Feed aggregator

Bir Tawil kapcsán már volt szó olyan területről Afrikában, amelyre igazából egyetlen ország sem tart igényt, de míg annak a kihalt, sivatagos területnek a kapcsán az volt elmondható, hogy azért nem akarja sem Szudán, sem Egyiptom, mert ezzel a szándékukkal elismernének egy olyan térképet, amely több másik terület elvesztését vonná maga után, addig az alig 15 hektáros Perejil-sziget (Isla de Perejil – a Petrezselyem-sziget, az itt növekvő petrezselyem után) esetében azért nem vállalja senki a fennhatóság kinyilatkoztatását, mert azzal igen komoly diplomáciai konfliktus alakulna ki. Ahogy az egyébként már meg is történt a Marokkótól 200 méterre a tengeren található szikla ügyében, amikor a Spanyolország által is követelt szigeten marokkói katonák szálltak partra és kitűzték a marokkói zászlót még 2002-ben, igen komoly, fegyveres reakciót váltva ki Madridból.

Elsőként a spanyol parti őrség szállt partra, hogy tisztázza a marokkói zászló és a felállított marokkói katonai tábor ügyét, de ezeket a tisztviselőket a marokkói katonák fegyverrel távozásra kényszerítették. 2002. július 18-án azonban egy jóval nagyszabásúbb katonai műveletben, a spanyol légierő és tengerészet támogatásával különleges katonai egységes helikopterekkel hajtottak végre akciót a Perejil-sziget ellen és az összes marokkói katonát őrizetbe vették, majd bázisuk felszámolása után spanyol katonai támaszpontot hoztak létre a sziklán. Ez sem tartott sokáig, az Egyesült Államok közbenjárására a spanyolok is visszavonultak a Perejilről, így az azóta eltelt években igazi senkiföldje, ráadásul elég szorosan megfigyelt senkiföldje volt ez a kietlen és túlságosan sokmindenre nem használható földdarab.

Időnként marokkói pásztorok kötnek itt ki csónakjaikkal, hogy gondoskodjanak az itt élő kecskéikről, de katonák nagyon ritka esetben tették a lábukat a Perejilre 2002 óta, legutóbb 2014-ben a marokkóiak, amikor spanyol kérésre elszállították az itt tábort verő és várakozó afrikai bevándorlókat (egyébként Rabat szerint 2002-ben is azért érkeztek katonák a szigetre, hogy felszámolják az itt működő csempészbázist illetve megakadályozzák az illegális bevándorlók gyülekezését a szigeten). Önmagában tehát azért az látható, hogy nem túlságosan értékes vagy jelentős földdarabról van szó, ami fontosságát adja, az a tény, hogy Marokkó több kisebb, hasonló szigetecskével együtt Ceuta és Melilla városát is magának követeli Spanyolországtól, így egyértelmű, hogy ha Madrid a Perejil-sziget kapcsán beadná a derekát és lemondana a területről, azzal lavinát indíthatna el – Franciaországot és Portugáliát (még a 15. században a portugálok voltak a sziget első birtokosai felfedezőként) leszámítva az egész Európai Unió Spanyolország mellett áll, Marokkót pedig a teljes Arab Liga támogatja (kivéve Algériát, amely történelmi okokból is a spanyolok követelését ismeri el). A legtöbb spanyol vagy marokkói nem is nagyon hallott valószínűleg a mai napig erről a földdarabról, Marokkóban ráadásul nem is Perejil- v. Parsley-szigetként hivatkoznak rá, hanem az eredeti berber nevén, azaz Turaként (jelentése üres) vagy a spanyol kiejtés után megmaradt Lailaként, és minden hivatalos kommunikációban így beszélnek róla az országban.

A konfliktusról idén még film is jelent meg La Isla címmel, sőt Colin Powell egykori amerikai külügymininszter It Worked For Me: In Life and Leadership című könyvében is elég hosszú szövegrész jutott a Perejilnek, valószínűleg azért, mert Powell volt az, aki anno 2002-ben tucatnyi telefonhívást intézett az akkori spanyol külügyminiszternek, Ana Palacionak és marokkói kollégájának, Mohamed Benaissának, hogy megoldja a válságot – sőt, mint a könyvből kiderül, ő volt az, aki összeállította azt az egyetlen A4-es oldalnyi szöveget, amely alapján visszaállt a status quo a szigeten. És egyébként ez a kérdés annyira érzékeny téma, hogy még a Google geopolitikai kérdésekkel foglalkozó csapata is órákat egyeztetett arról, hogy milyen néven és kinek a
fennhatósága alatt tüntessék fel a Google térképein a sziklát.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

 

From 27 to 29 October 2015, an Awareness Level Module of the European Armament Cooperation Course (EAC) is taking place at the European Defence Agency’s premises. Organised by the European Defence Agency (EDA), the European Security and Defence College (ESDC) and the Austrian Ministry of Defence (MOD) and Sports, the course has attracted the highest number of attendees in its four-year history. Forty-six enrolled students represent thirteen EDA Member States, the European Commission, European External Action Service (EEAS) and Organisation for Joint Armament Cooperation (OCCAR). 

The aim of the EAC course is to enhance mutual understanding of the armaments cooperation issues and to serve as a useful networking platform to foster and harmonise armaments cooperation among the Member States. Most of all, it addresses junior personnel who need to gain knowledge and experience in international acquisition and project management. The course also complements the curriculums of available national courses. “We believe that the practitioners who work in national and international armament cooperation can highly profit from the course. We are able to provide them with practical knowledge and understanding of the armament sector along with its frameworks, the stakeholders’ tools and processes as well as challenges and benefits available at the EU level,” says Massimo Guasoni, the EDA Head of Unit Education, Training & Exercise.

Towards Europe’s strategic autonomy 

Rini Goos, the EDA Deputy Chief Executive, welcomed the course participants and, in his speech, he pointed out the key elements for European strategic autonomy and freedom of action: “Apart from working on capabilities, first of all, we must strive to enhance investment in traditional defence research, particularly in collaborative Research & Technology. Secondly, we need a sound European industrial policy. Thirdly, I would like to mention standardisation: a pan-European standardisation approach is the key to increase European competiveness on a global scale and to strengthen the European Defence Technological and Industrial Base Strategy; it is also the main driver for interoperability. And last but not least, civil-military ‘dual-use’ synergies need to be better exploited. It is only if we move ahead along these four strands of work that Europe will be able to attain strategic autonomy and become a security provider rather than a security consumer”.  

Dr Wolfgang Sagmeister from the Austrian MOD being the Course Director will make sure that all the course objectives will have been met. The topics on the agenda are much varied and include the presentations of the EDA and the ESDC; military dimension of the Common Security and Defence Policy; EU military capability development along with the EDA Capability Development Plan, current trends in military defence capability development; intercultural aspects in international cooperation; EU Defence policies in a wider context, and other.  

The EAC course traditionally comprises two parts: an Awareness Level Module taking place in Brussels, and an Expert Level Course, which will be held from 23 to 27 November 2015 in Warsaw, Poland. However, in order to attend the course, it is mandatory to complete an Internet-based Distant Learning (IDL) module offered by the ESDC. 

Shaping an educational platform Since 2006, the EDA had been working towards establishing a proper training frame in response to the growing needs for harmonised education in the armament acquisition field. In 2009, the Czech Republic’s EU Presidency supported the creation of a new European armaments cooperation course, providing an EU-wide training platform where a common understanding of a European approach to armaments cooperation could be promoted. The EDA Member States welcomed the initiative and later that year the EDA Steering Board, in the National Armaments Directors configuration, approved the top-level European Armaments Cooperation (EAC) Framework, under which the current course was established.

In 2013, thanks to the initiative of Austria and other like-minded countries, including the Czech Republic, Germany, Sweden, and the United Kingdom, the course took its current form. It followed the success of the pilot European Armaments Cooperation Course organised in Brussels and Stadtschlaining in 2012.

More information:

• News: "EDA organises joint course with European Security and Defence College" (28 October 2014)
• European Security and Defence College website

1.    Die Europäische Union steht in dieser kritischen Phase fest zu ihrem Engagement für Afghanistan und das afghanische Volk. In den vergangenen Monaten war die Sicherheitslage ernst; erneute Terroranschläge mit mehr zivilen Opfern als je zuvor und die damit einhergehende Binnenvertreibung sowie der Exodus Tausender Afghanen haben den Druck auf die Region und auf die Europäische Union erhöht. 

2.   Umso dringender ist es erforderlich, dass die Regierung Afghanistans und alle Partner in der Region sich glaubhaft dafür einsetzen, den Konflikt zu beenden und ein stabiles Umfeld zu gewährleisten. Ein Friedensprozess unter afghanischer Führung und Eigenverantwortung ist weiterhin die Voraussetzung für jegliche tragfähige Lösung, bei der wichtige Errungenschaften wie die Achtung der Menschenrechte und insbesondere der Rechte der Frauen erhalten bleiben müssen. Die EU verurteilt die jüngsten Angriffe der Taliban in Kundus und bedauert die Opfer unter der Zivilbevölkerung und den afghanischen nationalen Verteidigungs- und Sicherheitskräften. Sie erinnern daran, was auf dem Spiel steht: die Stabilität Afghanistans, seine Entwicklung und die über viele Jahre hinweg erreichten Fortschritte.  

3.   Der Rat bedauert den Verlust von Menschenleben bei dem Luftangriff auf das Krankenhaus der Organisation "Ärzte ohne Grenzen" ("Médecins Sans Frontières"). Er wartet auf die Ergebnisse der verschiedenen dazu eingeleiteten Untersuchungen. Der Rat betont, wie wichtig es ist, dass alle Seiten das humanitäre Völkerrecht und die internationalen humanitären Grundsätze wahren und medizinische sowie humanitäre Einrichtungen, Hilfsorganisationen und deren Personal schützen und achten.  

4.   Die EU wird weiterhin dabei helfen, die Ursachen der Migration – wie Armut, Menschenrechtsverletzungen und Instabilität – zu beseitigen, um die Anreize für irreguläre Migration zu verringern und die Menschenhandelsnetze zu bekämpfen. Der Rat tritt dafür ein, dass Anstrengungen zur Wiedereingliederung von Flüchtlingen, Migranten und Binnenvertriebenen unternommen werden, die für die Entwicklung der afghanischen Gesellschaft wichtig sind. 

5.   Es ist von entscheidender Bedeutung, dass das afghanische Volk das Vertrauen in die Zukunft wiedergewinnen kann. Die von Präsident Ghani auf der Londoner Konferenz von 2014 dargelegte ehrgeizige Reformagenda und die Rahmenvereinbarung über Eigenständigkeit durch gegenseitige Rechenschaft ("Self-Reliance through Mutual Accountability Framework"), die auf der Tagung hoher Beamter in Kabul am 5. September 2015 vorgestellt wurde, belegen das Engagement der Regierung der nationalen Einheit für Veränderung und glaubhafte Reformen. Im Einklang mit der Strategie der EU für den Zeitraum 2014-2016 unterstützt die EU nachdrücklich die Reformen der Regierung der nationalen Einheit, bei denen dringend weitere greifbare Fortschritte vonnöten sind. 

6.   Zur Umsetzung der "Self Reliance"-Reformagenda für Wirtschaftswachstum, makroökonomische Stabilität, gute Regierungsführung und Verringerung von Armut sind entschlossene Maßnahmen der Regierung der nationalen Einheit ebenso erforderlich wie die auf hohem Niveau fortgesetzte Unterstützung durch die internationale Gemeinschaft auf der Grundlage gegenseitiger Rechenschaft. Eine starke afghanische Führungsrolle beim Reformprozess und verstärkte Anstrengungen, öffentliche Dienstleistungen zu erbringen, werden es den Gebern ermöglichen, ihre Unterstützung in wesentlichen Zügen an den Vorstellungen der Regierung auszurichten. Eine stabile und inklusive demokratische Regierungsführung, einschließlich der Reform des Wahlsystems und der Wahlinstitutionen, Fortschritte bei der Rechtsstaatlichkeit, die Bekämpfung der Ursachen für Korruption und die Förderung der Menschenrechte, insbesondere der Rechte von Frauen und Kindern, sind sowohl für die Regierung Afghanistans als auch für die internationale Gemeinschaft entscheidende Faktoren. 

7.   Der Rat begrüßt den Beschluss zur Annahme der Einladung der Regierung Afghanistans, die nächste umfassende Ministerkonferenz zu Afghanistan in Brüssel 2016 mit auszurichten. Afghanistan wird auf das anhaltende Engagement der internationalen Gemeinschaft in der jetzigen oder annähernd in der jetzigen Höhe angewiesen sein, um den Weg zur Nachhaltigkeit fortzusetzen. Die Ministerkonferenz wird die Rahmenvereinbarung für die afghanische Regierung und die Geber bis 2020 festlegen und so zu einem stabilen und verlässlichen Umfeld beitragen, das es Afghanistan ermöglicht, schrittweise zur Eigenständigkeit zu gelangen. Die Brüsseler Konferenz sollte durch konkrete Verpflichtungen und deren Erfüllung durch die Regierung Afghanistans ebenso wie durch die internationale Gemeinschaft gestützt werden. Der Rat ersucht die Hohe Vertreterin und die Kommission, die Vorbereitungen für die Brüsseler Konferenz gemeinsam mit der Regierung Afghanistans und in enger Abstimmung mit internationalen Partnern und Akteuren in der Region weiterzuführen. 

In view of the plenary statement on the situation in South Sudan by the Vice-President of the Commission/High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy next Wednesday, 28 October, the Chair of the Subcommittee on Human Rights warns ofthe situation of the almost 4 million people in South Sudan who are at risk of starvation unless the international community takes urgent action and does not turn a blind eye to this part of the world.
Press statement
Source : © European Union, 2015 - EP

Europe must put pressure on Russia to protect civilians in Syria Human Rights Subcommittee MEPs said in a debate with experts on Thursday morning, 22 October. The speakers also stressed that it is necessary to stop the conflict in the country and that although humanitarian aid is more than welcome it is not a sustainable solution.
Press statement on the DROI debate on Syria
Source : © European Union, 2015 - EP

"Are we really going to let them die ofcold?" - `The DROI Chair warns of the deteriorating refugee crisis in theBalkans. The cold of winter hasalready arrived but European solidarity still remains to be seen. The EU hasnot yet reacted properly to a crisis that is now deteriorating alarmingly asweather conditions worsen.

Press statement
Source : © European Union, 2015 - EP

Thursday 12 November 2015
from 09.00 - 12.30 in meeting room ASP A1G3

Representatives of NGOs as well as other organisations are requested to accede to the EU Transparency Register and follow the procedures therein for access to the European Parliament.
Further information
Watch the meeting live
Draft agenda and meeting documents
Source : © European Union, 2015 - EP

1.    Az Európai Unió napjaink kritikus történései közepette is szilárdan elkötelezett marad Afganisztán és az afgán nép mellett. Az elmúlt hónapok során súlyos biztonsági helyzet alakult ki, újabb terrortámadásoknak lehettünk tanúi, amelyek minden eddiginél több polgári áldozatot követeltek, aminek következtében afgánok ezrei kényszerültek az országon belül lakóhelyüknek, vagy akár magának az országnak az elhagyására, mindez pedig egyre növekvő terhet jelent a térség és az Európai Unió számára. 

2.   Az afganisztáni kormánynak és a régióban működő valamennyi partnernek minden eddiginél sürgetőbb feladata, hogy hitelesen elkötelezze magát a konfliktus befejezése és a stabil környezet megteremtése mellett. Bármiféle fenntartható megoldás előfeltétele továbbra is az afgánok által irányított és felvállalt olyan békefolyamat, amely során meg kell őrizni a főbb eredményeket, így például szavatolni kell az emberi jogoknak, és különösen a nők jogainak a tiszteletben tartását. Az EU elítéli a nemrégiben Kunduzban végrehajtott tálib támadásokat, amelyek a civil lakosság és az afgán nemzeti biztonsági erők körében követeltek áldozatokat. Ezek az áldozatok nem hagyják elfelednünk, mi forog kockán: Afganisztán stabilitása, fejlődése és a hosszú éveken keresztül elért eredményei.  

3.   A Tanács mély sajnálatát fejezi ki a Médecins Sans Frontières kórházát ért légitámadás okozta halálesetek miatt. Jelenleg a folyamatban lévő különböző vizsgálatok eredményét várja. A Tanács hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy minden fél megfeleljen a nemzetközi humanitárius jognak és alapelveknek, továbbá védje és tiszteletben tartsa az orvosi és humanitárius létesítményeket, segélyszervezeteket és azok személyzetét.  

4.   Az EU a jövőben is segíteni fogja a migrációt kiváltó okoknak, így a szegénységnek, az emberi jogok megsértésének és az instabilitásnak a kezelését, hogy ezáltal mérsékelje az irreguláris migrációt ösztönző tényezőket, és felvegye a küzdelmet az embercsempész-hálózatokkal. A Tanács ösztönzi azon törekvéseket, amelyek a menekültek, a migránsok és a belső menekültek visszailleszkedését célozzák, akik mindannyian fontosak az afgán társadalom fejlődése szempontjából. 

5.   Alapvetően fontos az, hogy az afgán nép visszanyerje a jövőbe vetett bizalmát. Az Asraf Gáni elnök által a 2014-es londoni konferencián körvonalazott ambiciózus reformprogram, valamint a magas rangú tisztviselők 2015. szeptember 5-i kabuli találkozóján ismertetett, a kölcsönös elszámoltathatóságról szóló keretszerződés révén megvalósított önállóság („Self-Reliance through Mutual Accountability Framework” , SMAF) egyaránt bizonyítja, hogy a nemzeti egységkormány elkötelezett a változás és a hiteles reformok mellett. A 2014–16-os uniós stratégiával összhangban az EU határozottan támogatja a nemzeti egységkormány által végrehajtandó reformokat, amelyek tekintetében sürgősen kézzel fogható eredményeket kell felmutatni. 

6.   A gazdasági növekedésre, a makrogazdasági stabilitásra, a jó kormányzásra és a szegénység csökkentésére irányuló, „önállóságot” célzó reformprogram végrehajtása a nemzeti egységkormánytól határozott fellépést, a nemzetközi közösségtől pedig a nagymértékű támogatás fenntartását követeli meg, mindezt a kölcsönös elszámoltathatóság alapján. A reformfolyamat során érvényesülő erős afgán vezetés és az arra irányuló fokozott erőfeszítések, hogy az ország polgáraihoz eljussanak a szolgáltatások, lehetővé teszi majd a donorok számára, hogy jelentős mértékben összehangolják támogatásaikat a kormány elképzelésével. A stabil és inkluzív demokratikus kormányzás – ideértve a választási rendszer és az intézmények reformját, az előrelépést a jogállamiság területén, a korrupciót kiváltó okok kezelését és az emberi jogoknak, különösen a nők és a gyermekek jogainak az előmozdítását – kulcstényezőként tartható számon az afganisztáni kormány és a nemzetközi közösség számára egyaránt. 

7.   A Tanács üdvözli azt a döntést, hogy az EU elfogadta az afganisztáni kormány felkérését, és társrendezője lesz az Afganisztánnal foglalkozó következő, 2016-os brüsszeli átfogó miniszteri konferenciának. Afganisztánnak a jövőben is szüksége lesz a nemzetközi közösség jelenlegi mértékű vagy azt megközelítő szintű kötelezettségvállalására, hogy tovább tudjon haladni a fenntarthatóság felé vezető úton. A miniszteri konferencián meg fogják határozni az afganisztáni kormány és a donorok együttműködésének 2020-ig érvényes keretét, amely hozzájárul majd ahhoz, hogy Afganisztánban olyan stabil és megbízható környezet alakuljon ki, amelyben az ország fokozatosan önállóvá válhat. A brüsszeli konferenciát célszerű az afganisztáni kormány és a nemzetközi közösség által egyaránt tett konkrét kötelezettségvállalásokkal és azok teljesítésével megalapozni. A Tanács felkéri a főképviselőt és a Bizottságot, hogy folytassák a brüsszeli konferencia előkészítését az afganisztáni kormánnyal karöltve, és szoros konzultációt folytatva a nemzetközi partnerekkel és a régióbeli szereplőkkel. 

« L’Algérie, puissance émergente ? », telle est la question posée par la journaliste Charlotte Bozonnet dans son article publié vendredi 23 octobre 2015 dans Le Monde et consacré au dossier sur l’Algérie paru dans le numéro d’automne de Politique étrangère (3/2015).

« De l’Algérie, on souligne souvent la paralysie : celle de son président, affaibli par un accident vasculaire cérébral depuis 2013 ; celle de son système politique, où les clans au pouvoir refusent toute transition. Plus rarement ce qui bouge pour ce pays. Dans son dernier numéro, Politique étrangère consacre un dossier éclairant sur l’Algérie, analysant comment ce système, « miné de toutes parts », se voit contesté par son environnement international.

L’économie, d’abord, ou « la chronique d’une crise permanente » dans un pays qui, en quinze ans de manne pétrolière, aura, certes, amélioré le quotidien de ses habitants mais sans parvenir à construire une économie productive. « Au moment où l’Algérie doit faire face à une nouvelle crise pétrolière, l’hyperdépendance de son économie aux hydrocarbures fait craindre un risque systémique », prévient l’économiste Mihoub Mezouaghi. Avec un baril tombé à moins de 50 dollars (44 euros), le modèle de croissance n’est plus viable, faisant craindre une crise aux répercussions politiques.

Immobilisme mortifère

Les mutations de la politique étrangère de l’Algérie, ensuite. « La diplomatie algérienne va devoir se redéfinir face à un monde qui change », souligne Jean-François Daguzan, directeur adjoint de la Fondation pour la recherche stratégique, qui revient sur « l’âge d’or » de cette diplomatie, dont les principes restent les mêmes depuis l’indépendance : soutien à la décolonisation, non-intervention au-delà des frontières, coopération et multilatéralisme. Sauf que la survenue des « printemps arabes » et les menaces à ses frontières bousculent l’édifice.

Le principe de non-ingérence est remis en question, souligne Geoff D. Porter, de la New York University, rappelant que l’attaque contre le site gazier de Tiguentourine, en janvier 2013, a été lancée depuis le territoire libyen. Si l’Algérie reste fidèle à son approche non interventionniste, certains signes traduisent une inflexion.

En 2013, Alger a autorisé Paris à utiliser son espace aérien dans le cadre de l’opération Serval. En mai 2014, un accord de coopération militaire a été signé avec la Tunisie. Et en février, l’Algérie s’est abstenue de condamner les frappes égyptiennes en Libye. « Face à des menaces externes sans précédent, l’Algérie sera peut-être contrainte de se demander, pour la première fois, si les avantages de sa politique de non-ingérence ne vont pas finir par se révéler moindres que les inconvénients », note M. Porter.

Ce dossier de Politique étrangère raconte l’immobilisme mortifère du régime algérien, tout en analysant les défis majeurs auxquels il est confronté. Ses capacités militaires – les plus importantes du Maghreb –, sa situation géographique aux portes du Sahel en font un acteur-clé de la région. Que l’Algérie le veuille ou non. »

Article écrit par Charlotte Bozonnet dans Le Monde, le 23 octobre 2015. © Le Monde, 2015.

Kaczynski hatalmas győzelmet aratott

(Own report) - Berlin has announced a "German-Russian Youth Year" for 2016/2017. As former Head of the Federal Chancellery Ronald Pofalla (CDU) declared last week at the conclusion of a German-Russian Cooperation Meeting ("Petersburg Dialogue"), cooperation between German and Russian civil societies are "more important than ever." Therefore, the German government's efforts to intensify the German-Russian student exchange program must be supported. Already at the beginning of the Petersburg Dialogue, which has restarted, following a year's interruption, Chancellor Merkel explained that Germany is "interested in a reliable partnership with Russia." Business functionaries are concluding that willingness to cooperate, which had waned due to the Ukraine conflict, is again growing "on both sides." Wolfgang Ischinger, Chairman of the Munich Security Conference, foresees a "diplomatic process" under Berlin's leadership that will lead to a further rapprochement during Germany's OSCE chair - beginning January 1, 2016. Ischinger explicitly points to similarities to the cold war's so-called détente policy, from which the West emerged the winner.