A CFR utasszállító részlege felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a utazás előtt tájékozódjanak a vasútállomásokon és a vasúttársaság honlapján a járatokról, mert az ország más részein is forgalomkorlátozások léphetnek érvénybe a szélsőséges időjárás miatt. Értesítenek arról is, hogy felkészültek a hótalanításra, több mint 100 hóekével. A védelmi miniszter bejelentette, a katonai egységek készenlétben állnak, több mint 2500 katona, mintegy 400 eszközzel készen áll bevetésre, ha az erős havazás és hóvihar miatt szükség lesz beavatkozásra.
Sikó Barabási Sándor, a Kovászna megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági igazgatóság vezetője a Maszolnak azt nyilatkozta, országszerte ötezer gazdaságban ellenőrzik, hogy az állattartók betartják-e a törvénybe foglalt gazdálkodási követelményeket, az állatjóléti előírásokat. Hozzátette Hargita megyében mintegy hatszáz, Kovászna megyében háromszáz állattartó számíthat az ellenőrzésre. Az ellenőrök azt vizsgálják, a gazdák betartják-e az állatok azonosítására és nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat, illetve betartották-e a törvényes határidőket születés, vágás, elhullás vagy eladás esetén. Azt is ellenőrzik, hogy az állatnyilvántartási elektronikus adatbázisban, illetve az iratokban szereplő állatlétszám egyezik-e a valós állatállománnyal.
Corina Șuteu volt kulturális miniszter beszámolt arról, hogy egy 2011-ben elkezdett folyamat folytatásáról van szó egy jelentős nemzeti kulturális örökség megőrzése érdekében. Korábban Dacian Cioloș azt mondta, a leköszönő kormánynak már nem tartozik a hatáskörébe Verespatakról dönteni, és nem hagyta jóvá a dokumentáció benyújtását, emiatt a romániai civil szervezetek és aktivisták élesen bírálták, hiszen a pályázat már december eleje óta készen áll. Kedden több mint tízezer aláírással támogatott petíciót nyújtottak be a civilek, amelyben kérték a volt kormányfőt, nyújtsák be az UNESCO-pályázatot, ne várjanak a következő kormány hivatalba lépésére. A szaktárca korábbi közleménye szerint a Verespatak-jelölést alátámasztó iratcsomót az UNESCO bizottsága február és augusztus között kiértékeli, majd szeptemberben a helyszínen tájékozódik. Jövő júliusban részletesen elemzik a jelölést, és döntenek arról, felveszik-e Verespatakot a világörökség-listára. Verespatakon a kanadai többségi tőkével alapított Roşia Montană Gold Corporation Európa legnagyobb külszíni aranybányájának megnyitását próbálta több mint 15 éven keresztül sikertelenül engedélyeztetni, ahonnan 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelése a cél.
Ezt az államelnök szóvivője nyilatkozta tegnap. Hozzátette, a törvényt, amely kimondja, hogy olyan személyek lehetnek a kormány tagjai, akik esetében nem áll fenn összeférhetetlenség, és akiket nem ítéltek el jogerősen bűnvádi perben, 2001-ben fogadták el, azóta sem támadta meg senki. Hozzátette, mindenkinek az az érdeke, hogy feddhetetlen személyek irányítsák a társadalmat. Egy jogerősen elítélt személy igyekezetének esete, hogy miniszterelnök lehessen, nem tartozik a Nép Ügyvédjének feladatai közé, hangsúlyozta Mădălina Dobrovolschi. A szóvivő szerint amennyiben alkotmányellenesnek találják a törvényt, lehetővé válik, hogy jogerősen elítélt személyek vezessenek és töltsenek be magas tisztségeket az országban. A Nép Ügyvédje abban bízik, hogy az elnöki szóvivő szavai nem képviselik sem Klaus Johannis államfő, sem az elnöki hivatal álláspontját.
Az egészségügyben és a tanügyben dolgozók bére 15 százalékkal lesz magasabb február elsejétől, a legkisebb nyugdíjakat 400 lejről 520 lejre emelik. A képviselőház elnöke azt mondta, a minimálbér 1450 lej lesz, a helyi közigazgatásban dolgozók fizetését 20 százalékkal emelik, a színészekét és más művészekét 50 százalékkal.
Így módosította tegnap a képviselőház az adótörvénykönyv előírásait, mellette 207-en, ellene 29-en voksoltak. Elvetették a liberális párt javaslatát, amely minden nyugdíjat kivont volna az adózási kötelezettség alól. Szintén elutasították az RMDSZ javaslatát is, amely csak a 2.000 lejnél magasabb különnyugdíjak esetében tartotta volna meg az adófizetési kötelezettséget. A jogszabály esetében a képviselőház a döntő fórum.
Réfugiés en Croatie : la ratonnade de la Saint-Sylvestre
Réfugiés : l'Autriche « déporte » les demandeurs d'asile vers la Croatie
À la frontière croate, la Slovénie érige une barrière anti-migrants
Réfugiés : la Croatie et la Slovénie se préparent à rouvrir les camps
La Croatie, nouvelle frontière maritime de la « forteresse Europe »
Réfugiés en Serbie : « de pire en pire », dénonce MSF
Serbie : avec les réfugiés, dans les hangars des chemins de fer de Belgrade
Réfugiés en Croatie : la ratonnade de la Saint-Sylvestre
Réfugiés : l'Autriche « déporte » les demandeurs d'asile vers la Croatie
À la frontière croate, la Slovénie érige une barrière anti-migrants
Réfugiés : la Croatie et la Slovénie se préparent à rouvrir les camps
La Croatie, nouvelle frontière maritime de la « forteresse Europe »
Réfugiés en Serbie : « de pire en pire », dénonce MSF
Serbie : avec les réfugiés, dans les hangars des chemins de fer de Belgrade
Cette recension a été publiée dans le numéro d’hiver de Politique étrangère (n°4/2016). Rémy Hémez propose une analyse de l’ouvrage du colonel Philippe Sidos, La guerre soviétique en Afghanistan (Economica, 2016, 320 pages).
Philippe Sidos, officier de l’armée de Terre et docteur en histoire a une très bonne connaissance de la Russie et de l’Asie centrale puisqu’il a été affecté comme attaché militaire à Moscou, au Tadjikistan et au Kazakhstan. Il a aussi servi pendant trois ans au sein de l’état-major opérationnel de l’OTAN en charge des opérations en Afghanistan. Sa connaissance du russe lui a permis d’accéder à de nombreuses sources peu traitées dans la littérature francophone sur la guerre soviétique en Afghanistan.
La thèse défendue par l’auteur est que les résultats opérationnels de l’Armée rouge ne sont pas – contrairement à une idée répandue – catastrophiques. L’outil militaire soviétique a fait preuve d’une indéniable capacité d’adaptation, réussissant à obtenir de réels effets sur le terrain, notamment grâce à l’action de quelques unités d’élite.
Le colonel Sidos suit un plan en trois parties équilibrées. Dans la première, « L’engrenage vers une intervention limitée », il décrit l’arrière-plan historique de l’intervention et son contexte géopolitique. Y sont développées les différentes étapes de la guerre, de l’installation à la nécessité de sortir d’une impasse militaire et politique en réussissant le retrait. La deuxième partie de l’ouvrage s’attache à décrire le processus d’adaptation de l’armée soviétique à la contre-insurrection. La préparation avant le déploiement a notamment dû être revue, pour développer les qualités physiques des troupes. Les modes d’action ont évolué, en particulier avec l’emploi systématique des hélicoptères à partir de 1984-1985, afin d’améliorer la mobilité. La mauvaise formation des cadres soviétiques et les grandes difficultés éprouvées pour former une armée afghane efficace ont cependant limité les résultats. La dernière partie du livre est consacrée aux Soviétiques au combat. L’auteur débute par les parachutistes qui portèrent largement le poids des offensives et constituèrent l’essentiel de la force de contre-insurrection soviétique. Les Spetsnatz (forces spéciales) connurent leur heure de gloire pendant cette guerre, notamment au travers de leurs embuscades contre les caravanes chargées de convoyer combattants et matériel depuis le Pakistan vers l’Afghanistan. Le conflit comporta aussi d’importants aspects aériens avec, bien entendu, le rôle des hélicoptères, mais aussi celui joué par les avions pour l’appui aérien et la logistique. Philippe Sidos offre un éclairage détaillé et particulièrement intéressant sur l’impact des missiles anti-aériens Stinger, soulignant que l’introduction de ces armes n’a pas eu l’effet décisif que l’on croit trop souvent. Les Stinger ne chassèrent pas les aéronefs soviétiques du ciel, en particulier du fait de l’adaptation des procédures de vol.
En conclusion de cette étude de grande qualité, l’auteur nous offre deux réflexions intéressantes. Tout d’abord, il se demande si les difficultés rencontrées au cours de l’intervention massive de 1979 n’ont pas pesé sur le choix de modes d’actions « autres » en Crimée et au Donbass. Ensuite, il s’interroge sur le retrait russe d’Afghanistan, qui n’est probablement pas définitif.
Rémy Hémez
Abonnez vous ici et profitez du prolongement de l’offre exceptionnelle !