Feed aggregator

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán a TERVÁN Kft. 281,98 millió Ft állami támogatást nyert el. A vállalkozás 422 millió forint összköltségű projektje során mobil mechatronikai ipari alkalmazásokat fejleszt lézer- és szerkezeti feszültség mérési technológiák alkalmazásával.

A stratégiai gáz- és olaj gerinc csővezeték hálózatok telepítése és karbantartása kiemelten veszélyes, ugyanakkor nemzetközi és nemzetgazdasági szempontból jelentős feladat.

A vezeték egy adott szakaszának javítása, karbantartása bonyolult és veszélyes, hiszen robbanó elegyet szállítanak. A fektetéskor a helyszínen összeállított vezetékek objektív mechanikai megítélése nehézségekbe ütközik, ezért kívánatos egy olyan eljárás kidolgozása, amellyel szélsőséges körülmények között is egyenletes kivitelezési minőséget lehet biztosítani. Továbbá indokolt egy eltérő terepi körülmények közötti javítás-karbantartás és csővezetéki építés optimális technológiai kialakítása, amely csőtípusoktól függetlenül képes a szükséges műveletek elvégzésére. A javítás helyén alkalmazható, ún. csőszakasz gázhatároló egységre eddig nem volt példa. Olyan egység pedig, amely gázelegy jelenléte mellett is biztosítaná a munkavégzés biztonságos feltételeit, nem létezik. Nincs továbbá maradó csővezetéki feszültségek kiértékelését végző, lézertechnológiát alkalmazó eszköz sem. Jelenleg a piacon az elképzelt integrált rendszernek csupán részelemei léteznek és adott célra integrálhatók.

Különösen jelentős a robbanás biztos (ún. ATEX) alkalmazások fejlesztése, amelyek robbanó gázelegy jelenléte mellett is biztonságos terepi kivitelezést és karbantartást biztosítanak. A kiszakaszolás és kiszellőztetés ideje ezzel a technológiával lerövidül. A létrejövő technológia és prototípus olyan piaci igényre épül, mely a MOL és az FGSZ általi előírások minél magasabb szintű teljesítését teszi lehetővé. A projekt eredményeként létrejön egy mobilan telepíthető, terepen alkalmazható eszközrendszer, mely modulokból építtetett, a robbanó gázelegyeket a megmunkálási tértől elhatároló csőszakaszoló megoldásból és lézeres mérőberendezésből, illetve szerkezeti feszültségmérő rendszerből áll.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 281 979 240 Ft állami támogatást elnyert, 422 344 302 Ft összköltségvetésű projekt 2017. július 3-án indult és várhatóan 2019. június 30-án zárul.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán a TERVÁN Kft. 281,98 millió Ft állami támogatást nyert el. A vállalkozás 422 millió forint összköltségű projektje során mobil mechatronikai ipari alkalmazásokat fejleszt lézer- és szerkezeti feszültség mérési technológiák alkalmazásával.

A stratégiai gáz- és olaj gerinc csővezeték hálózatok telepítése és karbantartása kiemelten veszélyes, ugyanakkor nemzetközi és nemzetgazdasági szempontból jelentős feladat.

A vezeték egy adott szakaszának javítása, karbantartása bonyolult és veszélyes, hiszen robbanó elegyet szállítanak. A fektetéskor a helyszínen összeállított vezetékek objektív mechanikai megítélése nehézségekbe ütközik, ezért kívánatos egy olyan eljárás kidolgozása, amellyel szélsőséges körülmények között is egyenletes kivitelezési minőséget lehet biztosítani. Továbbá indokolt egy eltérő terepi körülmények közötti javítás-karbantartás és csővezetéki építés optimális technológiai kialakítása, amely csőtípusoktól függetlenül képes a szükséges műveletek elvégzésére. A javítás helyén alkalmazható, ún. csőszakasz gázhatároló egységre eddig nem volt példa. Olyan egység pedig, amely gázelegy jelenléte mellett is biztosítaná a munkavégzés biztonságos feltételeit, nem létezik. Nincs továbbá maradó csővezetéki feszültségek kiértékelését végző, lézertechnológiát alkalmazó eszköz sem. Jelenleg a piacon az elképzelt integrált rendszernek csupán részelemei léteznek és adott célra integrálhatók.

Különösen jelentős a robbanás biztos (ún. ATEX) alkalmazások fejlesztése, amelyek robbanó gázelegy jelenléte mellett is biztonságos terepi kivitelezést és karbantartást biztosítanak. A kiszakaszolás és kiszellőztetés ideje ezzel a technológiával lerövidül. A létrejövő technológia és prototípus olyan piaci igényre épül, mely a MOL és az FGSZ általi előírások minél magasabb szintű teljesítését teszi lehetővé. A projekt eredményeként létrejön egy mobilan telepíthető, terepen alkalmazható eszközrendszer, mely modulokból építtetett, a robbanó gázelegyeket a megmunkálási tértől elhatároló csőszakaszoló megoldásból és lézeres mérőberendezésből, illetve szerkezeti feszültségmérő rendszerből áll.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 281 979 240 Ft állami támogatást elnyert, 422 344 302 Ft összköltségvetésű projekt 2017. július 3-án indult és várhatóan 2019. június 30-án zárul.

A svájci nyaralásra készülve láttam Zord Gábor cikkét egy korábbi Aero Magazinban a helyi légierő egyik bázisánál (Meiringen azt hiszem).  Némi keresés után láttam, hogy a mi szállásunkhoz közel a Payerne-i légibázis van, újabb keresés után a google nem csak a légibázis saját repülési terveit adta ki hetekre lebontva, de prima spotter guideot is találtam, hogy hogyan hova mikor érdemes menni fotózni a légibázisnál (persze gyakorló spottereknek ez biztos nem újdonság, de nekem az volt).Nyugalommal indultam neki az útnak, 9 től délig kaptam kimenőt a családtól, F-18-asokat akartam fotózni, más nem érdekelt, nem is figyeltem rájuk. Vittem olvasnivaló, mert gondoltam semmi nem fog jönni.Tétován autóztam körül a légibázist, volt egy kis múzeum is, de az csak délután nyitott ki. A bázis elé már nem mertem elmenni, inkább átmentem a reptér másik oldalára, hátha onnan is látni valamit. Nem láttam semmit, egy építkezésbe futott be a betonút, épp visszafordultam a kocsival, amikor láttam, hogy bent a reptéren sárga villogóval viharzik egy katonai színű jármű a reptér általam ismert vége felé. Gondoltam lesz valami, én is visszamentem a pálya végéhez. Lövésem sem volt, hogy itt fel vagy leszállnak-e a gépek, kocsit leparkoltam, és bámulni kezdtem. Semmi hanghatás, szürke foltok a távolban. Egyedül néhány lámpa(?) fényét látta, sőt kicsit furcsán sok volt. Összeraktam a fényképezőgépet, belenéztem, és abban a pillanatban már láttam is, hogy itt valami masszív dolog készülődik és másodpercekkel később már el is ámultam.Ez a Swiss Air Force PC-7 TEAM nevű csoportosulás volt, hét darab PC-7-es repülővel, szoros formációban. Most, hogy utána olvasok a hivatalos weboldalukon, látom, hogy mindegyik pilóta főállásban a légierő F-18-as pilótája, és csak mellékállásban (side job) foglalkoznak ezzel a csoporttal. Itt egy infografika, hogy ki melyik gépben ül(t). 
Gyorsan lőttem a képeket egymás után, amíg el nem szálltak. Utána elégedetten ültem vissza a kocsiba és olvastam két órán át. Annyit láttam a hivatalos reptéri tervekből, hogy 12-ig tart a délelőtti repülés és valamikor délután kezdődik a délelőtti turnus. Gondoltam, ha felszálltak, le is szállnak majd, azt még megvárom. Nagyon halkak voltak, csak azt vettem észre, amikor visszatérve tettek egy iskolakört a reptér felett és az első gépek felettem húztak el. Így még a leszállás távoli pillanataiból is csináltam néhány képet. Vissza indulásom előtt még egy Super Puma is felszállt a reptérről, úgyhogy azt is lefotóztam. 
Kb. ez volt az, amit először megláttam.

Mire elgondolkodtam, hogy vajon ez mi lehet, már jöttek is, de még ekkor sem fogtam fel, hogy mit fogok látni. Három gép? Öt gép? Ilyeneket gondoltam.
Itt kezdtem ámulni, hogy itt többről van szó, itt valamit elkaptam

Itt II vh-s filmek jutottak eszembe, amikor jön a légitámadás. Én ennyi gépet élőben, még ilyen szoros kötelékben (máshogy sem) nem láttam. Tudom, fejlődnöm kell.


És amíg így ámultam már ott is voltak a fejem felett. Mindig leírom, mindig meglep, hogy milyen gyorsak is a valóságban a repülőgépek (tudom, ezért sokan ki fognak röhögni), az ember próbálja őket keresni a keresővel és nagyon nehéz.


És aztán már fordultak ki a hátam mögött, remek rálátás volt a tájra, nem voltak fák sehol a közelben.

Aztán dél körül visszatértek, de mint írtam erről nagyrészt lemaradtam.

És végül néhány külső fotó a reptér melletti múzeumról.
Oldalról


Járatlan szemként nekem érdekes volt, hogy a repülőgépek bunkerei nem csak reptéren belül voltak, hanem a reptéren kívül is. Azon az oldalon, amelyen én autóztam, legalább kettő vagy három ilyen volt. Helyüket csak az árulta el, hogy egy nagy reptéri kapuba futott be a bekötőút és hogy oldalról nézve a lankás domboldalban volt egy ilyen bevágás.

Önmagam megnyugtatására, most végiggondolva, sehol sem láttam fényképezni tilos táblát. Remélem jól emlékszem :)

Tegnapelőtt mentem az M1-es autópályán. Először egy honvédségi kísérőjárművet és egy Humvee-t láttam a leállósávban. Aztán jó sok kilométerrel később utolértünk egy konvojt, kb fél tucat járművel, ami éppen akkor állt le a leállósávban, élén egy honvédségi kísérőjárművel (mindkét esetben WV Transporterek), amiből az láthatósági mellénybe öltözött magyar katona épp a fejét fogta. Olyan hosszú volt a menet, a konvoj utolsó autója, egy Humvee még javában nyomta, mi leelőztük és egy fél  perccel később meg utolértük a konvoj elejét, ami épp akkor húzódott félre.

Miért jutott ez eszembe? Mert épp a fényképeket törölgetem a telefonomról és nem találok semmilyen fotót erről, pedig úgy emlékszem még kameráztunk is. De, közben megtaláltam

.

Szóval erről az esetről, a kettészakadt konvojról eszembe jutott, hogy nem rég beszélgettem honvédségi sofőrökkel, még tavasszal és teljesen véletlenül kanyarodott ebbe az irányba a beszélgetés. Azt mesélték a nyári hadgyakorlatok kapcsán, hogy megy már a fejvakarás a szervezeten belül, mert ugye nekik az is feladatuk lesz a szokásos, rendszeres szállítási, sofőrködési feladatok mellett, hogy a Magyarországon ki-, be- és átvonuló konvojokat kísérjék majd. Ez pedig 1. rengeteg meló lesz 2. rengeteg papírozás lesz a különböző magyar hatóságokkal (főleg a túlméretes járművek esetén, meg asszem már önmagában a katonai járművekre is kell ez) és 3. erőforrás szűkében is lesznek, mert ugye a konvojok kísérése extra járműveket igényel. És akkor úgy látták, az akkori tervek alapján, hogy a feladatok a katonai szervezek (azért fogalmazok így, mert nem tudom mi a nevük, talán MH Közlekedési Központ?)

Nyilván bambán néztem, mert eszembe sem jutott, hogy erre is figyelni és tervezni kell, pedig milyen magától értetődő. És volt egy fél mondatuk, egy nevetés közben, valami olyasmi, hogy: ... és mi lesz majd akkor, ha lerobban valamelyik jármű és szétszakad a konvoj...

Na ez volt az az pillanat, ami beugrott (+ itt még pár semmitmondó kép, amit a kocsiból lőttünk).



És erről az egész sztoriról meg az ugrott be, hogy tessék, ezért is van szükség a hadgyakorlatokra, főleg a többnemzeti hadgyakorlatokra (itt már magamban vitatkozom azokkal, akik nem értik, minek ezek a gyakorlatok, vagy magamban magyarázom azoknak, akik szimplán, semlegesen csak kíváncsiak, hogy tényleg miért kellenek a hadgyakorlatok. Mert csak az működik egyébként is, amit előre kipróbáltunk, mert ezernyi gebasz lehet és van mindig. És a mi esetünkben, a konvojoknál maradva, nem árt ha a magyar katonai bürokraták gyakorolják a formanyomtatványok gyors és pontos kitöltését, az amerikai és más partnerek látják, hogy mekkora sebességgel dolgozik a Magyar Honvédség, a Magyar Honvédség látja, hogy milyen sebességgel dolgoznak a magyar hatóságok, akiknek engedélyezni kell, a magyar katona lát amerikai katonát, és együtt próbálnak meg keresztülhajtani az országon, a magyar katona gyakorolja a közúti konvojokat, a probémamegoldást (de azt mondjuk napi szinten gyakorolja hehe)

Az amerikai konvojokról eszembe jutott még egy dolog, de ezt most már nem fejtem ki, mert kevés az infom hozzá. De a lényege kb. az, hogy ha Románia és Bulgária lenne egy képzeletbeli konfliktus déli frontja (és lengyelek és baltiak az északi), akkor mi vajon hol szállnánk harcba? És az olaszok, a szlovének, a horvátok?) Mert nyomukat nem nagyon leltem, pedig velük még nagyobb lesz a kihívás. Ja, de most jut eszembe, a horvátok és a szlovének ott voltak a Bátor Harcos 2017-es, meg is lepődtem, mert erre még nem volt példa szerény és felszínes emlékeim között.

 Is. Facon, C. Marangé, « L’ambivalence de la puissance russe », Revue défense nationale, été 2017


La RDN semble avoir trouvé sa formule de croisière, avec des dossiers thématiques complets abordés sous l’angle des études de défense, auxquels on ajoute pour mémoire d’anciens articles parus dans la même revue (qui existe depuis 1939), et quelques revues d’ouvrages récents. Le numéro proposé par Isabelle FACON et Céline MARANGE sur la puissance russe offre presque une trentaine de papiers précis, pointus même, qui ont également l’avantage de montrer que la communauté française d’experts sur la Russie est plutôt bien fournie.
Au-del de l’hypothèse centrale (la Russie est une puissance plus fragile que ce qu’en disent  les analyses qui se concentrent sur l’habileté stratégique de Vladimir Poutine), les contributions d’Eugène Berg sur la Russie dans le conflit syrien, d’Igor Delanoë sur sa présence en Mer Noire, de Robert Zazemann sur les forces russes en Crimée, son d’une grande utilité. Céline Marangé sur les forces nucléaires, Guillaume Lasconjarias sur les instrulments d’A2/AD, les papiers sur les forces terrestres, maritimes et aériennes, sont tout aussi précis. La stratégie russe vue de l’UE (Laure Delcour), de Scandinavie (Barbara Kunz), des pays Baltes (Zivile Kalibataite), du Bélarus (Anaïs Marin) ou du Caucase du Sud (Gaïdz Minassian), offrent des perspectives rarement explorées avec autant de minutie en France. Hélène carrière d’Encausse, Anne de Tinguy, Valérie Niquet, apportent les contributions de plumes reconnues, pour dire le moins.
Formule RDN oblige, les papiers restent extrêmement courts, et chacun pourrait faire l’objet d’un rapport bien plus long, plus développé. Mais l’essentiel, ici, était de démontrer que la communauté stratégique française en a les auteurs potentiels. Le numéro est pertinent, complet (sous l’ange défense) et bien informé. A ce titre, il constitue une référence. Les coordonnatrices auraient pu se replier sur des exercices plus convenus, qui auraient suffi à « meubler » un numéro de plus. Elles ont choisi de réunir de nombreux papiers sur des sujets souvent originaux, véritablement resserrés autour de l’analyse militaire et de défense (plus la sécurité énergétique), et à ce titre méritent que leur travail soit salué.

Jean-Christophe NOTIN, Les guerriers de l’ombre. Taillandier, Paris, 2017
A la suite d’un documentaire réalisé sur Canal Plus par le même auteur, connu pour ses ouvrages sur les opérations militaires françaises (Afghanistan, Côte d’Ivoire, Mali…), ce travail dresse un portrait de treize agents de la DGSE, qui acceptent (anonymement, et avec toutes les précautions d’usage, cela va sans dire), de parler. Ils ont accompli des missions difficiles, dans la clandestinité. De quoi parlent-ils au juste, sans pouvoir se livrer totalement, sans trahir de secrets ? De leur recrutement, du métier, qui n’est pas ce qu’on en dit, de ses joies comme de ses difficultés, de la solidarité comme de la solitude, de l’aventure comme de la bureaucratie, des succès et des échecs, des déceptions (au sens français du terme…) et des bonnes surprises. De l’Afghanistan, aussi, qui sert de fil rouge à leur discours (et ils ne sont pas tous d’accord).
Après un certain nombre d’ouvrages de fiction (citons plutôt DOA et son Pukhtu Primo que la série SAS, qui ne semble pas dans le cœur des interviewés, en dépit de son succès de gare et de l’estime de nombreux décideurs…), après la série Le bureau des légendes, après la création de l’Académie du Renseignement qui avait pris l’initiative courageuse de plusieurs colloques ouverts (notamment sur le renseignement dans la Première Guerre mondiale), ce travail confirme le regain d’intérêt du grand public pour le renseignement en France, sans doute en partie, hélas, du fait des attentats récents. Il vise sans doute, lui aussi, à encourager des vocations, en démystifiant ou en répondant par avance à un certain nombre de questions.
L’exercice est utile, et participe de ce que le monde académique qualifierait, avec sa pompe, d’approche sociologique qualitative sur la base d’entretiens semi-directifs. L’échantillon en est forcément réduit ici, ce qui n’amoindrit pas le tour de force, de faire parler ceux dont le métier est de se faire passer pour un(e) autre. Et d’insister sur le caractère irremplaçable de l’humain, tant l’électro-magnétique demeure contournable. Leur témoignage est rare et précieux. naturellement, il ne règle pas tous les maux que l’on connaît en France : des études universitaires de renseignement (ou intelligence studies) à développer en dépit de quelques auteurs très productifs, sérieux et talentueux (Forcade, Laurent…) ; surtout, des moyens financiers limités pour le renseignement (les salaires suivent-ils les défis géopolitiques ?..) en dépit d’un réel savoir-faire, internationalement reconnu ; comme partout ailleurs, des améliorations organisationnelles à imaginer, etc. Il n’en demeure pas moins que le livre mérite d’être lu, et confirme la contribution régulière de Jean-Christophe Notin aux questions de défense.

Kedden részt vehettem a Swift Response 2017 gyakorlaton. Pápáról felszálltunk C-17es és C-130 repülőkkel és az katonák kiugrottak Bulgáriában. Ezt írtam meg a 24.hu n egy cikkben képekkel videokkal. Utólag visszagondolva, csak a hivatalos sajtótájékoztatót és a hivatalos üzeneteket felejtettem ki. Pedig ott volt Ben Hodges tábornok az Európában állomásozó amerikai erők főparancsnoka (+ a VKF és az amerikai követség ügyvivője), de elhangzottak a szokásos üzenetek, de bevallom ezek engem kevéssé érdekelnek, talán mert minden nap olvasok ilyeneket.
Ami viszont érdekelt, azt leírtam és lefényképeztem és levideoztam (ezt utóbbit még gyakorolni kell).
És természetesen azt gondolom, hogy az országos magyar sajtónak az ilyen gyakorlatokról így (is) kellene beszámolni: mi történt, mi a kontextus és esetleg a politikai üzenetek (amit kihagytam). Ehhez képest az én csak Zord Gábort láttam írni, aki már annyi ilyet látott, hogy őt meg az nem hozza már lázba, viszont mindig a orosz-amerikai viszonyra fókuszál. Mást nem láttam. Nem azért kellene részletesebben leírni, hogy népszerűsítsük az ilyeneket (mert az újságíróknak ez csak régen volt munkaköri leírás), hanem hogy a potenciális olvasó a nagy politikai üzenetek mellett (amik szerintem egyébként nem érdekik, mert már nem tud eligazodni, és elege is van a politikából) kapjon valamit, hogy mi értelme van ezeknek a gyakorlatoknak. Kinek jó ez és minek?
Szerintem - és a NATO 2013 után tökre ezt kezdte csinálni még mindenféle orosz invázió előtt - hadgyakorlatok így is úgy is lennének a NATOban. Érdekes vagy K-Európa szempontjából szomorú, hogy a 2001 után időszak gyakorlat-mentessége valójában anomália volt a katonai szövetségnek, de volt Varsói országoknak ez a természetes és ami most van az az anomália. De ezt már írom a cikkben is.
(És köszönöm az amerikai katonai szervezeteknek, akik ezt látogatást lehetővé tettek és elvittek magukkal)

Tag: Sharp VigilanceSharp Fence

Tusk and Juncker to hand Poroshenko a letter notifying Ukraine the EU has completed ratification of a symbolic trade pact.

An inquiry by the House of Lords has found that the EU's naval operation, Sophia, has led to more people drowning at sea given the mission's mandate to seize and destroy smuggler boats.

The city of Moscow is undergoing a controversial urban renewal project amid accusations that those who stand to benefit the most are also on the EU sanctions list.

Turkish leader Recep Tayyip Erdogan told the BBC that EU membership is "not indispensable". Erdogan said that if the EU "bluntly" told Turkey it is not welcome, "this will be comforting" for Turkey, because it has a plan B. Erdogan also noted a majority of Turks "don't want the EU anymore", but that Turkey will continue the process "for a little more time". Turkey applied for membership in 1987.

UK foreign minister Boris Johnson said on Tuesday that "there is no plan for no [Brexit] deal". Without a divorce settlement by March 2019, the UK would fall out of the EU from one day to the next. "I think the chances of such an outcome are vanishingly unlikely," said Johnson, noting that a "great free trade deal" is in the interest of both sides.

The United States temporarily deployed a battery of Patriot missiles in Lithuania, the defence ministry of the Baltic nation said on Tuesday. They are there for a Nato exercise, which ends 22 July. Meanwhile, the US State Department proposed to approve a sale of Patriot missile defence systems to Romania. "Romania will use the Patriot missile system to strengthen its homeland defence and deter regional threats," the State Department said.

British people trying to book holidays to Europe could see disruptions as early as next year if there is no Brexit aviation deal, airlines have warned.

The Netherlands is one of the many countries that want to host the EU's medicines agency after Brexit.

Paris is to organise the 2024 Olympic summer games after the International Olympic Committee (IOC) said on Tuesday that its executive board should, in a meeting in September, conclude an agreement with Paris and Los Angeles to award them the 2024 and 2028 games. The IOC explained the double decision by the "exceptional circumstances and unique opportunities" presented by the French and US cities.

The European Commission's Joint Research Centre has tested a Volkswagen Tiguan before and after the carmaker removed the illegal emissions cheating software.

The Copernicus project is a great achievement, but the EU needs to act swiftly to become a world leader in Earth observation data.

Vladimir Putin gained from his performance at the G20 summit in Hamburg. But the same can't be said about the US president.