Biztonságpolitika

Lengyel közlemény szerint, az első repülést olasz berepülőpilóták hajtották végre.

Törökország külpolitikája a térségi országok viszonylatában teljes fordulatot vett, és a kormány kijelentette, hogy a továbbiakban törekedni kell a kapcsolatok javítására Irakkal és Szíriával.

Tovább olvasom

A történelem kezdetei óta a tengeri hajózás jelentette a legnagyobb értéket közvetítő árufuvarozási formát. A hajók rakománya hatalmas vagyont képviselt akkor is, ha nem nemesfémekből állt. Magától értetődően ezek a hajószállítmányok mindig is nagy kísértést jelentettek a gyorsan meggazdagodni vágyó, vállalkozó szellemű kalandoroknak.

A hajóknak és/vagy a rakományuknak a megszerzésére a legegyszerűbb megoldás a kalózkodás volt, mely legalább olyan ősi mesterség, mint az a másik szakma, melyet általában a legősibbnek szokás tartani. A kalózkodás azonban meglehetősen kockázatos vállalkozás volt, melyen könnyen rajta lehetett veszteni. Sokkal biztonságosabb volt, ha olyan hajókat fosztottak ki, melyek már képtelenek voltak a védekezésre. Ezek általában a sérült, zátonyra futott, vagy esetleg -sekély vízben- már el is süllyedt hajók voltak. A két módszer nem vált el élesen egymástól, a hajdani kalózok előszeretettel űzték mind a kettőt. A legtöbb kalóz ugyanis valójában sokkal inkább hiéna volt, nem pedig farkas, és fő specialitásuk igazából a bajba került hajók fosztogatása volt.

A kincskereső szakma idővel különvált a kalózkodástól, és többé-kevésbé tisztes polgári foglalkozássá vált. Már a XVII. század második felében megjelentek az első civil vállalkozások, melyek egyes elsüllyedt hajók nagy értékű rakományának kiemelését tűzték ki célul. Ez a rakomány nem feltétlenül aranyat és ezüstöt jelentett, jó biznisz volt például az elsüllyedt hadihajók ágyúinak a kiemelése is. De az igazi nagy fogást persze az Újvilágból évszázadokon át Európába özönlő nemesfémáradatot szállító hajók jelentették.

A tengeri kincsvadászat természetesen nagyban különbözik a szárazfölditől. A kincskeresés itt nem magányos szakma, mint a szárazföldön, ahol a kincsvadász rendszerint egyedül kóvályog a birkalegelőn, a nyakába akasztott fémdetektorral. A kincs a tengeren nem egy régi pénzekkel vagy ékszerekkel teli ládikát jelent, hanem rendszerint egy soktonnányi hajórakományt, melynek megtalálása, kiemelése, és elszállítása nem egyemberes munka. A tengeri kincsvadászok, a kezdetektől a mai napig, rendszerint egy sok embert foglalkoztató, és komoly beruházást igénylő vállalat tulajdonosai és vezetői. A legsikeresebbekből szeretnék itt bemutatni néhányat.

[...] Bővebben!

When the Croatian government was finally formed in January 2016, one could only hope that the ambitious goals – such as structural reforms and economic growth – will not be swept away by political debates, let alone intra-coalition ones. However, the (hi)story of the Oreskovic government is in fact a story of continuous political crisis.

Tim’s team – January 2016
(Source: https://vlada.gov.hr/vijesti/u-hrvatskom-saboru-predstavljena-i-potvrdjena-nova-hrvatska-vlada/18260
Accessed: 11/07/2016)

It was not easy to nominate each and every minister in the first place and finding lower level state officials turned out to be even more difficult. Differences of opinion in the ruling coalition were more than visible and the government had not even started to operate (at least from a practical point of view).

MOST was constantly trying to make use of the kingmaker’s position. They got the positions they wanted (for example the Ministry of Interior) and openly criticised HDZ while Karamarko was busy calming down dissatisfied politicians in his own party in order to be re-elected as the president of HDZ.

Interestingly enough, this intra-party election turned out to be a key factor of the political crisis. Before the party presidential elections Karamarko was not in the position to assertively confront his political enemies neither inside nor outside HDZ. Once he was re-elected, it was impossible for the party to get rid of him, no matter how serious the troubles became. In this sense his late resignation meant only acceptance of the inevitable.

Furthermore, the government (or at least certain members of the government) were constantly under pressure. These political attacks culminated of course in the pursuit of Karmarko’s resignation.

Karamarko fought his ‘mission impossible’ until the very end, when even his own party lacked confidence in him. Right now MEP Andrej Plenkovic is expected to take over HDZ and lead an extensive campaign in order to retrieve their voters’ confidence and support. He is definitely keen on doing his best but the question remains the same: will he succeed? In the meantime we should not forget that last autumn Zoran Milanovic’s SDP almost managed to come back from a more or less similar disadvantage. This also means that SDP cannot only wait for the elections to come – they also have to convince and mobilise their supporters.

However, the latest news about the unpaid debt of the party implies a severe intra-party struggle for control and political power. It may not affect Plenkovic’s election but shows the volume of the challenge he is to face.

In the short term, the time spent on negotiation talks after the November 2015 elections and the Oreskovic government seems to be wasted. However, from a more optimistic point of view this whole process may be useful for democracy in the long run.

The main problem is that the unfortunate outcome of the last parliamentary elections might be repeated. Elections are to come most probably on 11th September, though there has been no official confirmation. Furthermore, there have been rumours about a new HDZ-MOST parliamentary majority. Maybe that is why SDP immediately accused President Grabar Kitarovic with ‘playing for HDZ’. Albeit this scenario was not likely in the first place, it becomes less and less probable as the deadline of the official dissolution of the Croatian Parliament (July 15) approaches.

At the same time Tomislav Panenic (MOST) openly stated that MOST is mistrustful towards HDZ because ‘they attacked their own government’. Technical Prime Minister Tihomir Oreskovic is supposed to join MOST, however, he himself earlier promised to decide only after the 15th of July. To make things more complicated, MOST President Bozo Petrov also expressed his desire to become the next Prime Minister by saying that he could only be better than Milanovic or Karamarko. Of course, he ‘somehow forgot’ that Karamarko was not PM at all (but Oreskovic was).

On the other hand, SDP and Milanovic might also be alarmed because of what happened between HDZ and MOST. Their task is definitely not as simple as ‘winning the elections and forming a government with MOST’. They have already learned a lesson during the last negotiation talks and presumably another one since then.

Békéscsabán ismét megrendezésre kerül a nemzetközi makettkiállítás és verseny.

Az olasz Leonardo-Finmeccanica vállalat bemutatta az M-346 Master típusú kiképző repülőgép felfegyverezhető, harci verzióját, az M-346FT-t.

  Magyarország teljesítménye a 2007-2015-ös uniós támogatási ciklusban több szempontból is kiemelkedik a kelet-közép-európai régiós mezőnyből: a szerződött támogatások aránya regionális összehasonlításban nálunk a második Bővebben ...

Folytatjuk sorozatunkat a régiós uniós pályázatok ellenőrzéséről. A közeljövőben változás várható a magyar szabályozásban is. A magyar hatóságok feltehetően a térségi példákból állítják majd össze Bővebben ...

2016. július 12-én leemelték, majd elszállították az átépítés előtt álló Közlekedési Múzeum épületét díszítő legendás Antonov An-2-es repülőgépet.

2016.07.11-én délelőtt, helyi idő szerint 9 óra 20 perckor lezuhant az Iráni Légierő egyik Szu-24 típusú frontbombázója.

A pápai katonák és családjaik együtt ünnepelték az alakulat fennállásának tizenötödik évfordulóját július 9-én, szombaton.

2000 óta sok szakmai érdekességet látott a LégierőBlogger Farnboroughban, és persze az ember alkotta körülmények változásai mellett a kiszámíthatatlan tényezők, mint az angol időjárás is mutattak egyet s mást. A mai naptól kezdve azt is elmondhatom, hogy özönvízszerű esőzés miatti programtörlésnek is tanúja lehettem itt, bár a ronggyá ázástól a szorgos pavilonjárás megmentett.

Bokáig álló víz, beázó, tocsogó szőnyegpadlójú pavilonok. Délutáni pillanatkép ázó EC135-össel Farnboroughból.

A példátlan esőzés előtt azért sikerült végrehajtani az "első rárepüléses" körbejárást a statikon és a pavilonok egy részében. Az egyébként rendkívül szimpatikus Embraer KC-390 projekt sajnos példát mutatott abból, hogy hogyan NEM szabad elhelyezni a méregdrága bemutatóhelyre a terméket, hogy az fotózhatatlanná váljon. A tesztelés alatt álló brazil típust a jelenlegi szállítókapacitására sem panaszkodó Csehország megrendelte, de nálunk a vezetés horizontja a legújabb hírek szerint csak használt VIP jetekig terjed, a katonai-taktikai légi szállítás jövője nem fér bele látóterükbe.

Az An-178-as is először járt Farnboroughban, igaz, európai bemutatására már tavaly Le Bourget-ben sor került.

Az An-24/26/32 továbbéltetésére tett kísérlet az An-132-es.

A szállítógép-piacon érdekes "újdonság" a Dornier 328JET, mely a különleges feladatok platformjának is szánt Turkish Regional Jet (TRJ) program keretében éled újjá.

Egy másik eszközkategória, amire egyelőre hiába várunk: a korszerű közepes szállítóhelikopter, esetleg felfegyverezve, mint ahogy Lockheed Martin által megvásárolt Sikorsky lengyel üzemében készült S-70i-n látható.

A honvédségi Konkursz/Fagot/Metisz-M pótlás MBDA-s felső kategóriás megoldási javaslata a francia haderőben rendszeresítés alatt álló MMP (az alsó kategóriás létező nyugati készletből származó Milan).

A HM a nem is olyan rég még "forró" (visegrádi formátumban kudarcot vallott) mobil radar beszerzés ügyében is hallgat. Itt egy a piacról, a Saab Giraffe 4A típusa.

Ami a követelményben reálisan megcélozható "MRAD mínusz" lérak kategóriát illeti, az MBDA fejlesztés alatt álló CAMM ER érdekes megoldás a piacon.

A júniusban a Svéd Légierő elérte a kezdeti műveleti képességet a Meteorral: SweAF, MBDA, Saab összefogás.

Farkáról le-föl szálló kínai drón.

Az ukrán hajtóművel felszerelt Diamond DART 450-es először májusban repült először.

M346-ból T-100-as, azaz a Leonardo (Finmeccanica) nevezése az amerikai légierő T-38-asainak leváltására.

Az orosz eredetű típus másik inkarnációja, ezúttal felfegyverezve. Reccelite, 2xGBU-12, 2xAIM-9.

A Patriot új tűzvezető radarja GaN alapú AESA antennarendszerrel, mely a körköröst megközelítő lefedettséget biztosít a korábban szektoros rendszernek.

Az eső  miatt az F-35 bemutató elmaradt (csak a RA kíséretében került sor áthúzásra). De ma sem maradtunk F-35 nélkül. A RAF színeiben pompázó mokáp kijelzőjének részlete figyelemre méltó fenyegetés-megjelenítéssel.

Standard RAF belső fegyvertér konfiguráció: 2xMeteor, 8xSpear. Akárcsak a Raytheon az AIM-120C esetében, a belső fegyvertérbe szánt Meteor-változat vezérsíkját is meg kell nyirbálni.

A Marvin F-35 pilonjai és felfüggesztői: szárny alatti "heavy" pilon, AIM-9X sín és pilon, illetve a belső fegyvertér tartozékai: balra a nehezebb bombákhoz, jobbra a négyzáras SDB-tartóhoz. Fotózásuk kiváltotta a szerepét túljátszó céges asszonyság fenyegetőzését, egyedül ennek köszönhető a publikációja. A tengerentúli beteges paranoia újabb megnyilvánulása egy NYILVÁNOS rendezvényen.

Kedden az F-35B két produkcióját is láthattuk: itt egy KC-130J kíséretében az egyik amerikai STOVL gép.

Közelkép a tankert követő gép szárnyvégéről és a flaperonról induló örvényekkel.

Ez már a brit gép manőver közben. Jól látszik az emelőlégcsavar körül kiszélesedő kabin mögötti szekció.

A Kratos cég UTAP-22 drónjának makettja. Megtévesztő cél másodlagos SEAD/DEAD feladattal.

 

 

Zord

Április 30-án, valamivel dél előtt a British Airways Dubajból London felé tartó Boeing 777-ese a rádiókapcsolat felvétele nélkül közelített a magyar légtérhez. Miután a légiforgalmi irányító szolgálat sikertelenül próbálta felvenni a kapcsolatot a géppel, értesítette a Magyar Honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központját, végül a határ után két Gripen fogadta a tripla hetest.

Amióta Magyarország része a NATO légvédelmi rendszerének, a készültségi vadászgépek riasztásának elrendelése a NATO légi műveleti központjából történik, akár éles, akár gyakorló riasztásról van szó, bár ez utóbbit bizonyos esetekben delegálhatják a magyar fél felé. Ez a központ 2014 nyara óta a spanyolországi Torrejonban van.

Ha egy repülőgéppel nincs rádiókapcsolat (Comloss – Communication Loss), a Légi Vezetési és Irányítási Központ váltásparancsnoka a HungaroControltól érkező információ alapján értesíti a torrejoni központot. A készültségi gépek riasztásáról az ottani váltásparancsnok dönt, és döntéséről azonnal tájékoztatják a Magyar Honvédséget. Nagyon fontos a gyors kommunikáció mert, ahogy telnek a másodpercek, a 800-900 km/óra sebességgel haladó repülőgépek gyorsan közelednek. 

A honvédség ezután már saját rendszerében intézkedik. Értesítik a kecskeméti harcálláspontot, ahonnan megtörténik a készültség riasztása. Így volt ez április 30-án is. A készültségi géppár egyik pilótája éppen egy repülésbiztonsági dokumentációt készített elő, amikor telefonon értesítették, hogy egy Comloss gép közeledik a határhoz, várhatóan riasztásra kerül sor.

*

- Az, hogy van egy Comloss gép, még nem rendkívüli, ilyen gép sok van. Ezért úgy voltam vele, hogy meglátjuk mi lesz. Szóltam a kísérőmnek, hogy készüljön, mert esélyes a felszállás. Pillantok múlva megszólalt a sziréna és telefonon is tájékoztattak. A sziréna hangjából egyébként tudni, hogy gyakorló vagy éles riasztás történik – emlékezett vissza a riasztás pillanataira az április 30-án készültséget adó és az elfogást végrehajtó egyik pilóta.

- Van egyfajta stressz, ha az ember készültséget ad. Az ember arra van kihegyezve, hogy lesz valami. Például, ha a telefon megszólal a készültségben, az nem olyan mintha a századnál, vagy az irodámban szólal meg. Aznap is úgy voltam vele, hogy bármelyik pillanatban lehet éles riasztás. Ráhangolódik az ember, felkészíti magát, és arra készül, hogy segítsen. Például ha le kell vezetni egy gépet, amelyik olyan helyzettel küzd, amelyet külső segítség nélkül nem tud megoldani.

Reggel a készültségben megbeszéljük az összes lehetőséget, és hogy mit csinálunk, ha valakinek problémája van. Ez egy részletekbe menő briefing, hogy ne legyen kérdés a levegőben, akár nagygépre, akár földközeli kisgépre megyünk. Ez a nap is így kezdődött.

Felszalad az ember pulzusa, amikor riasztáskor a gépbe ül, aztán nagy levegő, nyugalom, és a feladatra koncentrál. Ilyenkor még benne van dologban a lefújás lehetősége. A Comloss gép a határhoz közeledik, olyankor frekvenciát váltanak és bejelentkeznek, tehát addig is változhat a dolog, helyreállhat a rádiókapcsolat, amíg kifutunk a géphez. Persze éles riasztásról van szó, aminek vannak fokozatai és az ember érzi, hogy ebből felszállás lesz. Kifutunk a géphez, bekötjük magunkat, indítjuk a segédhajtóművet, ami elektromos energiával látja el a Gripent. Ezt a Baltikumban is sokat gyakoroltuk, mert ott szinte biztos volt a felszállás.

Az emberben ott van, hogy három dolog történhetett a Comloss géppel. Az egyik, hogy nem figyeltek a pilóták és elfelejtettek bejelentkezni. A másik, hogy bár többszörösen túl vannak biztosítva a rendszerek, lehet olyan műszaki meghibásodás-sorozat, ami nemcsak a rádiót érinti, hanem annál komolyabb.  A harmadik az eltérítés, aminek azért minimális az esélye.

A gépben ülve várakoztunk, hátha helyreáll a kapcsolat, de nem így történt. Ilyenkor mi már rádiókapcsolatban vagyunk a harcállásponttal, amely kiadta a parancsot az indításra. Indítás után az ember mindent elrendez maga körül, én is felcsatoltam magamra a térdblokkot, mert most már biztos volt, hogy felszállunk.

Készültségi Gripen (illusztráció).

Így is lett. Az ellentétes pályairány miatt a felszállás után azonnal visszafordultunk, és ráálltunk a román határhoz vezető irányra. Először Flight Level 300-ra (30 ezer láb, 9000 méter) kaptunk engedélyt, hogy addig emelkedjünk. A vadászirányító nem kért hangsebesség feletti repülést, mert nem volt értelme, így 0,9 Mach-hal mentem. Már ezzel a tempóval is több mint 2000 km/órával közeledtünk egymás felé. Úgy voltam vele, hogy a román határon fogjuk meg a gépet, ami Flight Level 400-on (40 ezer láb, 12 ezer méter) repült. Meglepően nagy volt a forgalom ahhoz képest, hogy szombat volt. Sok gépet láttunk a lokátoron és vizuálisan is, mert húzták a kondenzcsíkokat.

A lokátoron tudom, hogy a sok közül melyik gépről van szó, mert a gépnek van egy négyjegyű kódja (squawk), amit a válaszjeladója sugároz. Ezt a kódot kiválasztva a sok piros jel között ott lesz egy zöld és arra figyelek. Rá tudok nézni az adott gépre és máris mindent tudok róla. Ráadásul a Head-Up Display-en megjelenik egy jel, hogy hol lesz a gép. Ez nagy segítség. Amíg a MiG-29-esen repültünk, azt hittük, hogy a világ legtökéletesebb gépén repülünk. Igen, a világ legszebben repülő gépén repültünk, most meg az egyik legokosabbján.

Így látszott a Gripen fedélzetéről a kecses ívben hajló szárnyakkal, rádiócsendben haladó Boeing 777-es. 

Köztünk és a Comloss gép között gyorsan fogyott a távolság. A román határra nem futottunk rá, mert a vadászirányító nagyon ügyesen egy olyan manőverre utasított, hogy FL 400-ra egy 360 fokos fordulóval emelkedjek. Mire végrehajtottam már ott volt a közelemben a 777-es és csak rá kellett fordulni.

Azon a magasságon nem olyan virgonc a Gripen sem, odafigyeléssel kell manőverezni, mert el lehet veszíteni a sebességet. A kísérőm jelentette, hogy pozícióban van, és ekkor balról a gép mellé repültem. Szinte az összes ablakon be volt húzva a függöny, így az utasok sem látszottak.

Rádión elmondtam minden adatot, amit tudtam: típus, lajstromjel, sebesség, irány, stb.. Tudni kell, hogy ha én nem is, de a rendszer feltételezi, hogy miután régóta nem jelentkezett be, egy eltérített gépről van szó. Ezért küldtek fel. Azt kérték, hogy ellenőrizzem a pilótafülkét is. Megfelelő közelségből látszik, ha a két hajózó a helyén ül és a helyzet normális. Adott esetben a döntéshozók az alapján döntenek, amit én ott látok.

Balról nem látszott semmi, mert a pilóták oldalablaka is be volt függönyözve. Ekkor mondtam, hogy átmegyek a másik oldalra és jobbról megnézem. A gép hasa alatt átmentem a jobb oldalra. Pár nappal később a kollégáim viccesen meg is jegyezték, hogy biztos azért mentem át a másik oldalra, mert a gép angol, tehát jobbkormányos…

Az utasszállító pilótái nem tudják, hogy egy Gripen repül a közvetlen közelükben. 

Ilyenkor a kísérő biztosít, és felveszi videóra az egészet. Ez egyrészt bizonyíték lehet, másrészt, ha a másik gép egy vadász, akkor a szó szoros értelmében biztosít, és nekem nem kell attól tartanom, hogy az idegen gép esetleg árthat nekem. A kísérőm jobban látja a helyzetet és reagál. Ez persze egy utasszállítónál nem várható.

Hogy milyen közel megyek az elfogott géphez az az én döntésem, de nem veszélyeztethetem. Például a szárny elé nem megyek be, mert a hajtóművét is leállíthatnám ezzel.

Az látszott, hogy távolabbról nem fogom tudni megnézni a kabint, messziről nem lehet belátni. Addig helyezkedtem, amíg meg nem láttam a pilótákat. Közben a nemzetközi vészfrekvencián folyamatosan ment a rádiózás, engem nem is kértek meg, hogy hívjam a gépet. Katonai frekvencián voltam, de kapocsként meghagytam a vészfrekvenciát, bár mi egy katonai feladat végrehajtásakor szeretjük, ha csend van és csak a vadászirányítót halljuk.

Közelről már látszott, hogy ketten vannak a fülkében és már jött is a hívás, hogy megvan a kapcsolat. A Dubaj-London útvonalon kb. 5 órája repültek, gyönyörűen sütött a nap, álmosító egyhangúsággal telhetett az idő. Meggyőződésem, hogy egy kicsit ellankadt a figyelmük, de ahogy közelebb mentem, már rádióztak.

Az egész kötelékezés öt perc volt. Közben Kecskemét fölé érkeztünk és éppen elhagytuk a várost, amikor megkezdtük a leszállást, nem töltve több időt feleslegesen a levegőben. Gyors elfogás volt, összesen 30 perc volt a repült idő.

A műszakiak újra előkészítik a visszatért gépeket (illusztráció).

Minden egyes feladat után akár éles, akár gyakorló, egy mission report-nak nevezett jelentést készítünk. A tartalma miatt ez már egy titkosított vonalon megy el Torrejonba. Ha kérik, csatoljuk az elfogásról készült fotókat is. A mission report után tovább folytatjuk a készenlétet, a műszakiak pedig ismét előkészítik a gépeket – fejezte be beszámolóját a pilóta, hozzátéve, hogy az éjszakai elfogások hasonlóak, bár nappal gyorsabban lehet tisztázni a helyzetet.

*

Comloss gépek azonban nem csak nagy magasságban közlekednek, hanem a kisgépek által használt földközeli magasságban, nem ellenőrzött légterekben is, jellemzően a nappali órákban, többnyire nyugati irányból berepülve. Ugyanúgy ahogy a nagyok, repülési terv szerint, de rádiózás nélkül.

Kisgéppel is lehet nagy bajt okozni, ezért nem csak az ország, hanem egyes kiemelt objektumok biztonsága érdekében a rendszer tudni akarja, hogy nincs rossz szándék a háttérben. Ilyenkor általában nagyon gyors, hangsebesség feletti elfogást kérnek a készültségi pilótáktól.

A kisgépek sebességtartományuk miatt szinte álló célként jelennek meg. A sebességkülönbség miatt az azonosításra csak néhány másodperc van, nem beszélve arról, hogy hozzájuk is „be kell nézni”, hogy mit csinál a személyzet.

Olykor a földközelben repülő kisgépekre is riasztják a készültséget (illusztráció).

Ami egy nagygépnél egy mellérepüléssel kideríthető, az a kisgépeknél más eljárást kíván. Ezért a készültségi géppár mindkét gépe folyamatosan körözve ellenőrzi az ilyen repülőgépeket, hogy egyikük mindig lássa azt. Ha egyikük kihagy valamit, a másik folytatja, többször elmennek mellette és ebből áll össze a kép.

Ez sokkal több energiát vesz el a pilótáktól és a vadászgép fogyasztása is sok, mert földközelben manővereznek. A kisgépes pilóták is ugyanúgy reagálnak, mint a nagygépesek, a rádiókapcsolat nagyon gyorsan helyreáll.

A magyar légtérben repülő Comloss gépekre történt riasztás költségét a magyar állam fizeti.

* * *

Fotó:  MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis, Szórád Tamás

Az Aeromagazin 2016. júniusi számában megjelent cikkem másodközlése.

Megjelent: 2016. július 10. http://transform.hu/

The Nation, 2016. júl. 6.

(Ford. Szende Gy.)

Ha van ország a világon, amelyről a média a legalapvetőbb újságírási normákat is mellőzve szól, úgy az Oroszország. Az utóbbi hónapban az orosz kormányt vádolták a Demokrata Párt országos bizottságának a számítógépes meghekkelésével, a Brexit vezénylésével, Donald J. Trump jelölésének titkos támogatásával és sok egyébbel.

Június 14.-én Ellen Nakashima a The Washington Post-ban első pillantásra igazi bombát tett közzé, a kibernetikus kor Watergate-botrányát. Azt állította, hogy a demokrata országos bizottság (DNC) számítógépes hálózatába orosz hekkerek törtek be, akik a Trump elleni DNC kutatások adatait lopták el. Nakashima szerint az orosz hekkerek olyan alaposak voltak, hogy a DNC e-mail és chat forgalmához is hozzáfértek. A Crowdstrike cég, amely feltehetően észlelte a betörést, mégis elismerte, hogy “nem biztos abban, hogyan hatoltak be a hekkerek”. Abban azonban egészen biztosak voltak, hogy az oroszok voltak.

Mondani sem kell, hogy az amerikai média ugrott a történetre. A The New York Times azonnal hozott egy cikket, amely azt hirdette, hogy “a DNC közli, orosz hekkerek hatoltak be a fájljaiba, köztük a Donald Trumpra vonatkozó dossziéba.” Adam Johnson, a FAIR (Fairness and Accuracy in Reporting = Igazságosság és pontosság a tudósításban) rámenős médiakritikusa összeállította a nagyobb lapokban a Nakashima-cikk utáni 24 órában megjelent címsorok jegyzékét:

Russian Government Hackers Broke Into DNC Servers, Stole Trump Oppo (Politico, 6/14/16) (Orosz kormányhekkerek törtek be a DNC szervreibe, Trump elleni anyagokat loptak)

Russia Hacked DNC Network, Accessed Trump Research (MSNBC, 6/14/16) (Oroszország betört a DNC hálózatába, hozzáfért Trump kutatásához)

Russians Steal Research on Trump in Hack of US Democratic Party (Reuters,6/14/16) (Oroszok Trumpra vonatkozó kutatást loptak el, betörve az USA Demokrata Pártjába)

Russian Government-Affiliated Hackers Breach DNC, Take Research on Donald Trump (Fox, 6/14/16) (Az orosz kormányhoz tartozó hekkerek törtek a DNC-be, kutatást vittek el Donald Trumpról)

Russia Hacks Democratic National Committee, Trump Info Compromised (USA Today, 6/14/16) (Oroszország betör a Demokrata Országos Bizottságba, Trump-infot ront)

Russian government hackers steal DNC files on Donald Trump (The Guardian, 6/14/16) (Orosz kormányzati hekkerek Donald Trumpra vonatkozó fájlokat lopnak)

Russians Hacked DNC Computers to Steal Opposition Research on Trump (Talking Points Memo, 6/14/16) (Oroszok törtek be a DNC számítógépeibe hogy Trumpra vonatkozó ellenzéki kutatást lopjanak el)

Russian Spies Hacked Into the DNC’s Donald Trump Files (Slate, 6/14/16) (Orosz kémek törtek be a DNC Donald Trump fájljaiba)

What Russia’s DNC Hack Tells Us About Hillary Clinton’s Private Email Server (Forbes, 6/15/16) (Mit mond nekünk Oroszország DNC hekkelése Hillary Clinton magán e-mail szerveréről)

És ez még nem volt minden. Egy magát „volt kémnek“ nevező a The New York Observer hasábjain jún. 18.-án kijelentette, hogy nem csak “a Kreml hekkerműveletei messze túlmennek a DNC-n“, de az Iszlám Állam hekkművelete, az úgy nevezett Kiber Kalifátus ténylegesen, kitalálhatják, az oroszok műve. „A Kiber Kalifátus“ mondta az Observer, „egy orosz, hamis lobogós művelet.“

Még ez sem minden. Rachel Maddow az MSNBC-től belépett ebbe és tovább ment odáig, ami csak dagályos demagógiának nevezhető, azzal vádolva az orosz elnököt, hogy ő maga áll a DNC hekkelés mögött. „Ezek a hekkerek“, jelentette ki Maddow, „az orosz kormánytól, Vlagyimir Putyintól kapták a feladatot“, noha a Nakashima riport ilyesmit nem állított. Csak azt mondta, hogy a hekkelő műveletet „a GRU, vagyis az orosz katonai hírszerzés számára vélik dolgozni, míg a CrowdStrike kevésbé biztos ebben, de úgy gondolja, hogy az FSB szövetségi biztonsági szolgálatnak dolgozhat“ [nagyobb hangsúllyal].

A probléma persze az, hogy nincs szilárd bizonyíték, amely az orosz kormányt és még sokkal kevésbé személyesen Vlagyimir Putyint a DNC hekkeléshez kötné.

Valóban, Nakashima június 15.-én kiegészítette az eredeti riportját, megjegyezve, hogy a Guccifer 2.0 néven működő hekker vállalta a DNC hekket. A Vice Motherboard-nak adott interjúban Guccifer 2.0 azt állította, hogy ő nem orosz, hanem román:

És Ön honnan van?

Romániából.

Dolgozik Oroszországgal vagy az orosz kormánnyal?

Nem, mert nem szeretem az oroszokat és a külpolitikájukat. Utálom, ha orosznak tulajdonítanak.

Miért?

Már megmondtam! És én nagy ügyet csináltam, miért dicsőítik őket?

 

Június 20.-án a Post mégis közzétett egy másik Nakashima-riportot “Kiber kutatók megerősítik, hogy a DNC-be az orosz kormány tört be” címmel, amelyben Nakashima elveti Guccifer állítását a román nemzetiségéről, azt írva, hogy “Elemzők gyanítják, de nincs szilárd bizonyítékuk arra, hogy Guccifer 2.0 ténylegesen az egyik orosz csoport része, amely betört a DNC-be” [nagyobb hangsúllyal].

Csak Nakashima június 20.-I közleménye legvégén tájékoztatták az olvasókat arról, hogy az is lehetséges, “hogy az oroszok mellett valaki más is volt a DNC hálózatában és hozzáfért ugyanazokhoz a dokumentumokhoz.”

* * *

A fentiekből semmi sem lehet meglepetés, hiszen az orosz kormány és az elnök elleni, nem bizonyított állítások néhány éve alkotnak virágzó amerikai média-iparágat. És ha van vezetője ennek az iparágnak, úgy az a The Washington Post. A DNC-betörésről szóló jelentésein kívül a Post egyik sztorit a másik után publikálta arról, hogy Donald Trump közel áll az Orosz Federációhoz és kapcsolatai vannak vele.

Június 17.-én a Post publikált egy anyagot, amely kijelentette, hogy vizsgálja “Trump pénzügyi kapcsolatait Oroszországgal és szokatlan hízelgését Putyinnak.” Azt állította, hogy Trump “kapcsolata Putyinnal és kedvező nézetei Oroszországról az ő elnöki kampányának az egyik legérdekesebb aspektusa,” mivel “az amerikai politikai és nemzetbiztonsági vezetők között túlnyomó egyetértés van abban, hogy Putyin egy pária.” Hogyan egyeztetik ezt össze a tudósítók Kerry külügyminiszter rendszeres találkozóival az orosz külügyminiszterrel vagy Obama elnök periodikus telefonbeszélgetéseivel magával a “páriával”, ezt az olvasók képzeletére hagyták.

Akárhogyan is, a közlemény bűnrészes stílusban figyelmeztette az olvasókat, hogy “az 1980-as évek óta Trump és családtagjai számos kirándulást tettek Moszkvába, üzleti lehetőségeket kutatva”, beleértve ebbe, hogy Trump végül is a mandzsu jelölt lehet a Post lázas képzeletében. Minden hibája ellenére üzletemberként, olyan nagyon különbözik Trump más nagyobb amerikai és nyugati üzleti vezetőktől, próbálva felhasználni üzleti lehetőségeket Oroszországban? Ki tudná elképzelni, hogy a Post mondjuk William Browder elleni vádként használná a korábbi üzleti tevékenységét Oroszországban?

A Post szerint még riasztóbb, hogy “Az orosz követ az USA-ban, megtörve a hagyományt, amely szerint a diplomaták távol tartják magukat a belpolitikától, ellátogatott Trump külpolitikai beszédére” Washingtonban. Nem világos, milyen hagyományra hivatkoznak, de ha az létezik, úgy olyan, amelyet az amerikai követek gyakran megsértenek. Például, az USA ukrajnai követe, Geoffrey Pyatt jelen volt a kormány elleni tiltakozásokon Kijevben, az USA külügyminiszter-helyettes Victoria Nuland oldalán 2013 decemberében, és számos beszámoló van az akkori szíriai USA-követ Robert S. Ford megjelenéséről kormányellenes tüntetéseken szerte Szíriában, 2011-ben.

Egy nappal később, június 18.-án, a Post publikálta Ishaan Tharoor egy cikkét, aki idézte az előző napi Post riportot a Trump és Putyin közötti állítólagos affinitásról és megjegyezte, hogy “a volt reality TV-sztár talán titokban jóváhagyja Putyin némely más megjegyzéseit is.” Talán. Is. Titokban. George W. Bush CIA- igazgatója, George Tenet szavaival, ez egy “biztos találat”.

* * *

A Post mégis aligha van egyedül az Oroszországról szóló, nem dokumentált és szenzációhajhászó cikkek publikálásában. A legostobább példát a The Telegraph brit újság nyújtja, amely június 21.-én feltette a kérdést: “Vlagyimir Putyin vezényli az orosz futball-huligánokat, hogy kilökje Britanniát az EU-ból?” A tudósítás, amelynek széleskörű visszhangja volt az USA-ban, azt állította, hogy a “Kreml vezényelte huliganizmus elszigeteli Angliát és a válogatottja kizáráshoz vezethet a bajnokságból, jelképesen elősegítve a Brexit-kampányt.” A szerzők semmilyen bizonyítékot sem szolgáltattak arra, hogy a Kreml “vezényelte” a futball-huliganizmust (amely minden esetre túlnyomóan angol változat) Lille-ben, az EB-n. Még mielőtt a Brexit szavazás eredménye ismertté vált volna, újságírók már Oroszország feltételezett szerepéről hangoskodtak a kérdésben. A neokonzervatív tudós Max Boot a The Washington Post oldalaira – hová máshova? – lépett június 19.-én, hogy figyelmeztesse az olvasókat: “Nigel Farage, a UKIP vezetője és vezető Brexitet támogató, élesen támadja Brüsszelt, de csak kedves szavai vannak Moszkvának.”

És a Brexit-szavazást követően, a média felgyorsult, próbálva az eredményt a “Kreml ügynökeinek” akcióihoz kötni. Egy reprezentatív cikk a mindig gyermeteg, unalmas BuzzFeed jóvoltából érkezett, amely deklarálta: “A Brexit nagy nyertese Vlagyimir Putyin.” A volt oroszországi USA-követ Michael McFaul, aki a Washington Post megfigyelője és Hillary Clinton külpolitikai tanácsadója lett, azt mondta a BuzzFeed-nek, hogy “a Brexit legnagyobb győztese Putyin.” McFaul szerint “Most már évek óta módot keresett Európa megosztására, beleértve az EU-t és a NATO-t, remélve, hogy az egység Európában ugyanúgy össze fog omlani, mint a Szovjetunióban és a Varsói Szerződésben történt negyedszázaddal ezelőtt.”

Eközben, az UK-ban a Guardian azt állította, hogy Oroszország és – hogy kerek legyen – Irán “megörültek” a Brexit eredményének. De az “örömtől” távol, az orosz elnök ismételten Oroszország semlegességét fejezte ki a szavazás előtti héten és idézték a Guardian riportjában, csak azt mondva, hogy a Brexitnek Oroszország számára “pozitív és negatív következményei” lehetnek.

Eközben, a Kreml inspirálta futball-huligánokról szóló tudósításán felül a The Telegraph közzétett egy cikket, amely a sci-fi birodalmába lép, azt állítva, hogy “Oroszország célja 20 év alatt kifejleszteni a ‘teleportációt’.” Igazi Star Trek! Azonban a Telegraph riport szövegében nem mond ilyent, csak azt, hogy “V. Putyin részére felvázoltak egy stratégiai fejlesztési programot”, amely “törekedni fog kidolgozni a teleportációt 2035-re.” Sehol sem mondják, hogy az orosz kormány ténylegesen ilyesmin dolgozik.

Mindez persze szórakoztató lenne, ha a geopolitikai következmények nem lennének olyan vészt jóslóak. A ténylegesen üres, nem bizonyított vádak végtelen áradata, amely a lehető legrosszabb fényben ábrázolja Oroszországot és elnökét, elősegítette az ügyek siralmas állását, amelyben találjuk magunkat.

És míg Oroszország tovább támogatja a szeparatista harcosokat Kelet Ukrajnában, NATO és amerikai csapatok összpontosulnak Nyugat Ukrajnában még egy “hadgyakorlatra”. Eközben kevesebb, mint egy hét múlva lesz a NATO következő csúcstalálkozója Varsóban. És, bár felelős hangok, mint a német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeieré, elítélték a NATO hajlamát a “háború gyújtogatására”, úgy tűnik, hogy minél közelebb vagyunk a csúcstalálkozóhoz, annál messzebb kerül Oroszország képe a médiában a valóságtól.

A médiánkból származó hamis információ erodálja az USA és Oroszország közti bármilyen enyhülés lehetőségét és ütközési pályára állítja a két nukleáris szuperhatalmat Kelet Európa földjén, a Szíria feletti légtérben, a Balti és a Fekete Tengeren.

Ilyen időkben a közönséget jobban szolgálná Oroszországnak és kormányának a kevésbé szenzációs, inkább tényeken alapuló ábrázolása.

Talán tavaly már írtam róla, hogy a dán hadsereg minden évben tart egy kis statikus bemutatót majd éleslövészetet az arra érdeklődőknbek. A helyszín a fő gyakorlótéren van, harckocsi múzeum közelében, Dánia nyugati szegletében. Semmi apropója nincs a mostani képeknek azon túl, hogy épp nézegettem őket. 
Ha jól nézem ez a hadsereg műszaki harcjárműve, egy Leopard 1-es alvázva szerelt technika, a dán rendszerben a Wisent 1. A harcjármű festésén látszik, hogy megjárta Afganisztánt.
A dán kontingens még 2007-ben kapott egy szakasznyi erőt, amelyben négy Leopard 2A5 harckocsi, két M113-as APC (az egyik műszaki változat) és egy ilyen (ha nem ez) Wisent 1 kapott helyet. A dánok egyébként Dél-Afganisztánban, Helmand tartományban voltak a britekkel és az észtekkel. Az Kandahár mellett a legkeményebb hely volt, a tálib mozgalom egyik "szülőhazája".
Magyar szemmel a kép inkább azért érdekes, mert mint látni, nincs agyonbiztosítva a helyszín. A jármű a nap végén épp elhagyja a gyakorlóteret és az emberek is bandukolnak a parkoló felé. A két út egymás mellett meg, egy vékony madzag jelzi, hogy ne lépj az "úttestre. De nincsenek őrök, nincs "élőerő". Ez magyar szemmel lazaságnak tűnik, de Dániában ez szimplán a bizalomról szól. A dán állam felnőttként kezel, aki tud viselkedni és vállalja a cselekedetei következményét, a dán állampolgár meg szabálykövetően viselkedik. Na jó, lehet ez kicsit patetikus lett, de valami ilyen is jellemzi ezt az országot.

Odin 570 néven egy távirányítású tornyot fejlesztett ki a szlovén Valhalla cég. A BAE Systems (eredetileg svéd Bofors) 57 milliméteres gépágyúját fő fegyverzetként alkalmazó tornyot a T-72-es harckocsik alvázára szánták a tervezők, így egy harctámogató járművet hozva létre. Kiegészítő fegyverzetként koaxiálisan egy 5,56 milliméteres, míg légvédelmi célra egy 7,62 milliméteres géppuska került felszerelésre. Az 57 milliméteres, L/70-es gépágyúhoz 100 darab lőszer, míg a géppuskákhoz 2000-2000 darab kerülhet málházásra. A -10° és + 60°-os szögtartományba süllyeszthető, illetve emelhető főfegyverzet tűzgyorsasága 200 lövés percenként, maximális lőtávolsága 17 kilométer.

Korszerűsített W-3PL Gluszec és W-3RM Anakonda helikoptereket adott át a PZL-Swidnik a lengyel fegyveres erők számára. A W-3PL Gluszec modernizálása ezzel lezárul. A gépek pilótafülkéje tükörüveg kijelzőkkel és a műszerfalba épített displayekkel lett modernebb, de az avionika is modernizálásra került. A W-3PL Gluszec példányai várhatólag 2025 és 2030 között kerülnek majd kivonásra.

Finnország tárgyalásokba kezdett Dél-Koreával, használt K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackok beszerzési lehetőségéről. A használt, de még jelentős hátralévő szolgálati idővel rendelkező tüzérségi eszközök beszerzésétől egy alacsonyabb kiadással megvalósítható fejlesztést remélnek a finn hadsereg vezetői.

Június 27-én első alkalommal hajtottak végre légi üzemanyag felvételt az olasz légierő 61. repülőezredének pilótái, az új T-346A Master kiképzőgépekkel. Az üzemanyagot természetesen egy Boeing KC-767A tartálygép szolgáltatta.

Várhatóan még idén végrehajtja első felszállását a Leonardo-Finmeccanica M-345-ös HET sugárhajtású kiképzőgép, mely az M-311-es továbbfejlesztése. Az haladó pilótaképzésben alkalmazható típust a Williams FJ44-4M-34-es sugárhajtómű emeli majd a levegőbe 10 százalékkal nagyobb tolóerőt biztosítva, mint az M-311-es erőforrása. Az MB-339-es helyére érkező új típusra még várhatólag idén megérkezik Rómából a megrendelés, így azok már 2018 végére hadrendbe állhatnak. A megrendelésre nagy az esély, hiszen ebben az évben az olasz védelmi költségvetés 9 millió eurót tartalmazott a fejlesztési idő gyorsítására.

Az olasz haditengerészet átvette a PIETRO VENUTI TODARO-osztályú (Type U212A) tengeralattjáróját. Az osztály négy megrendelt egységéből a VENUTI a harmadik, de a 101. a tengeralattjárók azon sorában, amelyek a muggianói hajógyárban épültek meg. Ott, ahol már 1907 óta készítenek felszín alatti egységeket is.

Első alkalommal oldottak le egy GBU-48-as kettős irányítási módú (GPS és lézeres félaktív irányítású) bombát egy spanyol Eurofighter Typhoon vadászbombázóról. A kétüléses, Tranche-2-es változatú gép törzse alatti felfüggesztő pontján egy Litening-III-as célmegjelölő konténer került elhelyezésre.

Az orosz védelmi miniszter helyettesétől származó információk szerint az orosz légierő már 2018-ban megkapja az első Szuhoj T-50 PAK-FA lopakodó vadászgépét. A típus berepülési programja idén befejeződik, míg a sorozatgyártásáról döntő szerződés aláírása 2017-re várható.

Július 6-án veszteséglistára került Líbiában egy MiG-23BN Flogger vadászbombázó. A Bengházitól nyugatra földbe csapódó gép a hírek szerint a 8985-ös volt, aminek érdekessége a 4136-al együtt, hogy az orr-rész jobb felső részére egy merev üzemanyag-utántöltő csonkot szeretek fel még a Kadafi-rezsim idején. Az idén áprilisban repülőképessé tett 8985-ös pilótája életét veszítette.

Július elsején teljesítette első repülését Franciaországban, az Egyiptom szánára gyártott első együléses Dassault Rafale EM vadászbombázó. A gép a jövő elején került majd Egyiptomba, ahol 16 kétüléses Rafale DM és 8 együléses Rafale EM beszerzése biztos eddig. Párizs tervei szerint évente 5 Rafale kerül átadásra Kairó számára.

Washingtonban jóváhagyásra került nyolc Sikorsky SH-60F Sea Hawk helikopter eladását Izrael számára. A 300 millió dolláros beszerzésben nyolc GAU-16 12,7 milliméteres géppuska és szintén nyolc M-240 7,62 milliméteres géppuska is beletartozik, mivel a forgószárnyasok elődleges feladata a Leviathan földgázmező körzetének biztosítása lesz hajófedélzetről felszállva, de csapatszállító, valamint kutató-mentő feladatok ellátására is képesek lesznek.

Indában még mindig nem teljes az orosz MiG-29K/KUB haditengerészeti vadászbombázók képessége. Ez azonban nem az orosz gyártó hibája, hiszen a gépek számos olyan Ukrajnában, vagy éppen nyugati országban gyártott alkatrészt tartalmaznának, amit az embargó miatt nem volt lehetőség eljuttatni Oroszországba. Így a gépek ezek nélkül kerültek átadásra és India ezeket külön szerezte be, majd szerelte-szereli be a MiG-ekbe a típus otthonának tekinthető Goa haditengerészeti bázison. Az orosz megrendelésre épülő MiG-29KR variánst az embargó nem érinti, hiszen ebben minden összetevő hazai előállítású lesz.

Az Ausztrál Királyi Haditengerészet úgy döntött, hogy a két CANBERRA-osztályú partraszállást támogató helikopter-hordozójára a Raytheon Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszert szereli fel. A 27500 tonnás vízkiszorítású egységekre három-három Phalanx lesz majd felszerelve, leghamarabb 2018-tól kezdődően.

Argentínában számos lehetőséget találtak a légierő gépállományának növelésére, modernizálásra, de a legfőbb hátráltató tényező a szűkös anyagi lehetőség. Érdekes módon a Lockheed Martin A-4AR Fightinghawk vadászbombázók pótlására Olaszország ajánlott AMX vadászbombázókat. A szomszédos Brazíliában is repülő típus tanulmányozása során megállapítást nyert, hogy képességei nem jelentenének jelentős előrelépést az A-4AR-hez képest, így nem tartottak rá igényt. A hasonló feladatkörben is alkalmazható kínai Hongdu L-15 műszaki okokra hivatkozva került ki az érdeklődésre érdemesnek tartott típusok köréből.

Jelenleg még a Mirage F1, Kfir C10 és C12, Lockheed Martin F-16, Mirage 2000-es, és Chengdu JF-17 gépek esélyesek a megrendelésre, de a svéd Saab JAS-39 Gripen is újra szóba került. A nagyjából 30%-ban Nagy-Britanniából származó összetevőket tartalmazó gép az előző kormány karakán politikája miatt igen rövid ideig tetszeleghetett a jövőbeli argentin légierő típusának dicsfényében. A mosatni vezetés alatt azonban újra esélyessé lépett elő, sőt újra szóba került a hazai gyártás-összeszerelés megvalósításának lehetősége is.  Ebben a Fábrica Argentina de Aviones (Fadea) lenne az érintett, leginkább a fegyverrendszer, futómű, kommunikációs berendezések, szoftverek területén és ez a jövőre nézve igen kedvező megoldás lehet, hiszen a térségben Ecuador és Mexikó is élénken érdeklődik a JAS-39-es iránt.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

Dassault Rafale M.

Bell 206B JetRanger II.

British Aerospace BAe-146 C.3.

LTV Aerospace A-7P Corsair II.

NHI NH90 NFH.

Embraer KC-390.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

Boeing B-52H Stratofortress.

Dassault Mirage 5BA.

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II.

Eurocopter EC665 Tiger UHT.

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle.

Dassault Mirage 2000D.

AIDC AT-3.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Fairfordból üdvözlettel!

Együtt az amerikai légierő 5. generációs összetevői.

A brit GBAD-alájátszók (RAF Speadham) felfújható Sz-300-asa, alig pár száz méterre a statikuson lévő F-35-ösöktől...

Az egyik közel ötven éves mildenhalli tanker mögött tépi magát a Langleyből érkezett Raptor.

Párafüggöny 2.

A VMAFT-101 egyik F-35B-je statikon néhány másodperces napsütésben fürdőzve.

Ugyancsak egy Bravo változat, de ezúttal a vendéglátó RAF színeiben éppen függőleges leszállás közben. A szükséges "ajtó ablak" mellett a fegyverterek ajtajai is nyitva vannak.

Pár perccel korábban még javában hasította a levegőt, szép szárnyvég-örvényeket hagyva maga mögött.

Ismét az Amerikai Légierő Heritage Flightja, itt nem két ötgenerációs típussal, hanem az egyik helyett egy klasszikus Warbird-del, azaz egy kékfarkú P-51D Mustanggal.

Zord

Szerbia légiereje két új Mi-17V-5 típusú helikopterrel erősít.

A Brit Királyi Légierő (RAF) június 20-23. között az MH Pápa Bázisrepülőtérről hajtott végre gyakorlórepüléseket.

Szerzőnk tanszékvezető egyetemi tanár (NKE NETK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék).

Pénteken és szombaton (2016. július 8-9-én) tartja az Észak-atlanti Szövetség Szervezete (NATO) a 28. csúcstalálkozóját Varsóban. Magyarország 17 éves tagsága alatt ez lesz a 12. alkalom (1. táblázat), amikor a kormányfő, a külügy- és honvédelmi miniszter részt vesznek a magyar biztonság- és védelempolitikát is meghatározó Észak-atlanti Tanács (NAC) állam- és kormányfői értekezletén. Minden csúcstalálkozónak fontos feladata, hogy megerősítse a szerződés feladatait, értékeit és alapelveit, javítsa a transzatlanti szolidaritást, választ adjon az új biztonsági kihívásokra, megmutassa a változások irányait. A tanácskozáson született döntések egyben politikai és katonai feladatokat jelentenek a szövetség civil és katonai szervei, valamint a tagországok részére, meghatározzák a főerőkifejtést, a tevékenységi sorrendet, a fejlesztés teendőit. Ez alól nem lesz kivétel a varsói csúcs sem. 

A varsói színhely választása szimbolikus értékű. Mivel Lengyelország élharcosa az orosz fenyegetés elleni keményebb fellépést követelő politikának, a lengyel fővárosban tartandó tanácskozás üzenet a „keleti szárny” országainak, hogy a NATO velük van. A csúcstalálkozó NATO logója is ennek szellemében lett megválasztva: a jelképbena híres varsói sellő modern ábrázolása látható. A 600 éves legenda szerint a helyi halászok megmentettek egy sellőt, amely attól kezdve pajzzsal és karddal védi a várost és lakóit.

A NATO főtitkár, Jens Stoltenberg is felidézte ezt a legendát logóavató beszédében, amikor hangsúlyozta, hogy a NATO kész megvédeni Lengyelországot és a szövetség tagjait.[1]

A varsói színhely megválasztása üzenet Moszkvának is. A NATO vezetése abban a fővárosban tanácskozik, ahol 25 évvel ezelőtt megszűnt a Szovjetunió vezette Varsói Szerződés.[2] Amíg a VSZ 36 év beszüntette tevékenységét, a NATO sikeresen alkalmazkodott a megváltozott világhoz, továbbra is garantálja a kibővített szervezet tagjainak biztonságát, eredményesen járul hozzá a nemzetközi béke és biztonság feladataihoz.

A csúcstalálkozók szerepe a NATO-ban

A NATO tagországok vezetői (politikai- jogi berendezkedéstől függően államelnökök, illetve miniszterelnökök) a szövetség létrehozása után először 1957-ben találkoztak, amikor is megerősítették az észak-atlanti szervezet célját és értékrendjét, megtárgyalták a nem-katonai együttműködés (különös tekintettel a gazdasági kooperációra) új koncepcióját. Azóta 27 csúcstalálkozót regisztráltak a NATO történetében, amelyből 10-et a hidegháború alatt, 17-t pedig a kétpólusú világ után tartottak. Ebből is lehet látni, hogy bár a szövetség a csúcstalálkozókat rendszeresen megtartja, a legfelső szintű tanácskozásokra nem regulárisan, állandó időközi gyakorisággal, hanem mindig a nemzetközi és biztonságpolitikai helyzet, a szervezet előtti teendők függvényében kerül sor. Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha az utóbbi években igyekszik a NATO a legmagasabb szintű értekezletét kétévente megtartani. Az állam- és kormányfői értekezlet összehívására a NAC nagyköveti tanácsa vagy a miniszteri értekezlet (külügyminiszterek, védelmi miniszterek) tesz javaslatot, az ülést a NATO főtitkára vezeti. Az eddigi 27 ülés napirendje a NATO történeti fejlődésének kortörténeti dokumentuma, amely meghatározta a szövetség fejlődését, bővítését, partnerségi kapcsolatait, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában vállalt szerepét, valamint az átalakulás irányait, fordulópontjait. A rendszeresen megtartott ülések ezért nagyon sokszor sorsfordító jellegűek, mérföldköveket jelentenek a NATO transzformációjában. A NATO legfontosabb politikai és stratégiai kérdései, a szövetség tevékenységét meghatározó kérdések, új kezdeményezések indítása, a bővítés vagy partnerség fejlesztésének ügyei ugyanis mindig a NATO csúcstalálkozókon dőlnek el, formálódnak döntésekké és megvalósítási tervekké. Meghatározó jelentőségű csúcsként tartjuk számon például az 1990. évi londoni tanácskozást, ahol a tagországok döntöttek a szervezet hidegháború utáni helyzethez történő adaptációjáról, az ellenségkép megszüntetéséről, a volt szocialista országokkal való együttműködésről.

A csúcstalálkozókat a NATO mindig szövetségi területen, a brüsszeli NATO Központban vagy valamelyik meghívó országban tartja. Az üléseken a tagországok és partnerországok különböző formációkban tanácskoznak. A döntések jelenleg a 28 tagország keretében születnek. A napirendtől függően tárgyalhatnak a felek az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban (Euro- Atlantic Partnership Council, EAPC), a NATO- Oroszország Tanácsban (NATO- Russia Council, NRC), a NATO- Ukrajna Bizottságban (NATO- Ukraine Commission, NUC), vagy a NATO- Georgia Bizottságban (NATO- Georgia Commission, NGC). Az afganisztáni ISAF művelet feladatainak megbeszélésére a NATO létrehozta az ISAF formációt is, amiben a műveletben részvevő tagországok, partnerországok, Afganisztán és a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EU, Világbank) képviselői vettek részt. A helyzettől függően új kooperációs keretek is létrejöhetnek, mint például a NATO tagságot favorizáló (MAP /Membership Action Plan/) országok ülése, az interoperabilitást előtérbe helyező partnerországok (Interoperability Platform) tanácskozása, vagy a védelmi képességek fejlesztésére fókuszáló országok (Defence Capacity Building Initiative) konzultációja.

Az elmúlt másfél évtizedben a szövetség egyre inkább arra törekszik, hogy a helyszínt összekapcsolja a csúcstalálkozó céljával, fontosabb témáival, hogy ezen keresztül is erősítse a tanácskozás napirendjét, döntéseit, nemzetközi üzeneteit. Például a NATO 50. születésnapját ünneplő csúcstalálkozót Washingtonban tartották, ahol a szövetség megalakult 1949. április 4-én. 2004-ben a legfelsőbb szintű tanácskozásra Isztambulban került sor, amely Európa és Ázsia határán fekvő geopolitikai lokációjánál fogva különleges súlyt adott a NATO és a Perzsa-öböl országai kapcsolatait erősítő kezdeményezésnek. A 2014-es walesi helyszín sem volt véletlen, hiszen a csúcs egyik célja a transzatlanti kapcsolatok megerősítése volt, amelyben komoly szerepe van az Egyesült Államokkal különlegesen jó viszonyt ápoló Nagy-Britanniának. A varsói színhely megválasztásának is megvan a maga politikai célja.

A csúcstalálkozó előkészítésében fontos szerepet játszik a NATO főtitkára, aki előkészíti az ülést, egyéni és szervezeti diplomáciával formálja a találkozó napirendjét, segíti a konszenzusos döntések kialakulását, koordinál a tagországok között, megjeleníti a szervezetet a nemzetközi nyilvánosságban.[3] A főtitkár a nemzetközi törzs állományából kikülöníti a csúcstalálkozót előkészítő munkacsoportot, szervezi, irányítja és koordinálja a csúcs előkészítését, illetve a döntések végrehajtását. A csúcstalálkozó döntései nyilatkozatokban, hivatalos jelentésekben és közleményekben öltenek testet. A döntések végrehajtását a NAC-nek alárendelt – nemzetek képviselőit is felölelő – döntéshozó szervek (mintegy 40 ilyen felső szintű döntéshozó szerv van a NATO-ban, amelyek feladat- és hatásköre lefedi az egész szövetség tevékenységét) szervek szervezik, amelyet a nemzetek, illetve a NATO politikai és katonai hatóságai hajtanak végre. Különösen nagy szerepe van a döntések operacionalizálásában a Nagykövet-helyettesi Bizottságnak (The Deputies Committee,)[4] a Politikai Bizottságnak (Political Committee), Partnerségi és Biztonsági Együttműködési Bizottságnak (Partnerships and Cooperation Security Committee), az Erőforrási Főbizottságnak (Senior Resources Board), valamint a Katonai Bizottságnak (Military Committee). A csúcstalálkozó eredményeit a NATO döntéshozó szervei, a NATO Központ, a katonai parancsnokságok, valamint a tagországok „átfordítják” szakpolitikákba, tervekbe, akcióprogramokba, bekerülnek a NATO „üzemszerű” működésébe. A konszenzusos döntéshozatal, a tagországi érdekeltségek, a feladatok nemzeti finanszírozása miatt a végrehajtás nem megy gyorsan, minden újabb feladat végrehajtása jelentős időt igényel. A NATO hidegháború utáni transzformációjáról szóló döntés után például a Szövetségnek 16 hónapra volt szüksége az új stratégiai koncepció megfogalmazásához. Az együttműködés és partnerség 1991. évi stratégiájának megvalósítása is hosszú-hosszú éveket igényelt: az új partnerségi kereteket (PfP, Mediterrán Dialógus) 1994-ben hozták létre, a boszniai békefenntartás 1995-ben kezdődött, az első keleti bővítésre 1999-ig kellett várni. A NATO malmai lassan őrölnek. De ha kialakulnak az eljárások, beindul a „gépezet”, a szövetség messze jobb hatékonysággal tud működni, mint más nemzetközi szervezetek.

A walesi csúcs döntései

A varsói csúcs egyik legfontosabb célja a két évvel ezelőtt (2014. szeptember 4-5) hozott NAC határozatok helyzetének áttekintése, a szükséges döntések meghozatala, jóváhagyások megadása lesz. A walesi döntések – a szervezet politikai és katonai jellegének megfelelően – politikai természetűek voltak, de az ukrán válság miatt számos katonai kérdésben is döntés született (2. táblázat), amellyel a szövetség az orosz fenyegetést kívánta ellensúlyozni.[5] A bővítési szándék már tényként kezelhető, hiszen Montenegróval a NATO már aláírta a társulási szerződést, a tagországok megkezdték a szerződés ratifikációját (Ezt már Magyarország is megtette. Nem várható jelentős változás az ISIS elleni harc ad hoc koalíciós formációban sem. Az egyik központi kérdés viszont nyilvánvalóan a készenléti akcióterv (Readiness Action Plan -RAP) intézkedéseinek áttekintése lesz, amelyek közül nem egy végleges jóváhagyást kap. Az új terv már közvetlenül a NATO keleti határának védelmét szolgálja, olyan intézkedéseket ölel fel, amelyek megerősítik a kollektív védelem garanciáit az Oroszországgal határos országokban. A megerősítő intézkedésekhez harci-technikai eszközök és készletek előretelepítése, határ menti bázisok létrehozása, a katonai infrastruktúra fejlesztése, folyamatos térségi gyakorlatozás tartozik. A csúcson valószínűleg véglegesen jóváhagyják a magas készenlétű (2-7 nap) összhaderőnemi haderőcsoportot (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF, 5.000 fő), amelynek feladata a váratlan és meglepetésszerű katonai fenyegetések kezelése lesz. A keretnemzet megvalósításaként kerül sor egy-egy megerősített zászlóaljharccsoport előretolt (rotációs) telepítésére a négy frontországban (Lengyelország, balti államok). A hírek alapján jóváhagyják a tagországok a ballisztikus rakétavédelem elsődleges készenlétének elérését is.

A walesi csúcson több olyan kezdeményezés született, amelyet minden bizonnyal áttekint a varsói fórum is. A pozitív tapasztalatok alapján a partnerségi interoperabilitási program (Partnership Interoperability Initiative, PII) várhatóan tovább erősödik, további országok kerülhetnek be a projektbe. A védelmi képességek fejlesztését (Defence Capacity Building Initiative, DCBI) is bővíteni tervezik Irakban és Líbiában. Várható a partnerségi kapcsolatok további szelektív fejlesztése. Finnország és Svédország is – bár nem NATO tagok – meghívást kaptak Varsóba. A közelmúltban mindkét országgal a szövetség együttműködési megállapodást (Memorandum of Understanding, MoU) írt alá, amely adott esetben lehetővé teszi a NATO erők állomásoztatását és befogadó támogatás nyújtását a skandináv országokban. A szövetség erősíteni kívánja kapcsolatait az arab térségben is.

A varsói napirend  

 A varsói csúcson megtárgyalandó kérdések napirendjét a szakirodalom már régóta találgatja. Az első kísérlet a NATO Defence College volt kutatási igazgatójának, a német Karl- Heinz Kamp[6] nevéhez fűződik, az egyik legutolsót pedig e héten a híres stockholmi kutatóintézet, a SIPRI adta ki.[7] A két különböző időszakban készített elemzések elég jól összecsengenek: téma lesz a keleti és a déli fenyegetés, Oroszországgal való viszony, az elrettentés, a nukleáris fegyverek szerepének, a rakétavédelemnek és a kiberbiztonság áttekintése, de tárgyalnak a NATO és partnerországok a partnerség jövőjéről, a bővítésről, az Afganisztántól Közel-Keleten át Észak-Afrikáig húzódó válságívről, valamint a tehermegosztás kérdéseiről is. A NATO főtitkár hétfői sajtókonferenciája[8] alapján már tudjuk, hogy e témák mind napirenden lesznek. Jens Stoltenberg „gyorsabb, erősebb és jobb készenlétű NATO-t” ígért a csúcs eredményeként. Bár a legfelső szintű tanácskozáson számos döntés előre „borítékolható” (előretolt telepítés, rakétavédelmi készenlét, hadviselés kiterjesztése a kibertérre, az afganisztáni misszió meghosszabbítása, stb), a NATO jövőjét meghatározó kérdésekben (elrettentés és védelem, a keleti szárny belső egyensúlya, partnerség és bővítés, tehermegosztás) továbbra is intenzív diszkusszió várható. A viták a szövetségben fontosak, hiszen csak így lehet elérni a döntéshez, a cselekvéshez szükséges egyetértést. A csúcs előtti főtitkári kötelező optimizmust azonban néhány új elem mindenképpen nyomatékosítja.

Érdekes fejleménynek értékelhető a NATO partnerségi politika megújítása, új, szokatlan elemek beemelése a csúcstalálkozó programjába. Varsóban a NATO 28 + 2 keretben fog találkozni, hiszen az ülésre meghívást kapott Finnország és Svédország is, amelyek kiemelt partnerségi lehetőségeket (Enhanced Opportunity Partners, EOP) kaptak a szövetségtől. Külön súlyt kap a csúcson az Európai Unióval való együttműködés, amely egy megerősített partnerséget rögzítő közös nyilatkozatban is testet ölt. Ezért a tanácskozáson részt vesznek az EU vezetői is (Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean – Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Federica Mogherini külügyi és biztonságpolitikai főképviselő), akik jelenlétükkel hangsúlyozzák a varsói agenda fontosságát az európai biztonság (közös tengeri fellépés, harc a migráció és az embercsempészet ellen, a Földközi tenger középső térségének ellenőrzése) szempontjából. A szövetség a NATO-Ukrajna Bizottság formátumban Petro Porosenko ukrán elnökkel vitatja meg az ország biztonsági kérdéseit. A NATO-Grúzia Bizottság is ülésezni fog, de csak külügyminiszteri szinten. A találkozón a NATO tárgyal a Perzsa Öböl-menti Együttműködési Tanács országaival is a térség biztonsága javításának lehetőségeiről (Kuvaitban egy új NATO Partnerségi Központot fognak megnyitni). Emellett a szövetség Afganisztán vezetőivel megvitatja a NATO misszió (Resolute Support Mission, RSM) további folytatásának teendőit, de tárgyal az új rugalmas együttműködési formákban (Interoperabilitási Platform, Védelmi Képesség-fejlesztési Kezdeményezés) is.

Számos kérdésben további viták várhatók, még az utolsó napokban is folyik az egyeztetés, a közös nyilatkozat finomítása. Bár a csúcs több új fogalmat és ideát fog bevinni a biztonságpolitika elméletébe (pl. előretolt rotációs jelenlét, stabilitás kivetítése, resilience, stb), azonban az mégsem várható, hogy a szövetség vezetői „hozzányúlnak” a stratégiai dokumentumokhoz (2010. évi stratégiai koncepció, a 2012. évi elrettentési és védelmi felülvizsgálat). Ugyanakkor biztosra vehető, hogy több témában tovább folynak a viták a csúcstalálkozón.

Nem tudjuk, hogy a keleti „frontországok” mennyire elégednek meg a júniusi NAC védelmi miniszteri ülésen hozott 4 NATO zászlóaljharccsoport megerősítéssel, megnyugvással tudomásul veszik, vagy további erők jelenlétéért fognak harcolni. Viszonylagos egyensúly-hiány alakult ki a keleti szárny Fekete tengeri térségében, amely bár kap megerősítést (többnemzeti román dandár felállítása, dél-kelet európai NATO hadosztályparancsnokság felállítása), maga a főtitkár is elismerte, hogy további intézkedésekre lesz szükség. Vita várható a nukleáris fegyverek szerepéről is, hogy mennyire jelenjenek meg az új elrettentési koncepcióban. A taktikai atomfegyverek esetleges alkalmazása nemcsak az orosz politikai és katonai retorikában jelent meg, de részét képezi az orosz katonai gyakorlatok forgatókönyveinek is. Nem gondolom, hogy a NATO a csúcson felülvizsgálja nukleáris szakpolitikáját, de valószínűleg megfontolja, hogy az éves válságkezelési gyakorlatokon megjelenjenek-e a nukleáris szcenáriók. Hasonlóképpen diszkusszió várható a ballisztikus rakétavédelem kérdéseiről, mert bár az elsődleges készenlét elérésének deklarálása biztosra vehető, továbbra sem megoldott egy esetleges alkalmazásról szóló döntés politikai ellenőrzése. A tegnapi amerikai döntés fényében, hogy Obama elnök mégsem vonja ki Afganisztánból az amerikai erők többségét, ahogy ez tervezve volt,[9] hanem csak minimális csökkentést hajt végre (9 800 katonából 8 400 fő marad a közép-ázsiai országban), így valószínűleg enyhülni fog az „intervenciós fáradtsággal” kapcsolatos vita. Az persze továbbra is kérdés lesz, hogy a NATO mennyire tud erőteljesebben fellépni a déli fenyegetések (Iszlám Állam, szíriai válság, Líbia segítése, terrorizmus elleni harc, migrációs nyomás kezelése) ellen. Nem kétséges, hogy élénk tárgyalás várható a tehermegosztásról is. A NATO vezetése külön statisztikákat[10] készített azért, hogy meggyőzze az állam- és kormányfőket a költségvetés növelésének szükségességéről. Bár 2015-ben sikerült megállítani a védelmi költségvetések csökkenését, 2016-ban pedig várhatóan 3%-al nő (ez 8 Mrd US dollárt jelent) az európai tagországok és Kanada összesített költségvetése, a szövetség vezetése továbbra sem elégedett az eredményekkel. A walesi „fogadalom” ellenére még mindig vannak tagországok, ahol kurtítják a katonai büdzsét. De különösen elégtelen a rendelkezésre álló forrás, ha a NATO „fordulatváltása” szempontjából nézzük. A szövetség politikai és katonai adaptációjához további erőforrásokra lesz szükség, különben gyengül a megerősített védelmi és elrettentési intézkedések ereje, kisebb lesz hozzájárulása az Európát fenyegető hibrid kihívások és veszélyek kezeléséhez.

Bár nem várhatóak nagy meglepetések, izgalmas NATO csúcs elé nézzünk. Azt csak remélni lehet, hogy a BREXIT – mint a walesi csúcson az ISIS elleni fellépés – nem „lopja el a showt”, a tanácskozás az eredeti „forgatókönyv” szerint valósul meg.

A csúcstalálkozóról többet INNEN.

[1] http://www.mfa.gov.pl/en/foreign_policy/nato_2016/nato_summit_warsaw_2016_logo_unveiled (2016.07.04)

[2] A Varsó Szerződés (VSZ) 1955. május 14-én jött létre Varsóban, a NATO ellensúlyaként. A „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek” 7 ország (Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia) volt a tagja (1961-1968 között Albánia is). A VSZ fontos szerepet kapott a szocializmus megőrzésének kollektív felelősségében is. A VSZ a hidegháború után, 1991. július 01-én szűnt meg.

[3] Jens Stoltenberg például július 1-jén 45 perces telefonos megbeszélést tartott Andrzej Duda lengyel elnökkel a csúcs előkészítésének helyzetéről, a napirendről, a várható döntésekről. http://www.msz.gov.pl/en/foreign_policy/nato_2016/president_andrzej_duda_discusses_nato_summit_with_secretary_general_stoltenberg__;jsessionid=59771F5BD2C6E24488D224E626E3ECE5.cmsap1p (2016. 07.04)

[4] A bizottság készíti elő a csúcstalálkozók közleményeit

[5] Szenes Zoltán: Új bor a régi palackban? A walesi NATO csúcs. Hadtudomány, 2014.3-4. szám.8.o. http://mhtt.eu/hadtudomany/2014/3_4/2014_3_4_1.pdf

[6] Karl-Heinz Kamp: The Agenda of the NATO Summit in Warsaw. Bundesakademic für Sicherheitspolitik, Security Policy Working Paper, N. 9/2015. https://www.baks.bund.de/sites/baks010/files/working_paper_security_policy_9_2015.pdf  (2016.07.06)

[7] Ian Anthony, Ian Davis: The 2016 NATO Summit: what will be on the Agenda in Warsaw? June 26, 2016

http://moderndiplomacy.eu/index.php?Itemid=723&id=1529:the-2016-nato-summit-what-will-be-on-the-agenda-in-warsaw&option=com_k2&view=item

(2016.07.06)

[8] NATO Secretary General outlines Warsaw Summit Agenda. 04 July, 2016. http://www.nato.int/cps/en/natohq/news_133063.htm (2016.07.06)

[9] Obama slows US troop drawdown in Afghanistan. The Telegraph, 6 July, 2016. http://www.telegraph.co.uk/news/2016/07/06/obama-slows-us-troop-drawdown-in-afghanistan/

[10] Defence Expenditures of NATO Countries (2009-2016) http://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2016_07/20160704_160704-pr2016-116.pdf (2016.07.07)