Először tartotta a kúlai színházteremben a hagyományos évadzáró műsorát a Népkör MMK, hogy ezzel még ünnepélyesebbé tegye az eseményt. Helyesnek bizonyult az elgondolás, mert telt ház előtt zajlott a rendezvény. A szakcsoportok tartalmas művelődési műsort készítettek, amelyet az évad alatt gyakoroltak be, és ezekkel a műsorszámokkal felléptek számos helyi, községi, körzeti szemlén, vajdasági szintű rendezvényen, megmérettetésen.
Tegnap a Zsinagógában emlékeztek meg a szabadkai zsidók deportálásának 71. évfordulójáról, melyet az ünnepi műsor és a beszédek után az udvarban álló emlékmű megkoszorúzása követett. Maglai Jenő polgármester az egybegyűltekhez szólva elmondta, a koszorúzással ismét emlékkel adóznak a zsidó közösség ártatlan áldozatai előtt, akiket évszázadokon át üldözött a sors, és teljes egészében átérezték a kisebbségi lét minden gyötrelmét.
– A zsidó hitközség tagjai szétforgácsolódtak, asszimilálódtak, de veszve nincsenek. Bácskában az első világháború után csaknem húszezerre volt tehető a számuk, nagyvárosainkban a monumentális zsinagógák jelzik az egykori közösségek nagyságát, de mára oda jutottunk, hogy a jelenlegi szegény kis közösségeket kell megőrizni, ápolni, elmélyítve a kapcsolatokat és az együttműködést, nagy hangsúlyt fektetve a mai fiatalok nevelésére, hogy a múlt sose ismétlődjön meg. A zsidó hitközség tagjai már a múltban is többször tanúbizonyságot tettek arról, hogyan kell a legnagyobb toleranciával fenntartani az évszázados hagyományokat és a közösségeket. Több mint hét évtized múlt el a szörnyű események óta, amikor is az ellenség keresése, a szélsőséges ideológiák térnyerése és az elképzelteknek az állami apparátus általi végrehajtása történt meg 1944 júniusában. Szabadkáról eltüntettek egy olyan közösséget, amely a város szerves része volt, amely a város és környéke kulturális és gazdasági életének egyik húzóerejét képezte. Emlékezzünk arra, mivé tud válni az ember, ha kivetkőzik önmagából, és sajátjává teszi a szélsőséges ideológiai nézeteket, a másságot ellenségként kezeli, a saját bajainak okozóját másban látja. Mindannyiunk közös feladata, hogy emlékezzünk a tragikus eseményekre, és lehetőségeink szerint kihassunk azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek a szélsőségek erősödését meg tudják állítani – mondta Maglai.
Danijel Kovač, a Szabadkai Zsidó Hitközség végrehajtó bizottságának tagja úgy fogalmazott, a 20. századról azt mondják, az volt a civilizáció bölcsője, mégis megtörtént a deportálás, a gyilkolás, amikor milliók veszítették el életüket, gyerekek, felnőttek, idősek.
– Az a kérdés, melyre választ kell találnunk, hogy mit lehet mondani, amit eddig még nem mondtunk el, s mit lehet tenni, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát ilyen formában senkivel szemben sem. Ez az, amivel az áldozatoknak tartozunk, s a tolerancia, az utódok az együttélés szellemében való nevelése, valamint a tudatlanság, előítéletek és sztereotípiák eloszlatása az, ami felé tartanunk kell. Ma, amikor itt állunk, emlékezünk, és lerójuk kegyeletünket, magunkra kell vállalni a felelősséget, hogy mindent megteszünk azért, hogy megőrizzük a civilizáció legértékesebbjét, az emberi életet – mondta.
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke elmondta, az emlékezés kapcsán kettős érzésük van, hiszen olyan dolgokat elevenítenek fel, amelyek nem kellemesek, s hogy azok a szörnyű dolgok bármikor újra megtörténhetnek, ugyanakkor igenis emlékezni és emlékeztetni kell a polgárokat, hogy ami ma egyikükkel megtörténik, másnap másikukkal is megtörténhet, más lesz a célpont, csak az a kérdés, kire mutatnak rá.
Újságírói kérdésre még elmondta, Szabadkán 1944-ben mintegy négyezer zsidó élt, és egy évvel később alig ezren tértek vissza Szabadkára. Közülük sokan nagyon legyengült állapotban érkeztek, s nemsokára meg is haltak. Amikor pedig megalakult Izrael, az itteni zsidók mintegy fele kivándorolt, és alig 400-500-an maradtak. Ez a szám azóta tovább fogyatkozott, és az egykori négyezer fős szabadkai zsidóság mára alig kétszázötven tagot számlál.
– Itt ez a monumentális épület, a Zsinagóga, mely hirdeti a jelenlétünket, de inkább emlékeztet, s ez az épület nemcsak a zsidó hitközség temploma, hanem a város szimbólumává is vált, melyet minden szabadkai egy kicsit magáénak érez – tette hozzá.
Le 8 juin dernier, la Fondation pour la Recherche Stratégique a organisé une conférence intitulée “La dissuasion nucléaire française en débat“. Le débat reste très clairement compliqué au vu des commentaires, du nombre d’intervenants en faveur de la dissuasion nucléaire par rapport à ceux qui prônent un processus de réfléxion, global et actif de désarmement nucléaire multilatéral. Dans le but de prolonger ce qui serait une volonté de “débat”, un ancien ministre de la défense Paul Quilès, un Général d’armée aérienne Bernard Norlain et moi-même, publions “Dissuasion nucléaire : ouvrons vraiment le débat”