A törökországi események értékelése

A törökök nem annyira Erdogan « autoriternek mondott » vezetési stílusa miatt lázadnak, sokkal inkább a Muzulmán Testvérek növekvő befolyása ellen – akik mentora éppen Erdogán. Látszólag a Taskim téren Isztambul legújabb városfejlesztési terve ellen tüntetnek, mely úgymond lerombolná a tradíciókat és kozmopolita várost építene a milliomosoknak. Lényegében azonban már országos méretű mozgalomról beszélhetünk, mely megkérdőjelezi az arab tavasz eredményeit.

A felkelés okai
A nyugati sajtó a felkelés okait bemutatandó apró részletkérdésekbe bonyolódott : isztambuli ingatlanprojekt, esti alkoholárusítási tilalom, (stb.). Az igazi ok, hogy valójában most derült fény az Erdogán rezsim lényegére és a kormány elvesztette támogatottságát : Csupán a szunniták kisebb hányada támogatja a Muzulmán Testvérek átal favorizált-gerjesztett politikát, miközben a török lakosság 50%-a szunnita, 20% alevita, 20% kurd (főként szunniták), és 10% egyéb kisebbségi.
Erdogán tehát delegitimálódott, de távozásával egy csapásra aligha oldódnának meg a problémák. Viszont ez véget vethetne a szír háborúnak is, megállíthatná a Muzulmán Testvériség terjeszkedését Európa felé. Továbbá intő jel lehetne a Testvériség által hatalomra került Ghannouchinak Tunéziában és Morsinak Egyiptomban. (Elemzőink szerint utóbbi bábkormányok sem fogják kitölteni idejüket.) Az USA és az EU célja azonban nem ez.

Mennyiben tekinthető diktatúrának az Erdogán rezsim ?
Míg a lényegében jelentéktelen Magyarországgal keményen, az igen sok NATO műveletben aktívan részt vevő Törökországgal igencsak kesztyűs kézzel bánik a nyugati politikai körökhöz kötődő sajtó : Pedig Erdogán a színfalak mögött sokkal nagyobb « tisztogatást » vitt végbe, mint amiért a magyar kormányt vádolják. Lecserélte például a tábornoki kar kétharmadát : Itt fontos megemlíteni, hogy Törökorszgban a reformista, atatürki vonal egyik legfontosabb támasza mindig is a hadsereg volt. Azonban a 11/9-es események után a török hadseregben fordulat következett be Kína és Oroszország felé kezdett el tapogatózni, mert úgy ítélték meg az USA globális ellenőrzési rendszert épít. Az Erdogán rezsim szerepe az lett, hogy minél hamarabb véget vessenek ennek a « pálfordulásnak ».
Egyes elemzők szerint a világon itt indult eddig a legtöbb eljárás (bebörtönzések) az újságírók ellen, amikről alig tudunk… A török TV-k (az Ulusal kivételével) - mint ahogy az írott sajtó is - de facto mind állami ellenőrzés alá kerültek.

Erdogán kapcsolatai a Muzulmán Testvériséggel : a hatalomszerzés lépcsői
A török politikát mára teljességében a Muzulmán Testvériség mozgatja. Az Erdogán kormány magában igencsak inkoherens, muzulmán-demokrataként (v.ö. keresztény-demokrata – mint minta) definiálja önmagát. Erdogán és csapata hivatalosan tagadják, hogy közük lenne az MT-hez, de lényegében nem mondanak igazat.
1.) Az első időszakban beszivárogtak az intézményekbe és megtévesztésként a « nincs probléma a szomszédos országokkal » politikáját űzték.
2 .) Majd mikor kellően megerősödtek az intézményekben, akkor második fázisként a szektarizmus politikáját követték, elkezdték kitúrni az ellentétes véleményűeket. Szakítva a fenti politikával lényegében az ottomán birodalmi politikáig nyúltak vissza : minden szomszédos országgal feszültté változtatták a viszonyt (v.ö. Kachinczkyk Lengyelországa), Szíria ellen pedig háborúba léptek.

A katasztrofális külpolitika eredményei
A szomszédos államokkal kapcsolatban tehát az Erdogán rezsim először a teljes békülékenység politikáját követte. Ahmed Davutoglu elég furcsa külpolitikát folytatott: Először a flotilla ügy kapcsán megpróbált éket verni Obama és Netanyahu közé, majd pedig részt vett azon vizsgálóbizottság felállításában, melynek feladata az ügy eltussolása lett, valamint szorosabbra vonta a kapcsolatot Tel-Avivval.
2011-ben Törökország fegyveresen is részt vett a Líbia elleni támadásban. Ez gazdasági szempontból azonnal éreztette negatív hatását, hiszen Líbia az ország egyik legfontosabb külkereskedeléi partnere volt : mára lényegében Törökország teljesen elvesztette a líbiai piacot.
Majd 2012-ben Törökország egyik fő hangadója és részese lett a szíriai rezsim elleni fellépésnek – azon ország, rezsim ellen fordult tehát, mellyel egy évvel az eseményeket megelőzőleg a kereskedelmi liberalizációs egyezményt írt alá a gazdasági kapcsolatokat fellendítendő. Jórészt ezen lépéseknek is köszönhető, hogy 2010-ben még 9,2%-os török gazdasági növekedés 2012-re 2%-osra csökkent.

A Muzulmán Testvériség és az USA, valamint Törökország szerepe az arab tavaszban
Pontosítani kell az arab tavasz eseményeit is, mert mind Tunéziában, mind Egyiptomban a felkelők nem kívánták elsősorban Ben Ali vagy Mubarak távozását (reformokat szerettek volna), ehhez az USA hálózatainak hathatós segítsége kellett. Algéria kivételével Észak-Afrikában mindenhol a Muzulmán Testvériség került hatalomra – s ezt nagyrészt Hillary Clinton külpolitikájának köszönhették. (Megjegyezzük, Clinton testőrének, Huma Abedinnek az anyja az MT világméretű női szekciójának tagja.) Az amerikaiaknak azonban szükségük volt/van közvetítőkre a térségben és ezt mindenhol török szakértők révén oldják meg. Ezek jelen vannak ezen új rezsimek politikai tanácsadói köreiben, hála az Erdogán kormányzatnak.

Az újfajta politikai kompromisszum lényege, hogy a Muzulmán Testvéreknek látszatdemokráciákat kell létrehozniuk, de lényegében szabadon valósíthatják meg radikális iszlamizációs céljaikat, a magánélet teljes kontrolljával. ( Az USA ezenközben abban is bízik, hogy paradox módon ezt a célt úgysem lehet elérni kapitalista keretek között, így az MT-rezsimek, ha megtették feladatukat szükségképpen megbuknak majd : « A mór megette kötelességét és elmehet. » Tehát e szövetség taktikai, rövid, legfeljebb középtávú.)

Cserébe tehát az MT vezette országoknak olyan politikai rendszereket kell létrehozniuk, melyek lebontanak minden gátat a liberálisnak nevezett nyugati kapitalizmus kiépülésének ezekben az országokban. Hála ugyanis az utóbbi évtizedben ezen országokban felpörgött fejlődésnek, a fizetőképes kereslet jelentősen megnövekedett és az itteni piacok bővítésével szeretnék felpörgetni az eladásokat. (v.ö. Kelet-európai rendszerváltozások : helyi iparok, konkurenciák leépítése sok esetben a multinacionális cégek térnyerésének, piacának biztosítását jelentette.)

Összefoglalás :
Napjainkra a török lakosság felmérte az erdogáni politika lényegét és az MT megerősödésének veszélyeit az országban, és az utóbbi évtized gazdasági dübörgése után kezdi érezni már-már a gazdaság megtorpanást is, melyet ez a politika eredményezett. Ezek tehát a mélyebb okok, melyek a felkeléshez vezettek.
Az USA most vagy elengedi Erdogán kezét és asszisztál egy látszat-változáshoz, vagy kitart mellette a végsőkig, amíg nem következnek be politikailag már teljesen vállalhatatlan eszakláció, események.