Európai Tanács hírei

A Tanács: 

1. EMLÉKEZTET a tőkepiaci unióról szóló 2015. június 19-i következtetéseire[1], amelyben arra ösztönözte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó, célzott és ambiciózus cselekvési tervet a tőkepiaci unió megteremtésére, előmozdítva ezzel a munkahelyteremtést, a növekedést és a beruházásokat; 

2. ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság elfogadta a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési tervet[2], amely alapos elemzésen alapuló, lépésenkénti megközelítést irányoz elő, és hogy a Bizottság előterjesztette a konkrét javaslatok és kezdeményezések első csomagját[3], továbbá HANGSÚLYOZZA, mennyire fontos hosszú távon is megőrizni a lendületet, amihez a további intézkedésekre vonatkozó konkrét és ambiciózus program szükséges; 

3. EMLÉKEZTET arra, hogy a tőkepiaci unió fontos pillérét képezi a bizottsági beruházási tervnek, amelynek célja a munkahelyteremtés és növekedés előmozdítása egyrészt a háromirányú megközelítés (növekedésbarát költségvetési konszolidáció, strukturális reformok, beruházások) alkalmazásának folytatásával, másrészt a határokon átnyúló beruházás előtt álló indokolatlan akadályok elhárításával és a finanszírozás forrásainak diverzifikálásával, ezzel támogatva különösen az infrastruktúra és a kkv-k finanszírozását; 

4. HANGSÚLYOZZA, hogy a tőkepiaci unió egyrészt olyan projekt, amely az EU 28 tagállama számára jelentőséggel bír, másrészt a gazdasági és monetáris unió megvalósítása[4] szempontjából is prioritás, ÜDVÖZLI, hogy a tőkepiaci unió valamennyi tagállam, így a kevésbé fejlett tőkepiacokkal rendelkező tagállamok számára is lehetőséget teremtene a mélyebb európai pénzügyi piacokon való forráshoz jutáshoz, és HANGSÚLYOZZA, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a pénzügyi stabilitás és a befektetővédelem fenntartását minden kapcsolódó kezdeményezés keretében tiszteletben kell tartani; 

5. EMLÉKEZTET arra, hogy ha a határokon átnyúló tőkepiacok jól működnek, az elősegíti a monetáris politika transzmissziójának hatékonyságát, és előmozdítja a kockázatmegosztást a magánszektorban, és ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy az EU-28 – az euróövezetet is beleértve – ellenállóbbá váljon a sokkokkal szemben; 

6. Ennek megfelelően az alábbi, többek között a Bizottság által meghatározott kiemelt területeket TÁMOGATJA:

• valamennyi vállalkozás, különösen a kkv-k és a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalkozások esetében szélesíteni kell az elérhető – kisebb vagy nagyobb pénzügyi piacokról bevonható – finanszírozási források körét, többek között a nagy növekedési potenciálú és innovatív kkv-k esetében, azokra a bevált megoldásokra építve, amelyek segítségével kapcsolatba lehet őket hozni a potenciális befektetők szélesebb körével. Mindezt kiegyensúlyozott megközelítéssel kell elérni, amelynek egyrészt többek között piaci kezdeményezéseken és a piac önszabályozásán kell alapulnia, ha ez megfelelő és lehetséges, másrészt, ha a szükségtelen akadályok miatt jogalkotói beavatkozásra van szükség, jogalkotási kezdeményezéseken; és különösen az alábbi területeken a munka előbbre vitelével: a tájékoztatóról szóló irányelv, kockázati tőke, közösségi finanszírozás, zártkörű kibocsátások, minikötvények, kkv-tőkefinanszírozási piacok és kkv-hiteladatok;
• megfelelő szabályozási környezetet kell biztosítani a hosszú távú, fenntartható európai infrastrukturális beruházáshoz és finanszírozáshoz, többek között lépéseket kell tenni egyrészt a magántőke bevonására annak érdekében, hogy teljesüljenek az európai beruházási terv céljai, másrészt a környezetvédelmi fenntarthatóságot elősegítő pénzügyi piaci folyamatok felmérésére és támogatására;
• megfelelő fogyasztóvédelmi keretek között növelni kell a lakossági és intézményi befektetők rendelkezésére álló beruházási lehetőségek választékát és volumenét, kezdve a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra és a biztosításra összpontosító zöld könyv közzétételével még 2015 utolsó negyedévében, valamint arra vonatkozó előzetes vizsgálattal, hogy milyen előnyökkel járhatna a hosszú távú egyéni megtakarítási programok, például harmadik pilléres egyéni nyugdíjprogramok európai keretének kialakítása;
• növelni kell a bankok hitelezési képességét, elsősorban a kkv-knek való hitelezés tekintetében, különösen az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás fellendítésére szolgáló megfelelő keret létrehozásával, annak előzetes vizsgálatával, hogy milyen előnyökkel járhatna a fedezett kötvények európai keretének kialakítása a jól működő nemzeti rendszerekre építve, a nem teljesítő hitelek kérdésének kezelésével, és a hitelintézetekre, köztük a kisebb hitelintézetekre vonatkozó arányos bánásmód biztosításával, az egységes piaccal összhangban;
• fel kell mérni a pénzügyi reformok koherenciáját, konzisztenciáját és a reálgazdaság finanszírozására gyakorolt hatását; és
• meg kell vizsgálni és fel kell számolni a mind a 28 tagállam rendelkezésére álló tőkepiacok kifejlődése útjában álló, határokon átnyúló akadályokat, ideértve adott esetben az elszámolás és kiegyenlítés és más piaci infrastruktúrák tekintetében fennálló akadályokat is, és – megfelelő adóügyi munkacsoportok keretében – pragmatikus megoldást kell találni a régóta fennálló adóügyi akadályokra, például a forrásadóra vonatkozó jelenlegi szabályokból eredő kettős adóztatásra, ugyanakkor megfelelően figyelembe kell venni a következményeket a pénzügyi stabilitásra és a nemzeti jogrendszerekre nézve;

7. Az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet és a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet gyors elfogadását SÜRGETI annak érdekében, hogy az értékpapírosítási piacok megélénküljenek, és ezáltal növekedjen a bankok hitelezési kapacitása, továbbá lehetővé váljon a forrásoknak a bankoktól eltérő szereplőktől a reálgazdaságba‎ való hatékony eljuttatása, megőrizve ugyanakkor a pénzügyi stabilitást és csökkentve a külső hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozást, és megőrizve a megfelelő kockázati érzékenységet;

8. ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRJA a Bizottság javaslatát a tájékoztatóról szóló irányelv felülvizsgálatáról, aminek célja, hogy különösen a releváns és világos információkra összpontosítva, a túlságosan nagy terhet jelentő követelmények felszámolásával, ugyanakkor a befektetővédelem javításával elősegítse, hogy a vállalkozások egyszerűbben és kisebb költséggel tudjanak forrást bevonni a nyilvános piacokról;

9. HANGSÚLYOZZA, hogy fontos fenntartani a pénzügyi jogszabályok pénzügyi stabilitási célkitűzéseit, a fogyasztó- és befektetővédelmet, valamint az egységes piacot, többek között az egységes szabálykönyv révén, ugyanakkor nyugtázza a Bizottság szándékát, hogy a koherencia, a belső konzisztencia és az arányosság biztosítása érdekében felülvizsgálja e joganyagot, és ennek megfelelően ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRJA a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretére vonatkozó konzultációs felhívás eredményeit; és stabil uniós szabályozási környezet fenntartását TÁMOGATJA. 

10. FELHÍVJA a Bizottságot, hogy a releváns ágazati felülvizsgálatok keretében mérje fel, hogy a hatályos jogszabályoknak a harmadik országokra vonatkozó, többek között az egyenértékűséget és a kölcsönös elismerést érintő szabályai milyen hatást gyakorolnak az európai tőkepiacok struktúrájára, az európai pénzügyi ágazat versenyképességére, valamint a harmadik országbeli piacokra való tényleges bejutásra; 

11.    arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy haladéktalanul konzultáljon a tagállamokkal annak meghatározása érdekében, hogy melyek azok a vállalkozások fizetésképtelenségére vonatkozó jogszabályokkal összefüggő, a cselekvési tervben is említett akadályok, amelyek az egységes tőkepiac kifejlődésének útjában állnak; ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság e konzultációk alapján és megfelelően figyelembe véve a szóban forgó témakör összetettségét és azt, hogy ebből adódóan kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, olyan javaslatot kíván benyújtani, amely a szubszidiaritás és az arányosság elvét teljes mértékben figyelembe véve biztosítja a vállalkozások fizetésképtelenségével összefüggő legfőbb feltárt akadályok elhárítását a legjobb gyakorlatokra és a jól működő nemzeti keretrendszerekre építve; konkrétan MEGÁLLAPÍTJA, hogy szükség lehet adott esetben ésszerű határidőket megállapítani a fizetésképtelenségi eljárások lezárására, továbbá növelni az egész EU-ban a fizetésképtelenségi eljárások lehetséges kimenetelével kapcsolatban az átláthatóságot, valamint – további elemzés függvényében – elősegíteni, hogy a vállalkozások könnyebben élhessenek a korai fázisban az átstrukturálás lehetőségeivel; 

12. FELKÉRI a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtsa be az igazgatók felelőssége és eltiltása ügyében a határokon átnyúló kérdésekre vonatkozó tanulmányának eredményét, és az ebből adódó potenciális intézkedési javaslatait;

13. MEGÁLLAPÍTJA, hogy a Bizottságnak más releváns területeken, például az értékpapírjog terén még meg kell vizsgálnia az esetleges fennálló akadályokat ahhoz, hogy ez ügyben intézkedést lehessen hozni a határokon átnyúló befektetés további elősegítése érdekében; 

14. HANGSÚLYOZZA a Bizottság megállapítását, miszerint a tőkepiaci unió megvalósítása felé vezető lépések megtehetők az európai felügyeleti hatóságok jelenlegi megbízatása alapján; TUDATÁBAN VAN annak, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak – adott esetben partneri felülvizsgálati eljárások keretében és lehetőség szerint a koordináció fokozásával – meg kell erősíteniük a felügyeleti konvergenciát, és meg kell határozniuk, hogy melyek azok a területek, ahol a kérdések kollektívebb megközelítése javíthatna az egységes tőkepiac működésén, többek között a nemzeti illetékes hatóságok kezdeményezéseinek bevonásával; és HANGSÚLYOZZA, hogy valamennyi nemzeti hatóságnak teljes mértékben és konzisztensen végre kell hajtania az uniós pénzügyi szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az uniós tőkepiacon a szereplők magatartása a lehető legtisztességesebb és integritása a lehető legmagasabb szintű legyen; 

15. MEGÁLLAPÍTJA a Bizottság azon tervének jelentőségét, hogy egy 2016 közepére várható fehér könyvben megvizsgálja az európai felügyeleti hatóságok irányítását és finanszírozását, megfelelően figyelembe véve európai szerepüket; 

16. ELISMERI, hogy a bankszektoron túli potenciális kockázatok kezelése érdekében felül kell vizsgálni a pénzügyi stabilitás megőrzésére szolgáló uniós keretet; 

17. MEGERŐSÍTI, hogy a tagállamok elkötelezettek aziránt, hogy megvalósuljon a valódi tőkepiaci unió hosszú távú elképzelése és a magasabb szintű pénzügyi integráció, a jelentősebb tőkepiaci finanszírozás és ezzel együtt a fejlettebb bankfinanszírozás célja, aminek eredményeként az uniós vállalkozások forrásszerkezete kiegyensúlyozottabb lenne a saját és az idegen forrás közötti megoszlás szempontjából, és nagyobb mértékű lenne a határokon átnyúló kockázatmegosztás a magánszektorban, továbbá aziránt, hogy ténylegesen végrehajtsák a tőkepiaci uniót érintő, közösen elfogadott intézkedéseket nemzeti szinten; és ebben a szellemben VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az elé, hogy a Bizottsággal együttműködésben ütemtervet dolgozzon ki annak meghatározására, hogy milyen akadályok állnak még a tőke szabad mozgásának útjában, hogy hogyan lehet elhárítani köztük a legkárosabbakat és legkevésbé indokoltakat; valamint az elé, hogy a megfelelő fórumokon megvitassa a Bizottság javaslatát annak a problémának a kezeléséről, hogy a saját és idegen tőke bevonásának eltérő az adóügyi megítélése, és FELKÉRI a Bizottságot, hogy folytassa a nyilvános vitát arról, hogyan képes az uniós pénzügyi ágazat hozzájárulni a tőkepiaci unió sikeréhez; 

18. arra ÖSZTÖNZI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a leendő befektetők és más piaci szereplők pénzügyi jártasságának ügyére, ami igen fontos a tőkepiaci unió kiegyensúlyozott megvalósulásához és általános sikeréhez; 

19. ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság stratégiát szeretne kidolgozni arra, hogy miként nyújtson szükség esetén technikai támogatást a tagállamoknak a nemzeti tőkepiacok konkrét kapacitásainak megerősítésére; 

20. FELKÉRI a Bizottságot, hogy a Pénzügyi Szolgáltatásokkal Foglalkozó Bizottságon és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságon keresztül, legalább hathavonta számoljon be a Tanácsnak, és ennek keretében ismertesse tényeken és kulcsindikátorokon alapuló elemzését arról, hogy hogyan halad a tőkepiaci unió megvalósulása.

 [1]  10148/15. 
 [2] 12263/15.
 [3] Bizottsági javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról; bizottsági javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról; konzultációs dokumentum a fedezett kötvényekről; konzultáció a kockázatitőke-alapokról és a szociális vállalkozási alapokról; konzultációs felhívás a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretére vonatkozóan. 
 [4] Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása: az öt elnök jelentése. 

A Tanács elfogadta az alábbi következtetéseket: 

1. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy – az éghajlatváltozás mérséklését célzó ésszerű intézkedések keretében és az átlátható végrehajtást biztosítva – fokozzák az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósítását, hogy kivegyék részüket a fejlett országok által kitűzött azon cél megvalósításából, hogy 2020-ig évente együttesen 100 milliárd USA dollárt mozgósítsanak a magán- és közforrások széles körének bevonásával, kétoldalú és többoldalú szinten, beleértve az alternatív finanszírozási forrásokat is. HANGSÚLYOZZA, hogy a fejlett országok között méltányosan meg kell osztani a terheket.  

2. KIEMELI, hogy az EU és tagállamai a 2014-es évben – 2013-hoz képest megnövelt összeggel – 14,5 milliárd euróval[1] járultak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését célzó és az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodást lehetővé tevő tevékenységeket egyaránt támogatják.  KIEMELI, hogy az EU és egyes tagállamai bejelentették, hogy az elkövetkező években megnövelt összegeket különítenek el az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására, ami révén a kiszámíthatóságot is fokozzák.   

3. ÜDVÖZLI a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentését, amely az éghajlatpolitikai kezdeményezés (CPI) támogatásával a Felek Konferenciája francia, illetve perui elnökségének kezdeményezésére készült. ÜDVÖZLI, hogy a jelentésben szereplő előzetes becslések szerint a fejlett országok köz- és magánforrásokból 2014-ben közel 62 milliárd USA dollárt, 2013-ban pedig 52 milliárd dollárt fordítottak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására, ami jelentős előrelépésről tanúskodik.  Természetesen további erőfeszítésekre van szükség, és a fejlett országoknak továbbra is együtt kell működniük az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának növelése érdekében ahhoz, hogy teljesülhessen a 2020-ra kitűzött cél. 

4. MEGELÉGEDÉSÉRE SZOLGÁL, hogy egyes feltörekvő gazdaságok és több fejlődő ország is számottevő hozzájárulásokat nyújtott az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához, továbbá MEGISMÉTLI a feltörekvő gazdaságokhoz és az erre lehetőséggel bíró egyéb országokhoz is intézett azon felhívását, hogy saját képességeikhez, körülményeikhez és felelősségükhöz mérten járuljanak hozzá az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásnak és az éghajlatváltozás következményei enyhítésének a finanszírozásához. ÜDVÖZLI, hogy a multilaterális fejlesztési bankok többsége a közelmúltban kötelezettséget vállalt arra, hogy fokozottan beépíti a portfólióiba az éghajlatváltozás mérséklésével és a vele szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos szempontokat; e kötelezettségvállalás az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó beruházásaik növelésére is kiterjed; 

5. ELISMERI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása fontos részét fogja képezni a 2015-ös megállapodásnak azáltal, hogy eszközül szolgál annak a közösen elfogadott célnak az eléréséhez, mely szerint a globális átlaghőmérséklet növekedését az iparosodást megelőző szintet legfeljebb 2°C-kal meghaladó mértékűre kell korlátozni, meg kell valósítani az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, alacsony ÜHG-kibocsátású, fenntartható gazdaságokká való átalakulást, továbbá támogatni kell az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást annak érdekében, hogy megvalósulhasson az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló, fenntartható fejlődés. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásával kapcsolatban olyan rendelkezéseket JAVASOL a megállapodásba illeszteni, amelyek dinamikusak, eredményorientáltak és lehetővé teszik a felek számára, hogy megközelítéseiket a releváns szempontok szerint alakítsák, különös tekintettel a jövőben felmerülő szükségletekre és a változó gazdasági, pénzügyi és környezeti realitásokra, biztosítva ezáltal, hogy valamennyi fél a változó képességeihez és felelősségéhez igazítsa az intézkedéseit. KIEMELI, hogy ezt a folyamatot valamennyi fél bevonásával együttesen és átfogó módon minden olyan forrást és típusú törekvést kihasználva kell véghezvinni, amely egyrészt elősegíti az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósítását, másrészt pedig a beruházási forgalmak oly módon történő alakítását, hogy azok elősegítsék a Párizsi Megállapodás általános célkitűzéseinek az elérését. A folyamatnak a közforrások hatékony és eredményes felhasználására kell ösztönöznie, időszakos felülvizsgálatokat kell tartalmaznia, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek közösen megvalósított kiszámíthatóbb, fokozott mozgósítását és mélyrehatóbb erőfeszítéseket kell eredményeznie anélkül, hogy ez az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozására tett automatikus kötelezettségvállalásokat jelentene. Ennek a dinamikus folyamatnak az Éghajlat-változási Keretegyezmény keretei között már kialakult folyamatokra, intézményi megoldásokra és szerzett tapasztalatokra kell épülnie a bizalom, a hatékony végrehajtás és az átláthatóság előmozdítása érdekében. 

6. ÚJÓLAG HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem közforrásokból való finanszírozása 2020 után is fontos szerepet fog betölteni, továbbá MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében a fejlődő országokban továbbra is biztosítanak finanszírozást közforrásokból az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást célzó intézkedések támogatására, különös figyelmet fordítva a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatott helyzetű országokra, valamint azokra az országokra, amelyek a legkevésbé tudnak egyéb forrásokat mozgósítani. KIEMELI, hogy akár enyhítésről, akár alkalmazkodásról, akár kapacitásépítésről van szó, e finanszírozást a lehető legköltséghatékonyabb és legeredményesebb módon kell felhasználni, úgy, hogy a lehető legnagyobb hatást érjük el. 

7. ELISMERI, hogy a magánszektor kulcsfontosságú finanszírozási forrást jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az egyéb releváns beruházások szempontjából, és HANGSÚLYOZZA, hogy a 2015-ös megállapodással határozott jelzést kell küldeni a magánszektornak, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb beruházások irányába terelje a pénzmozgásokat. ELISMERI, hogy az olyan területeken, ahol közfinanszírozásra van szükség, a magánszektortól érkező finanszírozás kiegészítő szerepet tölt be, és nem helyettesítheti a közforrásokból való finanszírozást. HANGSÚLYOZZA, hogy a szakpolitikai intézkedésekkel együtt a közforrásokból való finanszírozás olyan szerepet is betölt, hogy átirányítsa és mozgósítsa a magánforrásokból való finanszírozást, többek között szén-dioxid-árazás, pénzügyi eszközök – például zöldkötvények –, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU és tagállamai a nemzetközi éghajlat-politikai intézkedések érdekében a magánszektorból érkező finanszírozás – többek között a helyi magánszektor forrásainak – mozgósítását célzó eszközök széles körével rendelkeznek, és azokat tovább fogják fejleszteni; 

8. ÚJÓLAG KIJELENTI, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozása ismétlésen alapuló folyamat, amely elválaszthatatlan attól, hogy a nemzeti kormányok nemzeti szintű fejlesztési tervek, éghajlatvédelmi stratégiák, szakpolitikák, eszközök és mechanizmusok, valamint a megfelelő szabályozási keretek révén a keretfeltételeket biztosító olyan környezetet teremtsenek, amely hozzájárul a magánszektor részvételének elősegítéséhez. KIEMELI, hogy minél több, az éghajlatváltozással szemben ellenálló és alacsony ÜHG-kibocsátású, fenntartható beruházásra van szükség, a magas széndioxid-kibocsátással járó beruházásokat pedig fokozatosan ki kell vezetni. 

9. HANGSÚLYOZZA, hogy a keretfeltételeket biztosító környezet egyik fő összetevője a szén-dioxid-árazás, amely többféle eszközzel is megvalósítható, többek között szabályozás, kibocsátáskereskedelem és adózás révén. Ezzel összefüggésben TÁMOGATJA a szén-dioxid-árazási kezdeményezéseket, valamint a környezeti és gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését előmozdító kezdeményezéseket.

10. MEGERŐSÍTI, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról átlátható módon – az UNFCCC jelentéstételi folyamatának keretében – tegyenek jelentést. TÁMOGATJA az átláthatóság fokozását és a munka felgyorsítását annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását célzó forrás-áramlásokra vonatkozóan szilárd, közös, nemzetközileg elfogadott mérési, jelentéstételi és ellenőrzési keretrendszert lehessen létrehozni. ÜDVÖZLI azt a közös nyilatkozatot és kidolgozott módszert, amelyet az adományozó országok az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására mozgósított magánforrások nyomon követésével kapcsolatban 2015. szeptember 5–6-án tettek, illetve terjesztettek elő. VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az elé, hogy a jelentéstételi módszerek idővel egyre jobbak lesznek.  NAGYRA ÉRTÉKELI a multilaterális fejlesztési bankok és a Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Klub által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására vonatkozóan közösen kidolgozott jelentéstételi módszereket, az OECD-nek az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított magánfinanszírozás nyomon követésére létrejött kutatási együttműködése által végzett munkát, valamint az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának az ún. „riói mutatók” vizsgálata kapcsán zajló munkafolyamatát. JAVASOLJA, hogy a 2015-ös Párizsi Megállapodásba többek között foglaljanak a különféle (többek között a fejlődő országok között zajló) mozgások és áramlások átláthatóságára, valamint az olyan konkrét törekvésekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósításához, a keretfeltételeket biztosító környezet megteremtéséhez és a vonatkozó szempontok általános érvényesítéséhez. 

11. KIEMELI, hogy fontos támogatni az alkalmazkodást annak elősegítése érdekében, hogy a fejlődő országok fejlesztési stratégiái, illetve megélhetési módjai egyre inkább ellenállóvá váljanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését szolgáló finanszírozás olyan egyensúlyára kell törekedni, amely összhangban van az adott országok sajátos prioritásaival és célkitűzéseivel, és KIEMELI, hogy az EU és tagállamai most is és a jövőben is tesznek arra irányuló intézkedéseket, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó közfinanszírozás jelentős része az alkalmazkodás elősegítésére irányuljon, és ennek keretében lépéseket tesznek mindenekelőtt a legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott helyzetű fejlődő országok szükségleteinek kielégítésére.  

12. KIEMELI, hogy támogatni kell az enyhítéssel és az alkalmazkodással kapcsolatos tervezéssel és a tervek eredményes megvalósításával összefüggő kapacitásépítést. Továbbá HANGSÚLYOZZA, hogy vonzó projekt- és programterveket kell kidolgozni annak érdekében, hogy minél több finanszírozási forrást lehessen bevonni, és hogy a maximális hatékonyság érvényesülhessen. KIEMELI, hogy az EU és tagállamai a rászoruló fejlődő országokban a nemzeti hozzájárulásokkal, a dekarbonizációs fejlesztési stratégiákkal, az éghajlatváltozás mérséklését célzó, megfelelő nemzeti intézkedésekkel, a nemzeti alkalmazkodási tervezési folyamatokkal és adott esetben a nemzeti alkalmazkodási tervekkel összefüggésben továbbra is támogatják a kapacitásépítést, többek között a technológiai együttműködés területén. 

13. ÜDVÖZLI, hogy az Éghajlat-változási Alap működésre kész, és tudomásul veszi, hogy a cél az enyhítés és az alkalmazkodás közötti egyensúly, azaz a fele-fele arány fokozatos biztosítása lesz, valamint nyugtázza, hogy első körben jóváhagyták a projekteket és a programokat. KIEMELI, hogy az elkülönített és rendelkezésre álló források jelentős része (46 %) uniós tagállamoktól származik. HANGSÚLYOZZA annak fontosságát, hogy valamennyi ország véglegesítse a hozzájárulási megállapodásait. ÜDVÖZLI, hogy a fejlődő országok hozzájárulásokat tettek az Éghajlat-változási Alapba, és minden országot arra BÁTORÍT, hogy ha módjában áll, tegyen ilyen hozzájárulást. JAVASOLJA, hogy az új megállapodásban is az Éghajlat-változási Keretegyezmény finanszírozási mechanizmusát alkalmazzák. 

14. ÜDVÖZLI az addisz-abebai konferencián elért eredményeket, amelyek megerősítik azt a keretrendszert, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó egyetemes menetrend részeként a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlődés finanszírozására szolgál, és amelyek egyértelműen nyomatékossá teszik, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása a fenntartható fejlődés szerves része. MEGÁLLAPÍTJA, hogy az EU-nak és tagállamainak eltökélt szándéka, hogy teljesítsék a hivatalos fejlesztési támogatás nyújtásával kapcsolatban vállalt kötelezettségüket. HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai a hivatalos fejlesztési támogatás nyújtásakor a jövőben is nagy fontosságot tulajdonítanak az éghajlat-változással kapcsolatos célkitűzéseknek és normáknak, általános jelleggel beépítve ezeket a célkitűzéseket a fejlesztési tervezésbe, és különös figyelmet fordítva a legszegényebb és a leginkább kiszolgáltatott helyzetű országok szükségleteire.

15. ÜDVÖZLI, hogy elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és az abban foglalt átfogó és ambiciózus 17 fenntartható fejlesztési célt, többek között azt a célt, hogy az éghajlatváltozás és a hatásai ellen folytatott küzdelem érdekében sürgős cselekvésre van szükség, valamint azt a célt, hogy meg kell erősíteni az összes (pénzügyi és nem pénzügyi, nemzeti, nemzetközi, valamint a köz- és magánszektor által biztosított) végrehajtási eszközt, továbbá újjá kell éleszteni a fenntartható fejlődésre irányuló globális partnerséget. 

 [1]  Ez az összeg az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt állami költségvetési forrásokból és egyéb, fejlesztéssel foglalkozó pénzügyi intézmények ilyen forrásaiból tevődik össze. Az EU és tagállamai 2013-ban 9,5 milliárd euróval járultak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához. 2013-hoz viszonyítva 2014-ben együttesen kétoldalú és többoldalú szinten is megnövelték az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását. A 2014-re vonatkozó összeg magában foglalja az EBB által az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához nyújtott 2,1 milliárd eurót és a többoldalú hozzájárulások elszámolt összegével kapcsolatos OECD-adatokon alapuló részletesebb számadatokat is. 

A Tanács – teljes körűen együttműködve a Bizottsággal, valamint szem előtt tartva, hogy biztosítani kell a schengeni térség működését és enyhíteni kell a migrációs nyomást – a következő intézkedésekben állapodott meg azoknak az iránymutatásoknak a teljes körű végrehajtása érdekében, amelyeket az Európai Tanács és a Tanács az uniós vívmányoknak megfelelően jóváhagyott. A Tanács a következőképpen határozott:

1.             ösztönzi a tagállamokat és az érintett harmadik országokat, hogy fokozzák a fogadási kapacitásaik jelentős mértékű növelésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseiket; e tekintetben a Tanács üdvözli az érintett országoknak és az UNHCR-nek nyújtandó további pénzügyi támogatás iránti igényeknek a Bizottság általi gyors felmérését;

2.             az EU fokozott erőfeszítéseket fog tenni Olaszországban és Görögországban az uniós tranzitzónák létrehozása érdekében, hogy azok mindegyike a korábbi terveknek megfelelően 2015. november vége előtt megkezdhesse működését, és ehhez igénybe fogja venni a tagállamok, a Bizottság, a Frontex és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) támogatását;

3.             valamennyi részt vevő tagállam fel fogja gyorsítani a migránsok EU-n belüli áthelyezésének folyamatát, mindenekelőtt azáltal, hogy lehetőség szerint 2015. november 16-ig tájékoztatást nyújtanak az első áthelyezésekre vonatkozó kapacitásaikról és adott esetben kinevezik az Olaszországba és Görögországba küldendő áthelyezési összekötő tisztviselőiket. Olaszország és Görögország ezzel párhuzamosan számottevően felgyorsítja az áthelyezések végrehajtásához szükséges előkészületeket. A Tanács és a Bizottság támogatja Olaszország és Görögország azon döntését, hogy – elsősorban a tagállamok által rendelkezésre bocsátott Eurodac-készülékek segítségével – regisztrálják a migránsokat azt megelőzően, hogy a kontinensen folytatnák ügyük kezelését. A tagállamok törekedni fognak arra, hogy 2015. november 16-ig pótolják a Frontex és az EASO hozzájárulási felhívásaival kapcsolatos elmaradásaikat, ami csökkenteni fogja a szükséges profilok számát és egyszerűsíteni fogja a kinevezési eljárásokat;

4.             a tagállamok – a Bizottság és a Frontex teljes körű támogatása mellett – jelentős mértékben növelni fogják a visszaküldések arányát. Célszerű, hogy a tagállamok emellett visszaküldési szakembereket küldjenek az Európai Visszaküldési Összekötő Tisztviselők gyorsan bevethető csoportjába;

5.             azon helyzetek kezelése érdekében, amikor a migránsok nem működnek együtt az Európai Unióba való megérkezéskor, a tagállamok – teljes körűen tiszteletben tartva az alapvető jogokat és a kiutasítás tilalmának elvét – igénybe fogják venni az uniós vívmányok nyújtotta lehetőségeket, például a következőket: 1. menekültügyi eljárások lefolytatása a határon vagy a tranzitzónákban; 2. gyorsított eljárások; 3. a menedékjog iránti kérelem ugyanazon személy általi ismételt benyújtásának tilalma; 4. kényszerítő intézkedések, többek között – végső eszközként – őrizetbe vétel, legfeljebb az érintett eljárások befejezéséhez szükséges időtartamig. Felkérjük a Bizottságot, hogy a szisztematikus ujjnyomatvételre vonatkozó jelenlegi iránymutatásokon túlmenően – az EASO-val és a Frontex-szel együttműködésben – adjon további gyakorlati iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a dublini szabályokra, az áthelyezési döntésekre és a nemzetközi visszafogadási kötelezettségekre figyelemmel milyen következményekkel jár a regisztrációs kötelezettségek végrehajtása.

A Tanács továbbá megállapodik abban, hogy megvizsgálja azt – a Bizottság és az érintett uniós ügynökségek által támogatott – elképzelést, melynek értelmében kérelemfeldolgozási központokat állítanának fel azokban az országokban, ahol nem alkalmazták az uniós tranzitzónák létrehozására vonatkozó megközelítést; ezek a központok szervezett kereteket biztosítanának a nemzetközi védelem igénybevételéhez, illetve a visszaküldéshez;

6.             teljes mértékben támogatja a Bizottságot a nyugat-balkáni humanitárius segítségnyújtás vészhelyzeti tervének kidolgozásában, tekintettel a közelgő télre. Ebben a vonatkozásban a lehető legnagyobb mértékben igénybe kell venni az uniós polgári védelmi mechanizmust. A Tanács ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak további segítséget e mechanizmus igénybevételével;

7.             a külső határokon át történő be-, illetve kilépéskor végzett ellenőrzések tekintetében segíti az érintett tagállamokat abban, hogy be tudják tartani a megfelelő ellenőrzés elvégzésére vonatkozó jogi kötelezettségeiket, visszaszerezzék a külső határok feletti ellenőrzést és folytassák határigazgatási tevékenységeiket, továbbá fokozzák a határigazgatással kapcsolatos tevékenységek koordinálását. A Frontex ehhez a támogató intézkedések széles, fokozatosan bővülő skáláját biztosítja, szükség esetén a gyorsreagálású határvédelmi csapatoknak (Rabit) az uniós szabályokkal összhangban történő bevetéséig;

8.             támogatja a Poszeidón közös tengeri művelet 2015. december 1-ig történő megerősítését Görögországban, a jelenlegi műveleti terv fenntartásával;

9.             a Bel- és Igazságügyi Tanács decemberi ülésén a Bizottság nyolcadik alkalommal elkészített féléves jelentése (2015. május 1. – 2015. október 31.) alapján mélyreható vitát folytat majd a schengeni térség működéséről, valamint a belső határokon végzett ellenőrzés ideiglenes visszaállításával kapcsolatban levont tanulságokról;

10.         felkéri az Europolt, hogy gyorsítsa fel a Migránscsempészet Elleni Küzdelem Európai Központjának a felállítását, ezzel megerősítve azon kapacitásait, melyekkel támogatni tudja a tagállamokat abban, hogy eredményesebben meg tudják előzni a migránscsempészetet és fokozottabban tudjanak küzdeni ellene. A Központ megbízatása magába foglalja majd a Mare közös műveleti csapatot létrehozó kezdeményezést, valamint kiterjeszti az Europol tevékenységeit, többek között a nyugat-balkáni térségre összpontosítva, szoros együttműködésben valamennyi érintett uniós ügynökséggel, különösen a Frontex-szel és az Eurojusttal. E megközelítés részét kell, hogy képezze tisztviselők mielőbbi, tényleges kiküldése a legfőbb migrációs útvonalak mentén felállított uniós tranzitzónákba;

11.         felkéri a tagállamokat, hogy 2015. december 1-ig a Bizottsággal együttműködve – a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervvel (2015–2020) összhangban – hozzák létre a migránscsempészettel foglalkozó operatív kapcsolattartó pontok hálózatát, valamint fokozzák azon erőfeszítéseiket, amelyek célja a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedőkkel és csempészekkel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások intenzívebbé tétele;

12.         tovább vizsgálja a válsághelyzeti áthelyezési mechanizmusról, illetve a biztonságos származási országokról szóló, függőben lévő jogalkotási javaslatokat, valamint az olyan egyéb kiemelt intézkedéseket, mint a dublini rendszer kiigazítása és a külső határok integrált igazgatási rendszerének fokozatos kialakítása;

13.         felkéri a Bizottságot és a főképviselőt, hogy törekedjenek gyakorlati eredmények elérésére a visszaküldésről és a visszafogadásról folytatott kétoldalú párbeszédek során, nevezetesen azokon a közelgő magas szintű találkozókon, amelyekre Afganisztánnal, Marokkóval, Nigériával, Pakisztánnal, Tunéziával és Törökországgal kerül majd sor. A Tanács a december 3–4-i ülésére várja az e párbeszédek során elért eredményekről szóló első jelentést. Ennek alapján a tagállamok véleményt cserélhetnek majd arról, hogy milyen ösztönző csomagokat lehetne alkalmazni a harmadik országok vonatkozásában;

14.         kiemelt fontosságú, hogy 2016. január végéig sor kerüljön európai migrációs összekötő tisztviselők kihelyezésére, első körben Etiópiában, Nigerben, Pakisztánban és Szerbiában;

15.         hangsúlyozza, hogy a migrációs válság kezelése szempontjából nagy jelentőségük van azoknak a tagállami tevékenységeknek, amelyek a migránsoknak az EU határain kívülről történő áttelepítésére irányulnak, és nyugtázza az e téren eddig – többek között uniós szinten – elért eredményeket. A Tanács egyetért abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az áttelepítési lehetőségek bővítése érdekében, és e tekintetben különös hangsúlyt kell helyezni bizonyos kiemelt harmadik országokra. Felkéri ezért a Bizottságot, hogy az áttelepítés kérdését kiemelten kezelve folytassa az azzal kapcsolatban megkezdett munkát;

16.         a cselekvési tervben előirányzott megerősített együttműködés keretében támogatja a Törökországgal való vízumliberalizációról szóló ütemterv valamennyi részt vevő tagállam vonatkozásában történő végrehajtásának felgyorsítását és a visszafogadási megállapodás teljes körű végrehajtását, annak érdekében, hogy konkrét eredmények szülessenek a határellenőrzést, az irreguláris migráció megelőzését, valamint a migránsok sérelmére elkövetett csempészet és emberkereskedelem elleni küzdelmet illetően;

17.         sürgős intézkedésként a menedékkérőkre, a migránsokra, valamint a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedőkre és csempészekre irányuló közös kommunikációs stratégiát fog meghatározni a migráció témájában, a következők céljával: 1. a migránsok meggyőzése arról, hogy ne vállalják a veszélyes utazást és ne vegyenek igénybe embercsempészeket, 2. annak ismertetése, hogy miként működnek a külső határok igazgatására és a nemzetközi védelemre – ezen belül különösen a migránsoknak az EU határain kívülről történő áttelepítésére, illetve tagállamok közötti áthelyezésére, valamint visszaküldésére – vonatkozó uniós szabályok, 3. ellenpropaganda terjesztése a migránsok helyzetét kihasználó emberkereskedők és csempészek által terjesztett propaganda ellen, 4. tájékoztatás az emberkereskedők és az embercsempészek elleni büntetőeljárásokról, valamint 5. tájékoztatás a visszatérési műveletekről. A migránsokat vonzó tényezők csökkentésére irányuló információs stratégia részeként világosan kommunikálni kell, hogy a migránsoknak regisztráltatniuk kell magukat abban a tagállamban, ahol először lépnek az Unió területére; hogy az uniós jog értelmében a menedékkérők nem választhatják meg a kérelmüket elbíráló tagállamot; valamint hogy az oltalomra nem szoruló személyeket rövid időn belül visszaküldik. Ezenkívül azt is világosan jelezni kell, hogy a migránsok nem tagadhatják meg az érintett tagállami hatóságokkal való együttműködést. A tagállamok ezért minden szükséges intézkedést meghoznak azért, hogy megelőzzék a migránsok útra kelését és az együttműködés megtagadását, hogy elrettentsék őket attól, valamint hogy a migránsok cselekményei és az együttműködés megtagadása ne maradjanak következmények nélkül. A Bizottság a következő napokban létre fog hozni egy külön erre a feladatra kijelölt kommunikációs csoportot, amelyben az összes releváns intézményi szereplő részt vesz majd, az információs stratégia végrehajtásáról pedig a Tanács 2015. december 3–4-i ülésén fog beszámolni; 

18.             támogatja az elnökség arra vonatkozó döntését, hogy a politikai szintű integrált válságreagálási intézkedések aktiválását az „információcsere” üzemmódról teljes üzemmódra emeli; ebbe beletartozik az integrált helyzetfelismerési és -elemzési folyamathoz (ISAA) való hozzájárulást segítő információnyújtás, az operatív hiányosságok felismerésében való közreműködés és a kommunikációs tevékenységek támogatása, és mindezek által az uniós szintű politikai koordináció és döntéshozatali folyamat javítása. Ennek keretében felkészült szakemberek részvételével rendszeres kerekasztal-megbeszélésekre fog sor kerülni, amelyeken figyelembe veszik majd az ISAA-jelentésekben meghatározott szükségleteket és hiányosságokat, illetve amelyek a migrációs válság kezelése érdekében megfelelő uniós szakpolitikai koordinációt és reagálást tesznek lehetővé, különösen a határokra, a fogadókapacitásokra, az uniós tranzitzónákra és a visszaküldésre vonatkozó, egymáshoz kapcsolódó intézkedések végrehajtását, a pénzügyi és humán erőforrásokra vonatkozó felajánlásokat, valamint az operatív és logisztikai prioritásokat illetően.

Az EU 2017. február 28-ig meghosszabbította az Európai Unió afganisztáni, bosznia-hercegovinai, illetve Afrika szarváért felelős különleges képviselőjének megbízatását.

Ezek az alábbiak:

– Franz-Michael Skjold Mellbin, afganisztáni különleges képviselő 2013. szeptember 1-jétől,

– Lars-Gunnar Wigemark, bosznia-hercegovinai különleges képviselő 2015. március 1-jétől, valamint

– Alexander Rondos, Afrika szarváért felelős különleges képviselő 2012. január 1-jétől.

A különleges képviselők feladata, hogy a nem stabil régiókban és országokban előmozdítsák az uniós politikákat és érdekeket, továbbá tevékenyen részt vegyenek a béke, a stabilitás és a jogállamiság megszilárdításában. Az első különleges képviselőket 1996-ban nevezték ki. Jelenleg kilenc különleges képviselő támogatja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek a munkáját.

2015. november 8., vasárnap
Berlin
19.00 Találkozó Angela Merkel szövetségi kancellárral, majd munkavacsora

2015. november 9., hétfő
Berlin
19.00 Felszólalás a „Die Europa Rede – Európa helyzete” című konferencián

2015. november 10., kedd
Valletta
17.00 Kétoldalú találkozó Joseph Muscat miniszterelnökkel
17.50 Látogatás a máltai képviselőház elnökénél, Anġlu Farrugianál
18.00 Felszólalás a máltai parlament rendkívüli ülésén
19.30 Munkavacsora Joseph Muscat miniszterelnökkel és Martin Schulz-cal, az Európai Parlament elnökével

2015. november 11., szerda
Valletta
A migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozó

2015. november 12., csütörtök
Valletta
A migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozó
Az Európai Unió állam-, illetve kormányfőinek nem hivatalos találkozója

Szeptemberi és októberi találkozónkon meghatároztuk, hogy milyen irányvonalak mentén alakítsuk ki a migrációs válságra adandó átfogó uniós válaszintézkedést. E találkozók több szempontból eredményesnek bizonyultak. Az uniós hozzájárulásoknak köszönhetően az Élelmezési Világprogram növelni tudta a térségben a menekülteknek adott segítséget, és ez a leginkább rászorulókat reménnyel tölti el. Mindazonáltal a helyzet továbbra is igen súlyos, a térségben és Európában egyaránt. A migrációs hullám nem apad és még mindig példa nélküli ütemben áramlik. Októberben minden eddiginél több, 218 000 menekült és migráns kelt át a Földközi-tengeren.

Ilyen jelentős migrációs hullámmal szemben egyes uniós államok eltérő intézkedéseket vezetnek be a schengeni térség belső határain. Már korábban is felhívtam a figyelmet arra, hogy csak úgy biztosíthatjuk a schengeni térség fennmaradását, ha garantáljuk az EU külső határainak megfelelő igazgatását. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a schengeni térség érintetlen maradjon. Éppen ezért tartózkodni kell minden olyan kezdeményezéstől, mely a schengeni térség belső határainak visszaállítását eredményezheti. Gyorsan kell cselekednünk, hogy elkerülhessük a katasztrófát. Ezért úgy döntöttem, hogy az EU állam-, illetve kormányfőit informális találkozóra hívom össze, melyet a vallettai csúcstalálkozó után, november 12-én 14.30-kor tartunk meg.

A találkozó elsődleges célja az eddig elfogadott intézkedések végrehajtásának értékelése, különösen az alábbi intézkedésekre gondolok:

1. Szorosabb együttműködés a harmadik országokkal, így Törökországgal is, a migrációs hullámok csökkentése érdekében;
2. A migránsok EU-n belüli áthelyezésére vonatkozóan hozott határozatok végrehajtása;
3. Hotspotok felállítása Görögországban és Olaszországban, a fogadókapacitások megerősítése, valamint a FRONTEX és az EASO számára a szükséges további szakértelem biztosítása;
4. Végezetül meg kell tárgyalnunk, hogyan erősíthetjük meg hatékonyan a külső határaink ellenőrzését.

Tekintve, hogy milyen gyorsan változik a helyzet, lényeges, hogy naprakész információkkal rendelkezzünk. Ezért üdvözlöm a luxemburgi elnökség kezdeményezéseit, melyek célja az uniós politikai szintű integrált válságreagálási intézkedések aktiválása, illetve rendkívüli Bel- és Igazságügyi Tanács összehívása november 9-re, melynek eredményeit felhasználhatjuk majd a vallettai csúcstalálkozón.

A migráció problémájára decemberi rendes ülésünkön is visszatérünk majd, de nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy már Vallettában további iránymutatásokat határozzunk meg. A találkozó előkészítéséről mindenkit folyamatosan tájékoztatni fogok.

A média a társadalom tükre: ha szabad és kritikus, szabadon és biztonságban élhetünk.

Mégis ma, az újságírókkal szembeni bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem nemzetközi napján számos országban egyre nagyobb mértékű megfélemlítéssel és erőszakkal szembesülnek a tudósítók.

Az újságírókkal szembeni támadások nemcsak az áldozatok ellen irányulnak, hanem a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadsága ellen is. Az Unió felszólítja az állami hatóságokat, hogy maradéktalanul tegyenek eleget az arra vonatkozó nemzetközi kötelezettségeiknek, hogy e bűncselekményeket eredményesen, gyorsan és függetlenül eljárva kivizsgálják, valamint biztosítsák, hogy az ilyen erőszakos cselekményeket elkövető vagy arra felbujtó – akár állami, akár nem állami – személyeket bíróság elé állítsák.

2015. november 3., kedd
15.00 Találkozó Vilmos Sándor holland királlyal (hivatalos sajtófotó-alkalom)

2015. november 4., szerda
Stockholm
13.00 Találkozó Stefan Löfven svéd miniszterelnökkel
14.20 Közös sajtókonferencia

2015. november 8., vasárnap
Berlin
19.00 Találkozó Angela Merkel szövetségi kancellárral, majd munkavacsora

A Tanács az elmúlt hetekben számos döntést hozott a jelenlegi migrációs válságra reagálva. A migrációs áramlatok nagyságrendje világossá tette, hogy koordináltabb információcserére van szükség.

A luxemburgi elnökség ezért 2015. október 30-án úgy döntött, hogy „információcsere” üzemmódban életbe lépteti az uniós politikai szintű integrált válságreagálási intézkedéseket. A cél a migrációs áramlatok alakulásának nyomon követése, a döntéshozatal elősegítése és a jóváhagyott intézkedések jobb végrehajtása.

Információcsere-üzemmódban az uniós tagállamok és intézmények, valamint az érintett ügynökségek egy közös internetes platformon keresztül folyamatosan megosztják egymással az érintett területeken fennálló helyzettel kapcsolatos aktuális információkat. A Bizottság és az EKSZ rendszeresen átfogó elemzést tesz közzé a megosztott információkról, hogy elősegítse a közös döntéshozatalt és a tagállamok közötti koordinált válságreagálást.

Az uniós politikai szintű integrált válságreagálási intézkedésekkel az EU gyorsabban képes meghozni a szükséges döntéseket, amikor olyan nagyobb válsághelyzettel kell megküzdenie, amely uniós politikai szintű válaszlépéseket tesz szükségessé. Az integrált válságreagálási intézkedéseket az Európai Unió Tanácsa 2013. június 25-én hagyta jóvá.

Az integrált válságreagálási intézkedések rugalmasak és skálázhatók, az adott helyzetnek megfelelő reagálást tesznek lehetővé az Unió politikai szintjén, és segítségükkel válsághelyzetben az uniós intézmények és szolgálatok folyamatosan biztosítani tudják a szükséges támogatást. Az érdekelt felek, valamint a meglévő erőforrások, struktúrák és képességek közötti szinergiák teljes körű kiaknázásán alapulnak.

Esetükben is alkalmazandó a szubszidiaritás elve, azaz az intézkedések során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállami hatásköröket. Az integrált válságreagálási intézkedések nem lépnek az ágazati szintű hatályos intézkedések helyébe.

A migránsok soha nem látott számban érkeznek az Európai Unióba, és ez a megnövekedett beáramlás várhatóan tovább folytatódik majd. Az EU a tagállamokkal együtt számos intézkedést hoz a kihívások kezelése érdekében, valamint arra törekszik, hogy hatékony, humanitárius és biztonságos európai migrációs politikát dolgozzon ki. A migrációs áramlások kezelése közös felelősség és mind a származási, mind a tranzitországokra jelentős hatást gyakorol. 

EU-Afrika együttműködés

Az EU és a harmadik országok közötti, a migráció és a menekültügy területére vonatkozó kapcsolatok általános keretét 2005 óta a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés adja meg. E megközelítésnek a legutóbb 2012 májusában naprakésszé tett változata kiegészíti az EU kül- és fejlesztési együttműködési politikáját. A megközelítés alapján több együttműködési eljárás van folyamatban az EU és az afrikai országok között, amelyek az alábbi szinteken valósulnak meg:

• kontinentális szint
• regionális szint (rabati folyamat, kartúmi folyamat)
• kétoldalú szint (mobilitási partnerségek és egyéb eszközök révén)

A migrációról szóló vallettai csúcstalálkozó része az uniós és afrikai országok összefogására irányuló törekvéseknek, melyek célja a partnerség szellemében folyó munka és a kölcsönös kihívások közös megoldása. A csúcstalálkozó célja, hogy az együttműködés érdekében már eddig is folytatott tevékenységekre, valamint az együttműködés már meglévő kereteire építsen, öt kiemelt területre összpontosítva.

Számos oka van annak, hogy a migránsok elhagyják országaikat; többek között a konfliktusok, a politikailag és gazdaságilag bizonytalan helyzet, az emberi jogok megsértése, illetve a szegénység elől menekülnek. A migrációs áramlás csökkentése érdekében az EU törekszik arra, hogy segítséget nyújtson a béke, a stabilitás és a gazdasági fejlődés megteremtéséhez.

2015. október 29-én háromhetes egyeztetési időszak veszi kezdetét, amelynek célja, hogy megállapodás jöjjön létre a Tanács és az Európai Parlament között az EU 2016. évi költségvetéséről. Ennek előzménye, hogy a Parlament 2015. október 28-án olyan módosításokat fogadott el, amelyek a Tanács számára nem voltak elfogadhatóak.

A Tanács különösen aggályosnak tartja, hogy a Parlament az EU kiadásait jóval a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretben meghatározott felső határok fölé kívánja emelni. A Tanács úgy véli, hogy az EU 2016. évi költségvetéséről nem lehet a korábban elfogadott kiadási határokat figyelmen kívül hagyva határozni, és tekintettel kell lenni azokra a pénzügyi nehézségekre is, amelyek a tagállamokat jelenleg sújtják. Véleménye szerint bölcs döntés lenne egyfajta pénzügyi egérutat hagyni arra az esetre, ha váratlan események és pénzügyi szükségletek merülnének fel. Ezért felkéri a Parlamentet, hogy tegyen különbséget az esetleg kívánatos és az alapvetően szükséges intézkedések között.

„A költségvetéssel kapcsolatos döntések hasonlóak azokhoz, amelyeket mindenki hoz a mindennapi életben: meghatározott pénzösszeget kell beosztani. A Tanács készen áll arra, hogy konstruktívan együttműködjön az Európai Parlamenttel annak biztosítása érdekében, hogy a helyes döntéseket hozzuk meg, amelyek Európa, annak polgárai és gazdasága érdekeit szolgálják” – mondta Pierre Gramegna, Luxemburg pénzügyminisztere, a Tanács elnöke. 

A Tanács rendkívül fontosnak tartja továbbá, hogy minden uniós intézmény csökkentse alkalmazottai létszámát, hogy 2017-re el lehessen érni a 2013-hoz képest meghatározott 5%-os létszám-csökkentési célt. „Lényeges, hogy minden intézmény a 2013 decemberében tett kötelezettségvállalásának betűjével és szellemével összhangban járjon el. Ha az uniós intézmények meg kívánják őrizni az európai polgárok bizalmát, be kell tartaniuk a saját szabályaikat” – mondta Pierre Gramegna.

A Tanács a Parlamenttel egyetértve fontosnak tartja a menekültügyi válság megoldását célzó intézkedéseket, és készen áll arra, hogy rendkívüli pénzügyi erőforrásokat bocsásson rendelkezésre ezen intézkedések finanszírozásához. A migrációs válság kezelése érdekében a Tanács – a Parlamenttel együtt – az EU 2015. évi költségvetése keretében a kötelezettségvállalási előirányzatokat összesen 490,3 millió EUR-val, a kifizetési előirányzatokat pedig összesen 133,6 millió EUR-val már megnövelte. A Tanács változtatások nélkül elfogadta a migrációval kapcsolatos intézkedések tekintetében javasolt erőforrásokat, a Bizottság 2016. évre szóló költségvetési tervezetének megfelelően. Ezenkívül a Tanács készen áll megvitatni, hogy a Bizottság 2. sz. módosító indítványa alapján további támogatást biztosítsanak az EU 2016. évi költségvetéséből. 

A 2016. évre szóló költségvetési tervezetében a Bizottság azt javasolta, hogy a kötelezettségvállalások összértékét 153,83 milliárd EUR-ban, a kifizetések összértékét pedig 143,54 milliárd EUR-ban állapítsák meg. Ez 5,2%-os csökkenés a kötelezettségvállalások, és 1,6%-os csökkenés a kifizetések terén az 1–7. sz. költségvetés-módosítással módosított 2015. évi költségvetéshez képest. 

A Tanács szeptember 4-én egyhangú szavazással elfogadott álláspontjában a kötelezettségvállások összege 153,27 milliárd EUR (-5,5%), a kifizetéseké pedig 142,12 milliárd EUR (+0,6%). 

Az Európai Parlament azt kéri, hogy a kötelezettségvállalások teljes összegét emeljék 157,43 milliárd EUR-ra (-3,0%), a kifizetések teljes összegét pedig 146,46 milliárd EUR-ra (+3,7%). Ez 1,5 milliárd, illetve 1,3 milliárd EUR-val haladná meg a többéves pénzügyi keretben megállapított felső határokat. 

Ami az alkalmazottak létszámát illeti, a Bizottság által az intézmények mindegyike tekintetében egyenlően alkalmazott módszertan szerint 2013 és 2016 között a Tanács 4,5%-kal, a Bizottság pedig 4%-kal fogja csökkenteni a létszámtervi álláshelyek számát. A Parlament személyzetének létszáma viszont a tervek szerint ugyanebben az időszakban 0,4%-al nőni fog. A három intézmény a 2013 decemberében a költségvetési fegyelemről elfogadott intézményközi megállapodásában kötelezettséget vállalt arra, hogy alkalmazottai létszámát 2013 és 2017 között 5%-kal csökkenti.

Az egyeztetés ki fog terjedni a 2/2016. sz. módosító indítványra is, amelynek célja, hogy a legnehezebb helyzetű tagállamok megsegítésére, a menekültek áthelyezésére, valamint a migrációs, illetve a határok védelmét szolgáló alapokra szánt, a 2016-os költségvetésből nyújtandó támogatást 1,55 milliárd EUR összegű kötelezettségvállalással és 1,42 milliárd EUR összegű kifizetéssel növelje. Sem a Tanács, sem a Parlament nem alakított még ki álláspontot a módosító indítvánnyal kapcsolatban.

A Tanács négy hónapra felfüggesztette 170 fehéroroszországi személy utazási tilalmát, valamint e személyek és három belarusz szervezet vagyoni eszközeinek befagyasztását. A döntés előzménye, hogy augusztus 22-én szabadon engedték az összes politikai foglyot Belaruszban, célja pedig az EU és Belarusz közötti kapcsolatok javítása.

Az összes politikai fogoly szabadon engedése olyan lépés, amelyet az Európai Unió régóta elvárt. A korlátozó intézkedések nagy részének felfüggesztésével az EU erre a folyamatra reagált, számítva arra, hogy ez további olyan kedvező változásokhoz vezet, amelyek következtében javulhat a viszony az EU és Belarusz között. Az EU továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a demokrácia és az emberi jogok helyzetét Belaruszban. 

A személyekkel és szervezetekkel szemben kivetett korlátozó intézkedések hatálya október 31-én járt volna le. A Tanács egyfelől meghosszabbította ezeket négy hónappal, azaz 2016. február 29-ig, másfelől felfüggesztésükről döntött 170 személy és három szervezet vonatkozásában. Négy olyan személlyel szemben továbbra is érvényben maradnak a korlátozó intézkedések, akik Belaruszban eltűnt személyek felderítetlen ügyében érintettek. A fegyverembargó szintén érvényben marad. 

A Tanács emellett a legutóbbi ítélkezési gyakorlat fényében aktualizálta a személyek és szervezetek listáját.

A határozatot írásbeli eljárással fogadták el. A jogi aktusok, amelyek a személyek és szervezetek részletes adatait is tartalmazzák, az EU Hivatalos Lapjának október 30-i számában jelennek meg, és október 31-én lépnek hatályba.

Elnök Úr, tisztelt képviselők! 

Mielőtt beszámolnék Önöknek az Európai Tanács október 15-i ülésén történtekről és a további teendőkről, szeretném elmondani a következőket: 

A válság, amellyel mindannyiunknak, az Európai Uniónak mint közösségnek szembe kell néznie, az elmúlt évtizedek talán legkomolyabb kihívása. Olyan kihívás, amely kétségtelenül megváltoztathatja azt az Uniót, amelyet közösen hoztunk létre, és amelyben ott rejlik az olyan vívmányok megsemmisülésének lehetősége is, mint a határellenőrzés nélküli utazás a schengeni övezetben. Ennél is nagyobb veszélyt jelenthet az a drámai és semmiképpen sem kedvező átrendeződés, ami az európai politikai színtéren következhet be mindezek hatására. Ezekben a rendkívüli időkben rendkívüli intézkedésekre, áldozatokra és példátlan szolidaritásra van szükség. Számomra mint az Európai Tanács elnöke számára – és úgy hiszem, legtöbbünk számára – rendkívül fontos, hogy biztosítsuk a tagállamok és uniós intézményeink egységét. Együtt le tudjuk küzdeni a válságot, az alternatívára pedig gondolni sem szeretnék. 

A válság kezdete óta folyamatosan hangsúlyoztam külső határaink védelmének fontosságát. Bár ennek operatív részleteiről még nem született megállapodás, a vezetők legalább egyetértenek abban, hogy legfőbb célunk az EU külső határainak védelme kell, hogy legyen. Legutóbbi felszólalásomban már figyelmeztettem az itt ülőket arra, hogy a helyzet sajnálatos módon tovább fog romlani. Gondolok itt például az Aleppóból és az Oroszország által bombázott szíriai területekről menekülők újabb hullámára, amely magában is több mint százezer embert jelent.

Tisztelt képviselők! 

Az Európai Tanács legutóbbi ülésén a vezetők óvatos támogatásuknak adtak hangot az Európai Bizottság munkáját illetően, amelyet az intézmény a Törökországgal való migrációs egyezséggel kapcsolatban végzett. Szeretném köszönetemet kifejezni Timmermans alelnök Úrnak, aki jelenleg is kitartóan tevékenykedik a technikai részletek kidolgozása érdekében. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy csak abban az esetben van értelme a Törökországgal való egyezségnek, ha az segít megállítani az Európa felé irányuló migrációs hullámot. Az együttműködés nem lesz egyszerű. Nem szabad abba az illúzióba ringatnunk magunkat, hogy egy EU-n kívüli ország – például Törökország – átveheti tőlünk határaink védelmének feladatát. 

A vezetők áttekintették azt is, hogyan halad annak a tizenegy uniós tranzitállomásnak a felállítása Görögországban és Olaszországban, amelyeknek november végéig kell teljesen elkészülniük. A határidő szoros és csak akkor tartható, ha jelentősen felgyorsul a Frontexnek és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO) szánt munkaerő, illetve erőforrások rendelkezésre bocsátása. Az uniós ügynökségeknek jelenleg a szükséges erőforrások mintegy fele áll rendelkezésére. Az uniós tranzitállomások szerepével kapcsolatban őszinte eszmecserét folytattunk az állomások működéséről. Ez a munka jelenleg is folyik.

Hosszas megbeszélések tárgya volt harmadik témánk: határaink védelme. Azonnal véget kell vetnünk annak a meddő vitának, amely a külső határok védelmét hangoztatók, valamint a szolidaritás és a nyitottság védelmezői között folyik. Mindkettőre szükségünk van. Helyre kell állítanunk külső határaink hatékony védelmét, hogy kezelni tudjuk az ott létrejött helyzetet. Ebbe beletartozik határaink illegális átlépésének megakadályozása, az összes menedékkérő regisztrációja, valamint a megfelelő fogadólétesítmények létrehozása is. Ez persze önmagában nem fogja megállítani a migránsok áradatát, de jelentősen csökkenteni fogja azt. Ebben az összefüggésben az Európai Tanács megállapodott a Frontex jelenlegi megbízatásának kibővítéséről, hogy a szervezet gyorsabban és határozottabban tudjon fellépni határválságok esetén. A Frontex vezető szerepet fog játszani az irreguláris migránsok visszaküldésében is. Ahhoz, hogy ez minél gyorsabban megvalósulhasson, szükségünk van az Európai Parlament segítségére is. A cél az, hogy ellássuk a Frontexet az európai határok átfogó védelméhez szükséges eszközökkel. Szeretném elismerésemet kifejezni az Önök jelentős munkájáért, amit a Frontex és az EASO pénzügyi támogatása érdekében végeztek. 

Ezzel párhuzamosan tovább kell gondolnunk azt is, hogy hogyan fokozhatnánk a tagállamok közötti szolidaritást. Legelső lépésként a Frontex és az EASO rendelkezésére kell bocsátani az összes szükséges erőforrást, valamint lehetővé kell tenni az ideiglenes áthelyezési mechanizmus működését annak érdekében, hogy enyhüljön a leginkább érintett tagállamokra nehezedő teher. 

Tisztelt képviselők! 

Ez a válság nem csupán a szíriai menekültekről szól. Két hét múlva kerül sor az európai és afrikai vezetők csúcstalálkozójára Vallettában. Afrikai kollégáink segítségével hatékony Európa–Afrika partnerséget kívánunk kialakítani migrációügyben.

Az Európai Tanács az eredményes visszaküldésre és visszafogadásra, a bűnszövetkezetek felszámolására és az illegális migráció megakadályozására irányuló, méltányosan és kiegyensúlyozottan kialakított konkrét operatív intézkedések meghozatalát tűzte ki célul, amelyeket a kiváltó okok megszüntetésére és az afrikai társadalmi-gazdasági fejlődés támogatására irányuló valódi erőfeszítéseknek és a legális migráció lehetőségének további biztosítására vonatkozó vállalásoknak kell kísérnie. 

Meg fogjuk vizsgálni, hogy miként lehet biztonságos és tartós fogadókapacitást kiépíteni az érintett térségekben, továbbá – többek között az oktatásban való részvételt és a munkavállalást lehetővé téve – tartós perspektívát felvázolni és megfelelő eljárásokat biztosítani a menekültek és családjuk számára mindaddig, amíg a származási országukba való visszatérésük lehetővé nem válik. 

Végül pedig fel fogjuk kérni a tagállamokat, hogy a továbbiakban is járuljanak hozzá az UNHCR, az Élelmezési Világprogram és más szervezetek támogatására irányuló erőfeszítésekhez, valamint támogassák a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alapot és az EU–Afrika vészhelyzeti alapot.     

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt képviselők! 

Végezetül pedig, az Egyesült Királysággal kapcsolatban: tájékoztattam az uniós vezetőket azokról a megbeszélésekről, amelyeket a munkatársaim az Egyesült Királyság képviselőivel folytattak az elmúlt hónapokban. Üdvözöltük, hogy David Cameron brit miniszterelnök vállalta, hogy november elejéig írásban ismerteti az Egyesült Királyság számára fontos konkrét kérdéseket. 

Köszönöm figyelmüket.

1.    Az Európai Unió napjaink kritikus történései közepette is szilárdan elkötelezett marad Afganisztán és az afgán nép mellett. Az elmúlt hónapok során súlyos biztonsági helyzet alakult ki, újabb terrortámadásoknak lehettünk tanúi, amelyek minden eddiginél több polgári áldozatot követeltek, aminek következtében afgánok ezrei kényszerültek az országon belül lakóhelyüknek, vagy akár magának az országnak az elhagyására, mindez pedig egyre növekvő terhet jelent a térség és az Európai Unió számára. 

2.   Az afganisztáni kormánynak és a régióban működő valamennyi partnernek minden eddiginél sürgetőbb feladata, hogy hitelesen elkötelezze magát a konfliktus befejezése és a stabil környezet megteremtése mellett. Bármiféle fenntartható megoldás előfeltétele továbbra is az afgánok által irányított és felvállalt olyan békefolyamat, amely során meg kell őrizni a főbb eredményeket, így például szavatolni kell az emberi jogoknak, és különösen a nők jogainak a tiszteletben tartását. Az EU elítéli a nemrégiben Kunduzban végrehajtott tálib támadásokat, amelyek a civil lakosság és az afgán nemzeti biztonsági erők körében követeltek áldozatokat. Ezek az áldozatok nem hagyják elfelednünk, mi forog kockán: Afganisztán stabilitása, fejlődése és a hosszú éveken keresztül elért eredményei.  

3.   A Tanács mély sajnálatát fejezi ki a Médecins Sans Frontières kórházát ért légitámadás okozta halálesetek miatt. Jelenleg a folyamatban lévő különböző vizsgálatok eredményét várja. A Tanács hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy minden fél megfeleljen a nemzetközi humanitárius jognak és alapelveknek, továbbá védje és tiszteletben tartsa az orvosi és humanitárius létesítményeket, segélyszervezeteket és azok személyzetét.  

4.   Az EU a jövőben is segíteni fogja a migrációt kiváltó okoknak, így a szegénységnek, az emberi jogok megsértésének és az instabilitásnak a kezelését, hogy ezáltal mérsékelje az irreguláris migrációt ösztönző tényezőket, és felvegye a küzdelmet az embercsempész-hálózatokkal. A Tanács ösztönzi azon törekvéseket, amelyek a menekültek, a migránsok és a belső menekültek visszailleszkedését célozzák, akik mindannyian fontosak az afgán társadalom fejlődése szempontjából. 

5.   Alapvetően fontos az, hogy az afgán nép visszanyerje a jövőbe vetett bizalmát. Az Asraf Gáni elnök által a 2014-es londoni konferencián körvonalazott ambiciózus reformprogram, valamint a magas rangú tisztviselők 2015. szeptember 5-i kabuli találkozóján ismertetett, a kölcsönös elszámoltathatóságról szóló keretszerződés révén megvalósított önállóság („Self-Reliance through Mutual Accountability Framework” , SMAF) egyaránt bizonyítja, hogy a nemzeti egységkormány elkötelezett a változás és a hiteles reformok mellett. A 2014–16-os uniós stratégiával összhangban az EU határozottan támogatja a nemzeti egységkormány által végrehajtandó reformokat, amelyek tekintetében sürgősen kézzel fogható eredményeket kell felmutatni. 

6.   A gazdasági növekedésre, a makrogazdasági stabilitásra, a jó kormányzásra és a szegénység csökkentésére irányuló, „önállóságot” célzó reformprogram végrehajtása a nemzeti egységkormánytól határozott fellépést, a nemzetközi közösségtől pedig a nagymértékű támogatás fenntartását követeli meg, mindezt a kölcsönös elszámoltathatóság alapján. A reformfolyamat során érvényesülő erős afgán vezetés és az arra irányuló fokozott erőfeszítések, hogy az ország polgáraihoz eljussanak a szolgáltatások, lehetővé teszi majd a donorok számára, hogy jelentős mértékben összehangolják támogatásaikat a kormány elképzelésével. A stabil és inkluzív demokratikus kormányzás – ideértve a választási rendszer és az intézmények reformját, az előrelépést a jogállamiság területén, a korrupciót kiváltó okok kezelését és az emberi jogoknak, különösen a nők és a gyermekek jogainak az előmozdítását – kulcstényezőként tartható számon az afganisztáni kormány és a nemzetközi közösség számára egyaránt. 

7.   A Tanács üdvözli azt a döntést, hogy az EU elfogadta az afganisztáni kormány felkérését, és társrendezője lesz az Afganisztánnal foglalkozó következő, 2016-os brüsszeli átfogó miniszteri konferenciának. Afganisztánnak a jövőben is szüksége lesz a nemzetközi közösség jelenlegi mértékű vagy azt megközelítő szintű kötelezettségvállalására, hogy tovább tudjon haladni a fenntarthatóság felé vezető úton. A miniszteri konferencián meg fogják határozni az afganisztáni kormány és a donorok együttműködésének 2020-ig érvényes keretét, amely hozzájárul majd ahhoz, hogy Afganisztánban olyan stabil és megbízható környezet alakuljon ki, amelyben az ország fokozatosan önállóvá válhat. A brüsszeli konferenciát célszerű az afganisztáni kormány és a nemzetközi közösség által egyaránt tett konkrét kötelezettségvállalásokkal és azok teljesítésével megalapozni. A Tanács felkéri a főképviselőt és a Bizottságot, hogy folytassák a brüsszeli konferencia előkészítését az afganisztáni kormánnyal karöltve, és szoros konzultációt folytatva a nemzetközi partnerekkel és a régióbeli szereplőkkel. 

Ez a mindannyiunkat érintő válság humánumunk és felelősségérzetünk nagy próbája. Sok feszültséggel és vádaskodással jár Európa politikusai és népei körében egyaránt. Nincsenek illúzióim: ezzel a kihívással még évekig küzdenünk kell. Ezért most a válság általános megközelítésére szeretnék koncentrálni. 

Intézkedéseink azonban nem fedik el a brutális valóságot. Mi, európaiak jelenleg nem vagyunk képesek közös külső határaink igazgatására, ezért a tagállamok némelyike úgy döntött, hogy nemzeti határai lezárásával védi meg magát. Az európai közösség védelme elsődleges kötelességünk, és ezen a területen kudarcot vallottunk. Vitáink túlságosan sokáig csak arról szóltak, hogyan hárítsuk másra a felelősséget. Sok ügyben okolhatjuk egymást, de ez nem segít abban, hogy közös megoldásra jussunk. Most a legfőbb célunk olyan stratégiák kidolgozása, amelyeket végre is tudunk hajtani egymás megsegítése érdekében. Ezért arra fogok kérni minden résztvevőt, hogy őszintén vitassuk meg, az EU mit tud tenni azért, hogy támogassa a tagállamokat a probléma megoldásában. Beszélnünk kell a tagállami szintű felelősségekről is. Ezek elől senki sem futamodhat meg, mert akkor nem leszünk képesek olyan közös európai intézkedéseket hozni, amelyek az egységen és a szolidaritáson alapulnak. Egyszer és mindenkorra véget kell vetni a felelősség egymásra hárításának és egymás hibáztatásának. 

Az EU-n belül másként és másként tapasztaljuk és észleljük az eseményeket, és nincsenek egyszerű megoldások. Ez azonban nem lehet ürügy arra, hogy ne dolgozzunk ki átfogó stratégiát, illetve olyan működő migrációs politikát, amely hatékony és felelős, ugyanakkor tiszteletben tartja legfőbb értékeinket. A jelenlegi „migrációs politika” nem más, mint a háború és az üldöztetés elől menekülő áldozatok kétségbeesése, eltökéltségük, hogy jobb életet keressenek, az embercsempészek cinizmusa, és sajnos gyakran az, hogy a menekültek és a migránsok tragikus sorsra jutnak. Ezért elengedhetetlen egy hiteles európai migrációs politika kidolgozása. 

A válság általános megközelítésén túl az alábbi kérdésekre is ki szeretnék térni: a frontországoknak nyújtandó támogatás, együttműködés a Nyugat-Balkán országaival, Törökországgal és Szíria szomszédaival, költségvetési támogatás az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az Élelmezési Világprogramnak; valamint a visszaküldésről és a visszafogadásról szóló következtetéseink végrehajtása. Meg kell vitatnunk a szíriai válság megoldására irányuló diplomáciai törekvéseket is. A Földközi-tenger térségében és a Közel-Keleten tett látogatásomat követően megosztom Önökkel a helyzettel kapcsolatos meglátásaimat. 

Van azonban egy olyan ügy, amely nem tűr halasztást. Az Élelmezési Világprogramnak további forrásokra van szüksége, hogy élelemmel tudjon ellátni 11 millió embert Szíriában és a térségben. A világprogram már eddig is jelentősen csökkentette a menekültek élelmiszer-támogatását. Mindenkit arra szeretnék kérni, hogy még az ülés előtt adományozzanak az Élelmezési Világprogramnak a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságával egyeztetve. 

Remélem, hogy a szerdán 18 órakor tartandó rendkívüli ülésünkön az összes említett problémával foglalkozni tudunk majd. Az ülés elején az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz is csatlakozik majd hozzánk. A vele folytatandó megbeszélést követően a fenti kérdéseket tárgyaljuk majd meg munkavacsora keretében.   

A brüsszeli viszontlátás reményében,     

D. TUSK

Saturday 19 September 2015

Visit to Egypt
11.30 Meeting with President Abdel Fattah al-Sisi 

12.45 Joint press statement

 Sunday 20 September 2015

Visit to Jordan
12.00 Meeting with H.M. the King of Jordan, Abdullah II bin al-Hussein

Visit of a refugee camp 

Tuesday 22 September 2015

13.00 Meeting with President of the European Commission Jean-Claude Juncker 

Wednesday 23 September 2015

15.00  European People's Party Summit (Stanhope Hotel) 

18.00  Informal meeting of Heads of State or Government

Thursday 24 September 2015

11.00 Meeting with President of the European Parliament Martin Schulz (European Parliament)

Az Európai Unió Tanácsa,

1.           HANGSÚLYOZZA a 2015. évi párizsi konferencia rendkívüli jelentőségét, mivel az történelmi mérföldkő a globális kollektív fellépés kiterjesztése és a karbonszegény, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes társadalom felé való globális átmenet felgyorsítása szempontjából. 

Sürgősen globális intézkedésekre van szükség

2.           Aggodalommal VESZI TUDOMÁSUL az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik értékelő jelentésében foglalt megállapításokat; HANGSÚLYOZZA, hogy a globális felmelegedés kétségtelen tény, és nagyon valószínű, hogy a XX. század közepe óta tapasztalt felmelegedést elsősorban az emberi befolyás okozza. 

3.           HANGSÚLYOZZA, hogy – az IPCC legutóbbi megállapításaival összhangban – az üvegházhatású gázok globális kibocsátásainak legkésőbb 2020-ig el kell érniük a legmagasabb szintjüket, majd 2050-re az 1990-es szinthez képest legalább 50 %-kal kell csökkenniük[1], és 2100-ra nulla körüli vagy az alatti értéket kell elérniük ahhoz, hogy a 2 °C-os célérték tartható maradjon; ezzel összefüggésben ÜDVÖZLI a G7-csoport vezetőinek 2015 júniusában tett nyilatkozatát, továbbá HANGSÚLYOZZA, hogy valamennyi félnek olyan átalakulást célzó irányvonalat kell követnie, amelynek révén az évszázad második felében hosszú távú elképzelésként megvalósul a globális és fenntartható éghajlat-semlegesség és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség. EMLÉKEZTET az Unió azon céljára, hogy – a fejlett országok csoportja által az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) megítélése szerint szükséges kibocsátáscsökkentés keretében – 2050-ig az 1990-es szintekhez képest 80–95%-os kibocsátáscsökkentést valósítson meg.

A párizsi konferencia eredményei

4.           HANGSÚLYOZZA annak fontosságát, hogy a párizsi konferencián megállapodás jöjjön létre a következőkről: i. ambiciózus, tartós és jogilag kötelező érvényű megállapodás az UNFCCC égisze alatt („Párizsi Megállapodás”), amely valamennyi félre alkalmazandó és amely kiegyensúlyozott és költséghatékony módon kezeli az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak, a finanszírozásnak, a technológiafejlesztésnek és -transzfernek, a kapacitásépítésnek, valamint a fellépések és a támogatások átláthatóságának a kérdését, és amely az éghajlatváltozás mérséklését célzó ambiciózus nemzeti kötelezettségvállalásokat tartalmaz; ii. a Párizsi Megállapodás végrehajtását célzó és a hatálybalépése előtt érvényes átmeneti megállapodások részleteit tartalmazó átfogó határozatcsomag; iii. a 2020-ig tartó időszakra szóló globális mérséklési törekvések fokozására vonatkozó határozat, a Lima–Párizs cselekvési programban foglaltaknak megfelelően. 

5.           HANGSÚLYOZZA, hogy a párizsi konferencián olyan eredményeket kell elérni, amelyek határozott jelzést küldenek a finanszírozást illetően, hogy a szegény és kiszolgáltatott országok támogatásban részesüljenek, valamint hogy lehetővé váljon az ellenállóképes, alacsony üvegházhatású gázkibocsátással működő gazdaságokra való áttérés.  

A 2015. évi további lépések

6.           MEGÁLLAPÍTJA, hogy a párizsi konferencia kívánt eredményeinek elérését célzó munka oroszlánrésze még előttünk áll; AGGODALMÁT FEJEZI KI azzal kapcsolatban, hogy a tárgyalási szöveg vonatkozásában ez idáig nem mutatható fel számottevő eredmény; arra ÖSZTÖNZI a fokozott fellépést célzó Durban Platformmal foglalkozó ad hoc munkacsoport társelnökeit, hogy a felek véleménye alapján készítsék el a módosított és tömör tárgyalási szöveget és foglalják bele a főbb opciókat, hogy a párizsi konferenciát megelőzően miniszteri szinten mielőbb érdemi kötelezettségvállalások szülessenek. 

Tervezett nemzeti hozzájárulások

7.           ÜDVÖZLI az eddigi tervezett nemzeti hozzájárulások benyújtását; HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és tagállamai 2015. március 6-án benyújtották a tervezett nemzeti hozzájárulásukat, amelyek értelmében a kötelező cél az, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása az Unióban; SÜRGETI azokat a feleket, amelyek ezt még nem tették meg, hogy az elkövetkező hetekben a lehető legrövidebb időn belül terjesszék elő a tisztességes és ambiciózus tervezett nemzeti hozzájárulásukat; ezzel összefüggésben ÜDVÖZLI a 2 ºC-os célkitűzés elérésére irányuló összesített erőfeszítés mértékéről szóló konstruktív véleménycserére szolgáló lehetőségeket, ideértve a küszöbön álló UNFCCC-összefoglaló jelentést és a tervezett nemzeti hozzájárulásokkal foglalkozó, 2015. október 12–13-án Rabatban (Marokkó) megrendezendő fórumot. 

A Párizsi Megállapodás

8.           NYUGTÁZZA „A Párizsi Jegyzőkönyv – Terv a globális éghajlatváltozás 2020 utáni kezelésére” című bizottsági közleményt, mint hozzájárulást az EU és tagállamai által a párizsi konferenciára kialakítandó elképzeléshez. 

9.           Azt JAVASOLJA, hogy a nemzetközi, jogilag kötelező erejű Párizsi Megállapodás: 

–        tartalmazzon hosszú távú elképzelést arra vonatkozóan, hogy miként lehet alacsony széndioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságokat kialakítani e század folyamán; 

–        tegye lehetővé az összes fél részvételét és a nem állami szereplők bevonását; 

–        megkötésére jegyzőkönyv formájában kerüljön sor, hogy biztosítsa a politikai szándék legmarkánsabb kifejezését, a kiszámíthatóságot és a tartósságot; 

–   valóban globális voltának és hatékonyságának szavatolása érdekében azt követően lépjen hatályba, hogy a jelentős mértékű kibocsátásért felelős felek nagy része azt megerősítette.         

Az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése

10.        Azt JAVASOLJA, hogy a Párizsi Megállapodás: 

–   tűzzön ki a 2 ºC-os célértékkel összhangban lévő hosszú távú globális mérséklési célt; 

–   tartalmazzon valamennyi fél részéről tisztességes, ambiciózus és mérhető mérséklési kötelezettségvállalásokat, amelyek összhangban állnak a különböző nemzeti körülmények, valamint a változó gazdasági helyzet és kapacitások figyelembevételével alkalmazott UNFCCC-alapelvekkel; 

–   rendelkezzen arról, hogy valamennyi félnek meg kell tennie, fenn kell tartania és végre kell hajtania mérséklési kötelezettségvállalását; 

–   állapítson meg a mérséklési törekvésekre vonatkozó olyan ötévenkénti dinamikus mechanizmust, amelynek keretében valamennyi félnek a korábbi kötelezettségvállalások szintjétől nem elmaradó, új vagy frissített kötelezettségvállalásokat kell benyújtania, vagy ismételten be kell nyújtania a már meglévő kötelezettségvállalásait; 

–   tartalmazzon egyszerűsített eljárásokat a mérséklési kötelezettségvállalások megújítására és felfelé történő kiigazítására; 

–   foglaljon magában egy olyan megfelelési rendszert, amely elősegíti az időben történő és hatékony végrehajtást; 

–   biztosítson rugalmasságot a legkevesebb kapacitással rendelkező országok számára. 

            Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

11.        JAVASOLJA, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás képezze központi részét a kiegyensúlyozott Párizsi Megállapodásnak, amely: 

–        minden felet arra kötelez, hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében egyrészt készítsen terveket az éghajlatváltozás káros hatásaira vonatkozóan, továbbá készüljön fel és reagáljon e hatásokra, másrészt építse be az alkalmazkodást a nemzeti fejlesztési folyamatokba, harmadrészt pedig ossza meg tapasztalatait; 

–      felszólít minden felet, hogy erősítse meg a nyomon követést, a jelentéstételt, az információmegosztást és az együttműködést, hogy ezzel is növelje az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések hatékonyságát; 

–      olyan iránymutató és dinamikus megközelítést tartalmaz, amelynek segítségével folyamatosan növelhető az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseknek és végrehajtásuknak a hatékonysága; 

–   hozzájárul ahhoz, hogy minden ország, főként a legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott országok, segítséget kapjanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fenntartható fejlődéshez; 

–   kiemeli, hogy mind az éghajlatváltozás mérséklésére, mind az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló ambiciózus fellépés – ideértve a hatékony katasztrófakockázat-csökkentést is – alapvetően fontos az éghajlatváltozás káros hatásainak kezeléséhez és csökkentéséhez, így például a veszteség és a károk kockázatának kezeléséhez.   

12.        EMLÉKEZTET az EU és annak tagállamai által benyújtott dokumentumra, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos tervezés keretében az Európai Unió által vállalt kötelezettségekről szól. 

A piacok használata

13.        HANGSÚLYOZZA, hogy a Párizsi Megállapodásban engedélyezni kell a nemzetközi kereskedést, feltéve hogy szigorú elszámolási szabályok vonatkoznak rá, amelyek biztosítják a mérséklési kötelezettségvállalások környezeti integritását és maradéktalan betartását és a kettős beszámítás kivédését, és abban olyan piaci mechanizmusokról kell rendelkezni, amelyek előmozdítják a nagyobb szabású és költséghatékony mérséklési intézkedéseket, és magukkal vonják a globális mérséklési erőfeszítésekhez való nettó hozzájárulást, valamint a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulást. 

            Pénzügyek

14.        ÚJÓLAG MEGERŐSÍTI, hogy az EU és annak tagállamai kötelezettséget vállaltak és továbbra is vállalnak arra, hogy ésszerű mérséklési intézkedések és a végrehajtás átláthatósága összefüggésében fokozzák az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek mozgósítását, hogy kivegyék részüket a fejlett országok által kitűzött azon cél megvalósításából, hogy 2020-ig évente együttesen 100 milliárd USD-t mozgósítsanak a magán- és közforrások széles körének bevonásával, kétoldalú és többoldalú szinten, beleértve az alternatív finanszírozási forrásokat is; ezzel összefüggésben EMLÉKEZTET az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról szóló, 2014. november 7-i következtetéseire; ÚJÓLAG HANGSÚLYOZZA, hogy határozottan támogatja az Éghajlat-változási Alapot, és VÁRAKOZÁSSAL TEKINT a kezdeti finanszírozás mielőbbi elosztása elé; HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására vonatkozó rendelkezéseket a Párizsi Megállapodásban úgy kell megfogalmazni, hogy azok dinamikusak legyenek és képesek legyenek igazodni a változó realitásokhoz, illetve szükségletekhez azáltal, hogy tükrözik a felek képességeinek és felelősségének alakulását; továbbá UTAL az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról szóló, küszöbön álló következtetéseire.            

Átláthatóság és elszámoltathatóság

15.        HANGSÚLYOZZA, hogy a Párizsi Megállapodásnak egy minden részes félre alkalmazandó, szigorú – átláthatósági és elszámoltathatósági szabályokat is tartalmazó – közös szabályokon alapuló rendszert kell előírnia, elismerve ugyanakkor, hogy e szabályok alkalmazása eltérő lesz a kötelezettségvállalás típusától függően, amely a részes felek képességeit és a nemzeti körülményeket tükrözi; HANGSÚLYOZZA, hogy a rendszerben közös paramétereket kell meghatározni, be kell tartani az IPCC legújabb iránymutatásait, és építeni kell az UNFCCC keretében szerzett tapasztalatokra. 

16.        KIEMELI, hogy a Párizsi Megállapodásnak olyan, minden részes félre kiterjedő átlátható elszámolási és jelentéstételi keretről kell rendelkeznie a földhasználati ágazatot érintő kibocsátásokra és elnyelésekre vonatkozóan, amelyek előmozdítják a fenntartható területrendezést, és építenek az UNFCCC meglévő vonatkozó határozataira. 

            Együttes teljesítés

17.        MEGERŐSÍTI, hogy az EU és annak tagállamai együttesen kívánják teljesíteni a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaikat; ÜDVÖZLI Norvégia és Izland azon szándékát, hogy részt vegyen ebben az együttes végrehajtásban.  

            Egyéb kérdések

18.        HANGSÚLYOZZA, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem összefüggésében nagy jelentősége van az emberi jogoknak, a nemek közötti egyenlőségnek, a nemek kérdését érvényesítő megközelítésnek, a zöld munkaerőre való igazságos átállásnak, a tisztességes foglalkoztatásnak, az oktatásnak, valamint a figyelemfelkeltésnek és az élelmiszerbiztonságnak. 

A Párizsi Megállapodás végrehajtása

19.        Azt JAVASOLJA, hogy a párizsi konferencián a szakmai munkaprogram mellett fogadjanak el lényegi határozatokat tartalmazó, átfogó, 2017-ig végrehajtandó csomagot, hogy továbbfejlesszékegyebek mellett a mérséklési kötelezettségvállalások átláthatóságára és elszámoltathatóságára vonatkozó szabályokat, feltételrendszereket és eljárásokat többek között a földhasználati ágazatban és a piacok nemzetközi használata tekintetében, hogy így lehetővé váljon a Párizsi Megállapodás végrehajtása. 

A 2020-ig tartó időszakra szóló globális törekvések fokozása

20.        ÚJÓLAG HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és annak tagállamai már megkezdték a Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosító jegyzőkönyvének alkalmazását; HANGSÚLYOZZA, hogy az EU és annak tagállamai elszántan törekednek arra, hogy 2015 harmadik negyedévében lezáruljon a dohai módosító jegyzőkönyv megerősítési folyamata; FELKÉRI a többi felet, hogy tegyenek hasonlóképpen annak érdekében, hogy biztosítható legyen a módosító jegyzőkönyv gyors hatálybalépése; ezzel összefüggésben KIEMELI, hogy a párizsi konferencián el kell fogadni a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakára vonatkozó végrehajtási szabályokat, ahogyan arról Varsóban és Limában megállapodás született. 

21.        NYOMATÉKOSÍTJA, hogy minden félnek ki kell vennie a részét a 2020-ig tartó időszakra szóló mérséklési törekvések szintjében fennálló szakadék megszüntetéséből; EMLÉKEZTET a fokozott fellépést célzó Durban Platformmal foglalkozó ad hoc munkacsoport keretében elért eredményekre, amelyek a 2020-ig tartó időszakra szóló mérséklési törekvések bővítését szolgáló lehetőségek meghatározásában születtek azokon a területeken, ahol a mérséklésre komoly lehetőség mutatkozik, így például az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások, a REDD+, a rövid távú éghajlat-befolyásolók, a termelésoldali metánkibocsátás, a fluorozott szénhidrogének, az exporthitelek és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának reformja terén; KIEMELI a különösen a Lima–Párizs cselekvési program révén történő többoldalú együttműködés fontosságát, amely program arra hivatott, hogy azonosítsa és felgyorsítsa az e területeken végrehajtott cselekvéseket; ezzel összefüggésben HANGSÚLYOZZA a nem állami szereplők bevonásának és a velük történő együttműködésnek a jelentőségét; HANGSÚLYOZZA, hogy a párizsi konferenciát követően folytatni kell, sőt intenzívebbé is kell tenni a 2020-ig tartó időszakra szóló mérséklési törekvések fokozásával kapcsolatos munkát, és gondoskodni kell arról, hogy a nagy mérséklési potenciált képviselő intézkedések folyamatosan a politikai figyelem középpontjában maradjanak, ezt pedig úgy lehet elérni, hogy a mérséklésre kínálkozó lehetőségek technikai vizsgálata mellett a felek rendszeres magas szintű találkozókat tartanak a Lima–Párizs cselekvési programra építve.  

22.        RÁMUTAT ARRA, hogy a nagy mérséklési potenciált képviselő lehetőségek vizsgálata 2020 után is fontos marad, és elősegítheti azt a folyamatot, amelynek célja, hogy a Párizsi Megállapodás keretében idővel növeljék a globális törekvések szintjét. 

23.        ELISMERI, hogy elő kell mozdítani az UNFCCC keretében hozott meglévő határozatok további végrehajtását; ezzel összefüggésben ÜDVÖZLI a REDD+ tárgyalások lezárását.  

Egyéb folyamatok

24.        Megállapítja, hogy a Párizsi Megállapodásnak rendszeres felülvizsgálat mellett ki kell terjednie a valamennyi ágazatból eredő kibocsátásokra, és hogy a kibocsátások elszámolása és bejelentése továbbra is az UNFCCC hatálya alá tartozik, ugyanakkor HANGSÚLYOZZA, hogy az IMO, az ICAO és a Montreali Jegyzőkönyv keretében a lehető legrövidebb időn belül, a 2 ºC-os célértékkel összhangban hatékony módon szabályozni kell a nemzetközi hajózásból és légi közlekedésből, illetőleg a fluortartalmú gázok gyártásából és felhasználásából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat. 

25.        ÜDVÖZLI az addisz-abebai konferencián elért eredményeket, amelyek megerősítik a fenntartható fejlesztés finanszírozásának keretét és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó egyetemes fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtási eszközeit; VÁRAKOZÁSSAL TEKINT a küszöbön álló ENSZ-csúcstalálkozóra, amelyen a felek „Alakítsuk át világunkat: a fenntartható fejlődésre vonatkozó program a 2030-ig tartó időszakban” címmel menetrendet fogadnak el, amely arra hivatott, hogy segítsen választ adni az olyan egyetemes kihívásokra mint a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés, és amely megerősíti, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet az e kihívások megválaszolására szolgáló egyik legfontosabb eszközként kell kezelni.

[1]           Lásd például: 14790/09 (7. pont) és 14747/14 (2. pont).

A Tanács elfogadta az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez (EU ETS) kapcsolódó piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról szóló határozatot. Ez az új tartalék a keresletnek és a kínálatnak az EU ETS keretében jelentkező strukturális egyensúlyhiányát hivatott kiküszöbölni.

Amennyiben egy adott évben a kibocsátási egységek száma meghalad egy bizonyos küszöbértéket, az egységek meghatározott százalékát automatikusan kivonják a piacról és áthelyezik a tartalékba. Ellenkező esetben pedig a kibocsátási egységeket a tartalékból visszajuttatják a piacra.

 Az EU ETS-ben 2013-ban jelentős kibocsátásiegység-többlet keletkezett, és ez a többlet várhatóan tovább nőtt volna az elkövetkező években. Ez a többlet a kibocsátási egységek kínálata és kereslete közötti egyensúlyhiány miatt keletkezett, mivel a kereslet – többek között a gazdasági ciklusok hatására – rugalmasan változik.

A jelentős többlet csökkenti a kibocsátási egységek árát, ami kedvezőtlenül hat az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó beruházások ösztönzésére. Emiatt, ha nem kezelnék a jelenlegi piaci egyensúlyhiányt, az EU ETS nem lenne alkalmas arra, hogy a jövőben az EU költséghatékonyan teljesítse kibocsátáscsökkentési céljait.

• 2018-ban létrejön a piaci stabilizációs tartalék, amely 2019. január 1-jén kezdi meg működését
• a „későbbre ütemezett” kibocsátási egységeket (azaz azt a 900 millió kibocsátási egységet, amelyek aukcióra bocsátását 2014–2016-ról átütemezték 2019–2020-ra) a tartalékba fogják helyezni
• az EU ETS 3. szakaszából származó ki nem osztott kibocsátási egységek 2020-ban a tartalékba kerülnek
• A piaci stabilizációs tartalék felülvizsgálata során figyelembe fogják venni a tartalék által a növekedésre, a foglalkoztatásra, az ipari versenyképességre és a kibocsátásáthelyezés kockázatára gyakorolt hatásokat.

A Bizottság 2014 januárjában benyújtotta a piaci stabilizációs tartalékra vonatkozó javaslatát, ami a rendes jogalkotási eljárás kezdetét jelentette. 2015 májusában nem hivatalos megállapodás született az Európai Parlament és a Tanács között a kompromisszumos szövegről. A Parlament 2015 júliusában jóváhagyta a reformot. A tanácsi jóváhagyást követően a határozat első olvasatban elfogadásra került.

A 2005-ben indított EU ETS célja, hogy az EU gazdaságilag hatékony módon valósítsa meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzéseit. Az EU ETS úgynevezett „fix összkvótás kereskedési rendszerként” működik: az EU minden évben meghatározza a program hatálya alá tartozó erőművek, nagy energiaigényű iparágak és kereskedelmi légitársaságok összkibocsátásának határértékét.

E kereten belül a vállalkozások vásárolhatnak, illetve eladhatnak kibocsátási egységeket. Egy egység egy tonna szén-dioxid – az üvegházhatáshoz elsősorban hozzájáruló gáz –, vagy azzal egyenértékű, más üvegházhatású gáz kibocsátására jogosít.

2013 és 2020 között a kibocsátások felső határértékét évi 1,74%-kal csökkentik. 2021-től az éves csökkentés mértéke 2,2%-ra nő, tükrözve az új, 2030-ig szóló uniós kibocsátáscsökkentési célkitűzést.

A piaci stabilizációs tartalék létrehozása az első lépés az EU ETS-nek a Bizottság által idén javasolt átfogó felülvizsgálatában.

On 17 September 2015, the Council appointed the members of the European Economic and Social Committee (EESC) for the period from 21 September 2015 to 20 September 2020. 

The EESC is the European Union body which represents employers, workers and other groups and associations of civil society, notably in socio-economic, civic, professional and cultural areas. 

The Committee has 350 members from the 28 EU countries. 

Members are nominated by national governments and appointed by the Council for a renewable 5-year term of office. The latest renewal was in October 2010 for the mandate 2010-2015.

Place:        Justus Lipsius building, Brussels
Chair(s):    Carole Dieschbourg, Minister for the Environment of Luxembourg

All times are approximate and subject to change

+/- 09.50     Doorstep by Minister Dieschbourg

+/- 10.00     Beginning of Environment Council meeting
                     Adoption of the agenda

+/- 10.05     Approval of legislative A items (in public session)
                   Approval of non-legislative A items

+/- 10.15     Preparations for Paris UN Climate Change Conference

+/- 12.50     AOB
                   Cycling as a mode of transport

+/- 13.00    Working lunch

+/- 14.00    Press conference (in public session)