Biztonságpolitika

2014-ben a HungaroControl légiforgalmi irányítói rekord mennyiségű, azaz közel 750 000 légijárművet navigáltak. A kimagasló forgalmi adatokat leginkább az ukrán események és a Koszovó feletti magaslégtér megnyitása eredményezte. A Társaság 2014-es árbevétele 32,11 milliárd forint volt, 2015-ben pedig várhatóan meghaladja a 34 milliárd forintot.

Az amerikai flotta kétharmadát kiküldik a Csendes-óceán vitatott hovatartozású régióiba, és Japán egészére kiterjesztik az amerikai kibervédelmi programot.

Családi napot tartottak az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison. A helyőrségben már hagyomány, hogy az alakulat alapító okiratának keltezéséhez legközelebb eső szombaton együtt ünnepel a bázis apraja-nagyja. Idén ez a nap május 30-ára esett. A remek hangulatú rendezvénnyel egy időben tartották harmadik országos találkozójukat a helikoptervezetők és fedélzeti technikusok is.

Pakisztán, India, Szíria, Belorusszia, Kambodzsa és Egyiptom belépéséről is döntés születhet a Sanghaj Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján.

Dél-Koreával kezdett közös hadgyakorlatot az amerikai haditengerészet, melynek során ellenséges tengeralattjárók elhárítására, és Észak-Koreából érkező katonai fenyegetésre adott közös válaszra készülnek.

Először artikulálta meg ilyen egyértelműen és nyilvánosan saját világhatalmi törekvéseit a kínai állam, amikor nemrégiben kiadta az ország stratégiai prioritásait tartalmazó, úgynevezett Fehér könyvet. Már nem az a kérdés, hogy lesz-e újabb tagja a szuperhatalmakat tömörítő szűk klubnak, hanem, hogy mikor.

Törökország legnagyobb ellenzéki pártja bejelentette, hogy amennyiben megnyerik a választást, nem fogják engedni, hogy a NATO Törökországban képezze ki az Asszád-kormány ellen harcoló fegyveres csoportokat.

Az Egyesült Államok Légierejének Különleges Műveleti Parancsnoksága (AFSOC) 45 év szolgálat után nyugdíjazta a Lockheed Martin AC-130H Spectre repülőgépeket. A búcsúünnepséget május 26-án tartották a Cannon légibázison Új-Mexikóban, ahonnan a 69-6569 ’Excalibur’ jelzésű gép távozott utoljára.

Ismét egy képgalériával jelentkezünk: ezúttal a Red Bull Air Race idei harmadik, a horvátországi Rovinj-ban megrendezett futamáról mutatunk fotókat Olvasóinknak. A dobogó legfelső fokára ezúttal az osztrák Hannes Arch állhatott, második helyen a cseh Martin Sonka végzett, míg a harmadik helyet az ausztrál Matt Hall szerezte meg. Besenyei Péter nem jutott tovább az elődöntőből, információk szerint Besenyei most versenyzett utoljára a Corvus-szal, a széria következő, budapesti futamán (július 4-5.) már egy új géppel száll harcba a dobogós helyezésekért! Kérjük, tekintsék meg galériánkat, melyben számtalan fotót láthatnak a Corvus-ról is!

Kecskeméten ünnepelték a fegyvernemi napjukat, június 1-jét a Magyar Honvédség repülésirányítói. A találkozót a Nemzeti Közszolgálati Egyetem katonai repülő tanszékének és a házigazda repülőbázis légiforgalmi irányító központjának a munkatársai szervezték.

A spanyol kormány engedélyezte a dél-spanyolországi Morón de la Frontera légibázis állandó használatát az Egyesült Államok számára az afrikai műveletekhez - jelentette be a spanyol miniszterelnök-helyettes május 29-én, pénteken Madridban.

Olaszországban hamarosan elkezdődik a Centauro 2-es páncélvadász első prototípusának tesztelése. A 8x8-as kerékképletű járművet az Iveco Fiat - OTO Melara konzorcium alkotta meg. Elődjéhez képest 5-10 tonnával súlyosabb egyéniség így már 30-35 tonnát nyom, fő fegyverzetét pedig egy 120/45-ös sima csövű löveg alkotja. A mozgékonyság szinten tartásáról egy 720 lóerős turbódízel motor gondoskodik. Az Oto Melara HITFACT toronyba igény szerint 105 mm-es löveg is beszerelhető a 7,62 mm-es koaxiális géppuska mellé. A futómű és a fenékpáncélzat a kor igényeinek megfelelően nagyobb ellenállást tanúsít aknák és improvizált robbanóeszközök hatásával szemben. Róma a tervek szerint az első körben 74 Centauro 2-est kíván beszerezni.

Belgiumban az NHIndustries NH90-es helikopterekkel elérték a korlátozottan hadra fogható szintet. A Beauvechain-ban állomásozó 18. század jelenleg még csak a nem harci zónákban végrehajtandó szállítási feladatok ellátására képes gépeivel. a teljes bevethetőséget 2016 végére tervezik elérni.

A szomszédos Hollandia május 27-én egy Boeing AH-64D Apache harci helikoptert küldött Maliba, a március 17-én lezuhanás következtében veszteséglistára került gép pótlására. A NATO egyik C-17 Globemaster III teherszállító repülőgépe a Gilze-Rijen-i bázisról indult rakományával a fekete kontinens felé, ahol most már újra négy Apache található meg három Chinook mellett holland felségjellel.

Oroszországban elkezdték a modernizált Mil Mi-26T2-es helikopterek sorozatgyártását. A korszerű fedélzeti elektronika alkalmazása lehetővé tette a személyzet 5-ről 3-ra történő csökkentését.

Az amerikai külügyminisztérium jóváhagyta 10 Sikorsky MH-60R Sea Hawk helikopter eladását Szaúd-Arábia számára. A forgószárnyasok mellé GAU-21 (M3M) és M240 (FN MAG) géppuskák, AGM-114 Hellfire lézerirányítású rakéták, és 70 mm-es rakéták is beszerzésre kerülnek az SSQ-36/53/62 szonárbóják mellett.

Indiában május 22-én első alkalommal került sor amerikai gyártmányú Harpoon hajók elleni robotrepülőgéppel végrehajtott éleslövészetre a Jaguar vadászbombázó fedélzetéről. Az integrációt az állami tulajdonú Hindustan Aeronautics Limited végezte el. A Bengáli-öbölben elhelyezett célpontot sikerrel semmisítették meg.

Megérkezett Tajvanra a Sikorsky UH-60M Black Hawk helikopterek következő, immáron második szállítmánya. Május 24-én 2014 decemberét követően újra négy helikopter került a megrendelő ország területére. Tajvan 3,1 milliárd dollárért 60 darab amerikai forgószárnyast szerez be, ezek 2018-ig kerülnek átadásra.

Ausztráliában ettől a hónaptól kezdődően teljes értékűnek tekinthető mind a hat Boeing E-7A Wedgetail légtérfelderítő repülőgép. Az Iszlám Állam fegyveresei elleni bevetés során, a 737-700-on alapuló típus 100 felszállás során több mint 1200 órát töltött a levegőben.

A civil életből érkező technológia teheti biztonságosabbá a jövőben az igencsak borulékony MRAP járműveket. A MaxxPro típusú járműveket ugyanis elektronikus menetstabilizáló rendszerrel tervezik felszerelni az igen gyakori felborulások elkerülése végett. A programot még 2010-ben indította el az amerikai hadsereg és az első MRAP-et 2014 végén látták el a kifejlesztett rendszerrel, míg az utolsó 2017-ben kerül átalakításra.

30 évnyi szolgálat után május 11-én kivonásra kerültek a Sikorsky SH-60B Sea Hawk haditengerészeti helikopterek utolsó példányai is. A több mint 3,6 millió repült órát maga mögött tudó variáns utolsó példányai Kaliforniában, a haditengerészet North Island-i bázisán kerültek elbúcsúztatásra. Az első gép a USS CROMMELIN (FFG 37) fregatt fedélzetére került telepítésre 1985-ben.

Nagyjából két éven belül meg fog jelenni az AC-130W csatarepülőgépek pilótafülkéiben a JHMCS II-es sisakkijelző. Az integrációt az Elbit Systems of America és a Rockwell Collins közösen fogja végrehajtani.

Ezen a héten sikeresen teljesítette az első tengeri próbáit a USS JOHN WARNER (SSN 785) VIRGINIA-osztályú tengeralattjáró.

Két használt és már évek óta a szolgálatból kivont MH-53E Sea Dragon aknamentesítő helikoptert vásárolt meg Japántól az Egyesült Államok. A legkisebb darabszámban készült változat olyan jelentős eltérését mutat a többi variánstól, hogy nem lehetséges, csak jelentős kiadásokkal az átépítés megvalósítása. A két forgószárnyas 67000 dollár ellenében cserélt gazdát, míg két új Sea Dragon nagyjából 60 milliót kóstálna. A két sárkány mellé 12 hajtóművet is eladtak a japánok, ami jelentősen növelni fogja a még 2025-ig szolgálatban álló 28 amerikai Sea Dragon gépek üzemképességét.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

McDonnell Douglas A-4G Skyhawk.

AMX International A-1A.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

Mil Mi-24P.

LTV Aerospace A-7D Corsair II.

Lockheed SP-2H Neptune.

Dassault Mirage 50CN Pantera.

Hindustan Tejas.

Fairchild YA-10B Thunderbolt II.

Dassault Rafale C.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle: 1., 2.

Szuhoj Szu-27UB.

Boeing B-52H Stratofortress.

A légi véderő: 1., 2.

2015. május 26-án a Brazil Haditengerészet átvette az első modernizált Skyhawk gépét az Embraertől. A korábban AF-1 jelzéssel futó együléses gépek AF-1B jelzést, míg az AF-1A kétülésesek AF-1C jelzést kapnak, és várhatóan 2028-ig maradnak hadrendben. A 2009-ben kötött szerződés értelmében összesen kilenc harci és három kétüléses gép modernizációja és leszállítása van tervben a VF-1 haditengerészeti vadászrepülő század számára, amely São Pedro da Aldeia-ban települ.

Az Orosz Légierő legkevesebb 50 darab Tu-160M stratégiai bombázó repülőgép megrendelését tervezi – jelentette az Interfax hírügynökség az Orosz Légierő főparancsnokára, Viktor Bondarev vezérezredesre hivatkozva.

Több mint egy hónappal ezelőtt írtam egy cikket a Magyar Narancsba Irakról és a készülő magyar szerepvállalásról. Mivel a cikk csak regisztrációval érhető el, most felrakom ide is. A következő posztban megpróbálom értelmezhető formába összerakni és kidekorálni az "évtized légifotóját", amit az erbili repülőtér felett készítettem.

Magyar Narancs 2015/17, http://magyarnarancs.hu/kulpol/elsorendu-erdek-94633#
Wagner Péter
Elsőrendű érdek
Az Iszlám Állam elleni harc és Magyarország

A múlt szombat délután Erbilben hatalmas detonáció tépte szét az Ainkawa Road nyugalmát. A kurdisztáni régió fővárosának ebben a negyedében jobbára keresztények laknak; főutcája a nyugatiak kedvelt találkozóhelye, s itt működik az amerikai főkonzulátus is – az lehetett a támadó célpontja.
Hogy a robbanóanyaggal megrakott autó nem jutott el odáig, csak a biztonságiakon múlott, akik időben kiszúrták a közeledő járművet, és tüzet nyitottak rá. Az ő szerencséjük lett a Nelly kávézó vendégeinek végzete, akik közül ketten meghaltak, nyolcan megsebesültek. A támadást később egy Twitter-üzenetben magára vállalta az Iszlám Állam. 

A három részre szakadt ország

Dacára az elmúlt hónapok bombázásainak és szárazföldi veszteségeinek, egyelőre semmi jele annak, hogy az Iszlám Állam meggyengült volna. A terrorszervezet tavaly nyáron foglalta el egyik pillanatról a másikra Irak szunnita arabok lakta vidékének, azaz az ország északnyugati részének nagy részét. Nem előre megtervezett, mesteri offenzíva volt ez: pusztán az iraki biztonsági erők váratlan összeomlása tette lehetővé, hogy néhány ezer fegyveres birtokba vegyen több tízezer négyzetkilométert. Amikor 2014. június 6-án hajnalban pár száz harcos Szíria felől megközelítette Moszult, Irak második legnagyobb városát, csak annyi volt a céljuk, hogy szétzilálják a rendőrség és a hadsereg néhány állását, esetleg túszokat szedjenek, akiket később látványosan lefejezhetnek. A helyi erők azonban pánikba estek, és sorra adták fel állásaikat. A dzsihadisták másnap ezerfős erősítést küldtek a városba, akikhez helyi szunnita felkelőcsoportok csatlakoztak. A várost és környékét őrző két iraki hadosztály menekülőre fogta – és ezzel kitört a pánik is. A terrorszervezet pár nap alatt több száz kilométert haladt előre. A hírük még náluk is gyorsabb volt. A pszichológiai hadviselés sikere – amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak a lefejezéseket bemutató videók is – kézzelfogható volt, egész falvak vágtak neki a biztonságot jelentő Kurdisztánnak.

Az Iszlám Állam gyors térnyerésével Irak területe végleg három részre szakadt: a dzsihadisták a kormány irányítása alatt álló déli és az északi, kurdisztáni területek közé ékelődtek be, nyugatról és északról is Bagdad határánál álltak meg. Az iraki hadsereg negyede szétfutott, elképesztő mennyiségű fegyvert hagyva az ellenségnek.

Különböző elvárások

A kritikus helyzetben két legfontosabb partnere sietett Bagdad segítségére: Irán és az Egyesült Államok. Ízlelgessük egy kicsit ezt, és megértjük a helyzet abszurditását. Miközben Washington az iráni nukleáris fegyverkezés miatt mindeddig súlyos szankciókkal büntette Teheránt, miközben a két fél szemben áll egymással a szíriai polgárháborúban, és a két ország között 1979 óta súlyos konfliktusok sora bontakozott ki, most egy oldalon harcolnak. Szó szerint. Az iraki légteret precízen vigyázzák, nehogy az amerikai gépek az iráni forradalmi gárdistákat bombázzák. Amikor az elmúlt hetekben Tikritben a síita milíciák és iráni támogatóik kudarcot vallottak, az ameri­kaiak csak e félkatonai csoportok és kiképzőik visszavonulása után kezdték támadni a terroristák állásait.

Az Egyesült Államok transzatlanti szövetségeseire és arab partnereire támaszkodva széles nemzetközi koalíciót épített, miközben Irán önkéntesekkel, kiképzőkkel és iraki színekre festett bombázógépeivel támogatja Bagdadot. Ma sem tudjuk, hogy a 2014 áprilisában harmadszor is újjáválasztott Núri al-Maliki iraki miniszterelnök augusztusi eltávolításában melyik félnek volt nagyobb szerepe – mindenesetre az Iszlám Állam sikere sok tekintetben Maliki hibás politikájának tudható be. A mindinkább autoriter jegyeket mutató kormányfő elidegenítette a szunnita lakosságot (nem véletlen, hogy a moszuliak az Iszlám Állam támadásakor az együttműködést választották az ellenállás helyett), másrészt szétzüllesztette a hadsereget és a rendőrséget. A történelem fintora, hogy ugyanazt művelte, mint Szaddám Huszein: parancsnokoknak lojális, de botcsinálta tábornokokat nevezett ki a kompetens (és gyakran szunnita) tisztek helyett, illetve a régi Köztársasági Gárdához hasonlóan saját pretoriánus alakulatokat hozott létre. Ezek végezték el a piszkos munkát is, jelesül a terrorizmussal vádolt, főként szunnita civilek kínzását, jogtalan fogva tartását. Maliki legnagyobb bűnének mégis a mindent elborító korrupciót róják fel, amely az iraki állam védelmi képességeit lenullázta. A parancsnokok kenőpénzt fizettek a posztjukért, amit aztán meg kellett keresniük. Nem csak a rájuk bízott árukészlettel, üzemanyaggal és az élelmiszerekkel csencseltek, de egyszerűen hazaküldték a katonákat, hogy a zsoldjukat zsebre tehessék. A Moszul védelmére kijelölt, csúfosan megfutó két hadosztály így csak papíron számlált 30 ezer főt, valójában alig voltak pár ezren. A Malikit belső puccsal felváltó Hajdar al-Abadinak 2014 augusztusa óta egyszerre kellene a nyugati és az iráni elvárásoknak is megfelelnie.

Az amerikai katonai és diplomáciai gőzhenger az első pillanattól beindult. Tavaly szeptembertől több mint 60 ország, köztük Magyarország is csatlakozott a nemzetközi koalícióhoz. A bombázások – 10 ország részvételével – már a nyár végén megkezdődtek, s a cselekvési terv része volt a menekülteknek nyújtott humanitárius segély és a fegyveres erőknek nyújtott katonai támogatás is. Magyarország már ezekből is kivette a részét, a külügy 70 ezer eurós segélyt folyósított, a Magyar Honvédség mintegy 220 tonna lőszert adott át amerikai közvetítéssel a kurd milíciának, a pesmergáknak, de a Mol, az evangélikus egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet is küldött pénzt és szakembereket. E lépéseket nyilvánvalóan az a kormányzati szándék is motiválta, amely a fagyos magyar–amerikai kapcsolatokba próbált életet lehelni; de fontos elem lehetett a magyar olajvállalat kurdisztáni tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági érdek is.

A nemzetközi erőfeszítés következő lépcsője a kiképzési központok felállítása volt. A kilenc iraki és három kurd pesmerga dandár katonai felkészítését célzó misszióban a legtöbb nyugati NATO-tagország részt vesz: az amerikai stratégiák úgy számoltak, ekkora erőre lesz szükség Moszul visszafoglalásához a nyáron. Ebben ma már senki sem lehet biztos – úgy tűnik, az Abadi-kormány hathatós iráni befolyásra más stratégiát követne, s először a főváros környékéről szorítaná ki az Iszlám Államot, csak utána vonulna Moszul ellen.

Egyértelmű kép

Az Iszlám Állam nemcsak Iránt és az Egyesült Államokat hozta közel egymáshoz, de a magyar kormányt és az ellenzékét is. A kiképző misszió nem a NATO keretében zajlik, ezért a magyar hozzájárulás jóváhagyásához kétharmados többségre volt szükség. Az ellenzéket – leszámítva az egyébként is minden­féle beavatkozásellenes Jobbikot – érzékenyen érintette a helyzet. Ha nemmel szavaznak, a szövetséges Egyesült Államok kérésére mondanak nemet, ha igennel, a kormánnyal vállalnak közösséget. Az Együtt, a DK, Fodor Gábor és Kész Zoltán végül a kormány javaslata mellett szavazott, az LMP és a hírek szerint erősen megosztott, a nemmel valódi meglepetést okozó MSZP ellene. (Arra hivatkoztak, hogy a lakosság arányában túl nagy lenne a szerepvállalás.)

A parlamenti jóváhagyás után 150 katona küldhető Erbilbe, a Kurdisztáni Kiképzési Koor­dinációs Központba (KTCC). A tervek szerint egy század, azaz 110 fő települ az iraki kurdok fővárosába, mellettük mintegy tíz fő a különböző parancsokságokon felderítéssel foglalkozik majd, 27 fő pedig Magyarországon várakozik. A kormányzat állítása szerint a katonák elsősorban őrzési-védelmi feladatokat látnak majd el, de a „partnerképesség építésébe” az is belefér, hogy később kiképzőként is tevékenykedjenek. Az erbili repülőtérre települő tábort olaszok és németek vezetik, mellettük hollandok, norvégok, britek, franciák és amerikaiak működnek majd. Erbil – a szombati robbantás ellenére is – biztonságos város, a német és holland kiképzők egyelőre szállodában laknak. Valószínű, hogy a magyar kontingensnek saját tábort kell majd építenie, ami nem kis feladat lesz, de az elmúlt évtized koszovói és afganisztáni tapasztalatai után katonai értelemben csekély kihívást jelenthetnek az őrzési-védelmi, kísérési vagy akár kiképzési feladatok.

Mint a NATO-csatlakozás óta számtalanszor, a magyar–amerikai kapcsolatokban ezúttal is a katonák hozhatnak javulást. Ám Magyarországnak nem csak ezért kell részt vennie e misszióban. A külső katonai beavatkozások eredményessége vegyes képet mutat, az elmúlt két évtized sikert is, kudarcot is hozott. Most viszont egyértelmű a kép. A Nyugatnak elsőrendű politikai érdeke az Iszlám Állam megállítása – nem is csak a humanitárius krízis, a menekültek vagy az Iszlám Állam elképesztő brutalitása miatt, hanem az ideológiai fenyegetés, a nyugati államokból elinduló és oda visszatérő radikálisok okán is. Mint Afganisztán esetében, Magyarországot az aktív katonai részvétel miatt nem fenyegeti közvetlen veszély, és úgy vélem, nem is fogja. A kérdés tehát újfent az: vajon szövetségeseink és partnereink szempontjai érnek-e annyit, hogy némi szolidaritást mutatva részt vegyünk a közös teher viselésében? A válasz egyértelmű igen.

A Sikorsky bejelentése szerint 2015. május 22-én végrehajtotta szűzfelszállását a koaxiális forgószárnyas kialakítású S-97 Raider prototípusa. Az egyórás repülésre a floridai West Palm Beachen került sor, mely során a pilóták függeszkedő és kis sebességű manőverek közben vizsgálták a gép vezethetőségét. A későbbiekben természetesen ennél progresszívebb teszteket is végrehajtanak, melyekkel demonstrálni szeretnék a gép alkalmasságát felderítő, könnyű támadó és más különleges műveleti szerepkörökre. Várhatóan a Raider második prototípusa is felszállhat még az idei évben.

Miután 2015. május 19-én újabb gépet veszített a Flanker-flottájából az Indiai Légierő, átfogó biztonsági vizsgálatnak veti alá a teljes gépállományát. Manohar Parrikar, az indiai védelmi miniszter a bekövetkezett eseményeket megtárgyalta Arup Raha tábornokkal, az Indiai Légierő vezérkari főnökével és több magasrangú tisztjével – ennek következménye a több, mint 200 darabos Szu-30MKI flottára kiterjedő részletes átvizsgálás.

Az európai repülőnapok közül kitűnik pár rendezvény, melyeken a fő hangsúlyt nem korunk vadászgépei, hanem azok legendás elődei kapják. Ilyen esemény a La Ferté Alais repülőterén megrendezett repülős találkozó (2015. május 23-24.), mellyel most Olvasóink is megismerkedhetnek egy képgalériával színesített beszámoló segítségével! Kérjük, tekintsék meg galériánkat!

Nikolaj Nencsev bolgár védelmi miniszter elmondása szerint, jövő hónap végén megkezdődik az új, többfeladatú vadászrepülőgépek beszerzési folyamata. Az ehhez szükséges előterjesztést június 30-ig nyújtják be a kormány elé. A miniszter ugyanakkor azt is leszögezte, hogy mindenképpen szükséges több MiG-29-est is nagyjavítani, amelyek a váltótípus érkezéséig légvédelmi feladatokat látnak el.

Miután a baranavicsi 558-as számú légijármű-felújító üzemben elvégzik a megrendelt modernizálást, legkésőbb 2015 év végéig le is szállítják az angolai félnek a Szu-30-asokat. A lenta.ru értesülései szerint a modernizált gép „szűzfelszállása” ez év szeptemberére várható.