Agrégateur de flux

Lors d'un déplacement à Strasbourg ce jeudi, le candidat à la primaire de la gauche et ex-locataire de Matignon a reçu une poignée de farine dans le dos. Est-ce un crime?

Babcock MCS (mission critical services) France a un nouveau directeur général : José Castellote
Plus d'infos »

Gyakorlatilag minden irányból megközelíthető lesz a brit főváros, miután 2017 májusától újabb repülőtér, ezúttal London Southend (SEN) is megjelenik a kínálatban a brit Flybe légitársaság révén.

Le 22 décembre 2016 à 01h55, le Centre Régional Opérationnel de Surveillance et de Sauvetage (CROSS) d'Etel a reçu un appel VHF du remorqueur Maersk Battler signalant un événement de mer pendant son remorquage de deux coques de type Supply au large de la Chaussée de Sein. Le CROSS Corsen prend alors la responsabilité de la coordination de cette opération.

• Lire la suite de Naufrage de deux coques de navires type Supply au large de Sein

Come January, social pressure runs higher than ever in France. If you do not wish a smashing ‘Bonne année!’ to absolutely anybody you may come across during the entire month, you’re a social outcast.

The Elysée is of course not exempt from this pressure: one of the most bizarre rituals of the French Republican Monarchy is the month-long litany of New Year’s wishes which the President addresses in the most solemn manner, at official receptions all over January, to a large variety of very specific groups and corporations: from the corps diplomatique to religious authorities and trade unions, and, most importantly, the Boulangers-Pâtissiers (no joke). A perfectly redundant series of top-down appearances in pompous settings, disguised as important state-of-the-union moments. As usual in French Republican culture, such traditions are half-ridiculous, half-endearing.

In 2017 the President’s most official wishes for a happy new year may be more pertinent than ever, since pessimism, this old ‘endemic disease of our country’ as historian Michel Winock put it already in 1995 in his book Parlez-moi de la France, is rife in all parts of society (including the Boulangers-Pâtissiers). A recent report with the title ‘Fault Lines’ issued by France Stratégie (which in the glorious times when Jean Monnet headed it was called the Commissariat Général du Plan) reveals just how much a pessimistic view of the country’s present state and prospects is ingrained in the French mindset.

According to the main author, Jean Pisani-Ferry (the former director of the Brussels-based Bruegel think-tank), the report provides a portrait of ‘a worried, distrustful, and split society’ in urgent need of ‘reunification’. As he concludes, rather stunned, from the survey data, ‘the French cast on themselves and excessively dark gaze, and they are exceptionally pessimistic for the future’. This is all the more paradoxical as the French perception is often in contrast with the objective figures, especially in comparison with other European states. This is the case on issues like poverty or social mobility, for instance, but also on integration: while 72% of the French consider that the integration of immigrants ‘functions poorly’ (twice as many as ten years ago), 89% of the children born from two migrant parents declare they ‘feel French’.

The French collective gloom is corroborated by other surveys, like the recent YouGov Poll on perceptions of globalisation in 20 different countries, where the French very clearly stood out with declarations like ‘Globalisation is a force for bad in the world’ (no. 1 with 37% of respondents), ‘immigrants have a negative effect on the country’ (no. 1 with 45%), ‘the world has gone worse in the past 12 months’ (no. 1 with 74%). The only answer on which they rated lowest was ‘my country is the best country in the world’ (5%).

The same can be said about the recent survey published by the Bertelsmann foundation, where only the Austrians are as negative as the French about the cultural ‘threat’ that globalisation represents (55% and 54% respectively), while no other European country matches the economic globalisation anxiety of France (51%).

There have been a lot of hypotheses about the deep causes of this pessimism, which feeds of course the oft-quoted ‘declinism’, but should not be confused with it. Some claim the French feel deeply nostalgic for the loss of their empire and/or their cultural hegemony, but after a quarter century in this country, this sounds absurd to me and might well be an English extrapolation of own feelings on others. Some simply say, not entirely without reason, that the French have more quality of life to lose than others, which explains their conviction that things can only go down the train (‘tout fout le camp!’). Others blame, also with some justification, the French school system, which seems designed to make people unhappy for life, or a deep-rooted cultural tradition of being ‘glad to be unhappy’.

But French collective pessimism probably runs deeper than just nostalgia or anticipated regret for what is too good to last. Claudia Senik, author of a (very good) book on the economics of happiness, considers it is due to a set of basic values acquired relatively early in the socialisation process. I agree with her: to me French pessimism seems deeply anchored in an unusually high collective sensitivity to the unbearable discrepancy between the normative ideals of their republican democracy and what society and politics deliver in real life. Maybe the French have simply preserved the capacity to be unhappy with how global capitalism triumphant interprets Liberté, laughs at Egalité, and strangulates Fraternité. Unhappy with how their own country proves, year after year, its helplessness when it comes to counterbalance these trends.

This is not nostalgia, but a profound distress about the way things are, with modernity’s false promises, with the fundamental unfairness of ‘la condition humaine’. France is to the world what Ken Loach has been to Britain over the last fifty years: a reminder that you have the right to believe in a fairer, gentler society.

Clearly, pragmatism is not the French people’s most striking characteristic. But if being pragmatic means you arrange your worldview and deeply held convictions with what real life has to offer, I cannot help but find a certain appeal in the hopelessly naïve, stubbornly critical, way the French find the world wanting. If that’s all there is, they seem to say, we could have spared the effort to spread our revolutionary ideals in the first place.

This being said, hope, as we know, springs of course eternal. Maybe that’s why the French are so obsessed with wishing a ‘Bonne Année!’ to absolutely everyone they meet.

Albrecht Sonntag
@albrechtsonntag

This is post # 8 on the French 2017 election marathon. Post # 7 can be found here.
Post # 6 here. Post # 5 here. Post # 4 here.
Post # 3 here. Post # 2 here. Post # 1 here.

The post France 2017: Happy New Year? You must be joking! appeared first on Ideas on Europe.

CMA CGM a le plaisir d’annoncer l’ajout d’une nouvelle escale à la Nouvelle Orléans sur son service PEX3, qui offre une connexion directe entre les ports américains du Golfe du Mexique, la Corée du Sud, la Chine, Hong Kong et Singapour.

Grâce à cet ajout, CMA CGM proposera une offre unique et inédite sur le marché : l’Asie sera désormais desservie en direct depuis la Nouvelle-Orléans. Les temps de transit offerts seront les plus compétitifs du marché : depuis la Nouvelle Orléans, Singapour et Shanghai seront touchés en respectivement 38 et 47 jours.

• Lire la suite de CMA CGM renforce son service Amérique-Asie

Lezajlott az év egyik legfontosabb eseménye a Lufthansa Csoportnál: leszállt az első A350-900 utasszállító repülőgép az otthonául szolgáló müncheni repülőtéren.

La ministre de l'Environnement, Ségolène Royal, a inauguré, jeudi 22 décembre, à Tourouvre, en Normandie, la première route solaire au monde. Ce concept permet de produire de l'énergie sans exploiter les surfaces agricoles.

A look at a rich mix of themes from this week’s premium articles finds both worrying signs of crisis, some signs of calm thinking, as well as new winds in some of the different corners of the Balkans. 

Cette rétrospective retrace pour vous l’année 2016 au travers du calendrier de nos aviateurs : exercices interarmées et interalliés, engagements au Levant, dans la bande sahélo-saharienne et en Lituanie, soutien aérien partout sur le territoire national et commémorations, cette année aura encore été dense pour l’Armée de l’Air.Retour sur les événements marquants du mois de février :

(B2) La Commission européenne a proposé, mercredi 21 décembre, trois textes réglementaires visant à améliorer les fonctionnalités du système d'information Schengen. Elles visent à améliorer la coopération judiciaire et policière entre les États membres sur certaines infractions (terrorisme, personnes inconnues, soupçon d'enlèvement d'enfants), à renforcer le contrôle aux frontières et faciliter le retour des personnes […]

Court declares in favour of controversial law that remained stalled for months and is considered crucial both for judicial reform and for setting a date for accession talks with EU. 

La CFDT se félicite de la rencontre organisée, le 21 décembre 2016, par M. François LAMBERT, Conseiller auprès de Monsieur Alain VIDALIES, Secrétaire d’Etat chargé des Transports, de la Mer et de la Pêche.

Étaient réunis, outre les représentants de l’Etat, M. Lambert, M. Quitot et M. Leconte, M. Yves Rastoin, Directeur Maritime chez CGG et les partenaires sociaux : l’UFM CFDT avec Thierry Le Guével et Luc Monvoisin, la Déléguée CFDT chez LDA Oriane Huguenin, les représentants de la CGT avec M. Jean-Philippe Chateil et Michel Le Cavorzin.

• Lire la suite de CGG-LDA : la CFDT satisfaite de la table ronde au ministère

A szíriai orosz jelenlétről naponta jelennek meg híradások. A nyugat is nagyon kíváncsi, az oroszok is nagyon büszkék rá. Még azt is gondolhatnánk, hogy Moszkván múlott, hogy az Aszad-rezsim képes volt megfordítani az eseményeket.

Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).

Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.

Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.

Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.

És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.

Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.

A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.

https://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_7e18a1c646f5450b9d6d-a75424f262e53e74f9539145894f4378.r8.cf3.rackcdn.com/2_21_2014-92742--education-16-9-preview_101.09_thumb_169_1484747531_1484747531_129_97shar_c1.jpg

The Council is meeting on 17 February 2017 in Brussels.

Download this video here.

A Croatian medical team has made positive identifications of the remains of 20 Serbs who were killed during the war in Croatia in the 1990s.

La tribune du chef d’état-major des armées, Pierre de Villiers, plaidant pour une revalorisation rapide du budget de la Défense a relancé le débat sur les moyens de l’armée française, quelques mois avant l’élection présidentielle.

VIDÉO. "49.3, on n'oublie pas !" a lancé un opposant à l'ancien Premier ministre, avant de le couvrir de farine, pendant sa visite sur le marché de Noël de Strasbourg.

Trotz zunehmender Schutzbemühungen nimmt die biologische Vielfalt weltweit ab, während internationale Biodiversitätsziele unerreichbar bleiben. Die Mobilisierung finanzieller Ressourcen gilt als Voraussetzung, um den direkten und indirekten Treibern des Verlustes biologischer Vielfalt entgegenzuwirken und gleichzeitig Schutzanreize zu schaffen. Entwicklungsfinanzierung ist heute und wahrscheinlich auch in Zukunft die Hauptfinanzierungsquelle für den Schutz der Biodiversität in Entwicklungsländern. Die Mobilisierung nationaler Mittel stellt für viele Entwicklungsländer noch immer eine Herausforderung dar, obwohl einige Länder zunehmend eigene Mittel in den Schutz der biologischen Vielfalt investieren. Die Geber haben sich wiederholt dazu verpflichtet, ihre Zusagen für Biodiversitätsschutz in Entwicklungsländern zu erhöhen. Die bescheidenen Erfolge haben allerdings Zweifel an deren Wirksamkeit aufkommen lassen. Trotzdem zeigt die Forschung, dass Entwicklungsfinanzierung für den Schutz der biologischen Vielfalt in Entwicklungsländern eine entscheidende Rolle spielen kann. Dazu muss diese allerdings besser mit den nationalen Biodiversitätsstrategien in Entwicklungsländern in Einklang gebracht und auch in anderen Sektoren (mainstreaming) berücksichtigt werden. Die Hauptbotschaften dieser Analyse und Stellungnahme lauten: –      Es muss weiterhin mehr internationale Unterstützung im Bereich Biodiversität zur Verfügung gestellt werden, um insbesondere in unterfinanzierten biodiversitätsreichen Ländern die Finanzierungslücke zu schließen. Schätzungen zufolge werden jährlich zwischen 150 und 440 Mrd. USD für den Erhalt der Biodiversität benötigt. Besonders Länder mit einer hohen Biodiversität sind deutlich unterfinanziert. In diesen Ländern sind die nationalen Mittel nicht ausreichend und die internationale Unterstützung muss erhöht werden. Neben der klassischen Entwicklungsfinanzierung müssen auch andere Finanzierungsquellen (z. B. nationale, private) genutzt werden. –      Die internationale Entwicklungszusammenarbeit muss die Umsetzung nationaler Biodiversitätsstrategien im Einklang mit der Biodiversitäts-Konvention unterstützen. Zudem muss sie die Berücksichtigung der Biodiversität auch in anderen Sektoren (mainstreaming), wie z. B. Landwirtschaft und Handel, fördern. Biodiversitätsstrategien und die durchgängige Berücksichtigung der biologischen Vielfalt in anderen Sektoren sind wichtige Schutzinstrumente. Ein Anstieg der Entwicklungsfinanzierung, die den Schutz der Biodiversität neben anderen Zielen als ein „wesentliches“ Ziel verfolgt, macht deutlich, dass Biodiversitätsanliegen zunehmend Berücksichtigung finden. –      Die Wirksamkeit der Entwicklungszusammenarbeit im Bereich Biodiversität muss verbessert werden. Um die Effektivität der Unterstützung zu beurteilen, ist eine angemessene Quantifizierung des Bedarfs (d. h. häufige, konsequente Beurteilung des Biodiversitätsstatus der einzelnen Länder) und der Ausgaben (d. h. umfassende, methodologisch einheitliche Nachverfolgung der Finanzierungszusagen) nötig.

Le Canard enchaîné a révélé mercredi que les services de renseignement américains s’intéressent aux liens financiers et politiques existant entre le Front national de Marine Le Pen et la Russie, qui pourrait chercher à influencer le scrutin.