This is Tuesday’s edition of our Brussels Briefing. To receive it every morning in your email in-box, sign up here.
Turkey's Ahmet Davutoglu, left, at a post-summit press conference early Tuesday morning
It has become customary to assume EU summits aimed at tackling the ongoing refugee crisis produce much rhetoric but little meat. But last night’s gathering of European leaders with Ahmet Davutoglu, the Turkish prime minister, may prove the one that broke the rule.
In talks that went on for 12 hours, the two sides emerged with the outlines of a deal that, if finalised next week, is as sweeping in its implications as it is in its substance. The German-engineered plan would allow the EU to turn back almost all migrants washing ashore in Greece and return them to Turkey. But the price will be high: in addition to billions of additional European aid to Ankara, the EU would expedite a long-dormant visa liberalisation programme that could provide Turkish nationals visa-free travel into the EU’s passport-free Schengen zone as soon as June.
That a significant deal was in the offing was clear late last week when Donald Tusk, the European Council president, travelled to Ankara and received strong signals that Mr Davutoglu was open to a massive programme of refugee returns. But the plan now on the table is significantly more ambitious than the one Mr Tusk was considering. It was driven almost entirely by Mr Davutoglu and Angela Merkel, the German chancellor, with the help of Mark Rutte, her Dutch counterpart and holder of the EU’s rotating presidency. The EU’s nominal leaders (Mr Tusk and Jean-Claude Juncker, the European Commission president) were almost entirely cut out of the deal-making, which began in earnest when the Turkish, German and Dutch leaders held a pre-summit meeting on Sunday. In her press conference, Ms Merkel acknowledged as much, saying Mr Davutoglu presented new demands at the Sunday meeting – and she endorsed them wholeheartedly.
Read moreAz Európai Unió és a NATO együttműködése napjaink egyik leghasznosabbnak bizonyuló katonai összefogása az Európát lassan két éve folyó migránsválság kapcsán. A két szervezet tagállamai nagyban átfedik egymást, ami elősegíti az integrált beavatkozást a Földközi-tenger, az Adriai-tenger és az új trendnek számító orosz-norvég útvonal embercsempészei ellen.
A két szervezet közötti kapcsolat 2016 februárjától tekinthető kézzelfoghatónak, azonban már a tavalyi évtől közeledés látszott a NATO és az EU-t képviselő Frontex műveletei között.
A Frontex az EU 2004-ben alapított, varsói székhelyű intézménye, mely a kezdetektől koordinálta a tagállamok határőrizeti szerveit. Első, a migránsválságra reagáló művelete az úgynevezett „Poseidon-művelet” volt, mely a Délkelet-Európára irányuló fokozott határrendészeti és hírszerzési műveleteket foglalta magába 2014 márciusától az év végéig, főleg Bulgária és Görögország területein. A műveletben résztvevő erők elsősorban a szárazföldön tevékenykedtek. Az Unió erre szánt költségvetése 2,25 millió euró volt, mely a rá következő művelet költségvetéséhez képest meglepően alacsony összeg.
A Frontex második, már a NATO-val együttműködő művelete 2015-ben kezdődött meg „Triton” néven, és a Poseidonnal ellentétben már jóval nagyobb hangsúlyt fektet a Földközi-tenger és Adriai-tenger védelmére. Az elsősorban Olaszországot és Görögországot érintő művelet az Europollal és a nemzetek hatóságaival közreműködve tartotta ellenőrzése alatt a Földközi-tengert annak érdekében, hogy az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkező embercsempészetet visszaszorítsa. A NATO-val való együttműködést ékesen bizonyítja, hogy a művelet megkezdését már több, nem EU tagország is aláírta, mint például Norvégia vagy Izland.
„Drámaian megnöveljük jelenlétünket a Földközi-tenger centrumában annak érdekében, hogy támogassuk az olasz hatóságok parti őrizeti munkásságát a határvédelem és az életmentés érdekében. Már így is túl sok haláleset történt a vizeken” – nyilatkozta Fabrice Legerri, a Frontex ügyvezető igazgatója.
A segítségnyújtás mértéke valóban sokkal többnek bizonyult, mint a Triton előtti művelet idején: az Európai Bizottság csak a tavalyi évben összesen 26,25 millió eurót fektetett mindkét terület támogatásába, az idei évre pedig további 45 millió eurót kívánnak a műveletekre fordítani.
A pénzügyi növekedésen túl a felszereltség is javult, hiszen a Poseidon kizárólag szárazföldi műveletével ellentétben a Triton már tengeri és légi flottával rendelkezett. Számszerűsítve 3 repülőgéppel, 2 helikopterrel, 6 parti és 12 nyíltvízi járőrhajóval, illetve elemző és felderítő egységekkel.
Követve azonban tavaly nyáron egyre súlyosbodó válságot, korántsem nevezhetjük teljes sikernek a műveletet. Ezt felismerve az EU úgy döntött, hogy gyökeres változtatásra van szükség a műveletek hatékonyságának növelése érdekében. A Frontex előző év december 17-i közleményében jelentette be a Poseidon megreformálását, mely bár ugyanazon szektorban, de jóval több és korszerűbb felszereléssel támogatná a már javában folyó műveletet.
A NATO-val való szoros együttműködés egészen februárig váratott magára, amikor is Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára bejelentette az EU-val való együttműködési szándékát. Az összefogás elsősorban Németország, Görögország és a nem EU-tag, de a válságban nagyon is érintett Törökország kezdeményezése. Ezen országok a szervezet közreműködésével akarnák felszámolni az illegális embercsempészetet az Adriai-tengeren és a Földközi-tengeren egyaránt.
Jens Stoltenberg február 11-i brüsszeli beszéde alapján német vezetésű lesz az a tengeri flotta, melyet a szervezet minél hamarabb útjára indítana. A The Guardian további hírei szerint a haditengerészet műveletein túl a NATO által biztosított repülőgépek szintén megkezdik feladataik ellátását, mely során a görög és török parti őrséggel együttműködve megfigyelés alatt tartják a migránsokat szállító hajók és csónakok mozgását.
„Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a már úton lévő hajókat visszairányítjuk, sokkal inkább azt, hogy a NATO hozzájárul az emberkereskedelemben résztvevő bűnözői hálózatokról történő információszolgáltatáshoz.” – tette hozzá Stoltenberg.
A szervezet munkálatai magukba foglalják azt is, hogy a nemzetközi jogi normáknak megfelelően tiszteletben tartják az érintett államok szuverenitását. Éppen ezért a főtitkár kihangsúlyozta, hogy a görög és török fegyveres erők nem avatkoznak be egymás területein sem a tengereken, sem a légtérben, továbbá a szövetséges államok területén való ellenőrzésen túl információszerző/felderítő csapatokat akarnak küldeni a szír-török határhoz is.
A brüsszeli találkozó után két héttel Stoltenberg sajtóközleményben számolt be a már folyó munkálatokról. Ebben többek között megemlíti azt, hogy az ígért, német vezetésű, több ország (többek között Kanada, Németország, Görögország és Törökország) által küldött hajókból álló flotta 48 órán belül a helyszínre érkezett és megkezdte a munkálatait. Emellett egyéni véleményében hangsúlyozta, hogy a krízis megoldása közös ügy, ami közös megoldást is kíván.
„Nem szabad alábecsülni a probléma összetettségét. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a válság évek óta elhúzódik, és nem lesz gyors megoldása. De figyelmen kívül hagyni ezt a problémát egyben azt is jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a NATO alapvetéseit – és én büszke vagyok a szervezet annak érdekében tett erőfeszítéseire, hogy segítse tagjait és az Európai Uniót ezekben a nehéz időkben. “
A Nemzetközi Migrációs Szervezet nem sokkal a brüsszeli találkozó előtt megjelent nyilatkozata szerint ebben az évben már 409 ember vesztette életét a nyílt tengeren, miközben próbált átjutni az Európai Unió területére. A tengeren szerencsét próbálók száma megtízszereződött az előző évhez képest.
További aggodalomra ad okot az a feltételezés, miszerint a tengereken való járőrözés csak még jobban ösztönözni fogja a menekülőket a tengeren történő átkelésre, hiszen a NATO kezdeményezése növeli a menekülők életben maradási esélyeit. Líbiai embercsempészek nyilatkozták tavaly a Guardiannak, hogy a fokozott katonai beavatkozás a Földközi-tengeren nem szolgál elrettentésként az embercsempészeket választóknak.