Biztonságpolitika

A film hatása: ötszörös túljelentkezés.

Szolgálatteljesítés közben állítólag a vadászpilóta a legmagányosabb.

Elcsendesült a szlovákiai Lest gyakorlótere, véget ért a Tobruq Legacy 2016 többnemzeti légvédelmi gyakorlat. A kéthetes gyakorlat első hetében a nyolc résztvevő nemzet – Magyarország, Szlovákia, Csehország, Litvánia, Lettország, Lengyelország, Szlovénia és az Egyesült Államok – fegyverrendszereit hangolták össze és felállították a védett adatkapcsolati hálót. A második héten három napon át gyakoroltak a résztvevők.  

A forgatókönyv szerint a béketevékenységből egy konfliktushelyzet alakult ki. Megérkeztek és települtek a NATO-erők, de a válságkezelés sikertelen volt, a helyzet háborús konfliktussá alakult.

A folyamatosan változó helyzet más-más eljárást, tűzmegnyitási szabályt kívánt. A célelosztás szerint először a nagy hatótávolságú rendszerek dolgoztak a célokra, majd sorra kerültek a rövid és a közeli hatótávolságú rendszerek. Az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred Kub és Mistral rendszerei a gyakorlat első napján nagyságrendileg harminc célt semmisítettek meg, a második napon hatvanat. A légvédelmi rakétások nappal valós, éjszaka szimulált célokra dolgozhattak.

A Tobruq Legacy 2016-on résztvevő eszközöket a gyakorlat zárónapján statikus és dinamikus bemutató keretében lehetett megtekinteni.

 *

MAGYARORSZÁG

A győriek egyik katonája és SzPU szállító-indító járműve a statikus bemutató kiemelt helyén. A lánctalpas járművek vasúton települtek Szlovákiába, a kerekes eszközök közúton.

A Mistral rendszer Mercedes Unimogra szerelt  MCP-je (Mistral Coordination Post) és Atlas indítója a statikus bemutatón. 

Amerikai érdeklődés a Mistral iránt.

Sok katonának csak a zárónapon volt lehetősége megnézni a többi résztvevő eszközeit. 

Az amerikai katonákat a lettek váltották az Atlas indítónál.

Győriek a lesti gyakorlótéren. 

SzURN-ok sora a statikus bemutatón. A magyar és szlovák jármű a cseh kollégák gépét fogja közre.

SzURN antennasor. A magyar jármű antennája mellett optikai és infra kamera is van. Ilyen irányú fejlesztés a cseh és szlovák járműveken nem lett végrehajtva.  

*

SZLOVÁKIA

A szlovák hadsereg Iglája egy litván katona vállán.

A légvédelmi ütegekkel együttműködő Astra-Tatrapan páncélvédett mobil harcálláspont a statikus soron. 

Az Astra-Tatrapan terepszínű példánya a terepről visszajövet. A dinamikus bemutatón a jármű az Sz-300-asokkal együtt települt.

A nyitrai légvédelmi rakétadandár Kub rendszerének SzPU-ja igyekszik a kijelölt helyére.

A porfelhőből az Sz-300-as rendszer tűzvezető radarjának hordozójárműve, egy MAZ-7910-es bukkan elő.

A megállás után a MAZ-t azonnal letámasztották, vízszintes szállítási helyzetéből kiemelték az antennát és teleszkópos adatátviteli antennája is kiemelkedett. 

Az Sz-300-as egyik hordozó-indító járműve - szintén egy nyolckerekű MAZ - elfoglalja a tüzelőállást.

Elindul az indítók függőleges helyzetbe emelése.

Tüzelési helyzetben a négy indító. A célokra először a nagy hatótávolságú rendszerek - mint az Sz-300-as vagy az amerikai Patriot - dolgoztak.

A szlovák légierő Mi-17LPZS helikoptere a lesti gyakorlótéren kijelölt leszállóhelyen. A kutató-mentő szolgálatra specializált gép a típusjelölésben is hordozza feladatkörét. 

Mi-17LPZS a levegőben. A gyakorlat során helikopteres és gépjárműves Medevac feladatok gyakorlására is sor került.

Szlovák MiG-29-es magyar Gripenek kíséretében. A Tobruq Legacy 2016-on bőven volt légi cél, a MiG-29-eseken és a Gripeneken kívül L-39 Albatrosok és L-159 ALCA-k is repültek.

*

CSEHORSZÁG

Érkezik a strakonicei 25. Légvédelmi Rakétaezred egyik SzURN-ja. 

A cseh katonák menethelyzetből nyitják az antennákat. A jármű oldalán nyitva van az energiaellátást biztosító gázturbina szívócsatornája és fúvócsöve. 

Antennák kiemelve, a cseh SzURN a háttérben látható szlovák SzPU-val dolgozik együtt.

A cseh SzURN modernizált küzdőtere. A jármű személyzete egy fővel csökkent.

Hazai cég, a Retia gyártmánya a ReVISOR radar, amely 30 kilométer sugarú körben, ötezer méter magasságig ellenőrzi a légteret. A strakonicei ezred 252. százada négy darabot üzemeltet, szorosan együttműködve az RBS 70-esekkel.

Egy RBS 70-es és álcázott kezelője.

Szintén a Retia gyártja a ReTOB nevű eszközt, amellyel azokat a területeket lehet ellenőrizni, ahol nincs radarlefedettség. A használat közben egy háromlábú állványra helyezett eszköz terepjáróval gyorsan áttelepíthető. A háttérben részben látható, álcázott teherautó szintén az RBS 70-essel és a ReVISOR-ral dolgozó strakoniceiek járműve.  

Közelkép a ReTOB-ról. A berendezés 3D-s képet küld a vezetési pontnak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A második részben a többi résztvevő nemzet eszközeiről lesz szó.

A hétvégén rendezték meg a kenesei honvédüdülőben a 4. vadászpilóta találkozót. A hazánkban (is) igencsak leszűkült foglalkozási ág hajdani és ma is aktív képviselői közül mintegy százötvenen látogattak el a Balaton partjára, hogy találkozzanak a közösség tagjaival. Az idős, idősödő és fiatalabb arcokat nézve egy dolog motoszkált a LégierőBlogger fejében: vajon a társadalmi-társasági funkción túl lehetne-e elég erő ebben a társaságban arra is, hogy a fegyvernemnek (haderőnemnek) nagyobb odafigyelést, szakmaibb döntéshozatalt csikarjon ki?

A pilótáké mindig is huncut társaság volt, s a vadászok egója csak erősítette ezt a tendenciát.

Helembai László nyá. ezredes, mint konferanszié, Kositzky tábornok úr dedikál.

Érdekfeszítő kép a kivetítőn. "A szárnyas rakéta elleni harc elvi és gyakorlati kérdéseinek megismerése a légvédelmi csapatok egyik legfontosabb feladata" illetve "MN 6025 REF módszertani repülés 1980. 07. 01." A grafikán egy MiG-23-as üldöz egy AGM-86-ost, a kiakasztott segédanyagok között a jobb szélen MiG-23 lokátor indikátor fotók is felismerhetőek.

Zord

Kip Wagner nagy visszhangot kiváltó sikerei után szabályos aranyláz kerítette hatalmába a Florida környékén élőket. A tengerpartot és a part menti vizeket kincskeresők hada lepte el, és gomba módra szaporodott a roncsok keresésére és feltárására alapított cégek száma is. Egy utazási iroda a következő szöveggel szervezett utakat egy floridai partoknál elsüllyedt spanyol hajó környékére: „A XVIII. századból származó spanyol gallionon még mesés kincsek várnak Önre!”

Ahogy az várható volt, a kincsvadászok túlnyomó többsége végül hoppon maradt, a kincsek utáni kutatással csak a saját zsebüket ürítették ki. A kincsvadászathoz szükséges felszereléseket árusító boltok viszont virágoztak, és gazdáik valóban megtalálták azt a vagyont, amit kerestek.

Volt persze néhány kivétel, akik valóban találtak valamit, ám csak nagyon kevesen zárhatták pozitív mérleggel a kutatásaikat. E kivételek kétségkívül legnagyobbika az a Mel Fisher volt, aki már Kip Wagnerrel is együtt dolgozott, és később, a hetvenes-nyolcvanas években, a megtalált kincsek értékét tekintve jócskán túl is szárnyalta őt.

[...] Bővebben!

Német-lengyel együttműködésben valósult meg az OSA (NATO-kód: SA-8 Gecko) önjáró légvédelmi rakétarendszer modernizálása. A Diehl BGT Defence és a WZU (Wojskowe Zaklady Uzbrojenia) munkájának eredményeképpen a képalkotó infravörös önirányítású IRIS-T-SLS rakéták kerültek felszerelése a szovjet eredetű 6x6-os kerékképletű járműre. NATO szabványú lett a barát-ellenség azonosító, melyhez új IFF antenna is társul, továbbá új, nagy hatótávolságú hőkamerás nappali/éjszakai kamera is segíti a célok felderítését, azonosítását. A navigációt és a helymeghatározást műholdas rendszer segíti.

Litvánia a múlt hét vasárnapján jelentette be, hogy a tavaly májusban megkezdett tárgyalások lezárultával a norvég-amerikai Kongsberg Defence & Aerospace és Raytheon NASAMS közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerek rendszeresítése mellett döntöttek. Vilnius több mint 112 millió dollár fog költeni a 40 kilométeres távolságig és 14 kilométeres magasságig tevékenykedni képes légvédelmi rendszerre. Ez az összeg két üteg beszerzésére lesz elegendő.

Svédországban 8 évnyi szünet után, tehát 2018-tól kezdődően újra bevezetik a sorozást. Ugyanis a hivatásos hadsereg soraiban folyamos létszámhiány van, ezt az állapotot évente nagyjából 4000, 18. életévét betöltött fiatal behívásával lehet majd megszüntetni.

Szeptember 26-án hajózott ki első alkalommal a nyílt tengerre a negyedik francia FREMM-osztályú fregatt az AUVERGNE. A 2012 augusztusában építeni kezdett egység 2015 szeptemberében került vízre. Az első próbajárat során a fregatt meghajtó és navigációs rendszerét tesztelték.

Oroszországban újra szeretnének visszanyúlni a szovjet idők egyik félbemaradt fejlesztési tervezetéhez. Az egy megawattos szén-dioxidos nagyteljesítményű lézerfegyver fejlesztését még 1977-ben kezdték el, első repülését pedig egy átalakított Iljusin Il-76MD szállító repülőgép fedélzetén, ami akkora már a Berijev A-60-as jelzést viselte, 1981. augusztus 19-én hajtotta végre. Fő feladatának a Föld körül alacsony pályán keringő felderítő, illetve rakétaindítást figyelő műholdak megvakítását szánták, erre nagyjából 1500 kilométeres magasságig képes is lett volna.

A program beszüntetéséig két A-60-as repülőgép-fedélzeti lézer laboratórium készült el, egyes források tudni vélik, hogy a program sikerrel történő befejezése után a szovjetek egy még erősebb lézerfegyvert is létrehoztak volt. A program feltámasztásáról már 2009 óta röppenek fel újra és újra hírek. Most megint a tervezet feltámasztásáról cikkeztek, hordozóplatformként már az Iljusin Il-476-os típus lett megemlítve A-60SE jelzéssel, de a későbbiekben elképzelhető, hogy az új fejlesztésű stratégiai bombázó, a PAK-DA is felszerelésre fog kerülni lézerfegyverrel.

Újabb típusra kerül majd integrációra a Lockheed Martin Sniper ATP célmegjelölő konténer. Az F-15, F-16, F-18, A-10, B-1, B-52, F-2 és Harrier típusok után kilencedeikként, a Eurofighter Typoon lép be a sorba, mégpedig Kuvait jóvoltából. A közel-keleti állam 18 célmegjelölő konténert rendelt meg a gyártótól, ezek már a következő évtől átadásra fognak kerülni.

Szeptember 28-án végrehajtotta első repülését a HAL Tejas Mk.1-es harmadik sorozatgyártású példánya. Az SP-3-as első felszállását követően csak 15 percet tölthetett a levegőben, az alacsonyan lógó felhők miatt. A General Electric F404-GE-IN20-as hatóművel ellátott gép hamarosan a típust elsőként használó 45. Repülő tőr század állományába kerül.

Jövő év elején válik teljessé a Malajzia Airbus Military A400M Atlas flottája. Az európai teherszállítóból az ázsiai ország négy példányt rendelt meg, ezek közül az elsőt 2015 márciusában, a másodikat ez év elején, míg a harmadikat ez év közepén vehették át.

Egyre inkább kezd testet ölteni Kína első hazai repülőgép-hordozója, a most még csak Type 001A-ként emlegetett egység a Dalian hajógyárban. A hajótestre már felkerült a szigetnek felépítmény is, ami kilencszintes és nagyjából 30 méter hosszú. Ennek hátsó részét megnézve nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a hordozó meghajtásáról olajtüzelésű kazánok és gőzturbinák fognak gondoskodni. Ahogy haladnak az építéssel mindinkább úgy tűnik, hogy a Type 001A a szovjet/orosz KUZNYECOV-osztály továbbfejlesztése, kínai továbbgondolása lesz, az Ukrajnától félkészen megvásárolt LIAONING tapasztalatainak felhasználásával.

Szeptember 27-én mutatták be az első Ausztrál megrendelésre épített Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépet. Az új típus, melynek első példánya november 15-én fog megérkezni a megrendelőhöz, a tervek szerint 2020-ig fogja leváltani elődjét, a Lockheed AP-3C Orion tengeri járőrgépet. A 12 kengurus felségjelzésű Poseidon otthona az  Edinburgh-i légibázis lesz.

Egyre nagyobb gondot jelent a vészesen fogyó élettartam az amerikai haditengerészet repülőgépeinél. 150 darab régebbi Hornet repült óraszámát tolják ki egy SLEP-nek hívott nagyjavítással egybekötött élettartam-hosszabbítással 6000 repült óráról 10000-re. Mivel azonban a védelmi költségvetés csökkentése miatt a SLEP nem haladhatott a kellő ütemben, ezért az újabb Super Hornet példányok nagyobb leterheltséget voltak kénytelenek elviselni az elmúlt években. Ennek köszönhetően néhány újabb építésű Super Hornet a régebbi variánssal egy időben éri el a tervezett repült idejét. A Boeing persze készült az újabb változatok további életben tartására is a SLAP programmal.

2020 közepére várható a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es hajtóművének átfogó korszerűsítése, vagy egy másik típusra történő cseréje. A Pratt & Whitney F135 továbbfejlesztett változatától, vagy utódjától 10%-al nagyobb tolóerőt, valamint 25 százalékkal jobb üzemanyag-hatékonyságot várnak majd el.

A polgári repülésben már évek óta jelenlévő szárnyvégfül megjelenhet a C-130 Hercules teherszállítókon is. Az amerikai légierő szeretné minél inkább csökkenteni kiadásit, így a nagygépek közül a legelterjedtebbnek számító Hercules által elégetett üzemanyag csökkentése igen eredményes lehet. Az Idaho-ban székelő Tamarack Aerospace Group által kifejlesztett szárnyvégfül a cég szerint 10%-os üzemanyag-megtakarítást is eredményezhet, javítja a fel-és leszállási jellemzőket magas hőmérsékletű és nagy magasságban lévő repülőtereken, növeli a terhelhetőséget, megrövidíti a fel-és szálláshoz szükséges pályahosszt, de a szárny terhelését is csökkenti, növelve ezzel élettartamát. 2014-ben egy MC-130J Commando II-est már elláttak ideiglenes jelleggel szárnyvégfülekkel. Akkor nyolc tesztrepülés során vizsgálták a gép tulajdonságait, de az eredményeket nem hozták nyilvánosságra.

Brazíliában a hadsereg szeretne beszerezni néhány kéthajtóműves, 2 tonna rakomány szállítására képes, a törzs hátsó részén rámpával ellátott teherszállító repülőgépet. Az ország eldugottabb zugaiban lévő kisebb bázisok, helyőrségek ellátásában alkalmazható típus keresése közben került megvizsgálásra az amerikai nemzeti gárda állományából 2014-ben nyugdíjazásra került Shorts C-23B Sherpa is. A hadsereg tisztjeiből álló küldöttség már az Egyesült Államokba is utazott a gépek megnézése okán.

A szomszédos Argentínában viszont éppen egy szállítógép búcsúzását készítik elő. Ugyanis a Fuerza Aérea Argentina (FAA) utolsó Fokker F-27-400M gépe, (lajstromjel: TC-79) mely a 4. Légiszállító Repülőszázad állományában található meg november 24-én kivonásra kerül.

 

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Iljusin IL-38N.

Northrop F-5F Tiger II.

Dassault Mirage 2000D.

NHI NH90NFH.

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K.

Boeing EA-18G Growler.

Hongdu K-8E Karakorum.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

MiG-29G.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle.

Szuhoj Szu-24M Fencer.

Rockwell B-1B Lancer.

English Electric Lightning F.2.

MiG-31BM.

A világ öt legmeghatározóbb technológiai cége a mesterséges intelligencia kutatásával és fejlesztésével foglalkozó szövetséget hozott létre, amellyel az emberi viselkedés figyelemmel követése, modellezése és a Bővebben ...

Végrehajtotta szűzrepülését a Jak-152 kiképző repülőgép.

90. évfordulóját ünnepelte a Svéd Légierő.

Qatar Airways Cargo járatbővítés Budapesten!

Bemutatták az eFusion névre keresztelt, teljesen elektromos repülőgépet.

Szerda délután visszaindult Kecskemétre a Magyar Honvédség Gripen vadászgépe, amely előző nap biztonsági okból landolt a debreceni repülőtéren.

A LégierőBloggert sorsa és felelőtlensége a szokásos AOR-jétől távolra sodorta ezen a héten, így szégyenletes módon nem lehet tanúja az otthon zajló BW/BS, illetve a felvidéki TOLY gyakorlatok bemutatónapjának. Helyette Jordániából, a II. Abdalláh Király Különleges Műveleti Kiképző Központból (KASOTC, ejtsd: keszotik) jelentkezik, ahol a háborúba készülő iraki erőket (katonákat, belügyeseket, rendőröket) készítenek fel NATO-szponzorálással, lövész rajparancsnoki, harctéri életmentő, C-IED és CIMIC kurzusokon. A szokatlan diverzióért köszönet illeti a HM-et, illetve a szövetség sajtósait és a brüsszeli amerikai missziót.

Némi szódiplomácia révén sikerült fotózási lehetőséghez jutni és juttatni. Ezen a képen éppen a taktikai házba történő behatolást kezdi meg az egyik igencsak vegyes iraki csapat. Helyszíni információk szerint ezek a harcosok a kiképzés után direkt mennek a moszuli frontra.

A többszintes taktikai épület a volt kőbányából kialakított, összesen két négyzetkilométeres KASOTC-objektumban. Hátul az Airbus A300-asból kialakított, túszmentési akciók begyakorlására alkalmas szimulátor látható.

A legegyszerűbb C-IED eszközök egyikét tartja kezében az egyik civil kontraktor, egy úgynevezett distruptort. A flakonban alakra csomózott robbanózsinór és víz van, amit az IED gyanús objektum mellett távirányítással felrobbantva remélhetőleg sikerül a robbanóeszközt szándékolt működésére képtelenné tenni (NEM a töltetét hatástalanítani!). Kis túlzással ez amolyan Rögtönzött Rögtönzött Robbanóeszközök Elleni Eszköz.

A KASOTC jelvénye.

Zord

Amíg a Magyar Néphadsereg harckocsiezredeinek légvédelme a lánctalpas Silka önjáró légvédelmi gépágyúval felszerelt ütegekre hárult, addig a lövészezredeket a járműre szerelt Sztrela-1-re és a vállról indítható Sztrela-2-re kiképzett alegységek oltalmazták a felülről várható támadás ellen. Kelemen Imre egy Sztrela-1-esen töltötte sorkatonai szolgálatát.

- Pécsiként 1984. február végén vonultam be a szintén pécsi MN 22. Gépesített Lövészezredbe. Csak ’85 augusztusában, leszerelésem után tudtam meg, hogy szüleim és egy nyugalmazott rendőrfőkapitány ismerősünk jóvoltából sikerült helyben maradnom.

Az egy hónap újonckiképzés ugyanúgy telt, mint más laktanyákban. Az ezred nem volt első lépcsős, így lazábbak voltak a szabályok, még a többi ilyen besorolású laktanyához viszonyítva is. Például egyetlen őrmestert kivéve senki nem követelte meg, hogy tisztelegjek. Az újonckiképzést követő eskü előtt pár nappal felsorakoztattak minket az alakuló téren és minden első időszakossal tudatták, hogy melyik alakulathoz kerül.

 Ezután az ütegparancsnoknál voltunk egy elbeszélgetésen, és megnéztük a leendő körleteket. El voltunk ámulva. Lazaság volt, saját tv-jük volt a körletben, éppen a Bors sorozatot nézték. Na, mondom magamban, jó helyre kerülök! De az öröm nem sokáig tartott, mert az eskü utáni hétfőn reggel közölték velünk, hogy három hónapra Nagyorosziba vezényelnek kiképzésre.

Nagyoroszi élmények

- Addigra már összeverődött egy kis csapat, amely pécsiként összetartott a száműzetésünk alatt. Nagy barátságok szövődtek, de szembesülnünk kellett azzal, hogy bizony abban a laktanyában szigorúbbak a szabályok még úgy is, hogy a tanüteg épülete nem tartozott a laktanya szigorúan vett területéhez. Viszont gyönyörű helyen volt a Börzsönyben. Itt adtam először őrséget és szembesültem a kora esti Börzsöny varázsával és élővilágával is.

Az őrtoronyból lemenni, járőrözni? Vaddisznók és vadmacskák közé? Én? Amikor viszont kénytelen voltam lemenni, szembesültem egy újabb meglepetéssel. Senki sem szólt, hogy a járőrözési területem összeér egy őrkutya területével. A dolog úgy derült ki, hogy elsétáltam a területem végéig, és a kerítésen át egy völgy felé elnézve, a háttérből furcsa suhogó hangot hallottam. Mire magam mellé néztem már ott ült mellettem egy nagy németjuhász kutya. Engem nézett, majd arra amerre előzőleg én, aztán megint rám, mintha azt kérdezte volna: mit láttál? Nekem viszont földbegyökerezett a lábam.  

A valaha jobb időket látott H 0975 jelű Sztrela-1 (NATO kód: SA-9 Gaskin) az azóta felszámolt zsámbéki múzeumban.

A három, Nagyorosziban töltött hónap alatt Sztrela-1-es főkezelői kiképzést kaptunk, de a harcjárművet csak egyszer-kétszer láttuk belülről, és tantermi foglalkozásaink is ritkán voltak. Azt viszont tudtuk, hogy a szomszéd építkezésen milyen anyagokat kell hordanunk, az erdőt hogyan tisztítsuk meg, Drégelypalánkon hogyan kell árkot ásni és a többi, és a többi. A faluban a helyőrségi klub melletti tisztáson sok facsemetét ültettünk, amelyek mára hatalmas fákká nőttek. Aztán ott voltak a légvédelmi tüzérnek tanuló mozambiki növendékek, akik a katonai fegyelmet csak hírből ismerték. Az őrületbe kergették ezzel az ÜTI-t (ügyeletes tiszt), ráadásul az étkezdében dobálóztak a szilvás gombóccal, mert nem tudták mi az.

Valójában a kiképzésünk gyakorlati részével nem igazán törődtek. Elég volt, ha a vizsgázó harchelyzetbe tudta hozni a jármű tornyát, illetve vissza. Az elméletet valamivel komolyabban vették. Ismerni kellett a rakéta felépítését, a rádióhangolást, a célfelismerést, vagyis a sziluettből meg kellett tudni állapítani a cél típusát és ismerni kellett a Nyugat-Európában állomásozó ellenséges gépeket.

Én például a Saab 105-öst húztam, arról kellett néhány szóban beszélnem. Hozzáteszem, hogy a legtöbbünk egy árva kukkot sem tudott, mert a tantermi foglalkozások során erre nem tértek ki különösebben.

Az egyik ilyen foglalkozás során magatartásbeli gondok adódtak velem, ezért az oktató feleltetett, amire addig nem volt példa. A Tornado vadászbombázóról kellett beszélnem. Gyerekkorom óta repülőmániás vagyok, és amikor soroltam a tulajdonságait, csak bámult rám tátott szájjal. Nem ezt várta. Aztán odahívott a táblához, hogy rajzoljam le az F-104-es sziluettjét. Ez meg is történt. Ekkor elmosolyodott, hogy most megfogott! Egy orosz kiadású füzetet mutatott ahol a gépnek nemcsak a két oldalára, de alura is szívócsatornát rajzoltak! Mondtam neki, hogy azt a füzetet el lehet dobni. Hálából a vizsgakor kiemelt figyelmet kaptam, az oktató bökdöste a vizsgáztató tisztet odasúgva, hogy „ő volt az”. Ez a vizsga volt a három hónapos kiképzés utolsó mozzanata, másnap utaztunk haza.

Célkövetés izomból

- A fegyvert hordozó BRDM-2 úszóképes harcjármű személyzete három fő volt: vezető, főkezelő, parancsnok. A fegyvertartóra négy, rakétát tartalmazó konténer volt szerelhető, amely alaphelyzetbe hátrahajtva ponyvázható volt, de a főkezelői ülésből, egy kurbli segítségével gyorsan harchelyzetbe tekerhettük.

Így fest a torony alaphelyzetben és leponyvázva. Balról: Kelemen Imre, Petz József, Szabó József

A gyakorlatok alkalmával a gyakorló rakétát és a gyakorló konténereket már indulás előtt feltettük. Háborús helyzetben az éles rakétákkal is így jártunk volna el. Éleslövészet előtt egy teherautó hozta az éles rakétákat egy elkülönített zónába, a harcjármű a lövészeti pozícióba állás előtt ide állt és itt szerelték fel a konténert.

A taposórácsra még két tartalék rakéta volt rögzíthető. Ennek a rácsnak három pozíciója volt. Lehajtva ezen álltunk a rakétafeltöltés és a ponyvázás során. Alaphelyzetben a harcjármű oldalához rögzült, és felhajtott állapotban az indító állást védte a konténerekkel. Így ponyváztuk le a fegyvert.

A rakéta a gyártáskor került a konténerbe és hozzá tartozott a kilövésig. Indításkor az elektromos vezetékeket egy kés vágta el, és a rakéta ettől a pillanattól önálló lett. A vezérsíkok giroszkópjai egy acélsodronnyal voltak a konténerhez rögzítve, kivetéskor ezek pörgették fel a stabilizátorokat. A stabilizátorok a vállról indítható Sztrela-2-vel ellentétben megakadályozták a rakéta hossztengely körüli forgását repülés közben. Lövés után a konténer eldobandó volt csakúgy, mint a Sztrela-2-esek tubusa.

Ha mind a négy rakéta elment, a főkezelő és a vezető feladata volt újratölteni, amire csak a harcjármű parancsnok adhatott parancsot, de ez csak az éles, háborús helyzetre értendő.

*

- Ennél a technikánál mindent izomból kellett működtetni. A torony oldalra forgatását lábbal, a rakéták függőleges szögét pedig kézzel. A jól kisúlyozott rakétakonzolt lazán lehetett fel-le mozgatni, az oldalirányú mozgatás a torony tömegéből adódóan viszont nehezebb volt. Ezzel a problémával később, a célkövetések alkalmával szembesültünk.

A kezelő körül egy gumírozott felületű taposó volt. Az ülés két oldalán lévő csőnek feszítettük a lábunkat, és kézzel is rásegítettünk a magassági karokkal. Semmilyen gépi rásegítésünk nem volt. A bal karon volt felül egy piros gomb. Ennek a megnyomására pörgött fel a rakéta feje, amit a fejhallgatóban egy sípoló hang is jelzett. Alatta volt egy ravasz-szerű kapcsoló. Ez a fékeket oldotta fel, amelyek megakadályozták a torony bármilyen irányú mozgását. Ha húzva tartottuk, szabad volt a mozgás. Ha indult a rakéta ez automatikusan befékezett. A jobb kar tetején volt egy kétállású nyomógomb, amely egyszeri megnyomásra nyitotta a konténer fedelét és tovább nyomva indította a rakétát. A rakéták sorrendje mehetett automatikus kiválasztással illetve kézivel, ha mondjuk egy rakéta beragadt.

1. girostabilizált célkövető fej 2. jelfeldolgozó, parancsközlő 3. a kormányok szinkronmotorjai 4. a közelségi gyújtó vezérlése és az akkumulátor 5. biztonsági végrehajtó mechanizmus és a 2,5 kg harci rész 6. közelségi gyújtó adó-vevő, 90 fokonként 2X4 db  7. rakétahajtómű  8. girostabilizált vezérsíkok

A 9M31M típusú légvédelmi rakéta a ’60-as éveket idézte a tranzisztoros vezérlésével, de 1,8 szoros hangsebességgel repült majd öt kilométer távolságra és négyezer méter magasra. Szembetámadásra nem volt alkalmas, de az alacsonyan repülő, távolodó célokat minden további nélkül utolérte. Ha valamiért mellette repült el, a közelségi gyújtójának köszönhetően a 2,5 kilogrammos töltet akkor is felrobbant és még így is végzetes károkat okozhatott ezzel a repülőgép szerkezetében. Viszont érzékeny volt a célkövető optikája, mert a jelfogó dióda az infravörös és a látható fény tartomány közötti sávban működött, így a gomolyfelhők szélei vagy bármi, ami nagyobb fényt bocsátott ki, mint a cél, az megtévesztette. Volt a kezelőpulton, egy többállású kapcsoló, amellyel ezt az érzékenységet állíthattuk az időjárás függvényében. E rakéta ellen még hatásos volt az infracsapda vagy a nap felé repülés. Az éleslövészeteket is azért tartották hajnalban, mert akkor még kevesebb volt a zavaró hatás. Ennek a rakétának a kisebb változata volt a vállról indítható Sztrela-2. Velük együttműködve védtük a lövészezredet és alkottunk önjáró csapatlégvédelmi rakétaüteget. Őket néhány UAZ terepjáró szállította, amelynek a hátsó részéből tudtak célt követni.

Hárman a járműben

- Az üteg felépítése ugyanaz volt, mint a Silkásoké. Négy harcjármű alkotta az üteget, két tűzszakaszra osztva, plusz egy BTR-60PU-12-es nyolckerekes vezetési pont és a két tűzszakaszhoz egy-egy Csepel teherautó. A PU-12 volt a kapocs egy távoli lokátor és közöttünk és innen kaptuk a céljaink irányát is. Saját felderítő, tűzvezető lokátorral nem rendelkeztünk, vizuálisan észleltük a célt, amelyet egy optikán keresztül tudtunk tűz alá venni, illetve ezen keresztül láttuk azt, amit a rakéta lát. Ez azért volt fontos, hogy tudjuk, hogy a rakéta ragad-e a célra, mert, ha nem, akkor újra be kellett fognunk azt indítás előtt. A toronyból a jó kilátást egy nagy, hét centiméter vastag páncélüveg biztosította, amely a lőfegyverek ellen is megvédte a kezelőt. Éjszaka nem volt hatásos a fegyver, ugyanis vizuálisan azonosítani kellett a célt, hogy barát vagy ellenség. Elviekben, ha az irányt megkaptuk és más tevékenység nem volt a légtérben csak ellenséges, akkor lőhettünk volna.

*

- A harcjármű vezetők éves ciklusban váltották egymást. A másfél év első félévében az ezreden belül kaptak kiképzést, utána leszerelésig vezetők maradtak. Egyszerű dolguk volt, ha csak tűzkésszé kellett tenni a harcjárművet, csak felkapcsolták a torony saját akkumulátorát. Menetben ugyanaz volt a feladatuk, mint más járművek vezetőinek. Az éjszakai vezetéshez az infra optika is a rendelkezésükre állt.

„Még másodidőszakos voltam, és egyszer az üteg kivonult egy kijelölt, úgynevezett kivonulási területre. A PU-12-es összedugható rádióantennája túlnyúlt a DÉDÁSZ által a házak és a villanypóznák között húzott két vezetéken. Mi mentünk utánuk és minden háznál csak egy szikrát láttam, ahogy az antenna a hátrahajlásával rövidre zárta a vezetékeket. Így áramtalanítottuk Pellérd falu főút melletti házait.”

Mi hárman az ütegtől, az egy hónap újonckiképzés után mentünk Nagyorosziba három hónapra. Aztán két hónapig, a harmadidőszakos („öreg”) katonák leszereléséig afféle gyakorló státuszban voltunk. Augusztusban leszereltek az öregek és ezzel a másodidőszakos főkezelők lettek a harcjármű parancsnokok, mi pedig megkaptuk a helyüket a toronyban. Ez egy csillaggal is járt, őrvezetőkké léptünk elő és az illetményben is egy kis pluszt jelentett.

Hárman lettünk főkezelők, a negyedik harcjárműben pedig egy öreg katona. Amikor mi lettünk az öregek, ketten harcjármű parancsnoki státuszt kaptunk, a harmadikunk maradt főkezelő, a három új főkezelővel együtt. Az üteg két tűzszakaszra volt osztva és a két szakaszparancsnoki harcjárműben egy, a felsőfokú tanulmánya befejezése után behívott sorállományú tiszthelyettes („rigó”) és egy hivatásos törzsőrmester tiszthelyettes volt a parancsnok. Tehát maradt két harcjármű, amiben a parancsnoki helyet mi foglalhattuk el. Harchelyzetben, mint harcjármű parancsnokoknak, a feletteseink a PU-12-ben lévő ütegparancsnok és a szakaszparancsnoki harcjárművek parancsnokai voltak.

A tornyok rögzített állapotban. A konténeren lévő fehér csík jelzi, hogy gyakorló rakéta van benne.

Beszálláskor egy kicsit nehézkes volt feljutni a toronyba, háthelyzetben kellett felhúznunk magunkat. Ha elhangzott a „harchoz” parancs és már előzőleg eltávolítottuk a ponyvát, akkor egy pedál benyomásával kioldottam az állvány rögzítését. A két oldalon lévő kurbli segítségével feltekertem az állványt harchelyzetbe, és a fejem felett lévő karral rögzítettem. Jobb oldalon egy másik kar segítségével nyitottam az optika takarópáncélját. Már csak az oldalra fordulást rögzítő kart kellett elforgatnom és szabad lett a torony minden irányba, csak a fékek fogták. Maradt két kapcsoló, amivel feszültség alá helyeztem a tornyot és a fegyvert. Mindez pillanatok alatt végbement. Ez után csak jelentenem kellett, hogy a harcjárművem tűzkész.

Baloldalon volt az irányzóskála, amely két adatot adott: azt, hogy merre néz a torony és, ha működött az inerciális navigáció, akkor a földrajzi irányt is leolvashattam. Kicsit zavaró volt, hogy nem szögben, percben, hanem a tüzérségtől átvett vonásban mutatott.

A parancsnok feladata volt a rádió bekapcsolása, ha kellett hangolása, a bejelentkezés, a navigáció indítása. Mint minden R-123-as rádióval felszerelt járműben, itt is két állása volt a beszédváltónak. Ha kifelé nyomtam, akkor az egész üteg hallott mindent, ami a rádióban elhangzott. A másik állás csak a harcjárműben volt hallható. Általában a parancsnok tartotta a kapcsolatot a PU-12-essel, de gyakran a főkezelők egymás közt osztották meg a szektorokat, és az észlelt cél irányát.

Éleslövészet évente egyszer

- A hétköznapok karbantartásokkal, az általános katonai és a Sztrelához köthető szakmai gyakorlatokkal teltek a laktanya melletti mezőn, főleg az első időszakban. A másodikban több volt az üteggyakorlat a harcjárművekkel. Harmadidőszakos korunkra a napi parancsban általában a harcjármű karbantartást kaptuk, ami úgy nézett ki, hogy a garázsokban aludtunk és a kijelölt első időszakos dolga volt felébreszteni minket ebédidőben. Szombat délelőttönként külsőkörlet takarítás, sövénynyírás, park rendberakás volt a feladat. Gyakran adtunk őrséget is. Szinte soha nem fordult elő, hogy valaki lőtt volna az őrségben, de nálam sikerült egy másodidőszakosnak.

„A Bakonyi hosszútávvezetés során a PU-12-es folyamatosan rádiózott, és amikor beszélt, a háttérben hallatszott a Petőfi rádió adása. Szóltam neki, hogy valószínűleg akik a Petőfi rádiót hallgatják a környéken azok minket is hallanak, gondolom nagy örömükre!”

Eljött 1985 és felperegtek az események. Februárban az ezredünk részt vett egy bakonyi hadgyakorlaton. Ha nagy hideg nem is volt, de néhol térdig érő sár az igen. Először tevékenykedtünk menetben, harckész toronnyal. Velünk párhuzamosan települtek ki a gyakorlatra a Veszprém mellett állomásozó szovjet T-64-es harckocsik is. Odaérkezésünk előtt két nappal semmisült meg az egyik harckocsijuk. Felrobbant a belső lőszerkészlete! Borzalmas látvány volt, így szétesve még nem láttam tankot!

Éjszakánként mellénk települtek az erdőszélre. Katonatársammal meglátogattuk őket, és mivel ő jól beszélte az orosz nyelvet, ő tárgyalt velük, hogy megnézhessük a harckocsijukat. Addig azt sem tudtam, hogy létezik T-64-es. Egy doboz cigarettámba került, de az egyikük elment a tankjához, felkapcsolta a belső világítást és otthagyott bennünket. Szájtátva néztünk szét a harckocsiban, mint a gyerekek.

Célkövetés szünetében. A harcjármű hátulján lévő motortér szellőző zsaluk a rakéta indításának pillanatában lecsapódtak és lezáródtak. A parancsoki búvónyíláson egy "rigó" hajol ki éppen. A tartalék rakétakonténer rögzítőivel ellátott taposórácsot a jármű oldalához hajtották.

Maga a gyakorlat egy nagyobb részt földúton végrehajtott hosszú távú vezetéssel, és egy vízi átkeléssel zárult Ercsi alatt. Nem tudom milyen megfontolásból, de mi nem vettünk részt a vízi átkelésen. Az Ercsi laktanyából jött több kétéltű, ők szállították át, amit tudtak például a Sztrela-2-es lövészeket az UAZ-okkal együtt. Normál esetben a vízi átkelés biztonsági okokból nyitott búvónyílásokkal történt. Ekkor a torony nem tudott forogni, de harchelyzetben lőhettünk volna vízről is.

Március végére már mi lettünk az öregek. Ismét bővültünk egy csillaggal, és mint tizedesek, megkaptuk a harcjármű parancsnoki beosztást. De aminek igazán örültünk az az volt, hogy ezzel járt az állandó kimaradás is.

Nyár elején ismét vagoníroztunk és irány egy hétre a Nagyiváni lőtér, ahova éleslövészetre mentünk. Hegy mellett felnőtt emberként nehéz volt megszokni az alföldet. Nappal forróság volt, éjjel kőkemény hideg. Ott volt az MN minden Sztrela-1-es és Sztrela-2-es ütege. Találkoztunk a Nagyoroszi óta nem látott társainkkal, akik más lövészezredek Sztreláin szolgáltak. Az oroszok folyamatosan használták a lőteret a debreceni Szu-24-es és a kunmadarasi Szu-17-es vadászbombázókkal. A fejünk felett 100-150 méter magasan húztak el és repültek rá a célra. Nem kis meglepetést okoztak, mert az ember nem számított rájuk. Véletlen lett volna, hogy a táborunk pont ott volt? Az éleslövészet előtt gyakorlás és célkövetés volt minden nap. Eljött Pécsről a méltán híres Mohai István modellező, és ő reptetett célt a gépeivel nekünk. Volt, hogy kívülről néztem a sok egy vonalba állt harcjárművet. Fantasztikus látvány volt, ahogy az összes torony mintha össze lett volna kötve, egyszerre követte a célt. Mindaddig, amíg a modell közvetlenül a tornyok felett el nem repült, mert mire azok 180 fokkal megfordultak már messze járt a gép, így mindenki próbálta megkeresni. Az előző tökéletes szinkronból a tornyok között most a káosz lett úrrá!

Minden ütegnek egy lövésre volt alkalma, de két harcjárműnek kellett felvonulni, mivel így alkottak egy tűzszakaszt.  Az éleslövészetre Petz Józsi barátomat jelölték ki. Én a mellette álló, gyakorló rakétával felszerelt járműben ültem. Ez egy eredeti rakéta volt harci rész és hajtóanyag nélkül. Az indítás pillanatáig mindent tudtunk vele imitálni, még a cigaretta parazsat is követte kb. öt-hat méterről! Normál esetben a lövésre kijelölt katonának másodidőszakosnak kellett volna lennie, de mi, öregek ültünk a járművekben. A tüzelő harcjárműben a hivatásos tiszthelyettes szakaszparancsnok ült. Mégiscsak egy éleslövészet volt, és ha belegondolunk, évente egyszer volt erre alkalom és a továbbiakban eszerint értékelték az üteget!

Éleslövészet után, az indítást végző harcjármű előtt. Balról: Horváth Gergely harcjárművezető, Petz József főkezelő, Blaskó Zoltán a Sztrela-2-esektől, Kelemen Imre főkezelő, harcjármű parancsnok

Felvonultunk a lőállásba egymás mellé a két harcjárművel, háttal a célt indító zónának. Magát a célt egy sorozatvető rakéta adta, ha jól tudom az indítója erre a célra lett kifejlesztve Nagyorosziban. Az indítás tényét rádión jelezték és a harcjármű parancsnoka elkezdett visszaszámolni, ugyanis az volt az elmélet, hogy, ha egy időn belül nem indítjuk a rakétát, az már nem éri utol a célt.

Szóval a szakaszparancsnok számolt vissza a harcjárműben, csak hogy tudjuk, mennyi ideje van még Józsinak a sikeres indításig. A cél fénylő pontként haladt el felettünk és ekkor jöhetett a befogás.  A gyakorló rakéta nálam tette a dolgát, elsőre megfogta a célt, utána már csak Józsira összpontosítottam.

Négy, három, kettő, egy - aztán semmi, csak a nagy csend másodperceken át! Na, mondom ez beragadt, előfordult vagy kétszer már másokkal is aznap. Aztán egy nagy durranás és elindult a rakéta, de nem egyenes irányon, hanem mintha hullámvasúton követte volna célt. Úgy tűnt túl sokáig repül utána, már azt hittük nem éri utol, de aztán a cél fölé emelkedett, és fentről rácsapott! Az eredmény egy villanás volt a távolban! Nagy volt az öröm! Utána Józsi elmesélte, hogy minden simán ment, néhány másodperc alatt felpörgött a girostabilizált fej, a célt a rakéta látószögébe cserkészte, nyitotta a konténer fedelét, kis előretartást emelt, de a rakéta fejét imitáló kör az optika főkörében maradt, nem ragadt a célra! Sokan elkövették azt a hibát, hogy így indítottak, nem győződtek meg erről és a rakétájuk eltűnt a nagy semmiben! Aztán Józsi újra kezdte a procedúrát és ekkorra a fej már rajtamaradt a célon. Ezért volt a késés. Nagy bánatunkra az ütegünk ezzel csak „jó” értékelést kapott, holott a célt leküzdöttük, de ezt így ítélte meg az ottani bizottság. A lövészet során egyedül a bajaiak kaptak kiváló értékelést, igaz az ő rakétájuk úgy ment a cél után, ahogy az a nagykönyvben le volt írva. Ettől függetlenül meghívtak bennünket egy pohár pezsgőre a légvédelmi főnök sátrába.

*

- Sajnos az ezredet a ’80-as évek végén Gyöngyösre helyezték át és a laktanyába a Zrínyi Miklós tüzérdandár költözött.  A technika sem volt hosszú életű, kivonásra került és a helyét a korszerűbb Sztrela-10 lánctalpas harcjármű vette át.

Ezen a 2012-es fotón a zsámbéki múzeumban még egymás mellett áll a Sztrela-1-es és utódja, a Sztrela-10-es.

* * *

Fotó: Kelemen-archív, Szórád Tamás

L-15-ösökkel erősít Zambia.

2016. szeptember 13-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium a Nemzetbiztonsági Szakkollégiummal közreműködve, panelbeszélgetést szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Az esemény két meghívott előadója volt Dr. Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, illetve Dr. Zsolt Péter egyetemi docens, a Méltányosság – Politikaelemző Központ kutatási igazgatója.

A beszélgetése moderátori szerepét Dr. Németh József Lajos, a Biztonságpolitikai Szakkollégium tiszteletbeli elnöke vállalta.

A beszélgetést a két meghívott szakértő egy-egy rövid összefoglalóval nyitotta, melyek jól tükrözték a két előadó munkásságából és szakterületéből fakadó eltérő megközelítéseket, amelyek azonban a hallgatóság számára tanulságos módon egészítették ki egymást. A magát főként antropológusként bemutató Dr. Zsolt Péter, a jelenlegi migrációs kérdések és terrorizmus kapcsán inkább a szélesebb spektrumú, politikai kulturális és általánosabb társadalmi reakciókra hívta fel a figyelmet. A hallgatóság számára néhány főbb kérdést fogalmazott meg a migráció és a terrorizmus közötti összefüggésekkel történő foglalkozásra vonatkozóan. Ezekben felvetette annak jelentőségét, hogy milyen arányosság állhat, illetve áll majd fenn a jelenlegi migrációs problémák és a terror-fenyegettség között, milyen módon bizonyosodhatunk meg ennek összefüggésében, illetve az európai társadalmak politikai kultúrájában vajon megfelelő védelmi mechanizmust indítottak-e be az elmúlt évek eseményei.

Dr. Sántha Hanga ezt a megközelítést egészítette ki a migráció és terrorizmus kapcsolatának vizsgálatát érintő közvetlenebb kérdések bemutatásával. Összegzésében hallhattunk a jelenleg Európát érintő terrorfenyegetések két főbb típusáról, az iszlám radikális ideológiájához kötődő, illetve a más típusú ideológiai hátterű – példaként említve a 2011-es norvégiai merénylő szélsőséges nacionalista nézeteit – merényletekről. Megtudhattuk, hogy kutatói szempontból mind a migráció kérdésével kapcsolatban – főbb kérdésekként említve a kibocsátó országok, a migrációt kiváltó okok, illetve a „push and pull” / taszító és vonzó tényezők problémakörét –, illetve a terrorizmus kapcsán is rengeteg szakmai eredmény és kutatá áll rendelkezésre. A két témakör, vagyis a migráció és a terrorizmus közötti összefüggések szakmai kutatása azonban sokkal új keletűbb irány, így egyelőre ezen a területesen sokkal több kérdés vár a szakértőkre. Hasonlóképp, a jelenlegi migrációs helyzet hangsúlyosabbá tette a migráció és a biztonsági kérdések összefüggéseinek kutatását, melynek főbb tematikai irányvonalai egyrészt a menekült helyzet jelentette köz- és nemzetbiztonsági veszélyek feltérképezése, valamint a már itt élő menekültek integrációja során felmerülő radikalizáció jelentette kockázatok vizsgálata.

Az összefoglalókat a hallgatóság kérdéseire adott válaszok, illetve az előadók egymás nézőpontjára adott meglátásai követték. A két előadó esetenként eltérő véleménye és hozzáállása meglepően jól kiegészítette egymást, tekintve hogy Dr. Zsolt Péter reflexiói legtöbbször főleg általánosabb társadalomtudományi megközelítésből merített meglátásokra, Dr. Sántha Hanga válaszai pedig legtöbbször szűkebb fókuszú, a kérdések egy-egy szegmensének közvetlen kutatásával foglalkozó megközelítésre alapoztak. A hallgatóság így egyaránt gazdagodhatott mélyebb társadalomfilozófiai kérdéseket feszegető, gondolatébresztő meglátásokkal, mind pedig a témához kötődő kutatói munka részleteinek megismerésével.

Az Orosz Védelmi Minisztérium szerint a képzelet szüleménye a veszélyes megközelítésről megjelent izlandi hír.

Az AERO Vodochody AEROSPACE és partnere, az Omnipol megszervezte az L-39-est üzemeltető országok első világtalálkozóját.

A modernizált F-16-osoknak 2017-ben kell elérniük a teljes bevethetőséget.

Új kadét program indul.