In March 2026, the European Union adopted its first-ever Strategy on Intergenerational Fairness, placing the balance of interests between present and future generations at the centre of EU policy and law-making. The Strategy is a soft-law framework—it sets direction, vocabulary and a measurement architecture, rather than binding obligations—and its real value will therefore be determined at Member State level. This policy brief argues that Greece is one of the EU’s clearest test cases for the Strategy. The convergence of demographic decline, persistent youth insecurity, a structural housing crisis, large-scale emigration and a pension system in transition has placed a disproportionate share of the costs of the past fifteen years on the young, fraying the implicit contract between generations. Drawing on EU and Greek data and on the emerging international literature on intergenerational governance, the brief sets out what a coherent Greek response would require: translating the European framework into a National Plan for Intergenerational Renewal with measurable targets, an intergenerational impact test, a standing institutional anchor and transparent monitoring. Greece’s Council of the EU Presidency in the second half of 2027 offers a natural and consequential moment to begin.
Read here in pdf the Policy paper by Katerina Eirini Lambrinou, Research Associate, ELIAMEP; Member of the Network of Institutions and Leaders for Future Generations (NiFG).
.
A texeli ütközet végett vetett azoknak a reményeknek, hogy az angol–francia haderő majd a tenger felől támadva számolja fel Hollandia ellenállását. A szárazföld felől ugyanekkor a hollandok által elárasztott földek állták útját a francia hadseregnek, mely képtelen volt tovább nyomulni az ország belseje felé. Patthelyzet alakult ki, ami mindenképpen a franciák számára volt előnytelenebb. Hollandia térdre kényszerítése egyre inkább lehetetlen vállalkozásnak tűnt, és XIV. Lajos figyelme kezdett Spanyol-Németalföld felé irányulni, melynek meghódítása amúgy is régi vágya volt. A háború előtt a semlegességért cserébe ugyan ígéretet tett a spanyol és az osztrák uralkodónak, hogy tiszteletben tartja érdekeiket, és a francia csapatok nem lépnek a szóban forgó területekre, de az ilyesfajta ígéreteket Lajos mindig hajlamos volt nagyon rugalmasan kezelni. Maastricht elfoglalásával a franciák teljesen elszigetelték Spanyol-Németalföldet, melyet Lajos csapatai ekkorra már minden irányból körülzártak.
Az események ilyen alakulása határozottan ellentétes volt mind a spanyol, mind pedig az osztrák Habsburgok érdekeivel, akik augusztus végén szövetségre léptek a texeli csata után egyre inkább nyerő helyzetbe kerülni látszó Hollandiával. Lipót császár távozásra szólította fel a bécsi francia nagykövetet, ami a gyakorlatban a hadüzenettel volt egyenlő. A háború menete láthatóan fordulatot vett, és ennek hatására az addig a franciákat támogató német fejedelemségek is változtattak politikai irányvonalukon, s Bajorország, Hannover, és Württemberg kivételével egy éven belül valamennyien aktív vagy passzív támogatói lettek a franciaellenes koalíciónak.