Biztonságpolitika

Vádat emelt a Nyíregyházi Járási és Nyomozó Ügyészség öt férfi ellen, akik tavaly szeptemberben az M3-as autópályán hagyták ittas társukat, a férfit később egy autó halálra gázolta – közölte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség vezetője az MTI-vel.

Zsíros Zsolt főügyész közleményében azt írta, a vádirat szerint a hat szabolcsi férfi 2015. szeptember 11-én délután Győrből egy kistehergépkocsival hazafelé indult Nyíregyháza közelében lévő otthonukba. Útközben többször megálltak az M1-es és az M3-as autópálya benzinkútjain és pihenőhelyeken, ott szeszes italt fogyasztottak.

A legtöbb alkoholt a sértett itta, aki ettől súlyosan ittas állapotba került. A férfi hangoskodott a gépkocsiban, menetközben többször megpróbált kiszállni, de a többiek ezt megakadályozták. A kálmánházi pihenőt elhagyva ismét megpróbált kiszállni a járműből, ezért a gépkocsit vezető elsőrendű vádlott a 221-es kilométer közelében megállt a leállósávban. Itt mindannyian kiszálltak, később azonban sértett nem akart visszaülni a járműbe, ellenszegült társainak, akik a férfit a nyílt pályán hagyták, majd Nyíregyházára autóztak – ismertette a főügyész.

A megyeszékhely egyik benzinkútján az elsőrendű vádlott telefonon bejelentést tett a rendőrségen, és kérte, hogy menjenek a férfiért, majd ők is visszaindultak az autópályára. Közben a sztráda külső forgalmi sávjában ácsorgó férfit egy szabályosan haladó személygépkocsi halálra gázolta.

A gépkocsi vezetőjét segítségnyújtás elmulasztásának bűntettével, míg utasait ugyanezen bűncselekmény vétségével vádolja az ügyészség – közölte Zsíros.

Bizonytalan a szíriai polgárháború lezárására irányuló genfi tárgyalások kimenetele, egy hosszú folyamat elején állnak a szembenálló felek – erről N. Rózsa Erzsébet külügyi szakértő beszélt az M1 műsorában.

A szakértő elmondta: már az is vitatott, hogy egyáltalán kik ülhetnek tárgyalóasztalhoz a várhatóan a hét végén kezdődő megbeszéléseken. Törökország ellenzi, hogy a törökországi kurdok képviselője részt vehessen a tárgyalásokon, Bassár el-Aszad szíriai elnököt pedig a saját országában is sokan elfogadhatatlannak tartják – tette hozzá.

Kitért arra, hogy az orosz gép lelövése miatti orosz-török viszály és a közelmúltban kibontakozott szaúdi-iráni ellentét sem könnyíti a megegyezést, nem beszélve a térségben szerveződött számos fegyveres csoportról. Ugyanakkor a menekültáradat és a terrorveszély fokozódása miatt elodázhatatlanná vált a rendezés, ami nyilván csak egy hosszú folyamat eredménye lehet – közölte N. Rózsa Erzsébet.

Az öt éve tartó szíriai polgárháború lezárása érdekében az elmúlt években már két tárgyalássorozatot is tartottak Genfben, de egyik sem vezetett eredményre.

Tizenöt óra elteltével azonosították azt az olasz férfit, aki a római Termini-pályaudvaron hétfő este több órás pánikot keltett egy játékfegyverrel. Az eset megkérdőjelezte az olaszországi terrorellenes készültség hatékonyságát.

Az olasz ügyészség felesleges pánikkeltés és vészhelyzet teremtése miatt vizsgálatot indított a negyvennégy éves férfival szemben. A római sajtó szerint pizzasütőként dolgozó férfit a Rómától hetven kilométerre levő Anagni városában kedden találták meg, előálították a helyi rendőrségre és kihallgatták.

A férfi egy nagy méretű és igazinak tűnő játékfegyverrel a kezében Rómában felszállt az egyik metróvonalra és a Termini-pályaudvarra ment, ahol felszállt egy Anagniba tartó vonatra. Viselkedése pánikot keltett az esti órákban utasokkal teli pályaudvaron. Többen az internetes közösségi oldalakra feltett képekkel riasztották a böngészőket arról, hogy fegyveres van a pályaudvaron, mások a rendőrségnek telefonáltak. A helyszínre siető terrorellenes egységek azonban nem találták meg az időközben már vonatra szállt férfit.

Az Anagniba tartó vonaton egy rendőr is felfigyelt a fegyverre, de mivel látta, hogy gyerekjátékról van szó, nem igazoltatta a férfit. A férfi kisfiának vásárolta a fegyvert és elmondása szerint kedd reggelig nem vette észre, hogy ez mekkora ijedtséget keltett körülötte.

Az eset azonban rögtön megkérdőjelezte az olasz fővárosban decembertől megerősített terrorellenes készültség hatékonyságát. Az olasz sajtó azt kérdezte, miként tudott a férfi bármilyen ellenőrzés nélkül órákon keresztül szabadon mozogni a videókamerákkal teli Róma közlekedési eszközein, a Termini pályaudvaron és egy vonaton is egy fegyvernek tűnő tárggyal.

A két műrepülő kötelék hamarosan új gépeken fogja képviselni Oroszország légi- és űrvédelmi erőit – jelentette be Viktor Bondarev vezérezredes.

Background

After an extremely long period of negotiations, the Croatian Sabor (Parliament) approved the centre-right government led by Tihomir Oreskovic. Although the path towards the formation of the government was not easy at all due to the numerous turnarounds and unexpected complications, Oreskovic managed to get an impressive amount of 83 votes (while he needed ‘only’ 76). However, his situation will not be as easy as it might seem at first glance. The parliamentary majority is extremely heterogeneous; the newly elected PM will constantly have to make compromises and struggle against his internal opposition.

Tihomir Oreskovic
(Source: http://www.total-croatia-news.com/politics/1882-meet-croatia-s-new-pm-designate-tihomir-oreskovic Accessed: 26/01/2016)

But first let us jump back to November 2015.

There was only one thing sure after the November 8 parliamentary elections in Croatia: nothing could be taken for granted. The Patriotic Coalition (Domoljubna koalicija) led by Tomislav Karamarko (HDZ) became the relative winner of the elections with 59 mandates, however, they did not manage to obtain absolute majority (not even with the help of smaller parties or  the representatives of the minorities) as the left-orientated ruling coalition of Zoran Milanovic managed to get 56 chairs in the Parliament.

Nonetheless, tight results were to be expected. On the other hand, the 19 parliamentary seats of MOST (Croatian for ‘Bridge’) seemed to be a big surprise for everyone. This relatively new party and its leader Bozo Petrov found themselves in an awkward situation. They had the political power to play the kingmaker’s role, while they were constantly ignored or humiliated by leading politicians from both sides.

Back then, right after the elections, the formation of the parliamentary majority (and thus the new government) seemed to be relatively simple – at least compared to what was still to happen. Although Petrov warned everybody well in advance not to count on easy talks, one could expect that he would sit down and listen to what Karamarko and Milanovic had to say (or perhaps offer) in order to form a government together and eventually choose the better option.

As it turned out, there was a lot more to it than that.

The process at first seemed to be a fairy tale (especially when Petrov called for a tripartite government and was harshly rejected both by Karamarko and Milanovic), then a never-ending story, which in December eventually turned into a drama.

Tomislav Karamarko, Bozo Petrov and Zoran Milanovic
(Source: http://www.maxportal.hr/wp-content/uploads/2015/12/karamarko-milanovi%C4%87-petrov-tri.jpg Accessed: 26/01/2016)

This time the kingmaker’s favourite role was played by MOST and their leader Bozo Petrov.

MOST cannot be defined as a classic political party but rather a heterogeneous alliance of young politicians and experts who are keen on changing the current political system. Petrov had to face severe internal conflicts; each and every one of the original 19 parliamentary deputies had his or her opinion about how and with whom to continue the negotiations.

The first consequence of these internal conflicts was the expulsion of Drago Prgomet from the party. He held a secret meeting with Zoran Milanovic, who was reportedly trying to break MOST into fractions in order to ensure his parliamentary majority. He did not leave MOST alone but with three fellow members – the four ‘dissidents’ formed a new party called Hrid.

However, further internal conflicts are more than visible as Ivan Lovrinovic (one of the party’s main strategists) refused to support the government. According to media reports, he had strong ambitions to become a minister but his request was turned down despite all his efforts. Interestingly enough, his two closest allies followed him only in criticising the government but eventually they were among the 83 who supported Oreskovic.

It is still not known whether MOST melts down to 12 deputies due to this conflict because the three ‘renitents’ claimed to be still part of the party, while maintaining the right to have different views from the actual leadership.

Even the political rivals have to acknowledge the way Petrov insisted on his demands. When they felt necessary, MOST had the courage to threaten HDZ with stepping back from the negotiations. This might seem to be open blackmail but we can be sure that such assertive behaviour is quite common behind the scenes.

If we take a look at the members of the new Croatian government, the over-representation of MOST is clear (compared to their 12 or 15 members in the Parliament). Maybe the ‘role of MOST’ should be rephrased as the ‘rule of MOST’.

Apart from them, if there is any political actor in Croatia who came out reinforced from the political crisis so far, it is President Grabar-Kitarovic. She constantly seemed to have a plan: first when she announced to expect at least 76 signatures from the party leader who wants to become the Prime minister-designate – though it has to be mentioned that she probably wanted to prevent Zoran Milanovic from forming another government this way. Later she warned everybody that she would not let the negotiations flow on for ages, and finally she was on the verge of appointing a technical government that would have led Croatia until the new elections.

Kolinda Grabar-Kitarovic
(Source: http://ipress.rtl.hr/hrvatska/hrvatska-predsjednica-kolinda-grabar-kitarovic-prisegnula-bit-cu-jedna-od-vas-36199.html Accessed on 26/01/2016)

One might argue that she just wanted to give HDZ and Tomislav Karamarko as much time and support as possible to ultimately form the new government. This might have been the situation at the very beginning, however, as the old saying goes ‘the appetite grows with what it feeds on’. There are several indicators which suggest that she already saw her ‘own government’ in position.

Of course, her technical government per definition would not have been a long-lasting one; still, her ambitions of becoming an independent and relevant political actor came to the surface. In her pursuit of independence she might even collide with HDZ, the party that originally supported her in the presidential elections.

Evaluation

There are numerous other factors that also played a role in this outcome, beginning from the Catholic Church through the impact of the refugee crisis on the popularity of political leaders, not to speak of the economic situation. Several questions are still open, for example the position of both Milanovic and Karamarko is questioned, although to a different extent.

SDP’s internal conflicts are linked to their defeat, whereas Karamarko is being criticised for being too lenient with MOST. Petrov mostly got what he wanted, which means that prominent HDZ politicians were left out of the government.

We should not forget that the actual one is not the final structure of the government. HDZ and MOST did not have enough time to come to a conclusion about the number of ministries, state-owned agencies etc. A reshuffle is scheduled in six months’ time, when another round of harsh debate is to be expected.

The role of PM Oreskovic is also disputed. Some suggest that Karamarko will be ‘the strong man’, while others claim that he will have control of what he wants to. One of his benefits is that he comes from the financial world and has never been part of the ruling political elite in his motherland. He has the advantages of being an outsider, while he is expected to bring new ideas and a breath of fresh air to the political scene.

A börgöndi MN 90. Vezetésbiztosító és Futárhelikopter Ezred Mi-1-eseit és Ka-26-osait Mi-2-esek váltották a nyolcvanas években. A rendszerváltás után, a Csapatrepülő Parancsnokság és az ezred megszűnését követően a gépek Szolnokra kerültek, ahol a 35 helikoptert két századba osztották. Többszöri átszervezést követően egy könnyűhelikopter század maradt, majd 2000-ben az is megszűnt és a Mi-2-esek egy része polgári üzemeltetőknél repült tovább. Az egyik ilyen „továbbszolgáló” a 9415-ös oldalszámú gép volt.

A 9415-ös 1986 óta repült Magyarországon. Eredeti festése sötétebb árnyalatú volt.

Mint a legtöbb Mi-2-esnek, a 9415-ösnek is horpadt volt a póttartálya

A gépet HA-BGL polgári lajstromjellel, mentőhelikopterként üzemeltették tovább 2005 márciusáig, amikor Pécsett lezuhant

A háttérben egy C-130 Hercules áll. A fotó valószínűleg az 1996-os Cooperative Chance gyakorlat idején készült; a gyakorlaton résztvevő szállítógépek Szolnokon települtek.

A leszállóhelyet jelölő lámpát jól látható, fehérre festett gumiabroncs keretezi

Az ajtó mögé csörlőberendezést szereltek, ami később lekerült a már mentőhelikopterként üzemeltetett gépről

Hajózók és műszakiak váltják egymást a helikopternél. A Mi-2-es orrán a Varsói Szerződésben használt saját-idegen azonosító antennái vannak.

A helikoptervezetők akkoriban lengyel sisakot használtak

A bal szélen álló ember 90M bocinadrágja kivételével a többi gyakorló - a zöld 65M nadrág és zubbony, az ejtőernyősök 87M gyakorlója - hamarosan eltűnt a rendszerből, ahogyan a 65M surranó és a tűzoltók történelmi múltat idéző védőfelszerelése is. 

A gyakorló öltözéknél póló váltotta fel a sorkatonákon látható inget

Volt egyszer egy könnyűhelikopter század

* * *

Fotók: Bógyi Zsolt magánarchívuma

2016. január 27-én, szerdán éjszaka, Egyiptom északkeleti részén, lezuhant az ország légierejének egyik kétüléses F-16-osa – nyilatkozta az egyiptomi hadsereg szóvivője, Mohamed Samir.

A japán Mitsubishi cég bemutatta az ATD-X (Advanced Technology Demonstrator-X) Shinshin ötödik generációs vadászrepülőgép első, repülő prototípusát.

Az Egyesült Államok katonai beavatkozást kezd Irakban és Szíriában, annak ellenére, hogy az amerikai elnök több alkalommal is bejelentette: nem fog sor kerülni szárazföldi offenzívára, sőt, a korábbi háborúkat is leállítják. Sokaknak feltűnt, hogy nem az elnök mozgatja a szálakat; Obama csak tehetetlen bábként működik, semmiben nem övé az utolsó szó.

Tovább olvasom

Az előre meghirdetettek szerint a holland haderő tüzérségi lövészetet hajtott ma végre a Várpalotához közeli csörlőházi lőtéren (bakonykúti szektor). Hogy mivel, azt csak sejthetjük, de alighanem aknavetőkkel illetve a gyakorlatozók vasúti érkezését taglaló bejegyzésben említett PzH 2000-essel. A hangfelvételt itt lehet meghallgatni.

Ejtőernyős világítógránátok a lőtér felett, hosszú expozíciós felvételen.

Fotó ez égésidő végéről. Miután elalszik, a gránát még fénycsíkot maga után húzva hullik alá.

Mozgás a Baglyason röviddel a lövészet vége után.

Pillantás a másik irányba, látszik a várpalotai templom, a távolban pedig Pétfürdő.

Zord

A védelmi minisztérium illetékese szerint sérülékeny lehet a Lockheed Martin F-35 Lightning II repülőgép automatizált karbantartó rendszere (ALIS) a hackertámadásokkal szemben.

Ezúton szeretnénk a repülés iránt érdeklődők figyelmét felhívni az Élni a bátrak életét c. előadásra!

2016. február 5. péntektől február 7. vasárnapig, délelőtt 10 órától este 19 óráig a Vigadó földszinti termében kiállításra kerül a Louis Bleriot által tervezett és korabeli tervrajzok alapján rekonstruált repülőképes Bleriot XI-es repülőgép.

A hegemónia megőrzésének érdekében Washington célja, hogy amennyire csak lehetséges, gyengítse Oroszországot, és "ebbe a területi egység megbontására irányuló tevékenység is beletartozik." Természeti kincsei miatt kiáltották ki ellenségképnek Oroszországot?

Tovább olvasom

Alig egy hónap múlva, 2016. március 3-án elindítja rendszeres Doha-Budapest járatait a Qatar Airways Cargo öböl-menti teherszállító légitársaság.

1986. január 28-án, helyi idő szerint 11 óra 38 perckor az STS-51L jelű küldetésre és egyben tizedik útjára induló Challenger űrrepülőgép elhagyta a floridai Kennedy Space Center 39B indítóállását. Azt a történelmi helyet, ahonnan 1975. júliusában a Szojuz-Apolló programban résztvevő amerikai űrhajó indult. Alig több, mint egy perccel később az űrrepülőgép megsemmisült és a hét űrhajós életét vesztette.

A Challenger héttagú legénysége. Hátsó sor: Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Gregory Jarvis, Judith Resnik  Első sor: Michael Smith, Francis Scobee, Ronald McNair

A személyzet tagjai közül négyen rendelkeztek a katonai repülésben szerzett repülési vagy mérnöki tapasztalattal. A Challenger parancsnoka, Francis Scobee a légierőnél kezdte repülőgép-szerelőként, később pilóta lett, Vietnamban majd az Edwards légierő bázison szolgált. Az űrrepülőgép pilótája Michael Smith az űrhajóskiképzés előtt  a haditengerészet repülőtisztje volt, A-6 Intruder típuson repült Vietnamban. Ezután tesztpilóta lett, majd visszatért a tengerre és az egyik Intruder századdal a Földközi-tengeren szolgált.  Ellison Onizuka szintén a légierőnél szolgált mérnökként. Egy évvel a Challenger katasztrófája előtt a Discovery fedélzetén repült az első katonai célú űrrepülőgép küldetésen. Gregory Jarvis is a légierő mérnöke volt, négy évig szolgált az Air Force-nál.

A katasztrófa másnapján megjelent Fort Lauderdale News egy részlete

A lapban egy egyszerű grafika magyarázta a történteket

72 másodperc története

A Magyar Posta által kiadott boríték és bélyeg

* * *

Fotó: Air Base archív

Mint arról már korábban hírt adott az indiai szaksajtó, Újdelhi négy országot hívott meg az újonnan rendszerbe állítandó INS Vishal hordozójához tervezett 50 darab vadászgép beszerzésére.

F-35-ösök érkeznek nyáron az angliai légi bemutatókra

Az Orosz Légierő Szíria területén hadműveleti feladatokat végrehajtó erői a Hmeymim légibázison állomásoznak, onnan indulnak nap mint nap bevetésre az ISIS ellen.

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.
Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után
2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak. Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mmpáncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is. 2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.
Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?
Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra.  Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél.  A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata. 2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések. A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is. Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat. Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."
Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.
Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról
A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíneEz már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.

Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztalAz alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.
A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.

A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.
Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele