A NER bizonyos kurzusfilmjeit, mint a podcastunk profiljába illeszthető kortárs termékeket, már górcső alá vettük – ezeket az adásokat linkeltük a poszt végén -, de hasonló sorozatokkal még egyáltalán nem foglalkoztunk, úgy általában a magyar TV-sorozatok közül is csak eggyel, de az sem kifejezetten jelenkori alkotás. A TV2 tavaly megjelent S.E.R.E.G. c. minisorozatát már csak ezért sem hagyhatjuk említés nélkül, és természetesen azért sem, mert a magyar állam bármelyik fegyveres ereje számára aktuális imázsfilm vagy -sorozat emberemlékezet óta biztosan nem készült.
Ez a bejegyzés az előző folytatásának is tekinthető, de nem az SH-3 Sea Kingről, mint típusról, és nem is a pilótákról lesz szó, hanem azokról, akik hátul, a tehertérben dolgoztak. A Sea King sokoldalúságát tekintve a kabinszemélyzetek igazi mindenesek voltak. Mindennapjaikba egy személyes történet segítségével kaphatunk betekintést.
Jeff Manthos repülőcsaládba született. Édesapja a második világháborúban P-51 Mustangon, Koreában F-86 Sabre-en repült, ő maga a hetvenes években négy évig szolgált kabinszemélyzetként a csendes-óceáni flotta HS-4 Black Knights helikopterszázadánál. Élményeiről kérdeztem és arról, hogy akkoriban hogyan éltek a helikopterek legénységi állományú hajózói a repülőgép-hordozók zárt közösségében.
A kurrens diplomáciai viszonyok közepette (ezt még új geopolitikai helyzetnek nevezni kissé elhamarkodott lenne) az indokoltnál is nagyobb hangsúlyt kapott a Mirage 2000-5 repülőgépek első, állítólag eredményes ukrajnai bevetésének híre. Ehhez kapcsolódva kínál egy friss adalékot és egy "kissé" régebbi magyar vonatkozást a LégierőBlogger.
Minek rakja ki az európai rakétagyártó 2025-ben egy (régóta nem gyártott) Mirage 2000 makettjét a standjára a megszokott MICA EM és IR (na jó NG) rakéták mellett a típusra integrált, de azon ritkán használt SCALP-EG csapásmérő robotrepülőgéppel és a közeli hatótávolságú Mistral légvédelmi rakéták légi indítóival (ATAM), mely még sosem volt látható ebben a kontextusban? A megoldás kizárásos alapon az ukrán "export" követelményrendszer lehet. A Szu-24-esek közelgő kifutásával kell egy SCALP-EG (Storm Shadow) hordozó utód; a drón és CM elfogó feladatra pedig nem ártana egy a MICA-nál nagyságrenddel olcsóbb (SZE vs M EUR/db) levegő-levegő rakéta - így máris összeáll a kép.
Közel harminc évvel ezelőtt a Mirage 2000 akkor új, -5 változata is szóba került a MH új harci repülőgép típusaként, sőt, tesztelésére úgy Fraciaországban, mint idehaza, Kecskeméten sor került. Ez utóbbi alkalommal, 1996 augusztus 29-30-án készítettem az alábbi képeket a B01 jelű kétüléses változatról.
A céges vendéggép (nincs francia felségjel) a kecskeméti központi zónában, háttérben a Dassault saját Falconja, mellyel a delegációjuk utazott.
A francia gépek közül a Dash 5-é volt az első, több multifunkciós képernyővel ellátott, nemcsak hozva az F/A-18-as által elindított trendet, de túl is szárnyalva azt. A három MFD és HUD közé ugyanis egy HLD (Head Level Display) is került a műszerfalra, összesen 5 (CRT!) kijelzővel (és a HOTAS-al) alkotva az Advanced Pilot System Interface (APSI) ember-gép kapcsolati rendszert.
Gyakorló Magic rakéta a szárny alatti külső pilon/indítóberendezésen, háttérben a törzs alatti tandemek hátsó pilonján egy MICA...
...aminek a függesztőberendezését a dinamikus bemutatózás előtt leszerelték.
Végül pedig pörögjenek itt a szerző jegyzetei a képernyőrendszerről a Dassault 1996 április 16-i sajtótájékoztatójáról.
Zord
A Sikorsky ikonikus forgószárnyasa, az SH-3 Sea King az Egyesült Államokon kívül további tizennégy ország felségjelével repült és négyben gyártották is. Meddő próbálkozás lenne tehát rövid, de mégis átfogó ismertetőt írni, ezért most kizárólag a négy alapváltozatról lesz szó, amelyek az amerikai haditengerészet, a US Navy tengeralattjáró-elhárító és harci támogató századainál üzemeltek.
A második világháborút követő években a forgószárnyas technika immár visszavonhatatlanul helyet követelt a katonai repülésben. A helikopterek kifejlesztésében élenjáró ukrán emigráns, Igor Sikorsky 1923-ban alapított cége a harmincas években repülőcsónakok gyártásával szerzett hírnevet. Gépeit a kor neves légitársasága, a Pan American Airways is üzemeltette transzóceáni útvonalain. Sikorsky figyelme ugyanebben az évtizedben fordult a helikopterek felé és lelkesen vetette bele magát a merevszárnyú repülőgépekétől merőben eltérő műszaki megoldások kidolgozásába. Első, már helikopternek mondható repülő szerkezete 1940 májusában szállt fel, Sikorskyval a kormányoknál. Ha valaki, akkor ő igazán tudta, hogy mibe ül…
A magyar air power nézōpont egyik ritkán említett, hidegháborús örökségből származó összetevője a repülőgép-hordozó-féle hajók jelenlétének nyomon követése az Adriai-, és a Jón-tengeren, illetve a Földközi hozzánk közelebb esō vizein.
A Trieste LHD és az Amerigo Vespucci iskolahajó a trieszti városfronton, a Bersaglieri mólónál.
Zord
Éppen egyik cikkem illusztrációjához keresgéltem régi papírképeim között, amikor kezembe akadt egy Ferihegyen parkoló kék-fehér Fokker F27-es fotója. A kép fényes nappal készült, de egy éjszakai repülés emlékét idézte fel. Feljegyzéseimbe lapozva a repülés dátumát is megtaláltam és mivel ennek éppen 25 éve – ráadásul a kargópilótákról ritkán esik szó – gondoltam, a dolog megér egy visszaemlékezést.
Az ezredforduló környékén egy gyorsposta-szállítással foglalkozó, svájci központú légiforgalmi cég magyar leányvállalata, a Farnair Hungary a legismertebbek között volt. Számos pilótának volt ugródeszka a közforgalmi repülés világába, mert akkoriban a nemzeti légitársasághoz, a Malévhez kevés fiatal jutott be. Ennek többnyire nem szakmai okai voltak. Fogalmazzunk úgy, hogy a kapcsolati tőkéjük még nem nyugodott biztos alapokon. Ők aztán csomagszállító L-410-eseken és Fokker F27-esen alapozhatták meg karrierjüket, majd ülhettek át a rövidesen megjelenő diszkont légitársaságok Airbus 320-asaira vagy Boeing 737-eseire.
A héten másodjára lőtt idehaza a HForce H225M SOF változatú közepes többcélú helikoptertípus, ezúttal először a szolnoki helikopteres alakulat színeiben. Ésatöbbi.
Stílszerűen vegyük előre a 80-as lőköri fordulóját. Az adminisztratíve 11-ik, de elsőnek megépült magyar H225M még leszállítás előtt, 2023 tavaszán a típus HForce integrációs tesztjeinek az alanya is volt, és végrehajtotta első lövészeteit Magyarországon. Igaz, még festés nélkül és F-ZWDZ francia ideiglenes lajstrommal átrepülve. Utána még visszament Marignane-ba és csak 2023. december 4-én a (a 81-essel együtt) került véglegesen a szolnoki 86-osokhoz.
Ez már a 81-es, amint megkezdi a fordulóját a lőkör "hosszúfaláról" vissza a lőirányra...
...és közben megmutatja a Nacelle canon 621, pontosabban a fegyverfelfüggesztő pilon akár aszimmetrikus bólintási lehetőségét.
Ugyanaz, de egy másik perspektívából.
Ugrik.
Az ugrás kezdete a másik oldalról nézve.
Lő.
A másik oldalról jobban látszik a lőporfüst.
Ésatöbbi 1, azaz egy H145M Multipurpose mutatja a szajrét.
Ésatöbbi 1a "Rábeszélés"
Ésatöbbi 1b "Hawkish attitude"
Ésatöbbi 2, azaz két Mi-24-es dolgozik. "Egyik. Másik. Újra. És mégis forog a Föld"
Zord
Egyes európai városokban a mai napig megtalálhatók a második világháborús utcai harcok nyomai. Néhány kivételtől eltekintve, többnyire a kézifegyverek tüzétől származó golyónyomokról van szó, amelyeket az utókor nem akart eltüntetni. Hogy ez az igénytelenségre vagy e sajátos emlék megőrzésének szándékára vezethető vissza, a napnál is világosabb - az egyik helyen elkoszolódott falak, málló vakolat övezik a találatok nyomait, a másikon új funkciót találtak neki.
Az utóbbira Hollandiában, a Maastricht közelében lévő hangulatos kisváros, Valkenburg egyik sétáló utcáján láthatunk példát, nem messze a városháza parkjában kiállított német páncéltörő ágyútól. A régióban nemcsak számos harcjármű és tüzérségi fegyver emlékeztet az 1944 szeptemberében vívott harcokra, de még egy harckocsi ágyú találatából is sikerült egy emlékhelyet kialakítani. Az érintett épületet egy amerikai Sherman 75 milliméteres ágyúja találta el a városi harc közben. Valkenburg újjáépítésekor a hollandok úgy döntöttek, hogy a találat nyomát megőrzik és a mélyedésben később egy apró Mária szobor is helyet kapott.
Puskin egy helyen szerénytelenül a "jekatyerinai sasok dicsőséges seregeként" aposztrofálta azokat a tehetséges állami tisztviselőket és katonai parancsnokokat, akiket a "Nagy" jelzővel illetett híres cárnő szintúgy tehetséges (vagy egyszerűen csak szerencsés) kézzel választott ki magas pozícióikba, ezzel (is) megalapozva az orosz biodalomépítés egyik legjelentősebb korszakát. Közülük Fjodor Usakov tengernagyot a krónikások inkább mellőzték a többiekhez képest, elvégre "csak" kisnemes volt egy alapvetően ugye szárazföldi hatalom szolgálatában, egy épphogy csak létrehozott és mellékes orosz flottánál, olyan háborúkban, melyek nem kifejezetten a tengereken dőltek el. De ilyen körülmények is kétséget kizáróan bizonyította zsenialitását a tengeri hadviselés terén.
Van, hogy egykor rendszeres 'találkozások' az élethelyzet és a nagyvilág változásai miatt megritkulnak vagy elapadnak az ember életében. A MAKSz és az Armija elérhetetlenné válása kapcsán a legtöbb nyugati megfigyelő - még a 'keleti nyugatiak' is - így jártak az orosz haditechnikával, pedig a téma relevánsabb mint valaha, ha szabad így fogalmazni. Aztán a sors néha úgy dobja, hogy mégiscsak nyílnak ablakok, râlátással :-)
Pancir torony ùj felderítő radarral és vegyesen málházott eredeti és új kaliberű (malogabaritnij) rakéták konténereivel.
Az eredeti kaliberű 57E6M-E és 57E6-E illetve az új TKB-1000 rakéták illetve az utóbbiak nêgyesével kötegelt indítókonténerei.
A Zala 51-es és 52-es gyártmányai, azaz az ukrajnai háború orosz oldalának ikonikus Lancet cirkáló lőszerei.
X-UAV üzleti és H-BPLA projektnévvel ellátott Kornet variáns, a vezetősugaras helyett félaktív lézeres rávezetéssel, drónfegyverzetként (Forposzt, Orion), akár légi célok ellen is.
T-90MSz a harci tapasztalatokat tükröző fejlesztésekkel, így többek között drónhâlóval és zavaróberendezésekkel felszerelve.
Zord
Legutóbbi adásunkban az amerikai polgárháborús tematikájú westernfilm alműfaját tárgyaltuk ki, amely elég nyilvánvalóan mutatja meg azt, hogy a közönség kíváncsiságát egyaránt csigázzák fel az egzotikus tájak, gyéren lakott hatalmas térségek és a tovaszállt korok, amikor még fiatal volt a nemzet és könnyebben akadtak lelkesítő nagy közös célok. A múlt szelektív megszépítése, romantizálása persze minden társadalomban jelen van, és bizony furcsa lenne, ha ez pont a filmművészetben nem érvényesülne. Diktatúrákban ez bizonyára fokozottan érvényes, pláne ha egyenesen a rendszer születésének és megszilárdulásának „hőskora” kerül vászonra.
A Szovjetunió esetében ehhez hozzávehetjük, hogy a konszolidáció és viszonylagos enyhülés periódusában felértékelődött a könnyed tömegszórakoztatás, és korlátozottan persze, de azért új lehetőségek nyíltak a nyugati kulturális trendek követésére, összhangban a közönség erre vonatkozó jelentős igényeivel. Így futhatott fel – bár kultúrtörténeti léptékben azért nem olyan hosszú időre - a műfaj, amit a Vasfüggöny túloldalán Eastern/Ostern névvel illettek, azaz vadregényes távoli vidékeken játszódó és az amerikai westernek főbb mintáit átvevő szocialista kalandfilm.
2005. január 25-én gördült ki a Saab linköpingi üzeméből az első magyar Gripen, a később aztán komoly kalandokat átélő, de szerencsére máig velünk levő 30-as. Így, 20 évvel később, Kővári Lacival közös utazásunk képeivel idézem fel az élményeket, egyúttal eltöprengek azon, hogy legösszetettebb repülő fegyverrendszerünk tervezett élettartamának utolsó szakaszát vajon merre s hogyan kanyarítjuk?
Zord
A Vadnyugat névvel fémjelzett időszak alatt leginkább az 1849-es kaliforniai aranyláz és a 20. század közötti időszakot szokták érteni. Ekkor az Egyesült Államok telepesei meghódították a gyéren lakott belső részeit a kontinensnek, míg végül a modernizáció véget vetett ennek a pionír hőskorszaknak. A KatPol Kávéház 117. adását két ilyen tematikájú filmnek szenteltük: az 1959-es Lovaskatonák-nak és az 1969-es A legyőzhetetlen-nek.
1940-ben új repülőgép jelent meg az amerikai haditengerészet zuhanóbombázó századainál: az SBD Dauntless. Típusjelzése feladatrendszerére, az ellenséges hadihajók felderítésére és bombázására valamint a gyártóra utalt (SBD – Scout Bomber Douglas). Hivatalos elnevezése, a Dauntless (Rettenthetetlen) is elég harciasan hangzott, de rövidesen megkapta nem hivatalos nevét is - Slow But Deadly (Lassú, De Halálos) lett.
Az Egyesült Államokban nagyjából száz évvel ezelőtt kezdődtek azok a kísérletek, amelyekkel azt vizsgálták, hogy az ellenséges hadihajókat a saját haditengerészeti erők tüzérsége és torpedói mellett, érdemes-e bombázó repülőgépekkel is támadni. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a nagy magasságból végzett bombázás nem éri el a kívánt hatást, mert a szárazföldi célpontokkal ellentétben a vízi célok kicsik, mozognak és manővereznek. Arra jutottak, hogy inkább a repülőgép-hordozóról induló kisméretű zuhanóbombázó a megoldás, mert nagyobb valószínűséggel találja el az úszó célt, mint a hadsereg légierejének magasan és egyenesen repülő közepes- vagy nehézbombázói. Továbbá a zuhanóbombázó lelövése nem egyszerű, de ha mégis sikerül, akkor kisebb személyi veszteséggel, és olcsóbb repülőgép elvesztésével jár, mint egy két- vagy négymotoros bombázó esetében. Így vélekedtek az amerikai haditengerészetnél (US Navy) és a harmincas években több ilyen gépet is szolgálatba állítottak. Például a kétfedelű SBC Helldivert és az első egyfedelű zuhanóbombázót, az SB2U Vindicatort. A repülőgépgyárak nem ültek a babérjaikon és a következő típus Jack Northrop cégénél BT-1 jelzéssel kezdett formát ölteni.
1974. december 11-én a Magyar Néphadsereg (MN) egyik Kamov Ka-26-os helikoptere a légvédelmi tüzérek drégelypalánki lőteréről indult vissza börgöndi bázisára. A gép soha nem érkezett meg a Velencei-tó melletti repülőtérre, mert az útvonal első szakaszán, rossz látási viszonyok között hegynek ütközött. A becsapódást túlélő, súlyosan sérült személyzet számára immár nem a hazatérés, hanem a puszta túlélés volt a cél a Pilisben uralkodó téli időjárásban.
A Ka-26-os helikopter Magyarországon leginkább a mezőgazdasági repülésből volt ismert. A dugattyús motorokkal felszerelt, koaxiális forgószárny-elrendezésű típusból a Magyar Néphadsereg 1971-ben huszonkét darabot rendszeresített. A gépek kezdetben Szentkirályszabadjáról üzemeltek, majd egy átszervezést követően 1974 áprilisában Börgöndre költöztek, ahol a 88. önálló könnyűhelikopter osztály (fedőszáma: MN 1957) 1. századánál repültek tovább. Feladatrendszerükbe felderítés, személyszállítás, ejtőernyős deszant dobása és sebesültszállítás tartozott.
A belföldön legpozitívabb médiavisszhangot kapott, legnépszerűbb háború, melyben az Egyesült Államok valaha részt vett, kétségtelenül a Spanyolország elleni - pontosabban a még megmaradt spanyol gyarmatbirodalom felszámolásáért indított - volt 1898-ban. A gyors és látványos győzelem, a különböző egzotikus szigetek feletti fennhatóság ill. hegemónia megkaparintása messzemenő következményekkel járt az immár világhatalomként a történelem színpadára lépő nemzet jövőjére nézve.
A tavaszi távszpottinghoz hasonló, évzáró bejegyzésbe túlnyomórészt a légiközlekedés keleti szereplői kerültek, közeliek s távoliak egyaránt. Elszaporodásuk oka egyrészt az online kereskedelemmel függ össze, az Ázsia és Európa közötti logisztikai lánc fontos szereplői ezek a szélestörzsűek. Az iparág él és virul, és ez így is marad, amíg a Távol-Keletről megrendelt „bármi” tokkal-vonóval a töredékébe kerül, mint ugyanaz a termék egy hazai plázában. A másik ok az Oroszország ellen 2022-ben bevezetett szankcióknak „köszönhető”. Több európai légitársaságnak nem éri meg nagyot kerülni a kelet felé vezető úton és egyes járatokat leállítottak. A gépeik után hagyott kondenzcsík még el sem oszlott, amikor a keletkezett rést kihasználva a kínai légitársaságok besurrantak a légiszállítási piacra. Elég, ha csak a Budapestről induló járataik desztinációit nézzük a Flightradar24-en – Peking, Ningpo, Sanghaj, Kanton, Sengcsen, Hszian, Ürümcsi, Csangsa, Ecsou városnevek olvashatók az induló utas- és áruszállító gépek célállomásai között. Lássuk hát őket és a többieket és, ha már a nyitóképen a kínai Air Central Boeing 747-ese van, kezdjük a tengerentúli, valaha szebb időket látott gyártó típusaival.