"A boszniai háborúból Szarajevót érintően a legtöbb ember két dátumra emlékezik: április 6-ra, amikor megtámadták a várost, és május 2-ra, amikor megvédték, ám aznap a modern hadviselés történetének leghosszabb ostroma kezdődött. A visszaemlékezések május 2-ra legtöbbször így kezdődnek: szép, napsütéses nap volt.
Békés volt a reggel. Szép és napsütéses nap. Habár az emberek tudták, hogy háború van, a többség azt remélte, hogy csak napok kérdése, és találnak megoldást. A televízióban folyamatosan kérték "a harcoló feleket, hogy imádkozzanak a konfliktus befejezése érdekében". És az emberek általában úgy viselkedtek, mintha nem értették volna, mi történik.A város még nem volt teljes blokád alatt. Még ki lehetett menni, ha sikerült a számos katonai ellenőrzőponton túljutni. A gránátok addig főleg a város külterületeire estek. 82 mm-es aknagránátot használtak. Az előző napokban a támadások főként éjszaka voltak, ezért május 2-án az emberek a délutáni órákig úgy tettek, mintha normális lenne az életük. Sétáltak az utcán, néhány kávézó is nyitva volt, és ahogy minden nap, nyitva voltak az újságárusok.
Az Oslobođenje címoldalán ezt írta nagy betűkkel: „Nincs tárgyalás a tüzérséggel”- ami idézet volt a Cutileiro-Izetbegović kudarcos lisszaboni tárgyalásáról tudósító írásból. Az "Fókuszban” rovatban Emir Habul írása jelent meg "Bűncselekmény ideje" címmel. A szerző megismerteti az olvasókat a ténnyel, hogy az, ami Boszniában történik, az nem egy „normális háború”, hanem ellenkezőleg, ilyen háború még nem volt. A genfi egyezmény számos megsértésének megemlítésén túl felhívja a figyelmet a súlyos gyanúra, hogy Kelet-Bosznia egyes részein "a háborús bűncselekmények legsúlyosabb formáját, a népirtást" követik el.
Még egy cikk a címoldalról: „Az agressziót meg kell állítani”. A belső oldalakon hírek arról, hogy a KEBS vezető tisztségviselői nyilatkoztak Helsinkiben, Németország vízumot vezetett be a boszniai állampolgároknak. Hírt adnak a Zvornik környéki konfliktusokról, és újabb információkat Fočáról. A repülőgépek sorozatban repülnek Konjic felett. Zenica még mindig Bosznia-Hercegovina egyik legbékésebb városa, Donji Vakufban öt embert halt meg a híd lerombolásakor. Megtámadták az átjátszót a Vlašićon, és azután, hogy az ellenség elfoglalta a relét a Trebevićen, elvágták a mentőköz vezető VHF kábelt.
A gránáttámadások ellenére a mostariak a város egyes kerületeiben előző nap megünnepelték május elsejét. Írnak a JSzSzK utódlásáról szóló EK-dokumentumról, és a szarajevói tejüzem helyzetéről is. Rossz hírek érkeznek Zivniceről, amit Míg-21 repülőgépről lőttek rakétákkal, és egy pokoli éjszakáról Siroki Brijegben, ahol a lakosságot hurrikán típusú rakétatűz alá vették.
Stari Grad önkormányzatában ellenőrző pontokat állítanak fel a tolvajok ellen. Szarajevó polgárait tájékoztatják a városi közlekedés drágulásáról, és a Transzfúziós Intézet véradásra szólít fel. A Kosevo klinikán hiányoznak egészségügyi felszerelések.
A Nemzetközi Békeközpont szerint "A népirtás következményeit generációk fogják érezni” . A „Menekültek a városban” címet viselő cikkben megtudjuk, hogy Szarajevóban 17 000 menekült a fővárost jelöli meg állandó lakóhelyének.
„Tizenheten meghaltak” címmel egy Los Angeles-i zavargásról tudósítanak. A sportrovatban megtudjuk, hogy a sakkjátékosunk, Sokolova győzött Barcelonában az előolimpián. "Kék ezüst" címmel írnak Jugoszlávia sikereiről a vakok és gyengénlátók Palma de Mallorca-i sakk olimpiáján. Az oldal tetején a kosárlabda döntő eredménye. A Partizan legyőzte a Crvena Zvezdát. Az „Útmutató a munkához” rovat sem üres, vannak apróhirdetések, a napi banki árfolyamok és az 1992. május 2-i TV program is megjelent.1992. május 2-án pontosan délben kezdődött Szarajevó történetének egyik legszörnyűbb napja. A puskalövéseket, amit az akkori Hadsereg ház, a jugoszláv néphadsereg házának irányából lehetett hallani, addig nem látott támadás követte. Minden oldalról megtámadták a várost, sok helyen utcai harcok voltak.
Már délután négy órakor halottak és sebesültek voltak mindkét oldalon. A városvédők fő problémája a páncélozott járművek voltak. Néhány járművük már nekik is mozgott a városban. Grbavica irányából egy tankoszlop indult a Vrbanja-hídtól a Skenderija felé. Az, hogy a városvédőknek is voltak páncélozott járműveik, valószínűleg befolyásolták, hogy változtassanak a terven és a tankoszlop visszahúzódott a kiindulási pontba, ahonnan tüzet nyitottak civil célpontokra. Ugyanez történt azzal a tankoszloppal is, ami az Aerodomska negyed felé tartott. A támadók szemmel láthatóan nem tudták, hogy a védők nem rendelkeznek elegendő támadáselhárító eszközzel.A nap folyamán a leghevesebb harcok a Skenderija területén zajlottak. Az égő villamosok képeit az összes világ televíziója továbbította. A fegyveresek mindössze harminc méterre voltak az elnöki épülettől és a nemzetközi sajtóközponttól, ahol végül meg is állították őket.
A Postapalota épületében a tűz negyvenezer telefonvonalat, és a fontos állami intézmények kommunikációs csatornáit pusztította el. A próbálkozást, hogy gyalogos katonák hatoljanak be a városba, megállították. Szarajevót korábban elképzelhetetlen tüzérségi támadás alá vették. A 82 mm-es aknagránát szinte „játékszerré” lett a 122 mm-es gránátokhoz képest.
Az igazi dráma este 7 órakor kezdődött. Akkor szállt le a szarajevói repülőtéren a lisszaboni tárgyalásról visszatérő boszniai delegáció, élén Alija Izetbegović elnökkel. Az UNPROFOR képviselői, akiket értesítettek, és akiknek várni kellett a delegációt, nem jelentek meg. Az UNPROFOR helyett a jugoszláv néphadsereg várta őket. Elfogták az elnököt és az egész delegációt.Mint valami filmben, teljesen véletlenül egy nő hívása, aki abban a helyiségben tartózkodott, ahova bevitték az elnököt, élőben kiment a szarajevói tv adásában. Példa nélküli média előadás kezdődik. Az emberek az óvóhelyeken többnyire tranzisztorokon keresztül követik a valóságos drámát.
Az adás alatt a harcok újra fellángolnak, a védők a Bistrica felé, a jugoszláv néphadsereg parancsnoksága felé nyomulnak. Valószínűleg a leghosszabb napirendi pontban megállapodtak abban, hogy másnap kiadják Izetbegović elnököt és kíséretét. Ennek ellentételezéseként a védőknek szabad elvonulást kell engedniük a jugoszláv néphadsereg főparancsnokának, Milutin Kukanjac tábornoknak és a laktanyákban tartózkodó négyszáz tisztjének és katonájának. Ennek az eseménynek a későbbi rekonstrukciói során gyakran hangsúlyozzák egy államcsíny kísérletét, amelyben Fikret Abdić játssza a főszerepet. Még a megállapodás megkötése és a napirend lezárása után is folytatódik a gránáttámadás. Az egész város lángolt. Hajnalig hallatszottak a becsapódások. Számos középület és civil építmény megsemmisült, közte a mentők épülete is.Másnap reggel az egész várost üveg és por borította. Füst gomolygott a város felett. Sok épület még mindig ég. Az emberek kimerészkedtek otthonaikból. És kint voltak az utcákon az újságárusok is.
Az Oslobođenje címoldalán nagy betűkkel ez állt: „Brutális támadás Szarajevó ellen”. Azt írja: "Csak a reggel fogja megmutatni, hány életet vett el a tegnapi nap pokla Szarajevóban, de nincs kétség, a történelmének legnehezebb napja volt" ...
Csak Isten tudta, hogy május 3-án a szarajevóiknak már "csak" 1344 ilyen nap és éjszaka maradt."
Részlet a 2. maj 1992 – Bio je lijep i sunčan dan (1992. május 2.–Szép, napsütéses nap volt) c. könyvből
Forrás: Nihad Kreševljaković: 2. maj 1992 – Bio je lijep i sunčan dan.AJB
fotó: dpa