Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

A francia álláspont az ukrán kérdés kapcsán

A kétoldalú kapcsolatok fejlődése
A kétoldalú kapcsolatok tekintetében a legfrissebb esemény a Fabius és Kojara miniszterek által 2013 június 5-én aláírt megállapodás. Ukrán elnök 2010-ben járt utoljára Párizsban, miniszteri szinten Pavlo Klimkin és Konstantin Hrycstcsenkó külülgyminiszter-helyettesek 2011 június 14-én illetve szeptember 7-én, Serhyi Tihipko miniszterelnök-helyettes pedig 2011 december 1-én járt Párizsban.

Francia részről Thierry Mariani közlekedésügyi miniszter 2012 március 2-án járt Kijevben, Mikhailo Kulynyak kulturális miniszter 2012 november 21-22 között járt Párizsban egy Louvre-kiállítás alkalmából. Leonid Kojara külügyminiszter 2013 június 5-én járt Párizsban. A francia köztársasági elnök Janukoviccsal az események előtt utoljára 2013 november 29-én folytatott eszmecserét Vilniusban.

Kereskedelmi kapcsolatok Franciaországgal
Az 1990-es években Ukrajna kereskedelmi jelentősége a franciák szemében még kb. Ciprus ill. New-Zeeland szintjén állt. Jelenleg Franciaország Ukrajna 27. export-célországa, míg az import tekintetében 9. helyen áll. 2009-ben, a pénzügyi válság hatására 38,5%-al csökkent a kereskedelem volumene, azóta fokozatosan emelkedik. A kereskedelem volumene 2011-ben 333,1 millió euró volt, ez még mindig lényegesen elmaradt a krízis előtti 603 millió eurós értéktől. A francia export főleg kémiai termékekből, parfüm és kozmetikai cikkekből, gépekből és agrártermékekből áll.

Ukrajna Franciaország felé agrár,- (gabona), bányaipari és élelmiszeripari termékeket exportál. Franciaország 2012-ben a hetedik legjelentősebb beruházó állam volt az országban, a teljes beruházások 4,5%-át lefedve a bankszektorban és az élelmiszeriparban. 2011 decemberében ülésezett legutóbb, ötödik alkalommal, a Lellouche és Thipko vezette Vegyes Gazdasági Bizottság. Évente az UBIFRANCE rendezésében sor kerül egy francia-ukrán baráti találkozóra Párizsban.

A francia-ukrán együttműködések területeiről a szokásos kulturális területeken túl elmondható, hogy két francia attasé felügyeli a mezőgazdaság és az igazságszolgáltatás területeit és 10 ukrán városban működnek az AF (Alliance française) helyi képviseletei. 40 testvérvárosi kapcsolat épült ki, Marseille és Odessza pl. testvérvárosok, Kijev és Toulouse pedig konkrét projekterkről tárgyaltak az ukrán események előtt.

Az EU által finanszírozott ukrajnai programokban az alábbi területeken vesz részt Franciaország : közlekedés, szociális rendszer fejlesztése, rendőrség, közút-biztonság, adminisztráció, vízkezelés, adósságkezelés.

A palagáz-projekt
Ukrajna jelentős palagáz kapacitással rendelkezik, becslések szerint Európában a negyedik legnagyobb készletekkel. (Miközben Franciaországban a palagáz kitermelése jelenleg tiltott) és a Gazprommal való együttműködés során jelentős tapasztalatokat szereztek a kitermelés technikai oldalát illetően, melyet ukrajnai kitermelések során is hasznosíthatnak.

Az ukrán fél szerint az üzletben 1,8 milliárd eurós lehetőség rejlik (erről François Hollande elnök 2013 novemberében Vilniusban is egyeztetett az ukránokkal.) Az egyeztetéseket főként az Ukrajna-Franciaország baráti csoport keretében folytatják (Hervé Morey vezetése alatt). Ugyanakkor a Total nem tervez jelenleg (és a krízis előtt sem tervezett) jelentősebb ukrajnai beruházásokat.

Erre azonban mégis sor kerülhet, amennyiben az orosz beruházások körül problémák merülnének fel és megakadnának (mint a Shtockman vezeték esetében.)
A franciákat a verseny is erre kényszerítheti, lévén Ukrajna az ExxonMobillal, a Schellel és az orosz-román Petrommal már aláírt palagáz-kitermelési szerződéseket a Fekete tenger térségét illetőleg. (Becslések szerint itt 8-10 milliárd köbméter gázt lehetne évente kitermelni).

Ugyanakkor Ukrajnában erősödött a palagáz-kitermelést ellenzők száma, mert a kitermelés nagy mértékben károsítja a környezetet. Magyarán a franciák szívesen részt vennének az ukrán palagáz kitermelésében, míg saját országukban a kitermelés hatóságilag tilos. Ukrajna kinyilvánította azt a szándékát is, hogy szeretne tárgyalási tapasztalatokat is szerezni a franciáktól (GDF Suez), mely utóbbiak sikeresen lobbiztak az oroszoknál olcsóbb gázért.

Orosz kapcsolatok vs ukrán kapcsolatok
A nem hivatalos francia álláspontot alapvetően meghatározhatja az a tény, hogy az Oroszországgal való kapcsolatok volumene nagyságrendekkel nagyobb, több mint 27-szeres. Franciaroszág Oroszország 3. exportcélja és 3. az importáló országok között. A francia export mértéke 9,1 milliárd euró, 11 év alatt ötszörösére nőtt. (v.ö. Ukrajna : 333,1 millió euró). Az orosz kapcsolatok és eurázsiai projektek volumene nem teszi azt lehetővé, hogy az ukrán kapcsolatok miatt ezeket kockáztassák, főként nem, hogy ezeket esetleg « beáldozzák ».

Ugyanakkor Ukrajna hadereje kezd nagyon elavult lenni. A franciák fokozottan figyelik, hogy hadiiparuk számára milyen új lehetőségeket kínál az új helyzet, ha már a Rafale eladások tárgyalásai Indiával 2014 február végén jelentős előrehaladást mutattak fel (bár csak 2014 végére - 2015 elejére várható a szerződés aláírása). A franciák nemcsak a gépeket, hanem a technológiát is el fogják adni, azaz helyben fognak összerakni a 126-ból 108 gépet.

Ukrajna kapcsán ugyanakkor a várakozások jelenleg még nagyon mérsékeltek, mert úgy gondolják a nyugati (uniós) mentőcsomagot Ukrajna nem a védelmi kiadásokra fogja fordítani, ugyanakkor az orosz fenyegetés annyira kézzelfoghatóvá vált, hogy nem kerülhetik el az eszközpark modernizációját.

Ami az ukrajnai kisebbségek kérdését illeti, Franciaország közismereten a kisebbségi érdekérvényesítés ellen van, nem támogatja a kisebbségi jogokat, nyelvhasználatot (stb.). (Koszovó elismerése ennek ugyan ellentmond, de annak is megvan a sajátos oka.) Nem írta alá a kisebbségi jogok európai chartáját (az Európa Tanács keretében) mert ez 30-40 dialektus és "tájnyelv" (patois) elismerését jelentené : Annak idején igen kemény kézzel kellett ezeket pacifikálni, letörni a hadsereg nevelése által illetve a Jules Ferry féle oktatási rendszereben. Franciaország nem engedheti ki a szellemet a palackból, már csak a forrongó Korzika miatt sem.

A védelmi együttműködés területei
A francia-ukrán védelmi együttműködés területei a következőeket fedik le : évi több tucatnyi konkrét esemény köré szerveződik, segítséget nyújtanak a belbiztonsági erőknek, akríziskezelésben és az adminisztatív kapacitások kiépítésében.
Az ATALATA EU-s hadműveletben a francia haditengerészeti erők 2013 erején kis ideig együttműködtek az ukrán flotta zászlóshajójával a szomáliai térségben (a hajó azóta átállt az oroszokhoz.) A franciáknak tudomásuk van arról, hogy szerb egységek is érkeztek a Krímbe (Milutin Malisics és csapata), hogy segédkezet nyújtsanak azoknak a krími kozák és orosz csapatoknak, akik a délszláv háborúban szintén önkéntesként segítették a szerbeket.

A francia diplomáciának nagyon kevés eszköze van Putyinnal szemben, ugyanakkor meg kell tartania a kényes egyensúlyt, mert az ukrán kérdés nem ér annyit, hogy miatta beáldozzák az orosz kapcsolatokat. Azzal, ha "keménykednek" Putyinnal szemben, csak meggyorsítanák a hidegháborús visszarendeződést, a kommunikációs-egyeztető csatornák befagyását, ami viszont nem cél.

A kapcsolatok uniós dimenziója és az orosz célok
Ugyanakkor az is messziről látszik, hogy az EU-nak a görög és egyéb válságok után nincs annyi tőkéje, amivel konszolidálni tudna egy Ukrajna méretű országot, így az ukránokat csak hitegetni lehet. Csak ezért nem fognak egy 2013 nyári krízishez hasonlót megkockáztatni, azzal, hogy az oroszok ismét elzárják a gázcsapokat. Az olajárak emelkedése érzékenyen érintette az európai országok gazdasági-konszolidációs törekvéseit - a Hollande adminisztrációnak nagyon nem hiányzanak a további gazdasági problémák, ezért csak a médiában mutatják magukat "keménynek", mert ez alapvetően mindig növeli a népszerűséget, de ténylegesen nem áll a franciák szándékában az oroszokkal konfrontálódni.

Ráadásul az orosz kapcsolat elmérgesedése nem állna meg Oroszország határainál, hanem befagyasztaná az iráni, a szíriai és az afghanisztáni konfliktusok közös-megegyezéses kezelését, melyet a francia diplomácia berkeiből szintén nem akar senki. Eközben még mindig nem látják át Putyin miféle sakkjátszmába kezdett és meddig hajlandó elmenni. Arra is panaszkodnak, hogy kelet-európai partnereiktől teljesen megbízhatatlan információkat kaptak, például azt, hogy az oroszok a Krímben teljességgel lemondtak a katonai opcióról - majd pár nappal később mégis orosz csapattelepítések történtek.

Az sem világos, hogy a Krím most valóban stratégiai jelentőséggel bír-e, vagy Putyin csupán tesztként használja egy chicken run féle játszmában (mint a kubai rakétaválság, vagy Hitler annexiói) tesztelve a nyugatot, hogy meddig mehet el, milyen válaszlépéseket képes adni.
2013 szeptember 14-én az orosz álláspont miatt a szír kérdésben Obama már annulálta a szentpétervári G20-on való részvételét, de érdemben semmi nem történt. Ez az oroszokat felbátoríthatta, hogy tovább léphetnek. Mi is történt ugyanis? Az, hogy 10 napra rá megállapodtak a közös fegyverzet-ellenőrzésről. Az egészben megint az EU járt rosszul hiszen a szuperhatalmak - újfent, egy alkalommal többször - teljesen ingorálták a véleményét és még csak nem is egyezettek vele...

Grúzia példája pedig tényleg minden alapot megad arra, hogy folytassák az oroszok azt, amit elkezdtek : 6 évvel az események után Dél-Oszétiában és Abkháziában vígan tovább állomásoznak az orosz csapatok, Grúziában megbukott a nyugatbarát Szakasvili és 2013 november 17-től az oroszbarát Margelachvili elnök került hatalomra. Az akkor még miniszterelnök Putyin most (újra) államelnök, Oroszország Szocsiban olimpiát rendez(het)ett.

A franciák szerint semmilyen tényező nem mutat abba az irányba, hogy Oroszországnak azért kéne változtatnia agresszívabb politikáján, mert ebből valamiféle kára származhatna. Ehhez jön hozzá az a tény, hogy a kelet-európai cordon sanitaire-t teljes mértékben kezdi a NATO és az EU elveszteni, az itteni államok kezdik belátni, hogy inkább az oroszokkal kell jóban lenni, mert a nyugatiaknak csak a "szája jár" és ha a baj van akkor túl messze vannak.

A hivatalos és a valós francia álláspont különbözősége
Franciaország hivatalos úton kifejezésre juttatott véleménye ugyanakkor nem meglepetés, az amerikai és az európai uniós álláspontot tükrözi, azok figyelembe vételével lett kialakítva. Elítélik az orosz agressziót, kiállnak Ukrajna stabilitása mellett. Hollande véleménye szerint a Krímben az ukrán hatóságok engedélye nélkül nem lehet népszavazást tartani az önállóságról (melyet jelenleg márc. 16-ra terveznek).

Hollande a krími legitim parlamentet « pszeudo-parlamentnek » tartja és láthatólag a (korábbi) ukrán ellenzék Klicskó-féle szárnya felé nyitott (Klicskót március elején személyesen is fogadta az Elysée-ben). Ugyanakkor elismerte a Krím autonómia jogosságát és a terület évszázados, Oroszországhoz fűződő kapcsolatait.
Franciaország Oroszország ellen szankciókat hirdetett meg, felfüggeszti a vízum-tárgyalásokat, mely pár száz orosz oligarchát érinthet ugyan, de Oroszországot azért nem érinti súlyosan. Az mindenesetre furcsa, hogy hangadóként Hollande Franciaországa és az USA március 8-án további szankciókat helyezett kilátásba. Ennek valószínűleg belpolitikai okai vannak, hagyományosan igyekeznek a népszerűséget hozható témákat a francia elnökök (Chirac, Sarkozy, Hollande) meglovagolni.

A hatami tényezők olyan fordulatot vetetettek napjainkra, hogy a tárgyalásos diplomácia - 10-15 év után ismét - visszaszorulóban van, és ismét jóval erősebb mértékben esik latba az erő-diplomácia, hogy melyik ország milyen hadsereget tud érvei mellé (mögé) felsorakoztatni. És mivel éppen a Nyugat indult el ezen az úton, ami az oroszok érvelése alá adja a lovat, (Irak, Koszovó, Líbia esetei), nem sok diplomáciai érv és erkölcsi tőke maradt az állami szuverenitás védelmére, illetve a kisebbségi jogok megvédése terén.

Kettős mérce a nagyhatalmi játszmákban
Ha Grúziában még akadtak is problémák, de a Krím és Koszovó kérdése nagyon is hasonló dolgokról szól, mégpedig a nagyhatalmi befolyás kiterjesztéséről, kisebbségjogi-humanitárius álca alatt : Az oroszok joggal kérdezhetik, hogy miért a kettős mérce, az egyik esetben miért igen, a másikban miért nem? Csak azért, mert az egyik mellet az amerikaiak, a másik mellett az oroszok állnak? (Ráadásul Koszovót 5 uniós tagállam máig sem ismeri el, ld. főként Görögországot és Spanyolországot.)
Ehhez jön még hozzá, hogy Oroszország nem emésztette még meg, hogy Líbia kérdésében milyen mesterien megvezették azért, hogy az ENSZ BT-ben ne vétózzon. Az oroszok -amennyiben hitelt adhatunk érvelésüknek - komolyan gondolták, hogy Líbia kapcsán csupán a civil lakosság védelméhez való hozzájárulásként adják le a szavazatukat. Aztán ez a "védelem" valahogy átalakult nagy arányú francia és angol katonai beavatkozássá, a humanitárius beavatkozás a "rezsim eltakarítását" vonta maga után, ami eredetileg nem lett volna orosz cél.

Az angolok és franciák cseppet sem zavartatva magukat a nemzetközi embargókat "elegánsan" megsértve dobtak le különleges alakulatokat és fegyvereket a lázadóknak, és még az EU is fegyveres misszióra készült. A hiba ott csúszott a számításba, hogy az ENSZ "nem vette be" azt a humanitáriusnak álcázott európai "kamu-missziót" (EUFOR Libya), mely a valóban semleges ENSZ humanitárius-egészségügyi csapatok mellett dobott volna katonákat és fegyvereket partra kizárólag a felkelők segítésére. (Úgyhogy az OCHA 2011-ben lényegében megvétózta a líbiai EU-missziót.) Most, 3 évvel az események után Líbia teljes káoszban van - az oroszok szerint ehhez vezet, ha a Nyugat beavatkozik (v.ö. Grúzia, Oszétia, ahol viszonylagos nyugalom van.)

Politikailag pedig lényegében nem sok különbség van Timosenko és Janukovics között, mindkettő korrupt oligarcha, akik nem éppen demokratikus eszközökkel számolnak le ellenfeleikkel. Az EU nehéz helyzetbe került, még a maradék demokrácia-látszata is elveszik, hogy az általunk támogatott ukrán forradalmárok első lépései a kisebbségek elleni fellépésben manifesztálódnak (nyelvhasználat tilalma) és félő, ez csak az első lépésük.

Nem igen maradt milyen érvet felhozni az oroszok ellen, akik jelenleg épp a kisebbségi kártyát játszák ki. Nem csoda, hogy az orosznyelvű oblasztyok (Odessza, Karkov, Donyeck, ..összesen 8) sorra a Krímhez akarnak csatlakozni.

Dr. Türke András István

Undefined