Biztonságpolitika

Ötezer eurót is elkérhetnek a franciaországi Európa-bajnokságra szóló jegyekért hamis weboldalakon, és személyes adatokat is ellophatnak a vásárlóktól az online bűnözők – hívták fel a figyelmet a Sicontact Kft. internetes biztonságtechnikával foglalkozó cég közleményében.

A tájékoztatás szerint a hivatalos jegyeket kizárólag az UEFA hivatalos weboldalán keresztül lehet megvásárolni 25-895 euró közötti áron. Közölték, éppen ezért hamis információt tartalmaznak azok a kéretlen levelek (spam-ek), amelyek szerint új jegyek érkeztek az EB-re, vagy a felhasználó nyert az UEFA sorsolásán. A jegyek sorsolása már véget ért, és a szervezők már csak a Last Minute Sales Platform elnevezésű felületen kínálnak belépőket igénylési sorrendben – írták.

Béres Péter, az ESET termékeket forgalmazó Sicontact biztonsági szakértője elmondta: 2014-ben a második legkeresettebb kifejezés globálisan a “WorldCup”, Magyarországon a “Vb 2014” volt. Ez keresések millióit jelöli, és ha csak a keresések egytized százalékát terelték el adathalász oldalakra, globálisan akkor is jelentős számot kaptunk – jegyezte meg.

A két évvel ezelőtti futballeseményhez képest ráadásul mostanra jelentősen emelkedett a spamek veszélyességének fokozata is. A PhishMe e-mailfigyelő szolgáltatás jelentése szerint a legutóbbi vizsgált időszakban az összes spam levél mintegy 93 százaléka zsaroló vírust próbált meg terjeszteni – tette hozzá a szakember.

A közlemény szerint nem újdonság az ilyen jelentős eseményekhez kötődő hamis weboldalak működése, így az Európa-bajnokság szervezői a szurkolók számára kiadott figyelmeztetések mellett egy olyan böngésző kiegészítőt is készítettek, amely azonosítja a hivatalos és nem hivatalos jegyárusító oldalakat.

A Győri Kovács Margit Iskola csapata már 11. éve szerepel azon a versenyen, melyet a Burgenlandi Polgári Védelmi Szövetség rendezett, s nemcsak városunkat, megyénket, hanem kilenc esetben Magyarországot is képviselte.

Június elsején a korábbi selejtezőből továbbjutva a győriek a tartományi döntőn szerepeltek Oberwartban, ahol közvetlen ellenfeleik, szintén egy magyar csapat tagjai, a szombathelyi gyerekek voltak. A versenyen tizennégy csapat indult, a csoport szakmai felkészítője Csepi László tűzoltó ezredes, a győri katasztrófavédelmi kirendeltség polgári védelmi felügyelője is elkísérte a gyerekeket, akik a verseny során mind az elméleti, mind a gyakorlati feladatok végrehajtásában jeleskedtek.

A Gyermek Biztonsági Diákolimpia egy játékos, interaktív vetélkedő a negyedik osztályos diákok számára, ahol a feladatok szinte mindig ugyanazok, csak a verseny helyszíne és a körülmények változnak évente. A rossz idő miatt, most fedett területen a sportcentrumban rendezték a versenyt. A feladatok között szerepeltek a kerékpáros közlekedéssel, a segélyhívókkal kapcsolatos kérdések, az úszás, vízben tartózkodás szabályait is ismerni kellett, de a veszélyes anyag szimbólumokat ábrázoló kockát is könnyen kirakták a gyerekek.

A vízzel célba lövésnél és a falmászásnál is jól szerepelt a győri csapat és a kvízkérdések megválaszolása sem okozott nehézséget számukra. Végezetül a tanárok játékán még a felkészítőknek is lehetőségük volt néhány plusz pontot szerezni, így Csepi még öt pontot szerzett a gyerekeknek. A gyerekeket Hanaszekné Grundtner Éva és Fekete Sándorné készítette fel az elméleti és a sportos feladatokra.

Az izgalmakban bővelkedő, vidám versenyről végül a Kovács Margit Iskola csapata került ki győztesként. A legjobb külföldi csapatként a gyerekek meghívást kaptak Bécsbe a június 16-án rendezendő országos döntőre. Ide a Magyar Polgári Védelmi Szövetség támogatásával utazik a csapat.

Harminc évvel ezelőtt, 1986 májusában egy különleges film került az amerikai mozikba. A nagyrészt Kaliforniában játszódó történet szereplői rámenős pilóták és vadászgépeik voltak, helyszínéül a haditengerészet vadászpilótáit továbbképző iskolát, a Topgunt választották az alkotók. A lenyűgöző légi felvételeknek köszönhetően a néző úgy érezhette, hogy maga is ott ül egy F-14 Tomcat fedélzetén, a légiharcok kellős közepében…

Az egész a California magazin 1983-as cikkével kezdődött. Ehud Yonay munkája, a Topgun pilóták mindennapjait bemutató, Charles "Heater” Heatley F-14-es pilóta fantasztikus légifotóival illusztrált írás, felkeltette két hollywoodi producer figyelmét. Jerry Bruckheimer és Don Simpson azonnal egy mozifilmet vizionáltak, amelynek középpontjában a Topgun állt.

Megkeresték hát a haditengerészet illetékeseit a Pentagonban, akik áldásukat adták a filmre. Az engedély birtokában a producerek egyeztették az igényeket és a lehetőségeket a csendes-óceáni flotta vadászrepülő századainak műveleti parancsnokával, majd a Topgun parancsnokával, és 1985 tavaszán, két éves előkészítés után elkezdődhetett a munka. A főbb szerepekben az akkor még kevéssé ismert Tom Cruise, Anthony Edwards, Val Kilmer és Kelly McGillis játszhatott. A film címének megtartották az iskola nevét, de az eredeti írásmódtól eltérően két szóban írva: Top Gun.

F-5E Tiger II, mint MiG-28-as

A forgatást különböző külső helyszíneken és a repülőgép-hordozók fedélzetén kezdték, majd nyáron a stáb megjelent a Topgun otthonában, a Miramar tengerészeti légibázison, San Diegóban. A szövegírók addigra már állandó vendégek voltak a Topgunnál, ahol részt vehettek az eligazításokon és az olyan előadásokon, amelyek titokvédelmi szempontból nem voltak minősített foglalkozások. A látottak-hallottak alapján írták meg a párbeszédeket és csiszolták a forgatókönyvet. A színészek is kezdtek fel-felbukkanni, hogy megérezzék a Topgun légkörét, beszélhessenek a hajózókkal, valamint megtanulják azt, hogy hogyan kell mozogni a hajózó felszerelésben és a gépek körül. Az eredeti terv az volt, hogy a színészekről valós repülés közben készült felvételeket használnak majd. Többen repültek is az F-14-es hátsó ülésében, de Anthony Edwards ("Goose”) kivételével egyikük sem volt olyan állapotban, ami vállalható lett volna a mozivásznon. Így a pilótafülke-felvételeket egy makett fülkével készítették el az egyik burbanki stúdióban.

*

A miramari és a nevadai Fallon tengerészeti légibázis közelében végzett forgatásokon természetesen szükség volt azokra a hajózókra, akik a Topgun A-4-eseit, "Viper” (Tom Skerrit) és "Jester” (Michael Ironside) gépeit valamint az ellenséges, feketére festett, a filmben MiG-28-asnak nevezett F-5E és F-5F gépeit repülték. Az egyik kétüléses "MiG” hátsó ülésében, fekete overallban és fekete sisakban Dave "Bio” Baranek ült.

Dave "Bio" Baranek hadnagy

Bio 1980-ban végzett a haditengerészet repülőiskoláján. F-14 Tomcat típusra került, RIO lett (Radar Intercept Officer) és a gép fegyverrendszeréért volt felelős. Első beosztása a Miramarra szólította, a VF-24 Fighting Renegades századhoz került. Századával két tengeri bevetést teljesített a USS Constellation fedélzetén. A második út alkalmával az egyik leszállás során, a fékezőberendezés hibás beállítása miatt gépük nem állt meg a fedélzeten és katapultálni kényszerültek. Néhány nap múlva ismét repülhetett, de az út nem csak ezért lett emlékezetes. Már a bevetés végén jártak, amikor a század vezetése másodmagával kijelölte a Topgun öthetes tanfolyamára.

Miután visszatért századához, egy újabb bevetés várta, ezúttal a USS Ranger fedélzetén. Közeledett az idő, hogy a VF-24-eseket elhagyva betöltse következő beosztását. Korábban azt tervezte, hogy csereprogram keretében egy brit Tornado századhoz kéri magát, de a Topgun öt hete, az iskola professzionális szellemisége, a közösség olyan hatással volt rá, hogy oktatói beosztásba kérte magát az iskolára. Erre egyébként a Topgunnál nyújtott teljesítménye alapján oktatói biztatták is.

Baranek hadnagy neve felkerült a kabintető keretére, de a haditengerészetnél sem voltak személyre szóló gépek és ritkán fordult elő, hogy valaki azzal a géppel repült, amelyre a neve volt festve.

A beosztást megkapta, oktató lett. Az F-14 Tomcat hátsó ülését két és fél évre felcserélte az F-5F Tiger II hátsó ülésére és a tanterem világára. Feladata a flotta F-14-es RIO-inak elméleti és gyakorlati továbbképzése volt. Napi elfoglaltsága mellett 1985 nyarán részese volt a Top Gun forgatásának. Nem csak a légi felvételeknél repült, hanem szakmai segítséget is adott a stábnak. Élményeiről 2010-ben Topgun Days címmel írt könyvet írt. A közelmúltban jelent meg újabb könyve, a Before Topgun Days, amely az F-14-es RIO-képzésről szól.

*

Hogyan fogadták a Topgun oktatók, hogy napi feladataik mellett egy mozifilm készítésének is részesei lesznek? 

- Eleinte még nem volt napi téma köztünk. Tudtunk, hogy San Diego környékén forgatnak majd egy filmet, amelyben lesznek F-14-esek is. A Topgun vezetése már korábban kijelölt egy összekötőt, Bob "Rat” Willard F-14-es pilótát, Topgun oktatót. Időnként persze szóba jött, hogy milyen jelenetek lesznek a filmben, milyen lesz a forgatókönyv, de egészen addig, amíg a filmesek 1985 augusztusában meg nem jelentek a Topgunnál és el nem kezdték a forgatást a bázison, addig nem igazán foglalkoztunk vele. Én azután kezdtem érdeklődni a film iránt, miután láttam, hogy a stáb és a színészek milyen komolyan veszik a dolgukat. Igazi profikról beszélhetünk, akik valami fantasztikusat akartak alkotni. A film nyugati parti bemutatója 1986. május 15-én volt, azután visszatértünk a megszokott feladatainkhoz és az életünk ment tovább a régi kerékvágásban.

A Paramount limuzinnal vitte a bemutatóra a Topgun tisztjeit és feleségeiket. Bio a bal szélen áll, a jobb oldalon álló tiszt, "Jaws" Winnefeld hadnagy, később tengernagy lett.

A hajózók kiválasztása hogyan történt?

- Akit kijelöltek a feladatra, de nem akart szerepelni a filmben, az nem volt köteles részt venni ezeken a repüléseken, de emlékeim szerint valamennyi oktató repült legalább egyszer a légi jelenetek forgatásán. A legtöbb F-14-es jelenetet Lloyd "Bozo” Abel repülte, bár eredetileg nem ő volt tervezve a feladatra. Amikor a stáb úgy döntött, hogy a tervezettnél korábban kezdik a légi felvételeket, Bozo százada egy gyakorlaton volt, de Bozo, aki már egy új beosztásra készült és ezért nem vett részt a gyakorlaton, otthon maradt Miramaron. Ezért ő repülte az első olyan jeleneteket, amelyben már az F-14-esre is szükség volt. A rendező, Tony Scott, annyira elégedett volt, hogy Bozo lett az első számú F-14-es pilóta a további felvételekhez.

A légi jelenetek forgatása sokkal inkább szabályozott volt, mint a normál Topgun repülések, ahol jellemzően négy, nyolc vagy akár több gép gyakorolt együtt. Ezek nagyon dinamikus repülések voltak, míg a filmnél előre megírt manővereket repültünk. Arra is figyelnünk kellett, hogy a kamerák látóterében maradjunk és még más dolgokra is, amire a mindennapok során természetesen nem.

Bio Baranek és Rat Wilard a forgatáshoz feketére festett F-5F előtt.

A filmesek minden apróságra figyeltek. Az F-5F hátsó ülésében, mint „ellenséges hajózó”, megpróbáltam a filmhez kapott fekete overall ujját feltűrni, hogy majd később tudjam, mikor vagyok látható a jelenetben. Mielőtt a Learjet fedélzetén lévő kamera forogni kezdett, rám szóltak, hogy „a kétüléses hátsó ülésében ülő RIO hajtsa le az overallja ujját.”

A légiharc-felvételekhez hány repülésre volt szükség?

- A pontos számra már nem emlékszem, húsz vagy valamivel több olyan repülésre volt szükség, amely a Topgun gépeit igényelte, repülésenként 3-4 repülőgépet. A legtöbb feladaton ehhez még hozzájött két Tomcat és további F-14-es repülésekre is szükség volt. A haditengerészet valamennyi repülés költségét, beleértve az üzemanyagot, a kiszolgáláshoz használt anyagokat, a hajózók és a műszakiak fizetését, az utolsó centig kiszámlázta a Paramountnak. Ezt a következő évben a haditengerészet ellenőrizte, és a költségkimutatásokban semmi hibát nem talált.

Hogyan kapcsolódott be a szövegírásba?

- Hetekkel a légifelvételek elkészítése után szóltak, hogy készüljek, mert Hollywoodba utazom, a Paramounthoz. A filmesek ugyanis több légi jelenetet használnak majd fel, mint tervezték és segíteni kell nekik abban, hogy milyen párbeszéd zajlik a hajózók között repülés közben. A kommunikáció nem jelentett gondot, Topgun oktatóként az egyik előadásom az "F-14 Tomcat elfogási eljárások" című volt, amelyben érintettem a hatékony kommunikáció fontosságát is, így ez közel állt hozzám.

Bio az F-14-es hátsó ülésében. A kommunikáció a RIO-k feladata volt.

Az ötlet az volt, hogy John "Smegs” Semcken volt F-14-es pilótát - aki éppen befejezte haditengerészeti pilóta pályafutását, de a tengerészet és a filmesek közötti összekötőként a forgatás idejére még maradt - és engem elküldenek a Paramounthoz, hogy a vágószobában megnézzük a légi felvételeket és kitaláljuk, hogy milyen legyen a szöveg a filmbeli hajózók között. Leültünk a rendezővel és a vágókkal, akik a légi jeleneteket rakták össze. Néhányszor megnéztük a felvételeket, azután Smegs és én szakmai szemmel, mint pilóta és RIO, megbeszéltük a látottakat, majd elmagyaráztuk a lényeget a filmeseknek. A szövegírók ennek segítségével írták meg azt, ami azután a filmbe is bekerült.

A filmbeli és a valódi RIO, azaz Anthony Edwards és Dave Baranek valamint utóbbi felesége egy közös képen. Fotó: Russ Novak

De nem csak mi ketten dolgoztunk a szövegen. A szövegírók is eljöttek hozzánk, beszéltek a pilótákkal és a RIO-kal is, szakmai élményeikről kérdezték őket. A hallottakból néhányat beleírtak a forgatókönyvbe. Magán a történeten és az elkészült szövegen később még tovább finomítottunk.

Visszatérve a repülésekhez, az eligazítások mennyivel voltak mások, mint egy normál Topgun repülés előtt?

- A repülés előtti és utáni eligazítások lényegében megegyeztek a normál eligazításainkkal, a különbség a repülések tervezésében és abban volt, ahogy ezek az eligazítások kezdődtek. Tony Scott megjelent egy köteg kézzel rajzolt vázlattal. Ezek a storyboardok azt ábrázolták, amit ő a mozivásznon látni akart. Gyakran már előre megbeszélte a légi jeleneteket Rat Willarddal, aki Tony elképzelései alapján kidolgozta azokat a manővereket, amelyeket a pilóták később lerepültek a kamerák előtt. A koncepcióját pálcákra szerelt 1/ 72-es repülőgép makettekkel mutatta be nekünk. Ezeket az eligazításokat általában Rat és Bozo tartotta külön-külön vagy közösen.

A Topgun agresszor típusai a nyolcvanas években: F-5F, F-5E és A-4.

A légi felvételekhez használt Learjet pilótája Clay Lacy egykori vadászpilóta, gyorsasági repülőversenyek szereplője és üzletember volt. Az eligazításokon ő is elmagyarázta, hogy mit látnak majd a kamerák, mi fér bele a látóterükbe és elmondta a javaslatait is.

F-14-es Clay Lacy Learjet 35-öse mögött - készül a légifelvétel.

Ahogy említettem, ezek a repülések nem voltak olyan dinamikusak, mint a kiképzési repüléseink, de minden felkészülésnél kiemelt figyelmet kellett fordítani a biztonsági szabályokra is. Nem engedhettük meg magunknak, hogy baleset történjen. Topgun oktatók, F-14-es hajózók voltunk és, hogy a filmben elhangzottakra utaljak, nagyon nem akartunk egy szállítógépen kikötni, ami Hongkongból szállít ezt vagy azt, csak azért mert elszúrtunk valamit a forgatáson!

*

ÉRDEKESSÉGEK A FORGATÁSRÓL

Hajófedélzeti felvételek

A repülőgép-hordozós felvételeket – köztük a nyitó jelenetet - a kaliforniai partoktól 180 kilométerre hajózó USS Enterprise fedélzetén forgatták 1985. augusztus 3. és 7. között, miután a stábot helikopterrel kivitték a hordozóra. Lloyd "Bozo” Abel F-14-esére a Grumman technikusai egy kis kamera-konténert szereltek, hogy felvehessék a katapultos felszállásokat és a fékezőhorgos leszállásokat. Bozo RIO-ja ezen a feladaton Chuck "Silver” Lewis volt. A VF-114 és VF-213-as század F-14-esei közül néhány fiktív századjelvényt kapott. Az Enterprise fedélzetéről indított repüléseken a színészek nem vehettek részt.

MiG-28-as elfogás

Az F-5-ösökkel szimulált „MiG-28-asok” elfogását a Csendes-óceán felett, egy elkülönített légtérben filmezték. A szemberepüléseknél a gépek sokkal közelebb repültek egymáshoz, mint a normál gyakorló légiharcoknál egyébként előírt 150 méteres elkülönítés. A jelenetet három kameraállásból rögzítették. A Learjetből az Astrovision nevű rendszer alsó és felső periszkóp-kameráival, amelyeket a Lear utaskabinjából lehetett távirányítani, miközben az operatőr egy monitoron követhette a felvételt valamint az egyik F-14-esről a már említett kamera-konténerrel és egy kézi kamerával. A kézi kamerát általában az a Charles "Heater” Heatley kezelte, akinek fotóival a filmet inspiráló cikket illusztrálták a California magazinban, de ha feladatai miatt nem ért rá – a VF-124 Gunfighters századnál repült F-14-esen – akkor a légierőtől kölcsönkért filmes kezelte a kamerát.

A fekete sisakos MiG-pilótákról készült közeli felvételeket az F-5-ösökben elhelyezett kamerák rögzítették. A pilóták Bob "Rat” Willard és Ray "Secks” Seckinger voltak. Ugyancsak ebben a jelenetben volt, amikor az F-14-es háton repül az F-5-ös felett. Bár megkísérelték leforgatni úgy, hogy a két gép egymás felett repül, az F-14-es háton, az F-5-ös talpon, végül biztonsági okokból külön-külön vették fel a két gép repülését és az effektesek összehozták a képet.

A Learjet és a Topgun három F-5-öse, úton a forgatásra kijelölt légtérbe. Tony Scott a Learjet fedélzetén kísérte figyelemmel a légi jelenetek forgatását.

Cougar leszállása a hordozóra

A film elején látható jelenetben a forgatókönyv szerint az egyik pilóta - "Cougar” - csak nagy nehézségek árán képes leszállni a hordozóra. Ezt szintén az Enterprise fedélzetén forgatták ’85 augusztusában. Ezt is több nézőpontból vették fel; kamera volt az F-14-esen kívül és a fülkében is valamint a hajó fedélzetén.

Néhány próbálkozás után Tony Scott drámaibb hatást akart, ezért Bozo annyira megcibálta az F-14-est, amennyire csak merte. A vágásnak köszönhetően úgy tűnt, mintha Cougar ebből a megközelítésből szállt volna le, de Bozo valójában minden ilyen hajmeresztő manőver után átstartolt – a leszállásirányító tiszt nem kis megkönnyebbülésére.

Rácsapás a miramari toronyra

Ez a felvétel volt az első, amelyhez F-14-est használtak. A sztori szerint "Maverick” megpiszkálja a tornyot, ami a valóságban természetesen szigorúan tilos. Smegs Semcken, a már említett koordinátor előzetesen egyeztetett a miramari irányítókkal és a szövetségi légügyi hivatal is áldását adta a dologra, azzal a megkötéssel, hogy a vadászgépnek a reptér körzetében kell maradnia és a polgári oldal forgalmát nem zavarhatja.

A jelenetet a VF-51-esek gépével ismét Bozo repülte, RIO-ja Mark "Slick” Schlichter volt. A felszállást idegen tárgy beszívása (FOD) miatt meg kellett szakítaniuk és gépet cseréltek. Tony Scott hangsebesség feletti áthúzást szeretett volna látni, de Bozo meggyőzte, hogy az nem lenne bölcs dolog. A pilóta ugyanakkor jól tudta, hogy kis magasságon a Tomcat még mérsékelt sebességnél is elég gyorsnak tűnik. Ezért a sebességet 560 km/órán tartotta és a jobb vizuális hatás érdekében a szárnynyilazást manuálisan 68 fokra állította, annak ellenére, hogy ebben a konfigurációban a gép az átesés határán repült a szűk fordulókban. A szűk fordulókra azért volt szükség, hogy ne csússzanak ki a reptér légteréből.

A többszöri áthúzást 30 méteren és az alatt hajtották végre, így perceken belül csörögni kezdtek a telefonok és a helyi média is élénken érdeklődött a „megvadult F-14-es pilóta” felől. Ezért Smegs, aki mindig a filmesek mellett volt, leállította az áthúzásokat. Addigra sikerült annyi felvételt készíteni, hogy Tony Scott kiválaszthatta a leglátványosabbat. Az áthúzás utáni emelkedő orsót a pilótafülke-makettel vették fel a burbanki stúdióban.

Gyakorló légiharcok

A gyakorló légiharcok 1985. augusztus 15-26. között kerültek filmszalagra a nevadai Fallon légitámaszpont légtereiben. A Topgun néhány agresszor A-4-est és már feketére festett F-5-öst küldött a Fallonra. A VF-51-esek F-14-eseket küldtek, és Clay Lacy is áttelepült a Learjettel. A bázis körüli hegyes-dombos terepre külön stábok települtek, hogy a völgyekben, szintben elhúzó gépeket filmezzék. Ez is azok közé a felvételek közé tartozott, amit a filmesek és a pilóták – más-más okból – egyaránt nagyon élveztek.

A szürke F-14-eseket nehezen látták meg az operatőrök, ezért azt kérték, hogy a pilóták engedjenek ki egy kis üzemanyagot. A Tomcat mögötti örvényben szétporladó kerozin olyan látványos volt, hogy a filmben is benne hagyták.

Éleslövészet

A film utolsó légiharc jelenetében látható rakétaindításokat a VF-51, VF-111, VF-114 és VF-213-as századok kiképzési repülésein rögzítették. A kamerát ismét Heater Heatley kezelte, akinek a filmszakadással is többször meg kellett küzdenie, helyben, a Tomcat hátsó ülésében orvosolva a problémát. 

 Emelkedő orsó felszállás közben

A film egyik emlékezetes jelenete, amikor Maverick harcba indul és a katapultos felszállás után végrehajt egy orsót, miközben a kép hátterében a repülőgép-hordozó forog. A valóság egy kicsit másképpen festett.

A felvételhez Bozo kapott pár percet az Enterprise felett, beillesztve a hordozó normál repüzemébe. Bozo az előző napon F-14-esével kirepült a kiképzési célokra is gyakran használt San Clemente szigethez. A sziget távolabbi végében kinézett egy kiszögellést, amit kinevezett a hordozó orrának. Elindította a gépre szerelt kamerát, áthúzott a kiszögellés felett és azonnal emelkedni kezdett, mintha a hordozóról felszállva hajtaná végre ugyanezt. Néhányszor megismételte és visszatért a Miramarra.

Másnap 13 órakor kellett a hordozó fölé érkezni. Ehhez valamivel 12 óra után kellett felszállni, anélkül, hogy látta volna az előző nap készült felvételt. Már a gép ellenőrzésénél tartottak, amikor a Paramount stábja megjelent és hozta a felvételt. Szerencsére a Miramar bázis biztonsági szolgálata is rugalmasan állt a kérdéshez, egy kísérővel beengedték a zónába a filmesek kocsiját, amelyben egy erre szolgáló készüléken meg lehetett nézni a San Clemente felett készített vágatlan felvételt.

Bozo megnézte és nem volt elégedett. A sziget kiszögellése – a hordozó orra - az emelkedő orsó megkezdésekor a kép szélén volt, forgás közben azonban kikerült belőle, majd a végén ismét megjelent. Mindez azért történt, mert a Tomcat elsősorban a szárnyakon lévő spoilerekkel orsózott, amelyek kitéréskor legyezőmozgást idéztek elő. Ennek a mindennapokban nem volt jelentősége.

Bozo a hajóhoz vezető úton kigondolta, hogy az orsó közben hogyan tartsa majd a képben a hordozót. Az Enterprise-hoz közelítve bejelentkeztek az irányításnak és az engedély után alacsonyan áthúztak a hajó felett, majd a fedélzet elejéhez érve Bozo felhúzta a gépet és egy orsót hajtott végre az F-14-essel. A filmen is látszik, hogy mozognak az oldalkormányok. Bozo így küszöbölte ki a legyező mozgást és az Enterprise végig a kép keretein belül maradt. Így készült a felvétel, nem felszállás közben, ahogy a film ábrázolja.

* * *

Fotó: Dave "Bio" Baranek

Az Aeromagazin 2016. májusi számában megjelent cikkem bővített változata.

Olyan időket élünk, amikor nagyon sok minden, amiről korábban azt hittük, hogy elképzelhetetlen, hirtelen valósággá válik. Például Magyarország kijutott a foci EB-re. De talán ennél Bővebben ...

Több hírügynökség is arról számol be (köztük etióp források), hogy Eritreia hadserege nagyobb erőkkel meglepetésszerű támadást indított Etiópia ellen. Az eddig érkezett hírek alapján a Bővebben ...

Kiszivárgott az Egyesült Királyság németországi nagykövetének egy távirata, melyben a diplomata részletezi, hogy Ankara bármikor megindíthat nagyobb migrációs hullámokat, ami a török államfőnek hatalmat ad az Európai Unió vezető politikusai felett.

Tovább olvasom

Oroszország védelmi minisztériuma 150 darab új, Jak-152 típusú alap kiképző repülőgépet rendelt – írja a RIA Novosti.

Az új típusnak köszönhetően Izrael jelentős előrelépést tett a repülőkiképzés terén.

Meglepetés a Múzeumok Éjszakáján!

A floridai Orlandoban elkövetett mészárlásról érkező hírek alapján úgy tűnik, hogy a terror elleni nemzetközi harc újabb szakaszába lépett. Az eddigi ismereteink alapján egy amerikai Bővebben ...

A Bitcoinról szóló cikksorozatunk bevezető részében tisztáztunk néhány közgazdasági, gazdaság-pszichológiai alapkérdést, melyek szükségesek ahhoz, hogy érdemben gondolkodhassunk a digitális fizetőeszközről. Köszönet minden kedves olvasónak, aki Bővebben ...

A CyCon a világ egyik legjelentősebb kiberbiztonsággal foglalkozó szakmai konferenciája, melyet a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központ (CCD COE) szervez. A kiberhatalom témája köré épített idei rendezvényre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről Berki Gábor a Katonai Műszaki Doktori Iskola, míg Berzsenyi Dániel a Stratégiai Védelmi Kutató Központ és a Hadtudományi Doktori Iskola képviseletében utazott Tallinba.

A CyCon (International Conference on Cyber Conflict) gyökerei 2009-ig nyúlnak vissza, ezen a néven pedig 2012 óta rendezik meg minden évben, mintegy 500 politikai és stratégiai döntéshozó, katonai vezető és kiberbiztonsági szakember részvételével. A rangos konferenciák egyik ismertetőjele, hogy a vitaindító beszédeket követően az előadások és kerekasztal beszélgetések párhuzamosan folynak több panelben, egy-egy konkrét témakörre fókuszálva, így egyrészt több kérdés alaposabb megvitatására is lehetőség nyílik, másrészt a résztvevőknek lehetőségük van kiválasztani a számukra legérdekesebb témákat. A 2016. május 31. és június 3. között megrendezett konferencia nulladik napja ún. workshop nap volt, ahol a kibervédelmi oktatás és a kiberválságok kezelése mellett napirendre kerültek az okos telefonok kriminalisztikai vizsgálatának gyakorlati aspektusai is.

A konferencia első napján szinte minden előadó és résztvevő azzal foglalkozott, hogy a NATO vezetői a közelgő varsói csúcstalálkozón a hadviselés ötödik dimenziójaként deklarálhatják a kiberteret. Észtország elnöke, Toomas Hendrik Ilves hangot adott várakozásainak, miszerint Varsóban döntés fog születni a kibertérről, amit tovább erősítettek a cseh védelmi miniszter Martin Stropnicky szavai, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a hadviselés ötödik dimenziójában is készen kell állniuk a nemzeteknek védelmi képességeik fejlesztésére. A NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnok-helyettese (DSACT), Manfred Nielson admirális felszólalásában kitért annak jelentőségére, hogy a hadviselés négy hagyományos dimenziójától elkülönítve kell értelmezni és kezelni a kiberteret. A vitaindító előadásokat a kiber parancsnokok kerekasztal beszélgetése követte, ahol a három katonai vezető egyetértett abban, hogy bár a kibertér újszerű, nem különleges és nem is egyedi. Szintén egyetértés mutatkozott abban, hogy a katonai műveletek során a kiberteret használni fogják, függetlenül attól, hogy deklaráltan a hadviselés ötödik dimenziójává válik, vagy sem. Fontosnak látták azonban a kibertér ötödik dimenzióként történő elfogadását annak érdekében, hogy a NATO átfogó kibervédelmi és kiberműveleti politikát alakíthasson ki. A délutáni előadások többek között foglalkoztak az erő kivetítés lehetőségeivel a kibertérben, a fegyverrendszerek védelmével, az állami hátterű kibertevékenységekkel és a légi közlekedést érintő kiberfenyegetésekkel.

A CyCon második napjának vitaindító előadásain nem kisebb nevek szólaltak fel, mint Thomas Rid a King’s College London professzora, Martin C. Libicki a RAND Corporation posztgraduális iskolájának kutató professzora, valamint Mikko Hypponen számítógép biztonsági szakértő, az F-Secure kutatási igazgatója. Az előadások nyomán a résztvevők megismerhették az emberek és gépek közötti interakciók fejlődését egészen az 1940-es évektől, az információs hadviselés szerepét a jelenlegi konfliktusokban, valamint az elrettentés képességének átalakulását a földrajzi határokkal nem rendelkező internetes világban. Libicki öt jellemző mentén írta le a kiberhadviselést, ami nem kinetikus, rendkívül változékony és nem jelezhető előre, ugyanakkor egy nehezen értelmezhető, de kitartó jelenség. A folytatásban a leköszönő észt elnök több kiberbiztonsági szakemberrel beszélgetett a politikai változásokról, valamint a digitális forradalomról és annak jelentőségéről. Az eszmecsere keretében kitértek az orosz kiberműveletekre, a Snowden szivárogtatás előnyeire és hátrányaira, továbbá az olyan ellentmondásos kormányzati szándékokra, mint a kötelező hátsó ajtók (backdoor) beépítése a különböző rendszerekbe. A második nap délutánján szerephez jutottak az ún. APT-k, vagyis a fejlett állandó fenyegetések, amelyek legtöbbször nem is olyan fejlettek és állandók, hiszen ezek az incidensek (is) gyakran emberi hibára vezethetők vissza és nem szofisztikált technikai támadásokra. A többi szekcióban a kibertérben zajló fegyverkezési versennyel, a kiberfenyegetésekre adható válaszokkal, valamint az anonimitás, a magánszféra és a titkosítás összefüggéseivel foglalkoztak.

A konferencia harmadik, egyben záró napján a résztvevők külön panelben tárgyaltak a kiberkonfliktusok kapcsán eddig megszerzett tapasztalatokról. A beszélgetés során megállapították, hogy sok kormányzat valószínűleg tévesen értelmezi a kiberhatalom fogalmát, aminek eredményeként túlzott hangsúlyt fektetnek a taktikai eredményekre és nem törődnek a műveletek hosszú távú hatásaival. A rövid távú győzelmek kiemelt szerepére utal az is, hogy az incidensek tartós kiberkonfliktus előidézése helyett többnyire kémkedésre, vagy a rendszerek ideiglenes megzavarására koncentrálnak. Az APT-k után a konferencián szerephez jutott egy másik aktuális rövidítés is, az IoT, vagyis a dolgok internete. Az internetre csatlakoztatott hétköznapi eszközök (óra, televízió, hűtőszekrény, stb.) száma egyre növekvő tendenciát mutat, miközben a fejlesztés során kevés hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Mindez olyan megbízhatatlan működési környezetet eredményez, aminek következtében az IoT eszközök könnyű célpontokká válnak a támadók számára, ugyanakkor a meglévő biztonsági protokollok alkalmazásával és biztonsági szabványok meghatározásával mindez megelőzhető lenne. A rendezvény záró beszédei során Jan Neutze a Microsoft kibervédelmi vezetője a normák kibertérben betöltött szerepéről beszélt, illetve a kormányzat és az ipar megközelítését hasonlította össze, míg David Sanger az Economist szakírója kiemelte, hogy a kibertérben folytatott fegyverkezési verseny komoly fegyverzet ellenőrzési és elrettentési probléma elé állítja az emberiséget. A CyCon2016 utolsó előadását a Skype alapítója, Jaan Tallinn tartotta, aki előremutató gondolataival hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia negatív következményekkel járhat, amennyiben az emberiség nem készül fel időben az alkalmazására.

A négynapos CyCon egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kibertérből érkező kihívásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az lemaradást eredményez, ami már rövid távon is nemzetbiztonsági kihívásokhoz és fenyegetésekhez vezethet. Ezeknek a kezelése, a megfelelő védelem kiépítése, a felkészítés olyan erőfeszítéseket igényel, amelyeket a kormányzati szektor egyedül nem, csak az ipari szereplők és az akadémiai szféra bevonásával képes megvalósítani. Amennyiben a NATO varsói csúcstalálkozóján deklarálják, hogy a kibertér a hadviselés ötödik dimenziója, a szövetségen belül olyan változások indulhatnak el, amelyek minden tagállam, így Magyarország kiberképességeit is érintik majd. Ahhoz, hogy a soron következő változásokra és általában a kibertérből érkező kihívásokra felkészülhessünk és képesek legyünk reagálni, elengedhetetlen, hogy az akadémiai szféra stabil alapokon nyugvó, magas színvonalú kiberbiztonsági oktatást és kutatást biztosítson az ipari és kormányzati szereplők számára.

A cikk eredeti forrása: http://uni-nke.hu/hirek/2016/06/08/nato-kibervedelem-varso-elott, a letöltés dátuma: 2016.06.12.

A NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence honlapja elérhető INNEN.

E heti szigorúan szubjektív összeállításunkban tíz olyan könyvet mutatunk be, amelyek a magukat Iszlám Államnak hívó terrorista szervezetről szólnak.

Az utóbbi évek legfenyegetettebb sporteseményének biztonságát legalább százezer főnyi szakember biztosítja, mégsem lehet kizárni egy, vagy több terrorakciót vagy annak kísérletét a ma kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság ideje alatt Franciaországban – mondta Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő a honvedelem.hu-nak.

A fenti mondat sokszor elhangzik védekezésként, amikor valakit azzal szembesítenek, hogy a weboldalán, Facebook oldalán, blogján vagy éppen promóciós, marketing anyagaiban netről letöltött fotókat, képeket használ fel szerzői engedély és jogdíjfizetés nélkül. Mi az igazság ezekkel a képekkel kapcsolatban?

Forrás: dr. Horváth Katalin ügyvéd / Sár és Társai Ügyvédi Iroda

Az internetről származó képek, fotók kereskedelmi, illetve magáncélú felhasználásával kapcsolatban sok tévhit él még mindig a köztudatban, annak ellenére, hogy a szerzői jogi tudatosság egyre inkább növekszik a felhasználókban is. Nem ritka az a kifogás, vagy némely esetben komoly tévhit, hogy „nem volt rajta a © jelzés/logó/fotós neve/vízjel”, „az interneten találtam”, „a Google dobta ki”, „valaki kitette a közösségi médiára”, „én nem keresek a fotóval, csak a weblapomra/blogomra/közösségi oldalamra kell”, „ha kint van a neten, akkor közkincs”. A személyes kedvencem mégis a „mindenki ezt csinálja”, vagy a „nem ártok ezzel senkinek”, sőt „a szerzőnek még jó is, mert reklámozom” érvelés. Mindezek mellett ott van még „az úgyse történik semmi, ha kiteszem” és a „nem mondták/tudtam, hogy nem szabad” kifogás is.

A tévhitek, kifogások sora határtalan, mint ahogy az is, hogy a szerzői jogokat az internetes környezetben, köznapi értelemben sajnos nem tekintjük értéknek, pláne nem olyannak, amiért fizetni is hajlandók lennénk.

Tévhitek 

A fenti érvelések azonban tévhitek, mert nincs különbség egy fotó, kép felhasználásával kapcsolatban aszerint, hogy interneten vagy nyomtatott sajtóban, blogban, weboldalon, promócióban vagy könyvben használják fel.  A képek, fotók forrása (keresőmotor, képkereső, képadatbázis, közösségi média, papír alapú fotó) sem teszi önmagában szabadon felhasználhatóvá.

Ezzel ellentétben az alapvetés az, hogy minden fotó és kép (akár grafika, akár számítógéppel bármilyen technikával létrehozott vizuális alkotás, állókép) a szerzői jogi törvény szerint egyéni, eredeti jellegű szerzői műnek minősül, és annak bármilyen felhasználásához a szerző engedélye és a felhasználási engedélyért szerzői jogdíjfizetése szükséges. Ez alól a szabály alól vannak kivételek, ezek a szabad felhasználás esetkörei.

A szabad felhasználás esetei

Így például nem kell a szerzői jogosulttól engedélyt kérni és jogdíjat fizetni, ha a fotóról, képről egy magánszemély saját céljára másolatot készít, ez lehet elektronikus másolat például szkenneléssel papír alapú képről, de lehet papír alapú másolat is, rögzíthető a másolat a számítógépen, CD-n, pendrive-on, telefon memóriájában vagy más elektronikus hordozón is. Ezen típusú szabad felhasználás ellenértéke az ilyen elektronikus, másolásra alkalmas hordozók után fizetett, és ezen hordozók árába foglalt úgynevezett üres kazetta vagy üres hordozó jogdíj, amelyet sokan kritizálnak, mert attól függetlenül fizetendő, hogy kerül-e szerzői mű az ilyen hordozón többszörözésre vagy sem. Az ilyen magáncélú másolás is azonban csak annyiban szabad, amennyiben az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, valamint, ha megfelel a tisztesség követelményének és nem irányul a szabad felhasználással össze nem férő célra.

A szabad felhasználás csak akkor valósul meg, ha mindezt magánszemélyként tesszük, a saját céljainkra, vagyis a munkahelyi felhasználási célra történő képletöltés vagy a kereskedelmi, üzleti célú letöltés már jogdíjköteles. Ugyanígy külön engedélyt kell kérni akkor is, ha ugyan otthon magánszemélyként, saját célunkra töltjük le a képet/fotót, de azzal közvetlenül vagy közvetve pénzt szerzünk magunknak, mert ezzel megspórolunk költségeket, vagy bevételhez jutunk.

Nem mindent szabad

A szabad felhasználás azonban nem vonatkozik arra, hogy a letöltött képet visszatöltsük az internetre, kitegyük a közösségi oldalunkra, a neten elérhető akár privát, akár üzleti blogunkra, privát vagy üzleti honlapunkra, akár illusztrációként, kísérő képként, vagy a honlap design részeként. Az internetre történő feltétel, elérhetővé tétel, netes megjelenítés a magyar szerzői jog rendszerében nem másolásnak (ahogy a törvény mondja: többszörözésnek), hanem nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, ami alól pedig sem a magyar, sem az európai uniós szerzői jogszabályok nem engednek szabad felhasználási kivételt.

Mindez azt jelenti, hogy a neten történő felhasználás mindig engedély- és jogdíjköteles attól függetlenül, hogy azt magánszemélyként, magáncélra végezzük, vagy cégként professzionális üzleti célra. Nem válik közkinccsé a kép/fotó attól, hogy más már feltöltötte az internetre.

Mindezek alapján az ilyen képek csak akkor használhatók fel, ha megszereztük a szerzői jogosulttól az engedélyt az adott típusú felhasználáshoz, és ha a szerző azért kér jogdíjat, megfizettük azt, vagy ha a szerző kifejezetten úgy rendelkezett a művéről, hogy az az ő engedélye és jogdíjfizetés nélkül felhasználható. Ez utóbbinak az ellenőrzése nehézkes, a legtöbb képkereső szolgáltatásnak azonban van olyan beállítási lehetősége, hogy csak azokat a fotókat, képeket jelenítse meg a keresés eredményeként, amelyeknél a korlátlan, nem kizárólagos, bármilyen felhasználást a szerzői jogosult előzetesen ingyenesen engedélyezte.

Inkább jogtisztán

Ha mindenképpen szeretnénk jogtiszta képekkel/fotókkal díszíteni a weboldalunkat, blogunkat, közösségi oldalunkat, promóciós vagy marketing anyagainkat, azt többféleképpen tehetjük meg jogszerűen az ingyenestől a pár filléres megoldáson át a drága egyedi képkészítésig:

• saját magunk készítjük a képeket, fotókat;
• csak olyan képeket használunk, amelyekről meggyőződtünk, hogy azok ingyenes és szabad felhasználását a szerző engedélyezte (lásd fenti képkereső beállításokkal);
• online fotóügynökségek ingyenes internetes adatbázisából válogatunk képeket, ahol a fotóügynökség gondoskodott a jogok megszerzéséről, itt általában részletes online licensz feltételeket is találunk, amik eligazítanak, hogy milyen célra, milyen korlátozásokkal engedélyezik az ingyenes adatbázisba tartozó képek felhasználását. Gyakoriak ezeknél a licensz feltételeknél a mennyiségi korlátozások (például maximum 10 000 példányban többszörözhető), általában nem adnak kizárólagosságot, nem lehet letöltésre hozzáférhetővé tenni őket, nem engedélyezhető tovább a képek felhasználása harmadik személyre, és a képek nem használhatók fel önmagukban, azaz oly módon, ahol a kép a felhasználásnak lényeges részét teszi ki (például webtemplate-ek, képeslapok, poszterek, pólók, bögrék, naptárak, egérpadok, egyéb tárgyak a képpel);
• online fotóügynökségek alacsony áron elérhető, fizetős internetes adatbázisából válogatunk képeket, ahol a fotóügynökség gondoskodott a jogok megszerzéséről, a fizetős fotóügynökségi képbeszerzés licensz feltételei szintén online elérhetők, az ingyenes licenszhez képest a fizetett jogdíj mértékéhez igazodó tágabb körű felhasználási lehetőséget nyújtanak (például nagyobb példányszám, önmagában való felhasználhatóság, kizárólagosság, átdolgozási lehetőség, szervezeten belül több gépen/személy által történő felhasználhatóság);
• megbízunk egy fotóst, művészt, hogy egyedileg nekünk készítsen képeket, fotókat, felhasználási szerződéssel megszerezzük tőle a jogokat és ezért fizetünk neki.

A használat is legyen jogszerű

Ha sikerült jogszerűen megszereznünk a képet, akkor is vigyáznunk kell arra, hogy jogszerűen használjuk is fel, vagyis ne sértsük meg a szerzők jogait. A magyar jogszabályok alapján ugyanis a művön (a mi esetünkben a fotón/képen vagy mellette/alatta), és az azzal kapcsolatos kommunikációban (a törvény szövege szerint: a műre vonatkozó közleményen), továbbá ha a művet esetleg át is dolgoztuk, akkor a műből született új művön minden esetben fel kell tüntetni a szerző nevét és a forrást, ahonnan a kép származik (például a fotóügynökséget, ahonnan szereztük). 

Figyelnünk kell arra is, hogy a szerzőt megilleti az a jog is, hogy nem lehet művét olyan kontextusban, illetve olyan módosítással felhasználni, ami sérti a szerző becsületét vagy jóhírét, hírnevét. Tipikusan ilyen a pornográf vagy egyéb felnőtt tartalommal összefüggésben történő felhasználás, de ilyen lehet adott esetben a politikai célú hasznosítás is. Nem lehet továbbá még engedély és jogdíjfizetés mellett sem felhasználni úgy a képeket, fotókat, hogy azzal mások jogait megsértsék, és nem védethetjük le az így jogszerűen megszerzett képeket, fotókat saját nevünk alatt, saját védjegyként vagy saját logóként sem.

Biztos, ami biztos

Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a netről letöltött fotó vagy kép jogtiszta, akkor inkább ne használjuk fel, mivel a szerzői jogsértésnek a közhiedelmekkel ellentétben vannak jogkövetkezményei: komoly kártérítési pernek nézhetünk elébe, de üzletszerű felhasználás esetén akár még bűncselekménynek is minősülhet, amely pedig büntetőeljárás megindításával és rengeteg kellemetlenséggel járhat. Az internetről letöltött fotó felhasználásával kapcsolatban, különösen, ha az honlapunkon, blogunkon, netalán promóciós, marketing anyaginkban kerül felhasználásra, mindenképpen érdemes egy szerzői jogban jártas jogász véleményét kikérni a nagyobb bajok elkerülése érdekében.

* * *

Június 3-án Portugália számára átadta a General Dynamics European Land Systems (GDELS) az utolsó 14 Pandur II-es gyalogsági harcjárműveket a megrendelt 188-ból. A páncélosokat még 2005 februárjában rendelték meg, 260 darabos mennyiségben. Azonban a 390 millió dolláros beszerzés 2012 októberében a megrendelő által vélt késedelmes szállítási időpontok miatt megakadt, de végül egy csökkentett mennyiségben és költségvetéssel valósult meg.

Nem bírják a Perzsa-öböl melegét a brit haditengerészet legmodernebb felszíni egységei a TYPE 45-ös rombolók. Ugyanis a Közel-Kelet térségében hajózva, rendszeresen az integrált elektromos meghajtási (IEP) rendszerek hibájából áramszünetek teszik változatossá a fedélzeti létet.

Izraelben a Golán-fennsíkon tartott hadgyakorlat során a műszaki csapatok már használták a Namer páncélozott szállító harcjármű műszaki változatát. A világnak ez év áprilisában bemutatott variáns elsősorban aknamezők mentesítésére, más páncélosok vontatására és kisebb árkok, vízfolyások áthidalására alkalmazható.

Még egy hír elejéig Izraelben és a páncélosoknál maradunk, ugyanis az Elbit a harckocsik és egyéb páncélos járművek személyzete számára is megalkotta a repülőgépekről és a helikopterekről jól ismert sisakkijelzőt. Az IronVision kamerarendszere 360 fokos, nagy felbontású képek segítségével biztosít valós képi információkat a személyzet tagjai számára nappal, éjszaka, bármilyen időjárási viszonyok között, 150-300 méteres távolságon belül.

Az újonnan kinevezett török ​​védelmi miniszter, Fikri Isik és pakisztáni kollégája Khawaja Muhammad Asif találkozott múlt hét péntekén Iszlámábádban, hogy megvitassák országaik jövőbeli kétoldalú védelmi együttműködési lehetőségeit. A találkozót követő sajtótájékoztatóból kiderült, a megbeszélések során fő szerepet a török T129 ATAK harci helikopter Pakisztán általi beszerzési lehetősége képezte. Ellentételezésként a Pakisztánban gyártott Super Mushshak alapfokú oktató repülőgép török megvásárlási lehetősége került felajánlásra. Haditengerészeti téren is lehetséges a kooperáció, ugyanis a török ADA-osztályú (ismert MILGEM-osztályként is) korvettekből akár négyet is megvásárolna Pakisztán, de a pakisztáni haditengerészet AGOSTA-osztályú tengeralattjáróinak modernizációs programjában is szívesen látnák a török védelmi ipar tagjait.

Mivel a kongresszusi jóváhagyás már 2014-ben megszületett, így Katar véglegesítette 24 Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikopter megrendelését, amikkel a felfegyverzett Aerospatiale SA 342 Gazelle helikopterek váltják le. A 3 milliárd dolláros szerződés 2019-re ütemezi az első forgószárnyas átadását, míg az utolsó 2020 májusában érkezik meg a megrendelőhöz. Fegyverzetükben a AGM-114R Hellfire lézeres irányítású rakéták, valamint a FIM-92H Stinger levegő-levegő rakéták is megtalálhatók lesznek.

Jó eséllyel elektromos tűz tette mozgalmassá a dél-afrikai tűzoltók életét a múlt hét péntekén. A lángok ugyanis a fokvárosi kikötőben horgonyzó VALOUR-osztályú fregatt, az SAS AMATOLA fedélzetén csaptak fel és nagyjából 45 percig tomboltak. A tűz oltásában a haditengerészeti tűzoltók mellett a városi tűzoltók is részt vettek. A hírek szerint személyi sérülés nem történt, és fregattban is elenyésző kár keletkezett.

Új időtartam rekordot állítottak fel Kínában, már ami a Tupoljev Tu-16-os bombázók helyi gyártású példányaival történő tenger feletti repülést illeti. A H-6K variánssal ugyanis 10 órán át cirkáltak a Dél-kínai-tenger feletti légtérben, amire ilyen hosszú időtartamban eddig még nem volt példa.

Kanadában a liberális kormány köreiből kiszivárgott hírek szerint a légierő számra a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók beszerzését tervezik. Ottawában a döntéshozók még nem hozták meg a végleges döntést a Lockheed Martin F-35-ös program törléséről, de már többször megemlítették nyilatkozataikban ezt a lehetőséget. Persze ezt még nem kell meghozni, jó eséllyel Kanada is azt az utat fogja bejárni, amit Ausztrália. Ott ugyanis az F/A-18A/B Hornet mellé az F-35 Lightning II-es hadrendbe állásáig a jelentősen továbbfejlesztett Super Hornet került beszerzése, a régebbi gépek alapos modernizálása mellett. Kanadában 400 millió dollárt szánnának nagyjából 80 darab CF-18-as korszerűsítésére, amivel egy évtizeddel tovább maradhatnának szolgálatban a gépek.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS-39C Gripen.

AgustaWestland AW-159 Wildcat.

Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon.

Dassault Mirage 2000D.

Avro 698 Vulcan B.2.

Lockheed F-104G Starfighter.

Alenia Aermacchi C-27J Spartan.

Aero L-39ZA Albatros.

Dassault Rafale M.

Northrop CF-116D.

NHI NH90NFH.

Hawker Siddeley Buccaneer S.2B.

Grumman E-2C Hawkeye.

Alenia Aermacchi M-346 Lavi.

Boeing F-15SG Strike Eagle.

Dassault Mirage 2000-5DI.

Szu-30MKI.

Sepecat Jaguar GR.1A.

Dassault-Dornier Alpha Jet A.

BAE Systems Hawk 165.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Pilatus PC-9A.

Il-28B.

A visszatérítendő pénzügyi eszközök 27 százalékos aránya valószínűleg Magyarországon a legmagasabb a 2014-2020-as ciklusbeli gazdaságfejlesztési célú Operatív Programokon belül, az első ilyen magyar termékre pedig Bővebben ...

A LégierőBlogger erőltetett gépesített menetgyakorlat keretében az Anakonda 2016 légvédelmi lövészeti mozzanatait fotózta a Lengyel Légierő jól ismert ustkai központi lőterén.

A szárazföldi erők 15. goldapi (Kalinyingrádhoz legközelebbi) lérak ezredének 3M9ME rakétája indul.

Ezredkarjelzés.

Az üteg harcálláspont egyik kabinja a tengerparti fenyvesben.

Lobogó a zászlórúdon, dolgozik az üteg 532-es számú SzURN-ja a turzás tetején kialakított állásában. A háttérben az állomány lesi a túloldalt lévő két indítót (mindkettő a SzURN jobb oldalára esett, ez megkönnyítette a fotózást is).

Az aktív SzURN előtt a parton volt egy tartalék SzURN (535) és kettő tartalék indító is, az egyik üresen, a másik (426) gyakorló rakétákkal.

Akár a magyarok esetében, a lengyel Kubokat is a WZU 2 modernizálta, de más, mondhatjuk kevébé jelntős mértékben. Itt a 1Sz11 (felderítő) antenna jobb oldalán elhelyezett interrogátor antennája látszik a gyártó Radwar cégjelzésével.

Amit a modernizáció a magyarokkal szemben nem érintett, az az 1Sz31 célkövető/megvilágító antenna oldalán lévő Karát TV-kamera.

A goldapi ezred konyhása a vendégek étkezősátra előtt.

A célanyagok fele Szu-22-esről indított (RSz-2USz bázisú) SRCP-WR volt, a másik viszont a lengyel fejlesztésű Szogun. Ezek egyik példánya keresztezi itt a tengerpartot a lőtéri Wicko-Morskie repülőteréről felszállva.

A szomszéd, keletebbre elhelyezkedő üteg egyik rakétája az indítófokozat "kiköpésének" pillanatában. Jól látható, hogy míg az indítófokozat alig hagy füstöt, a menethajtómű jól látható fehér füsttel ég.

Az általunk meglátogatott üteg két indítója összesen öt rakétával kezdte a napot, és egy szalvó, valamint egy szóló indítással zárta. Itt a háromból két rakétáját felhasznált 516-os SzPU, szépen megpörkölt indítósínekkel.

Amerikai nemzeti gárdista Stinger már elhagyta indítófokozatát, épp elindult menethajtóműve.

A helyszíni tájékoztatás említett Georgia és Illinois államot, a Humveeken lévő feliratok és...

...a karjelzések alapján azonban a lövők az ohiói gárda 174. légvédelmi dandárjához (ADA) tartoztak.

Málházzák a rakétákat.

Az Army Outlaw MQM-170C G2 célanyaga.

A légvédelmi lövész bezárja a dekket.

MPQ-64 Sentinel radar szolgálta ki az Avengereket.

Itt már a .5-ös géppuska dolgozik. Ezektől találatot nem láttunk...

...viszont a szemünk előtt elindított mindhárom Stinger (az egyik, konténerének felirata szerint 1993-as)...

...telitalálatot ért el...

...az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők parancsnoka, Ben Hodges tábornok gratulál a lövészetet végrehajtó légvédelmi lövésznek és gépkocsivezetőjének.

Ábrándozva néz utolsó útjára indult társa után a légierő 3. lérak dandár 34. osztályának 5V27 rakétája.

Szintén a varsói dandár négy ZU-23-2 gépágyúja össztüzet lő.

Útjára indul a dandár egyik Gromja.

Nemcsak SHORAD. Ustka tőszomszédságában van Slupsk, illetve Redzikowo, melynek egykori vadászbázisán kezdték meg nemrégiben a második AEGIS Ashore építését. (Itt a főkapunál lévő helyi típusok sora, köztük a MiG-23-as, ami miatt a helynek magyar vonatkozása is van. A pápai "kajlák" utolsó lövészetére itt került sor, többek között a kilencvenes évek magyar katonai repülésének mártír párosával, Katovics Balázzsal és Mizsei Mihállyal.)

Zord

A múlt hónapban írtunk egy tanulmányt Marton Péterrel, ami kb. arról szólt, hogy az elmúlt kb. 20 év katonai missziós szerepvállalásaiban fel lehet e fedezni bármit, ami arra utalna, hogy a döntésekben (melyik országgal veszünk részt közösen valamiben) van ráció, megnyilvánul valamilyen stratégiai szándék, vagy úgy kerültünk össze missziókban más országokkal, ahogy épp puffant. Áttekintettük ehhez az eddigi missziókat illetve többnemzeti kezdeményezéseket (mint az MLF, Tisza zászlólalj, stb) és és persze, hogy mikor kivel voltunk ENSZ és NATO missziókban. Ha jól emlékszem az EU ki maradt, annyira marginális.

Az írás során a német magyar kapcsolatokat egy kicsit jobban ki akartuk fejteni, mert erről viszonylag keveset lehet tudni, miközben azt látjuk, hogy különösen Afganisztánban, milyen - más nemzetekhez képest - relatíve szoros volt a kapcsolat. Adná magát a válasz, hogy igen ez szándékos volt, tekintettel a régi, rendszerváltástól eredeztethető jó kapcsolatok miatt, de pont nem. Mikor 2006-ban Baghlanba ment a PRT, a választást (miért pont oda) teljesen más szempontok vezérelték. Csak amikor elszabadult a ellenállás, akkor vált láthatóvá a szorosabb együttműködés (vagy annak hiánya, kérdőjelei).

Viszont a magyar-német kapcsolatoknak van egy kevéssé látható, de sikeres területe. Ez pedig a katonai egészségügyi kapcsolatok. Mivel írva szinte semmi nincs róla, ezért végül némi nyomozás után megkerestem Svéd László ny. altábornagyot, aki ezt a területet vezette kb. 1991 és 2006 között, Vekezdi Zoltán ezredest, aki jelenleg az utódja és Schandl Lászlót ny. dandártábornokot, aki Vekerdi előtt volt (és lehet, hogy Svéd után?). Az idő rövidsége miatt végül csak Svéd tábornokkal és Vekerdi ezredessel tudtam beszélni. Amiket lejegyeztem, azoknak végül csak egy kis része került be a tanulmányba, ez így szokott lenni. Hogy ne vesszen el a többi a millió fájlból, ami produkálok, most ezt a két oldalt felrakom a blogra, hogy mások is élvezzék. (Schandl Lászlóval, aki már a civil szférában van, majd valamikor júliusban még megkeresem). Íme a jegyzet.

Magyar-német katonaegészségügyi kapcsolatok

A NATO-n belüli német-magyar kétoldalú katonai kapcsolatokban a katonai egészségügy játszotta az egyik vezető szerepet. Ennek gyökere az 1991-es Öböl háborúig nyúlik vissza, ahol a nemzetközi koalícióban részt vevő magyar katonaorvosok Dhahran városában kerültek alkalmazásra. Bár a 43 napig tartó háborúnak a 100 órás szárazföldi műveletében koalíciós oldalon meglepően kevés áldozata és sérültje volt, az egyik legsúlyosabb incidens épp Dhahranban történt, ahol egy iraki SCUD rakéta amerikai katonák szállásába csapódott.

A 37 fős magyar egészségügyi csoport főszerepet játszott a mintegy 150 sérült ellátásában. Az ott nyújtott teljesítményük elismerését azt jelentette, hogy a háború után az Európában állomásozó 7. amerikai hadsereg egészségügyi szolgálata tovább folytatta az együttműködést a magyar társszervezetével. A magyar katonaorvosok itt találkoztak a német és francia katonai egészségügy képviselőivel, itt alakultak az első szakmai kapcsolatok.
Egy évvel később, 1992-ben a Bundeswehr képviselői eljöttek Magyarországra, hogy részleteiben is megismerkedjenek a katonai egészségügy rendszerével, az orvosok felkészültségével. A benyomások alapján a magyar katonaorvosok is helyet kaptak a Bundeswehr két egyetemén –Münchenben és Hamburgban – működő poszt-graduális képzéseken (tömegpusztító fegyverek, sürgősségi ellátás).
Magyarország együttműködése a NATO tagországokkal a katonai egészségügyi területen a Committee of the Chiefs of Military Medical Services keretében intézményesült 1995-ben (nyilván minden aspiráló országgal ez volt a helyzet). Ekkor indult a Békepartnerségi program (Partnership for Peace), amelyet megteremtette a lehetőséget, hogy a jelentkező országok részt vegyenek a COMEDS üléseken.
Az első közös missziót a koszovói válság miatt kialakult humanitárius katasztrófa kezelése jelentette Albániában. Az NATO Albanian Force (AFOR) öt hónapos missziója alatt egy magyar egészségügyi csoport települt Albániába, ahol egy 60.000 fős menekülttábor egészségügyi biztosítását végezte. Később a KFOR misszióban a Prizren-ben található német tábori kórházba kerültek magyar orvosok.
A német-magyar katonaegészsésgügyi kapcsolatok erről az alapról fejlődtek tovább 2001 után. Az első magyar alakulat, amelyet Magyarország kiküldött Afganisztánba, ismét egy orvosi alakulat volt, német parancsnokság alatt, Kabulban. A szövetség történetében ez volt az első alkalom, hogy egy többnemzeti kórház működjön egy NATO misszióban, ami azért volt jelentős fejlődés, mert a küldő országoknak maguknak kell gondoskodniuk saját erőik egészségügyi ellátásáról.
2001. szeptember 11. után amerikai kérésre aktiválásra került a NATO V. cikkelye, Afganisztánban megindult az Enduring Freedom koalíciós művelet, amelyhez várták minden tagország hozzájárulását. A Magyar Honvédség ekkor nem tudott érdemi felajánlást tenni, mert nem volt olyan képessége, amelyre igény tartott volna rá a NATO, azonnal mozgósítható lett volna és nem került volna sokba a kiküldése.
Az első – főként egészségügyi személyzetből álló – kontingens 2003 márciusától kezdte meg a működést Kabulban, az ISAF német irányítású kórházában. A német-magyar katonai-szakmai kapcsolatok megerősödése ismét egy támadásnak volt köszönhető. 2003 júniusában IED támadás ért egy német katonákat szállító buszt az afgán fővárosban. Elsőként egy magyar orvos vezette csoport ért a helyszínre és kezdte meg sebesültek osztályozását és a kiürítési rendszer megszervezését, majd a kórházban magyar személyzet is részt vett a nagyszámú sebesült ellátásában.
2006 után a Magyar Honvédség tevékenységének fő fókusza az észak-afganisztáni Baghlan tartományra tevődött át, amely a Németország vezette RC-North irányítása alá tartozott. Ekkortól a magyar egészségügyi jelenlét Kabulból átkerült a Mazar-i Sharifban működtetett német tábori kórházba.
A magyar-német katona egészségügyi kapcsolatok szorosságát jelezte, hogy a Bundeswehr a kezdetektől támogatta, hogy Magyarországon legyen a NATO Centre of Excellence for Military Medicine (MILMED COE) és segítettek meggyőzni több nagy NATO tagországot, hogy részt vegyenek a szervezetben. A 2009-ben létrejött szervezetet éves váltásban egy német és egy magyar katonaorvos vezeti.[1]A magyar katonai egészségügy magas színvonala mellett természetesen gyakorlati érdekek is voltak/vannak a szoros együttműködés mögött. A hidegháború vége után a NATO-ban mindenhol lefaragták a katonai kiadásokat, ami a katonaorvoslás területén a tisztán katonai kórházak megszüntetését is jelentette. Az ezredforduló idején Németországban ezek a problémák kiegészültek a munkaerőhiánnyal, a katonaorvosok a jobb munkakörülmények és fizetés miatt elvándoroltak a civil életbe. Amikor 2001 után Afganisztánban és Irakban a nyugati országok ismét háborúban találták magukat, óriási mértékűvé vált az orvoshiány a hadseregekben.  A Bundeswehr esetében ez azt jelentette, hogy a NATO válságkezelői műveleteiben problémákat jelentett a tábori kórházak hosszútávú működtetése, a teljes körű egészségügyi ellátás biztosítása. Így német részről elemi érdek volt, hogy más NATO országokkal közösen biztosítsa az ellátást. Magyar részről az együttműködés biztosítja a missziókban levő magyar katonák költséghatékony ellátását. A NATO szabályzók szerint, minden országnak magának kell gondoskodnia a missziókban a katonái egészségügyi biztosításáról, egy katonai kórháznak felállítása és működtetése több tízmillió forintba kerülne. A német tábori kórházban történő részvétel miatt viszont egyrészt teljes hozzáférést biztosít a magyar katonáknak a legmodernebb katonai egészségügyi ellátáshoz, másrészt így a Magyar Honvédségnek nem kell kifizetnie azt a térítési díjat, amit a Bundeswehr állapít meg a nála ellátásban részesülő más országok katonái felé.[2]

[1] A kiválósági központnak jelenleg nyolc tagja van, Németország és Magyarország mellett többek között Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország. [2] Egy tábori kórház folyamatos működtetéséhez sok szakember kell. Rotálni kell őket hat havonta, kulcsbeosztásban levőket 12 havonta. Látták, hogy a különösen a manuális szakmában a hat hónap sok idő. Mivel a tábori kórház készenlétet ad, akkor sokat nem tud gyakorolni az orvosok és kiesnek a gyakorlatból. Ezért kimentek az afgán katonai kórházba és felajánlották, hogy segítenek a tervezhető operációkba, így a készségeket fenntartották. Ugyanakkor megjelent a donorkifáradás is, amikor egy ország nem tudta saját szakállományát folyamatosan cserélni. Aki kifáradt az gyakran leszerelt, így tovább nőtt a szakember hiány.