On 22 August France joined the EU SatCom Market, becoming the 24th member of this EDA initiative launched in 2009 to provide contributing members with flexible commercial satellite communication (SatCom) solutions and more recently also Communication and Information System (CIS) services.
SatCom and CIS services are fundamental for Communication, Command and Control in any military or security related operation or mission. It enables Commanders to connect units in remote areas with HQs and capitals and to manage its mission and tasks. The EU SatCom Market project provides a flexible and cost-effective way of doing this, offering members a pay-per-use solution without imposing any binding financial commitments beyond services ordered.
The contributing members have mandated the EDA through a ‘Joint Procurement Arrangement’ (JPA), to manage the project including the negotiation and management of Framework Contracts (FWCs) and service requests on their behalf. So far contracts are signed with Airbus Defence & Space for SatCom services and with Airbus Defence & Space and Thales Communications & Security for CIS services.
The current 24 contributing members are: Austria, Belgium, Cyprus, Estonia, France, Finland, Germany, Greece, Italy, Latvia, Lithuania, Luxemburg, Poland, Portugal, Romania, Spain, the United Kingdom, Republic of Serbia, the Athena Mechanism and the civilian missions EUCAP SAHEL Niger, EUCAP SAHEL Mali, EUAM Ukraine, EUCAP NESTOR and EUMM Georgia.
Az indoklás szerint mind a magyar kormányzat, mind az Orosz Föderáció jelentős szerepet szán a Debreceni Egyetemnek a Paks II.-es programban.
A Debreceni Egyetem Civis honoris causa (díszpolgár) címet adományoz Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, és erről augusztus 18-án döntött az intézmény szenátusa.
A hivatalos megfogalmazás szerint „a Civis honoris causa cím azon belföldi vagy külföldi személynek adományozható, aki kimagasló közéleti vagy művészeti tevékenységet fejt ki, valamint munkásságával, erkölcsi vagy anyagi támogatásával segítette az egyetem vagy annak valamely szervezeti egysége jó hírnevének az erősítését”.
Hivatkoznak a Debreceni Egyetem és a Roszatom között június 19-én, Moszkvában aláírt stratégiai szerződésre is, amely szerint az intézmény részt vesz a projekt szakember-utánpótlásának képzésében.
Az eredeti elképzeléstől eltérően Putyin mégsem utazik le Debrecenbe, hanem Budapesten veszi át az elismerést.
Az alatt a néhány hónap alatt, amíg 1992-ben működhettek koncentrációs táborok Prijedor környékén, a szerb hadsereg és rendőrség rettenetes bűnöket követett el a bosnyák, horvát és más nemszerb civil lakosság ellen.
Az Omarska és a Keraterm táborokban átélt iszonyatokról már írtam, ez a hónap a negyedszázados visszaemlékezésé.
Néhány nappal ezelőtt a hozzátartozók és a megemlékezők a hagyományos 250 szál rózsával mentek fel a Vlasić-hegyre a Korićanske sziklához.
Rózsák a Korićanske sziklánál
Huszonöt évvel ezelőtt, 1992. augusztus 21-én 224 ártatlan civilt gyilkoltak meg itt kegyetlenül.
Azon a napon a Trnopolje koncentrációs táborban közel 1200 foglyot zsúfoltak autóbuszokba és teherautókra azzal a magyarázattal, hogy máshová szállítják őket. Egy szemtanú, aki akkor a táborban volt elmondta, hogy amikor a buszok megjelentek, az emberek elkezdtek lökdösődni, hogy minél előbb felszállhassanak rájuk. Mert nem is sejtették, hogy mi lesz a sorsuk.
Trnopolje koncentrációs tábor
A konvojt a prijedori rendőrség bevetési egysége és a területi védelmi egység tagjai kísérték. A parancs szerint az Ugar folyónál a Vlasić-hegyen megálltak, és a későbbi bírósági vádirat szerint több mint 150, azóta pontosan tudják, hogy 224 férfit elkülönítettek. Őket a Korićanske sziklához vitték.
Ott megparancsolták az embereknek, hogy szálljanak le és álljanak kettős sorba. Ezután újabb parancs érkezett, hogy térdeljenek le. És akkor hátulról lelőtték őket. Az áldozatok a völgybe zuhantak. A szerb katonák, rendőrök 6-7 kézigránátot dobtak közéjük, hogy „biztos legyen, hogy senki nem éli túl", és akik még ezt is túlélték, azokba belelőttek.
A sziklán
Mindezek ellenére, szinte hihetetlen módon tizenkét embernek sikerült megmenekülnie.
Egyikük, a ma Norvégiában élő Husein Jakupović azt vallotta, hogy a tömeggyilkosság elkövetése után két nappal a szerb katonák a holttesteket elkezdték elégetni. Neki úgy sikerült életben maradnia, hogy amikor lőni kezdtek, ő leugrott a szikláról és egy párkányra esett.
„A szerb katonák megparancsolták, hogy szálljunk le a buszról és kettesével álljunk a sziklára. Kicsivel később megparancsolták, hogy térdeljünk le. Letérdeltünk és akkor elkezdtek lőni. Az emberek lezuhantak a völgybe. Én leugrottam egy kiszögellésre...”
„Éreztem, hogy valaki rám esett, nem láttam, hogy ki az. Odanyomtak a sziklához. Ez körülbelül délután fél ötkor volt. Egész éjjel ott voltam a sziklán, az emberek estek le mellőlem. Hallatszott, hogy van még, aki él, a szerb katonák, akik terepszínű egyenruhában voltak, kézigránátot dobtak le, és lelőtték őket a szikláról.”
Az áldozatok a mélybe zuhantak
Sikerült elkúsznia egy bokros részre. Ott, ahogy állította, meztelen holttesteket látott, amikről nyilvánvaló volt, hogy korábban ölték meg őket, mert „a csoportunkból senkinek nem parancsolták meg, hogy vetkőzzön le.” Onnan tovább kúszott a folyóig és megbújt egy szikla mögött. Hallotta, hogy a szerb katonák arról beszélnek, hogy hiányzik egy-két ember. „Gondolom számoltak minket. Másnap megint jöttek és lemásztak a holttestekhez. Összegyűjtötték őket halomba, láttam a füstöt és éreztem a szagot...”
Jakupovićot néhány nap bolyongás után az erdőben szerb katonák letartóztatták és előbb a közeli parancsnokságra, majd Banja Lukára szállították, ahol két és fél hónapig a rendőrségi fogdában tartották, majd szabadon engedték. Nem mondta meg, hogy a lövöldözés túlélője. De nemcsak a sziklai tömeggyilkosságot élte túl. 1992. május 24-én tartóztatták le, és túlélte Omarska és Keraterm borzalmait is.
Egy másik túlélő, Borislav Herceg szintén a konvojban volt. Neki akkor sikerült megszöknie, amikor a biztosítók – felfegyverzett civilek, tartalékos rendőrök, katonák – éppen egy útközbeni település fosztogatásával voltak elfoglalva.
Hat vádlott a boszniai bíróság előtt
A túlélők, a hozzátartozók és a táborlakók szövetsége nem tartja kielégítőnek sem a bíróság elé kerültek számát,sem a rájuk kirótt büntetést. Összesen 211 évet szabtak ki a bíróságok, de ahogyan a túlélők mondják, 224 ember életéért? Dušan Jankovićot, a prijedori közbiztonsági szolgálat parancsnokát a boszniai bíróság 2010 decemberben az említett tanúk vallomásának figyelembe vételével 27 év börtönre ítélte.
2013 februárban a boszniai fellebbviteli bíróság összesen 79 év börtönre ítélt négy egykori prijedori rendőrt legkevesebb 150 nemszerb civil haláláért a Korićanske sziklánál.
Az eltűnt személyeket vizsgáló intézet a boszniai ügyészség engedélyére vár, hogy a Korićanske sziklánál nemrég feltárt tömegsírnál elkezdhessék az exhumálást. Feltételezik, hogy az 1992 augusztusban elkövetett tömeggyilkosság áldozatainak maradványait találták meg.
„Azt várjuk, hogy legkevesebb 80-100 áldozat maradványait sikerül megtalálni” -mondta az intézet munkatársa.