Az Eurosatory 2024 kiállításon mutatkozott be először a nemzetközi közönségnek a Leonardo AW249 Fenice harci helikopter típusa, mely a közeljövőben az egyetlen elérhető európai gyártású harci helikopter. Most, hogy a 2026-os ILA alkalmával sor került az első dinamikus szereplésre is, igencsak megérett az idő egy bejegyzésre róla az elmaradtak pótlására.
Mockup szenzorok és függesztmények.
Az AW249 is hozza az AH-64 megjelenése óta széles körben elterjedt elrendezést. Ez alól kivétel a háromcsövű 20 milliméteres ágyú, mely az ős-harci helikopter, az AH-1 elhelyezését követi.
A jobb szárnycsonk alatt quad irányított páncéltörő rakéta indítókonténerek. Az elődtípus Mangustából a Spike ER következne, de...
Néha felsejlik a Leonardo többfunkciós terméksorának egy-egy komponense is.
A pilóta...
.és az operátor kijelzői.
Első bemutató az Eurosatory 2024 alkalmával.
Ez pedig már a 2025-ös Salon du Bourget, ahol lehetséges fegyvereket is bemutattak a Fenice mellett - hangsúlyozottan referencia gyanánt: anonym cirkáló lőszer és indító konténerei; 70 mm, Akeron LP, Fulgur MANPADS alapú levegő-levegő rakéta és Brimstone.
A vörös pléjbojnyúl-kvartett rejtélye.
Zord
A Szolnok-Szandai repülőtéren zajló Hüse Károly ejtőernyős emlékverseny apropóján kaptunk lehetőséget a Mi-17-essel MH színekben valószínűleg utolsó repülésre, és nem mellékesen a típus fotózására a növekvő felhőzet nyújtotta nagyon szerencsés, szűrt fény közepette. Köszönet azoknak, akiket illet, különösen az MH86-ot a mai napért!
"Műveleti" stílusban a Tisza medre felett.
A rendezvény kellékei között az "igásló". Kevés olyan jól hasznosult típust, vagy típuscsaládot az honvédség légierő történetéből, mint a Mi-8 (Mi-17) közepes szállító helikoptert.
Ugrók újabb csoportja közelíti meg a gépet.
Gyorsítás függeszkedésből.
Eje Ural.
Kb. 2000-en történő gépelhagyást követően nyílnak a légcellás ernyők Szandaszőlős felett.
A Mi-17-es közelgő távozásával a teljes Mi-8-as családra jellemző, rutinszerű gurulásból történő felszállások látványának is búcsút inthetünk. Itt egy különösen szép, orrfutóról történő elemelkedés pillanata.
Ikonikus formavilág. Világszerte, így Magyarországon is több generációnak jelenti "A" helikoptert.
Azt hiszem, ezt nevezik élő emlékezetnek. Elmondhatatlanul könnyebb a kapcsolódás az ilyen hősökhöz.
A szolnoki belváros Tisza-partja, ahol 2022-ig az alakulat sikeres Szent István napi dinamikus programját rendezték, benne a gyaloghíd, ahonnan jónéhány "könnyeztető" felvételt is sikerült elkattintani. A helyzet adott a visszatéréshez?
Zord
László Ferenc pályafutása a mezőgazdasági repülésben eltöltött időszakot követően a légimentésben teljesedett ki. A 47 év repülést, 62 429 felszállást és 9007 óra 58 perc repült időt magába foglaló szakmai életútról folytatott beszélgetésünket ezzel a másfél évtizedes időszakkal zárjuk.
Korábban volt rálátásod a helikopteres légimentésre?
- 1990-ben az Aerocaritas légi mentőszolgálatnak dolgoztunk be MD 500-assal, de a típussal érdemben nem tudtunk segíteni. Kivittük a helyszínre az egészségügyieket, akik besegítettek a mentőknek, aztán hazarepültünk. Az MD 500-as egy kiváló helikopter, de légimentésre nem alkalmas a kis mérete miatt. Lett némi elképzelésem a légimentésről, de ez nagyon kevés volt. Nekem ez az időszak márciustól május elejéig tartott. Sajnos a hírközlés kezdetleges volta miatt nagyon kevés feladatot kaptunk.
Egy volt évfolyamtársad, Érseki György jóvoltából 2006-ban kerültél a valódi légimentéshez. Ott milyen típusokon volt lehetőséged repülni?
- Miután felvettek, Mi-2-es típustanfolyamon vettem részt, amit egy szerelő tartott a Markó utcában. Ekkor mutatta meg a főpilóta, Érseki Gyuri egy laptopon az EC135-öst, azzal, hogy ez a jövő, de oda a Mi-2-esen át vezet az út. Az EC135-ös beszerzés hátterét nem ismertük - csak annyit tudtunk, hogy osztrákoktól bérelt, alig használt gépekkel repülhetünk - de istenigazából nem is érdekelt minket, csak az, hogy rövidesen ilyen géppel dolgozhatunk majd. Az elmélet után Budaörsön volt a Mi-2-es gyakorlati átképzés. Összesen hét óra volt, de sokszor nem volt üzemanyag, és nagyon elhúzódott. Hármunknak kellett az átképzés, mert a légimentéshez jelentkező volt katonai pilóták már addig is repülték a Mi-2-est. Ők oktatóval repültek néhány mentési feladatot és utána önállóan dolgozhattak. Mi egy pénteki napon fejeztük be a képzést és akkor szólt a Gyuri, hogy hétfőn három embert várnak Wiener Neustadtban EC135-ös átképzésre. Nekem nem volt még meg az éjszakai képzésem, ezért más ment helyettem, én pedig Miskolcon megszereztem a mentős jogosítást és megcsináltuk az éjszakait is. A pécsi légimentő bázisra kerültem, ahol először oktatóval mehettem menteni a Mi-2-essel, majd 2006 szeptemberétől önállóan is. Érdekesen alakult az élet a továbbiakban, nagy lelkesedéssel ismerkedtem az új feladatokkal és az új típussal. Közben felhívták a figyelmünket, hogy foglalkozzunk sokat az angol nyelvvel, mert az EC átképzés angolul folyik és a típus szakirodalma sem lesz magyarra fordítva, ahogy az eddig repült típusoknál történt. A nyelvi felméréshez felrendeltek minden érintettet Budaörsre és a HeliAir képzésvezetője mindenkivel beszélgetett fél órát. Bemutatkozás után beülve a helikopterbe találomra felnyitotta a légiüzemeltetési utasítást és elmagyarázta az adott oldalon levő dolgokat, majd visszakérdezett. Nyelvvizsga meglétét nem kérte senkitől, majd megállapította, hogy boldogulni fogunk a későbbiekben.
Szerencsésen szép illusztráció a feltörekvő Törökországhoz, mely nélkül - egyre több példával alátámasztottan - immár nincs meg, nem is nagyon lehet meg az évődő európai védelmi szektor. Legyen szó technológiáról, kapacitásokról, vagy magáról a "délkeleti bástyaságról".
Zord