The Kishtwar cloudburst on August 26 buried Chesoti village beneath a torrent of mud and boulders, killing at least 65 people, with several still missing. Credit: Umar Manzoor Shah/IPS
By Umar Manzoor Shah
SRINAGAR & KISTIWAR, India, Sep 4 2025 (IPS)
The relentless rain that battered the mountains and valleys of Jammu and Kashmir this August shattered lives and records.
In the span of just 31 days, more than 100 lives were lost, scores of families were displaced, and entire communities devastated, not just by the sheer force of nature but by the uncertainty and chaos that followed.
August 2025 will be remembered for the sheer scale and frequency of the natural disasters it experienced. According to the India Meteorological Department (IMD), Jammu and Kashmir saw its sixth wettest August in 125 years, with 319.3 mm of rainfall; this was 73 percent above the norm.
“We recorded over 30 extreme weather events this month, including flash floods, cloudbursts, landslides, gusty winds, and thunderstorms. At least 14 of these led to fatalities,” confirmed Dr. Mukhtar Ahmad, Director of the Meteorological Department, to Inter Press Service.
The destruction was widespread. Among the most devastating incidents was the Kishtwar cloudburst on August 26, which buried Chesoti village beneath a torrent of mud and boulders, killing at least 65 people, with several still missing. Just days later, a landslide along the Vaishno Devi route in the Jammu division claimed 35 more lives, many of them Hindu pilgrims.
Inside a makeshift shelter near Chesoti, 45-year-old Ghulam Nabi recounted the horror of that night.
“We heard a roar like a thousand waterfalls. There wasn’t even time to scream. The earth shook, and then everything was dark and wet.”
He lost his wife and two children—their bodies found days later by rescue teams sifting through the debris.
“I never thought the mountain would come for us. We always feared the river, but it was the hillside that swallowed my family,” Nabi told IPS News.
In Reasi, 13-year-old Manisha Devi stands at the edge of her ruined home, clutching a photograph of her elder brother, who had traveled to the Vaishno Devi shrine to work as a porter.
“He sent me money so I could buy books. Now, he is gone, and so is our house,” she said.
Experts say the frequency and intensity of these disasters cannot be dismissed as mere chance.
“There is clear evidence that climate change is making rainfall events more erratic and intense, especially in mountainous terrain,” explained Faizan Arif Keng, an independent weather forecaster. “Doda received 290 percent more rainfall than normal. Udhampur, Ramban, and Samba were also hit with more than double their usual rain.”
“The weather patterns are changing. We’re seeing more cloudbursts, intense rainfall in a very short time, triggering flash floods and landslides. These are not isolated events but symptoms of a larger problem,” said Ahmed.
In Ladakh, the story was even more dramatic. “Kargil recorded a 1,530 percent surplus, and Leh almost 900 percent above average. These numbers are unprecedented and should be a wake-up call,” said Keng.
If the rain brought tragedy for some, it spelled economic ruin for others. The closure of the Srinagar–Jammu National Highway, the only road link connecting the landlocked Kashmir valley with the outer world, left thousands of trucks loaded with apples, pears, and plums stranded for days. The result: rotting fruit and plummeting prices.
At north Kashmir’s Sopore Fruit market [Mandi], Asia’s second-largest trading hub, the atmosphere was grim.
“We are staring at losses of around Rs 200 crore (about USD 22 million). If the trucks can’t reach the markets on time, growers lose everything. Last year, we survived a similar crisis, but how many more can we take?” Fayaz Ahmed Malik, president of the Mandi, told IPS.
Grower Abdul Rashid, standing beside his damaged Gala apple boxes, shared his frustration. “I spent all year in the orchard. Now, the apples are ruined. The buyers pay half the rate, sometimes less. How do I feed my family or pay my debts?”
The Kashmir region has endured its deadliest month in living memory. In 31 days, more than 100 lives were lost, scores of families were displaced, and entire communities were left shattered due to rain and landslides. Credit: Umar Manzoor Shah/IPS
The mandi chairman, Bashir Ahmad Basheer, called for urgent government intervention: “Partial traffic movement is not enough. We need priority passage for all fruit trucks. The growers’ livelihoods depend on timely delivery. Every day’s delay is a disaster.”
With the crisis mounting, India’s Ministry of Home Affairs announced the formation of Inter-Ministerial Central Teams (IMCTs) to assess the damage not just in Jammu and Kashmir but across the northern states battered by extreme weather. Teams, comprising senior officials from various ministries, are expected to tour affected districts, evaluate relief efforts, and recommend further aid.
An official from the administration, who asked not to be named, told IPS that the process is now faster than before. The center releases funds quickly after the assessment, without waiting for lengthy paperwork from the states. But the ground reality is that search and rescue operations are still ongoing in several districts.
Official figures show that, in the current financial year alone, Rs 2,090 million (about USD 11.9 million) was released to Jammu and Kashmir under the State Disaster Response Fund, with more sanctioned under the National Disaster Relief Fund.
Despite these efforts, experts warn that more must be done. “We have to move beyond just relief and compensation. There needs to be investment in community-level disaster preparedness, early warning systems, and stricter regulation of construction in vulnerable zones. The people living in these mountains are tough, but they need help adapting to new realities,” says Mudasir Ahmad Mir, a researcher from the University of Kashmir who is working on his thesis on Kashmir’s natural disasters and their impact on livelihoods in the region.
In Chesoti, Ghulam Nabi’s voice carries a plea: “We are simple people. We don’t ask for much. But we want to live without fear every time it rains. Can someone tell us when the next storm will come?”
Not all is lost. Community solidarity has served as a source of hope. Volunteers from neighboring villages, religious organizations, and NGOs have distributed food, clothes, and medicines.
“It’s the people who save each other when the government is stretched thin,” said Manzoor Ahmad, a teacher from Ramban who has been helping coordinate aid efforts.
But the scars run deep. For children like Manisha, every thunderstorm brings back memories of loss. For farmers like Abdul Rashid, the fear of financial collapse shadows the joy of harvest.
“August will end,” said Fayaz Malik at Sopore mandi, “but its wounds will take much longer to heal. We need help, yes, but also understanding and empathy from those in power.”
IPS UN Bureau Report
Follow @IPSNewsUNBureau
Szeptember 6-án avatják boldoggá a második világháború idején vértanúságot szenvedett Bódi Mária Magdolnát. A 24 évesen meggyilkolt lány egyike volt annak a több százezer magyar nőnek, akikre szexuális céllal támadtak rá szovjet katonák. Az 1945-ben bevonuló Vörös Hadsereg tagjai tömegesen követtek el nemi erőszakot, amely generációkon átívelő traumákat hagyott maga után.
Bódi Mária Magdolna egy mélyen vallásos munkásnő volt, akit a Jézus iránti elkötelezettség és a rászorulók iránti odaadás vezérelt. Szülei nem voltak házasok, ezért nem jelentkezhetett szerzetesnek, ám ennek ellenére is szüzességet fogadott. A fiatal lány 1945-ben az életét is feláldozta azért, hogy saját magát, illetve nőtársait mentse az szovjet katonák által elkövetett szexuális erőszaktól.
A 24 éves Bódi Mária Magdolna a hitéért, az erkölcséért és mások védelmezéséért halt mártírhalált, amely a boldoggá avatását is indokolttá tette. A fiatal lány élete végéig hű volt a fogadalmához, így meggyilkolása nemcsak bűncselekmény volt, hanem a vallásüldözés egyik kezdeti megnyilatkozása is.
A második világháború után a nők egyik legsötétebb időszaka köszöntött be Magyarországon. Az 1945-ben bevonuló szovjet katonák tömegesen követtek el nemi erőszakot, amelynek áldozatai között fiatal lányok és idős asszonyok egyaránt voltak. A kegyetlenségek hatására emberek millióinak kellett rettegésben élniük.
Bódi Mária Magdolna mellett több sázezer magyar női áldozat volt, akikre szexuális céllal támadtak rá a Vörös Hadsereg emberei. A túlélőknek évtizedekig hallgatniuk kellett a traumáikról. Sokan az erőszak miatt szerzett sérülésekbe vagy a szégyenérzetbe haltak bele.A háborús megszállás alatt elkövetett szexuális erőszak sokkal inkább a hatalom kifejezésének eszköze volt. A támadások célja a nők megalázása és a férfiak meggyötrése is volt, akik képtelenek voltak megvédeni szeretteiket.
Az otthon maradt idős férfiak sokszor tehetetlenek voltak, míg a fiatalabbak a fronton harcoltak. Litéren Bódi Mária Magdolna halála után a gondnoki házra szerelt szirénával jelezték egymásnak, ha egy nő veszélybe került. A férfiak ilyenkor botokkal és vasvillákkal siettek az áldozat segítségére.
Bódi Mária Magdolna mártírhalála rendkívül megihlette a környezetét, hiszen nem csak a hite miatt halt meg, hanem egyike volt annak a több százezer magyar nőnek, akit ellenállása miatt végeztek ki a szovjet katonák.
A várandós nőket és gyermekeiket sem kíméltékMagyarországon nincs pontos feljegyzés arról, hogy a szovjet megszállás idején hány nő szenvedett el szexuális erőszakot. A katonák a tiltakozás, illetve a védekezés minden formáját szigorúan megtorolták. A kegyetlen történetekről évtizedekig hallgatniuk kellett az áldozatoknak és a hozzátartozóiknak.
A magyarországi adatokra leginkább a korabeli nemibeteg-gondozók kartonjaiból lehet következtetni, miközben a szovjet levéltári anyagok zártsága miatt nem tudni, hogy felelősségre vonhatták-e a katonákat.
A Vörös Hadsereg katonai kódex büntetendőnek minősítette a szexuális erőszakot, azonban csak néhány olyan eset ismert, amikor a tényleges elszámoltatás megtörtént.
A támadók még a várandós nőkön is durva nemi erőszakot követtek el, így a csecsemők sok esetben holtan jöttek a világra, vagy néhány nap múlva meghaltak.A nyugati határvidéken olyan eset is előfordult, hogy egy szovjet katona egy gyermekágyas asszonyt erőszakolt meg. Az áldozat a kislányát is védelmezni akarta, de a támadó ekkor agyonlőtte. A megérkező férj végül puszta kézzel végzett a szovjet katonával, majd fiával együtt elrejtették a holttestet.
Habár a környéken mindenki tudott az esetről, senki sem árulta el, és valószínűleg sok férfi számára adott erőt az apa és a fiú bátor kiállása. Az ellenállás ugyan némi reménnyel kecsegtetett, de óriási kockázattal járt: a szovjet hadbíróság nem ismerte el az önvédelmet, a fegyveres támadásra halálbüntetés vagy több évtizedes börtön járt.
Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant című könyvében arról ír, hogy a szovjet megszállás idején különböző trükkökkel is próbálkoztak a nők. Voltak, akik idősnek maszkírozták magukat, bekormozták az arcukat, vagy nadrágot és férfiruhát viseltek, hogy véletlenül se tűnjenek vonzónak. Biztos garanciát azonban ezek a módszerek sem jelentettek. A legtöbben inkább el sem hagyták az otthonukat, míg mások betegséget színleltek: befecskendezett jóddal vérbajt, piros festékes köpettel pedig tébécét álcáztak.
Előfordult, hogy a nők lekvárral szimuláltak menstruációt, vagy tudatos ápolatlansággal próbálták elriasztani a katonákat. A legnagyobb biztonságot azonban mégis a közösség nyújtotta, a szomszédok, a rokonok és a barátok összefogása némi esélyt jelentett a védelemre.
A háborús nemi erőszakból gyermekek is fogantak, akiknek egy életre megpecsételődött a sorsuk.A korszakban sem a szovjet, sem az amerikai katonák nem voltak kötelezhetők az apaság elismerésére, ezért a gyermeknevelés minden terhe az anyákra hárult.
A szovjet egyenruhásoknak tilos volt külföldi nőkkel házasságot kötniük, így a kapcsolatvállalás nemcsak lehetetlen, hanem veszélyes is volt, mivel a „szeretett” nő börtönbe kerülhetett, a katona pedig saját életét is kockáztatta.
A szexuális erőszak túlélői gyakran egész életükben a félelem és bizalmatlanság árnyékában éltek, gyermekeik pedig sokszor tudattalanul is tovább hordozzák a lelki sebeket.Egy testvérpár édesanyja 1945-ben született egy tiszántúli kis faluban, miután a szovjet katonák tizenhét lányt, köztük a nagymamájukat is megerőszakolták. A család jövőjét mélyen meghatározta az elhallgatás és a szégyen, amely generációkon átívelő traumákat hagyott maga után.
A felnőtté vált nő magányos és magának való volt, majd két gyermeke születése után, 33 évesen rákbetegségben halt meg. A nagymama csak később árulta el a két fiúnak, hogy édesanyjuk egy csoportos nemi erőszakból született.
A kommunista diktatúra, amely örökre elhallgattatta volna az áldozatokatA második világháború végén a szovjet katonák által elkövetett erőszak köztudott volt, mégis csend övezte. Az áldozatok gyakran saját családjuk előtt is titokban tartották a történteket, mert a kommunista hatalom nem áldozatként tekintett rájuk, hanem úgy állította be őket, mintha a „felszabadító szovjet nép” katonái ellen követtek volna el támadást. A megalázott nőknek így nemcsak a traumával, hanem a szégyennel és a retorzió veszélyével is együtt kellett élniük.
A szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakért jogilag soha senkit nem vontak felelősségre. A megszálló hadsereg ráadásul győztesként ünnepeltette magát, és több mint negyven éven át Magyarországon maradt.Az Elhallgatott gyalázat és a Megörökölt gyalázat című dokumentumfilmek szívszorító vallomásokat és történeteket tárnak fel arról, hogy a magyar nőkkel szemben milyen brutalitásokat követtek el a szovjet katonák.
A katolikus egyház igyekezett támaszt nyújtani, de a papokat üldözték, zaklatták és bebörtönözték. Bódi Mária Magdolna története szintén jól ábrázolja a történteket, a lelkiatyáit ellehetetlenítették, boldoggá avatása pedig elképzelhetetlen volt a kommunista rendszerben. A fiatal lány vértanúságáról szóló dokumentumokat elrejtették vagy megsemmisítették.
Lengyelországtól Szlovákián át Magyarországig százezrek maradtak feldolgozatlan traumával, akiknek nem adtak lehetőséget a gyászra és a gyógyulásra. Éppen ezért nyer Bódi Mária Magdolna alakja önmagán túlmutató jelentőséget, hiszen benne azoknak az asszonyoknak a sorsára is emlékezhetünk, akiknek történetét elhallgattatták, és akik sokszor hamarabb haltak meg, mint hogy a hallgatásuk véget érhetett volna.
Forrás: hirado.hu
Kiemelt kép: A Vörös Hadsereg egyik gépkocsis alakulata benyomul Magyarország területére, 1944 szeptemberében (Fotó: MTI/TASZSZ)
The post Bódi Mária Magdolna története több százezer magyar nő tragédiáját hordozza appeared first on Kárpátalja.ma.
A megyei tanács fenntartásában működő Ungvári Tudományos területén új sportinfrastruktúra-létesítményt adtak át. Erről Viktor Mikita, az Elnöki Hivatal helyettes vezetője számolt be szeptember 3-án.
Az eseményen jelen volt Andrij Sevcsenko, az Ukrán Labdarúgó-szövetség (UAF) elnöke, a helyi önkormányzat és a vállalkozói szféra képviselői, valamint nemzetközi partnerek.
Miktia kiemelte, a projekt célja, hogy korszerű feltételeket biztosítson a fiatalok fizikai fejlődéséhez, pszichológiai ellenállóképességéhez, valamint a sporthoz való hozzáférésükhöz. Az intézményben olyan gyermekek is tanulnak, akik a frontvonalról vagy ideiglenesen megszállt területekről érkeztek, illetve sok diák szülei jelenleg a hadseregben teljesítenek szolgálatot
A kezdeményezés eredményeként új, 50 férőhelyes korszerű kollégium épült, megújult a nagyméretű füves futballpálya automata öntözőrendszerrel, valamint új kosárlabdapályát alakítottak ki és további területrendezést végeztek.Viktor Mikita hangsúlyozta:
– A beruházás egy évvel ezelőtt még csupán közös elképzelés volt, mára pedig egy európai szintű, működőképes létesítmény jött létre, amely több száz gyermek számára jelent valódi lehetőséget a fejlődésre.
Az új létesítmény mintaként szolgálhat a 2026-ra tervezett hasonló projektekhez más ukrán megyékben.
Mikita szerint a háborús körülmények ellenére a jövő nemzedékébe történő befektetés kiemelt feladat, hiszen a gyermekek számára biztosított megfelelő infrastruktúra az egész ország jövőjét alapozza meg.
The post Modern sportbázist kapott az Ungvári Tudományos Líceum appeared first on Kárpátalja.ma.