Biztonságpolitika

24 óra leforgása alatt több mint 100 Daesh-terroristát semmisített meg a szíriai hadsereg, az ország keleti régióiban. Vasárnap a SANA hírügynökség arról számolt be, hogy Deir ez-Zor területén a terrorszervezetek jelentős létszámveszteséget szenvedtek.

Tovább olvasom

Ezentúl csakis a német Deutz motorjaival fogják gyártani az ukrán BTR-4-es lövészpáncélosokat. Ennek a döntésnek a következében a 3TD diesel motorok sem a hazai, sem az exportra kerülő páncélosokba nem kerülnek beépítésre.

Hamarosan befejezi a BAE a Systems Striker II sisakkijelző fejlesztését. A Lockheed Martin F-35 számára fejleszteni kezdett Striker II alulmaradt a Vision Systems International termékével szemben, de a BAE Systems tovább folytatta a munkát. A sisakkijelző legfőbb újdonsága, hogy beépített éjjellátóval rendelkezik, így ezt az eszközt és az akkumulátorait már nem kell külön a pilóták sisakjára rögzíteni. A beépített éjjellátóval egyébként már tavaly májusa óta végeznek tesztrepüléseket. A Striker II elsőként a Eurofighter Typhoon vadászbombázókon fog megjelenni.

Párizsban fontolgatják, hogy a 200 helyett 225 Leclerc fog átesni a francia hadsereg SCORPION modernizációs programján. A távirányított, 7,62 milliméteres géppuskával felszerelt fegyverállvány és az új 120 milliméteres lőszer megjelenése mellett a páncélvédelmet is megerősítik, de természetesen az elektronikai korszerűsítés sem maradhatott ki a tavaly márciusban elnyert 372 millió dolláros szerződésből. A Leclerc Rénové (R) változatot eredményező munkálatokat a Nexter Systems végzi el.

Egyiptom haditengerészete idén júniusban és szeptemberben fogja átvenni a két, eredetileg Oroszország számára építeni kezdett MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozóját. Saint-Nazaire-ben jelenleg is több mint 100 egyiptomi tengerész sajátítja el a hajók csínját-bínját.

Havonta több mint 40 repült órában támogatják az ENSZ erőket a dél-afrikai Denel Aviation CSH2A Rooivalk Mk 1F harci helikopterek a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A három harci forgószárnyast 2013 végén vezényelték az országba, ahol igen jól teljesítenek, az ENSZ erők vezetői meg vannak elégedve a gép képességeivel, mind a felderítés, mind a tűztámogatás terén. Kiemelték továbbá, hogy éjszakai is igen hatékonynak bizonyult a Rooivalk. A fegyveres bevetések során eddig 199 darab M23-as 70 milliméteres nem irányított rakétát és 610 darab 20 milliméteres lőszert használtak el. Elszenvedett sérülésként egy kézi lőfegyverek által átlőtt vízszintes stabilizátort tartanak számon.

Az afrikai országban repül még további öt Denel M1 Oryx közepes szállító helikopter dél-afrikai szállítóhelikopter is. Az Onyx megszületését az ENSZ embargót kijátszva Portugáliából és Romániából származó alkatrészek tették lehetővé. Így jött létre egy tulajdonképpeni hibrid az Aerospatiale, később Eurocopter, AS330 Puma és az AS332 Super Puma, később a Cougar helikopterek összetevőiből. Az Oryx törzse hosszabb, mint a Pumáé, de rövidebb, mint a Super Pumáé. Hajtóműve, erőátviteli rendszere és a faroktartó a Super Pumán alkalmazott. Ebből a turmixból egy olyan helikopter jött létre, melynek nagyobb hasznos terhelhetősége van, mint egy Pumának és a teljesítmény-tömeg aránya magasabb a Super Puma / Cougar gépeknek. Ennek következtében az Oryx ideális szállító helikopter a meleg hőmérséklet és a nagy tengerszint feletti magasságon. Ezek a körülmények pedig gyakran megtalálhatók a Dél-Afrikában.

A típus fejlesztése 1984 márciusában indult meg és az első felszállására 1987. szeptember 18-án került sor. Az első példány 1989 májusában lett átadva. Az élettartam közepén esedékes nagyjavítási program 2006-ban indult. Az ötvenegy leszállított Denel M1 Oryx közepes szállító helikopterből napjainkra 42 maradt szolgálatban. A leggyakrabban ezeket és a Mil Mi-8-at kell kísérettel ellátni a harci helikoptereknek, melyek megbízhatóságban messze felülmúlják a szovjet/orosz Mil Mi-24-es/35-ös családot. Kritikaként két hiba került megemlítésre a CSH2A Rooivalk-al kapcsolatban. Az egyik, hogy nincs belőle elég, a másik az irányított rakétafegyverzetben még mindig fennálló hiányosság. A típussal és hazánkkal kapcsolatban újabb hírről nem tudunk beszámolni.

Irak az orosz Kommerszant információi szerint a MiG-29M Fulcrum vadászbombázók rendszeresítésén gondolkodik. A lap információi szerint az orosz miniszterelnök-helyettes, Dmitrij Rogozin Irakban tett kétnapos látogatása során erről is tárgyalások folytak, számos más üzleti és katonai együttműködési lehetőség mellett.

A szomszédos Iránban is cikkeztek a típusról, ugyanis helyi nagyjavítás, és talán korszerűsítés után elkészültek az első példánnyal. A 17000 munkaórát igénylő beavatkozást a Shahid Fakouri légibázison hajtották végre.

Alapos tanulmányozás után, úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem számolnak a kínai/pakisztáni FC-17 Thunder vadászbombázó esetleges rendszeresítésével Iránban. Ellenben az orosz Szuhoj Szu-30-assal igen, sőt azt is el szeretnék érni Moszkvában, hogy járuljanak hozzá egy helyi összeszerelő üzem, majd később gyártósor felállításához.

Szaúd-Arábiában viszont a Boeing F-15SA vadászbombázók fegyverzetét egészítenék ki az AGM-84L Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgépekkel. Az integrációs munkát természetesen a Boeing végezné el.

Február 5-én első alkalommal hagyta el a HAL Tejas szárnyát egy Derby légiharc-rakéta. Az indítást végrehajtó LSP-7-es előszéria példánynak egyébként ez volt a 169. repülése. A gép jobb szárnyának belső pilonjáról elindított Derby rakéta harci és irányítást végző rendszerinek helyén ballaszt és telemetrikus eszközök voltak, hiszen ez az indítás, csak a gépről történő leválás és az eltávolodás ellenőrzésére szolgált.

Továbbra is Indiánál és repülőgép-fedélzeti fegyverzetnél maradva meg kell említeni, hogy 500 millió dolláros beszerzés van készülőben. Ennek keretén belül 164 darab Rafael Litening célmegjelölő konténer, valamint több száz Spice 250 precíziós vezérléssel ellátott bomba kerül beszerzésre a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázók számára.

Indonézia tovább színesíti légerejének eszközállományát, ugyanis Kína után innen is megrendelést adtak fel a Szuhoj Szu-35-ös vadászbombázóra. Az első hírek az elmúlt év végén röppentek fel, akkor 12 Szu-35-ös beszerzésének szándékáról tudtak a jól informáltak. Mára kiderült, hogy csak 10 legújabb Szuhoj megvásárlásán gondolkodnak a döntéshozók a már meglévő 11 Szu-30 és 5 Szu-27 repülőgépek mellé. A szerződés várhatólag márciusban köttetik meg.

Japánban végrehajtotta első gurulópróbáit a Mitsubishi Heavy Industries X-2. A lopakodó technológiai demonstrátor a Nagoya nemzetközi repülőtéren haladt a betonon önerőből. Az első felszállást február végére tervezik.

Február 11. és 16. között Dél-Karolina partjai mentén fogják tesztelni a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgép módosított torpedóindító rendszerét. Az Mk-54-es harci rész nélküli torpedókból egy tucatot fognak leoldani a próbák során.

Az elkövetkező öt évben kevesebb Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázót szeretne vásárolni a Pentagon, mint azt tervezte. Ez nem jelenti azt, hogy csökkentenék a jelenleg már több mint 50000 repült órát maga mögött hagyó típusból a megrendelni szándékozott mennyiséget, csak azt, hogy a mennyiség átvételét elodáznák. Azonban így is 2021-re a haditengerészet 64 F-35C, míg a tengerészgyalogság 97 F-35B verzióval rendelkezne. Az így nyert pénzösszeget a Northrop Grumman által megépítendő nagy hatótávolságú bombázó, valamint a Boeing KC-46A Pegasus programjára költenék el. A február 10. elért 50000 repült órához hozzá kell tenni, hogy a 25000-et 14 hónappal ezelőtt érte el a Lightning II-es.

Már megérkezett az USA-ban az a szállítmány, mely az F-35B fedélzetéről elindítandó első MBDA ASRAAM rövid hatótávolságú, infravörös önirányítású légiharc-rakétát tartalmazza. A brit fejlesztésű fegyver lesz az első, nem amerikai légi célok elleni fegyver, melyet a típusról indítani fognak. A tesztekhez összesen 25 ASRAAM kerül majd felhasználásra. Az Egyesült Királyság várhatólag 138 darab F-35-t szerez be a Royal Air Force és a Royal Navy számára.

Pár hete még a katapultülések piropatronjainak lejárt az élettartama volt a megállapított ok, ami miatt az argentin légierő legpotensebb típusának tekinthető Lockheed Martin A-4AR Fightinghawk vadászbombázók repképtelenné váltak. Mostanra már a Pratt & Whitney J52-es hajtóművek hiányát is emlegetik. Mivel ezek, ellenben a brit piropatronokkal, könnyen beszerezhetőnek tűnnek már lépéseket is tettek a beszerzésükre.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mitsubishi X-2: 1., 2., 3.

Dassault Mirage F1CR.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Airbus Voyager KC.3.

Bell-Boeing CV-22B Osprey.

Dassault Super Etendard.

Grumman F-14A Tomcat.

PZL-Swidnik W-3A Sokol.

Lockheed Martin F-35A Lightning II.

Panavia Tornado ECR.

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2.

Grumman A-6E Intruder.

Dassault Mirage IIIRS.

Boeing RC-135W.

Eurocopter EC-665 Tiger UHT.

McDonnell F-4D Phantom II.

Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4.

Northrop F-5E Tiger II.

Több mint 20 államfő és számos más vezető politikus gyűlik össze február 12-14. közt a Münchenben kezdődő nemzetközi biztonságpolitikai konferencián. A távoli országokban működő terrorszervezetek és Európát eddig nem közvetlen érintő tömeggyilkosságok helyett ma már a nyugati világ állampolgáraira leselkedő veszélyekkel kell foglalkozzanak Európa vezetői.

Tovább olvasom

A jelentős beszerzések elmaradása miatt a nemzetközi fegyvercégek publikus prezentációi fehér holló számba mennek Magyarországon. Az alapvető kíváncsiság mellett ezért - éljünk a ritka alkalommal! felkiáltással - örömmel fogadtam el a Saab meghívását, mely a holland hadsereg által a Várpalota Challenge 2016 hadgyakorlaton használt Mobil Harckiképző Központ (MCTC) eszközeinek és működésének bemutatására szólt Újmajorba. Bár a honvédség rendelkezik egy hasonló, igaz, korlátozottabb funkcionalitású, amerikai TES rendszerrel (MILES), a kettő közti interoperabilitás hiánya miatt sajnos nem nyílt lehetőség a magyar erők bevonására ebbe a páratlan volumenű, ezért jelentős kiképzési lehetőséget kínáló gyakorlatba.

A rendszer személyi fegyverre szerelhető BT 47 lézeradója egy "ledugózott" Colt Canada C7NLD-en. Lézerimpulzust a vaklőszerrel való lövés váltja ki.

A találatokat érzékelő lézerdetektorokkal, GPS-el és adatkommunikációs rádiókkal felszerelt heveder (PDD). A megállapított sérülés (halál) függvényében a fegyver lézeradója is deaktiválásra kerülhet.

Még a gázálarc felvételének megtörténtét, a megfelelő "szűrő" becsavarását - vagy annak elmulasztását is be tudja adni a rendszer.

Még a Calymore (irányított hatású repesz)-aknának, jobban mondva megfigyelt-irányított aknának is megvan a rendszerbe illeszthető változata.

A csata állását konténerekbe telepített, és mobil (itt az ellenőrök terepjáróban) terminálokról is figyelemmel lehet követni.

Dolgozik a Panzerfaust 3 lézeres gyakorlóváltozata...

...a villanásról egy ilyen piropatron gondoskodik.

A behavazott Mórocz-tető a hajmáskéri tüzériskola (rom)tornya mögött.

Továbbiak hamarosan...

Zord

2016. február 10-én, két új célállomást jelentett be a Ryanair.

Törökország és az Európai Unió közti titkos paktumról beszélt Orbán Viktor tegnapi értékelő beszédében; a kormányfő szerint az EU félmillió menekültet vesz át Törökországtól, de a brüsszeli vezetők ezt még nem merik nyilvánosságra hozni. Törökország zsarolja az Európai Uniót, mert az gyengeséget mutatott, és hosszú hónapok óta védtelennek bizonyult a migránsáradattal szemben.

Tovább olvasom

Azt elmúlt pár napban sok minden szembejött a holland hadsereggel kapcsolatban. Ami a legérdekesebb és látványosabb volt, hogy itt gyakorlatozott az egyik alakulatuk Magyarorzságon. A végén tartottak egy pazar tájékoztatót és statikus bemutatót, amin nem tudtam ott lenni, de sok fénykép készült róla. A lhsn.hu szerencsére felvette a tájékoztatót is, ami fent a youtube-on.



Ebből kiderül, hogy a fő erőket a 43. gépesített dandár erői tették ki. A dandár egy páncélos és két gépesített zászlóaljjal rendelkezik + a "szokásos" további támogató kiszolgáló alegységekkel. Most Magyarországra a 44. gépesített zászlóalj jött el, a felderítők, ők ketten adták a fő erőt + ha jól emlékszem 8 Leopárd harkocsival a páncélos zászlóalj egy része.

Holland erők egy másik része a 11 Légimozgékonyságú dandár egyik zászlóalja volt, amely - mint el is hangzik -  külön csinálta a saját gyakorlatait.

Szintén elhangzik, hogy a 43. dandár részéről  a hadgyakorlat célja a EU harccsoportba felajánlott holland képesség felkészítése 2016 második félévében. Ez ugyanaz, mint amit a 2016 első felében , jelenleg standby állapotban levő V4 harcsoport, benne a felajánlott magyar erők csináltak meg 2015 őszén. (nem emlékszem, hogy a teljes V4 harccsoport is együtt gyakorlatozott volna, de ez nem jelent semmit)

A videon látni a háttérben futó prezentációt, informatív.

De igazából nem ezért kezdtem el írni a posztot, hanem hogy egy kicsit összeszedjem, a holland haderő integrációjának részleteit a német haderőével. Már amikor a 43. dandárnak néztem utána akkor szembejött, hogy a dandár harckocsizó zászlóalja egy vegyes, holland/német egység. Már a wikipedia is megírja, hogy a 414. zászlóalj valójában egy német zászlóalj, aminek egyik százada holland. Tehát van egy holland gépesített dandárunk, annak egy német páncélos zászlóalja és annak egy holland páncélos százada. (sőt A wiki szerint a 43. dandár 2019 től a 1 német páncélos hadosztályba fog integrálódni).

Annak idején csak szűk szakmai körökben nagy hírt, hogy Hollandia megválik az összes harckocsijától. 2011-ben volt egy jelentősebb haderő reorganizáció (pénzkivonás) amikor számos egyéb haditechnikai eszköz mellett, a Leopárdok eladásáról is döntöttek. Nyilván itthon nagyrészt csak annyit jött át, hogy elveszik a páncélos képesség Hollandiában. Egy két évre rá már lehetett olvasni, hogy a képességet nem akarják elveszíteni, felmerült olyan terv, hogy a holland tankosok német tankokon gyakorolják a képességüket, hogy, ha egyszer megint...
Most, hogy megint találkoztam a hollandokkal, úgy tűnik okosan oldották meg, megmaradt a képesség, és még szorosabbra fűnték az integráció a Bundeswehrrel.

(Hollandia a levetett Leopard 2A6 tankokból 100 db-ot 2014-ben adott el Finnországnak 200 millió euróért (along with logistics package and spare parts sustaining 10 years of operations. Finland is Buying Dutch Leopards for €200 Million).

Most meg azt olvasom ebben a tanulmányban http://www.iai.it/sites/default/files/pma_report.pdf, hogy a már említett 11. Légimozgékonyságú dandár a német Gyorsreagálású hadosztályba fog integrálódni, míg a német tengerészgyalogos erőket a holland tengerészgyalogos erőkbe fognak integrálódni.

Most, hogy írom, gyorsan rákerestem a friss hírekre. Február 4-én a holland EU elnökség honalpjáról: Germany and the Netherlands step up their military cooperation.  Azt írja épp aláírták a 43. dandár integrációját a 1. német páncéloshadosztályba. A hollandok zászlóshajóját (amelyet eredetileg helikopterhordozónak vagy mai szóval "multi purpose fregatt" nak hívtak) közösen fogják üzemeltetni logisztikai ellátóhajóként.

Még kellene ide raknom egy képet egy Leopard harckocsiról is, hogy többen olvassák a posztot, de ehhez már nincs kedvem.

D-436-148FM típusú hajtóművel repült az An-178.

Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes vezetésével orosz delegáció érkezik Irakba a hét folyamán; a kétnapos találkozó során kormányközi bizottság tárgyal a gazdasági kapcsolatok bővítéséről és katonai-technológiai együttműködésről.

Tovább olvasom

2016. január óta új online rendszer, a LARA (Local and Sub-Regional Aispace Management Support System) támogatja a léggazdálkodás folyamatát a HungaroControlban.

Egy hat évvel ezelőtti, éves értékelő és feladatszabó értekezletet megelőző dinamikus bemutatón járunk az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison. A bemutató első része egy olyan elképzelt szituációra épül, amelyben az ország területére betört fegyveres csoportot számol fel az akkori MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj és az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj kijelölt állománya, harci- és szállító helikopterek támogatásával. A katonák a feladat tisztázása, a kirakási, kiemelési és a tűztámogatási helyek pontosítása után helikopterre szállnak, és egy kijelölt légtérben várakoznak.

A forgatókönyv szerint egy Mi-24-es géppár végzi a felderítést és az ellenséges erők lefogását, majd az egyik – mesterlövésszel a fedélzetén -  függésből biztosítja a területet.

Érkezik az első Mi-17-es, fedélzetén a 25/88-asok gyorsreagálású kötelékének egy részével. Ők blokkolják majd a célobjektum megközelítési útvonalát.

Hófelhőt kavarva felszáll a második Mi-17-es. A gyorsreagálásúak átveszik a terület közvetlen biztosítását a harci helikopterektől.

A különlegesek is Mi-17-esen érkeznek.

A gép elhagyásához a gyorsköteles módszert alkalmazzák.

A távozó Mi-17-est Mi-24-esek oltalmazzák.

A Különleges Műveleti Zászlóalj megközelíti a célobjektumot; a fegyveres csoport ott rejtőzködik.

Az ellenséges csoport felszámolása után a csoport híradó specialistája behívja a helikoptert. A kiemeléshez a SPIES kötelet használják.

Egy fő készen áll, a többiek még a karabinerekkel vannak elfoglalva.

A gyorsreagálásúak a különlegesek kiemelésnek ideje alatt is biztosítják a megközelítési útvonalat.

A Mi-17-es lassan emelkedni kezd és emeli a kötelet is.

Levegőben a Bercsényi hat katonája.

A szállító helikopter olyan helyre repül, ahol leszállhat és a katonák biztonságosan beszállhatnak a deszanttérbe.

A 25/88-asokért is visszajön a Mi-17-es.

Beszállás a levett hátsó ajtók helyén. Elölről-oldalról kényelmesebb megközelíteni a gépet, mint hátulról, ahol figyelni kell a faroklégcsavarra.

Távozik a 705-ös.

*

A dinamikus bemutató második részében a Honvéd Katasztrófavédelmi Rendszer egyes elemei tartottak bemutatót, egy elképzelt árvízi helyzetre alapozva, szimulált kényszerleszállással és tűzoltással kiegészítve.

A vízügyi szakemberek által összekészített homokzsákokat teherautók juttatják a gátak közelébe. A zsákokat a platóról emelik le a szállító helikopterek.

A homokzsákok pakolásának hátterében, meghibásodás miatt kényszerleszállt egy árvízi légi felderítést végző Mi-24-es. 

 A kényszerleszállást végrehajtó személyzet megsérült, értük a Légi Kutató-mentő Szolgálat jön. A felcser már ki is szállt a gépből és az egészségügyi felszereléssel a sérültekhez fut.

Csörlős emelést is láthattunk, mentő és megmentett egyszerre jut a helikopter fedélzetére.

Szárnyalt a fantázia: az égő máglya a kényszerleszállt helikopterről leszakadt alkatrészek által megrongált és kigyulladt épületet imitálja.

A tűzoltás is légi úton érkezik. A légi tűzoltó ballonból, ismertebb nevén a Bambi Bucketből lezúduló két és fél köbméter víz eloltja a tüzet.

A bemutató végén a "kényszerleszállt" szereplő is visszatér bázisára.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Kedves olvasók! A közelmúltban egyik szerkesztőnk, SchA ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténelmi műsorának vendége volt. A 142. adásban a beszélgetés, melynek hanganyaga innen tölthető le, a hatnapos háborúról folyt, és kitért az előzményekre, a következményekre, az ellenséges felek összehasonlítására és a szuperhatalmak által játszott szerepre is. A dolgok jelenlegi állása szerint az arab-izraeli háborúkról ez volt az utolsó szereplésünk a műsorban, a témába vágó korábbi adások letölthetőek ugyanezen a linken. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

A francia DGA védelmi beszerzési ügynökség 2016. január 29-én szerződést kötött az Egyesült Államokkal 4 darab új C-130J Hercules beszerzéséről.

Az iraki védelmi minisztérium 2016. február 2-án újabb 2 Block 52-es verziójú F-16-ost vehetett át.

Bevallom, túl sok közöm nem volt a litván rendőrséghez, de mivel itt is lapul egy-két személyes történet, úgy döntöttem, hogy ezzel az országgal folytatom a relikviás sorozatot. Persze dolgoztunk velük is, ráadásul nagyon eredményes munkák voltak (ha jól emlékszem három, illetve kettő és fél), de ez pont az a terület, amiről inkább nem írnék, maradjunk meg a nyilvánosságra hozható topikoknál, az is jópofa.

Szóval úgy kezdődött, hogy valamikor 2005 tavaszán pont egy vidéki melón voltam, amikor csörgött a mobilom és a titkárnő-kolléga (aki ezerszer, de inkább kétezerszer több volt, mint titkárnő, Klári, ha ezt olvasod, innen is kétezerszer puszillak és mégegyszer köszönök mindent!), szóval a kolléganő felhív és a következőt mondja: nem tudom, mit csinálsz éppen, de gondoltam szólok: jött egy hivatalos boríték, neked van címezve és a feladó a belügyminiszter. Felbontsam?

Mondjuk szerencsére éppen ültem. Április elsején már túl voltunk, Klári amúgy se poénkodna ilyesmivel, az meg fogalmilag kizárt, hogy ő valamit félreolvasson vagy félreértsen. Ettől függetlenül visszakérdeztem: a belügyminiszter? A Mónika?

Tudniillik éppen Lamperth Mónikának hívták az ügyeletes miniszterünket, ha még emlékszik valaki rá. Ha nem, akkor se vesztett túl sokat, ültek nála jobbak és hülyébbek is abban a székben.

– Igen, a Mónika – válaszolta Klári – Kinyissam?

Már ez is furcsa volt, hiszen nagyon kevés kivétellel a központi postázóban felbontották a hivatalos (és nem minősített) leveleket, tettek rá bélyegzőt, számot meg minden szart, de ehhez – úgy látszik – nem mertek nyúlni. Azért visszakérdeztem:

– Titkos vagy valami?

– Nem, de futár hozta.

Nabazmeg – gondoltam -, Mónika most vagy felkér valami államtitkári beosztásra, vagy valami ítélet van benne (de akkor csak lenne valami előképem a dologról), esetleg meghív egy fogadásra (ennél többre nem is mertem gondolni). Szóval ott ültem valahol a Dél-Dunántúlon egy úttalan úton a kocsiban, művelet előtti feszültségben és halványlila fingom nem volt, hogy mit akarhat tőlem, egy mezei osztályvezetőtől a belügyminiszter, ráadásul úgy, hogy – telibeszarva minden szabályt a szolgálati útról – nem a főnökeimen keresztül keres meg, hanem közvetlenül levelet ír. Mondtam Klárinak, hogy ne bontsa ki, de rejtse el, amíg visszaérek Pestre. Ki látta rajtad kívül? – kérdeztem még óvatosan, mert ismerem én a rendőrök pletykás száját, de megnyugtatott, hogy tőlünk senki, a futár meg már elment.

Nem húzom tovább: lebonyolítottuk a műveletet, sikeres volt, délután visszaindultunk a fővárosba, én kábé 180-as átlaggal (elévült, most már viszem a balhét), Klári természetesen megvárt. Leültem, ideadta a borítékot (tényleg a belügyminiszter szerepelt feladóként), megtapogattam és nem úgy tűnt, mintha C4 vagy trotil lenne benne, úgyhogy – kicsit talán szaporábban szedve a levegőt – felbontottam. Közben persze megint átfutott mindenféle a fejemen, de mivel a bejáratnál nem tepertek le a kommandósok és nem vették el a szolgálati fegyverem (nehéz is lett volna, szinte sose hordtam, majdnem mindig ott volt a páncélszekrényemben, néha lefújtam róla a port), szúrós szemű katonai ügyész se volt a környéken, aki a jogaimat ismertetné, szóval olyan nagy baj nem lehet.

És kiszedtem a borítékból ezt a levelet, aminek a lényegi részét ki is nagyítom, hogy el tudjátok olvasni. A lényege, hogy a miniszter megbízott, hogy egy magyar-litván kormányközi bizottság tagja legyek.

Csak ültem és néztem ki a fejemből, szerintem nagyon ostobán. Magyar-litván. Odafordultam Klárihoz:

– Te Klári, mijafasz közöm van nekem a litvánokhoz?

– Na épp ezt akartam kérdezni én is tőled – jött a logikus válasz.

Már jó késő volt, minden főnök hazament, ezzel a hülyeséggel nem akartam baszogatni őket, majd holnap. Még ott morfondíroztam egy kicsit magamban: mondjuk egy magyar-francia, magyar-belga, magyar-kanadai, magyar-román, magyar-amerikai vagy magyar-ír kormányközi bizottságban el tudtam volna képzelni magam (ezekkel az országokkal vagy volt konkrét együttműködésem, vagy ott képeztek ki, vagy beszéltem a nyelvet, vagy mindhárom), de mindez talán logikus lett volna, úgyhogy el is hessegettem magamtól a gondolatot, csak az motoszkált továbbra is bennem: mi a rézporos tekintetű isten csodáját (csúnyábban fogalmaztam, de azt nem akarom itt reprodukálni) fogok én ebben a bizottságban csinálni és egyáltalán: hogy kerültem én ide?

A valóság gyakran izgalmasabb a képzeletnél, néha azonban kiábrándítóbb annál. Másnap tisztázódott: egy hónappal korábban kijött egy ORFK utasítás arról, hogy (központi szerv lévén) nekünk is kell delegálnunk osztályvezetőket vagy ennél magasabb beosztásúakat mindenféle kormányközi szervezett bűnözés elleni bizottságba (volt ilyen vagy száz, nem túlzok). Természetesen a listán a jó helyek már rég elkeltek, a Teve utca lenyúlta őket, nekünk maradt a reszli, amin vagy olyan országok voltak, amiket egyetlen tábornok se talált meg a térképen, vagy olyanok, ahová egyetlen nagyfőnök se akart utazni (mert elvileg ezek a bizottságok évente-kétévente tartottak egy-egy ülést, felváltva a két országban). Naná, hogy a nyugati partnerek keltek el első körben, nekünk maradtak az ex-szoci barátok, közülük is azok, amelyek messze vannak és talán az afrikai ébredő nemzetek.

Hogy a magyar-románba ezek után miért nem kerültem be (nem hinném, hogy közelharc folyt volna érte az ORFK-n), ez nagy kérdőjel, hacsak nem attól féltek, hogy román kém vagyok és pont a bizottsági ülésen fogom elárulni a magyar államtitkokat. Ne röhögjetek, ilyen hírek is voltak rólam :-) Vagy lehet, hogy simán kizáró ok volt, ha valaki beszéli az adott nyelvet és ismeri a kultúrát, nem tudom. De nem lepne meg.

És mivel a feladat (maga a kijelölés) azonnalos volt, telefonon kellett bediktálni, én meg pont a fene se tudja, hol voltam (talán épp csúsztattam az elmúlt évi túlóráimat, mert nem nagyon fizették ki), hát gyorsan beírtak a magyar-litván bizottságba, engem meg valahogy elfelejtettek értesíteni, Klári se tudott róla, szóval elsikkadt az információ.

Hát így lettem a Magyar-Litván Szervezett Bűnözés Elleni Kormányközi Közös Bizottság magyar tagozatának a tagja.

A folytatás nem érdekes: valamikor 2005-ben volt egy ülés itt Pesten (aminél hiábavalóbb szócséplést én keveset láttam, pedig akkor már nem voltam kezdő), ahol legalább megismerkedtem jófej litván rendőrökkel (tőlük kaptam a midus balsamast, amiről itt írtam, na meg ezt a zászlót és kulcstartót, amit itt felül láthattok, a kulcstartó közeli fotója szarul sikerült, elnézést, de a litván rendőrcímert ábrázolja), aztán amikor Vilniusba kellett volna menni, én már átkerültem a Tanúvédelmi Szolgálathoz és nem is kaptam értesítést arról, hogy buli lesz. Vagy valaki beugrott helyettem, ezt se tartom kizártnak; legyen boldog és hosszú életet kívánok neki.

Szóval ez az én litván sztorim, remélem nem untátok. Ja, litván rendőrzászlóból van cserém is, érdeklődők érdeklődjenek..

Bemutatták a HAL (Hindustan Aeronautics Limited) új kiképző repülőgépét, az NTT-40-est.

Újabb rangos nemzetközi elismerést kapott a Budapest Airport.

2016 végéig a MiG konzorcium két MiG-29M/M2 vadászrepülőgépet szállít Észak-Afrikába egy 2015 tavaszán aláírt szerződés értelmében.

Pénteken példaértékű látogatónapot szervezett a Várpalota Challenge 2016 újmajori táborába a holland haderő, illetve a Bakony Harckiképző Központ. Az idén Magyarországon megrendezett legnagyobb hadgyakorlatról világos eligazítást kaptunk, és életszerű tábori statkus bemutatót némi dinamikus mozzanattal megspékelve.

A Tűztámogató Parancsnokságtól a kötelékbe delegált tüzérmodul Panzerhaubitze 2000-ese az újmajori sártengerben. Az időjárási és terepviszonyok széles spektrumát élvezhetik a Bakonyban a németalföldiek.

A PzH 2000NL önjáró tarackágyú egy a fentihez képest „idillibb” beállításban.

Menetben, hátul Veszprém. Jól látszik az egyik figyelőműszer.

A VC16 másik tüzérségi eszköze (mellyel alighanem a január 28-i éjszakai lövészet ejtőernyős világító aknagránátjait is kilőtték) a francia gyártmányú MO-120-RT 120 milliméteres aknavető. A cső oldalán látható „doboz” a lőelemképző számítógép.

Indirect fires. 

Lánctalp a sárban.

Biber hídvető harckocsi...

...ugyanez menetben.

Bergepanzer 2 műszaki páncélos.

Lánctagok a csapszegekkel. Egy ekkora erőnél sok minden láthatóvá válik a „patika statikokkal” szemben.

A megrendelt nagy mennyiségű Boxer kerekes járműből eddig csak MEDEVAC változatot kapták meg a hollandok.

Fennek felderítő jármű menetben.

Könnyebb tétel: az ejtőernyősök Mercedese...

...és a még könnyebb Lohr VLA járműve. 

És a végére egy kis rakétatechnika: Eurospike indító a Mercedesen.

Zord

Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda talán a világ legismertebb bűnüldöző szervezete. Sokak szerint méltán vívta ki magának ezt a renomét, mások szerint jelentős púder takarja a látszatnál szikárabb valóságot, de ez a poszt most nem vindikálja magának a jogot, hogy ebben a kérdésben egyértelmű állást foglaljon, csak egy-két emléktárgyat és szubjektív történetet szeretnék nyilvánosan megosztani veletek, amelyek az FBI-jal (FBI-vel?) kapcsolatosak.

Az elmúlt 25 évben egy magyar rendőr számára igazán nem volt kihívás valódi, hús-vér FBI-ügynökkel találkozni: jó húsz éve rendszeresen megfordulnak az ORFK környékén, ők üzemeltetik a budapesti Nemzetközi Rendészeti Akadémiát (ILEA), amiről külön poszt is lesz, na és az én időmben a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságon (ez volt a jelenlegi Nemzeti Nyomozó Iroda jogelődje) külön szervezeti egység is volt, ahol 4-5 amerikai kolléga is dolgozott, hivatalosan a “nemzetközi szervezett bűnözés elleni koordinált, magyar-amerikai rendőri fellépés” elősegítése érdekében. Hogy a derék jenkik úgy igazából mit (és miért) is csináltak, most ne feszegessük, nem vagyunk konteósok.

Ez itt felül nem söröskupak, noha erősen úgy néz ki (és milyen kúl lenne, ha tényleg az lenne), hanem egy apró kitűző, csak kinagyítottam.

Idehaza is dolgoztam velük, elég sok sört megittunk együtt, sokat beszélgettünk és azt kell mondanom, hogy összességében (sok kollégámmal ellentétben) nem volt semmi bajom a srácokkal. Persze egészen más szakmai srófra jár az agyuk, mint nekünk. Nyomulósak, határozottak és kategorikusak voltak, minden megnyilvánulásukból sütött az, amit csak az idióták vehettek rossznéven: az amerikai (értsd: FBI) érdekek abszolút és megkérdőjelezhetetlen prioritást élveztek, minden más csak ezután jött. 

Jártam Washingtonban a híres Hoover-épületben (itt van a főhadiszállásuk, úgy egy kilométernyire a Fehér Háztól) és a legalább ilyen híres quanticói kiképzőbázisukon is, mindkettő igazi élmény volt. Quanticóban például találkoztam a túszmentő teammel (róluk itt írtam) és meghallgattam az egyik viselkedéskutatójuk előadását, ami arról szólt, hogy miben hasonlítanak a szervezett bűnözői körökbe beépült mélyfedésű ügynökök a bűnözőkhöz. A központjuk tetőteraszáról meg (ahová még mindig ki lehet surranni cigizni, noha nekem úgy tűnt, hogy az itt dolgozó mintegy kétezer FBI-alkalmazottból maximum tucatnyian dohányoznak és vagy mindegyikük családneve magánhangzóban végződik, vagy a keresztnevük José) ritka látványos kilátás nyílik az amerikai fővárosra, ahol még mindig hatályos az az 1910-ből származó városrendezési szabály, amely szerint egy épület maximum 20 lábbal (kábé 6,5 méterrel) lehet magasabb, mint annak az utcának a szélessége, melynek telkére építik.

A Hoover Buildingen belül egy pillanatra se maradhattam egyedül; amikor budira mentem, az ajtóban várt Charley. És még csak nem is panaszkodhattam (ami amúgy eszem ágában se volt), mert a státuszom szerint “egykísérős látogató” voltam; Charley elmondása szerint vannak országok, amelyek állampolgárainak fejenként minimum két kísérő jár, amíg az épületben vannak. Ez nem feltétlenül udvariasság és nem is a vendégek biztonsága miatt van (lássuk be, nem túl valószínű, hogy a világ egyik legjobban őrzött, legsűrűbben bekamerázott épületében bárki rátámadna mondjuk egy kínai vagy orosz rendőrtisztre és elvennék a pénztárcáját), hanem úgy vannak vele, hogy barátság ide vagy oda, az ördög nem alszik.

Az FBI 35 ezer alkalmazottjára évente 8-9 milliárd dollárt költenek, a 45 ezer fős Magyar Rendőrségre nem egészen egymilliárdot (260 milliárd forintot). Hogy ne kelljen mindenféle hármasszabállyal bajlódnotok, gyorsan elárulom, hogy egy FBI-munkatársra tízszer több lóvé jut, mint egy magyar rendőrre. Így könnyű – mondhatná bárki és majdnem igaza is lenne. Azért csak majdnem, mert – ahogy én láttam – a pénzbőség egy kicsit elkényelmesíti az embert, ellustítja az agyát. Ezzel nem azt akarom mondani persze, hogy az ügynökök szakmailag gyengébbek lennének nálunk, csak azt, hogy (véleményem szerint) kreativitás és ötletek tekintetében a kelet-európai zsaruk jobbak, mint a Hoover-fiúk. Hogy úgy mondjam: gesztenyepürét nem nagy kunszt készíteni, ha van szelídgesztenyéd, de erre mifelénk a szüleink még tudták, hogy pépesített babból, két krumpliból és néhány dióból is megcsinálható. Sorry guys, ti sose tudtatok finggal pirostojást festeni.

De térjünk vissza a relikviákhoz, elvégre ezért vagyunk itt. Kaptam tőlük emlékérmet, apró kitűzőket, nyakkendőtűt, matricákat, golyóstollat, bögrét, kulcstartót és pólót is; a bögre már eltört, a kulcstartót elvesztettem a kulccsal együtt, a pólót rég elviseltem. Na és persze okleveleket is adtak, az egyiket most be is mutatom. Az egyik cimborának, akinek pont akkoriban született gyereke (konkrétan a feleségének, de ez sejthető volt), hoztam egy partedlit, amit a Hoover szuvenyírshopjában vettem (az is van benne), s amin az FBI címere alatt az volt olvasható, hogy FBI agent in progress, vagy valami hasonló.

Nem hagyhatom szó nélkül az FBI által előszeretettel osztogatott gyűrűs-kapcsos jegyzetfüzeteket és csiptetős felírótáblákat, amikkel csak az a gond, hogy az amerikai szabványméretek eltérnek az európaitól, ezért ezekkel az idehaza kapható A4-es papírok nem használhatóak.   

Amikor hazajöttem és kialudtam magam, a főnököm (egészen pontosan: a főnököm főnöke, aki akkor még nem volt tábornok) azonnal hívatott. Na – gondoltam -, végre valaki, akit érdekel, hogy szakmai szempontból mivel lettem gazdagabb és kíváncsi arra, hogy milyen amerikai módszereket lehetne esetleg átvenni, ilyesmi. Hát innen is látszik, hogy milyen balfasz voltam: a góré arról faggatott, hogy mennyi zsebpénzt adtak a jenkik és hogy hol lehet olcsón bevásárolni Washingtonban, ugyanis egy szakmai delegáció tagjaként éppen egy amerikai hivatalos útra készült.