Feed aggregator

Közel egy hete, hétfő óta küzdenek hatalmas tüzekkel Horvátország több pontján is. Szomorúan figyelem a híreket, ahol fő helyen kedvenc üdülőhelyünk, a Peljesac-félsziget áll, de nem sokkal kisebb tűz pusztít Bracs szigetén, Korcsulán, az Isztrián. Nem mentesült a pusztító lángoktól Bosznia-Hercegovina sem, Mostar környékén több mint tíz helyen csaptak fel a lángok.

 

Mindkét ország minden szegletéből érkeztek tűzoltók és megfeszítetten dolgoztak a tüzek megfékezésén. A legsúlyosabb helyzet a Peljesac-félszigeten volt, ott a lángok 50 méterre is megközelítették a lakóházakat. A legveszélyeztetettebb település Ponikve, de a félsziget többi faluja, üdülőhelye sem volt/van biztonságban. Lezárták az utakat, gyakran nem volt áram, főként akkor, amikor a repülőgépek oltottak a magasból. A szél változásával a tűz Szton felé is terjedt, ahol az ország legnagyobb osztriga telepei is vannak.

                                                Peljesac-félsziget

Nem kímélte a természeti katasztrófa kedvenc nyaralóhelyünket, Orebicset sem, ami a Peljesac-félsziget déli csücskében fekszik. Véletlenül bukkantunk rá, olyan helyet kerestünk, amit viszonylag kevesen látogatnak, nincs túl messze a bosnyák-horvát határtól. Nem csalódtunk, az egyik legszebb település, hatalmas erdőkkel, a hegyen a fák között a Nagyboldogasszony templommal és ferences kolostorral.

                                                    Orebics

Minden alkalommal élmény volt végigautózni a félszigeten és boldogan érkeztünk meg a tengerparti, árnyas fákkal körülvett szállodához. Orebics a tengerész kapitányok temetkezési helye, a Kapitány temető a kolostor mellett fent van a hegyen. Az elhaladó hajók a tiszteletükre mindig megszólaltatják kürtjüket.

                          Orebics - Kapitány temető

A kilátóból fantasztikus látvány az Adria és szemben Korcsula szigete, ami a mostani tűzben szintén sokat szenvedett. Nem volt olyan nyaralásunk, hogy ne hajóztunk volna át Marco Polo szigetére.

                Kilátás az Adriára és Korcsula szigetére

A szombati adatok szerint a Peljesac-félszigeten 3000 hektár erdő, olajfaliget és szőlőültetvény, Korcsulán 1800 hektár erdő, olajfaliget és szőlőültetvény égett le.

De a tűz nem kímélte a tengerpart más részeit sem. Split-Dalmát megyében 12 helyen csaptak fel a lángok, a legnagyobb tűz Bracs szigetén pusztított. Ott szombatig több mint 120 hektár fenyőerdő, aljnövényzet, bokros, fás terület pusztult el.

Péntek délután a horvát médiák jelentése szerint ismét romlott a helyzet az Isztrián, Krsana térségében a lakosság áram nélkül maradt, a tűz egyre közelebb került a lakóházakhoz. Több utat lezártak. „A tűz még nincs az ellenőrzésünk alatt. Harcolunk” – mondta az iszriai megyei tűzoltóság parancsnoka.

A tűzoltók mindenütt gigászi küzdelmet folytattak a lángokkal, és végül mindenhol ellenőrzésük alatt tudják tartani helyzetet. 

                                                        Korcsula

A horvát védelmi miniszter tájékoztatója szerint kaptak felajánlásokat az Európai Uniótól, több ország külön is segítséget ajánlott, köztük az orosz rendkívüli ügyek minisztere is, aki azt üzente, hogy készek azonnal modern eszközöket küldeni a tűz megfékezésére Horvátországba és Boszniába, köztük IL-76-os és BE-200-as típusú repülőgépeket, szakértőket és mentőfelszereléseket. Az IL-76-os repülőgépet „vízbombázónak” is nevezik, mert 42 tonna vizet képes egyszerre a tűzre üríteni. 

A horvátok és a bosnyákok egyelőre bírják a védekezést saját maguk. A horvát légierő repülőgépei a levegőből segítették a tűzoltók munkáját, helikoptereik pedig a tűzoltó eszközök és a személyzetek szállításában segítettek. Három Bombardier (Canadair)  CL-415 típusú és három Airtractor AT-802 típusú repülőgépekkel segítik a földi tűzoltók munkáját. 

                                          Bombardier CL-415

Diana Dobos, az egyik CL-415 másodpilótája elmondta, ideiglenesen Pulában állomásoznak, hogy ha riasztás történik, minél gyorsabban a helyszínre érjenek.

A CL-415-ös repülőgép 6 137 liter vizet tud vételezni 12 másodperc alatt, vízről is fel tud szállni, illetve oda leszállni. A kisebb, az AT-802-es repülőgépek 12-15 másodperc alatt 3 028 liter (800 gallon) vizet tudnak vételezni.

 

                                              Airtractor AT-802

Egy alkalommal Orebicsen a strandon ülve nézhettük ezeknek a gépeknek a le-és felszállását a tengerre, és láttuk, hogyan árasztja el a víz a közeli szigeten felcsapó lángokat.

A horvát tengerparton gyakran vannak erdőtüzek, az utánuk maradt pusztulás látványa szívbemarkoló, ahogyan az üszkös fák merednek az ég felé. A mostani hatalmas tüzek sajnos nemcsak az erdőket pusztították el, hanem sok ember megélhetését is veszélybe sodorták.

Dubrovnik-Neretva megye szóvivője bejelentette, hogy a Peljesac-félsziegeten Orebics, Janjina, Szmokvica, valamint Szton kerületeket és Korcsula szigetét katasztrófa sújtotta területté nyilvánítják.

Ugyan a nyílt tüzeket eloltották, még a területen tartózkodik 300 tűzoltó.

Mostarban és Hercegovina más területein a természet is a tűzoltók segítségére sietett. Az utóbbi napok 40 Celsius fokos kánikulája után szombat délután hatalmas eső, szélvihar érte el a várost, ahol fél óra alatt az utcák folyókká változtak, a hőmérséklet több mint 10 fokkal csökkent.

 

Plus dinformations : Delta60

/ Dans les Balkans, Moldavie, Culture et éducation, Sports

Après une courte escale à Saint-Pierre et Miquelon, l’Hermione a appareillé le 24 juillet pour mettre le cap sur Brest, où elle est attendue le 10 août. Avant la transatlantique retour, l’arrêt effectué dans port de Saint-Pierre par la frégate, qui a achevé en territoire français sa tournée nord-américaine, a conquis l’équipage, emmené par le commandant Yves Cariou.

• Lire la suite de L’Hermione en route pour Brest

Le MAGASIN - Centre National d'Art Contemporain de Grenoble présente du 10 avril au 26 juillet 2015 une exposition consacrée à Dan Perjovschi (né en 1961, à Sibiu, Roumanie), artiste majeur de la scène contemporaine internationale.
Dessinateur de presse en Roumanie depuis près de 25 ans pour l'hebdomadaire Revista 22, il appartient à la première génération d'artistes et intellectuels critiques de la société post-communiste en Roumanie. Le travail de Dan Perjovschi est basé sur la réalisation in situ de (...)

/ Roumanie, France - Régions

Le chasseur alpin et résistant Tom Morel est né il y a 100 ans : une exposition itinérante est dévoilée
Plus d'infos »

Crédit : White House / Amanda Lucidon

(B2) Dans une longue interview à la BBC, vendredi (24 juillet), le président américain Barack Obama a demandé aux Britanniques de rester dans l’Union européenne. « Avoir le Royaume-Uni dans l’Union européenne nous donne une plus grande confiance quant à la solidité de l’Union transatlantique et fait partie de la pierre angulaire des institutions construites après la Seconde Guerre mondiale pour faire un monde plus sûr et plus prospère. Nous voulons nous assurer que Royaume-Uni continue à avoir cette influence. Parce que nous croyons que les valeurs que nous partageons sont les bonnes, pas seulement pour nous-mêmes, mais pour l’Europe et le monde dans son ensemble. »

Új kölcsönszerződés megkötését kezdeményezte a görög kormány az IMF-nél, amely becslések szerint október-november környékén lehet elfogadásra kész állapotban. Hiába kezdődtek el a tárgyalások az új ESM-programról, Athénban a jelek szerint még mindig nem szívesen látott vendégek az egykori Trojka szakértői.

"Afrika mozgásban van" - jelentette ki szombaton Kenyában, apja szülőhazájában Barack Obama amerikai elnök.

Un Waterloo européen, un désastre économique, mais une victoire politique intérieure. Voici, en quelques mots, le bilan des six premiers mois de pouvoir d’Alexis Tsipras, le Premier ministre grec, dont le parti de gauche radicale, Syriza, a gagné les élections législatives anticipées du 25 janvier dernier, il y a six mois.

Pour mesurer l’ampleur exacte de ce qui ne peut être que qualifié de catastrophe, il faut se rappeler qu’il y a un an, la Grèce semblait tirée d’affaire : après deux plans d’aide financière successifs à 225 milliards d’euros (contre un seul pour l’Irlande, le Portugal et Chypre) et deux restructurations de dettes (1), le pays semblait tout prêt de pouvoir à nouveau accéder aux marchés financiers. Les taux d’intérêt exigés diminuaient rapidement et plusieurs émissions de dettes à court terme avaient été des succès. Les banques grecques, après leur recapitalisation financée par la zone euro, étaient de nouveau d’aplomb et le budget de l’État était en excédent primaire (hors charge de la dette). Surtout le pays avait enfin renoué avec la croissance (+ 0,8 %), ce qui commençait à se traduire par une réduction du chômage. Pour 2015, les institutions grecques, européennes et internationales misaient sur une croissance comprise entre 2,5 % et 3 % du PIB, le plus fort taux de la zone euro.

Un an plus tard, l’économie grecque est à genoux. Le pays est de nouveau en récession : elle sera comprise entre 2,5 et 3 % en 2015 selon la Commission européenne, soit une perte de croissance comprise entre 4,5 et 6 %... Pour rappel, le PIB grec a reculé de 4,5 % en 2010, année du début de la crise de la dette publique et de 6,8 % l’année suivante. Mécaniquement, le ratio de la dette s’envole (vu l’effondrement du PIB) et devrait rapidement passer de 177 % à 200 % du PIB… Les banques, quasiment en faillite à la suite du « slow bank run » qui a commencé en décembre 2014, et le contrôle des capitaux instauré le 29 juin ont paralysé l’économie : des centaines d’entreprises (on n’a pas encore de chiffres précis) ont dû mettre la clef sous la porte faute de pouvoir se financer ou tout simplement effectuer des opérations avec l’étranger. Les investisseurs, qui n’aiment pas l’incertitude, ont massivement fui le pays. Après un tel marasme, la reprise ne sera pas là en 2016, puisqu’il faut du temps pour qu’une économie redémarre.

Le retour sur les marchés, lui, est reporté sine die : un troisième plan d’aide financière va être négocié. Il va falloir recapitaliser une nouvelle fois les banques sur fonds européens (15 ou 20 milliards, on connaitra le montant à la rentrée), voire en fermer une ou deux, et essayer de faire revenir en Grèce les 90 milliards d’euros qui ont fui le pays depuis 2010… Last but not least, de nouvelles mesures d’austérité infiniment plus rudes que celles rejetées par référendum le 5 juillet ont été imposées par les créanciers de la Grèce, ce qui va freiner l’activité. Enfin, le pays, à la suite du référendum qui a braqué les partenaires d’Athènes, passe sous tutelle de la zone euro et du FMI qui devront approuver tous les projets de loi mettant en œuvre les mesures prévues par le programme imposé à la Grèce lors du Conseil européen des 12 et 13 juillet.

Une mauvaise évaluation du rapport de force européen

Quelques éclaircies, malgré tout, dans ce sombre tableau : les Européens ont accepté de lui accorder un nouveau plan d’aide de 83 milliards d’euros, ce qui mettra la Grèce à l’abri des marchés pour quelques années ; l’excédent budgétaire primaire a été préservé, mais au prix d’une baisse des dépenses publiques (23,2 milliards au premier semestre 2015 contre 26 milliards sur la même période en 2014) ; un plan d’investissement européen de 31 milliards d’euros sur quatre ans va être débloqué, mais sera géré directement par la Commission (en grande partie des fonds déjà prévus dans le budget européen, mais sans les conditionnalités de co-financement qui sont normalement exigées) ; enfin, la restructuration de la dette grecque détenue par les Européens est à l’ordre du jour (pas sous forme de haircut, c’est-à-dire d’abandon de créances, mais sous forme de baisse des taux d’intérêt et d’allongement des maturités –date de remboursement-, ce qui revient au même).

Mais ça n’est même pas une victoire d’Alexis Tsipras : la soutenabilité de la dette était déjà au programme de la zone euro depuis novembre 2012 (et cela a été répété à plusieurs reprises depuis cette date), tout comme le plan d’investissement. Autant dire que la stratégie suivie par Syriza depuis janvier dernier relève d’une erreur majeure d’appréciation : le parti était persuadé que ses partenaires, effrayés par la perspective d’un Grexit, lui accorderaient des conditions infiniment plus favorables que celles qu’avaient obtenues les gouvernements précédents. Il a donc mené le pays au bord du précipice en espérant qu’au dernier moment les partenaires européens craqueraient. Comme je l’ai écrit depuis six mois sur ce blog, c’était méconnaître les autres pays européens : Alexis Tsipras a sous-évalué l’agacement des capitales européennes à l’égard d’un pays qui n’arrive pas à sortir de la crise et d’un gouvernement de gauche radicale qui a cru malin de passer six mois à les insulter (le mot « assassin » est resté en travers de la gorge de nombreux ministres des finances).

La responsabilité d’Antonis Samaras

Mais il serait inexact de faire porter l’entière responsabilité de cette séquence hallucinante sur le seul Tsipras. Antonis Samaras, son prédécesseur conservateur (Nouvelle Démocratie), a joué un rôle non négligeable dans la dégradation de la situation de son pays. À la fin du printemps 2014, il a cru que être tiré d’affaires: en déclarant que la Troïka serait partie dès la fin de l’année et que la Grèce n’avait plus besoin de financement, il a paniqué les marchés. À la suite de la victoire de Syriza aux Européennes de mai 2014, Samaras a viré cinq de ses ministres les plus réformateurs pour les remplacer par des populistes, obtenu la peau de Harry Theoharis, le secrétaire général chargé des recettes fiscales, et renoncé à présenter un programme de réformes comme il s’y était engagé en mai. En particulier, il s’est opposé aux demandes du FMI et de la zone euro qui, avant de verser la dernière tranche d’aide du second plan (7,2 milliards d’euros), voulaient obtenir une réforme d’un régime de retraite insoutenable au regard de la natalité et des moyens du pays (16 % du PIB), une augmentation de la TVA et une réforme du marché du travail, toutes choses qui aujourd’hui apparaissent bénignes… En clair, il a donné le signal que le temps des réformes était terminé et que tout allait redevenir comme avant, clientélisme, populisme, dépenses non financées compris. À partir du mois de novembre, les taux d’intérêt grecs ont à nouveau flambé sur le marché secondaire et la bourse s’est effondrée, les marchés estimant que le pays n’était pas prêt à voler de ses propres ailes.

Dans une manœuvre désespérée, Samaras a alors anticipé l’élection présidentielle de quelques mois : faute d’une majorité suffisante au Parlement, il ne pouvait la gagner, sauf accord de Syriza pour un candidat de compromis. Et c’est là où Tsipras a commis une erreur. Au lieu d’attendre son heure (2016), il a préféré jouer les législatives anticipées en refusant de donner une majorité au candidat conservateur (la dissolution du Parlement est alors automatique,) alors que la situation de la Grèce n’était absolument pas stabilisée. A-t-il cru qu’il ferait mieux que Samaras ? Sans aucun doute. Quant au Premier ministre conservateur, il espérait, en cas d’échec, que Tsipras serait obligé d’accepter ce qu’il avait lui-même refusé, ce qui signerait sa perte…

Un pari perdu sur la peur

La séquence suivante s’est ouverte au lendemain du 25 janvier, avec un Yanis Varoufakis, nouveau ministre des Finances, qui, dès sa prise de fonction, clame, le 29 janvier, dans le New York Times que « les 7 milliards d’euros, nous n’en voulons pas, ce que nous voulons c’est repenser totalement le programme ». S’ensuit alors un mois de négociations serrées qui aboutissent finalement à un premier accord le 24 février : il permet la prolongation du programme d’assistance financière jusqu’au 30 juin. Syriza a obtenu, comme il l’avait lui-même demandé, qu’environ 30 % du programme de réformes soit revu pour tenir compte de ses priorités. Mais au lieu de le mettre rapidement en musique, le gouvernement grec fait le mort jusqu’au mois de juin en espérant, manifestement, qu’à l’approche de l’échéance du 30 juin, la zone euro, effrayée par les conséquences d’un « Grexit », reverrait ses exigences à la baisse. C’est l’exact contraire qui s’est passé : de l’agacement, les partenaires d’Athènes sont passés à l’énervement puis à la colère contre un partenaire qui ne comprenait pas la gravité de sa situation. Mais, entre le 18 et le 25 juin, après un sommet de la zone euro et plusieurs Eurogroupes, Tsipras a enfin semblé revenir à la raison: son équipe de négociation a été remaniée et Varoufakis mis sur la touche. Tout le monde a même pensé qu’un paquet comprenant un programme de réformes, un plan d’investissement, une nouvelle aide financière de quelques milliards d’euros et une discussion en vue d’une restructuration de la dette serait conclu le 27 juin. Mais dans la nuit du 26 au 27, le Premier ministre grec a pris tout le monde par surprise en annonçant un référendum pour la semaine suivante portant sur le texte de compromis du 25 juin et non celui, plus favorable, du 26.

Ce coup de poker (aux limites de la démocratie puisque le délai a interdit toute campagne) reste totalement incompréhensible sur le plan européen : soit le oui l’emportait, et un texte moins favorable que celui du 26 juin aurait dû être appliqué, soit le non l’emportait et la Grèce serait en position de faiblesse face à ses créanciers.En effet, pour ceux-ci, le « non » ne pouvait être interprété que comme un signal que les Grecs voulaient quitter la zone euro, comme ils lui ont expliqué. Surtout, avec cette annonce, Tsipras a immédiatement fait plonger l’économie de son pays, déjà fortement atteinte par cinq mois d’incertitudes politiques : pour que la Banque centrale européenne continue à fournir des liquidités aux banques grecques, il n’a eu d’autres choix que de fermer les banques d’établir un contrôle des capitaux dès le 29 juin pour éviter que les Grecs vident leurs comptes. À défaut, les Européens auraient financé le bank run grec alors qu’ils sont déjà exposés à plus de 110 milliards d’euros (totalité des prêts aux banques grecques). Les entreprises ont été immédiatement asphyxiées (plus de crédit, plus de possibilité de payer les importations) et le tourisme, la première ressource du pays, a commencé à souffrir de multiples annulations, la Grèce devenant un pays « à risques ». En réalité, entre le 29 juin et le 20 juillet, date de réouverture des banques, les Grecs ont eu un petit avant-goût de ce qu’aurait été un Grexit.

Un plébiscite personnel

Le référendum s’est finalement soldé par un plébiscite personnel pour Tsipras, le non l’emportant parplus de 61 %, à sa grande surprise d’ailleurs : l’appel à voter oui des leaders ND et PASOK, totalement décrédibilisés, a joué en sa faveur. Cette victoire lui permet, dans la foulée, de se débarrasser de l’encombrant Varoufakis qui commet la faute impardonnable de revendiquer la victoire avant le Premier ministre. Surtout, il continue à plaider pour l’épreuve de force quitte à risquer le Grexit. Or, comme l’expliquera Tsipras à la télévision le 14 juillet suivant, il a demandé en mars une étude sur les conséquences pour son pays d’une sortie de la zone euro : cela l’a convaincu que ce n’était pas une option, sauf à prendre le risque d’un soulèvement du peuple qui ne l’a pas élu pour ça. Et les fantasmes, entretenus par l’aile gauche de Syriza, d’une aide russe, chinoise ou vénézuélienne se sont dissipés : personne, en dehors de la zone euro, n’a les moyens financiers de sauver la Grèce…

Tsipras croit néanmoins que le «non» lui a redonné une marge de négociation. Autant dire qu’il persiste dans l’erreur. Le sommet de la zone euro, qui se réunit le 7 juillet, lui signifie brutalement que, faute de nouvelles propositions sérieuses pour la fin de la semaine, ce sera le Grexit de fait. En cas d’échec, un sommet à 28 est même convoqué pour le 12 juillet afin de dégager une aide humanitaire pour la Grèce. C’est la fin de partie pour Athènes. Faute de plan B sérieux, Tsipras comprend enfin qu’il est déjà au-dessus du précipice et il décide donc de préparer dans l’urgence, avec l’aide de la Commission et de la France, un programme de réformes qui ressemble comme deux gouttes d’eau au compromis du 26 juin, programme qu’il fait adopter par son Parlement lors d’une séance dramatique le vendredi 10 juillet, la veille d’un nouvel Eurogroupe.

Un Waterloo européen

Mais ses partenaires ne veulent pas qu’il s’en sorte à si bon compte : si la Grèce veut rester dans la zone euro, ce sera à leur prix, pas au sien. En clair, les compromis du 25 et du 26 juin ne sont plus d’actualité. Le ministre des finances allemand, Wolfgang Schäuble, propose même une sortie, soi-disant temporaire de cinq ans. L’Allemagne est loin d’être seule sur cette ligne : la Finlande est encore plus dure, tout comme les Pays-Bas ou la Belgique. Comme le reconnaitra Tsipras, seuls la France, l’Italie, le Luxembourg et l’Autriche l’ont soutenu. À l’issue d’un sommet des chefs d’État et de gouvernement de la zone euro dramatique, le 13 juillet au matin, le Premier ministre grec doit capituler en rase campagne : ce qu’il accepte fait ressembler le compromis du 25 juin rejeté par référendum à une aimable promenade de campagne. En particulier, avant même de commencer à négocier le troisième plan d’aide, la zone euro lui exige que son Parlement adopte une série de réformes : hausse de la TVA et des cotisations sociales, transposition de la directive sur la résolution des crises bancaires, nouveau code de procédure civile, réforme des retraites… Ce qui est fait les 16 et 22 juillet. De même, les privatisations que Tsipras voulait stopper vont reprendre de plus belle.

Au final, quoi qu’on pense de la viabilité de ce plan adopté dans la douleur, la défaite est lourde pour Syriza qui s’est fait élire sur un programme anti-austérité. Par ses erreurs de manœuvre, il a démultiplié l’austérité en paralysant l’économie de la Grèce et en acceptant un plan dont les plus durs parmi ses partenaires n’auraient même pas osé rêver quelques semaines plus tôt. Par quelque bout que l’on prenne ce qui s’est passé au cours de ces six mois, on ne peut que conclure à l’échec de Tsipras.

Vers des élections anticipées

Ce qui aurait dû aboutir à sa démission et à de nouvelles élections. Mais, sa défaite européenne est, sur le plan intérieur, une victoire, aussi curieux que cela puisse paraître : il a réussi à réunir autour de lui 61 % des Grecs qui ne lui en veulent pas d’avoir dû capituler tant le rapport de forces lui était défavorable, il a obtenu des super-majorités au Parlement, l’opposition de la Nouvelle Démocratie, du PASOK (socialiste) et de To Potami (centre gauche) le soutenant, et, enfin, il a marginalisé son opposition de gauche.

Reste qu’en dépit de la fidélité de son partenaire de coalition (ANEL, droite radicale, 13 députés, qui est récompensé en obtenant un second portefeuille), il n’a plus de majorité, entre 31 et 39 députés de son groupe (sur 149 ayant) ayant voté contre lui : au mieux, il ne dispose plus que de 131 sièges sur 300. Cela devrait se traduire par de nouvelles élections, sans doute à l’automne prochain, ce qui lui permettra de faire le ménage au sein de Syriza, son autorité étant incontestable. Et il est presque certain de les remporter (actuellement, Syriza compte 20 points d’avance sur la ND, dont Samaras s’est enfin décidé à abandonner la présidence). Sa chance, si l’on peut dire, est que l’opposition ND-PASOK est tellement assimilée à la corruption et au clientélisme que les Grecs ne veulent pas les voir revenir au pouvoir : l’austérité, d’accord, mais avec Tsipras. Le jeune Premier ministre, qui n’aura à affronter aucun scrutin local jusqu’en 2019, a désormais le temps de démontrer qu’il a la volonté de réformer l’État grec et de redresser son économie. Un sacré défi.

(1) Au printemps 2012, le secteur privé a pris une paume de 115 milliards d’euros. Puis, fin 2012, la zone euro restructuré la dette de 200 milliards d’euros qu’elle détient : elle a diminué ses taux d’intérêt, allongé les maturités à 30 ans en moyenne et décrété un moratoire jusqu’en 2023 sur le paiement des intérêts.

N.B.: pour lire l’ensemble de mes articles sur la Grèce, cliquez sur le mot Grèce dans le nuage de mots...

A Die Zeit szerint az iráni atomprogrammal kapcsolatos megállapodás átrendezte a nemzetközi kapcsolatokat, és Oroszország új stratégiai szövetségesre lelt a Közel-Keleten. A nyugati agytrösztöket felkészületlenül érte a szaúdi külpolitikai váltás.

Fehéroroszországban a régi BRDM-2-es felderítő páncélosok alvázán egy új, szintén felderítésre szánt járművet alkottak meg. Az úszóképesség is megmaradt, de a Kajmán nevet viselő páncélosról eltávolították a páncéltornyot, a két-két mankókerék helyét oldalanként egy-egy ajtó foglalja el, valamint a jármű elején is nagyméretű ablakok kerültek beépítésre. A független torziós rudas felfüggesztés és az új erőforrás 110 km/h-s sebesség elérést teszi lehetővé, a vízben történő haladást oldalanként egy-egy vízsugárhajtómű garantálja. Az 1000km-es hatótávolságú, 7 tonnás Kajmán fegyverzetét egy PKSZ 7,62mm-es géppuska, vagy egy AGS 30mm-es automata gránátvető alkothatja. A hat fő számára biztonságot nyújtó páncélos első prototípusát hamarosan elkezdik majd tesztelni.

Izrael 16, pár éve már kivonásra került Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni Jordánia számára. Az Iszlám Állam fegyveresei elleni harcban bevetésre kerülő forgószárnyasok az átadást megelőzően egy alapos felújításon fognak átesni. Jordániában jelenleg 31 AH-1F Cobra áll hadrendbe. Izraelben 1975-től kezdődően két század állományában volt megtalálható a világ első harci helikopteréből összesen 60 darab, ezekből az utolsók 2013-ban kerültek kivonásra. Washingtonban még tavaly jóváhagyták ezt az üzletet, de az izraeliek eredeti tervét, miszerint a helikopterek Nigériába kerültek volna megvétózták. Jordániából egyébként 2010-ben került átadásra 16 Cobra Pakisztán számára.

Elindult a franciaországi Brest kikötőjéből az egyiptomi TAHYA MISR fregatt. A vízre bocsátásakor már NORMANDIE nevet viselő FREMM-osztályú egység várhatólag augusztus 2-án érkezik meg Egyiptomba. A hajó legénységét az egyiptomi tengerészek mellett az építést végző DCNS emberivel egészítették ki.

Dél-Afrikában az elkövetkező 3-6 hónap során dől el, hogy az ország védelmi minisztériuma támogatni fogja-e a Denel Aviation CSH2A Rooivalk harci helikopterek gyártásának újraindítását. Jelenleg még nem tudni, hogy egy alaposan korszerűsített változatot is a döntéshozók elé tár-e a gyártó, a kedvezőbb döntés megszületése érdekében.

Japánban 3,2 milliárd dolláros megrendelést zsebelhetett be a Bell-Fuji Heavy Industries Ltd. páros, ugyanis a védelmi minisztérium döntésének értelmében ez a két cég szállíthat majd, jelenleg még UH-X jelzésű helikoptereket a hadsereg részére. A 130 Bell-Fuji UH-1 pótlására érkező gépek a Bell 412EPI módosított változatai lesznek. A megrendelésért még a Kawasaki-Eurocopter tandem volt versenybe a H160-al, de a vetélytárs fejlesztési megvalósíthatósága, teljesítménye, logisztikai támogatása, számított életciklus-költségei, és a szállítási határidői felülmúlták az ő általuk benyújtott pályázatot. A 2021-től átadásra kerülő forgószárnyasokból 150 darab megrendelése várható, de a típust az enyhített japán fegyvereladási törvények miatt exportra is fel szeretnék ajánlani.

Június 9. óta folyik az F-35A Lightning II gépágyújával végzett földi tesztek sora, amit egy hat hónapon keresztül tartó felkészülési folyamat előzött meg. Ezeket augusztusig várhatólag befejezik, majd szeptember végétől következhetnek a légi próbák. A négycsövű, 25 mm-es GAU-22/A első lövését az AF-2-ről adta le, ami egy négy hónapos átépítést követően egy repülő próbapaddá vált, ugyanis sok, a különféle tesztek eredményeit észlelő rendszerekkel és ezek adatait rögzítő berendezéssel látták el.

További, a típushoz kapcsolódó hír, hogy az első Ausztráliában gyártott függőleges vezérsík-párral felszerelt gép is végrehajtotta első repülését. A Marand által gyártott alkatrészek az AF-73-as jelzésű példányra lettek felszerelve, ami július 17-én szállt fel első alkalommal.

Július 21-én a Huntington Ingalls Industries hajógyárában kezdetét vette a USS DELBERT D. BLACK (DDG 119) ARLEIGH BURKE-osztályú romboló építése. A Flight IIA standard szerint megépülő egység a harmadik, amire a 2013-2017-es költségvetési évben fedezetet biztosított az amerikai vezetés és a hajóosztály 71. megépülő tagja.

A 11. INDEPENDENCE-osztályú LCS fregatt nevét is nyilvánosságra hozták. A két eltérő megjelenésű hajóosztály 22. egysége KANSAS CITY (LCS 22) –ként kerül megépítésre.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Boeing Chinook HC.2.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

Hawker Hunter T.68.

AgustaWestland AW-129CBT Mangusta.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Avro 698 Vulcan B.1A.

Sikorsky CH-53G.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

Lockheed U-2S.

Mil Mi-24V.

Dornier Do-24 ATT.

Hawker Siddeley Harrier GR.3.

Saab Sk35C Draken.

Aerospatiale SA-319B Alouette III.

CASA C-295M.

McDonnell Douglas F-4K Phantom FG.1.

Xian H-6H.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Aerospatiale AS-532UL Cougar.

Lockheed C-130T Hercules.

Igaz, hogy már 35 éve halott (éppen ma van az évfordulója), az elképzelhetetlen népszerűsége kicsit sem halványult. Azt tudjuk, hogy jó üzletet lehet belőle kisajtolni: az énekesek, akik a dalait feldolgozzák, a szervezők-rendezők, akik emlékkoncerteket hoznak össze, a filmesek, akik dokumentumfilmeket meg játékfilmeket készítenek róla, politikusok, akik könnyes szemmel állítják, hogy ők már akkor is (pedig dehogy), a bloggerek, akik egy újabb posztot írnak róla - mind lehúzzák a magukét. 

Ha ezt az üzleti részt lefejtjük a sztoriról, még mindig marad egy kérdés: van-e olyan dala, ami túlélte őt. Természetesen, színészként is gondolhatunk rá, csak az a gond, hogy elsősorban színházi színész volt, alig maradt fenn felvétel, és az is inkább azt örökíti meg, mennyire a kor divatjaihoz igazodik a játéka.

Filmekben, tévésorozatokban (A fekete macska bandája!) is szerepelt ugyan, de egyik filmje, szerepe sem lett igazán legendás. Maradnak a dalok, és persze minden orosz és posztszovjet családban ott sorakoznak a (leginkább halála után kiadott) lemezei a polcokon (vagy ahova elpakolták a zenehallgatás átalakulása miatt), de az az igazság, hogy a Viszockij-dalok csak előadva érnek célba: és igen, oda, a szívbe, meg abba nagy orosz lélekbe. 

Mit lehet tenni, újra és újra meg lehet nézni a régi filmrészleteket, tévéfelvételeket, titokban rögzített koncerteket, jobb-rosszabb minőségben. Meg bízni lehet abban is, hogy néhány dalát elő tudja adni más is. Nem olyan szuggesztív módon, nem úgy rekesztve, de hatásosan.

Többórányi emlékkoncert, feldolgozás meghallgatása után azt tudom mondani, hogy sajnos  nagyon kevés dala működik úgy, hogy nem ő énekli. Mutatok hármat. Az a közös bennük, hogy mindhármat színész és nem hivatásos énekes énekli, és egyik dal sem a nagy slágerek közül való.

1. Moszkva-Ogyessza

Eredeti I. (Melogyija zenekarral súlyosbítva), Eredeti II. (egyszálgitáros koncert)

Konsztantyin Habenszkij, egyike a legjobb orosz színészeknek a Moszkva-Ogyessza, utazási problémákat feldolgozó dalt elvitte egy kissé az ogyesszai zenei ízek irányába, ami nem tett neki rosszat. Ezzel kikerülte a legnagyobb csapdát, amibe a férfi énekesek legtöbbje beleesik egy Viszockij-dalnál, nem kell viszonyulnia az eredetihez, nem kell hasonlítania vagy nagyon másnak lenni, hanem egy szívéhez, tudásához passzoló stílusba vitte el. Habenszkij egyébként Pjotr Lescsenkot alakította a tragikus sorsú énekesről szóló sorozatban, ha addig nem, ott muszáj volt beletanulnia a műfajba.

2. Dal a fehér elefántról

Eredeti

Mennyivel könnyebb dolga van a nőknek, ha Viszockijt kell énekelni. Okszana Akinysina ráadásul megtalálta a kellő arányokat a cukiskodás, a játékosság és csábosság között, a fehér elefántról szóló kis történetet nem misztifikálta túl. Ellenpéldaként meg lehet nézni Csulpan Hamatova előadását, mondjuk neki a zenei alapja sem volt ennyire eltalálva.

3. Lány Nagaszakiból

Eredeti

Ez a dal azért is érdekes, mert rajta keresztül nyomon követhetjük Viszockij hagyományokhoz kötődését. A saját műfaját városi románcként meghatározva kereste azokat a dalokat, amelyek megmutathatták, hogy hová is tartozik. Ezt a dalt kikötői balladaként énekelték egészen a huszas évektől, Viszockij egy kissé leporolta, írt hozzá egy jó refrént, egy matrózfiú vágyálmai helyett a kapitány szerelme lett a hangsúlyos, a dallamát magára igazította és már kész is egy hamisítatlan Viszockij-dal. Szegény eredeti szerzőt, Vera Inbert úgy kellett a történészeknek kideríteni. 

Polina Agurejeva előadásában a kikötői ballada jelleg újra felerősödött, a gitár helyett az akkordeon is jó választás ehhez. 

Szóval, néhány dalt nélküle is lehet hallgatni. Az más kérdés, hogy nem ezektől lett legendás.

Igaz, hogy már 35 éve halott (éppen ma van az évfordulója), az elképzelhetetlen népszerűsége kicsit sem halványult. Azt tudjuk, hogy jó üzletet lehet belőle kisajtolni: az énekesek, akik a dalait feldolgozzák, a szervezők-rendezők, akik emlékkoncerteket hoznak össze, a filmesek, akik dokumentumfilmeket meg játékfilmeket készítenek róla, politikusok, akik könnyes szemmel állítják, hogy ők már akkor is (pedig dehogy), a bloggerek, akik egy újabb posztot írnak róla - mind lehúzzák a magukét. 

Ha ezt az üzleti részt lefejtjük a sztoriról, még mindig marad egy kérdés: van-e olyan dala, ami túlélte őt. Természetesen, színészként is gondolhatunk rá, csak az a gond, hogy elsősorban színházi színész volt, alig maradt fenn felvétel, és az is inkább azt örökíti meg, mennyire a kor divatjaihoz igazodik a játéka.

Filmekben, tévésorozatokban (A fekete macska bandája!) is szerepelt ugyan, de egyik filmje, szerepe sem lett igazán legendás. Maradnak a dalok, és persze minden orosz és posztszovjet családban ott sorakoznak a (leginkább halála után kiadott) lemezei a polcokon (vagy ahova elpakolták a zenehallgatás átalakulása miatt), de az az igazság, hogy a Viszockij-dalok csak előadva érnek célba: és igen, oda, a szívbe, meg abba nagy orosz lélekbe. 

Mit lehet tenni, újra és újra meg lehet nézni a régi filmrészleteket, tévéfelvételeket, titokban rögzített koncerteket, jobb-rosszabb minőségben. Meg bízni lehet abban is, hogy néhány dalát elő tudja adni más is. Nem olyan szuggesztív módon, nem úgy rekesztve, de hatásosan.

Többórányi emlékkoncert, feldolgozás meghallgatása után azt tudom mondani, hogy sajnos  nagyon kevés dala működik úgy, hogy nem ő énekli. Mutatok hármat. Az a közös bennük, hogy mindhármat színész és nem hivatásos énekes énekli, és egyik dal sem a nagy slágerek közül való.

1. Moszkva-Ogyessza

Eredeti I. (Melogyija zenekarral súlyosbítva), Eredeti II. (egyszálgitáros koncert)

Konsztantyin Habenszkij, egyike a legjobb orosz színészeknek a Moszkva-Ogyessza, utazási problémákat feldolgozó dalt elvitte egy kissé az ogyesszai zenei ízek irányába, ami nem tett neki rosszat. Ezzel kikerülte a legnagyobb csapdát, amibe a férfi énekesek legtöbbje beleesik egy Viszockij-dalnál, nem kell viszonyulnia az eredetihez, nem kell hasonlítania vagy nagyon másnak lenni, hanem egy szívéhez, tudásához passzoló stílusba vitte el. Habenszkij egyébként Pjotr Lescsenkot alakította a tragikus sorsú énekesről szóló sorozatban, ha addig nem, ott muszáj volt beletanulnia a műfajba.

2. Dal a fehér elefántról

Eredeti

Mennyivel könnyebb dolga van a nőknek, ha Viszockijt kell énekelni. Okszana Akinysina ráadásul megtalálta a kellő arányokat a cukiskodás, a játékosság és csábosság között, a fehér elefántról szóló kis történetet nem misztifikálta túl. Ellenpéldaként meg lehet nézni Csulpan Hamatova előadását, mondjuk neki a zenei alapja sem volt ennyire eltalálva.

3. Lány Nagaszakiból

Eredeti

Ez a dal azért is érdekes, mert rajta keresztül nyomon követhetjük Viszockij hagyományokhoz kötődését. A saját műfaját városi románcként meghatározva kereste azokat a dalokat, amelyek megmutathatták, hogy hová is tartozik. Ezt a dalt kikötői balladaként énekelték egészen a huszas évektől, Viszockij egy kissé leporolta, írt hozzá egy jó refrént, egy matrózfiú vágyálmai helyett a kapitány szerelme lett a hangsúlyos, a dallamát magára igazította és már kész is egy hamisítatlan Viszockij-dal. Szegény eredeti szerzőt, Vera Inbert úgy kellett a történészeknek kideríteni. 

Polina Agurejeva előadásában a kikötői ballada jelleg újra felerősödött, a gitár helyett az akkordeon is jó választás ehhez. 

Szóval, néhány dalt nélküle is lehet hallgatni. Az más kérdés, hogy nem ezektől lett legendás.

German LePzMrs 120 mm Mortar Carrier

Sie haben getanzt bis die Stöckelschuhe drückten und die Krawattenknoten zu eng wurden. Über hundert Stipendiaten der Hanns-Seidel-Stiftung feierten am 25. Juli 2015 im Wildbad Kreuth den Abschluss des Sommersemesters beim traditionellen Sommerball. Schon Monate vor dem Ball haben viele Stipendiaten diesen Termin in ihrem Kalender rot angestrichen.

(B2) La disparition samedi (18 juillet) de cinq Tchèques et de leur chauffeur dans l’est du Liban est « de nature criminelle », a affirmé mercredi le ministre libanais de l’Intérieur, Nouhad Machnouk, lors de sa visite à Paris. Les cinq personnes seraient deux journalistes, un avocat, un traducteur et un cinquième « dont le statut n’a pas été identifié mais qui serait, selon une source bien informée, une personnalité sécuritaire haut placée visitant le Liban pour la première fois sous le couvert de l’anonymat », selon le quotidien L’Orient le Jour.

Le quotidien de Beyrouth indique que « selon des informations non confirmées », cet enlèvement pourrait être lié « à l’affaire Ali Taan Fayad, un Libanais placé en détention provisoire en République Tchèque depuis 2014 à la demande des États-Unis ». Les cinq personnes auraient disparu dans le village de Kefraya, dans la vallée de la Békaa. Elément troublant : leurs passeports, sacs de voyage et caméras auraient été retrouvés dans le taxi (de type Kia) du frère de Fayad, Mounir Saëb Taan. Ali Taan Fayad a la nationalité ukrainienne et aurait occupé le poste de conseiller de l’ancien ministre ukrainien de la Défense pour le Proche-Orient, sous Viktor Ianoukovitch.

Une réunion de crise a eu lieu à Prague vendredi (24 juillet), selon l’agence Radio Prague. Le ministre des Affaires étrangères Lubomír Zaorálek a indiqué que l’hypothèse de l’enlèvement, reste « une piste parmi d’autres ».

A Gazdaságfejlesztési Operatív Program „Piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása” című konstrukciója keretében 214,8 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatást nyert el konzorciumban a Lupus Consulting Kft.

A 268,5 millió forint összköltségű informatikai projekt során infokommunikációs végpont technológia kutatás-fejlesztése történt.

A mobileszközök piaca rohamosan növekszik, amely folyamatosan táguló teret kínál az alkalmazásfejlesztők számára is. A piaci lehetőségek és igények figyelembe vételével a Lupus Consulting Kft. infokommunikációs végpont technológia kutatás-fejlesztést valósított meg kiskereskedelmi egységek számára.

Az informatikai vállalkozás a projekt keretei között egy újszerű, a kiskereskedelmi egységek igényeire szabott, vásárlókat integráló és közösségi szolgáltatást nyújtó infokommunikációs megoldást hozott létre, melyet kliens-szerver architektúrán alapulva egy zárt hálózat köt össze mobilkommunikációs alapon.

A feladat része egy ICT végpont célhardver tervezése és a prototípus gyártása volt, amely WiFi hotspotként látszik és ezen a csatornán keresztül kommunikál a felhasználói felületként szolgáló mobil alkalmazásokkal, amelyeken keresztül különböző szolgáltatásokat, köztük akár fizetési szolgáltatást valósít meg. A megoldás tartalmaz egy törzsvevői, mobil kliens-alkalmazást, pénztárgép és gazdálkodási rendszer integrációt, valamint közösségi (MyCostumer) szolgáltatásokat támogató komponenst is.

A GOP-1.1.1-11 „Piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása” elnevezésű pályázati kiírásán 214 800 000 forintos támogatást elnyert, 268 500 000 forint összköltségvetésű fejlesztés 2013. január 1-én indult és 2015. június 23-án zárult.

In Belgien schlossen sich mehrere Dutzend Milchbauern den Protesten ihrer französischen Kollegen an. Bei der Eröffnung der Landwirtschafts- und…