2016. április 23., szombat
Látogatás Gaziantepbe (Törökországország) Angela Merkel német szövetségi kancellárral és Frans Timmermansszal, az Európai Bizottság első alelnökével
- Látogatás a nizipi menekülttáborban
- Látogatás egy gyermekvédelmi központban
20.00 Donald Tusk elnök, Angela Merkel kancellár, Frans Timmermans első alelnök és Ahmet Davutoğlu miniszterelnök közös sajtókonferenciája
- A vezetők ülése
2016. április 26., kedd
13.00 Találkozó Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével és Martin Schulzcal, az Európai Parlament elnökével (Berlaymont)
2016. április 27., szerda
11.30 Találkozó Bujar Nishanival, Albánia elnökével (hivatalos sajtófotó-alkalom és sajtónyilatkozat ±12.00)
A Tanács 2016. április 21-én jóváhagyta a San Marinóval létrejött adóügyi megállapodás megkötését, amelynek célja, hogy a magánmegtakarítók jobban megfeleljenek az adószabályoknak.
A megállapodás kötelezővé teszi az EU tagállamai és San Marino közötti automatikus információcserét, így segíti az adókijátszás elleni fellépés hatékonyságának növelésére irányuló törekvéseket.
Ezáltal lehetővé válik, hogy ezeknek az országoknak az adóhatóságai a határokon túl is hozzáférhessenek az egymás lakosainak pénzügyi számláit érintő információkhoz.
A megállapodás korszerűsíti a 2004. évi megállapodást, amely biztosította, hogy San Marino a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló tanácsi irányelvvel egyenértékű rendelkezéseket alkalmazzon. A megállapodás célja annak megakadályozása, hogy az adózók olyan, jövedelmet vagy vagyont megtestesítő tőkét rejtsenek el, amelyre vonatkozóan az adót még nem fizették meg. Ennek érdekében bővül a pénzügyi számlákra vonatkozó automatikus információcsere köre.
Az új megállapodást a felek 2015. december 8-án írták alá, ugyanezen a napon hasonló megállapodás megkötésére került sor Lichtensteinnel és Svájccal. A megállapodást a tagállamok képviselői a Bel- és Igazságügyi Tanács (április 21-i) ülésén hagyták jóvá, vita nélküli napirendi pontként.
2016. április 22-én az EU és 28 tagállama ünnepélyes keretek között New Yorkban (USA) alá fogja írni a Párizsban megkötött globális éghajlat-változási megállapodást. Ez a megállapodás az ENSZ 2015 decemberében Párizsban megtartott éghajlat-változási konferenciáján (az úgynevezett COP21 konferencián) jött létre, és egy évig áll nyitva aláírásra.
Sharon Dijksma, Hollandia környezetvédelmi minisztere és a Tanács elnöke így nyilatkozott: „A mai nap történelmi jelentőségű az éghajlatváltozás elleni globális küzdelem szempontjából. A párizsi megállapodás valódi fordulópontot jelent a hőmérséklet emelkedésének korlátozása és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok megelőzése terén. A megállapodás aláírása egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az EU elkötelezetten megtesz minden tőle telhetőt a párizsi konferencián elért eredmények továbbvitele érdekében. Ehhez további folyamatos munkára van szükség.”
Az EU részéről Sharon Dijksma és Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke fogja aláírni a megállapodást.
Megerősítés és hatálybalépésA párizsi megállapodás akkor lép majd hatályba, amikor legalább 55, az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának összesen legalább 55%-áért felelős ország megerősítette. A megállapodás ekkortól válik majd kötelező erejűvé az azt megerősítő országok számára.
Az Európai Tanács 2016 márciusában hangsúlyozta, hogy az Uniónak és tagállamainak mielőbb meg kell erősíteniük a párizsi megállapodást, mégpedig kellő időben ahhoz, hogy annak hatályba lépésétől részes felei lehessünk.
A párizsi megállapodás főbb elemeiA párizsi megállapodás célul tűzi ki, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2°C alatt kell tartani, törekedve arra, hogy az emelkedés (az iparosodás előtti szinthez viszonyítva) legfeljebb 1,5°C legyen. E cél elérése érdekében az egyes országoknak intézkedéseket kell hozniuk kibocsátásuk csökkentésére.
A megállapodás végrehajtását ötévente felül fogják vizsgálni, melynek során számba veszik az elért eredményeket és hosszabb távra szóló ambiciózusabb célokat tűznek ki. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság érdekében az egyes országok által tett kötelezettségvállalások teljesítését nyomon fogják követni. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy valamennyi országnak előkészületeket kell tennie és meg kell erősítenie rezilienciáját annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjon az éghajlatváltozás következményeihez.
Az EU és más fejlett országok azzal mutatják ki szolidaritásukat, hogy kötelezettséget vállalnak arra, hogy a továbbiakban is nyújtanak támogatást a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához.