Mennyire vehetőek komolyan a francia "szankció-fenyegetések" Oroszországgal szemben ?

A kérdés nagyhatalmi háttere, EU- és magyar vonatkozása
Dr. Türke András István Ph.D

Franciaországnak egy időben kell fenntartania a francia diplomácia (megmaradt) erejét, a jó kapcsolatot az oroszokkal (hogy ne legyenek sztrájkok, és ne essen vissza a gazdaság) és a jó kapcsolatot az amerikaiakkal (hogy lehessen még egyáltalán francia külpolitikáról beszélni).

Laurent Fabius először 2014 március 17-én jelentette be még a Krím kapcsán, hogy amennyiben "az oroszok folytatják azt amit csinálnak" akkor Franciaország komolyabb lépéseket fog tenni Oroszország ellen, ez pedig elvezethet ahhoz, hogy leállítják a BPC helikopterhordozók eladását Oroszországnak. A francia elnök egyben a többi európai államot újabb szankciók elfogadására szólította fel. Legutóbb május 17-én hangzott el hasonló fenyegetés a gallok részéről, de a helikopterhordozó-üzletet immár nem tervezik felmondani.

Elsőre úgy tűnhetett, hogy itt jóval komolyabb fenyegetésről van szó, mint holmi EU-s szankciók, vízummegvonások és bankszámla befagyasztások. Alábbiakban leírjuk mindezt miért nem lehet(ett) túl komolyan venni, a szankciók ezúttal is látszat-tevékenységet takarhatnak.

Először is figyeljünk a megfogalmazásra, márciusban még így fogalmaztak : "Ha az oroszok folytatják" tehát nem azonnal, megtorlásul a krími machinációkért, hanem csak akkor, ha az oroszok tovább lépnének, mely időközben a donyecki eseményekkel mintha be is következett volna. Úgy tűnt a francia diplomácia számolt a "Krím elvesztésével" és ebbe hallgatólag, a színfalak mögött bele is egyeztek. De Kelet-Ukrajna esetleges elszakítása már számukra sem elfogadható. A franciák áprilisban még úgy vélték az események egy ideig megállnak.

Másrészt figyeljük meg, hogy mivel fenyegettek és itt némi háttérinformációkra kell utalnunk. A francia hadiipar igencsak rosszul áll, még mindig a levegőben lóg az a néhány megrendelés is (pl Rafale/India) ami az utolsó szalmaszálat jelentette. Az állami megrendelések is csökkentek. Nem azért, mert a hadiipari lobbi ereje csökkent volna, de 90% feletti GDP arányos államháztartási hiány mellet, e leminősítések elkerülése végett is kerülni kell a nagy volumenű kiadásokat főként a védelmi ipar területén.

Tehát nem biztos, hogy az oroszok vesztenének többet a pár éve oly nehezen megszerzett üzleten, hanem a francia cégek (méghozzá főként a hajót gyártó DCNS). Egy ilyen üzenet a jövőre nézve egyébként is öngyilkosság lenne a francia vállalatok egészére, mert ilyenre 1991 óta nem volt példa : Ha adott állam politikája nem tetszik, akkor egy már megrendelt (adott esetben kifizetett) üzletet is letilthat a francia magas politika. (Ki akarna egy ilyen gyártótól rendelni? Még akkor is, ha ilyen technológia most lényegében csak brit és amerikai (esetleg spanyol) részről lenne - illetve a szolidaritás miatt : nem lenne - biztosítva, bár az oroszok saját fejlesztésben is gondolkodnak.

Pár éve még Chirac elnöksége alatt volt pár botrányos-titkolt körülmények közötti fregatt-eladás (tajvani ügy, szaúdi ügy - utóbbi sem a demokráciájáról híresült el), mert a megrendelések úgy kívánták. Valamint ott volt a pakisztánnak eladott tengeralattjárók ügye is. Utóbbi kettő kapcsán Balladur és Chirac választási kampányaihoz folyt be nem csekély összeg.

Harmadrészt el kell ismerni, hogy a francia világpolitika Amerika-függősége és az amerikai barátság megőrzése - a korábbi Sarkozy-féle szimpátia helyett - jelenleg pusztán és kérlelhetelen gyakorlati okok miatt a legfelsőbb politikai szinteken egyszerűen nem kérdőjelezhető meg.

Miért?

Franciaország Sarkozy alatt szerencsétlenül, de pénzügyileg indokoltan, hosszú távra lemondott a folyamatos globális jelenétről (tegyük hozzá : ezzel együtt az EU is lemondott erről), hogy érdekeit világszerte bármikor katonai erővel is ki tudja kényszeríteni. Egy darab repülőgéphordozó ugyanis béna kacsa, a karbantartás idejére kell egy másik, azaz, hogy minden pillanatban legyen bevethető hordozó. (Líbia esetében a De Gaulle karbantartási munkálatai jelentettek gondot). A globális jelenlét tehát elúszott, maradt viszont a "hátsó udvar", Afrika.

Afrikát jelenleg sem egyszerű a franciáknak megközelíteni, mert épp (jó esetben is 5-10 éves) hiátus alakult ki a kevésbé átgondolt hadiipari projektek és a stratégiai tervezés hiánya miatt : azaz jelenleg aggasztóan kevés légi utántöltést végző francia gép áll rendelkezésre (kb. 11) és ezekből 3 csak Európában vethető be, annyira öreg. További 3 folyamatosan Afrikában van, plusz a rotációs karbantartások miatt folyamatosan kivont 3... tehát a líbiai és a mali beavatkozás francia részről amerikai hinterland nélkül elképzelhetetlen ábrándot jelentenének napjainkban. Mert a BPC-k jók - ld. lejjebb, hogy miért - de légi támogtás nélkül nem sokat érnek azért.

Az amerikai jóindulat megtartása, a különutas francia politika mellőzése a gaullista-nemzeti érdekek némileg félretételével azért is alapvetően fontos, mert az amerikai jóindulattól függ - most sokkal erősebben, mint akár 5 éve is - hogy a franciák a saját "hátsó udvarukban" (ld. Mali, KAK) be tudnak-e avatkozni vagy nem vagy ezek a területek esetleg teljesen elkezdenek kicsúszni a kezeik közül. Ez nem csak francia érdek, hanem magyar és uniós is, mert ha az afrikai olajforrások (és egyéb bányakincsek, pl. uránium) felett semmilyen európai ellenőrzés nem lenne, akkor még inkább főként az oroszokra kell hagyatkozhatunk. Iránhoz például érdekeink ellenére az USA és Izrael szövetsége miatt nem közeledhet az EU, legutóbb erre még Sarkozy előtt Dominique de Villepin külpolitikája adott volna lehetőséget francia részről.

Negyedrészt el kell ismerni, hogy az üzlet eleve komoly negatív médiavisszhangot kódol a francia fél számára 2014 folyamán. És itt tudunk visszakanyarodni a BPC-hez is a "hátsó udvar kérdése kapcsán". Mi is az a BPC miért jött létre? A koncepció a globális jelenlét melletti "regionális jelenét" koncepciójára épül, méghozzá afrikai dimenzióban. Míg az előbbihez repülőgéphordozó kell, utóbbihoz olyan speciális hajókat fejlesztettek, melyek egyszerre parancsnoki-kommunikációs egységek, hadikórházak, ellátmány-szállítók, valamint komplett partraszálló egységeket, tankokat és helikoptereket is tud egyidőben mozgatni, tengeralattjáró- és kommandóbázis, (stb.).

Magyarán épp az afrikai államok - melyek légiereje elhanyagolható - belügyeibe való beavatkozásra kiválóak. (Ezen hajók megfelelői pl. a briteknél és az USA-nal is megvannak, de a francia verzió jelenleg a legpolivalensebb és a legmodernebb.) Természetesen a BPC és a repülőgéphordozó nem egymást kizáró tényezők, sőt a kettőt együtt bevetve lehet a leghatékonyabban fellépni : Ez ugye francia részről nem megy, de ezt ismerték fel az oroszok, akik a koncepciót kezdetektől fogva kiemelt figyelemmel kísérik. Ráadásul a BPC projekt hajói moduláris elemekből épülnek fel a megrendelő kívánsága szerint. Az orr és a tatrész között 4-6-8-... legószerűen egymásba kapcsolható elemből izlés szerint hosszabb vagy rövidebb verziók rendelhetők.

Tehát a franciák mellett az oroszok is stratégiát építenek erre a típusra globális terjeszkedésüket elősegítendő, azaz a franciáknak jelenleg cseppet kínos azért, hogy "fegyvert adnak az oroszok álmaihoz". Ha a francia hadiipar nem függne jóval 50% felett az exporttól, akkor a hajó - mint az amerikaik számos produktuma - már rég "COCOM-listás" lenne az oroszok és egyéb feltörekvő hatalmak felé.
A megrendelt két hajót 2014 vége felé és 2015-ben kell leszállítani az oroszoknak. A hajók neve...nos Szevasztopol és Vlagyivosztok. Nem tudni az oroszok melyiket veszik át előbb, de nagyon kínos lesz a franciáknak a média headline-jei : "Ma a franciák átadták Szevasztopolt az oroszoknak". Nem is kell nagy csúsztatás, hogy ebből a Krím egészére asszociáljanak. Ezt Laurent Fabius külügyminiszter is érzi, szinte kódolt a francia diplomácia elleni újabb nagy támadási felület.

Ötödrészt Franciaországban mégiscsak egy szocialista kormányról van szó, melynek kebelén a breton hadiipari lobbi erősebb, mint valaha. Tudjuk, hogy pl. azért épül(t) a stratégiai racionalitást felülírandó 3 db. nukleáris rakétákat szállító atomtengeralattjárók (SSBN) helyett 4 db., hogy az adott gyártósort ne kelljen évekre leállítani, míg az egyes programok megrendelései futnak. Általában ahogy az egyik SSBN program véget ér, úgy kezdődik az új SSN - nukleáris támadó-tengeralattjáró - program. A flottaprogramoknál ugyanígy.

Az utóbbi évek hazai rendelés-csökkentései között ezekbe "applikálták" a külföldi megrendeléseket (dízel-tengeralattjárók Indiának, Chilének, Brazíliának és Malajziának ; BPC az oroszoknak), hogy ne kelljen leépíteni, elbocsátani. A breton lobbi helyi ereje nagyrészt ezen múlik, hogy meg tudják-e tartani a munkahelyeket, vagy újabb üzemeket kell bezárni. Namost, ha az oroszoknak nem szállítják le a hajókat mihez kezdenek vele? (Jelenleg a franciáknál 3 van szolgálatban, épp elég azokat fenntartani.)

Hatodrészt a francia katonai adminisztráció azért nem zárja ki a magas politika részéről a meglepetés lehetőségét sem, de erre nagyon kevés esélyt látnak. Sarkozy elnöksége alatt gyakorlatilag sorozatban történtek a politikai-katonai racionalitással teljesen szembemenő lépések (pl. Líbia megtámadása, Tibet pártolása Kínával szemben, Szíria : szakítás Assad-dal). Jelenleg abban minden megkérdezett egyetért, hogy a (katonai, külügyi) adminisztráció és az elnök kapcsolata Hollande alatt jóval jobb.

Ugyanakkor vízválasztó lehet, hogy - amerikai nyomásra - egy olyan gyenge elnök, mint Hollande hogyan reagál, képes-e akár Franciaország érdekeivel szembe menve Sarkozy nyomdokaiba lépni, mint ezt például Szíriában is megtette már, bár annak a lépésnek jóval kisebb volt a tétje.

Összefoglalva tehát a franciák helyzete igencsak összetett, borotvaélen táncolnak, mert mindenképpen rosszul tudnak csak kijönni az egészből, mind bel- és külpolitikailag, mind az amerikai és az orosz kapcsolatok irányában.

A gyorselemzés rövidebb verziója megjelent a Magyar Külügyi Intézet blogján is.