Sokszor, sok sztrájk kapcsán fel szokott merülni (a támogató hangok mellett) a sztrájk miatt problémákkal szembesülő utasok, ügyfelek, páciensek stb. részéről, hogy az állam miért is nem kényszeríti-kényszerítheti rá a sztrájkolókat a munka felvételére, amelynek felfüggesztése súlyos problémákat okoz, esetenként egész társadalmakat bénít meg. Egy ilyen eset például a brazil rendőrsztrájk, amelynek eredményeként döbbenetes káosz szabadult el egyes városokban és az államnak a katonaságot is be kellett vetnie – miközben a rendőröket megpróbálják a munka felvételére kényszeríteni. De hogy a kényszerítés valószínűleg nem a legjobb megoldás, azt most látjuk Kenyában is, ahol a tavaly december ötödike óta sztrájkoló orvosokat a kormány a legkeményebb eszközökkel akarja a munka újbóli felvételére kényszeríteni – a napokban hét szakszervezeti tisztviselőt zártak börtönbe egy hónapra, amiért nem tettek meg mindent a sztrájk felfüggesztéséért (bár nemrégiben végül szabadon engedték őket egy másik bírósági döntés alapján).
A majdnem 6000 orvos munkabeszüntetése nagyjából padlóra küldte a kenyai egészségügyi rendszert, kórházakat kellett bezárni és betegek sokasága maradt teljes ellátás nélkül. A szakszervezetiek bebörtönzése mindenesetre ellenkező reakciót váltott ki a sztrájkolókból, ugyanis a szakszervet azonnali hatállyal berekesztette a megbeszéléseket a kormánnyal és virrasztást kezdett a börtönnél társaik szabadon bocsátása érdekében. És persze ahogy ilyenkor lenni szokott, a történetből már politikai ügy is kerekedett, hiszen az augusztusi választások közeledtével az ellenzék tökéletes eszközt lát az orvosok ügyében arra, hogy leszámoljon Uhuru Kenyatta elnökkel, így megállás nélkül mennek a vádaskodások és bírálatok a kormány irányában, amely úgy tűnik, hogy képtelen beváltani azt az ígéretét, amelyet egy 2013-ban kötött egyeszségben tett az orvosok munkakörülményeinek, életszínvonalának javítására.
Többek között a munkaórák szabályozását, a kórházak felszerelésének javítását, oktatási programokat és béremelést ígért anno a vezetés, amelyeket most képtelen ebben a formában valóra váltani, a sztrájkolóknak pedig értelemszerűen az egyszeri 40%-os emelés nem teljesíti a követelését, hiszen ők a teljes bérrendszer átalakítását szeretnék (alapbérek emelése, túlórapénz emelése stb.). A sztrájk hatásaként milliók nem jutnak jelenleg ellátáshoz vagy csak a rendkívül drága magánintézményekben tudják azt megkapni és rengeteg olyan elhalálozás történt, amely egyértelműen a kórházak bezárásához, az orvosok munkabeszüntetéséhez köthető. Ráadásul mivel oktatókórházak is bezártak, az új orvosok megérkezése a munkaerőpiacra szintén késlekedik, így az amúgy is krónikus orvoshiány nem mostanában kerül megoldásra. Tehát jelenleg a az ötvenmilliós Kenyában minden egészségügyi terhet a magánkórházak és a vallási alapon, egyházak által működtetett intézmények viselnek, miközben a kormány elbocsátásokkal, a jelenlegi fizetés teljes felfüggesztésével és külföldi orvosok behozatalával igyekszik megoldani a problémát.
És hogy milyen pénzekről beszélünk? Az átlagos orvosi fizetés átszámítva nagyjából 200-250 ezer forintnak megfelelő kenyai schilling környékén mozog, a tapasztaltabbak 300-400 ezer forintnyi schilling környékén keresnek és ezeket a pénzeket szeretnék most megsokszorozni úgy, hogy jelentősen átlépjék az 1 millió forintnyi schillinges határt a tapasztalat függvényében – 500 ezer forintnak megfelelő schillinges kezdőfizetést akarnak egy, szakmába éppen belépő új orvosnak. Érdekes kérdés az orvosi eskü is, hiszen a szakszervezet szerint az orvosok pont azzal tesznek jót az ország lakosságának, hogy most nem dolgoznak, hiszen ha több pénzt, jobb eszközöket kapnak, akkor még lelkesebben, elhivatottabban fognak dolgozni majd és jóval több orvos lesz majd a rendszerben. Persze azt is be kell látni, hogy ez nem vigasztalja azokat, akik azért veszítették el családtagjaikat, mert az orvosok nem voltak hajlandóak ellátni őket – és hát az emberek a kormánynak fizetik az adójukat, ők nem felelősek azért, hogy az adóból mennyi jut az egészségügyre.
Rövidtávon így nem is lehet kérdés, hogy a kormánynak bármi áron helyre kell állítani az egészségügy működését (és ehhez valószínűleg az út nem az erőszakon keresztül vezet), hogy ne legyen teljes az összeomlás, hosszabb távon viszont betartott és lefektetett egyezségekkel kell megtámogatni, illetve teljes törvényi reformokkal kell átalakítani a kenyai egészségügyet, amely jelenleg pénzügyi szempontból óriási teher egy átlagember számára, aki ellátáshoz szeretne jutni. És ha ehhez külföldi orvosokat kell behozni az országba, ha a nulláról kell újra felépíteni a társadalombiztosítást, akkor azt kell meglépnie a kormánynak, de a jelenlegi állapotok nem tarthatóak fenn tovább és főleg azért nem, mert az egész történetben a legnagyobb áldozat az az átlag kenyai, aki semmit sem tud az orvosok követeléseiről vagy éppen a kormány intézkedéseiről, ő csak azt tudja, hogy nem számíthat sehol sem állami ellátásra, ha problémája támad, így ha élni akar, akkor egy életre eladósodik a magánkórházi számlája okán. Az orvosok esetében pedig tömeges a kivándorlás Botswana, Namíbia irányába szinte kizárólag a fizetések okán, amely iszonyú terheket tesz az otthon maradó doktorok vállára, jelenleg a nemzetközileg is elfogadott 1000 páciens/1 orvos arányhoz közel 40 ezer orvos hiányzik a rendszerből. Milyen ismerős problémák ezek…pedig Kenyában járunk.
twitter.com/napiafrika
4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
The Hellenic Foundation for European & Foreign Policy (ELIAMEP) and the Hellenic American Leadership Council (HALC) issued a joint paper exploring if a viable solution in Cyprus is feasible. This paper is available here. Last year ELIAMEP and HALC also issued a joint paper proposing measures to better deal with the refugee crisis.
La 26e Journée du Livre Politique aura lieu le samedi 4 mars 2017 à l’Assemblée nationale sur le thème « S’engager : la démocratie à l’épreuve des passions. » À cette occasion, Dominique Reynié, directeur général de la Fondation pour l’innovation politique et professeur à Sciences Po Paris, interviendra lors du débat « Démagogie, populisme […]
Cet article Journée du Livre Politique : rendez-vous le 4 mars est apparu en premier sur Fondapol.
Les jeunes de moins de 30 ans n’auraient plus peur de ne pas trouver de travail et aspirent majoritairement à fonder une famille. C’est tout ce que Zoltán Balog, ministre des ressources humaines et Katalin Novák, secrétaire d’État à la jeunesse, ont retenu du rapport présenté lundi soir à l’Académie hongroise des sciences par l’institut Új Nemzedék (en hongrois). Si la peur du chômage est passée en huit ans de la deuxième à la huitième place des éléments d’inquiétude pour l’avenir, c’est bien la peur de la paupérisation qui truste désormais le haut du podium.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});
Côté démographie, le désir de fonder une famille et de procréation ressortent nettement de cette étude. Mais comme le relève Andrea Szabó – une des contributrices de l’étude interrogée par HVG – la perspective d’un déclassement social peut également agir comme un frein sur la fécondité des couples, en dépit des efforts considérables de l’Etat en matière de politique familiale.
Existe-t-il pour autant une aspiration à changer les choses chez la jeunesse hongroise ? Pas vraiment, si l’on en croit l’étude. Celle-ci présente les jeunes Hongrois comme majoritairement modérés et partisans des valeurs conservatrices qui font le lit et l’ancrage populaire du Fidesz au pouvoir. Selon Andrea Szabó, cette faible inclination pour la radicalité est une constante socio-culturelle en Hongrie, sans doute renforcée par l’expérience communiste et le caractère singulier du régime dominé par János Kádár, dans laquelle la docilité et la passivité politiques étaient socialement valorisées.
Pour la chercheuse, seule un infime segment des jeunes Hongrois expriment son rejet en descendant manifester dans la rue, comme l’illustrent les mobilisations ponctuelles contre la réforme universitaire en 2013 ou contre la « taxe Internet » en 2014. Andrea Szabó rappelle d’ailleurs que l’émigration, à laquelle un tiers des jeunes enquêtés aspirerait, peut représenter une forme comme une autre de protestation.
La Hongrie produit en masse des travailleurs pauvres
L’Image d’illustration a été extraite du film VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan.
Záhoczky Csenge írása
47,46 milliárd dollárnak megfelelő összeggel támogatná az Európai Unió Afrikát az Africa Economic Development Fund keretein belül. Ezen célját az Európai Unió február 6-án jelentette be, amelytől mind a kibocsátó, mind pedig a fogadó országok egyes problémák konszolidálódását remélik. Az Európai Unió és Afrika kapcsolatában természetesen nem ez az első támogatás: a 2000-ben elfogadott Cotonoui Megállapodás – a korábbiakat felváltva és kiegészítve – rögzíti az Unió tagállamainak és a különböző afrikai országoknak a kapcsolatát. Ezen a megállapodáson belül többek között például a legtöbb afrikai országnak preferenciális kedvezményeket nyújt az Európai Unió, valamint a fejlesztési, illetve és a gazdasági és kereskedelmi együttműködés is jelentős.
Kép:twitter.com