Biztonságpolitika

A közelmúltban az Argentin Légierő (Fuerza Aérea Argentina - FAA) delegációja járt Olaszországban, ahol tesztelhették az Alenia Aermacchi M-346 Mastert. Nem kiképzőgépnek szánnák.

Amint az a honvédség által kiadott közleményből is ismert, október 18. és 28. között éjszakai kiképzési repülést hajtanak végre a kecskeméti repülőbázis pilótái. Nem feltétlenül a késő éjszakai órákra kell gondolni, hiszen 18 óra körül már napnyugta van. Különösen azokon a napokon áll be gyorsan a sötétség, amelyeken zárt felhőzet takarja a földet.

Bár látogatásom célja ezúttal más volt, de sikerült némi időt eltölteni az éjszakai kiképzési repülés második napjának második felszállására készülő Gripenek zónájában is.

A két együléses egy kétülésest fog közre. A hajózók a fülkékben ülnek, a segédhajtóművek már járnak.

A 43-as Delta előtt térdelő műszaki tisztet vezeték köti össze a Gripennel, így szóban is tud kommunikálni a személyzettel.

A 39-es Charlie másodikként indul majd.

A zóna sötétebbik részéből elindul a 43-as, a telepített fényszóró fénye ide már nem ér el.

A vörös helyzetfény a kacsaszárnyról verődik vissza, előtte-mögötte a kötelékfények csíkjai látszanak.

 A 35-ös orrfutója mellett a helyzetfények festik vörösre és zöldre a betont.

Elindul a 39-es, amelyre ezúttal Litening konténert is függesztettek.

Egy időre elcsendesül és elsötétül a 35-ös, hogy azután ismét életre keljen és a második sor harmadik gépeként elinduljon.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Bár a világot folyamatosan sokkolja az „Iszlám Állam” véres propaganda-hadjárata, van egy olyan tevékenysége is a terrorszervezetnek, amellyel a nyugati társadalmak semmit nem, vagy csak alig valamit tudnak kezdeni. Ez a gyerekek és a külföldi fiatalok bevetése, amely akár értelmezhető a pszichológiai hadviselés részeként is.

A szíriai háború és az azzal összefüggő válságjelenségek továbbra is a nemzetközi politika fősodrában vannak, és az amerikai elnökválasztás közeledtével előretört az országban az Aszad-rezsim, illetve szövetségi rendszere. Gazdik Gyula Közel-Kelet-kutató szerint ugyanakkor a konfliktus vége ezzel együtt sem látszik. 

Kiemelten fontos már napjainkban is a kritikus infrastruktúrák védelme és ez a jövőben csak még nagyobb hangsúlyt kaphat – mondta dr. Kovács Ferenc nyugállományú mérnök ezredes október 13-án, csütörtökön, Budapesten, a Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központ Mindenki Hadtudománya Szabadegyetem című előadássorozatán.

Egy kedden nyilvánosságra hozott tanulmány szerint minden második amerikai állampolgár benne van a hatóságok által használt arcfelismerő rendszerek adatbázisaiban, mert a közösségi médiában "szelfik" feltöltésével önként szolgáltattak ehhez fényképeket.

Tovább olvasom

A bolgár Aero magazin adta hírül, hogy sikertelen lett a Bolgár Légierő MiG-29-esei részére szállítandó RD-33-es hajtóművekre kiírt tender.

A japán Kawasaki Heavy Industries vállalat tervei szerint, a második C-2-es, hazai fejlesztésű katonai teherszállító repülőgépet 2017-ben adja majd át a Japán Önvédelmi Légierőnek.

1935-ben az angol-német tengerészeti egyezmény ismét lehetővé tette Németország számára egy komoly haditengerészet kiépítését. Az egyezmény értelmében Németország felszíni hadihajóinak összesített vízkiszorítása elérhette a Royal Navy vízkiszorításának 35%-át. Egyebekben Németország kötelezőnek fogadta el a maga számára az 1922-es washingtoni Tengerészeti Egyezmény korlátozásait, vagyis csatahajóinak legnagyobb vízkiszorítása nem haladhatta meg a 35 ezer tonnát, a fő fegyverzet kalibere pedig a 406 mm-t.

Az első világháborút lezáró békeszerződések Németországra vonatkozó korlátozásaihoz képest ez hatalmas előrelépésnek számított, hiszen a német haditengerészetnek nem kellett tovább igazodnia a lehetetlen 10 ezer tonnás maximális vízkiszorításhoz. Ennek örömére a németek azonnal abbahagyták a zsebcsatahajók építését, és az osztály további két hajója helyett inkább nekiláttak a 26 ezer tonnás Scharnhorst és Gneisenau építéséhez, illetve a későbbi Bismarck osztályú csatahajók tervezéséhez.

Az első lelkesedés elmúltával azonban a németek ismételten kénytelenek voltak rájönni, hogy flottájuk még az új egyezmények által megengedett méretek mellett is reménytelenül hátrányban lesz a Royal Navy-vel, sőt, még a francia haditengerészettel szemben is. És miután Németország földrajzi elhelyezkedése okán kénytelen volt alapvetően a szárazföldi hadseregre koncentrálni, remény se látszott rá, hogy a német haditengerészet valaha is képes lesz a hajók számában utolérni, vagy akárcsak megközelíteni a brit haditengerészet erejét. A legjobb megoldásnak ismét az tűnt, ha a számbeli hátrányt a minőségi fölénnyel ellensúlyozzák.

[...] Bővebben!

2016. október 17-én, hétfőn nagyszabású hadgyakorlatba kezdett az Iráni Légierő. Ritkán látható felvételek az ország légierejénél még hadrendben álló F-14-esekről.

1979 tavaszán a kilenc hónapos bevetésre készülő USS Nimitz repülőgép-hordozó egy extra feladatot kapott. Az akkor még az atlanti-óceáni flottához tartozó hajó repülőezrede részt vett annak a filmnek a forgatásán, amely azután Végső visszaszámlálás címmel került a mozikba. A felvételek többsége a Nimitz fedélzetén készült, kisebb részük pedig szárazföldi bázisokon, Norfolkban és Key Westen. Norfolkban, a Nimitz honi kikötőjében a film zárójelenetét forgatták, a Key West tengerészeti légibázisra (NAS Key West) pedig néhány F-14-es, A-6-os és SH-3-as helikopter települt a forgatás idejére.  

Az áttelepült gépekkel természetesen repülőműszaki tengerészek is érkeztek a floridai bázisra. Egyikük, a VF-84 Jolly Rogers század műszakija, a fiatal Jim Force fényképezőgépet is vitt magával és megörökítette a szárazföldön töltött napok egyes pillanatait. A fotókat Jim Force engedélyével adom közre. A nyitókép a USS Nimitz 1979-80-as bevetését megörökítő Cruise Book-ban jelent meg.

 Jim Force a Tomcat előtt vár az indításra, a háttérben a japán Zeróvá alakított Texanok készülődnek.

A kéthetes floridai forgatás alatt több gépre azonos oldalszámot festettek. Természetesen csak a forgatás kedvéért, hiszen egy században csak egy-egy 202/203 oldalszámú gép volt.

Florida szubtrópusi klímáján Jim Force izzadságtól foltos ingben figyeli az indítás előkészületeit. A Tomcat oldalára felkerült a két japán gép lelövését igazoló jelzés, a Japán Birodalmi Haditengerészet lobogója.

A film nyitó képsoraihoz összesen hat, maximális teljesítménnyel végrehajtott felszállást vettek fel. A Tomcat pilótája a VF-84-esek századparancsnoka, Emory Brown volt. A vadászgép ezen az üzemmódon úgy falta a kerozint, hogy a harmadik és a negyedik felszállás között utántöltésre volt szükség.

A szinte mindennapos floridai felhőszakadásban elázott Key West-i zóna, F-14-esekkel, Intruderekkel és az egyik T-6 Texannal.

Légi felvételekhez gurul ki a két Texan. A gépeket eredetileg a Pearl Harbor elleni támadásról szóló 1970-es Tora! Tora! Tora! című filmhez alakították át a japánok legismertebb vadászgépévé.

Jim Force az egyik Texan fülkéjében. A gépet Archie Donahue repülte, aki a tengerészgyalogságnál F4U Corsairt repült a második világháborúban és 14 légigyőzelmet ért el a japánok ellen.

A Frank Tallman és Paul Mantz által alapított Tallmantz Aviation filmforgatásra átalakított B-25-öse. A gép oldalára a korábbi forgatási helyszíneket festették és azokat a filmeket sorolták fel, amelyek elkészítéséhez a gépet is használták.

Mivel a Key West-i légibázison nem volt a B-25-ös dugattyús motorjaihoz való benzin, a tankoláshoz át kellett repülni egy másik reptérre. Ezt használták ki a tengerész-műszakiak, hogy egy jót repüljenek a B-25-ös fedélzetén.

Chapman szenátor, a titkárnője Laurel és Harvey, a pincér, a Zerók által megtámadott és felrobbant jacht roncsai között. Ami a filmben Hawaii közelében volt, azt a valóságban egy floridai öbölben forgatták. 

A szenátor titkárnőjét alakító Katharine Ross a vízi forgatás helyszínén. A háttérben a stáb tagjai állnak valamint Charles Durning (Chapman szenátor) és Neil Ronco (Harvey). 

*

A Key West-i forgatáson mások is fotóztak, de nem csak a légibázison készültek képek, hanem a külső helyszínen is, ahol az egyik helikopteres jelenetet forgatták a filmesek.

Fotó: Dale M. McDonald / a State Archives of Florida engedélyével

Sidewinder-Sparrow-Phoenix kombinációval függesztett F-14-esek Key Westen.

Ami manapság számítógéppel készül, ahhoz 20-30 éve még valós légi felvételeket kellett készíteni. A Tallmantz Aviation "Lively Lady" nevű B-25-ösének orrát az ilyen légi felvételek elkészítéséhez alakították át. A gép végét a forgatásokon nyitva hagyták és az ott kuporgó operatőrt hevederrel rögzítették.

A japán felségjeles Texan mögött a VA-35-ösök A-6-osa látható, a háttérben egy Tomcat és a helyi agresszor század A-4-ese áll. A fiatal hajózók körében kedvelt volt a NAS Key West, ahova az F-14-es személyzetek gyakran települtek légiharc gyakorlás céljából.

Hidraulikus állványon az egyik Texan.

Az állványt mozgató tömlőrengeteg.

Készülődés a közeli felvételekhez.

A japán pilótát alakító Son-Tek Oh a forgatás szünetében.

A hidraulikus állványt a NAS Key West tűzoltó szolgálatának kocsija működtette. A háttérben egy P-3 Orion látszik.

A forgatást biztosító Oshkosh tűzoltó kocsi. A kisebb járművek megjelenéséig ilyenek is voltak a hordozók fedélzetén.

Mr. Lasky (Martin Sheen) a történet szerint helikopteren jut ki a USS Nimitz fedélzetére. A stáb ennek a jelenetnek a forgatására készül.

A Sea King kabinszemélyzete az Arizona emlékművet mutatja Mr. Lasky-nek. Legalábbis a filmben, mert itt csak a stáb van a helikopter mellett.

- Ez nem Pearl Harbor! - mondta Chapman szenátor a filmben. Valóban nem az volt, a külső helikopteres helyszín Smathers Beach volt, a Floridai-szorosba nyúló szigetlánc legdélebbi szigetén.

Sea King érkezik.

A stáb a pilótafülkében zajló párbeszédek forgatására készül.

Tenger, napfény, pálmafák - és egy kis szünet a forgatáson.

*

A tavaszi és nyári felkészülési időszakot követően a Nimitz szeptember elején indult útnak. Négy hónapig volt a Földközi-tengeren és több ízben is megállt a spanyol, olasz, tunéziai, egyiptomi és görög kikötőkben. 1980 januárjában indult tovább az Indiai-óceán felé, de nem a Szuezi-csatornán és a Vörös-tengeren keresztül. Gibraltárnál visszatért az Atlanti-óceánra, majd Afrikát megkerülve jutott az Indiai-óceánra. Április 24-én a Nimitz fedélzetéről indultak az Iránban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítására indított, de balul sikerült Eagle Claw / Evening Light műveletben résztvevő RH-53-as helikopterek. 1980 januárja és a májusi hazaérkezés között a Nimitz 144 napot folyamatosan úton volt, kikötőt nem keresett fel. 

* * *

Szeptember végén az Irkutszki Repülőgépgyár repülőteréről felszállt az új Jak-152-es, ezzel kezdetét vette a sorozatgyártás előtti berepülési fázis.

A napokban több kínai hírportálon, egy kínai elektronikai hadviselésre specializált repülőgép, a J-15SG fantáziarajzai jelentek meg.

Van, amit politikai ellenfelünkkel sem teszünk meg, egész egyszerűen azért, mert kultúremberek vagyunk. Vagy ha nem, legalább annak kéne látszani. Bővebben ...

2016. október 16-án, vasárnap először landolt Airbus A380-as Bulgáriában: a Superjumbo-t három bolgár MiG-29-es kísérte bulgáriai debütálásán.

2016. október 14-én, pénteken érkeztek meg Kubinkára az Orosz Vitézek. Új gépeiket, a Szu-30SzM-eket Irkutszkból repülték át, Novoszibirszk-Tolmacsevo repülőterét érintve.

A Jurij Gagarin nevét viselő, Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés (KnAAPO) a napokban átadta az utolsó 2 Szu-30MK2 verziójú vadászbombázót Vietnámnak.

Több dél-koreai hírügynökség a napokban arról számolt be, hogy az ország védelmi minisztériuma újabb E-737 AEW&C Peace Eye típusú légtérellenőrző repülőgépeket vásárolna.

Ukrajnában a Kijevben székelő Precision Systems fejlesztett ki egy új automata gránátvetőt. Az RGS30-as jelzésű fegyver az ukrán fegyveres erők igénye hívta életre. Ők egy kicsi, könnyen hordozható, harcjárműbe ki-és beszálláskor sem akadályozó önműködő fegyvert igényeltek, minél nagyobb hatótávolsággal. Ezen koncepció alapján került megtervezésre az RGS30-as, melynek bullpup felépítése jelentősen csökkenti a hosszát. A 30 milliméteres gránátokból 5 darab fér el a szerkénytárban, mely minimálisan nyúlik csak túl a fegyver alsó síkján. Az 1600 méteres lőtávolságú fegyverből a fejlesztők elmondása szerint igen könnyen ki lehet fejleszteni további változatokat, melyek az alkalmazott gránátok űrméretében (20, 25, 30, vagy 40 milliméteres) térnének el egymástól.

Szeptember 30-án az utolsó tengeralattjárók elleni hadviselésre specializált FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregatt került átadásra az olasz haditengerészet számára a muggianói hajógyárban. Az ALPINO nevet viselő 6700 tonnás egység, akárcsak három korábban elkészült testvérhajója a Thales Underwater Systems CAPTAS 4 alacsony frekvenciájú aktív/passzív változó mélységű szonárjával lett felszerelve. Róma számára további öt FREMM fregatt megépítése van tervbe véve, ezek közül a következő egység, mely a RIZZO nevet viseli már hamarosan befejezésre fog kerülni, átadása 2017 februárjában várható. A gyártó tervei szerint minden évben egy FREMM került majd átadásra, adott év áprilisáig befejeződően.

Október 6-án az első acéllemez ünnepélyes vágásával kezdetét vett Nagy-Britanniában a következő generációt alkotó rakétahordozó nukleáris meghajtású tengeralattjárók építési programja. A BAE Systems Barrow-in-Furness hajógyár készíti el a minden eddiginél nagyobb brit víz alatti egységek példányait, melyek hossza 152 méter lesz, míg vízkiszorításuk eléri a 17200 tonnát is. Személyzetüket 130 fő fogja alkotni, akik között a gyengébbik nem tagjai is megtalálhatók lesznek. Számukra egy külön körlet kerül kialakításra, de az oktatások lebonyolítására is egy elkülönített rész fog szolgálni. További érdekesség, hogy a hajó világításával az éjszakai-nappali fényviszonyokat próbálják majd előállítani a legénység számára. Ami talán nem ennyire jövőbemutatónak tekinthető a négy tengeralattjáró esetében, az az első időkben a Trident II D5 LE tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéta lesz, ami a fő fegyverzetet fogja jelenteni.

Szintén ezen a napon érkeztek meg Észtországba az első CV9035 gyalogsági harcjárművel Hollandiából. A 2014 végén megszületett, 113 millió eurót felemésztő döntés értelmében 44 CV9035-ös és 6 Leopard 1-es harckocsin alapuló Dachs műszaki harckocsi beszerzéséről. Ez utóbbiakból egy példány szintén a lövészpáncélosok mellett foglalt helyet a szállítóhajó gyomrában. A fennmaradó páncélosok megérkezésére 2018 végéig sort kerítenek.

Első alkalommal próbálták ki repülés közben az új generációs TALIOS célmegjelölő konténert egy Rafale vadászbombázó alá függesztve. A Thales Optronique PDL NG (Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération) konténere 2014 nyarától hallgat a TALIOS névre a hivatalos közleményekben. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölő szolgálatba 2018-tól állhat. Elsőként a Dassault Rafale vadászbombázók F3R modernizációs szintjét elért gépeken lesz majd megtalálható. Ez minden bizonnyal így is lesz, hiszen a légierő és a haditengerészet számára beszerzésre kerülő 45 célmegjelölő konténeréből 20-nak az árát már belekalkulálták a 2014 és 2019 közötti katonai költségvetésbe.

Új, megnövelt hatótávolságú rakétákkal tervezik felszerelni az orosz Pantsir légvédelmi komplexum továbbfejlesztett variánsát. A 20 helyett immáron 40 kilométerre is elrepülő rakéták elektronikai összetevőit kisebbre sikerült tervezni és ennek köszönhetően szabadult fel annyi hely, ami az igazán jelentős hatótávolság növekedést eredményezi. További elektronikai fejlesztése eredményeképpen a rakéta orrában már egy aktív radar kerül beépítésre. Az így létrejött Pantsir-SM légvédelmi rendszer termelése várhatólag két év múlva, a próbák sikeres befejeződése után veheti kezdetét. Az első prototípusok gyártása még akár ebben az évben is kezdetét veheti, amik egyaránt megjelennek majd lánctalpas páncélozott járműre és teherautó alvázára is felszerelve. Ez utóbbiról közölt rajzok alapján az eddig szállított és bevethető rakétamennyiséget is a duplájára, vagyis 24 darabosra növelnék.

Némileg előrébb tart az orosz légideszantcsapatok számára fejlesztett páncélautó programja. A 4x4-es kerékképletű, 11 tonnás tömegű, 6-8 fő szállítására képes K4386 Typhoon-VDV első példánya már el is készült. A 350 lóerős dízelmotor erejét automata sebességváltó továbbítja a futóművek felé, ezekkel elérhető legnagyobb sebesség 105 km/h, míg a maximális hatótávolság 1200 kilométer. Fegyverzetét egy a járműtest tetejére szerelt távirányítású toronyba helyezték el, amit egy 30 milliméteres gépágyú és egy vele párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska alkot.

Szíriából származó felvételek alapján szinte biztosra vehető, hogy a konfliktus dúlta közel-keleti ország légierejében megjelent a MiG-29-es Fulcrum SzMT változata. Arról már eddig is voltak információk, hogy a szír nagyvasakat Oroszországban korszerűsítették, de erről bizonyosságot most elsőször kaphatott a nagyvilág. A filmkockákon látható MiG-29-es szárnya alatti felfüggesztési ponton ugyanis az AKU-170E pilonon egy R-77 (AA-12 Adder) közepes hatótávolságú aktív radaros légiharc-rakéta volt látható. 2016-ból származó információk szerint Szíria összesen 30 darab egy-és kétüléses MiG-29-sel rendelkezett.

Banglades vált a következő országgá, mely megrendelte az Airbus Defence and Space C295W közepes taktikai szállítógépet. A szerződést október 11-én írták alá és mindössze egyetlen egy gépről szól, ami már a következő év második felében átadásra fog kerülni. A szerződés értékét nem hozták nyilvánosságra.

Dél-Korea légiereje az eddig megrendelt négy Boeing E-7 Peace Eye légtérfelderítő repülőgép mellé további kettőt vásárolna meg, az északi testvérállam jelentette fenyegetettségre hivatkozva. A kissé problémás fejlesztést maga mögött tudó típusból az első példány még 2011-ben érkezett meg az ázsiai országba, míg a negyedik következő év októberében kerül majd leszállításra.

Élettartam-hosszabbítással egybekötött korszerűsítési programot ajánlott a japán légierő vezetésének figyelmébe az amerikai Boeing az F-15/DJ vadászgépek tekintetében. A még mindig jelentős kirepülhető óraszámot tartogató sárkányszerkezeteket AESA antennájú Raytheon APG-63(V)3 rádiólokátorral, új számítógépekkel és elektronikus hadviselési rendszerek beszerelésével, valamint illeszkedő üzemanyag póttartályokkal és megerősített fegyverzettel (16, de akár 20 darab Raytheon AIM-120 AMRAAM levegő-levegő rakéta) tennék a 21. század eleji követelményeknek megfelelővé.

Az USAF alárendeltségében repülő Eagle vadászok sem kerülték el a Boeing figyelmét. A számukra ajánlott modernizációs csomag is tartalmazza Japán számára felajánlottakat, de egy további lehetőséget is tartogat, mégpedig a szárnyak lecserélését új gyártásúakra. Az F-15E Strike Eagle változat erősebb szárnyaival felszerelt 245 C és D variáns így 2045-ig maradhatna szolgálatban. Az első három új szárnyat a 2020-as pénzügyi évben adnák át, míg 2022-re már 10-et készítenének el belőlük és a továbbiakban év 40-et lennének képesek előállítani 2028-ig bezárólag.

Brazíliában hamarosan éleslövészeten is kipróbálják a brazil hadsereg és az EQUITRON Automacao Eletrônico Mecanica által modernizált ENGESA EE-9U Cascavel 6x6 páncélozott felderítő járművet. A program célja az, hogy bizonyítsa, a páncélos jármű kellő modernizáció után képes a kor követelményeinek megfelelni és továbbra is szolgálatba maradni. A kellő mozgékonyságról egy 320 lóerős MTU 6R926 motor, és egy ZF Friedrichshafen 6HP504C automata váltó gondoskodik az új felfüggesztéssel együttműködve. Továbbá nappali és éjszakai kamera, lézeres távmérő, Harris Falcon III taktikai rádiók, valamint a torony oldalán egy-egy Mectron MSS1.2 AC irányított rakéta alkotja korszerűsítési csomagot.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mil Mi-24V.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.

Panavia Tornado GR.4.

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

Mil Mi-171SM.

CASA C-295M.

Fairchild A-10C Thunderbolt II.

Saab AJS37 Viggen.

Xian H-6K.

Grumman F-14A Tomcat.

NHI NH90TTH.

Transall C-160D.

Bell/Boeing MV-22B Osprey.

Aero L-159A ALCA.

CASA C-212-100 Aviocar.

- Kérnek egy kávét? Nem amerikait, hanem egy jó olasz kávét! - Ezzel a kérdéssel fogadta az olasz repülőtiszt a cerviai légibázisra belépő nemzetközi újságíró csapatot. A fekete ital elfogyasztására már a bázis repülőgép-alkatrészekkel és relikviákkal berendezett kávézójában került sor. A kávézást egy rövid tájékoztató, majd a zónában eltöltött nap követte. A sajtó rendkívüli érdeklődése az olasz és a magyar légierő Long Step 2006 elnevezésű gyakorlatának, azon belül is elsősorban a Dongó század MiG-29-eseinek szólt. A kecskemétiek maroknyi csapata nemcsak a vendéglátó 5. Stormo (ezred) / 23. Gruppo (század) F-16-osaival harcolt a levegőben. Az Adria felett kijelölt légtérben AMX és Tornado csapásmérők, illetve a Eurofighterek ellen vagy mellett is küzdöttek, attól függően, hogy az olasz tervezők az egy-egy délelőtti és délutáni felszállásra milyen feladatot szántak a magyar géppárnak. 

Az éppen tíz éve megrendezett Long Step 2006-ot a magyar MiG-29-esek utolsó külföldi gyakorlataként jegyezhetjük fel.

Az olaszokkal közös gyakorlat még 2004-ben került szóba, de csak a 2005-ös repülési tervbe kerülhetett bele - tartalékként. Mivel 2006-ban nem került sor a NATO Air Meet-re, a kecskeméti pilóták október 2. és 13. között két együléses és egy kétüléses géppel Szlovéniát átrepülve, Velencét érintve Cerviába települtek.

A kéthetes gyakorlaton, heti váltással 30-30 fő, ezen belül 8-8 hajózó részére nyílt lehetőség a külföldi tapasztalatszerzésre. A műszaki- és váltószemélyzet szállításáról az An-26-os század gondoskodott.

A MiG-29-eseknek 1-1 elleni manőverező légiharc, 2-2 elleni, látóhatáron túli légiharc, csapásmérők előtti söprögető feladat és közvetlen kíséret formájában támadó és védekező feladat egyaránt jutott.

A magyar MiG-29-esek iránt folyamatos volt a külföldi érdeklődés, a típus képességeire még az ezredforduló után is sokan voltak kíváncsiak. Ez az igény hosszabb távon biztosíthatta volna a magyar Fulcrumok jövőjét. Az olaszok is régóta érdeklődtek egy közös gyakorlat lehetőségéről, hogy légierejük, az Aeronautica Militare Italiana (AMI) pilótái ne csak elméleti ismeretek formájában találkozzanak a MiG-29-essel, hanem közös gyakorlatok során a levegőben is.

A 18-as és a 21-es MiG az Adria felett légiharcol, a 26-osra nem terveztek feladatot. A kétüléses UB mellett csak a zónaügyeletes olasz katona van. A betonra a szívócsatornák előtti biztonsági területre figyelmeztető vörös csíkokat festették. 

Az egyik magyar műszaki a fékernyővel foglalkozik a fedezék előterében. A fedezéknek hála, legalább az egyik MiG fedett helyre állhatott éjszakára.

Állj jelzés az állóhelyre beguruló Nagyvas pilótájának. Ezen a gyakorlaton is bebizonyosodott, hogy a MiG-29-es alkalmazása a védekező szerepkörben az igazi. A típus hátrányai változatlanok maradtak: a korszerűbb típusokhoz képest kisebb volt a radar felderítési távolsága, kevesebb információt nyújtott a pilóta számára, a rakéták hatósugara is kisebb volt. A navigációs rendszer hiányosságai is változatlanok voltak: nem volt ILS, TACAN és integrált GPS. 

A magyar pilóták sisakcélzót is használtak a repüléseknél. A közeli légiharcok során a gépek a szétválás után kialakították a szemberepülést, majd egymás mellett elrepülve, a vizuális kontaktus megléte után kezdődött a manőverezés. Az F-16-osok ellen vívott manőverező légiharcoknak nagyjából a felénél sikerült elérni a gépágyú használatához vagy a rakétaindításhoz szükséges feltételeket.

Nagy kiterjedésű vízterület felett repülni a szárazföldhöz szokott pilóták számára mindig újszerű élmény. A feladatok technikai végrehajtása változatlan, azonban száz kilométerre a parttól, az összefüggő vízfelület felett nehéz megbecsülni a magasságot. Az ilyen repüléseknél kötelező a mentőmellény. A cerviai kutató-mentő szolgálatot 2006-ban még HH-3F Pelican helikopterrel biztosították. 

A Starfighterek kivonásával keletkezett űrt az olaszok nem kívánták a RAF-tól lízingelt, problémás Tornado ADV-vel kitölteni, ezért az amerikaiakkal 2001-ben kötött lízingszerződés (Peace Caesar) értelmében 34 F-16-ost választottak ki az arizonai Davis-Monthan légierő bázis sivatagi tárolójából illetve további négy Falcont tartalék alkatrésznek. A kiválasztott repülőgépeket a feljavítást (Falcon-Up) követően 2003 júliusa és 2004 novembere között átadták az AMI-nak. A régi-új F-16A ADF-ek és a kétüléses B változatok egy része a szicíliai Trapaniba került, a többi pedig Cerviába.

A Long Steptől függetlenül is zajlik az élet a bázison; az egyik ilyen feladatra készítenek elő egy F-16-ost. 

A kecskeméti hajózóknak számos alkalommal volt lehetőségük F-16-osok ellen gyakorolni és az olasz pilóták repülésében sem volt jelentős különbség más Falcon üzemeltetőkhöz hasonlítva, így az F-16-os különösebb meglepetést nem okozott. A bevetések közös kiértékeléséhez az olaszok rendelkezésre bocsátották az egyes gépekre függesztett adatrögzítő információit. 

Az MM7238-as az elsőnek átadott olasz felségjelű F-16A volt. Itt az egyik feladat után gurul vissza a zónába. A gép 2010. február 11-én lezuhant, pilótája sikeresen katapultált. Ez volt az olasz légierő hatodik F-16-os vesztesége.

Az F-16-os üzemeltetésébe civil amerikai mérnökök is besegítettek.

Apró startkocsi az F-16-oshoz szükséges szerszámos ládával és tartalék kerekekkel. A kocsit a bázison mindenfelé futkosó, kisméretű vontatók húzták az adott géphez. 

A cerviai F-16-os pilóták grossetói kollégáik Typhoon-jait vezetik a bázis fölé.

Műszakiak és hajózók az amendolai AMX és a Typhoon előtt. 2006-ban még egy olasz bázison is sokan megnézték az AMI legújabb típusát. 

Csoportkép a zseb-Tornadónak is nevezett AMX könnyű csapásmérő előtt. Az "igazi" Tornadók a gyakorlat második hetében kerültek sorra. 

Csendélet a Typhoon körül, ebédidő van, a zóna gyorsan kiürült. A típus nemcsak bivalyerős, de fedélzeti rendszerei is korszerűek, az egyik légiharcból mégis a magyar pilóta került ki győztesen.

A 23. század 1973 és 2003 között repülte a Starfightert, 68 024 repült órát teljesítve a legendás típussal. Más üzemeltetőkkel szemben, az olaszoknak "bejött" az F-104-es.

Pengevékony és kis felületű szárnyak állnak ki az F-104G törzséből. A típus a Spillo, a Tű becenevet kapta az olaszoknál.

F-86D Sabre, csak úgy mellékesen a parkolóban. 

Ahogy a bázis legtöbb épületében, a műszakiak pihenőjében is az ezred sárga színére festettek egy falat. A közösségi élet nem csak az ilyen helyiségekben zajlott, hanem munkaidő után a szabadtéri grillezőknél is.

Minden olasz bázishoz tartozik egy könnyű repülőgép vagy helikopter, amit többnyire futárfeladatokra - és kedves gesztusként a vendégek sétarepültetésére is - használnak. Cerviában ebben a szerepben egy S-208-as légcsavaros, négyüléses repülőgép üzemelt.

*

Fotó: Szórád Tamás

A magyar MiG-29-esek utolsó külföldi gyakorlata váratlan kihívás elé állítja a kitelepült műszaki állományt. A három gép közül a két harci okoz komoly fejtörést. Hogy mivel, azt az egyik érintett, Simon Róbert akkori lokátor mechanikus főtörzsőrmester idézi fel.

- A kéthetes gyakorlatra két részben készültek a hajózók és a műszakiak. A három repülőgép és az első hét személyzete rendben kiérkezett Olaszországba. A második hétre kiutazó műszakiak itthon készültek fel a gyakorlatra. Katapultos szakember kivételével minden szakág képviseltette magát a kint lévő állományban is, és a következő hétre kiutazó állományban is. Pénteken kapták az információt, hogy a 18-as oldalszámú repülőgépen, az egyik AZK (kismegszakító), éppen a katapulté, két egymást követő feladaton is kiolvadt. A kint lévő műszaki parancsnok letiltotta a gép további repüléseit. A második hétre kiutazó állományból kihúzták a fékernyő hajtogatót, helyére a katapultműhely parancsnoka került.

 

A vasárnapi kiérkezés után az új állomány öt fő kivételével elfoglalta a szállását. Az öt ember azonnal nekilátott a repülőgépen a hibakeresésnek. Érdekes volt az egész. Ha nincs a magyar repülőműszaki leleményessége, talán még mindig ott lenne a gép.

Nem volt elég magas a daru, és ez már a kabintető leemelésekor kiderült. Végül nagy nehézség árán kijött az ülés is. A katapultos kolléga azonnal nekiállt szétszedni, hátha az ülésben ment valami tönkre, ami zárlatot okozott. Két műszaki bemászott a kabinba és rajz alapján elkezdték lebontani a szóba jöhető elektromos kábeleket. Csapatkörülmények között az AZK vezérlődobozt sosem bontották meg az EMO szakág szakemberei, ott erre is sor került. Négy óra kemény munka után az EMO-s szakember korróziót talált az egyik 32 tüskés csatlakozóban és ez okozta a hibát. Nem volt tökéletes az érintkezés és a hirtelen fellépő áramingadozást nem bírta az AZK. A műszakiak összerakták a gépet, majd teljes rendszerellenőrzést hajtottak végre. Végül jelentették Pető tábornok úrnak, hogy a gép harcfeladatra előkészítve, üzemképes.

*

- Keddi repülés. A 18-as oldalszámú géppel szállt le Zsámboki Tibor ezredes. Elmondta, hogy az elfogást nem tudta végrehajtani, mert a lokátor hibát jelzett. Így elmaradt Kékesi Röfi tervezett feladata is.

Előkerült az EKRAN szalag, a lokátoros szakember először azt vallatta, majd elkezdődött a földi ellenőrzés. Többszöri teljes földi kontroll után sem mutatkozott semmi hiba. Szerencsére a műszakiak nem adták fel! A kint lévő rádió mérnök (korábban lokátor mérnök) tanácsára néhány perces elméleti megbeszélés után folytatódott a hibakeresés. A lokátornak a középső műszerfalon, alul van egy „megbízhatatlansági” kontroll lámpája. Ha az felvillan, akkor megbízhatatlanul működik az NO-19. A lokátoros műszaki tapasztalatból tudta, hogy most már arra a lámpára kell koncentrálni. Hosszas hbakeresés után felvillant a lámpa. Megvan a hiba! Amikor ez a lámpa világít, az a számítógép hibáját jelzi. Szerencsére a műszakiak minden eshetőségre felkészültek és az otthoni próbapadi ellenőrzés után, a 08-as repülőgép teljes lokátorát feltették az An-26-osra. A lokátor mérnök és a második hétre kiutazó lokátoros főtörzsőrmester megérezte, hogy szükség lesz rá. Gyanús volt, hogy az első héten nem volt hiba…

Estébe nyúló javítás a cerviai betonon. A kép jobb oldalán a második hét műszaki parancsnoka, a 2007-ben fiatalon elhunyt Homoki Szabó Tibor őrnagy áll.

Megtörtént a számítógép cseréje, többszöri teljes ellenőrzés következett. Hiba nélkül dolgozott a lokátor. Minden visszakerült a helyére, már csak az orrkúp visszarakása maradt hátra. Egy utolsó ellenőrzés következett, de a rendszer addig bírta a hűtés nélküli ellenőrzéseket, mert hibakódot adott. Kisokos elő és elkezdtek „kártyázni”. Szerencsére hamar rátaláltak a hibás egységre. Újabb többszöri önkontroll, majd az orrkúp is felkerülhetett a helyére. Este 22.00-kor jelentették az üzemképességet a parancsnoknak. A gép 15.10-kor szállt le.  De legalább jólesett utána, az igazi olasz pizza!

*

- Következő nap, szerda. Géppár-géppár elleni harcra készültek a Fulcrumok az olasz Falconok ellen. A 21-es MiG-29-esben Kékesi Röfi ült. Rendben kigurultak a starthoz, elől az F-16-os pár, mögöttük a MiG-ek. Az F-16-osok felszálltak, de a MiG-ek közül csak a 18-as ment el, a 21-es visszagurult. Szegény Röfi, az aznapi feladata is elmaradt. Leállítás közben a szemével hamar megtalálta a lokátoros műszakit, aki abból a pillantásból már tudta, hogy ez a gép is az övé lesz. Rövid eszmecsere, az EKRAN szalag, majd a földi ellenőrzés következett. Mint ahogy előző nap is, másnap sem jött azonnal elő a hiba. Ekkor már több időt hagytak a hűtésre, nehogy megismétlődjön az előző napi malőr. Ahogy lenne szokott, ezen a gépen is a megbízhatatlansági lámpa villogott, tehát a számítógép adta meg magát. De mivel az egy darab tartalék előző nap be lett építve a 18-as gépbe, nem maradt más választás, mint a 18-asból kivett számítógép próbája a 21-esben. Sajnos valóban rossznak bizonyult a berendezés. Kezdtek megjelenni a ráncok a homlokokon, hogy ezt hogy adjuk be a tábornoknak! Telefon haza, hogy indítsanak útba egy Ancsát egy számítógéppel? Nem nagyon láttak más kiutat. Azután eszükbe jutott, hogy a fegyverrendszert vezérlő számítógép is hasonló felépítésű, mint a lokátoré, több kártyájuk azonos. Szerencsére a fegyvereseknél is volt csereszámítógép, így volt még egy lehetőség az „akasztás” előtt. Borítólemezek le, kártyák ki, csere, próba. Mivel addig soha nem tapasztalt ábrák jelentek meg a kijelzőkön, a rendszert kikapcsolták. Most mi van? Kiderült, hogy a számítógép egyik csatlakozójában néhány tüske elhajlott felrakás közben. Akik üzemeltették a MiG család bármelyik tagját, jól tudják, hogy néha hihetetlen helyekre kellett odaérnie a kéznek. Számítógép ki, tüskék visszaállítása az eredeti állapotba, majd újabb próba, és jó lett a lokátor!

Gyors összerakás, teljes rendszerellenőrzés, majd jelentés Pető tábornoknak. Ez is hétórás javítás volt. Azért ment haza a telefon, hogy az állományért érkező Ancsák egyikére tegyenek fel egy számítógépet, mert az ördög nem alszik! Szerencsére, nem volt rá szükség. Az EMO szakágnak volt még egy hibája, a robotpilóta egyik jelzőfénye égett ki, de a feladat akkor nem maradt el. Eseménydús második hetet töltöttek el a műszakiak. Egy katapult, két lokátor és egy EMO hiba volt mögöttük.

Fotó: Simon Róbert

 * * *