a társadalom egészének morális és strukturális állapotára is kihatnak.
Technológia, adatvezérelt kontroll és prediktív algoritmusok
Az ICE modern működésében a technológia kulcsfontosságú szerepet tölt be. A különböző adatbázisok (IDENT, TECS, E-Verify), a biometrikus rendszerek és a prediktív kockázatértékelő algoritmusok lehetővé teszik a gyors azonosítást, a mozgás követését és a deportációs folyamat optimalizálását. A technológiai integráció révén az ICE működése adatvezérelt és bürokratikus hatalomként értelmezhető, amely a döntéshozatalt a digitális információk valós idejű elemzésére alapozza.
A prediktív algoritmusok alkalmazása azonban etikai és törvényhez kapcsolódó vitákat is kivált. Az algoritmusok hibái vagy torzulásai súlyos következményekkel járhatnak, például a helytelen azonosítás, a családok indokolatlan szétválasztása vagy a menekültek státuszának téves kezelése révén. A technológia tehát nemcsak hatékonysági eszköz, hanem komoly üzenetet is hordoz: a digitális kontroll a modern hatalom láthatatlan kiterjesztését jelenti, amely a társadalom egészére kiterjed.
Nemzetközi dimenziók és globális kontextus
Az ICE működése nem pusztán belpolitikai kérdés, hanem nemzetközi jelentőséggel is bír. Az ügynökség deportációs politikái, a határellenőrzés szigorítása és a menedékkérelmek kezelésének gyakorlata gyakran kerül a nemzetközi szervezetek és civil jogvédő csoportok kritikájának középpontjába. A nemzetközi jogi normák – például az ENSZ menekültügyi egyezményei – és a humanitárius elvek ütközhetnek az ICE bürokratikus mechanizmusaival, így az ügynökség működése nem csupán jogi és politikai, hanem normatív–etikai szempontból is problematikussá teszi.
A globális kontextusban az ICE tevékenysége a migrációs válságok kezelésére irányuló nemzetközi párbeszéd részévé válik. A deportációk és az ellenőrzési eljárások gyakorlata befolyásolja az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatait, a szövetséges államokkal való együttműködést, valamint a nemzetközi szervezetekkel folytatott egyeztetéseket. A nemzetközi kritikák rámutatnak arra, hogy az ICE működése szoros kapcsolatban áll a politikai ideológiákkal, a hatalom koncentrációjával és a társadalmi normák formálásával.
Összegzés
Az Immigration and Customs Enforcement az Egyesült Államok modern államhatalmának egyik legfontosabb és leginkább vitatott intézménye. A szervezet működése a migráció, a hatalom és a valóban “fagyott ideológiák” összefonódásának komplex példája: a deportációk, az adatvezérelt ellenőrzés és a bürokratikus protokollok a jogi és politikai hatalom mechanizmusait testesítik meg, miközben a társadalmi reakciók és a nemzetközi kritika rámutatnak az etikai és humanitárius dilemmákra. Az ICE működése illusztrálja, hogy a modern államhatalom nemcsak fizikai és jogi erő alkalmazásában, hanem adatvezérelt, bürokratikus mechanizmusokban és ideológiai diskurzusokban is megnyilvánul. A migráció szabályozása, a hatalom koncentrációja és a fagyott ideológiák egymásra hatása komplex rendszert alkot, amely formálja az Egyesült Államok társadalmi, politikai és nemzetközi környezetét, valamint hosszú távon befolyásolja a globális migrációs politikák alakulását.
A ICE, ICE, Baby! – Migráció, hatalom, fagyott ideológiák bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.