Feed aggregator

German MAN KAT 1 4x4 Tactical Truck

(Own report) - The German Bundeswehr is holding another exercise oriented on "Civil-Military Cooperation" (CIMIC) in the context of military interventions. The "Joint Cooperation" exercise will take place in Nienburg County (Lower Saxony) at the end of the month primarily with the participation of soldiers from NATO member countries, and with troops from countries, officially claiming neutrality, such as Austria and Sweden. According to the scenario of the exercise, which has been drawn up in all details, so-called CIMIC forces will operate in a fictitious country at the Horn of Africa that has become the scene of a bloody civil war provoked by a neighboring nation. The unit specialized in "civil-military cooperation" must "assess" the war zone population's situation, to provide the military command the "necessary information" for its "operational planning." The scenario shows a number of parallels to NATO's current large-scale "Trident Juncture" exercise, which also focuses on combating an "aggressor nation," covertly supporting one party to the civil war in the neighboring country. Reference to the situation in Ukraine is explicitly desired.

Crainte mais attendue depuis des mois, l'annonce est tombée : Sassou Nguesso convoque un référendum pour changer « sa » Constitution. Annoncée par la presse d'opposition dès la veille (zengamambu. com, 21 septembre), l'intervention préenregistrée du dictateur Denis Sassou Nguesso a été diffusée à la télévision congolaise le mardi 22 septembre : il y informait « son peuple », pourtant excédé par trente années cumulées de pouvoir du vieux général, de l'organisation prochaine d'un référendum sur la Constitution. (...) - 250 - octobre 2015 / Congo Brazzaville, Denis Sassou Nguesso, Salves, Élections, Une, Congo-Brazzaville

Un réfugié afghan qui avait pénétré illégalement sur le territoire européen via la Turquie a été abattu par un policier bulgare dans la nuit de jeudi à vendredi. Un « tir de sommation » qui aurait mal tourné selon les autorités bulgares. C’est néanmoins la première fois qu’un réfugié trouve ainsi la mort depuis le début de la crise humanitaire à laquelle est confrontée l’Union. Ce drame est symboliquement survenu au moment même où se terminait, à Bruxelles, un Sommet consacré aux réfugiés, le second en trois semaines : les Européens, fidèles à leurs habitudes, se sont laissé surprendre par une crise pourtant annoncée, le conflit syrien vieux de cinq ans ayant déjà chassé de chez eux 12 millions de personnes (dont 4 millions à l’extérieur de la Syrie). Dans la panique, les Vingt-huit cherchent la formule qui leur permettra à la fois de respecter leurs valeurs fondamentales en donnant asile à ceux qui y ont droit tout en limitant le nombre d’arrivée pour cause d’opinions publiques rétives. « Ni isolement complet ni ouverture complète », a résumé Angela Merkel, la chancelière allemande, à l’issue du Conseil européen. État des lieux des solutions envisagées par des chefs d’État et de gouvernement au pied du mur.

1/ Empêcher les réfugiés d’arriver dans l’Union.

La solution idéale pour les responsables européens est que les réfugiés, comme ils l’ont fait depuis cinq ans, et comme le font 95 % des réfugiés dans le monde, restent près de leur pays d’origine. Même si c’est déjà le cas en réalité : ainsi, 96 % des Syriens ayant quitté leur pays se trouvent en Turquie, au Liban, en Jordanie, etc. L’Europe, elle, n’aurait vocation qu’à « accueillir seulement ceux qui sont dans une détresse telle qu’ils n’ont pas d’autre choix que de venir chez nous », a expliqué François Hollande, le président de la République. Cette stratégie implique une coopération des pays tiers et en particulier, d’Ankara, une grande partie des réfugiés syriens, mais aussi afghans et irakiens, qui représentent l’essentiel du flux actuel, se trouvant ou partant de son sol. Mais voilà : « Recep Tayyip Erdogan, le président turc, a flairé l’aubaine, surtout à quinze jours d’élections législatives qui s’annoncent difficiles pour lui », analyse un diplomate français. En clair : il a fixé un prix élevé à sa coopération.

Ainsi, Ankara exige une accélération de ses négociations d’adhésion à l’Union, celles-ci s’enlisant depuis dix ans. Erdogan espère que les Européens se montreront moins regardants sur les dérives de son régime : « on ne sait pas s’il est sérieux ou s’il tente de séduire la partie pro-européenne de l’électorat », commente dubitatif un diplomate européen. Surtout, il demande la suppression rapide des visas de court séjour (moins de trois mois), une promesse qui lui a été faite en 2012 à condition que la Turquie remplisse 64 conditions, parmi lesquelles la signature d’un accord de réadmission des étrangers refoulés de l’UE. Des conditions qu’il n’est pas question d’abandonner : « il ne faudrait pas qu’au prétexte de vouloir que la Turquie nous aide à retenir des réfugiés qui sont dans son pays, il y ait un mouvement de libéralisation dans n’importe quelles conditions », a martelé le chef de l’État français. Les Vingt-huit ont donc simplement convenu de faire le point au printemps 2016 pour voir si la Turquie avait enfin fait ses devoirs, c’est-à-dire endiguer le flux de réfugiés, avant de lui faire la moindre concession sur les visas. Le problème est que beaucoup de pays européens, notamment à l’Est, voient les relations internationales au prisme de la crise des réfugiés : « le court terme l’emporte sur le long terme », soupire un diplomate européen.

2/ Aider les pays tiers qui accueillent les réfugiés et les immigrés

Les Vingt-huit ont reconnu que la demande d’assistance financière turque était justifiée, l’accueil de deux millions de réfugiés lui ayant déjà coûté entre 6 et 7 milliards d’euros : « nous sommes prêts à partager le fardeau avec la Turquie », a dit Angela Merkel. L’Union a déjà trouvé un milliard d’euros dans le budget européen et il est question de tripler la mise sans que l’on sache comment pour l’instant. L’effort des Européens ne s’arrêtera pas à la Turquie : alors que l’Union a déjà budgété 9,2 milliards d’euros en 2015 et 2016 pour gérer la crise des réfugiés, les Etats ont promis de verser des contributions au Haut commissariat aux réfugiés (HCR) de l’ONU et au programme alimentaire mondial (500 millions d’euros promis) ainsi qu’au fonds régional pour la Syrie (500 millions). De même, ils ont promis d’abonder un fonds pour l’Afrique (1,8 milliard) afin de fixer les immigrés économiques sur place. Pour l’instant, les Vingt-huit ne se précipitent pas pour signer des chèques : seules l’Allemagne et l’Italie ont, par exemple, abondé le fonds pour la Syrie… La France, elle, brille par sa pingrerie.

3/ Créer une « zone de sécurité » au nord de la Syrie

C’est une idée turque qui n’enthousiasme pas vraiment les Européens qui ont encore le précédent de Srebrenica en mémoire… « C’est difficile à mettre en œuvre, surtout depuis l’intervention des Russes », commente un diplomate français : il faudrait, en effet, disposer de moyens militaires conséquents, y compris au sol, pour empêcher toute incursion de Daech ou des troupes d’Al Assad. Autant dire que la « zone de sécurité » a peu de chance de voir le jour.

4/ Mieux contrôler les frontières extérieures

La crise des réfugiés a montré qu’un pays seul ne pouvait assurer le contrôle des frontières extérieures de l’Union : l’érection du mur hongrois renvoie simplement le problème ailleurs. Pour empêcher le rétablissement des frontières intérieures qui ne résoudrait rien non plus (construire un mur autour de la France est tout simplement impossible), il faut donc mutualiser leur contrôle. L’idée est de créer un « corps de garde-frontières et de garde-côtes européens », comme l’a déjà proposé à plusieurs reprises la Commission européenne, mais aussi Helmut Kohl et François Mitterrand en leur temps. La France a proposé, le 8 octobre, de procéder en deux temps afin de ménager la susceptibilité des Etats attachés à leurs prérogatives : d’abord détacher du personnel auprès Frontex, l’agence européenne de surveillance des frontières, qui le mettra ensuite à disposition de l’Etat qui est dépassé par un afflux brutal. Et, dans un second temps, Frontex disposera d’une autorité pleine et entière pour surveiller les frontières extérieures de l’espace Schengen. Autrement dit, on passerait de l’appui à la substitution. Une proposition qui n’est pas encore actée.

5/ Répartir l’effort entre les États membres de l’UE

L’Allemagne a exigé, lors du sommet, que le mécanisme permanent de répartition du traitement des dossiers de demandeur d’asile soit rapidement adopté, ce qui a déclenché une levée de boucliers, notamment à l’Est. « Pour une raison que je ne comprends pas, les pays d’Europe centrale et orientale se sentent traités de manière injuste. Je veux comprendre pourquoi ils ont cette réaction vis-à-vis des réfugiés », s’est désolé Angela Merkel. « C’était aller trop vite », regrette un responsable français : « on vient difficilement de se mettre d’accord sur la relocalisation de 160.000 personnes pour 2015 et 2016 et le mécanisme commence à peine à fonctionner. Il faut d’abord qu’il fasse ses preuves et que les Etats constatent que les déboutés du droit d’asile sont bien reconduits à la frontière avant qu’on passe à un mécanisme permanent ». De fait, seul un « hotspot », un centre qui permet de faire un premier tri rapide entre réfugiés potentiels et migrants économiques, a été mis en place à Lampedusa et seulement 19 Érythréens ont été relocalisés en Suède… À terme, la renégociation du Règlement de Dublin, qui impose au pays de premier accueil de traiter la demande d’asile, est au programme : « le système ne fonctionne pas en cas d’afflux massif, mais on ne sait pas par quoi le remplacer », reconnaît un diplomate européen.

6 / Créer un droit d’asile européen

Le problème, comme l’a souligné la chancelière allemande, est que la reconnaissance du statut de réfugié est extrêmement variable d’un pays à l’autre, chacun ayant sa propre interprétation de la Convention de Genève. Les Vingt-huit ont admis qu’il fallait mettre en place, comme le propose depuis longtemps la Commission, un droit d’asile uniforme. Les sommets n’ont pas fini de se succéder.

N.B.: version longue de l’article paru dans Libération du 17 octobre

Egyiptomban történelmi parlamenti választások kezdődtek a mai napon (10.18.), hiszen az elmúlt 30 év során ez lesz az első olyan voksolás, amelyen a Muszlim Testvériség szervezete nem vesz majd részt, köszönhetően annak, hogy a 2012-es parlamenti választáson szerzett nagy győzelmük (a szavazatok 46%-át kaparintották meg) után 2013. júliusában terroristaszervezetnek minősítették és betiltották őket, a parlamentet pedig feloszlatták. Emlékezhetünk, ekkor távolították el és tartóztatták le vezetőjüket, Mohamed Morsit (akit később halálra is ítéltek) és ekkor kezdődött a mostani elnök, Abdel Fattah el-Sisi tábornok politikai karrierje. Az egészen december 2.-ig tartó többfordulós (azért lesz szükség két fordulóra, mert az alkotmány szerint minden szavazóhelyiséget bíróknak kell felügyelnie, de az országban egyszerűen nincs ennyi bíró) megmérettetéstől mindenki azt várja, hogy ezzel fog majd Egyiptom visszatérni a demokrácia útjára, persze nem teljes egészében, hiszen al-Sisi kezében továbbra is jelentős hatalom fog összpontosulni, ráadásul a választásokon a Sisit támogató koalíciók győzelme várható, így az Egyiptom Szeretete középjobbos szövetség számíthat valószínűleg a legtöbb szavazatra, de az egykori Mubarak-éra minisztereit, üzletembereit tömörítő Egyiptomi Front is számíthat képviselői helyekre.

Ráadásul a Muszlim Testvériség betiltása óta egyetlen szalafista pártnak számító Al Nour is Sisit támogatja, úgyhogy Sisi ellenzéke nagyjából abban a pár helyben bízhat, amelyet balra húzó vagy világi nézeteket valló független jelöltek szerezhetnek, de a konkluzió egyértelműen az, hogy az 596 képviselőből álló (ebből 448-at választhatnak meg közvetlenük a választók most) parlamentben szinte kizárólag Sisi támogatói fognak ülni majd, így hiába lesz a törvényhozásnak elvileg kétharmados támogatottság mellett lehetősége bizalmatlansági indítványt benyújtani az elnök ellen, erre minimális az esély. Az aggodalom tehát Sisi számára egyrészt a választási részvétel nagysága lehet, hiszen az országban pont az elég egysíkú lehetőségek okán maradnak távol az urnáktól sokan (plusz már “választási fáradtság” jelei is mutatkoznak a társadalomban, olyan sok voksolásra került sor az elmúlt években), másrészt pedig az, hogy a nemzetközi közösség mennyire lesz elfogadó egy ilyen választással kapcsolatban, ahol az ellenzék nem igazán képviselteti magát, plusz továbbra is ezrek ülnek börtönben politikai nézeteik miatt – bár ez utóbbi valószínűleg nem lesz aggály, hiszen az észak-afrikai és közel-keleti helyzet okán semmire nincs jobban szüksége Európának és a világnak, mint egy stabil Egyiptomra.

És hát vannak dolgok, amelyekre nem nagyon kell most sem számítanunk, a biztonság nem lehet kérdés, a hadsereg olyan erőket, több százezer katonát mozgósított, hogy robbantásokon és egy-egy öngyilkos támadáson kívül komoly biztonsági problémákra nem lehet számítani – szintén nem lehet kérdés az sem, hogy nők vagy éppen keresztények túlságosan nagy számban nem fogják képviseltetni magukat a törvényhozásban. A fentiek tükrében azért nehéz a kampányról és az ígéretekről beszélni, hiszen azok vajmi keveset fognak számítani, de azért az elmondható, hogy az Egyiptom szeretete és mondjuk az Al Nour is a szegény rétegek támogatását illetve a kis- és középvállalkozások fejlesztését ígérte, de volt olyan kisebb mozgalom is, amelyik már előzetesen jelezte, hogy nem számít komoly mennyiségű szavazatra, ezért nincs programja sem (!!).

Az előzetesen az utcákon végzett közvéleménykutatások egyébként két érdekes dologra is rávilágítottak: egyrészt az átlagember tudja, hogy a jelenlegi voksolás nem nagyon számít majd semmit, másrészt sokan inkább a mostani, diktatórikusnak is nevezető, ám stabil rendszert támogatnák szavazataikkal és nem szeretnék, ha vallási ellentétek miatt káoszba süllyedne az ország. Vallás szempontból amúgy is elég sok dolgot el fog árulni a mostani szavazás, hiszen egyrészt az Egyiptom szeretete mozgalmában van egy keresztény beállítottságú párt is, másrészt a keményvonalas muszlimok jelentős része elfordult az Al Nourtól, miután utóbbi támogatta a Muszlim Testvériség elleni leszámolást – azaz a nagy kérdés, hogy ők kiben látnak lehetőséget, vagy egyáltalán látnak-e lehetőséget valakiben.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Kenyába, Ugandába és a Közép-afrikai Köztársaságba látogat a katolikus egyházfő november végén.

Újabb közép-afrikai országban kezdenek aggasztó jelek mutatkozni a politikai palettán, hiszen például Burundi után ezúttal Ugandában történtek olyan lépések, amelyek olyan irányba indíthatják el ezt az országot is, amely nem igazán nevezhető teljesen demokratikusnak. Történt ugyanis, hogy tegnapelőtt (10.15.) letartóztatták Kizza Besigyét, a Demokratikus Változás Fórum (FDC) mozgalmának egyik vezetőjét, ellenzéki elnökjelöltet, azzal vádolva, hogy illegális megmozdulásokat akart szervezni. Az elnökjelöltként jövőre már negyedik alkalommal induló Besigyét a háza közelében tartóztatták le majd vették őrizetbe, a hivatalos álláspont szerint azért, hogy így őrizzék meg a békét és tartassák be a törvényeket Ugandában – persze az közismert, hogy az ugandai rendőrség a múltban már jópár alkalommal lépett fel kőkeményen a Besigye támogatói által szervezett megmozdulások alkalmával és ehhez nem kell túlságosan messzire visszamenni az időben, a közelmúltban is voltak ilyen kemény fellépések ellenzékiek ellen.

Igen, ellenzékiek ellen, ugyanis nem Besigye az egyetlen “célpont”, a jövő évi választások alkalmával szintén elnökjelöltként induló, néhány hónappal ezelőttig még az elnök fő szövetségesének számító Amama Mbabazi híveivel sem bánnak kesztyűs kézzel a hatóságok. Annak ellenére sem, hogy Mbabazi és Besigye is egyaránt bajtársként küzdött a jelenlegi elnökkel, Yoweri Musevenivel, amikor utóbbi a Nemzeti Ellenállási Mozgalom (NRM) élén küzdött küzdött a nyolcvanas évek Ugandájában a hatalomért. Besigye mellett egyébként Kyadondo megye egyik parlamenti képviselőjét, Ssemujju Ibrahim Ngandát is letartóztatták (a letartóztatásról tudósító újságírók közül többen meg is sérültek, amikor a rendőrök szó szerint félresöpörték őket) és ezzel a hétvégére tervezett megmozdulások Kirekában, Mukonoban és Jinjában is el fognak maradni.

Ugyanez történt egy héttel ezelőtt is, amikor a Masaka-Mbarara közötti úton tartóztatták le az FDC képviselőit (köztük Besigyét is), hogy egy Rukungiriben tervezett tüntetést akadályozzanak meg. A rendőrség már szerdán (10.14.) kijelentette, hogy amennyiben Besigye elindul majd valamelyik megmozdulásra Jinjába vagy Igangába, le fogják tartóztatni és amikor autójával csütörtökön (10.15.) elhagyta házát, pár száz méter múlva a rohamrendőrség tartóztatta fel és vette őrizetbe (őt konkrét fizikai attrocitások nem érték, de az előbb említett Ssemujjut állítólag bántalmazták őrizetbevétele során). Alapvetően a hatóságok érvelése is helytálló, hiszen a választási bizottság állásfoglalása szerint nem lehet kampányrendezvényeket tartani addig, amíg nem nyílik meg az erre vonatkozó periódus a jelöltségek elfogadása után, de ez nem lehet magyarázat a rendőrök erőszakos fellépésére és a bántalmazásokra – az újságírókat például a rendőrség vezetője meg is fenyegette, hogy maradjanak távol a letartóztatásoktól és megmozdulásoktól, különben durván fognak fellépni felük szemben.

A fentebb leírt eseményekkel egyidőben számolt be a BBC Newsnight arról, hogy egy, az Uganda fontos szövetségesének számító Nagy-Britanniában székhellyel bíró cég a legmagasabb kategóriába tartozó megfigyelési eszközököket és technológiákat adott el az ugandai kormánynak az elmúlt évek során, amelyeket állítólagosan Museveniék az ellenzék, például Besigye megfigyelésére használtak fel. A 2016-os ugandai elnökválasztásig mindenesetre fogunk még politikai drámákat látni, legalább olyanokat, mint amelyeket eddig hozott az év, amelynek fő eseménye az volt, hogy a sokak szemében Museveni utódjának tartott Amama Mbabazi összetűzésbe keveredett az elnökkel és elhagyta az NRM-et, hogy független jelöltként induljon majd a voksoláson – az ok egyszerű, Mbabazi nem várta meg Museveni döntését a jövőről, hanem egyértelművé tette, hogy az októberi pártkongresszuson Museveni ellen fog küzdeni az NRM jelöltségéért.

Ahogy a jelenlegi helyzet mutatja, ez egy elhibázott döntés volt, de a 2016-os voksolás igazán különleges lesz, hiszen a korábbi években az Ugandában igen komoly szerepet betöltő (“egy hadsereg országa”) hadseregből jöttek Museveni ellenfelei (Besigye vagy mondjuk az FDC jelenlegi vezetője, Mugisha Muntu és még sorolhatnánk), ami csak erősíti azt a beidegződést és kényszerképzetet, hogy kizárólag erős kézzel, vasmarokkal lehetne irányítani ezt az országot. És mire készül Museveni? Ellenzékiek szerint nagy erővel dolgozik a Muhoozi-projekten, azaz a hatalom átadásán Muhoozi nevű fiának, ami azért is lehet egy sikeres művelet, mert Museveninek minden vád és támadás ellenére komoly reputációja van Ugandában, hiszen ő konkrétan a jelenlegi állam “atyja”, az NRM alapítója, aki bármikor képes előrántani a hazafias ütőkártyát és tízezreket az utcára szólítani maga mellett. Egyben azért biztosak lehetünk: a Dél-Szudában és Szomáliában is bizonyító stabil, erős ugandai hadsereg mellett nem nagyon kell komoly konfliktusokra számítanunk Ugandában, a jelenlegi eseményekről pedig csak azt mondhatjuk – business as usual.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Meg persze a magyar kerítésépítést.

Az eddig szerzett tapasztalatok felhasználásával továbbfejlesztett gépkarabélyt mutatott be a Ceska Zbrojovka. A cseh fegyvergyár a 2010-ben a hazai haderő által 17678 darabos mennyiségben rendszeresített CZ 805 Bren új variánsával került a média fókuszába. A 2011-ben már Afganisztánban hadszíntérre kerülő fegyvert ért legfőbb kritikák a nagy tömeg, a nem megfelelő ergonómiai kialakítás és súlyponti helyzet, valamint a kissé komplikáltan takarítható gázrendszer volt. A CZ806 Bren2 hosszúcsövű A1-es és rövidcsövű A2-es variánsán 0,5 kilogrammos tömegcsökkentést sikerült elérni, a felhúzókart a hátsó állásban is lehet rögzíteni, a markolatot a lövész számára két méretben lehet kedvezőbbé tenni és a tárkioldó is könnyebben kezelhetővé vált.

Az elsütőbillentyű is kedvezőbb kialakítású lett, de a tűzváltókart már csak biztosított, egyes- és sorozatlövés állásba lehet állítani és a teleszkópikus tust is igény szerint lehet beállítani a lövész testméreteinek megfelelően. Persze ha már a CZ 805-ös átalakítása vált szükségessé egy kicsit jobban utánanéztek a szükséges változtatásoknak, így sikerült a gyártási költségek csökkentését is elérni a CZ 806 Bren 2-nél. Az átalakítások hátránya, hogy a teljes csereszabatosság a két fegyver között nem valósulhat meg.

Az amerikai ejtőernyőscsapatok által 1997-ben végleg visszautasított M8-as könnyű harckocsival kilincsel a BAE Systems Washingtonban. Az Atlanti-óceán túloldalán a közelmúltban vetődött fel újra a könnyűsúlyú harckocsik esetleges rendszeresítésnek ötlete. A brit cégcsoport véleménye szerint a hat prototípusban megépített M8-as az elmúlt, majd két évtized fejlesztéseit felhasználva egy ideális választás lehet. Mik is ezek a fejlesztések? A CV90-es gyalogsági harcjárművön már évek óta alkalmazott teljesen gumiból készített lánctalp, az Abrams harckocsiban és a Bradley gyalogsági harcjárművön már használt fedélzeti elektronikai eszközök, na és persze a moduláris páncélzat. Az igény szerint felerősíthető páncéllemezekkel 13 tonnától 23 tonnáig terjedhetne a könnyű harckocsi tömege. A legkönnyebből a C-130-as egyet, míg a C-17-es akár hármat is elszállíthat. A BAE Systems elmondása szerint a szerződés elnyerésétől számítva az első prototípus 18 hónapon belül átadásra kerülhet.

Elkezdett testet ölteni az első spanyol A400M Atlas teherszállító repülőgép. A Madrid által 27 példányban beszerezni kívánt légi erőművészből az elsőt 2016 második negyedévének végéig szállítja le a gyártó. Ennek, vagyis az MSN 44-nek a szárnyait egy A300-600ST Beluga repítette az összeszerelést végző Sevilla melletti üzembe. Spanyolország mellett Belgium és Luxemburg az a két állam, mely bár rendelt a típusból, eddig nem vehetett át elkészült példányt.

Oroszország reményei szerint sikerülhet vevőt találni a három építés alatt álló ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú fregattjára. A Project 11356M jelzéssel is ismert egységek építését a kalinyingrádi alapú Jantar Hajógyár végzi, de meghajtásukról ukrán gyártmányú gázturbinák gondoskodnak. Pontosabban csak gondoskodnának, mivel a megromlott orosz-urán viszony miatt gondok jelentkeztek a volt szovjet tagköztársaság szállítási hajlandóságában, joggal. Éppen ezért a még építési fázisban lévő utolsó három fregattra keres vásárolót Moszkva. A Szaturn tervezőiroda által ajánlott M90FP gázturbinák beépítése túl hosszú időt venne igénybe, ez az orosz flotta feszített fejlesztési tervébe nem fér bele, így eladnák a fregattokat, és a vásárló szerezné be Ukrajnától a gázturbinákat. A célkeresztben India van, ahol a hasonló tervek alapján már szolgálatba állt a TALWAR-osztály több egysége is. Az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú fregattokból így csak három szolgálhat majd az orosz flotta lobogója alatt hajózva.

Izraelben az Israel Aerospace Industries Bedek részlege elkészült az első C-130H Hercules élettartam-hosszabbítással egybekötött modernizációjával. Az Elbit Systems kijelzőivel korszerűsített műszerfal mellett természetesen a fedélzeti elektronika is megújult, az időjárásradarral együtt. A cserélt szárnyközép-résznek köszönhetően a H Herculesek 2040-ig maradhatnak szolgálatban.

Iránban precíziós fejrésszel látták el a 2000 kilométeres hatótávolságú Sahab-3-as ballisztikus rakétát. Az Emad harci résszel ellátott fegyver indításáról és becsapódásáról a helyi tévé szolgáltatott képanyagot, ahol az is látható volt, hogy az Emad a becsapódást követően fel is robbant.

Afganisztán további Mil Mi-35 Hind harci helikopterek beszerzését tervezi végrehajtani Oroszországból. A hadrendben lévő 11 Hind közül egyes vélemények szerint jelenleg csak pár darab repülőképes van, ezen az állapoton segíthetne az új gépek beszerzése. Kérdés, hogy ezt miből fogja finanszírozni az afgán állam, ami az eddigi beszerzéseket is csak jelentős külföldi, amerikai segítséggel volt csak képes végrehajtani. Az Oroszországot sújtó embargó keresztbe tehet ennek a tervnek, de az sem elképzelhetetlen, hogy Moszkva nyújt majd hitel képében segítő kezet az újabb Hind beszerzéshez.

Kína a VT-4-es (MBT3000) harckocsit ajánlja Peru figyelmébe, ahol a T-55-ök utódját keresik. A 140 darab páncélos beszerzésével kecsegtető üzletre a hírek szerint pályázik az M1A1 Abrams, a T90S, a T-84, és a K2 Black Panther gyártója is.

Október 5-én a Draken International átvette a cseh Aero Vodochody-tól az első L-159E ALCA könnyű támadó-és kiképző repülőgépét. Az amerikai légierő és haditengerészet számára repüléseket végrehajtó cég számára ebben az évben még hét L-159E kerül átadásra a megrendelt 21-ből.

Új rakéta-póthajtású gránáttal hajtottak végre két sikeres lövészetet az Egyesült Államokban. A Pike félaktív lézeres irányítású lövedéket a Raytheon Company mutatta be. A gépkarabélyok csöve alá szerelt 40 milliméteres gránátvetőből indítható Pike hossza 432 milliméter, tömege 0,8 kilogramm. Hatótávolsága akár a 2 kilométert is elérheti, így használata nagyságrenddel olcsóbb, mint a FGM-148 Javelin irányított rakétáé és pontosabb, mint a 12,7 milliméteres nehézgéppuskák. A hajítótöltettel történő kilövését követően 2,5-3 méterem belül beindul a szinte füstmentes rakétamotor és a Pike ballisztikus pályán éri el célpontját. Az iránymutató lézersugarat a becsapódás előtt 15 másodperccel kell aktiválni számára. A három éves fejlesztési múlt nem ölte ki a tervezők fantáziáját, reményeik szerint a Pike a jövőben megjelenhet UAV-k fegyverzetében is. Egy esetleges megrendelés befutását követően 18 hónapon belül megindulhat a Pike rakéta-póthajtású gránát sorozatgyártása.

Kezd késszé válni az M1 Abrams harckocsi számára tervezett következő modernizációs csomag. A SEPv3 (System Enhancement Package version 3) legfőbb elemei a korszerűbb elektronikai összetevők, de gyorsabbá válik az adatátviteli sebesség is. Ez a légi robbanásra képes, programozható gyújtóval szerelt lövedékek előtt is tovább nyithatja az ajtót, de a nagyobb felbontású kijelzők a jobb képet biztosító éjjellátók alkalmazását is lehetővé tennék. A General Dynamics Land Systems ezeken felül egy 1500 lóerős teljesítményű, MTU 12V 883-as dízelmotor és egy Allison sebességváltó beépítését is tervezi, ezekkel 14%-al csökkenthetők lennének az üzemeltetési költségek.

Október 16-án volt 30 éve, hogy Brazíliában végrehajtotta első repülését az AMX vadászbombázó YA-1 FAB 4200 jelzésű példánya.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Szu-27P Flanker.

Harbin Z-9WA.

General Dynamics F-111E Aardvark.

Saab JA37D Viggen.

Szu-22M4 Fitter-K.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

MiG-27D.

Agusta Westland Merlin HM.1.

English Electric Canberra T.17.

Tupoljev Tu-22M-3.

French Hades Short-Range Ballistic Missile

The attacks of the Russian aviation on ISIL terrorists in Syria have become the starting point for countless predictions regarding "Putin's plan in the Middle East." The most "emphatic" analysis of what is happening in Syria came from former chess player Garry Kasparov. Mr. Kasparov traditionally unveiled many secrets of the Kremlin administration

Tous les jours, les soldats de l’armée de Terre participent à l’opération SENTINELLE, œuvrant au contact de la population. Pour saluer leur action, une cérémonie était organisée par la mairie des Lilas (Seine-Saint-Denis) le 10 octobre dernier.